13. §.
Ludányi Tamás további magatartása és Lengyelországba vonulása.
Ludányi Tamás további magatartása, következetes folytatása és némi kiegészitése vala megyénkben követett eljárásának, s azért annak bővebb felvilágositására folytassuk az ő viszontagságos életrajzát, amint következik.
Ludányi Tamás az egri vár eleste után Lengyelországba menekült, készebb lévén az országból kivonulva önkéntes számkivetésbe menni és gazdag püspöki javadalmát itt hagyni, mint pártjának elveit s hiveit megtagadva s előbbi magatartásával szégyenletes következetlenségbe jöve a megbántott királyhoz kegyelemért folyamodni. És oly állhatatos vala ezen elhatározásában, hogy-mint Schmitth Miklós megjegyzi, semmivel sem árulta el, hogy főpapi méltóságába visszavágyódott volna 1). S ezen hajthatatlan magatartásáért és vas következetességéért kortársaitól Vasfejü-nek (cognomento Vasfejű) neveztetett vagy gúnyoltatott. S ezen állhatatos magatartását roszolják s azért őt megróják Engel Keresztény, Virág Benedek és mások hogy az amnestiát nem fogadta el, és Kanizsay János esztergomi érsek példájára nem békelt ki a királylyal hanem inkább, mint földönfutó menekült ki az országból, itt hagyván gazdag püspöki jövedelmét.
De nagyon nehéz itt fölötte itéletet mondani; mivel nem ismerjük azokat a mozzanatokat s indokokat s azokat a titkos tudósitásokat, mik-mint meg annyi tényezők-befolyással voltak az ő elhatározására. Különben iróink közül is többen mentegetik s indokolják az ő magatartását, mint Ambrosovszky Mihály 2) Schmitth Míklós 3) (Gerové László 4). Sőt maga Fessler Ignácz is, habár azt irja róla, hogy Zsigmond iránti ellenséges indulatában távozott innét Lengyelországba; alább mégis, hol megemliti az egri egyháznak az Ő menekülése után bekövetkezett sorsát, kiemeli és megdicséri az ő hazafias érzületét 5).
De Kanizsay példájára sem igen lehet hivatkozni; mivel ő kegyelmet nyert ugyan, de későbben mégis nemcsak a főkorlátnoki méltóságtól fosztatott meg, hanem még több birtokai is elfoglaltattak, miket azután igen nehezen, sok költséggel és hosszu pörrel tudott viszszanyerni; mivel akkor a király és az országnagyok, mint Schmitth Miklós megjegyzi, nem törvénynyel, hanem fegyverrel szokták volt a pöröket eldönteni. Sőt Kercselich valami régi kéziratra hivatkozva még azt is irja, hogy Kanizsay nem csak főkorlátnoki méltóságától és jószágaitól fosztatott meg, hanem ezenfölül még fogságba is vettetett 6).
De magát az amnestiat sem igen lehet Ludányi Tamás ellen az ő megrovására érvűl felhozni; mert annak föltételei vagy igéretei nem tartattak meg, amint azt nemcsak Kanizsay érsek felhozott esete mutatja, hanem Rajnald egyházi történetiró is bizonyitja, ki világosan irja, hogy a papok és szerzetesek sehol sem voltak az egész országban személyes biztosságban és mindenütt ki voltak téve az üldözésnek és bántalmaknak. Ide járult, hogy maga Zsigmond nem tekintve az egyházak jogait s érdekeit, a püspökségeket, apátságokat és más egyházi javadalmakat kénye kedve szerint adományozta, a kiknek akarta 7). Itt még azt is meg kell jegyeznünk, hogy a nevezett iró, ki igy rajzolja a magyar egyháznak akkori szomoru helyzetét és sérelmeit, nem igen vádolható részrehajlásról, mivel ő maga is megrója Bonifácz pápát, ki Lászlót Zsigmond ellenébe a magyaroknak királyul ajánlotta és kárhoztatja a lázadást, mely László érdekében lőn meginditva, melynek tulajdonitja az egyháznak itt rajzolt viszontagságait és sérelmeit. De nem is szükséges ott a dolgot nagyitani; mivel ugyis könnyen elhihetjük, sőt természetesnek találjuk, hogy a győztes párt kiméletlenebb volt az egyháziak ellen és keményebben járt el irányukban; mert, amint tudjuk, az egyháziak nagyobb mérvben bele valának sodorva e mozgalomba s igy a visszatorlás természéténél fogva, a restauratio is jobban éreztette velök annak szerencsétlen következményeit. Már ha Ludányi Tamás, mint okos és tapasztalt férfiu, előre látta vagy csak gyanitotta is ezeket, nem igen lehet csodálni, ha az amnestia igéreteiben vagy őszinteségében nem igen bizván, annak megnyeréséért nem is folyamodott.
Igaz ugyan, hogy eszélyesebb és egyházára és nemzetségére előnyösebb lesz vala, ha a hatalom elött meghajolva és kegyelmet nyerve a királytól, megtartja gazdag püspöki jövedelmét, mint földönfutókép menekűl ki az országból. Úgyde a jellemes, hírneves, és magosabb állásu férfiunak, ki állásánál fogva jobban ki van téve az emberek itéletének, és többel tartozik neve tiszteletének, felűl kell emelkednie az anyagi érdekeken, elvét, meggyőződését s önérzetét eleibe kell tennie az anyagi haszonnak és nyereségnek s amazt nem szabad feláldozni ennek; mert különben mirevalók a nagy elvek, hitvallások és hazafias meggyőződések, ha azok csak szóval hangoztatnak, de midőn tettre kerűl a dolog, megtagadtatnak. vagy másképen magyaráztatnak. A renegatoknak, kik az események és körülmények változásai szerint változtatják elveik- és meggyőződéseiket a politikai életben nem igen szokott nagy hitelük és reputatiojuk lenni: mig az oly szilárd, hajthatatlan és következetes antik jellem előtt, mint Ludányi Tamás vala, még netaláni tévedései mellett is tisztelettel hajlunk meg s a Vasfejü elnevezésben is, melylyel őt az ő kortársai illették, több dicséretet találunk, mint gúnyt.
Itt még egy másik kérdés merül föl: hogy t. i. miért menekült Ludányi Tamás épen Lengyelországba. Ugyanis Engel Keresztély Ludányi Tamásnak Lengyelországba való menekülését még egy másik részlettel toldja meg: azt irván, hogy ő az ő testvérével Lászlóval menekült Lengyelországba és Ulászló király jól fogadta és még jószággal is megajándékozta őket 8).
És ime ismét egy figyelemre méltó részlet Ludányi Tamás életrajzához, mit többi iróink nem emlitenek, de az akkori körülmények és politikai viszonyok megfejtenek. Ugyanis tudjuk hazai történelmünkböl, hogy a Lászlópártiak nemcsak rokonszenveztek a lengyelekkel, hanem szövetséget is kötöttek velük Horvátországban, Zalatnak nevű mezővárosban 1403 aprilis 4-ikén tartott gyűlésben 9). Minek folytán a László-párt vereségei után annak hivei közűl többen menekültek Lengyelországba úgy, hogy Zsigmondnak méltó oka lehetett attól tartani, hogy a menekültek a lengyelekkel szövetkezve az országba betörendnek, a lázadást megújítandók, a minek némi jeleit is adták a lengyelek, midőn elakarták foglalni Bártfát, kiknek betörése ellen nehezen birta Rozgonyi Simon pártfeleivel a várost megtartani 10); amiért is Zsigmond szükségesnek látta 1404. tavaszán az elégűletlen menekültek és lengyelek ilyen kisérletei. vagy betörései ellenébe Eperjes és Késmark falainak megerősitéséről gondoskodni 11). Ezekből már könnyen megérthetjük, hogy miért menekült Ludányi Tamás testvérével Lászlóval épen Lengyelországba és miért fogadta legyen őket oly kitűnő vendégszeretettel a lengyel király.
1) Episcopi Agrienses.I. 382 l.
2) Appendix ad Chronolog. Hung. Agriae 1758. 54 l.
3) Episcopi Agrienses I. 382 l.
4) Tud. Gyüjtemény 1862. III. füz. 26 l.
5) Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen-Leipzig 1816. IV. 1084 l.
6) Hist. Cathed. Eccl. Zagrabiensis. Zagrabiae 1770. I. 150 l.
7) Annal. Ecclesiastici. Ed. Mausi Lucae 1752. VIII. 106 l.
8) Gescichte des Ungarischen Reichs. II. 234 l.
9) Katona Hist. Crit. Reg. Hung. XI. 555-559 l.
10) Fejér Cod. Dipl. X. V. 472 l.
11) U, o. X. IV. 285 -287 f.