8. §.
II. István király betegsége és halála Egerben.
Ez csak azért emlitetik megyénk történetében, mivel annak szinhelye megyénk városa Eger vala. A király ezen betegsége és halála esetét, s annak körülményeit ekképen írja le Turóczy Szabó Károly magyar forditása szerint: ... Történt azonban, hogy a király súlyos betegségbe esett Egerben, úgy hogy mindenki halálra váltnak nézi vala a királyt. S Bors ispánt és Ivánt, kiket azon hiú remény kecsegtetett, (hogy ha t. i. a király méghalna, ők lennének a királyságban utódai), az árulók királyukká választanák. Midőn aztán Isten akaratjából a király meggyógyult, Ivánnak fejét véteté, Bors ispánt pedig udvarából csúfosan számkiveté Görögországba és végzést hozának, hogy maradékából soha senkit se tartsanak méltónak a királyi udvarban tisztségre ... István király azon időben jobban szereti vala a kunokat, mintsem illett volna, kiknek Tatár nevü fejedelme a királynál tartózkodik vala. A király pedig vérhasba esék. S a kunok, kik a király engedelmével a gonoszságot megszokták vala, akkor sem dühöngének vala kevesebbé a magyarok ellen. A magyarok pedig hallván, hogy a király halálán van, leöldöklék a kunokat, kik javaikat ragadozzák vala. S a kunok fejedelme Tatár panaszt tőn a királynak emberei leöletése miatt. A király azt véli vala elméjében, hogy betegsége valamennyire könynyebbedett; amint Tatárt könyezve, a többi kunokat körülötte jajgatva látta, minthogy szerfölött szereti vala őket, elmordula mondván: Ha felgyógyulandok, mindegyikért, a kit közületek megöltek, tizet öletek meg; most már életem felől ne essetek kétségbe, mert meggyógyultam. S ezt mondván, kinyujtotta kezét a kunok felé; kik is nyakra-főre rohanának kezei csókolására, és a nagy tolongásban ránehezkedének a királyra; miért is a .nyavalyába viszszaesvén, kimulék a világból, és testét Egerből Váradra vivék s ott temeték el. 1) E jelenetet kevés változtatással így írja le Bonfin is. 2)
Iróink ugyan nem emlitik, hogy Iván pártütőnek lefejeztetése és Bors ispán számüzetése Egerben hajtatott-e végre; de mivel azt a király egri betegségével összefüggőleg hozzák fel, alig szenved kétséget, hogy ezen bűnös merényletnek és megbüntetésének is Eger volt a színhelye annál is inkább, mivel a nevezett pártütők a királyi udvarnál fötisztségeket vagy méltóságot viseltek és mint ilyenek, a királyt tartoztak követni utazásaiban és mulatságai között.
Úgy látszik, hogy a király többször jelent meg és mulatott Egerben, minthogy ott is esett betegségbe és pedig kétizben. De annak is gyanithatjuk az okát, hogy miért szeretett a király Egerben időzni? Azért t. i. mivel nagyon kedvelte a kunokat, ezeknek pedig a mai Jászságban lévő telepeik vagy szállásaik közelebb esvén Egerhez, ott könnyebben találkozhatott kedves kunjaival, minthogy betegsége alkalmával is nagy számmal jelentek meg nála.
Minthogy a király a kunokat nagyon kedvelte, ezen kedvezés a kunokra nézve nagyon előnyös volt, mert úgy látszik, hogy előkészitette az utat az ő szabadságukra.
1) Márk Krónikája a Magyarok Viselt Dolgairól, fordidotta Szabó Károly. Pesten.1867. 88. l.
2) Rerum Ungar. II. Decas. VI. könyv, lipcsei 1771-ik kiadás. 258-259. l.