TIZEDIK FEJEZET.

l. Az 1655-iki pozsonyi országgyülésre Heves és Szolnok megyék Pest-Pilis-Solttal együtt küldenek követet. II. II. Rákóczy György erdélyi fejedelem mozgalma, s következménye Hevesmegyében. Részleges majd általános felkelés hirdetése. III. Az általános és részleges felkelés közjogi kölönbözősége. IV. A Rákóczy-hadviselés szerencsétlen vége. Rákóczy György halála 1660. Várad eleste. V. A Rákóczy-hadviselés idejében Hevesmegye természetbeni adózása. A német katonák élelmezése. A megye sérelme és panasza. VI. Az 1659-iki pozsonyi országgyülés. A megye követei. Azok jellemzése az országgyülesről 1660. évben. VII. Homonnay György felvidéki kapitánynyá kineveztetése és beiktatása Kassán Kisdy püspök-főispán által. A megye az idegen katonák ellen. A tokaji tanácskozmány. Élelmi szerek szállitása s a természetbeni élelmezés. Ujabb panasz az idegen katonák ellen.

I. A linczi békekötés után, de főleg 1648-tól fogva, nagyban és egészben, leszámolva a végvárak őrségeinek egymás közötti villongásait, végzetesebb eseményekkel nem igen zavartatott meg, az idők folyása. Ily viszonyok között hivta össze a rendeket Ferdinand király 1655. jan. 24-én Pozsonyban tartandó országgyülésre, melyre szóló meghivót Heves és K. Szolnok megyék rendei 1655. év jan. 12-én Pest-Pilis-Solt megyékkel "együtt s egyszerre tartott általános congregatión" tárgyalták, és ezen együttes gyülésen választák meg követeiket, még pedig Vámosy István Heves és K. - Szolnok, és idősb Ráday András Pest-Pilis-Solt megyék alispánjait: "ugy hogy kölcsönösen értekezve egyik és másik megye ügyeit, a nyerendő utasitás szerint komolyan és hüségesen elősegitsék." 1) Napidijul 4 frt határoztatott, s az utasitás készitésére mindkét alispán, a megyék szolgabirái s helyettes alispánjai, továbbá Vécsey Sándor, Dienes György, Buday Pál, Pápay János s mindkét megye jegyzői küldettek ki. E közös gyülésen tárgyaltattak azon kérvények is, melyek ügyes-bajos dolgokban orvoslást keresve nyujtattak be, hogy a követeknek adandó utasitás pontjaiban vétetnének fel. Ilyen volt ezuttal a kishontiak kérvénye, hogy pártolnák és segitenék elő a megyék követeik utján Nógrádhoz leendő csatoltatásokat. Ilyen volt a csongrádiak kérvénye is, hogy Heves és K. Szolnok megyékhez csatoltatnának, mert Szolnok megyével közvetlen határosak, és tisztviselőik nem lévén, a határos tisztviselő az ő ügyeiket is könnyebben intézheti, mint igy most a távolabbi Borsodhoz csatolva intéztetnek azok. Csanádmegye nemessége is hasonló kérelmet intézett a megyéhez. 2)

Az adott utasitások pontjai Heves és K. Szolnok megyék levéltárában nem találhatók. Vámosy alispán mint követ az 1655. jul. 27-iki közgyülésen jelenté visszaérkezését, mikor is a hozott törvények kihirdettettek, és az alispánnak 50 tallér tiszteletdij szavaztatott meg.

Ezen országgyülésen választatott meg Vesselényi Ferencz nádorrá az elhalt Pálffy helyére, a ki 1646. óta a felső magyarországi hadak és Fülek vára főkapitánya volt, és nőül birta Bethlen István özvegyét Széchy Máriát, első neje elhalálozása után; ekkor koronáztatott meg Leopold is magyar királylyá. Ugyanakkor országbiróvá Nádasdy Ferencz neveztetett ki.

II. Az ügyek az 1657-ik év folyamán váltak zavarossá, midőn II. Rákóczy György a svédekkel szövetkezve, Kazimir János lengyel király ellen inditotta hadait, azon egyezménynyel, hogy győzelem esetén, Lengyelország jó része Rákóczyé leszen. Ezen lépés egy ujabb belviszály s reá következő háboru inditó okává lett, mely magára a Rákóczyházra vált végzetessé. Ezen episod következményei, Heves és K. - Szolnok vármegyékben, a következő eseményekben jelentkeztek. 3)

Ferdinand 1657. apr. 2-án halt meg, utódja a már megkoronázott I. Lipót nyomban elfoglalta a trónt, és követve atyjának lengyel politikáját, a szorongatott Kazimir János segélyére mintegy 16 ezer főből álló sereget küldött, melynek egy része a felvidéki Rákóczy birtokokon, Munkács, Beregszász, Szatmár és Szinér-várallyán dult s pusztitott. 4)

Heves és K. - Szolnok megyék ez év jun. 6-án tartott ülésben vették tudomásul Lipót király leiratát, melyben dicsőült atyja halálát tudatja a rendekkel, s hogy átvette a trónt, várva és remélve a rendek törhetlen hüségét s ragaszkodását. "A rendek Isten kegyelmét kérik ő királyi felsége hosszu s üdvös uralkodására."

A fent jelzett háborus mozgalmak nyomai immár mutatkoznak Heves és K. - Szolnok megyékhez érkezett királyi s nádori leiratokban is. Az 1657. jul. 7-én tartott közgyülésen olvastatott a királyi, utána a nádori leirat, hogy a megyében elrendeltetik a részleges felkelés, a particularis insurrectio. A megye a nádorhoz küldöttséget menesztett, hogy a felkelést pénzzel válthassa meg, melyhez hozzájárult a nádor.

1658. apr. 10-én tartott közgyülésen olvastatott ismét a nádori parancslevél, hogy "tekintve a törökök hadi készülődéseit" a megye oly intézkedéseket tegyen, hogy a mint ő felsége felhivását veszi az általános felkelésre, annak nyomban megfelelhessen.

III. Az általános és részleges felkelés közjogi különböztetéséről a következőket kell megjegyeznünk.

A felkelés (insurrectio) elvileg abban állott, hogy a nemesség közveszély idején, amennyiben annak elháritására a királyi zsoldos csapatok elégtelennek mutatkoztak, királyi vagy nádori felhivásra tartozott nemcsak személyesen hadbaállani, hanem birtokához képest, megfelelő lovas és gyalogcsapatot is kiállitani.

A személyes hadbaszállás kötelezettsége egy feltételhez volt kötve, hogy a király vagy fia szintén személyesen álljon a hadak élén. Különben a felkelés részleteit, időnként az országgyülések szabályozták.

Országos veszély idején tehát "általános felkelés" volt hirdetendő, mire a főpapok, mágnások, országzászlósok és a nemesség megyénként hadbaszállottak. A felkelő sereg fökapitánya a nádor volt. A személyes hadbaszállás alól betegek, öregek, kiskoruak egyházi férfiak, orvosok, tanitók stb. mentesek voltak. A főpapok, kanonokok, lelkészek, tizedjövedelmök és vagyonosságukhoz képest, majd minden 100 frt jövedelem után 5 lovast (1545. évi 17. tczikk) tartoztak a felkelő sereg részére állitani, majd az 1556. évi 23. tczikk szerint 10 lelkész volt kötelezve egy lovast felszerelni. A későbbi időben ez is változott épen ugy, mint a nemesség által kiállitandó felkelő katonaság mennyisége is, vagyonosságuk arányában. Mert a személyes hadbaszállás mellett, ha tudniillik a király állott a sereg élén, a nemesség porták arányában, a kis nemesség kuriák szerint tartozott bizonyos számu lovas és gyalog felkelőt felszerelni. Igy az 1545. évi törvény szerint 10 jobbágy után egy felfegyverzett lovast, 1609. évi 22.§ szerint minden 4 porta után kellett egy lovast állitani. Az egy telkesek 3-5 kuria után köteleztettek egy lovas felszerelésére. Később ez is módosult.

A részleges felkelés csak helyi és egyes megyék veszélyeztetése idejében volt a nádor, vagy az illető országrész főkapitánya által felhivandó. Ha nem a király vagy fia állott a sereg élén, a nemesség maga személye helyett más lovast állithatott. Különben birtokaránylag tartoztak itt is csapatokat állitani. Az 1553. évi 4. §. szerint 25 jobbágy után egy lovas és egy gyalog, 5 egész kuria után egy lovas volt kiállitandó. Későbbi időben ez is változást szenvedett.

A részleges felkelést az országos főkapitányok is megrendelhették, és megyénként szervezkedve, külön kapitányok választattak egy-egy megyei csapat élére.

A felkelő sereg megyénként, amennyi tudniillik birtok aránylag előállitandó volt, az 1553. évi 2, 3, 4-ik tvczikkek szerint még béke idején volt összeirandó, és a megyék alispánjai által nyilvántartandó, hogy szükség esetében a felhivásra rögtön készen állanak. Miután a felkelő seregnek nemcsak felszerelési költsége, hanem egész időn át, mig szükség volt reá, élelmezése is a megyei nemességet terhelé, csak sulyos körülmények között volt a részleges, felkelés is igénybevehető. Midőn tehát-mint fentebb előadatik-a nádor előbb a részleges, azután az általános felkelést kihirdette: előbb, a részleges felkeléssel csa k a felvidéket s ebben a kettős megyét is fenyegető veszély jeleztetett; később az általános felkelésre való felhivással a veszély országos jellege, proklamáltatott.

IV. II. Rákóczy György erdélyi fejedelem sorsa ez időben rosszra fordult. Rákóczy azon tényét, hogy Lengyelországba tört, a török sem helyeslé, sőt végzetes fenyegetéssel illettetett a porta részéről.

A lengyel hadjárat végre is Rákóczyra nézve teljes kudarczczal végződött, a porta pedig fenyegetesét beváltotta: mert Rákóczyt fejedelmi székevesztettnek jelenté ki, és az erdélyi rendeket uj fejedelemválasztásra hivta fel, mint Erdély védnöke, melynél Rhédey Ferencz volt a porta jelöltje. Rákóczy fegyvert ragadott fejedelemsége védelmére; Jenő és Lippa között 1558-ban keményen megverte a törököket, kik most Drinápolyból nagy haddal jöttek Rákóczy ellen és ez év aug. 29-én Jenőt bevették, az erdélyi rendeket pedig ismét sürgették, hogy Barcsayt vagy Kemény Jánost válaszszák meg fejedelmöknek.

Bécsben most már aggodalmassá változott a helyzet, hogy Erdélyben Barcsay és Rákóczy között dult polgárháboru mellé, a török is fellépett, és Rákóczy bukását, ki segélyért Lipót királyhoz is fordult, végzetesnek ismerték fel; mert ekként a török fensőbbség Erdély felett világos tényekben nyert volna kifejezést.

Rákóczy most kétségbeesett védelemre szánta el magát, és a török hadak ellen 1660. május 22-én Gyalu és Fenes között hősi harczba keveredett, hol sulyosan megsebesült és jun. 7-én Váradon meghalt. Hült teteme csak egy év mulva, 1661. april 24-én tétetett le a pataki sírboltba, mely alkalommal tartott exequiakra özvegye Báthory Zsófia, márcz. 18-án kelt levelében, a kettős megyét is meghivta, hol nagybirtokos is volt, "mint Erdély fejedelme Magyarország részeinek ura és a székelyek grófjának özvegye." "A fejedelem a törökök ellen hősiesen küzdve kapott halálos sebben Váradvárában 1660. jun. 7-én halt el" - tudatja ezt az özvegy a megyéhez intézett meghivójában, melyre kettős megye Pápay János és Libercsey Ferenczet küldötte ki a megye képviseletében. 5)

A felső Tiszához Lipót főhadvezére Souches 10,000 emberrel Rákóczy segélyére, kinek előleges beleegyezésével egyszersmind Szatmár, Kálló és Tokaj várakat is megszállotta, későn érkezett. II. Rákóczy György halálával Szatmár és Szabolcs megyék is visszakerültek Lipót uralma alá. De ezzel egyidejüleg 1661. aug. 27-én Várad kemény ostrom után megadta magát a töröknek, melynek elvesztése nagy csapásnak ismertetett el Lipót király körében. A helyzet ezzel oly fenyegetővé vált, hogy a török elleni háboru tovább elodázható nem volt; és igy a béke évei letelése előtt, ismét megindult a háboru ádáz kegyetlenségével.

V. Rákóczy György és a törökök között folyó harcz folyamában 1658. május 28-án tartott megyei közgyülésen olvastatott a királyi leirat, hogy a szomszéd országok és tartományokban folyik a harcz, és ez okból a felvidékre német katonaság érkezik, és élelmezéséről gondoskodjék a megye. "Ámbár a megye különféle sanyaruságok és terhekkel bővelkedik, többek között a török tábor egy hónapon át kiélve a népet, végromlás küszöbére állitotta, mégis a haza szeretet által vezéreltetve, három járásból portánként három kila lisztet, egy kila abraknak valót, a negyedik járásból 40 vágó marhát rendel Szendrőbe szállitatni, mikorra az szükséges lesz. Ezen felül ezen negyedik járásból 13 akó bort ajánl fel." Kutasy György küldetett a határozattal a nádorhoz, hogy tekintve a megye helyzetét, elégedjék meg ezen megszavazott élelem-mennyiséggel. Kutasy küldött azon megnyugtató hirrel érkezett vissza, hogy a nádor hálás elismeréssel fogadja a felajánlott élelmi szereket. 6)

Fentebb már ismertettük, hogy a nádor a részleges felkelést hirdetvén ki, a megye küldöttség utján kérte a nádort, hogy pénzzel válthassa meg a személyes felkelés kötelezettségét. E közben, hogy az átvonuló török had miként zsákmányolta ki a megyét, kitünik a megye előterjesztéséből, melyet az 1658. évi okt. 28-án érkezett nádori leiratra 7) intézett, melyben a nádor ekként vázolja az eseményeket, melyek a Rákóczy György és a lengyel király közötti háboru folytán fejlődtek:

"Magyarországnak a tiszántuli részeibem tűz támadt, és tovább is terjedhet, melynek a mi kegyelmes királyunk ellent akar állani. De mig ez leszen, és a nemes vármegye nagyobb kárát ne vallja, ő felsége autoritásából intimállya, hogy a vármegye a particularis insurrectiót maturállya, melynek főgeneralisa Petheő Zsigmond kassai vicegeneralis és ónodi kapitány leszen." "A megye a haza védelmére mindig kész volt az áldozatra-volt erre a válasz-de mivelhogy a megye a török torkában vagyon, a particularis insurrectio helyett pénz imponáltatott a vármegyére; de most, hogy csak pénzt is presentálhasson a megye, arra mód nincsen, mert a török tábor oprimálta, az tatár nagyobb részét elrablotta, s a mi megmaradt szegénység, legnagyobb részben futó félben vagyon."

Az erdélyi részekben megindult hadviselésekre ugyanis a török sereg is kivette osztályrészét a megyéből, csakhogy nem a megyei hatóság utján, hanem közvetlen szedte be az élelmi szükségletet a községektől, hagyva népét az inség és nyomor áldozatául. Ennek visszhangja az, mely a megye közgyülése határozataiban oly világosan s érthetően ismerteti a helyzetet, mely körülményre ismételten is reá utal a kettős megye.

A következő 1659. év elején, a nádor maga vette át a felvidéki hadak főparancsnokságát, és ezt a kettős megyéhez márczius 12-én érkezett leiratban tudatja. Ugyanez alkalommal felhivja a megyét: "hogy mult évben még ő felsége német katonái élelmezésére is küldött segélyt, s a hadi létszám fedezésére is megküldötte az esedékes 300 frtot, most pedig ennek kiszolgáltatásával is hátralékban van; ne késsék tehát a megye kötelezettségének eleget tenni."

VI. Leopold trónra lépte óta még nem hivta össze az országgyülést, s miután a legutóbb hozott törvény szerint is három évenként össze volt hivandó, de a helyzet komolysága is sürgette azt, a király végre 1659. év jul. 21-ére Pozsonyba hivta meg a rendeket tanácskozásra.

Heves és K. - Szolnok megyék jul. 9-én tartott közgyülésen hirdettetett ki a meghivó, mikor is a megye követeiül Pápay Péter helyettes viceispán és Libercsey Ferencz jegyző választattak meg. A követi utasitás készitésére az alispán, szolgabirák, Pápay János, Libercsey Mihály, Battik Péter, Hamvay Ferencz és Mocsáry Ferencz küldettek ki. Az utasitás pontjai ismeretlenek előttünk.

Az 1660. jun. 7-én tartott közgyülésen nyujtották be jelentésöket a követek az országgyülésről, mikor is a megye, a hozott törvények értelmében, a porták uj összeszámolása, s a mértékek megyeszerte leendő törvényszerü megállapitása ügyében intézkedésre, egy küldöttséget bizott meg az alispánnal következő tagokból: Pápay Péter és János, Battik Péter, Michalek Miklós, Vadkerty István, Fekete László, Mocsáry Ferencz, Hamvay Ferencz, Fáy László, a szolgabirák és megyei jegyző; mely küldöttség mindkét irányban eljárt, s jelentését a mértékekről márcz. 3-án tartott közgyülésnek mutatta be, mint erről bővebben más helyen leszen szó. 8)

VII. Ez időben a felvidéki hadak főhadparancsnokságában ismét változás történt; a nádor e terhes tisztről visszalépvén, ő felsége a király Homonnay Györgyöt nevezte ki főgenerálisul, és beiktatásával Kisdy Benedek egri püspök és főispánt bizta meg, mely is 1660. év márcz. 9-én Kassán fényes ünnepélyességgel történt meg, a felvidéki megyék követei jelenlétében. Hevesmegye ezen installatiora a Báthory Lászlót és Kürtösy Istvánt ruházta fel képviseletével.

Lipót király a beállott viszonyok és Rákóczy szorongatott helyzete folytán, látva a törökök fenyegetését, komolyan hozzálátott most már, hogy minden rendelkezése alatt álló haderőt összegyüjtsön; és e végből Kazmir lengyel király támogatására küldött idegen csapata is a felvidékre volt visszahuzandó. De a legutóbbi országgyülésnek, az idegen katonák behozatalát tiltó határozata folytán, Lipót király e szándéka csak ovatosan volt végrehajtható, nehogy a megyék tiltakozásban törjenek ki. Lipót király tehát 1660. márcz. 29-dikén körlevelet intézett a felvidéki megyékhez, melyben kijelenti "hogy tudja ő felsége milyen constitutiói legyenek ennek az ország nak az extraneus milesek behozatala felől, de nyilvánvaló lévén, hogy milyen veszedelem fenyegeti az országot, magyar consiliáriusaival elhatározta, hogy banderiumait behozatja Lengyelországból, assecurálván ő felsége az országot, hogy ha megszünik a veszedelmes állapot, kifogja vinni ezen banderiumait az országból, s hogy annál alkalmatosabban és kár nélkül legyen lakása az országban, ezen banderium élére a nádor állitatott."

Ez időben a királyi hadak egy része, Souches fővezérlete alatt-mint fentebb érintettük-Rakamaznál állott, s itt nézte Várad ostrom alá vételét a törökök által. Jun. 30-án ezen rakamazi tábor részére szállitott a kettős megye 15 vágó marhát, 100 juhot, 32 itcze vajat. A nádor jul. 7-én a kettős, megyéhez intézett levelében tudatja, hogy Várad a törökök által ostrom alá vétetett, melynek elvesztése és török kézre jutása az ország kimondhatlan kárára lenne; most már itt az ideje, hogy a személyes felkelés foganatosittassék, e felől tanácskozásra küldje a megye követeit Tokajba, hol a nádor akkor időzött. Tokaj Rákóczy György erdélyi fejedemé volt, s most ennek halála után Lipót király uralma alá jött vissza. A kettős megye Pápay Péter és Szeremy Lukácsot küldötte ki a tokaji tanácskozmányra, szivökre kötvén a küldötteknek, hogy tolmácsolják ott a megye szomoru helyzetét, hogy a megye a török torkában, képtelen a személyes felkelést létesiteni, mert egyesek e miatt az iszonyu török boszu s megtorlás áldozatául esnének; azon nemesek pedig, kik a megyében birnak, de a megyén kivül laknak, törvény szerint azon megye javára vétetnek fel, melynek területén tartózkodnak. A tokaji tanácskozmányon megjelentek a felvidéki megyék rendei, s tanácskozásuk tárgya volt Várad ostromának kérdése. A tanácskozmány feliratot intézett Lipót királyhoz, hogy Váradot a török ostrom alól felmenteni igyekezzék. Mindezek daczára Várad, ugy a nádor, mint a német fővezér szemeláttára, minden segély nélkül esett a török kézbe, mi felett azután annyi feljajdulás s részben szemrehányás hangzott el az intézők ajkain, a tétlenség miatt.

Ugy látszik, elég kárpótlásnak vélték egyelőre, hogy Tokaj mellett Kálló és Szatmár várai is Szabolcs és Szatmár megyékkel együtt, visszakerültek most Lipót uralma alá. A nádor értesitvén erről a kettős megyét, aug. 17-én sürgeti, hogy ezen várak erősitése és élelmezésére 35 vágó marhát, 100 juhot, 100 pint vajat, 1000 köböl buzát küldjön. Tekintve a megye állapotát, 15 vágó marha, 50 juh, és 50 pint vajnál most többet nem küldhetett. Az 1000 köböl buza összeszedésére is késznek nyilatkozott a megye az aug. 23-án tartott közgyülésén: "csak küldje a nádor emberét annak árával." Tokaj, Kálló, Szatmár erőditésére 100 frt utalványoztatott.

A személyes felkelés kötelezettsége alól a megye ezuttal felmentetett, ugy azonban, hogy a megye területén kiállitandó 150 felkelő lovas váltsága fejében, ennek havidiját fejenként 5 frttal számolva, két hóra, tehát összesen 1500 frtot fog fizetni. A megye elfogadta ezt az intézkedést, de ugy, hogy a váltságösszeg egy havi illetékét 750 frtot szept 8-ára, másik havi illetékét pedig, ha szükséges lesz, október hóban fogja kifizetni. Ebből látjuk, hogy a kettős megye területén a szemelyes felkelők száma mintegy 150 lovasra volt számitva.

De nagy baj lehetett időközben az élelmiszerek szállitásánál, mutatja a nádornak a megyéhez okt. 12-én érkezett levele: "az nemü élést, melyet a felső vármegyék követjei igértenek volt az ő felsége officireinek azt némely vármegyék difficultálván nem akarják plenárie prestalni, kire nézve megfogyatkozván azon officirek már is erumpálni kezdenek, és hogy tovább ne continuállya azt, az Isten szent vére hullására kéri a megyét, hogy az élést az ide includált limitatio szerint szolgáltassa a német táborba."

A megyék, mint Heves és K. - Szolnok megyében is történt, egy kassai köböl buzát egy forintért, midőn 2 frt volt az ára, szállitani képtelenek voltak. Innen volt a megyék engedetlensége. De nem is győzték a nagy szükségletet kielégiteni. A kettős megye 1661. april hóban az ónodi és csetneki német katonaságnak szállitott 232 köböl zabot, 12 hordó sört, 40 frt áru szénát, ismét 200 köböl zabot, 45 vágó marhát.

A német katonaság iránt táplált állandó ellenszenv is lehetett oka a megyék visszavonásának, a német katonaság élelmezése körül. A király, daczára az 1659-iki országgyülés határozatának, hogy a rendek beleegyezése nélkül, idegen hadat nem hoz az országba, tömegesen szállitotta azt be, és nemcsak a Rákóczy György halálával visszakerült várakat, hanem Szendrőt, Széchent, Füleket, Onodot stb. nagy részben német katonasággal rakatta meg. A nádor szép szavakkal igyekezett a megyék ellenszenvét lecsillapitani. Az 1661. szept. 15-én kelt levelében azt irja a megyének: "hogy koronás király Urunk eő felsége ugyan az török ellen küldte be német hadát, s e német had a magyarral együtt égeté fel Vál, Sambok, Ercs és Erd nevü török kastélyokat, igy tehát az nemes vármegye pénzért és gratis prestáljon buzát a német hadaknak is." Ezzel Heves és K. - Szolnok megyék megnyugtatva nem voltak, mely megyék nemessége, nagy nehezteléssel vette különösen azt, hogy Fülek és Szechen várakba is német katonák helyeztettek be. A megye közgyülése 1661. nov. 16-án Básty Jánost küldötte a nádorhoz, tolmácsolandó a megye ohajtását, hogy Fülek és Szechenből, hol annyi nemes lakik, küldessenek el a német katonák, mert ezek csak veszedelemre vannak itt. A nádor megnyugtatni igyekezett a rendeket, hogy ezek a török elleni biztonság végett hozattak ide; de megigérte, hogy ez ügyben majd Koháry kapitánynyal fog értekezni.

---

1) Okmánytárban 12. sz. a.

2) Lásd: Hevesmegye ltárában 1555. évi jegyzőkönyv.

3) Lásd a megyei ltárban levő ez évi jegyzőkönyveket.

4) Szalay V. k. 18. l.

5) Lásd Hevesm. ltárában.

6) Hevesmegyei jegyzőkönyvében.

7) Hevesmegye jegyzőkönyvéből 1658. év.

8) Hevesmegye jegyzőkönyveiben.