TIZENEGYEDIK FEJEZET.
I. Az erdélyi fejedelemség zavaros ügye 1661-ben. Montecuculi táborozása a felvidéken. II. A felvidéki megyék kassai tanácskozmánya az élelmezés ügyében. III. Az 1662-iki országgvülésre választott követek. Az orszggyülésen felmerült vallási viszály. Abban a megyei követek osztályrésze. A követik jelentése a lefolyt országgyüléről, hogy az evang. rendekkel elhagyták azt. A megye határozata a jelentésre. Felirata a királyhoz. IV. Nádori parancs az idegen katonák élelmezésére. Ugyanily ügyben a kassai alkapitány levele.
I. II. Rákóczy György halála után, még zavarosabbá lettek az erdélyi viszonyok. 1661. jan. 1-én az erdélyi rendek, Barcsay visszavonulásával Kemény Jánost választották meg fejedelemül, ki Lipót király rokonszenves támogatását birta. A törökök tovább is Barcsayt és a később általok megválasztatott Apaffi Mihályt támogatták, és a harcz igy tovább folyt, mig végre Kemény egészen kiszoritatott Erdélyből, és Huszt vára ágyui oltalma alatt tartott pihenőt 1661. jul. hó végén. A török hadak ekkor már Marmaroson át egész Szatmárig raboltak, és ideje volt, hogy Lipót király nyilt segélylyel lépjen fel Kemény támogatására. Montecuculi a magyar hadak fővezére aug. 19-én Tokajnál, 30-án Szatmár felé vonulva, a Kraszna partján egyesült az oda érkezett Kemény János seregével, és mintegy 18 ezernyi emberrel Erdélybe mentek. A hadviselés azonban a közeledő téli időre való tekintetből, ezuttal abba hagyatott, s Montecuculi egyes erdélyi várakat német őrséggel rakva meg, kivonult Erdélyből. Ezzel Lipót király tényleg fegyveres erővel beavatkozva Erdély ügyeibe, megvolt az alkalom török részről a békekötést felmondottnak jelenteni ki; és ennek folytán 1663. év elején meg is indult a nagy török hadjárat.
Montecuculinak aug. hóban Tokaj felé érkezesét jelzé 1661. jul. 13-án kelt s a megyékhez intézett királyi levél: "hogy a Duna mellől gróf Montecuculi Raymond fő marechal hadaival felső Magyarország részeibe megy és élelmezéséről gondoskodjanak a megyék."
Az erdélyi polgárháboru folyamán 1661. febr. 15-én Homonnay György felvidéki kapitány sürgősen értesitette a kettős megyét ő felsége intimatumáról, hogy "Magyarországnak felső részében erdélyi vitézek katonákat fogadnak az országnak nagy kárára, és ő felsége a királynak nyilván való megbántódására. Ő felsége tehát tiltja az ország felső részeinek minden rendü tisztviselőit, hogy az ő felsége engedelme nélkül senki magát más militia alá örök hütlenség bélyege alatt, adni ne merészelje." Ugyanazon időben, midőn Montecuculi Kemény János erdélyi fejedelem védelmére aug. hó folyamán a felvidékre érkezett, a felvidéki megyék is felhivattak, hogy a törvény értelmében a személyes felkelést foganatositsák. A figyelmeztető levél még jul. 29-én kiadatott a nádor által, a királyi felhivó azonban Heves és K. - Szolnok megyékben szept. 16-án hirdettetett ki. A kihirdetésen kivül azonban ekkor a felkelés szervezése és foganatositására mi sem történt. Montecuculi erdélyi hadait téli szállásra vitte és maga is eltávozott Erdélyből.
II. A felvidéki megyék ez időszeninti teendője csak is a végvárak katonaságának élelmezésére terjedt. E végből 1662-ik év jan. 12-én Kassára hivta tanácskozmányra a nádor a felvidéki megyéket, hol a hadi élelmezési szükséglet a megyék között kiosztatott. A kassai értekezletre Vécsey Sándor alispán küldetett ki a megye által, kinek utasitása volt: hogy a közjó érdekében, a többi megyékkel egyetértve muködjék, és ha az annonáról vagy a füleki téli szállásolásról szó lenne, ragaszkodjék a megye előbbi határozatához, melyben t. illik, a füleki német katonaság elvitele sürgettetett.
III. Ezen 1662. évben, ismét összehivatott az országgyülés május hó első napjára. A kettős megye követeiül Battik Péter és Michalek Miklós választattak meg. Ugyanezen ülésből az utasitás készitésére az alispán, Fekete László, Libercsey Ferencz, Pápay Péter és János, a szolgabirák és a megyei jegyző küldettek ki. Az utasitás pontjait nem ismerjük.
Az országgyülés zavarosan folyt le, a mennyiben az evangelikus rendek egy külön testületté alakulva, sokféle vallási sérelmeik orvoslását sürgeték, és addig, mig ezt meg nem nyerik vala, egyéb tárgyalásokba bocsátkozni nem akartak. Hónapokon keresztül folyt a vita e felett, mert a katholikus rendek az ország egyéb ügyeit kivánták előbb végezni. Az országgyülésen ez idő szerint már a kath egyház tulsulyban volt, miután a főrendek nagy része akkor már viszszatért a kath. egyház kebelébe. Ennek folytán gyakoriak voltak az esetek, hogy a katholikussá, lett főurak, birtokaikon őseiktől a protestans felekezet papjainak átadott régi kath. templomokat, iskolákat s javadalmakat most visszavették, ismét kath. lelkészeket helyeztek az evang. lelkészek helyére. Ily és hasonló esetek sorozata képezé az evangelikus követek sérelmét, melyet orvosolni kivántak.
Heves és K. - Szolnokmegye területén, hol a nemesség többsége evangelikus volt, a megyei jegyzőkönyvek sorozatán, ily sérelmi esetek feljegyzéseit ez országgyülésig nem találunk. Egyes kérdések és esetek merültek fel, mint például a papi-tized bérletére a földesuri előjog védelmének ügye, a jászberényi evang. lelkész elfogatása, a gyöngyösi evang. lelkész javadalmaira nézve az egri püspök követelése, melyekről más helyen leszen szó: mindezek azonban az országgyülési sérelmek sorába a kettős megye rendei által nem emeltettek. Hevesmegye követei mindennek daczára az evangelikus rendek sorában foglaltak helyet az országgyülésen, miután maga a megye is, e felekezet érdek-képviseletének szinét viselé magán egészében.
A megye követei szept. 27-én tartott közgyülésen adtak számot országgyülési viselt dolgaikról. 1) "Az országgyülési tárgyalások jegyzőinek megválasztása után mindjárt, - igy hangzik a beszámoló, - összebeszélve a többi evangelikus statusok és rendekkel, a királyi diplomák, a bécsi és linczi békekötések pontjaira hivatkozva, a vallás ügyében az evangelikusok sérelmei felsorolásához fogtak. Különösen a Dunán inneni s túli részekben, a kath. főurak sorba szedik el az evang. egyház templomait, iskoláit, papjaik jövedelmeit, s kegyetlenul uzik el helyökről, mint azok irásban és esetenkint terjesztettek elő, az ország szabadságát s jogait biztositó törvények ellenére. Ezenkivül az idegen katonaság behozatalára vonatkozó törvény sem tartatik meg, mert az az országgyülés tudta s beleegyezése nélkül folyton szállitatik be; s okoztatik ezzel az ország népének elviselhetetlen nyomorusága. E két irányban az ország alaptörvényein ejtett sérelem orvoslását sürgeték elébb; de mint az utasitásaikban is foglaltatott, miután czélt nem érhettek, mert kivánságuk teljesitése megtagadtatott, s egyes sérelmeikkel az 1647. évi 14. §. szerint a rendes törvény utjára utaltattak, nehogy e nélkül más tárgyalásokba bocsátkozva, praejudiciumra engedjenek tért, tanácsosabbnak vélték, ragaszkodva az ország alaptörvényeihez, utasitásaikhoz hiven, inkább elhagyni az országgyülést, mint azt az evangelikus rendek testületileg is cselekedték, elmondott sérelmi pontjaikat irásban adva elő ugy a katholikus rendeknek, mint a nádornak és ő felségének."
A megye közgyülése meghallgatván az elmondottakat, az evangelikus rendek sérelmi iratát, mely az országgyülésen előterjesztetett megértve, ugy találtatott, hogy a megye követei utasitásukhoz hiven cselekedtek, midőn,jogos kivánságuk teljesitése megtagadásával, haza jöttek az országgyülésről. Ennyi hu szolgálataik elismeréseül napidijukon felül 100 arany tiszteletdij szavaztatott meg részökre. Az országgyülés ezen eseményét tekintve, a megy e közgyülése komoly meggondolás után szükségesnek határozta, a többi felvidéki megyék példájára is, sajnálatát fejezni ki ő felsége előtt, hogy: "követei, időt s költséget nem kimélve, minden igyekezetök daczára, a haza szabadságának kardinalis tételei biztositása nélkül kényszerültek hozzájok visszatérni. Ily helyzetben a haza békéje s biztonsága, a veszélyek közepette annyira szükséges lelki egyesülés még inkább bizonytalan lévén, a megyék jobb reménysége is füstbe megy, s otthoni nyomoruságaik és szorongattatásaikhoz, ismét csak a terhek növekedését s az idegen katonák zsaroló uralmát várhatják. Igy csak ő felségétől reménylik ezen áldástalan helyzetben az enyhitő intézkedést."
IV. A kettős megye ezen feliratára válasz nem érkezett. Jött azonban a nádortól az okt. 21-én tartott közgyülésen felolvasott leirat, melyben tudatja ő felségének okt. 1-én kelt parancslevelét, hogy "ő felsége az nemes országgal együtt hazánk oltalmára bizonyos helyekre rendelte a német militiát, mely ezentúl ő felsége pénzén fog élni, s erre nézve várja ő felsége kegyes válaszát, de mig ez megleszen, kéri a nemes vármegyét, hogy azon német militiának szénát, zabot, kenyeret és sört prestállyon s adakozó kezét nyissa meg ő felsége tekintetére." Mely leiratra azt válaszolák a rendek, hogy mint már ez ügyben rezolválta magát a megye, most is csak azt ismételheti, hogy csak nehezen szenvedi a nemes vármegyebeli nemesség s parasztközség azt a buzabeli gratificatiót, melyet a kassai tanácskozmány ő felsége német vitézei sustentatiójára imponált, portánként 18 pozsonyi mérő buzát, mert a megyében 2 frton jár a buzának pozsonyi mérője, s még ez is kevés a buzának mostani szük volta miatt.
Ugyanazon közgyülésen olvastatott még a kassai vicegeneralis Petheő Zsigmond levele: "hogy a méltóságos Bellicum s Palatinus urunk is irják, hogy ő felsége a német hadak egy részét kivinni készül az országból, s más végekben akarja elhelyeztetni, tehát a nemes vármegye komissariusait bizza meg, tegyen oly provisiót, hogy a szegénység zaklatása nélkül mehessen által a németség a nemes vármegyén. "Tetszett az nemes vármegyének hogy semmi válasz ne adassék ezen levélre, mivel Palatinus urunknak fog arról irni" - volt a megye határozata.
Mindezen hadi intézkedések s áthelyezések a már küszöbön álló török háborúra való előkészületek voltak, mely az 1663. év tavaszán leendő megindulását, már eleve jelzé.
1) Lásd az 1662-ik évi megyei jegyzőkönyvet.