22. §.
Az egri püspöki széknek Hypolit halálával. történt megüresedése s a püspöki javak könnyelmű pazarlása.
Hypolit halálával üresedésbe jött az egri püspöki szék s annak jószágait és jövedelmeit II. Lajos király egy oda rendelt felügyelő által kezeltette, kinek egy jól betanitott soljom madara és egy igen ügyes madarásza volt, ki betanitott madarával a vendégeket vagy nézőket szokta volt mulattatni. Történt, hogy mikor 1520-ban a fiatal király Egerben huzamosan mulatott, úgy megkedvelte a madarat és madarászt; hogy mindakettőt magának kivánta adatni. Az ügyes vagy furfangos felügyelő felhasználván e kedvező alkalmat, úgy nyilatkozott, hogy nem örömest válik meg e kedves madarától, mondván: hogy a király nagy úr lévén, sok mindenféle örömet szerezhet magának, de ő minden gyönyörűségét e madarában leli: ha azonban a király őt az eddig bevett jövedelmek számadásától felmentené, örömmel odaajándékozná a királynak a madarat a madarászszal együtt. A fiatal király rá állott e képtelen kivánság teljesitésére s a felügyelőt azonnal pecsétes levéllel fölmentette a pénztárban heverő negyven ezer darab aranynak átadásától, a mi a számadás szerint a királyt illette.
Gorové László, ki a király ezen pazarlását megemliti, azt azzal mentegeti, hogy fiatal lévén gondatlanul költötte mind pénzét, mind pedig becses idejét; kiki aszerint mulattatta vagy ámitotta a fiatal és tapasztalatlan királyt, amint annak hasznát látta, s a hizelkedők arra szoktatták őt, hogy ha valamit megszeretett, azt nagy áron és nagy királyi kegyek igérete mellett adták oda néki. Sőt annyira vitték, hogy ha a nagy urakon drága ruhákat látott azokat sem pirult magának elkérni. l) A mit természetesen drága áron engedett néki át, és nem csoda, ha ily pazarlás mellett a királyi kincstár hamar kiürült.
II. Lajos királynak kedves embere volt Várday Pál előbb Veszprémi, később egri püspök s egyszersmind kincstárnok, őt küldötte a király harmadmagával 1525. május 23-án Budáról a hatvani zajos vagy lármás gyűlésre azon üzenettel, hogy Verbőczy Istvánnak nádorá lett választását helybenhagyja; de a rendek nem elégedtek meg ezzel, hanem őt ezenfelül még az ország fő korlátnokává (kanczelárává) is tették. 2) Ezek történtek 1525-ben, midőn a törökök nagyban készültek ellenünk, s ezek ellen a haza védelméről, senki sem gondoskodott, amik előjelei valának ama nagy veszedelemnek, mely hazánkat a következő 1526-ban érte. S ezzel elérkeztünk történelmünk ama gyászos emlékű határához: Mohácshoz, hol valamint hazánk önállóságának dicsősége letünt: úgy ezen munkánk kimért kerete is véget ér.
Hogy megyénkből kik voltak jelen a mohácsi ütközeten, kik véreztek el ottan, vagy kik menekültek meg, azt nem tudtuk kinyomozni. Istvánfy ugyan világosan irja, hogy Várday Pál egri püspök az ő birtokain gyűjtött csapataival sietett Tolnára a király seregével egyesülnie; de mint Broderics megjegyzi, Bátáról elküldötte őt a király, hol vele találkozott, Budára, hol a királyné várta a harcz kimenetelét, s így ő nem volt jelen az ütközeten, legföljebb az ő csapatja veszett ott el, s a harcz szerencsétlen kimenetele után visszatért megyéjébe, hol úgylátszik a Szapolyai párt utait egyengette. 3)
1) Tud. Gyüjtemény. 1826. lII. 60 l.
2) Budai Ferencz Magyarország Polgári Historiájára való Lexikon, Nagy-Várad 1830. II I. 687 l.
3) Schmitth. Episcopis Agrienses. II. 275 l.