11. §.
IV. László királynak az egri püspökkel támadt viszálya s az egri völgynek ezt kővető válsága.
E fiatal, gyenge, és kicsapongásra hajlandó király uralkodása alatt a magyar nemesek és a király által kegyelt kunok közötti viszálykodások, birtok háboritások, kártételek, a hatalmasabbaknak a gyengébbek fölötti túlkapásai s erőszakoskodásai napi renden voltak, mik nagyon veszélyeztették az országban a személy- és vagyonbiztosságot. E veszélynek ki vala téve Eger és annak vidéke is. Ugyanis László király Endre egri püspököt törvénytelenül, minden kihallgatás és birói eljárás mellőzésével, székétől és javadalmaitól megfosztotta, az egri völgyben fekvő birtokait elfoglalta és feldúlatta, az elpusztitott helységek lakosait Szihalom vidékére, a mai Kis-Budára, szállitotta s a püspökség elfoglalt javait és birtokait saját párthiveinek adományozta, amint ezt maga a király is beismerte későbben az egri püspökség javára kiadott oklevélben 1). Sőt némely irók szerint a király által kegyelt kunok még az egri székesegyházi templomot is, mely a tatárok pusztitásai után valamennyire helyre lett állitva, a várral együtt újra megrongálták.
De vajjon mi szolgáltatott okot vagy ürügyöt a királynak e püspökkel való viszályra s az egyház birtokainak elfoglalására? Hogy e kérdésre felelhessünk, meg kell először emlitenünk, hogy a pápa értesülvén Magyarország szomoru állapotáról, 1278-ban Fülöp firmói püspököt ide küldötte szentszéki követűl a felmerült bajok kiváltképen az egyházi sérelmek orvoslása végett. A követ a következő évben Budára zsinatot híva össze, hogy a meglazult s hanyatlásnak indult egyházi fegyelmet helyre állitsa. De alig tanácskoztak a főpapok két hétig, a király vagy azért, mivel az ott hozott határozatokat a korona jogaira sérelmeseknek tekinté, vagy azért, mivel-mint utóbb maga is bűnbánólag bevallá-fiatal tüzétől elragadtatva és gonosz tanácsosaitól félrevezettetve azokat a határozatokat királyi tekintélyének kissebbitésére irányozottaknak vélé, a Zsinat folytatását betiltá, s a budai birónak és polgároknak sulyos büntetés terhe alatt megparancsolá, hogy az összegyült főpapokat a városból rekeszszék ki és ne engedjék nékik a magok vagy cselédjeik részére szükséges élelmi szerek megvásárlását vagy bevitelét. Sőt a mi több haragjában még azokat is visszavonta, a miket a pápai követnek azelőtt megigért volt, és még az előbb tartott országgyűlés végzéseit sem engedte végrehajtatni. Ezek folytán a pápai követ kénytelen vala a Zsinatot bezárni vagy elnapolni és maga is Pozsonyba vonulni, de hogy a királyt megfélemlitse, a megzavart rend helyreállitására kényszeritse szükségesnek látá őt egyházi átokkal sújtani, s az isteni tiszteletet az egész országban eltiltani 2).
Azonban az egyház ezen fegye vagy szigora keveset használt; mivel nemcsak nem hatotta meg a királyt, hanem inkáb ingerlette az ő haragját és daczát, ki is a szentszék követétől magához a pápához fölebbezvén, a magyar főpapokat királyi haragjának fenyegetésével eltiltotta attól, hogy a követtel érintkezzenek. De Endre egri püspök nem igen vette komolyan ezen fenyegetést, és tovább is folytatta a követtel az összeköttetést, ami nagyon bántotta a királyt. Ide járult, hogy azzal vádolták a püspököt a király előtt, hogy a Szepességben lázongó pártos urakkal egyetért. Ez elegendő volt arra, hogy a király felindult haragját a püspökkel éreztesse és haragjában az ő javait és birtokait elkoboztassa.
De azután sikerült Endre püspöknek a király haragját kiengesztelni. Ugyanis a püspök 1281-ben a király és az ország bárói előtt igazolta magát és eljárását, különösön kitisztázta magát azon vád alól, mintha ő a szepességi pártos urakkal egyetértett volna. Igenis ő érintkezett velök, de nem azért, hogy szándékukat helyeselje s elősegitse, hanem ellenkezőleg inkább azért, hogy őket a király iránti hűségre visszatéritse s a király részére megnyerje, amint ezt nemcsak ünnepélyes esküjével, hanem kihallgatott tanuk vallomásaival is igazolta. A király meggyőződvén a püspök ártatlanságáról és saját tévedéséről, néki megbocsátott, minden elfoglalt s elkobozott javait és birtokait visszaadta s az ő sérelmére tett adományozásokat is visszavonta, sőt azt is megigérte, hogy a mi károkat ő vagy az ő emberei a püspöki jószágokban tettek, meg fogja tériteni. S ezen egyesség vagy kibékélés 1281-ben Egerben jött létre, hol a király is személyesen jelen volt, mivel az erről szóló királyi oklevél Egerben, ezen egyesség létrejöttének helyén kelt 3). Így lőn kiegyenlitve ezen itt tárgyalt viszály és kibékitve a király a püspökkel.
1) Ezen beismerő oklevélben a többi között így nyilatkozik a király:... propter quas accusationes sibi et suis pertinentibus actiones feceramus severas et processus, iuris ordine non servato, in grauamen ecclesiae Agriensis, maxime vallem Agriensem devastandoetde populando, et fere omnes populos ecclesiae dictae Agriensis educendo in quamdam terram ecclesiae praedictae Agriensis, Scenholmbuda vocatam sub nostra protectione congregando et ab eadem ecclesia penitus auferendo. Item quasdam possessiones eiusdem ecclesiae similiter auferendo et nostris s equacibus condonando. Fejér. Cod. Dipl. V. III. 31. l.
2) Horváth Mihály Magyarország Történelme I. 459-460. l.
3) Fejér. Cod. Dipl. V. III. 32. l.