7. §.

Sz. László király.

E királyunk is jelentékenyen szerepelt megyénk történetében az által, hogy a legyőzött kunokat, a jászok őseit, ide, a Zagyva mellé, telepitette, megyénknek épen azon részébe, mely akkor még Patához vagy Mátra-Újvárhoz tartozott, amint ezt bővebben kimutattam följebb a jászokról irt czikkben, hol azután kifejlődött és megalakult a jászok kerülete, s igy ő e vidéket új telepekkel s a kereszténységet új elemmel gyarapitotta; mivel a legyőzött kunoknak csak azon föltétel alatt kegyelmezett meg és fogadta be őket az országba, ha meghódolásuk és hűségük jeléűl fölveendik a keresztény vallást, szabad választást engedvén nékik a szolgaság és a keresztény vallás elfogadása között: s ők az utolsót választván, maradékaikból későbben jó keresztények és jó honpolgárok levének. Vajha oly hazafias kegyelettel emlékeznének meg az ő idetelepitőjökről sz. László királyról is, ki oly nagylelküen bánt az ő őseikkel és megveté a Jászság jövendő felvirágzásának alapját.

De jótékonyan hatott megyénk, különösen egyházmegyénk fejlődésére és történetére azzal is, hogy annak egyházát Tisza mellett Nána és több más birtokokkal, a Tiszán túl, a kemeji részekben, Túr-Keddi és más javakkal gazdagitá.

Azzal is mutatá a jó király megyénk, különösen Eger iránti figyelmét, hogy unokaöcscseinek egyikét, Kálmánt, Turóczy szerint egri püspöknek szánta és neveltette, de ennek nem lévén hajlama az egyházi életre, minekelötte a püspökséget elfoglalta volna, kimenekült Lengyelországba, honnét későbben visszahivatá, s utódává nevezé, és egyike lőn nevezetesebb királyainknak.