3. §.
Kemej vidéke. Abád és Tomaj hely- és nemzetségi nevek.
Előbb említett irónk honfoglalás történetében, LVII. fejezetben irja, hogy Takson vezér idejében a besenyők földéről jöve egy fejedelmi származásu vitéz, kinek neve vala Tonuzoba, Urkund atyja, kitől származik a Tomaj nemzetség, kinek Takson, vezér lakó földet ada a kemeji részekben a Tiszáig, hol most Abád nevü rév van, s ez a Tonuzoba Takson vezér unokájáig, sz. István király idejéig élt, és midőn sz. István a keresztény hitet terjesztené, Tonuzoba nem akart kereszténynyé lenni, hanem megmaradt régi ösi vallása mellett, nejével együtt az abádi révbe temettetett el, de fia Urkund a keresztény hitre tért.
E történetirónknak itt felhozott rövid előadása több figyelemre méltó történelmi részleteket tartalmaz, miket szükséges tovább nyomoznunk, s bővebben felvilágositanunk, hogy jobban megérthessük irónknak történelmünk ezen részletére vonatkozó előadását, melyben a következő pontok vagy kitételek kivánnak bővebb felvilágositást.
a) Névtelen Jegyzőnk kemeji részeket-partes Kemey-emlit. Szabó Károly azon vidéket, hová ezen részek tartoztak Abauj és Borsod szélein kereste 1), és csakugyan most is van ott Kemej nevü puszta. De e vidék nem ott feküdt, a hol nevezett irónk nyomozta, hanem a Tisza és Berettyó vagy régibb nevén Túr folyók között terült el, amint ezt feljebb kimutattam I. 7-ik §-ban. Kemej ugyan kezdetben Heves megyétől megkülönböztetett terület volt, de későbben annak egyik része megyénkhez kapcsoltatott, s ennek kiegészitő része lett és pedig épen az a rész, melyet Névtelen Jegyzőnk emlit, s igy az ő előadása kizárólag megyénk ezen részének történelmére vonatkozik.
b) A besenyők földéről jött vitézt Névtelen Jegyzőnk Thonuzobá-nak irja, Szabó Károly e nevet Thonuz-abá-ra vagy a p á-ra magyarázza, Letenyey János 2) Mándy István 3) Névtelen Jegyzőnk könyvének magyar forditásában Thomiz-obá-ra alakitja, Podhradczky József Thonu- Zobá-ra vagy szerinte Kun-Szábá-ra magyarázza 4), Horváth Mihály meghagyja eredeti alakjában Thonuz-obá-nak. Már most az a kérdés: melyik olvasás vagy alakitás helyesebb? Szabó Károly ide vonatkozólag igy ir: E név szövegünkben igy áll: Thonuzoba, mely névben a végső oba szó nem egyéb, mint a magyar aba vagy apa. Igen kételkedem, nem követett-e el a másoló a Thonuz név leirásában valami hibát, mert e férfiutól a Tomaj nemzetség származván, mint a Csák, Csanád, Aba stb. nemzetségnek törzsökeik neveivel, úgy e Tomaj nemzetségnek is törzsatyja nevével egyeznie kellene: azonban az igen hihetőleg hibás szövegen csak e vélekedésemért változtatni nem akarva, hagytam azt forditásomban is úgy, amint találtam 5). De én úgy vélekedem, hogy Névtelen Jegyzőnk a Tomaj nemzetséget nem Thonuz-obától, hanem ennek fiától Urcund-tól vagy valamelyik unokájától származtatja: ugyanis e nemzetség neve az eredeti latin szövegben igy jön elő: …pater Urcundi, a quo descendit genus Thomay, a mit magyarra nem igy kell forditani: Urcund atyja; hanem helyesebben igy atyja Urcund-nak, kitől származik a T o m aj nemzetség, s igy a Tomaj nemzetség származása nem Thonuz-obára, hanem annak fiára Urcund-ra vagy annak valamelyik unokájára vonatkozik. Annál is inkább, mivel Thonuz-oba-elhalálozván, az ő nemzetségét életben maradt fia Urcund tartotta fenn. A Tomaj nemzetség nevére pedig úgy vélekedem, hogy az a Thomus személy- vagy keresztnévből alakult s abból lett magyar kiejtés szerint a Tomaj nemzetség és helység neve, ami úgy történhetett, hogy a már úgyis kereszténynyé lett Urcund-nak fia vagy unokája a Thomus vagy Tomaj keresztnevet vette föl, s annak nemzetsége azután az ő nevéről Tomajnak neveztetett, úgy szintén a hely is, ahol lakott, az ő nevéről kapta a nevet. Thomus a szentek névsorában úgy van emlitve, mint scithiai származásu vértanu 6) s igy ezen vértanu a magyarok ösi hazájából és talán épen azokkal rokonságban álló néptől származván, keresztényekké lett őseink e származás vagy rokonság tekintetéből is őt különösen tiszteltek és nevét is fölvették. A mi már magát a Tomaj nemzetséget illeti: az nagy birtokú és több ágra oszlott előkelő nemzetség volt, melynek egy ága itt Kemejben, a másik ága Nógrádban, egy vagy több ága a Dunán túl Zala megyében virágzott, hol e nemzetség emlékét még most is fentartják Badacson-Tomaj és Lesencze-Tomaj nevü helységek. Itt Kemejben e nemzetség valamelyik őse monostort s apátságot alapitott, melynek némi romjai most is észrevehetők a hasonnevü pusztán, Nógrád megyében e nemzetség egyik tagja Tomaj Tamás mester 1350-ben Gács-Falván templomot épitett 7).
A mi pedig az itt tárgyalt Thonuz-oba névnek végső szótagját, az 0bát illeti: nem szenved kétséget, hogy az Szabó Károly értelmezése szerint Abát jelentett, s ezzel vonatkozásba hozható az itt emlitett abádi rév és az itt későbben keletkezett hasonnevü helység neve is, miszerint e helynév a d képzö segitségével az Aba személy nevéből alakult Aba = Abád, ez volt t. i. az emlitett besenyő vitéznek birtoka, itt élt és temettetett el nejével együtt. E helység szomszédságában van Apa vagy Abasirja nevü hely, mely szintén a nevezett besenyő vitéz emlitett temetésére vagy sirjára vonatkozik. Ezt ugyan Kandra Kabos barátom Aba királyra, ki szerinte itt öletett meg, vonatkoztatja; de mint alább Aba királynál látni fogjuk, nem egészen helyesen.
c) Midőn Névtelen Jegyzőnk azt irja hogy mivel Thonuzoba nem akart a keresztény hitre térni, nejével együtt az abádi révbe temettetett el itt talán akaratán kivül is egy nagyon figyelemre méltó mythologiai vagy ősvallási adatot tartott fenn, mit eddig tudtommal senki sem vett észre. Tudjuk ugyanis, hogy pogány őseink valamint a kútak, források és folyóvizek mellett szokták volt vallási szertartásaikat végezni: úgyszintén azok szomszédságában szoktak is volt temetkezni. Ez tehát igen becses ősvallási adat, mely annyit jelent: hogy mivel a nevezett besenyő vitéz nem akart keresztény hitre térni, pogány nejével együtt régi pogány szertartás szerint Abádon a Tisza melletti révbe temettetett el.
De itt még egy más nehézség merül fel, mit nem lehet emlités nélkül hagyni. Ugyanis Névtelen Jegyzőnk az emlitett besenyő vitézről rimes versekben azt irja, hogy mivel ősi vallásához ragaszkodván, nem akart a keresztény hitre térni, nejével élve, temettetett az abádi-révbe 8). A mit némelyek úgy magyaráznak, hogy sz. István király őt büntetésből, az ősi hitéhez való makacs ragaszkodásáért nejével együtt elevenen temettette az abádi révbe. De ez szokatlan, embertelen és nagyon kegyetlen büntető eljárás lett volna, ami annál kevésbé hihető, mivel e vitéznek fia Urkund vagy Arkont már kereszténynyé lett, és, mint ilyen, kiengesztelhette volna a királyt, ki keresztény fiáért megkegyelmezett volna a pogány atyának is. Podhradczky úgy okoskodik, hogy a különben szelid lelkü király oly keményen bánt a nevezett vitézzel, annak nemcsak a kereszténységtőli idegenkedés, hanem felségsértés is lehetett az oka 9). De ez sem menti vagy fejti meg ama kegyetlen büntetés okát. Ugyanazért Letenyei és Mandy, kik Névtelen Jegyzőnk könyvét magyarra forditották, ezen állitólagos büntető eljárásra vonatkozó magyarázatot egészen figyelmen kivül hagyták, s az itt eléjövő vivus-t némi alakitás- vagy változtatással a besenyő vitéz feleségének nevére magyarázták. Ezen értelemben veszi Pauler Gyula is a vivus nevet s abban az emlitett besenyő vitéz feleségének nevét véli rejleni 10). Jászay Pál a vivus nevet Biboros-ra magyarázza, mely néven a besenyő vitéz felesége szerinte neveztetett igy irván: És midőn az emlitett király az élet szavait hirdetve, a magyarokat kereszteltette, ő kereszténynyé lenni nem akart, miért nejével Biborossal az abádi révnél, mint pogány temettetett el De történelmünkben említetnek Él (Eel) és Élő (Elen) hely és személynevek 12). Lehet, hogy névtelen jegyzőnk az emlitett vagy kérdéses nőnek ilylyen vagy ehez hasonló nevét latin nyelven Vivus-nak vette. De nem folytatom tovább ennek a minden esetre kétes névnek etymologiai nyomozását; mert azt gondolom, hogy itt a rímelés könnyitése végett, a költői szabadság szerint, valami oly névalakitas vagy szójáték forog fenn, minek nehéz a jelentését kinyomozni. Azért mellőzve minden további nyomozást, Névtelen Jegyzőnk ide vonatkozó kitételeit úgy értelmezem: hogy a nevezett besenyő vitéz erősen ragaszkodván ősi pogány vallásához, aszerint élt nejével együtt, és meghalálozván aszerint temettetett el szintén nejével együtt az abádi révbe.
d) Névtelen Jegyzőnk az emlitett besenyő vitéz fiát Urcund-nak nevezi. Szabó Károly kapcsolatba hozván a kun névvel, azt Urkun-nak vagy Kunur-nak értelmezi; de ez az értelmezés ellenkezni látszik a magyar nyelv sajátságával; mivel az ur jelzőt a névnek, melyre az vonatkozik nem elejére hanem végére szoktuk tenni, és nem így mondjuk ur-gróf, ur-báró, ur-magyar, ur-kun, hanem így: gróf-ur, báró-ur, magyar-ur, kun-ur. Mándy István Urkund-ot Orkond-nak, Horváth Mihály pedig Örkönd-nek írja. De minthogy régi oklevelinknek az u többször o-nak, az o pedig a-nak hangzik, én emlitett iróinktól eltérve itt az Urcund-ban az Arkont (Arcontius) keresztnevét vélem rejleni; mivel a szentek névsorában két ily nevet találunk, kik közül az egyik püspök, a másik vértanú volt 13). A nevezett besenyő vitéz fia keresztény hitre térvén, e keresztnevet fölvehette.
c) Katona István e besenyő vitéz bejövetelét s ide telepedését 959-re teszi, de Szabó Károly kifogásolja Katonának ezen meghatározását, igy írván ide vonatkozólag: Minthogy e tárgyra nézve egyetlen forrásunk Névtelen Jegyzőnk, és így Katona időmeghatározása semmi adattal nem támogatható, annak, mint puszta hozzávetésre épitett számitásnak, történelmi értéket nem tulajdonithatunk. 14) E besenyő telepitést Horváth Mihály is Taks vezérségének utólsó éveire, 970-971-ik tájára teszi 15).
f) Horváth Mihály Abád- ot, a besenyő vitéz birtokát a Kunságba helyezi 16) holott az a Tisza mellett, Kemejnek Heveshez kapcsolt részében feküdt s így hevesmegyei birtok lett és sohasem tartozott a Kunsághoz.
Ezzel úgy hisszük, kellőleg felvilágositottuk Névtelen Jegyzőnk itt tárgyalt elbeszélésének részleteit, melyek Kemejnek, mint megyénk későbbi kiegészitő részének történelmére vonatkoznak.
1) Béla Király Névtelen Jegyzőjének Könyve, forditotta Szabó Károly Pest 1860. 88, l.
2) Béla Király Névtelen Iródeákja Pesten 1790. 63. l.
3) Magyar Sussád. Debreczen 1799. 12 5 l.
4) Béla Király Névtelen Jegyzőjének Idejekora és Hitelessége Budán 1861. 422 l.
5) Szabó Károly idézett munka 87 l.
6) S. Thomus ... ein zweifelhafter Martyrer zu Tomi in Scythien. Stadler. Vollständiges Heiligen Lexikon Ausburg. V. 551 l.
7) Mucsáry Antal Nemes Nógrád Vármegyének Esmertetése. Pest. 1826. I. 104 1.
8) et dum beatus rex Stephanus
verba vitae praedicaret
et Hungaros baptissret
tunc Thonuzoba in fide vanus
noluit esse Christianus
sed cum uxore vivus
ad portum Obad est sepultus.
9) Béla Király Névtelen Jegyzőjének Idejekora és Hitelessége. Budán 1861. 423 l.
10) Századok 1879. XIII. 14 l.
11) A Magyar Nemzet Napjai a Legrégibb időtől az Arany Bulláig Pest. 1855. 221 1.
12) Jerney János. Magyar Nyelvkincsek. Pesten 1854. 33 l.
13) Stadler idézett munkája I. 204 l.
14) Szabó Károly. A Magyar Vezérek Kora. Pest 1869. 334 l.
15) A Magyarok Története rövid előadásban. Ötödik javitott kiadás, Budapesten 1876. 22 l.