2. §.

A tulajdonképeni Hevesnek egykori területe és határai.

Hogy megyénk alakúlásának történetét biztosabban nyomozhassuk, szükséges először is Hevesnek, mint megyénk egyik és főbb alkatrészének, egykorú terűletét és határait ismernünk: hogy t. i. hol kezdődött és merre vonult egykor annak terűlete és meddig terjedtek és hol végződtek határai?

E régi földirati kérdés megoldásához s e megye régi s eredeti területének kimutatásához és körvonalozásához több tájékozó adatot és fölvilágositó részletet tartalmaznak régibb királyainknak e megye birtokaira vonatkozó adománylevelei, melyekben ama birtokoknak nemcsak fekvése és határai fel vannak tűntetve, hanem terűleti hovatartozása vagyis megyei illetékessége is meg van nevezve. De e kérdésben ezeknél jóval biztosabb és kielégítőbb útmutatásul szolgálnak a pápai tized rovatának a hevesi főesperesi kerűletre vonatkozó Bejegyzései vagyis e kerűletnek abba bejegyzett egyházközségei, vagy plebániái: mivel, amint a kútforrásokról előrebocsátott bevezető czikkben megjegyzém, a főesperesi kerűletek megyék szerint voltak kikerekítve és beosztva, s így a főesperesi kerűletekre s azok egyházközségeire vonatkozó bejegyzések jelzik egyszersmind terűletét és beosztását ama megyéknek is melyekben azok a főesperességek feküdtek.

Igaz ugyan, hogy e bejegyzések későbbi korra, 1333-ik és következő években eszközölt tizedbefizetésekre vonatkoznak; de mindamellett ezekből is alaposan lehet a püspöki megyéknek eredeti vagyis Sz. István király alatti beosztását föltételezni vagy következtetni; mert az egyház konservativ természeténél fogva a régi területi beosztásokat nem igen változtatta s így az azokra vonatkozó bejegyzések e kérdésben alapos felvilágosításul szolgálhatnak.

Ezek szerint tehát megyénk e kérdéses része vagy részének területe, mely a hasonnevű vártól, mint az itt alakúlt várispánság régi székhelyétől, vette nevét, ama régi történelmi és földirati útmutatások nyomán biztosan kimutatható és körvonalazható, mely felülről Szederkény- és Istenmezejénél kezdődött; Eger és Kömlő felé a Tisza és jászok földje között egészen Szolnok alá vonúlt s e jelzett vidéken egy hosszu és keskeny szalagalaku területet alkotott, melynek elválasztó határai valának észak felől: Szederkény, Istenmezeje, Lelesz, Szent-Domonkos, Bekölcze, Mikófalva, Szarvaskő és Felnémet, innét kelet felé fordulva: Eger, Nagy-Tálya, Maklár, Füzes-Abony, Mező-Tárkány, Farmos, Ivánka és Poroszló, innét kezdve a keleti határvonalat Szolnok felé folytatta a Tisza úgy; hogy e folyón innen eső helységek Heveshez, a tulsók pedig Kemejéhez tartoztak; a déli határt képezte Ácsi vagy Ácsiszög, Fokoró, Szász-Bereg, Alattyán és Mizse; délnyugat felé vezető irányban határozza: Bessenszög, Szög-Szent-Ivány, Kisér, Heves-Ivány, Szent-András, Boczonád, Kál, Verpelét, Sirok, Pócsvár, Fedémes és Butaj.

Ezek az itt elősorolt helyek mind a tulajdonképeni Heves megye régi területére estek s annak határait alkották, mik elválasztották azt észak és kelet felől Borsodtól, dél felől Szolnoktól, s a Jászságtól, nyugatról a patai kerülettől vagy Mátra-Újvártól. Ezek többnyire, kevés kivétellel, egykor mind meg annyi helységek voltak, de többek közülök későbben elpusztulván, ma már csak puszták sorában jönnek elő; de azért itt ígyis figyelmet érdemelnek; mivel valamint egyfelől mutatják megyénk régi határait: úgy másfelől fentartják neveit s emlékezeteit azoknak a helységeknek, melyek egykor ottan virágoztak.