4. §.
Észrevételek az eltérő véleményekre.
Ha az előbb felsorolt eltérö véleményeket, mint netalán nézetünk ellen felhozható ellenvetéseket, bővebben vizsgálju: úgy találjuk, hogy azoknak nem igen lehet az itt felhozott kérdésben valami fontosságot tulajdonitani; mivel azok nemcsak egymással ellenkeznek hanem magok magoknak is ellenmondanak. Igy különösen:
Horváth Péter egyik munkájában a jászokat a sz. László király által legyőzött kunoktól származtatja, világosan megjegyezvén hogy ők nevüket nem a régi szláv eredetű jász népségtől, hanem a nyilazásban kitüntetett ügyességüktől nyerték. Ennek daczára egy másik későbbi munkájában azt irja, hogy a mi jászaink ama régi jászoktól származtak, kik II. Konstantin császár által a kvadok uralma alól felszabadittatván, a Duna és Tisza között laktak s így elébbi véleményét a jászoknak valamint eredetére, úgy ide telepitésére nézve is megváltoztatta.
Úgy látszik, hogy ezen írónk ama régi jászokat nemzetiségünkre nézve is magyaroknak tartja, pedig azok több iróink bizonyitásai szerint eredetükre szlávok voltak. Igaz ugyan, hogy Otrokucsi Foris Ferencz azt állítja, hogy a metanaszta, vagy szarmata jászok nyelvükre nézve magyarok voltak 1), s őt követi Horváth István is, ki azoknak magyar nemzetiségét hosszasan nyomozta és vitatta, s őket sciták, turkusok vagy pártusok valamelyike felekezetének tartja 2). De mi, habár méltányoljuk is e tudós írónk nagy szorgalmát, melylyel e nép eredetét nyomozta, és habár állításának több figyelmet érdemlő föld- és néprajzi adatot, s érvet hoz is föl, mindamellett kétesnek tartjuk ama jászoknak magyar eredetét vagy nemzetiségét és már most nehéz is azt vitatni és bebizonyitani, miután azok nyelvének semmi emlékei sem maradtak fenn, mik az ő magyar eredetükre csak valami derengő világot is vetnének.
Továbbá Horváth Péter azon állításának indokolására, hogy t. i. a mi jászaink a kvadok uralma alól felszabaditott jászoknak a maradékai, hivatkozik Róbert Károly magyar királynak 1323-ban kelt szabadság levelére, melyben az abban megnevezett jászokat Keverge fiainak hatalma alól szintén felszabadította s a többi szabad jászok sorába iktatta. Csakhogy igen hosszú időszak választja el a kvadokat vagyis azok uralma alól felszabadított jászokat a Róbert Károly király idejében élt s általa felszabadított jászoktól, s ezeket nem igen lehet annyi századok mulva azokkal összekapcsolni s azonositani, s így Horváth Péter véleménye sem igen közeliti meg a történelmi valóságot.
Pray véleményeire sem igen lehet valami nagyobb súlyt fektetni; mivel ő azokat változtatja s a jászokat majd az Árpáddal bejött, majd a sz. László király által legyőzött, majd a IV. Béla király által befogadott kunoktól származtatja, majd a mai Jászságba, majd Pozsony megyébe Csalóközbe telepiti: így ingadozván véleményében, azt bizvást figyelmen kivűl hagyhatjuk.
Desericzi Incze és Jerney János véleménye sem állja ki az itészet szigorát a jászoknak az izmaelitáktól való származtatásában; mert az izmaeliták, kik szerecsenyeknek is neveztettek, egy különös mohamedán vallásu felekezetet vagy népséget tettek, kiket törvényeink és iróink a magyaroktól megkülönböztettek s kik későbben a magyar történelemből egészen eltűntek s úgy látszik, hogy a magyarokkal egészen összeolvadtak s azok által absorbealtattak úgy, hogy csak nevük s emlékezetük maradt fenn. A jászok ellenben, vagyis azok a kunok, kiktől a jászok származtak, már eredetüknél fogva a magyar fajhoz tartoztak, történetünkben saját nevük alatt szerepeltek és szerencsésen fenmaradtak egészen mostanáig, és habár megvoltak is törvényeik és kiváltságaik által a többi magyaroktól különböztetve, de azoktól egészen egy nemzetet vagy nemzetséget képeztek.
Tovább az izmaelitákat úgy említik és tűntetik fel régi törvényeink s íróink, mint kereskedöket, kincstári haszonbérlőket és tisztviselőket, kik hivatalukkal visszaélve, a népet csalták és zsarolták s azért a nép előtt gyűlöletesek voltak. A jászok ellenben soha sem űztek kereskedést, hanem csak marha tenyésztők és földmívelők voltak, ők nemcsak nem űztek kereskedést, hanem attól egészen idegenkedtek, még későbbi időben sem igen vállalkoztak kereskedésre, hanem leginkább csak beszármazott idegenek folytatták azt közöttük. És itt különös figyelmet érdemel e népnek ősi foglalkozása és jellemvonása, mely egészen elüt az izmaelitákétól és világosan megczáfolja Jerney véleményét.
Jerney Jász-Berény nevét is Bila nevü izmelita vezértöl származtatja; pedig az Birinius = Biriny vértanu szentnek nevét tükrözi vissza, mely nevén neveztetett az az előkelő jász, ki keresztény hitre térvén, a keresztségben Biriny vértanu nevét vette föl, ki e helynek első birtokosa vagy alapitója volt. Úgy szintén Mizse puszta nevét is hasonnevü nádortól származtatja, ki e méltóságot IV. László király alatt viselte, ki szerinte azelőtt szintén izmaelita vallásu jász volt; holott e név eredetileg szintén kereszt név volt, mely Misius vértanu nevéből alakult. Lajos nevü pusztát is Lysasnak, Mizse testvérének nevétől akarja származtatni, mintha nem könnyebb volna azt Lajos keresztnévtől származtatni, ki e helynek első birtokosa volt. S igy Jerney vélekedését s arra alapitott okoskodását sem fogadhatni el.
Katona István véleményére nem igen lehet hivatkozni annak vitatásában, hogy sz. László király a fogságban esett kunokat nem a mai Jászságba, hanem a Tisza körüli vidékre telepítette, hol későbben Kis-és Nagy - Kunság alakult; mivel ő ezt határozottan nem állította, hanem csak véleményképen említette, így irván ide vonatkozólag: Úgy látszik, hogy sz. László király az elfogott kunokat a Tisza vidékére telepitette. A mit itt Katona csak véleményképen emlitett fel, azt mások, kik az ő véleményét elfogadták, már bebizonyitott történelmi valóságnak tartották, s arra mint ilyenre, hivatkoztak, mint Pálma Károly 3), Gebhardi Lajos. 4)
A mi Gyárfás István azon véleményét vagy kétélyét illeti: miszerint ő a legyőzött kunoknak a mai Jászságba telepitését csupa gyanitásnak tartja, és minthogy ő szerinte a mai jászoknak ide telepitését semmi történelmi adat sem igazolja, azoknak őseit azon bessenyő-jászok között véli kereshetni, kik talán Kopulch seregében harczoltak s a magyarok által elfogattak. Ezek szintén mind puszta föltevések, mik történelmileg nem igazolhatók.
Igaz ugyan, hogy a jászoknak ide telepitését oklevéllel nem igen lehet igazolni; de azért a mit annyi komoly és nagytudományu irók, mint történelmi valóságot, elfogadtak, azt nem igen lehet egyszerű ellenvéleménynyel vagy kételylyel megdönteni vagy kétségbe vonni. Különben hogy a jászok korában telepitettek ide, mint a kunok a Tisza melletti vidékre, és hogy ők előbb voltak itt mint a többi kunok, azt ebből is következtethetni, hogy ők okleveieinkben mindenkor előbb emlitettek és csak utánuk következtek a kunok ekképen: Jeriges et Cumani, a mi mindenesetre az ő elsőbbségükre látszik mutatni.
De itt még az is figyelmet érdemel, hogy ha bár a két Kunság mind kiterjedésére, mind népességére nézve sokkal nagyobb volt, mint a Jászság mindamellett mégis Jász-Berény, a Jászság fővárosa, lett egyszersmind a két kun kerületnek is székhelye, ott lakott a jászok és kunok főkapitánya s ott tartattak gyűléseik; pedig e város nemcsak nem volt a más két kun kerületnek központja, hanem azoktól földrajzi fekvésénél fogva is nagyon távol esett, ami mind arra mutat, hogy a jászok itteni elsőbbségük-vagy régibbségüknél fogva előnyben állottak a kunok fölött, mint a kik későbben fogadtattak be az országba; mivel sokszor az ily csekélynek látszó megkülönböztetés - vagy kitüntetésben is fontos történelmi jelentőség vagy valóság rejlik.
A mi pedig Gyárfásnak ama gyanitását illeti: hogy a jászok azoktól a bessenyőktől származtak volna, kik talán Kopulch seregében harczoltak s a magyarok fogságába kerültek: arra megjegyezhetni, hogy a bessenyők, kik pacinacita, piceni, bisseni neveken neveztettek, rokonságban állottak ugyan a jászokkal és kunokkal; de azért a Jászságban semmi nyoma sem maradt fenn annak, hogy oda bessenyők telepitettek volna; pedig az ország több vidékein voltak bessenyő telepek, miknek emlékezeteit Bessenyő nevü helységek vagy puszták ma is fentartják. Van ugyan a Jászság mellett Bessenszög = Bessenyőszög nevü helység, de ez nem tartozott a Jászság területéhez, eleitől fogva megyei helység volt.
Ranzan és Wernher állitásait, kik a jászokat részint németeknek részint más, nem magyar nemzetbélieknek tartották, figyelemre sem méltatjuk. Ezzel, úgy hisszük, kellőleg megismertettük s észrevételeztük az ellenvéleményeket és kételyeket, és kimutattuk azoknak ingadozását és tarthatatlanságát.
1) Origines Hungaricae. Franequerae. 1693. I. 65.
2) Jászok. Pesten. 1829. 57.l.
3) Notitia Rer. Hungaricar. Pestini Budae et Cassoviae. 1785. I. 397. l.
4) Geschichte des Reichs Hungarn. Pest. 1802. II. 29. l.