12. §.
Ludányí Tamás egri püspök és Debrőy István hevesmegyei előkelő úr szereplése Zsigmond király alatt.
E nevezett férfiak jelentékeny szerepet vittek megyénk történetében az emlitett király alatt 1401-1404-ben, minek bővebb ismertetése végett meg kell röviden érintenünk hazánk akkori történelmi eseményeit s azoknak vezetőit.
Tudjuk hazánk történelméből, hogy Zsigmond király nem igen kimélte sem a nemzet sem egyesek jogait s érdekeit és különösen nagy mérvben megsértette a nemzet alkotmányos érzületét azzal a szerződéssel, melyet 1402-ben Albert osztrák herczeggel kötött, melyet a Pozsonyba összehitt országgyűlésre is rá erőszakolt, melynél fogva azon esetre, ha ő fiörökös nélkül találna kimulni, az országot örökségképen a nevezett herczegnek adományozta vagy igérte. A király ezen alkotmányellenes eljárása s a nemzetre erőszakolt örökösödési szerződése nagy visszatetszést s elégületlenséget keltett az egész országban, még azoknál is, kik azt az emlitett pozsonyi országgyűlésen aláirták. Miért is, midőn Zsigmond a csehországi bajok és viszályok elintézése végett hadseregével 1402. vége felé az országból kivonult volna: az elégületlenek az ő távollétét felhasználva, tőle elpártoltak, s a pápa által ajánlott Nápolyi László részére állottak, kikiáltván őt királynak és meghiván az országba, ki is e meghivást elfogadta s 1403. augusztus 2-ikán, mások szerint 5-ikén bejött Dalmácziába és Zárában, Kanizsay János esztergomi érsek által, nagy számu egyházi és világi urak és nemesek jelenlétében, megkoronáztatott, s a koronázási ünnepély után szeptember elején, híveinek fegyveres kiséretében bejött az országba Győr felé tartva, s útjában, a merre csak ment, a papjaitól vezetett nép által mindenütt lelkesedéssel üdvözöltetett. l)
E mozgalmat kezdették először a dalmát püspökök és városok, kikhez csatlakoztak több nagy befolyásu hazafiak u. m. Kanizsay János esztergomi érsék, ki azonfelűl, hogy Lászlót megkoronázta, az esztergomi várat is minden eshetőségre az ő részére védelmi állapotba helyezte, annak védelmét Lábasyra és Siebenhütter várnagyokra bizván. Nem kisebb részt vett e mozgalomban Bebek Imre vraniai perjel, ki Bessenyei Pált, horvát- és tótországi bánt, Zsigmond király vezérét Bihacsnál megverte és fogságba ejtette, és a ki Zsigmond királynak egy 1403-ban kelt oklevele szerint az egész lázadásnak inditója vala. 2) És a perjelnek testvére, Bebek Detre, szinte befolyásos férfi, ki azelőtt az ország nádora vala. Horváth János előbb horvát- és tótországi bán s akkor bosnyákországi vajda. Makray Benedek szinte népszerü ember, ki Zsigmond ellenére Ó-Budát hirtelen gyűjtött sereggel megraká. S ezekhez csatlakozott az .ország nemességének nagy és jelentékeny része; mert, mint Horváth Mihály írja, László megérkeztének hírére az egyházi és világi uraknak és más alattvalóinak oly nagy sokasága gyűlt pár nap alatt Zárába, hogy heIyet is alig találhattak a városban. 3)
De hagyjuk ezeket, mik úgyis felhozva vagy megemlitve vannak hazánk akkori történelmében; térjünk inkább czikkünk tulajdonképeni tárgyára: Ludányi Tamás- és Debrőy Istvánra vagyis e mozgalomban követett eljárásukra, mik különösen megyénkre vonatkozván, minket közelebbről érdekelnek. Lássuk tehát e két férfiut, kik megyénk történetére nemcsak jelentékenyűl befolytak, hanem annak vezetői és főfő tényezői voltak.
Ludányi Tamás a hasonnevü nemzetségből származott, mely hazánk történetében többször jelentékenyen szerepelt 4) és testvére volt Ludányi Lászlónak mint ezt több oklevél bizonyitja, melyek Tamás püspököt úgy emlitik, mint Ludányi László testvérét. 5) Tamás, úgy látszik, előbb szerzetes volt, legalább arra mutat a szerzetest jelentő vagy jelzö Frater czím vagy nevezet, melyen ő még püspök korában is több oklevélben neveztetik. A mi úgy magyarázható, hogy ő, mint Bonifácz pápa leveleiből világosan kitűnik, előbb a péterváradi monostor apátja volt, ez az apátság pedig cistercita szerzethez tartozott. Feltűnő, hogy Bonifácz pápa későbben is, midőn őt egri püspökké nevezi, a péterváradi apátság jövedelmeit még azután egy ideig nála hagyja. 6) Úgyszintén az is feltűnik, hogy ugyancsak Bonifácz pápa 1397. november 19-ikén kelt levelében őt esztergommegyei szerpapnak (diaconus Strigoniensis dioecesis) mondja.7) Már mint esztergommegyei pap lett-e cistercita szerzetessé vagy pedig mint világi pap nyerte-e el ezt a szerzetes rendü apátságot, azt mi itt nem keressük, elég annyit tudnunk, hogy ő azelőtt péterváradi apát is volt, s apátból lett későbbben szeremi és 1400 márczius 23-ikán egri püspök.
Hogy ily hamar emelkedett Tamás az apátságból az előkelő püspöki székbe, ezen kitüntetéséből alaposan következtethetni az ő kitünő tehetségére, jeles tudományosságára és befolyásos családi összeköttetésére mivel csak ezek nyithatták előtte az utat amaz előkelő püspöki székbe és szerezhették neki a fényes püspöki tiarát. Ugyanis az egri püspökség az ország legelőkelőbb és befolyásosabb püspökségei közé tartozott, melyre csak előkelő nemesi származás, kitünő képzettség és jogi tudományosság utján lehetett eljutni; mivel az egri püspök hivatalánál fogva a király negyedik fiának nevelője vagy gondviselője vala s így a királyi családdal közelebb viszonyban állott. Tamás püspök tehát ezen hivatalos állásánál fogva nagy fefolyást gyakorolt valamint az ország ügyeire, úgy különösen megyénk magatartására is.
Megyénk másik nevezetes vezérférfia vala Debrőy István előkelő nagy birtokos, és némelyek szerint az Aba nemzetség egyik tagja, előbb királyi kincstárnok, későbben egri várparancsnok, Ludányi Tamás meghitt barátja és párthive, kinek nagy birtokai valának megyénkben és Abaujban és kinek emlékezetét tartják fenn ma is megyénkben Al-és Fel-Debrő nevü helységek, melyek szintén az ő birtokai valának.
Amint az országban a hazafiaknak Zsigmond király ellen irányult elégületlensége folytán a Nápolyi László pártja mozogni kezdett és fölkerekedett, Ludányi Tamás azonnal e mozgalom élére állott, az egri várat minden eshetőségre védelmi állapotba helyezte, őrséggel megerősitette, s annak védelmét barátjára, Debrőy Istvánra bizta, s e két férfiú e párt érdekében megyénkben egyesitett erővel munkálkodott.
Azonban miután Zsigmond király e mozgalom elnyomására Csehországból haza sietett és hadserege Garay Miklós nádor és Stibor vajda vezérlete alatt az ellenpárton több helyen győzedelmet vett s az ellenséges várak is feladván magokat, a királynak meghódoltak: Zsigmond Rozgonyi Simont küldötte Eger ellen; de mivel a többfelé igénybe vett serege nagyon meg volt oszolva, csak négyszáz lovast adhatott rendelkezésére. Rozgonyi ily csekély erőben nem bizván, a rábeszélés és ékesszólás mesterségéhez folyamodott, amihez kitűnően értett, s igy nem vitézséggel vagy a vár bevételével, hanem az ékesszólás és rábeszélés erejével győzte meg és téritette a király részére az őrséget, a mi neki könnyen sikerült; mivel a király több rendbeli győzedelmeiről értesülvén az őrség, nem nagy kedvet érzett magában a vár védelmezésére, az ellentállás további folytatására. Rozgonyinak itt kitüntetett ékesszólását s ügyes eljárását fölemliti és megdicséri maga Zsigmond király is egy 1414-ben kelt adománylevélben, hol világosan mondja, hogy ő t. i. Rozgonyi az ellenség seregének legyőzésére s az egri vár bevehetésére elegendő erővel nem rendelkezvén; bölcs intéseivel s az ékesszólás rábeszélő erejével nyerte és hóditotta meg a várőrök szivét.
A várőrség meghódolása után Debrőy István Erdélybe menekült s ott nemsokára meg is halt. Ludányi Tamás pedig Tályára, Debrőy István várába vonult, mely az egri vár eleste után még egy ideig tartotta magát és csak e vár ostroma alkalmával menekült Zsigmond serege elől Lengyelországba.
Több iróink azt állitják, hogy Ludányi Tamás Debrőy Istvánt Erdélybe is követte s a lázadás érdekében ott is vele közremunkálkodott, sőt némelyek még azt is irják, hogy ő Debrőy Istvánt Erdélybe megelőzte, s ott már ő előtte a lázadást előkészitette. De itt tévednek iróink, mivel Ludányi a lázadás folytatása végett nem ment Erdélybe, hanem az egri és tályai vár ostroma után Zsigmond üldöző serege elől azonnal Lengyelországba menekült, amint ezt kimutattam Ludányi Tamásról tartott akadémiai felolvasásomban. 8)
1) Horváth Mihály Magyarország Története. Pest, 1860 II. 239. l.
2) Emericusque Bebek, Prior Aurane, qui ferme totius rebellionis e defectionis auctor fuerat et causa efficiens etc. Fejér Cod. Dipl. X. IV. 298. l.
3) Horváth Mihály i. h.
4) Botka Tivadar Századok 1876. IX. füz. 673. és követk. l.
5) Fejér Cod. Dipl. X. VI. 492. 1. és VIII. 602. l.
6) Vatikáni Magyar Okirattár. Budapest. 1889. I. IV. 181. l.
7) U. o. 42. l.
8) Ludányi Tamás egri püspök 2878. 15. és követk. l.