5. §.

Aba Samu.

Valamint hazánk úgy megyénk történetében is nevezetes szerep jutott Aba Samunak, ki mint Pata kun vezér unokája vagy dédunokája, mint sz. István király sógora, az ország nádora és későbben királya, mint megyénk előkelő nagybirtokosa és őse ama nagy nemzetségnek, mely azután az ő neve alatt-de genere Aba-szerepelt, ezen szerencsés nemzetségi összeköttetéseinél fogva nagy befolyással birt a közügyek elintézésében. Ő még talán nádor korában Gyöngyös vidékén Sáron sz. Benedekrendű szerzetesek részére monostort és apátságot alapitott, és mint király a Mátra vidékén várispánságot állitott, s azt a z Újvárihoz kapcsolta, mely azután közönségesen csak újvári-nak s az ő nevéről okleveleinkben többször aba-újvári-nak is neveztetett; eszerint méltán foglal helyet megyénk történetében, melyben tényezőleg szerepelt, habár sajnos, hogy a történelem csak szomoru emlékezetét tartotta fenn; mert nemcsak a külföldi, hanem a hazai történetirók s évkönyvek is megróják és elitélik őt. Régibb hazai történetiróink közül csak Névtelen Jegyzőnk nyilatkozik róla kedvezőleg, megemlitvén az ő kegyességét, a miért Abá-nak vagy Atyá-nak neveztetett; de a többiek, keményebben vagy gyengébben majd mind megróják öt. Leginkább megróják őt a külföldi, különösen a német történetirók, kik ellenséges indulattal viseltetvén nemzetünk iránt, ezen ellenszenvüket rá is átvitték, hogy kedvezzenek Henriknek és a németeknek, kik a hozzájuk menekült Péter királyt pártfogásukba vették, az ő érdekében Abával hadat viseltek. Hazai történetiróink más szempontból tekintik és itélik meg az ő eljárását és viselt dolgait, de ezek sem igen kedveznek néki.

Igaz ugyan, hogy a ménfői csatát árulás folytán vesztette el mivel seregének egy része a csata folyamában elhányván zászlóit és fegyvereit, az ellenfélhez pártolt s ez által a csata rendjét megzavarta és kimenetelét meghiusitotta. De ez is inkább ellene, mint mellette bizonyít; mivel azt mutatja, hogy ő nem igen igazolható eljárásával hadseregének jelentékeny részét, különösön az előkelő nemességet magától elidegenitette, s igen természetes, hogy ezek az alkalmat felhasználták az ő megbuktatására, hogy tőle szabadulhassanak.

Némely ujabb iróink, mint Szekér Joákim, 1) Holéczy Mihály, 2) Márky Sándor 3) és Kandra Kabos 4) mentegetik sőt még dicsérik is őt. Különösön Kandra Kabos több történelmi adatot és érvet hoz fel az ő mentségére és ismertetésére hazánk akkori válságos helyzetének, melynek ő áldozatul esett, amik ugyan több szempontból figyelmet érdemeinek; de nézetünk szerint nem eléggé indokoltak arra, hogy őt, a történelem itélőszéke előtt, igazolják ama vádak ellen, melyek ellene fel vannak hozva.

Nem szándékunk itt felhozni s ismételni ama vádakat, melyekkel történetiróink őt illetik, úgy is fel vannak azok hozva s indokolva hazánk történelmében. Hanem ezek ellenébe némi mentségül talán felemlithetni: hogy ő a nemzet megtéritésében sz. István királylyal közreműködött, s a kereszténység terjesztésére megyéjében, Sáron, monostort és apátságot állitott, Péter és a németek ellen a nemzet szabadsága s az ország függetlensége mellett küzdött és egy nagy nemzetséget alapitott, mely az ő nevezete alatt több ágakra oszlott, melyeknek ivadékai országos tisztségeket viseltek és történelmünkben dicséretesen szerepeltek. Ezek ugyan nem ellensúlyozzák az ellene felhozott vádakat, de azoknak élét s a történelmi itélet szigorát valamennyire talán mégis mérséklik, de hogy mit és mennyit nyomnak a mérlegben, az ő mentségére, azt itt nem vizsgáljuk, hanem a t. olvasók itéletére bizzuk..

De lássuk már az ő küzdelmének szomoru végét vagyis az ő halála és temetése helyét, ami nemcsak történelmi, hanem helyirati tekintetben is figyelmet érdemel és tájékozásul szolgál megyénk azon vidéke földiratának felvilágositására, hol ezek történtek.

Aba megmenekülvén a ménfői szerencsétlen csatából, sietett Tisza felé saját megyéjébe, hogy ott párthiveinek különösen kunjainak segitségével ismét sereget gyüjtsön, ujabb ellentállásra készüljön; de Füzes-Abonyon vagy annak közelében megöletett az ellenpárt felei által, kiknek rokonait Csanádon kihallgatás nélkül, és minden birói eljárás mellőzésével irgalmatlanul leölette s az abonyi egyházban ideiglenesen eltemettetett. Évkönyveink és régi történetiróink többféle alakban emlitik e gyilkosság helyét: különösen Kézay Simon így ír: ... in villa quadam Scrobe veteri, ab Hungris, quibus regnans nocuerat, iugulatur et iuxta quamdam Ecclesiam sepelitur. Így ír és így nevezi e helyet Thuróczy és a Budai Krónika is. A Dubiczai Krónika pedig így: Aba vero rex denictus fugit nersus Tysciam, et in villa quadam in Scoobe veteri ab hungaris ... crudeliter iugulatar. Bonfin: Vico Scoobe nomen erat. Nadányi in Floro Hungarico: . . ipse Rex fuga tentata apud villam Shoebae sat.

Már most nyomozzuk ezeket a többféle elnevezéseket, s az Aba gyilkosságának ezek által jelentett helyét.

Némelyek a Scobe vagy Szobé-t Csabá-ra magyarázzák, különösen így ír Pettő Gergely; ide vonatkozólag:

Aba Chabai (csabai) majorban megöletik. 5) Őt iróink többen követik, követi még Horváth Mihály is, ki szintén így ír Abáról, hogy ő honi krónikáink szerint Csabán a magyar urak által elfogatván lefejeztetett. 6) Csaba néven ugyan több helységünk van, de ezek mind távol esnek attól a vidéktől, hol Abát az ő szomoru sorsa utól érte, és semmi nyoma annak, hogy Füzes-Abony tájékán ily nevü helység lett volna.

Közelebb látszanak járni a valósághoz, kik a Scoobe névben a Szohobe vagy Sohoda nevet vélik rejleni, kiknek vélekedése szerint a Szohobe névből alakult némi változtatással a Szohoda név, mely néven az abonyi határnak, egy része, sőt magának Abonynak is egy utczája Szohoda-utczának neveztetik, eszerint Abony közelében állott egykor Szohobe vagy Szohoda nevü falucska vagy szállás, hol Aba megöletett. 7)

De úgy hisszük, hogy még jobban megközelitjük a történelmi valóságot a Scrobs latin névnek megfejtésével. Ugyanis Kézay, Thuróczy és a Budai Krónika egyhangúlag in Scrobe veteri néven emlitik azt a helyet, hol Aba megöletett, a Scrobs latin név pedig magyarul Árkot jelen. Ime ott van Abony szomszédságában a Csörsz- árka nevü vonal, mely az abony határ mellett nyúlik el. Ezt az árkot krónikáink réginek mondják-in scrobe veteri-mivel az a hagyomány szerint a hunok vagy avarok műve volt s azokról maradt fenn. Ezen árokban vagy helyesebben: ezen árok mellett vagy szélén állott a krónikáink által emlitett villa vagy kis falu vagy major, hol Aba megöletett s az ide közel eső abonyi egyház volt az, hova az ő teste temettetett.

Itt e földirati kérdés bővebb felvilágositására még felhozhatjuk Szabó Károlynak ide vonatkozó vélekedését, mely szintén Abony mellett, mint Aba végzetes halálának helye mellett, szól. Ugyanis nevezett tudósunk az ő szomoru sorsát illetőleg így ír: Innen (a ménfői ütközetet érti) nagy bajjal szabadúlván, járatlan utakon ismeretlenűl bujdokolva a Tisza mellékére húzódott, hol a székvárosból jókor menekült nejével, gyermekeivel és rokonaival hű kúnjai közt magát legbiztosabban érezhette. E helyett azonban a büntető nemezis támadt föl ellene, melyet vérengzésével önmaga idézett föl vesztére. A vérét szomjazó magyarok, kiknek rokonait kegyetlenül leölette volt, saját jószágán, a Mátra aljában, a Csörsz-árka közelében eső Füzes-Abony helységben, melynek neve is rá, mint egykori birtokosára, emlékeztet bennünket, megrohanták és meggyilkolták, a holt testét hivei a falu mellett álló egyházba temették. 8)

E tudósunk Abonyt itt szorosabb vonatkozásba hozza Abával, s e helység nevét is, mely okleveleinkben csakugyan Aban néven van emlitve, tőle származtatja, mely szerinte Aba birtoka is volt. De ennek ellene mond IV. Béla király adománylevele, mely szerint Aban az egri püspökség birtoka volt, melyet még sz. István király adományozott volt a nevezett püspökségnek. Azonban lehet, hogy itt a püspöki birtok mellett Abának is volt birtoka a Csörsz-árka felé, mely későbben csere vagy vétel útján a püspöki birtokhoz kapcsoltatott s annak Abany nevet adott, s igy keletkezhetett e helységnek állitólagos Abany neve, ha e név csakugyan vonatkozásba hozható Aba király nevével. De mellőzve ezen helység nevévnek és régibb birtokosának nyomozását, már azok is, a miket ide vonatkozólag felhozánk, eléggé igazolják azon állitásunkat, hogy Aba király a mai Füzes-Abanyon vagy annak közelében öletett meg.

Kandra Kabos barátunk ugyan az ő halála vagy megöletése helyét Abádon-Szalók-Abádon-nyomozza, s azt az ottani határban levő Apa-vagy Aba-sirja nevü hellyel kapcsolatba hozza 9), pedig amint följebb kimutattuk ama helység nem a mi Abánkra, hanem Thonuz -oba vagy Tomaj -Aba besenyő vitézre vonatkozik, kinek az birtoka volt, ki ott meghalt és el is temettetett, maga az Apa- vagy Aba-sirja nevü hely Névtelen Jegyzőnk azon állitását igazolja, hogy a nevezett besenyő vitéz, mivel ősi hitéhez erősen ragaszkodott, nejével együtt pogány szokás szerint abba a sirba temettetett, e hely neve tehát ama pogány temetkezés emlékezetét tartja fenn.

Egy nehány év mulva, midőn Péter másodszori kiüzése után az Aba párthiveinek üldözése megszünt s a béke az országban helyreállott, eljövének az általa alapitott sári monostor szerzetesei testét a sirból kivevék. Sárra vivék s ott királyt megillető tisztelettel saját egyházuk sírboltjába helyezék. Krónikaink megemlitik, hogy midőn testét a sirból kivették, szemfödelét és ruháit épeknek és sebhelyeit begyógyulva találták.

Minthogy az ő teste Abonyból Sárra vitetett s az ottani monostor sirboltjába temettetett, ennek folytán későbben azon, álhagyomány vagy monda kezdett a nép között terjesztetni, hogy Aba király tetemei Sáron a Baldácsy-féle pinczében, hol állitólag a monostor sírboltja volt, pihennek vagy porladoznak. S ezen álhagyomány terjesztésére, mely sokakat tévedésbe vitt, alkalmul szolgált az az ügyetlen és hazafiatlan felirat vagy sírvers, melyet báró Haller Samu tábornok 1773. táján, mint e pinczének akkori tulajdonosa, vésetett márványba s állittatott oda, melyet Gorove László a Tudományos Gyüjtemény 1830. V. füzetében közlött.

De valamint a felirat ügyetlen, hazafiatlan fogalmazása nem nagy dicséretére válik szerzőjének: úgy az a jelentéktelen, és mondhatni disztelen pinczehelység, hova az illesztve van, sem felel meg a holtak iránti kegyeletnek s a királyi sirboltot megillető tiszteletnek. Azért Szabó Károly megrója az illetőnek itt követett eljárását és kellően czáfolja a népnek e feliratra támaszkodó hagyományát vagy alaptalan hiresztelését igy irván ide vonatkozólag: Ezen nagyon is ujdon fölirat ... a szakértő vizsgálót bizonyosan nem fogja arra a meggyőződésre birni, hogy ezen disztelen helyet Aba király sirhelyének elismerhesse. Valamint ugyanis az egész pinczében, úgy annak tornáczában sem fedezhető fel valami faragványnak vagy diszitvénynek legkisebb nyoma sem, mely csak sejteni is engedné, hogy itt valaha magyar királyi mausoleum lehetett; pedig a sári benedek-rendű szerzetesekről föl sem lehet tenni, hogy egy magyar király tetemét kiben monostoruk alapitóját és jótevőjét tisztelték, ne illő diszü helyen temették volna el. A helybeli nép ugyan most azt beszéli, hogy a sári monostor azon a szikla dombon állott, mely alatt a leirt pincze terül el, sőt némelyek ezen domb szük, egyenetlen fölületén az alapfalak romjait is vélik mutathatni. Azonban ezen hiedelmük bizonyosan csak az emlitett fölirat hitére támaszkodik. A valódi régi hagyomány szerint ugyanis a monostor a falutól északra egy negyed órára állott, hol a szőlők között egy ódon épület düledező oldalfala néz a közel enyészet elébe. Aba király sirja tehát kétség kivül ezen a helyen volna keresendő. 10)

Tudósunk ezen kellőleg indokolt helyrajzi észrevételét Aba sirjára s a monostor tulajdonképeni helyére vonatkozólag Kandra Kabos is magáévá teszi, sőt némi részletekkel ki is bőviti: hogy t. i. a mohácsi vész után e monostor elpusztulván, még azon terület is, hol egykor az állott, elvesztette régi mo nostor vagy barátjellegű nevezetét, ma Pétermál- vagy Pétermány-nak neveztetik, emberemlékezetre e monostor s egyház köveiből épült,a Pintérféle malom és a templom malma, s ama romok területének jelenlegi birtokosa Fülöp Márton sári közrendű lakos, de a Hanák és Buzásféle szőllők helyein is mutatkoznak hasonló alapfalaknak nyomai. 11) Ezek szerint a monostor, melynek sirboltjába Aba Samu temettetett, nem az emlitett pincze fölött a helység közepén, hanem attól egy negyed órai távolságra eső helyen állott, mely azután szőllős kertnek használtatott.

Iróinknak ide vonatkozó helyirati, nyomozásai s észrevételei ugyan későbbi keletüek, de azért helyén látók azokat itt is felhozni; mivel megyénk történetének itt tárgyalt részletére, különösen itt szerepelt szerencsétlen hősünk temetésére és sirhelyére vonatkoznak s annak nyomozásában némi tájékozásul szolgálnak, s ezzel befejeztük megyénk történetének itten tárgyalt szomorú reszletét.

---

1) Magyarok Eredete sat. Pozsonyban 1791. I. 158. l.

2) Tudományos Gyüjtemény 1834. VII. füz. 1-12. l.

3) Aba Samuel történelmi arczkép, közli Kandra Kabos Aba Samu király. Budapest, 1891. 14-18. l.

4) U. o.

5) Magyar Krónika. Kassán, 1738. 140. l.

6) Egyetemes Magyar Encyclopaedia. Pesten, 1859. I. 53. l.

7) Egri Hiradó. 1894. 92. sz. 3. l.

8) Péter és Aba. Székfoglaló akadémiai értesités. Pest, 1872. II. 35. l.

9) Aba Samu király. 38, 39. l.

10) Péter és Aba. 36. l.

11) Aba Samu király. 152, 153. l.