9. §.
IV. Béla király.
(Kemejnek felosztása, s Egernek a tatárok általi pusztitása.)
E királyunk is nagy mérvben befolyt megyénk történetébe. Ugyanis Kemejt felosztotta, annak egyik részét, mely a Túr vagy Berettyó folyó mentében nyúlt el, az általa befogadott kunoknak adta, mely azután róluk Nagy-Kunság-nak neveztetett; a másik részét pedig, mely a Tisza mentén Szőllöstől Abád-Szalók, Fegyvernek felé Szajolig vonult le, megyénkhez kapcsolta, mely elváltoztatván régi nevét, azután felváltva Kis-Heves-nek vagy Kis-Szolnok-nak neveztetett, amint ezt följebb a Kemej-ről irt czikkben kimutattam s ezzel megyénk területét és népességét jelentékenyen növelte.
Minthogy megyénk határos volt Borsoddal, hol a szerencsétlen muhi vagy sajói ütközet nagy veszteségünkkel végződött, ezen ütközet szomoru kimenetelét megyénk is nagy mérvben megérezte, mely a tatárok pusztitásának majd egészen áldozatul esett. Sőt megyénknek egy része, különösen Eger és vidéke még az emlitett ütközet előtt a tatárok egyik serege által megtámadtatván, feldulatott s elpusztitatott. Rogerius mester Eger ezen veszedelmét Szabó Károly magyar forditása szerint eképen irja le: Benedek váradi püspök, a király parancsára maga részéről nagy sereget gyűjtve, s a király segélyére sietni akarva, megérté, hogy a tatárok Eger városát feldúlták, s a városiak és mások közűl, kik a város védelmére összegyűltek volt, némelyeket megégetvén, másokat kardra hányván, a püspök és egyház kincseit zsákmányul elhordták vala. 1) Roger ezen tudósitását IV. Béla király 1261-iki adománylevelében így egésziti ki vagy toldja meg: a mi időnkben a tatárok vad dühössége s örjöngő támadása által a nevezett egri egyház vagy templom felgyujtatván, fenekestől feldulatott, annak javai vagy kincsei elraboltattak, a szent királyoknak ezen egyház birtokai- és szabadalmairól adott kiváltságlevelei elégtek és kanonokjai közűl legtöbben leölettek. 2)
De valamint az ország; úgy megyénk is a király bölcs intézkedései és gondoskodása folytán e nagy veszteségekből lassanként kiépült, s a béke és rend itt is ismét helyreállott s az egyháznak az oklevelekben szenvedett vesztesége valamennyire ki lett pótolva, amennyiben a király 1261-ben Lampert akkori püspök kérelmére új adománylevelet állitatott ki, melyben az egyháznak sz. István és sz. László király által adományozott birtokai és kiváltságai elő vannak sorolva és biztositva. E nevezetes oklevélnek, melyre többször hivatkozunk, csak hiteles másolatát birjuk s az abban emlitett helységeknek vagy birtokoknak egy része elpusztult és neve is alig maradt fenn; de így is figyelmet érdemlő adalékul szolgál megyénk régi földiratának felvilágositására főleg azon vidékre nézve, hol egykor azok a helységek feküdtek és részben ma is fekszenek.
1) Regerius Mester Váradi Kanonok Siralmas Éneke. Forditotta Szabó Károly. Pest. 1861. 25. l.
2) Fej ér. Cod. Dipl. IV. III. 34. l.