6. §.
Franczia telepek az egri völgyben.
Szalay László franczia telepeket emlit az egri püspöki megyében, kik I. Endre király uralkodása alatt 1046-1061 közötti időszakban telepedtek ide. Ugyanis egy régi történelmi kútforrásra Marten Scriptores Veteres czimű történelmi gyüjteményére hivatkozva, azt irja, hogy az ország most (I. Endre király alatt) teljes békének örvendhetett, mert különben aligha vándorlottak volna be ez időtájban a lüttichiek, kik az egri püspöki megyében telepedtek le, hol szállásaik, megtartván nyelvöket a lakosok, még 1347-ben francziahelyeknek mondattak 1).
Irónk itt nem nevezi meg különösen azt a vidéket, hova a franczia vendégek telepedtek, csak általánosságban az egri püspöki megyét emliti az ő megtelepedésük helyéül, pedig e püspöki megye nagy kiterjedésü terület volt, mert kilencz vagy tiz vármegyét foglalt, magában. Ezen bevándorlásokat emliti Acsády Ignácz is, ki ide vonatkozólag azt irja, hogy a hagyomány szerint II. Géza király de valószinüleg már sz. István korában történtek Belgiomból bevándorlások hazánkba 2); de ő sem nevez meg megyénkben egy vidéket vagy helyet sem, hova e bevándorlók telepedtek volna, s igy nehéz meghatározni vagy megnevezni megyénkben az ő megtelepedésük helyeit.
De ezen nehézségen segitett Oláh Miklós, ki e kérdés felvilágositására azt irja, hogy az egri völgyben néhány helység az eburok vagy eburonok telepének tartatik, kik régen szálitattak oda, s most leodiaik-nak neveztetnek. Ezen helységek lakósai most is a franczia nyelvet beszélik; de mikor telepitettek vagy önként költöztek-e ide, biztosan nem igen tudom 3).
Hogy Oláh Miklósnak itt felhozott szavait, melyeket latinul irt munkájából betüszerint forditottam magyarra, jobban megérthessük, jónak láttam azokat a következő felvilágositó megjegyzésekkel kisérni. És pedig:
a) Az egri völgy (latinul vallis agriensis) okleveles elnevezése azon területnek, mely IV. Béla király 1261-iki adománylevele szerint a Béli nemesek birtokánál vagy azon alól kezdődik, s egyenes és oldal vonalakban lenyúlik a Szemerei és Farmosi nemesek birtokáig vagyis Szarvaskőtől Szemeréig és Farmosig 4). E völgyben voltak a kérdéses franczia telepek.
b) Oláh Miklós ezen telepeket eburonok telepeinek nevezi; mivel Gallia vagy Frankhon régi lakosainak egyik törzsnépét tették az eburonok; de ezek későbben, Oláh Miklós korában, leodiaiknak vagy leodinaiaknak (leodinenses) neveztettek Belgiom hasonnevű megyéjétől, melynek nevezetes városa latinul Lodinum = Lüttich, francziául Liege néven neveztetik. Innét származtak s vándoroltak hazánkba az egri völgyi francziák is, azért nevezi Oláh Miklós őket leodinenses és Szalay Lüttichiek nevén.
c) Oláh Miklós ezekről az egervölgyi vendégekről azt jegyzi meg, hogy azok még az ő korában is francziául beszéltek. Lehet, de aligha a tiszta francziai nyelvet beszélték; mivel a belgák egyik része a German népcsaládhoz tartozván, a német elemmel elvegyült és habár értett is francziául, a német nyelvet is használta, s azért a hazánkba bevándorlott belgák itt németeknek is neveztettek.
d) Oláh Miklós bevallja, hogy ezek betelepitésének korát nem tudja. De Szalay már megirta, hogy azok I. Endre király alatt telepedtek ide. Bél Mátyás, ki Oláh Miklós munkáját kiadta, ide vonatkozó megjegyzésében úgy vélekedik, hogy ezek a francziák talán azoknak a vallonoknak maradékai, kik I. Ferdinand alatt János király ellen harczoltak 5). De ez ellenkezik nemcsak a Szalay által idézett régi krónikával, hanem magának Oláh Miklósnak előadásával is; mert ha az egervölgyi francziák a vallonoktól származnak vala, azt tudni kellett volna Oláh Miklósnak, mint az ő idejében történt dolgot, mivel a vallonok az ő korában szerepeltek itt, és nem irja vala, hogy a francziák ide telepitésének történetét vagy korát nem ismeri.
De legnehezebb kérdés, mely itt felmerül, az, hogy tulajdonképen hol, és mely helységekben laktak tehát azok az ide telepitett francziák? mert erre nincsenek biztos adataink. Oláh Miklós is csak annyit ir, hogy az egri völgyben némely helységek a francziák telepeinek tartatnak, de egy helységet sem nevez meg. Eger völgye a török uralom alatt elpusztulván, annak lakósai a törökök elől más vidékre menekültek, a menekülőket természetesen a francziák maradékai is követték, a kik pedig közülök itt maradtak, számban megfogyatkozva s az itt maradt magyarokkal lakva; a magyarságba lassanként beolvadtak; s igy semmi biztos nyoma sem maradt fenn annak, hogy a francziák maradékai hol és mely helységekben laktak.
Némelyek azt tartják, hogy Borsod megye szélén de azért az egri völgyben eső Andornak nevü helység lett volna egyik ilyen franczia telep. Annyi bizonyos, hogy e helység neve nem mutat magyar eredetre és jellegre, mert az nem származhatott a később keletü Andor keresztnévtől; pedig a helységek neveinek is megvan etymologiája és jelentése. E helység nevét megközeliteni látszik Dornich belga város neve. Ha e név hasonlatossága valamit jelentene és figyelembe vehető volna: az andornaki francziákat e városból lehetne származtatni. - Úgy szintén az Andornak szomszédságában eső Maklár helység neve sem magyar eredetü és jelentésü. Ha a belgák, mint följebb érintők, németeknek is neveztettek, akkor az Eger melletti Felnémeth is ily belga telepből alakulhatott. Andornak közelében eső mai Kis-Tálya nevü helység IV. Béla király többször emlitett adománylevelében Magyar-Tályá-nak (Tallya Mogor) neveztetett talán azért, hogy ezen elnevezés által annak magyar jellege kitüntetve s ez által megkülönböztetve legyen a szomszéd helyektől, melyekben nem magyar ajku népség lakott. De ezek mind csak gyanitások és vélekedések, miket nehéz történelmileg igazolni és nemis folytatjuk tovább ezen helységek neveire támaszkodó nyomozásunkat. Ennyi is elegendő annak kimutatására, hogy e völgyben egykor franczia eredetű népség lakott, de az idők viszontagságai folytán elpusztult vagy a magyarságba beolvadt.
1) Magyarország Története. Lipcse. 1852. I. 145. l.
2) Athenaeum Kézi Lexikona. Budapest. 1868. I. 208. l.
3) In valle Agriensi, aliquot pagi incoluntur, habiti pro coloniis Eburorum, qui nunc Leodinenses dicuntur, olim eo traductis. Horum incolae, in bodiernum diem Gallicam sonant linguam. Quo autem tempore aut eo traducti sint, aut sponte migrarint, haud satis compertum habeo. Bél Mathias Adparatus ad Historiam Hungariae Posonii. 1735. 37. l.
4) Fejer C o d. Dipl. IV. III. 35. l.
5) Bél. emlitett gyüjteménye. 37. l.