5. §.

A jász név eredete és jelentése s a jászok többi elnevezései.

Ha a jászok a kunoktól származtak, amint ezt már följebb emlitettük, itt méltán az a fontos kérdés merül fel: hogy miért változtatták el a régi kun nevüket és miért neveztettek későbben jászok-nak és mit jelent a jász elnevezés? mivel a népek eredete szoros kapcsolatban vagy vonatkozásban áll neveikkel, s ezekből fejthető meg. Nyomozzuk tehát a jász nevezet eredetét és jelentését.

Itt először is megjegyezzük, hogy a jászok eleinte régibb évkönyveinkben szintén kunok-nak neveztettek vagy, legalább e nevezet alatt értettek, és csak későbben kezdettek jászok-nak neveztetni s e nevezet által a többi kunoktól megkülönböztetni. Horváth Péter világosan irja, hogy a jászok Róbert Károly király kora előtt a kunok nevén neveztettek 1). Ez volna tehát a határozó korszak, mikor a jász elnevezés kezdődött; de úgy látszik, hogy a jászok még későbben is a kunok nevezete alatt értettek s a jász és kun nevezet felváltva használtatott a jászok elnevezésére és csak későbben Nagy Lajos vagy Zsigmond király alatt kezdettek ezen elnevezés által a kunoktól megkülönböztetni.

A mi már a jász név eredetét és jelentését illeti: azt Otrokocsi Foris Ferencz, Horváth István, Fejér György, Jerney János, Gyárfás István és mások nyomozták és többféle alakban feltalálták vagy feltalálhatni vélték nemcsak a legrégibb földiratokban, hanem az ószövetségi könyvekben is és onnét hozzák le ezen elnevezés eredetét és jelentését. De nagyon nehéz a mostani jászokat s azok nevét ott, a régiség könyveiben emlitett népek- vagy személyekkel s azok neveivel vonatkozásba hozni s azoktól származtatni; mivel az ily nyomozás vagy névszármaztatás nagyon messzire vezeti és a nevek hasonlatossága tévedésbe ejti az ily nyomozót és névmagyarázót. Ugyanazért helyesebbnek találjuk s elfogadjuk iróink és nyelvészeink azon magyarázatát, miszerint ők e nevet s annak jelentését a jászoknak a nyilazásban kitüntetett ügyességétől és hadi szolgálatuk minémüségétől származtatják, s úgy magyarázzák vagy fejtik meg a kérdést: hogy mivel a jászok ügyesek voltak a nyilazásban és nyilakkal vagy kézíjakkal köteleztettek szolgálni a hadban, innét nyerték a jász nevet: t. i. az íj névtől, mely nyilat jelent, az ász képző segitségével alakult az ijász vagy röviditve és lágyabb kiejtéssel jász, mint p. o. ló-ból lett lovász, vad-ból vadász, jú-ból juhász, hal-ból halász sat. Igy fejtette meg és értelmezte e nevet Kaprinay István 2) kinek magyarázatát iróink majd mind elfogadták, még Horváth István is 3), ki pedig, mint följebb emlitök, e név eredetét vagy etymologiáját a régiség könyveiben nyomozta és vélte feltalálhatni. Igy tehát a jászok fegyverük nemétől, melyet a hadban viseltek és hadi szolgálatuk minémüségétől, melyre kötelezve voltak, nyerték a jász nevet. S igen helyesen jegyzi meg Fejér György, hogy a jász név nem annyira nemzettség, mint inkább szolgálat után nyert névnek tekintendő 4).

A magyar jász név azután latinisaltatván, a latin oklevelekben jasones alakban jön elő. Ettől etymologiailag meg kell különböztetnünk a Jazyges elnevezést, mely okleveleinkben szintén használatba jött ama régi metanasta Jezygesek-től, és pedig, mint Horváth Péter irja azért, mivel jászaink azt a földet nyerték lakás vagy birtokul, melyet egykor ama régi jászok birtak 5).

A jász név ezen magyarázatának bővebb felvilágositására még meg kell emlitenünk azokat a neveket, melyeken a jászok okleveleinkben latinul neveztettek, mik a jász nevezetnek itten tárgyalt jelentését még jobban igazolják. Igy p. o. neveztettek a jászok:

a) philisteusok-nak, mely nevet némelyek görög szóból származtatnak, a mi magyarul annyit jelent: mint nyilkedvelés vagy nyillal való bánás. Kaprinay István és Horváth Péter a philisteus elnevezést a balista szótól származtatja, a mi kőfalrontó hadi eszközt jelent, melyet a jászok a várak ostrománál használtak, s ebből alakult azután szerintünk a balisteus = phalisteus = és végre philiseus elnevezés.

b) Sagittariusok-nak, ami magyarul szintén nyilasok-at vagy ijászok-at jelent.

c) Végre neveztettek pharetrariusok-nak vagyis magyarul tegzesek- nek; mivel a görög szó magyarul tegezt jelent. Horváth Péter a pharetriust kézijas-ra magyarázza. A tegez, szerintünk szintén nyilat vagy helyesebben nyiltokot vagy nyiltartót jelentett s igy ez is a jászok emlitett fegyverzetére vonatkozott.

A jászok ezen fegyverzetének vagy hadi szolgálatának bővebb ismertetésére felemlithetjük Zsigmond királynak 1425. márcz. 19-ikén a szarvasi és újszászi jászok részére adott kiváltságlevelét, melyben kötelességévé teszi az ott megnevezett kiváltságos jászoknak, hogy midőn a király hadat indit, tartoznak nyolcz tegzessel saját költségükön a hadban megjelenni 6). Ugyancsak a nevezett király 1428. okt. 20-ikán kelt levelében elősorolván a jászok kötelességeit, azok között azt is emliti, hogy ők tegzeseket is tartoznak a hadba küldeni 7).

Azonban a fegyverzet és hadi szolgálat ezen neme későbben megszüntetvén, pénzbeli fizetésre változtatott, és I. Mátyás királynak 1473. febr. 22-ikén a berényi, árokszállási és fénszarui jászok részére kiállitott kiváltságlevelében tegzesi jövedelem-nek (proventus pharetralis) neveztetett s háromszáz aranyforintból állott 8), s ezen pénzbeli fizetés Horváth Péter szerint zabola-pénz-nek is neveztetett 9).

Úgy látszik, hogy ezen tegzesi kötelezettség leginkább csak a jászokat illette; mert habár a jászoknak és kunoknak egyenlő jogaik és kötelezettségeik voltak: mindamellett úgy tünik fel, hogy ezen kötelezettség vagy adózás neme kizárólag csak a jászokra vonatkozott, legalább Horváth Péter, ki a jászok és kunok ősi kötelezettségeit elősorolta, a kis és nagy kunoknál azt sehol sem emliti.

De ennél sokkal fontosabb megyénk alakulására nézve az a kérdés: hogy az a terület, hová a jászok telepitettek, az ő ide telepitésük előtt hova tartozott, Heves vagy Mátra-Újvárnak volt-e földrajzilag kiegészitő része?

---

1) Jaszones nostros non alios, quam Cumanos fuisse vel illud evincit, quod ante Caroli I. tempora nusqnam reperiatur eos alio, quam communi Cumanorum nomine appellari. Commentatio de initiis ac Maioribus Jazygum et Gumanorum. 99. l.

2) Historia Diplomatica Hung. II. 314. l.

3) Jászok. Pest. 1829. 151. l.

4.) Cod. Dipl. VI. I. 159. l.

5) Commentatio de initiis ac Maioribus Jazygum et Cumanor. 101. l.

6) Gyárfás István. Jászok és Kunok Története. III. 504. l.

7) U. o. 590. l.

8) U. o. 672. l.

9) Értekezés a Kunok és Jászok Eredetéről. Pesten. 1823. 121. l.