11. §.
Kis-Szolnok.
Kemejnek itt tárgyalt része, mely Kis-Heves nevezet alatt Hevesbe lett kebelezve, más név alatt Kis-Szolnok-nak is neveztetett, ami annál meglepőbb és feltűnőbb, mivel eddig csak három Szolnok u. m. Belső - , Közép-és Külső-Szolnok vala előttünk ismeretes, és most Kis- Szolnok nevezet alatt egy negyedik Szolnok merül fel, ami igen érdekes történelmi adalék, vagy felfödözés, mint régi földrajzunk bővebb felvilágositására tovább kell nyomoznunk annális inkább; mivel azt kifogásolta Pesti Frigyes különben jeles irónk és tudósunk ezen felfödözésünk ellen tett polemiai észrevételeiben.
Lássuk tehát azokat az okleveleket s azokból vont érveket, melyek azt bizonyitják, hogy Kemejnek ezen kérdéses része Kis-Szolnok néven is neveztetett. És pedig:
Minthogy a tatárok pusztitó dúlása között, melynek Eger is áldozatul esett, Sz. István királynak az egri püspökség részére adott alapitólevele és a többi oklevelekkel együtt a tűz martaléka lett; IV. Béla király Lampert egri püspök kérelmére, a püspökség birtokai és kiváltsági biztositására 1261 -ben újabb adománylevelet adott s abban elősorolván e püspökség birtokait, azok között a következő helyeket is megnevezte, melyeket Sz. László király adományozott az egri egyháznak: u. m. Keveegyháza (ma Túrkevi), Nachegyháza (talán Nagyegyháza? ma nincs meg) Túrkeddi ma puszta, a túrkevi határnak egy része, különösen a szőllőskert Póhamara ma paszta Túr-pásztó mellett, és Nagytelek ma nincs meg, és ezekről a helyekről azt mondja az adományt megerősitő király, hogy azok Szolnok megyében fekszenek-in Comitatu de Zounuck existentes. 1) Úgyde a nevezett helyek soha sem tartoztak Külső-Szolnokmegyéhez, hanem eleitől fogva Kemej területen feküdtek; s annak e vidéken Külső-Szolnoktól elválasztó határait alkották; így tehát egy másik Szolnoknak kellett itt, e vidéken keletkeznie, melyben az emlitett helyek IV. Béla király korában, 1261-ben, feküdtek. Ez pedig nem lehetett más, mint Kis-Szolnok, mely néven már ebben a korban Kemejnek ez a része kezdett neveztetni. Ugyanis V. István király 1271-ben, s így Béla király előbb emlitett adománylevelének kelte után tiz évvel vagyis 1271-ben adott újabb kiváltságlevelében, Kemejnek ezen részét, melyet Béla király csak egyszerüen Comitatus de Zounuck néven nevezett, már szabatosabban meghatározva és a Kis jelzővel jobban megkülönböztetve, Kis-Szolnok-nak nevezte. Ugyanis a nevezett király az emlitett évben szintén Lampert püspök kérelmére, egy újabb kiváltságlevélben megerősitvén e püspökség jogait és kiváltságait, abban elősorolta mind azokat a megyéket, számszerint tizet, melyekből az egri püspöknek papi tized járt, s ezek között névszerint megnevezte Kiis (Kis) Szolnok o t is 2) mint olyan megyét, melynek lakosai, az ottani birtokos nemesek jobbágyai, tartoztak az egri püspököknek papi tizedet, adni. És ez annál nagyobb figyelmet és hitelt érdemel, mivel ennek pontjait huszonhat tagból: országnagyok és előkelő nemesekből álló küldöttség letett esküvel hitelesitette.
Károly király 1323-ban Csanád egri püspök kérelmére egy újabb adománylevélben újra megerősitvén V. István király előbb emlitett kiváltságlevelét, meghagyta Fülöp nádornak, hogy azt hirdesse ki s a püspökség javára érvényesitse, ki is e kiváltságlevelet Abaújban Visten (talán Bisten?) tartott nádori gyűlésen kihirdette s egy átiratban az illető megyéket vagy megyebélieket az egri püspököknek járó tizedre vagyis annak megfizetétére kötelezte s ezen megyék között világosan meg van nevezve Kis-Szolnok is 3).
Mátyás király 1459-ben Pásztory István egri nagyprépost kérelmére újra megerősité Károly király kiváltságlevelét és Fülöp nádor rendeletét, melyben ismét elő vannak sorolva a tizedfizetésre kötelezett megyék s ezek között Kis-Szolnok is. De ezen oklevelet Kaprinay István hibásan közölvén, abban Kis-Szolnok elrontott alakban Kitozonuk-nak van nyomtatva 4); de ezen hibás alakban nyomtatott nevet Kis-Szolnok-ra lehet magyarázni vagy javitani, amint ezt világosan mutatják az előbbi oklevelek, melyekben e megye Comitatus de Kis-Zonuk-nak van közölve. Volt tehát Kis-Szolnok nevü megyénk s e néven is neveztetett egykor Kemejnek az a része, mely későbben Hevesbe lett kebelezve.
Czinár Mór ugyan az V. István király emlitett kiváltságlevelében eléjövő Kiis-Szolnok-ot Külső-Szolnok-ra magyarázza s azzal azonositja 5). Ugyan ily értelemben magyarázza Kaprinay István is zárjel között az elrontott alakban eléjövő Kitozonuk nevét is e megyének 6). Ezen irók magyarázatát elfogadja és Kis-Szolnok-ot Külső-Szolnok-kal azonositja Pesty Frigyes is 7).
De itt meg kell jegyeznünk, hogy a küs nem valami röviditése a Külső - nek s azt sehogy sem lehet Külső - re magyarázni, mint talán emlitett iróink vélekedni látszanak; mert k ü s régi magyar melléknév egy jelentésü a Kis-sel, s e helyett régenten gyakran használtatott, amint ezt mindenki tudja, aki régibb magyar codexeket olvasott vagy magyar szótárainkat ismeri 8). Különben Fülöp Nádor emlitett iratában ez nemis Küs, hanem Kis-Szolnok-nak van irva. K ü s-Szolnok tehát nem Külső, hanem határozottan Kis-Szolnok-at jelentett.
Ezen felül iróinknak itt emlitett hibás magyarázatát még jobban megczáfolja Külső - Szolnok megyének egyházi beosztása, miszerint e megye eleitől fogva a váczi püspökség alá tartozott s annak egyik kiegészítő része volt, és itt, Külső - Szolnok megye terűletén, az egri püspöknek valamint főpásztori hatósága, úgy azzal járó tizedjoga sem volt soha. Már pedig az emlitett kiváltságlevelekben Kis-Szolnok azok közé a megyék közé van sorozva melyek az egri püspökség alatt állottak, s annak tizeddel tartoztak; a miből világos, hogy Kis-Szolnok, mely az egri püspökség főpásztori hatósága alatt állott, nem lehetett egy Külső-Szolnok-kal mely a váczi püspökség alá tartozott s így e két megyét nem lehet egymással azonositani. Igaz ugyan hogy a török uralom alatt Külső - Szolnok Hevessel egyesült; de ezen egyesűlés csak kizárólag a megyei közigazgatásra szoritkozott s az egyházi autonomiára ki nem terjedt s a váczi püspöknek ide vonatkozó joghatósága ezen egyesűlés után is sértetenűl fönmaradt s abból az egri püspökre semmi át nem szállott.
De itt a legnagyobb nehézséget támasztja Pesty Frigyes fáradhatatlan szorgalmú irónk és történetnyomozónk. Ugyanis ő kifogásolja Kis-Szolnok-nak itten tárgyalt megyeiségét sőt elnevezését is és tagadja, hogy ily nevü megye lett volna. És pedig először is kétségbe vonja V. István király kiváltság levelének és Fülöp nádor átiratának hitelét, azt hozván fel azok hitelessége ellen kifogásul, hogy azokat Fejér György csak Kaprinay és Katona István után közölte, kik közűl egyik sem látta az eredeti okleveleket, hanem csak Battyáni kézírataiból közölték mindaketten, a Battyányi-féle másolatok pedig nem készültek kellő paleographiai hűséggel. 9)
Ez kemény kritika, mire itt rövideden csak annyit jegyzünk meg, hogy gróf Battyányi Ignácz, Erdély nagy nevű püspöke egyike volt a múlt század második felében élt jelesebb tudósainknak, kinek hazai történelmi tudományosságát s a kútfők használatában követett szigorú kritikáját igazolják az ő nagy szorgalommal összeállított jeles művei: mint a Leges Ecclessiasticae Regni Hung. czímű munka három kötetes gyüjteménye és sz. Gellért S. Gerandi Scriptaet Acta czimű életrajza és nagy költséggel felállított levéltára. S ezek folytán fel kell róla tennünk, hogy ő, ki a hazai történelemnek maga is fáradhatatlan mívelője volt s aki e czélra annyit áldozott, arról is kellőleg gondoskodott, hogy híven másoltassanak le azok az oklevelek és kéziratok, melyeket saját hasznára vagy levéltára részére leiratott, és ha netalán valami kis hiány vagy eltérés merült volna vagy merülne is föl azokban a másolatokban, azért ama kéziratok hitele ellen ab invisis, csak látatlanban, felhozott kemény kritikát vagy kifogást nem tartjuk kellőleg indokoltnak s elfogadhatónak, és ha másolók a régi ortographiát újabb helyesírással cserélték is föl, amit t. írónk nagyon kifogásol, az keveset vagy mit sem von le ama másolatok vagy oklevelek tartalmának hiteléből s azt sem tudjuk felfogni, hogy mily pelografiai ügyesség vagy hűség kivántatott legyen a kérdésben forgó Küs vagy Kis-Szolnok közönséges nevének hibátlan leirására.
De nem állapodunk meg az itt felhozott kifogásoknál, hanem e történelmi és régi földrajzi kérdés bővebb felvilágositására tovább folytatjuk a megkezdett vitát és nyomozzuk az ide vonatkozó adatokat s e kérdés érdemében felhozható érveket, melyek még bővebben igazolják okleveleink kétségbe vont tartalmát és hitelét és jobban felvilágositják az azokban érintett történelmi és jogi kérdés tárgyát.
Azok az adatok vagy bizonyitétok, melyek alább következnek későbbi korról szólanak ugyan, de azért a jogfolytonosság elve szerint az egri püspököknek előbb tárgyalt jogára vagy jogczimére vonatkoznak. Ugyanis az egri püspökök későbben is nemcsak Hevesnek, hanem egyúttal két Szolnoknak voltak főispánjai, vagy legalább czimeikben és hivatalos irataikban mindakét Szolnok megye főispánjainak nevezték és neveztették magokat. Igy p. o. Pyber János egri püspök, ki 1633-ban halt meg, az ő tiszteletére a sz. Miklósról czimzett nagy-szombati templomban emelt sirkövön mind a két Szolnok megye főispánjának (supremus comes Comitatuum Heves et utriusque Szolnok) van czimezve.l0) Lósy Imre egri püspük 1635-ben kelt levelében, melyben főpásztori hatóságánál fogva megengedi a sz. Ferencz rendű szerzeteseknek, hogy Szendrőn templomot épithessenek, magát mind a két Szolnok főispánjának nevezi, igy kezdődvén ezen engedélylevél: Nos Emericus Lósi episcopus agriensis Comitatuum Heves et utriusque Szolnok supremus et perpetuus comes etc.11) - Jakussich György egri püspök, ki 1647-ben halt meg, Pruszkán, Trencsén megyében; az általa alapitott kolostorban, az ő tiszteletére emelt sirkövön szintén mindakét Szolnok főispánjának van nevezve.12) - Kisdi Benedek egri püspök azon alapitólevélben, mely által 1657-ben a kassai akademiát megalapitá magát mindakét Szolnok megye főispánjának nevezé, igy kezdődvén az alapitó levél: Nos Benedictus Kisdi, Dei et apostolicae sedis gratia episcopus agriensis, Comitatuum Heves et utriusque Szolnok supremus ac perpetuus comas etc.l3) - Szörényi Sándor jezsuita Fenesy György egri püspök felett mondott gyászbeszédében őt mind a két Szolnok megye főispánjának nevezé. l4) - Ezek folytán Szerdahelyi Gábor is az egri püspöknek többi között azt a kiváltságát is emlité, hogy ő három megyének u. m. Heves és mindakét Szolnoknak fő- és örökös főispánja. l5) Ezek az itt felhozott adatok vagy czimek kétségbevonhatatlanul bizonyitják, hogy az egri püspökök kétféle Szolnoknak voltak főispánjai.
Itt már az a kérdés merül fel: hogy melyik volt és hol feküdt az a két Szolnok megye, melyeknek az egri püspökök voltak a főispánjai? Ezeknek egyike kétségkivűl Külső-Szolnok volt, mely a török uralom alatt egyesült Hevessel, s ezen egyesülés folytán annak főispánsága is egyesitetett a hevesivel, s ugy e méltóság az egri püspökökre szállott, mint a kik az előtt is Hevesnek főispánjai voltak. A másik pedig mindenesetre Kemejnek az a része volt, mely későbben Kis-Szolnok-nak is neveztetett, és e nevezet alatt már V. István király kiváltságlevelében és Fülöp nádor átiratában azon megyék között van emlitve, melyek mint az egri püspökök főpásztori hatósága alatt álló megyék-az egri püspöknek tartoztak tizeddel. Hanem ezzel nincs még az itten felmerült kérdés megfejtve; mivel itt csak az van mondva, hogy e megye, mely az egri püspökség alá tartozott, Kis-Szolnok-nak neveztetett, de nincs emlitve annak főispánsága; azonban ezt eléggé pótolják a későbbi korból felhozott adatok vagy főispáni czimek, melyekből alaposan következtethetni, hogy midőn e megye vagy annak itt tárgyalt része, mely Kemejnek följebb emlitett átalakulásakor, Kis-Heves vagy Kis-Szolnok nevezet alatt Heveshez kapcsoltatott, e kapcsolat folytán ennek főispánsága is az egri püspökre szállott s e püspök lett ennek is főispánja, ki azonban, amint alább is érinteni fogom, nem Kis-hevesi, hanem Kis-Szolnok i főispánnak neveztetett. Igy magyarázható az egri püspököknek itten tárgyalt kettős szolnoki főispánsága vagy annak fennmaradt czime.
Úgy, de nevezett irónk megkezdett ellenvetéseit folytatva, azt állitja, hogy a két Szolnoknak, melyeknek az egri püspök volt a főispánja, egyike nem Kis-Szolnok, hanem Közép-Szolnok volt, mint a mely Külső - Szolnokkal egykor úgyis szorosabb összeköttetésben állott s azzal egy megyét tett s így szerinte az egri püspökök nem Kis -, hanem Közép-Szolnokban főispánkodtak.
Azon értekezések és tudományos viták után, melyeket Torma József a három Szolnok u.m. Külső -, Közép-és Belső -Szolnok kérdésében gr. Kemény József ellen folytatott 16) én is úgy vélekedem, hogy az a három Szolnok egykor az erdélyi vajdák korában együvé tartozott s egy nagy megyét alkotott, melynek többnyire az erdélyi vajdák voltak főispánjai, mikor t. i. azok nem voltak egyszersmind székely ispánok is és e megyék csak későbben váltak el egymástól s alakultak önálló megyékké; de innét még nem következik az, a mit nevezett irónk következtetni akar, mintha t. i. Kis-Szolnok, mint Külső - Szolnok kiegészitő része, a többi Szolnokok sorsában osztozott s az erdélyi vajdák szolnoki főispánsága alá tartozott volna; mivel ez nem volt beosztva Külső - Szolnok b a, hanem mint attól egészen megkülönböztetett terület későbben is saját főispánjai alatt, az egri püspökök hatósága alatt állott. Ugyanazért igen feltünőnek és merésznek találom nevezett irónk azon föltevését vagy állitását, hogy az egri püspökök valaha Közép-Szolnokban főispánkodtak volna: mivel e megye nem tartozott az egri püspökség alá s azzal semmiféle összeköttetése sem volt. Ide járul az is, hogy Közép-Szolnok a többi kapcsolt részekkel együtt az erdélyi fejedelmek korában Erdélyhez tartozott s az erdélyi fejedelmektől függött: hogyan engedték volna meg a Magyarországtól független s e függetlenségükre féltékeny és többnyire protestans fejedelmek, hogy az ő hatóságuk alatt álló megyében, Közép-Szolnokban, magyarországi kath. főpapok főispánkodjanak; mivel az egri püspököknek felhozott kis-szolnoki főispáni czíme az erdélyi fejedelmek korára vonatkozik. De még azt is meg kell említenem, hogy az egri püspökök valamint Heves, úgy a két Szolnok örökös főispánjainak (comites perpetui) neveztettek és ugyan mi jogon vagy czímen alakult volna ott, Közép-Szolnokban az egri püspöknek örökös főispánsága? Az egri püspököknek közép-szolnoki főispánságát tehát nemcsak vitatni, hanem még képzelni sem lehet.
Végre nevezett ellenfelünk felhozott ellenvetését azzal akarja igazolni, hogy Kis-Szolnokot azonositja Külső-Szolnokkal s ezen állitásának indokolására felhozza Kalandás András szolnoki alispánnak állitólag Kemében 1377-ben kelt levelét 17) s ebből azt következteti, hogy Kemejben is volt hasonnevű város; de 1377-ben, mikor e levél kelt, Kemej egészen beleolvadt Külső-Szolnokba; mert ha ahkor Kis-Szolnokk megye még fennállott volna, Kalandás András ki nem kerülheti, hogy magát Kemében írt levelében Kis-Szolnok i alispánnak ne irja 18).
Hogy Kis-Szolnok nem volt beosztva Külső-Szolnokba, s attól megkülönböztetett területet alkotott, azt már följebb megjegyeztük. De Keme nevű városnak sem maradt fenn semmi nyoma vagy emléke Kemejben vagy Kis-Szolnok b a n, sőt határozottan állithatni, hogy ott ily nevü helység soha sem volt. Hanem az itt hibásan irt vagy olvasott Keme hely neve Kené-re javitandó; mert ily nevü helysége volt egykor Közép-Szolnoknak 19). Különben is a felhozott alispáni levél nem Kis vagy Külső - hanem kizárólag Közép-Szolnok-ra vonatkozik, és közép-szolnoki ügyekben rendelkezik; mert ott voltak és ott vannak ma is Sarmaság és Nyirmon nevű helységek, melyek a felhozott alispáni levélben emlitetnek, melynek birtokosa Sarmasági Igaz Miklós s annak Péter nevű jobbágya sérelmére orvoslás foglaltatik ugyancsak Sarmasági Kopasz László ellenébe; de ily nevű helységek és családok nincsenek és nem is voltak Kis- vagy Külső-Szolnokban. S így e felhozott ellenvetés sem alapszik alkalmatos és hitelt érdemlő történelmi bizonyitékon, sőt homlokegyenesen ellenkezik azokkal, a miket eddig felhozék.
Minthogy Kemejnek ezen része későbben Heveshez kapcsoltatván Kis-Heves-nek is neveztetett, amint ezt följebb kimutattam, itt az a kérdés merülhet föl: hogy miért ragaszkodtak mégis az egri püspökök annyira a Kis-Szolnok elnevezéshez és miért nevezték és neveztették magukat Kis-Szolnok i főispánoknak és miért nem Kis-hevesieknek? Ennek okát ismét abban találom, hogy Kemejnek ezen része okleveleinkben előbb neveztetett Kis-Szolnok-nak, mint Kis-Heves-nek. Ugyanis IV. Béla király már 1261-ben kelt új adománylevelében Szolnok-nak nevezi Kemejnek azt a részét, hol az egri püspökségnek sz. László király által adományozott birtokai feküdtek, V.István király pedig 1271-ben kelt kiváltság levelében és Fülöp Nádor emlitett átiratában határozottan Kis-Szolnok-nak nevezi Kemejnek ezt a részét; Kis-Heves- nek pedig csak későbben, a XV. század első felében, kezdett neveztetni, mikor az Hevesbe egészen bekebeleztetett; mert úgy látszik, hogy ez a rész Kemejnek följebb említett átalakulása után egy darabig, mint önálló kerület szerepelt az egri püspökök hatósága alatt és csak a XIV. század végével vagy a XV. század kezdetével hajtatott egészen végre annak Hevessel lett egyesítése. Már pedig az egyház konservativ természeténél fogva, amint ezt följebb is megjegyeztem, a kerületek régibb s okleveles elnevezéseihez ragaszkodott s azokat tovább is megtartotta. Igy fejthető meg, hogy az egri püspökök, mint egyházi férfiak, az egyház szokásához ragaszkodva magokat nem Kis-hevesi, hanem Kis-Szolnok i főispánoknak nevezték és neveztették, habár Kis-Szolnok már régóta egyesitve volt Hevessel.
Azonban e megyének Kis-Szolnok nevezete vagyis az egri püspökök két szolnoki főispánsága nemcsak nevezett irónkat vitte tévedésbe, hanem másokat is zavarba hozott, kik nem tudván eligazodni az egri püspököknek mindakét szolnoki főispánságán, azt meg sem kisérlették tovább nyomozni vagy felvilágositani: így p. o. a tud. Porubszky József is, ki pedig az egri lyceumban az egyházi történelmet és jogot sokáig tanitotta, feltűnőnek és sajátságosnak találta, de megfejteni nem tudta az egri püspököknek azt a kiváltságát, miszerint ők két Szolnoknak voltak főispánjai 20). De ez most már többé nem feltűnö és nem megfejthetetlen talány, miután ismerjük megyénk alakulását és régi földrajzát és miután tudjuk, hogy megyénknek itten tárgyalt egyik kiegészitő része egykor Kis-Szolnok-nak is neveztetett. Ebböl már könnyen megfejthető az egri püspököknek kétféle szolnoki föispánsága, melynek czime későbben is sokáig használatban maradt. Ezt hosszabban kelle tárgyalnunk nem annyira az egri püspökök itten érintett, de már úgyis régen megszünt kiváltságának és kis-szolnoki főispánságának kimutatására, mint inkább régi földiratunk ide vonatkozó kérdésének bővebb felvilágositására. Az egri püspökök emlitett főispánsága s annak fenmaradt puszta czime ugyan csekélységnek látszik, de azért abban nagyobb történelmi jelentőség és figyelmet érdemlő régi földrajzi tájékozás rejlik, mely megérdemlé, hogy vele hosszasabban foglalkozzunk; mert becses adalékul szolgál az itten tárgyalt történelmi kérdés bővebb felvilágositására. Ezek ugyan, a miket itt felhozék, nagyobbrészt megyénk későbbi történetére vonatkoznak; de meg kelle itt is rövideden emlitenem, hogy kimutathassam megyénk alakulását, és kellőleg megismérhessem annak harmadik alakitó vagy kiegészitő részét. Ezek szerint megyénknek harmadik alkotó vagy kiegészitő részét tette a régi Kemejnek a Tisza mentén elterülő vidéke, mely e megye átalakulása után felváltva Kis-Heves és Kis- Szolnok neveken neveztetett, de ezen elnevezés is lassanként megszünt és beleolvadt Heves általános nevébe, s ez az egész terület Heves keretébe foglaltatott.
Minthogy itt Heves megyét névszerint megnevezve emlitém, ennek folytán minden félreértés kikerülése végett meg kell jegyeznem, hogy Palugyay Imre és utána mások megyénknek ezen a területén eső helységeit egyszerüen Külső-Szolnokhoz számitják és külső-szolnoki helységeknek tartják; de azt gondolom, hogy e kérdésben nem a szoros történelmi nyomozást, hanem inkább csak az újabb beosztást követik; mivel történelmünk biztos adatai szerint azok eredetileg nem tartoznak Külsö-Szolnokhoz, hanem minden kétséget kizárólag hevesmegyei helységek voltak. S ezzel, úgy hiszem, sikerült kellőleg megismertetni megyénk harmadik alkotó vagy kiegészitő részét.
1) Fejér. Cod. Dipl. IV. III. 39. l.
2) U. o. V. I. 157. l.
3) U. o. VII. II. 487. l.
4) Kaprinai. Hungaria Diplomatica. Vindobonae. 1771. II. 256.l.
5) Fejér György Magyarországi Okmánytárának betürendű tárgymutatója. Pest. 1866. 255. l.
6) Kaprinai i. h.
7) Az Eltünt Régi Vármegyék. Budapest. 1880. I. 102. l.
8) Kresznerics. Magyar Szótár. Budán. 1831. I. 348. - Czuczor és Fogarasi. A Magyar Nyelv Szótára. Pest. 1865. VI. 1241. l.
9) Pesty Frigyes i. h.
10) Schmitth. Episcopi Agrienses Tyrnaviae. 1768. III. 194.
11) Katona. Historica Critica Reg. Hungar. XXXI. 746.l.
12) Schmitth. Episcopi Agrienses. III. 246. l.
13) Katona. Historia Critica Reg. Hungar. XXXII. 918. l.
14) Schmitth. idézétt m. 340. l.
15) Chorographia Cebrium Hung. Urbium. Cassoviae. 1770. 105. l.
16) Tudományos Gyüjtemény. 1830. I. füz. 39-93. II. Nemzeti Társalkodó (szerkesztette Pethe Ferencz). Kolosvár. 1830. 14-ik szám. 105, 106. II. - 22-ik sz. 172-176. II. - 25-ik sz. 93-97. II. -26-ik sz. 204-207. II. - 39. sz. 297-312. II.
17) Gróf Zichy-Család Okmánytára. IV. 6. l.
18) Az Eltünt Régi Vármegyék. I. 125. l.
19) Fejér. Cod. Dipl. V. II. 559- és Thallóczy Lajos. A Kamara Haszna Története. Budapest. 1879. 181. l.
20) Bartakovics-Emlékkönyv. Eger. 1865. 186. l.