3. §.
Eltérő s ingadozó vélemények.
Történelmünk ezen kérdésében történetiróinknak előbb felhozott előadásától némely iróink eltérnek, kik ha elfogadják is azt egyik munkájukban, a másikban már visszavonják, s az iránti véleményüket változtatják, miáltal a jászok eredetét ide telepitésük idejét kétségessé teszik s az ide vonatkozó kérdés megfejtését nagyon megnehezitik. Így p. o. Horváth Péter, ki tüzetesen nyomozta a jászok és kunok történetét, egyik munkájában, melyet latin nyelven még 1801-ben irt, de nyomtatásban csak 1831-ben adott ki, megemlitvén Sz. László királynak a kunok fölött nyert győzedelmét, határozottan állitja, hogy e győzedelem folytán a fogságba esett kunokat a nevezett király a Jászságba telepitette s igy a jászokat a kunoktól származtatja 1). Egy másik munkájában, melyet 1820-ban magyar nyelven irt és 1825-ben adott ki, a jászokat ama régi szabad jászok maradékainak tartja, kik II. Konstantin császár által a kvádok uralma alól felszabaditattak és egykor, a magyarok bejövetele előtt Váczon álól a Duna és Tisza között laktak 2) s igy ő a jászokat előbbi vélekedésével ellenkezőleg, a szláv eredetü metanasta vagy szarmata jászoktól származtatja. Hasonlólag ingadozik Pray György is a jászok eredete s ide telepitése kérdésében. Ugyanis egyik munkájában azt irja, hogy a jászok vagy Árpád alatt a magyarokhoz csatlakozott kunokkal, vagy, a mi még valószinűbb, a IV. Béla király által befogadott kunokkal jöttek az országba; mivel ezen időszak előtt nincs semmi nyoma a jászoknak sem okleveleinkben sem törvényeinkben 3). Sőt Kaprinay nézetét is kifogásolja és csak merő gyanitásnak tartja, melynek szerinte semmi alapja sincs 4). Ezen véleményével ellenkezőleg egy másik munkájában leirván sz. László királynak a kunok fölött nyert győzedelmét, ezen győzedelem folytán fogságba esett s itt maradt kunoktól véli származtathatni a jászokat; mivel vélekedése szerint e kunok oda telepitettek, hol most a jászok laknak 5). Ezzel ellenkezőleg egyik harmadik munkájában a sz. László király által legyőzött kunokat ismét Pozsony megyébe Csalóközbe telepiti 6).
Desericzi Incze a Takson vezér alatt bejött izmaelitáktól származtatja a jászokat 7). Őt követi Jerney János, ki a jászoknak ezen származását hosszasabban vitatja 8).
Katona István úgy vélekedik, hogy a sz. László király által legyőzött kunok nem a mai Jászságba, hanem a Duna és Tisza vidékére, a mai Kis- és Nagy-Kunságba telepitettek 9).
Gyárfás István, ki a jászok és kunok történetét tüzetesen tanulmányozta, igy ir ide vonatkozólag: "A Kopulch és Akussali csatában elfogott kunokat, miután ezek a keresztény vallást elfogadták, László király Horváth Péter szerint a mái Jászságban telepitette le; de ez mind csak gyanitás valamint az is, hogy Katona szerint ezek a Tiszán innén és túl nyertek volna szállást ... . miután a mai jászoknak hazánkba beköltözését semmi történelmi adat nem igazolja; a mai magyarországi jászok eredetét nem lehetne-e a Kopulch seregében talán harczolt s László király által elfogott besenyő -jászoknál keresni?" 10).
De találkoztak oly irók is, kik kellően nem ismerve a jászok nemzetiségét és nyelvét, az ide vonatkozó kérdésben nagyon megtévedtek, őket nem magyar, hanem egészen más nemzetbélieknek irván. Igy p. o. Ranzan Péter olasz püspök, Ferdinánd nápolyi királynak I. Mátyás magyar királynál volt követe, ki e minőségben sokat időzvén a magyar királyi udvarnál, ott a királyi levéltárban talált valami régibb kézirat nyomán rövid kivonatban megirta Magyarország történelmét s e munkájában a jászokról azt irta, hogy ők németek és elrontott néven nevezik magokat jászoknak 11).
Wernher György szintén nem tartja őket magyaroknak, mert azt irta róluk, hogy ők saját ősi különös s a magyarokétól különböző nyelvüket megtartották 12).
Ime elősoroltuk az eltérő véleményeket és kételyeket, melyek a följebb emlitett történetiróink előadásával ellenkeznek s a kevésbé avatottak előtt a jászok eredetét s itteni megtelepitésük idejét kétessé tehetik; de ezek minket nem igen hoznak zavarba, ha bővebben megvizsgáljuk: hogy mit és mennyit nyomnak azok a komolyabb ítészet latján.
1) Commentatio de Initiis et Maioribus Jazygum et Cumanoriam. Pestini. 1831. 54, 55. l.
2) Értekezés a Kunok és Jászok Eredetéről. Pest. 1825. 103. l.
3) Dissertationes Historico-Criticae in Anuales Veteres Hunnor. Avar. et Hungaror. Vindobonae 1775. 122 l.
4) u. o.
5) Anna1es Régum Hung. Vindobonae. 1763. I. 88 l.
6) Historia Regum Hung. Budae 1801. 85 l. - Itt az insula Cituorum alatt Csaloköz értendő. Bél Notitia Hungariae Historico-Geographica Viennae 1736. II. 217 l.
7) De Initiis et Maioribus Hungaror Budae 1748. I. 76 l.
8) Tudománytár 1844. XV. köt. 247 l.
9) Historia Critica Regum Hung. II. 547-552. l.
10) Jász-Kunok Története. Kecskemét 1873. II. 186 l.
11) Epitome Rer. Hungaricar. Schwandner. Scriptores Rer. Hung. I. 326. l.
12) De Admirandis Hung. Aquis az emlitett gyüjtemény I. 847 l.