TIZENHARMADIK FEJEZET.
I. Az 1663-iki török hadjárat sikere folytán keletkezett izgatottság. Vesselényi nádor biztató levele a megyéhez. II. A megye nyugtalansága Szécheny eleste miatt. A kassai tanácskozmány 1664-ben. A megye követeinek utasitása e tanácskozmányra. A harangodi tábor. III. A megye vendéglátása 1664-ben. A vasvári béke. A katonai portyázók ellen nádori és megyei védelmi intézkedés. IV. A német katonaság a felvidéken. Nyugtalanság a katonai visszaélések folytán. Zemplénmegye felhivására tartott eperjesi tanácskozmány. V. A török-magyar viszony a vasvári béke után. Csáky Ferencz felvidéki kapitány beiktatása. A megye követének óvása ez ellen.
I. A folyó hadjáratban Kemény János erdélyi fejedelem halála után, Apaffi kétszinüsége, a magyar hadvezérlet belső viszálya Montecuculi tehetetlensége folytán, fényes sikereket aratott a török, mig Lipót kiráIy hadainak balszerencséje mindenfelé lehangolta a kedélyeket; és szükség volt reá, hogy a megyék biztató igéretekkel élesztessenek a jövő hadjárathoz. Vesselényi Ferencz nádor értett hozzá különösen, hogy vérmesnél-vérmesebb reményekre hangolja kedélyeket. A felvidéki megyékhez irott levelében, mely Mitrány várában 1663. nov. 20-án kelt, azt mondja: "hogy szemére térjen ha 75 ezer embere az imperiumnak már készen nincsen. Az imperialis dietán in puncto defensionis patriae nostrae minden a legjobban folyik." Ugy látszik a német birodalmi rendek segélyének kilátásba helyezésével, sőt annak biztositásával csillapitgatták az elégedetleneket, és jónak látták Fülöp János választó fejedelem 1664. febr. 25. kelt sajátkezu levelét is közölni a megyékkel, melyben a birodalmi rendek védelmi szervezkedése oly szinben állitatik elő, mintha már egy lábig fegyverben állanának a török előtt. A megyék és igy Hevesmegye is e rózsás szinben festő levelet a magyar rendekhez czimezve, egész terjedelemben jegyzőkönyvébe felvéve megörökiteni határozta. 1)
II. A felvidéki megyék szent-miklósi értekezletén 1664-ben, az egyes megyékre eső szokásos évi katonatartási dij kiszabása mellett egyszersmind kimondatott: hogy a megyék pontosan folytassák az igazságszolgáltatást. Ugy látszik, több megye is követte Heves példáját, s nem tartott törvényszéket a háborus félelem folytán. Az 1664. márczius 4-én tartott közgyülésen a megye rendes és helyettes alispánjai Fülek székhelyre visszatérni utasitattak.
A felvidéki megyék némelyike, s ezek között Hevesmegye is, mindezzel megnyugtatva nem volt. Már a szent-miklósi gyülésen tolmácsolták aggodalmukat, hogy több nógrádmegyei vár, különösen Szécheny eleste folytán, nagy veszedelemben forognak itt Füleken.
E közben gróf Rottal János küldetett a nádor mellé, mint királyi biztos Kassára a felvidéki hadviselés további szervezésére, s a megyék jul. 9-ére össze is hivattak a nádor jun. 17-én kelt levelével, melyben Nyitra és Léva visszavételét is tudtul adja, hogy "idő mulás nélkül, pogány ellen az operatio kezdethessék."
A megye jul. 2-án tartott közgyülésében 2) következő utasitással ellátva küldötte oda követeit, mely utasitás ismétlése a szent-miklósi tanácskozáson is előadottnak:
1-ör ezen nemes Heves és K. Szolnok varmegyéknek ezen Fülek végházban vagyon székhelye, birái, possessorai nagy részben itt laknak; félő hogy ha Szechenyben, mely innen 3 mértföldre vagyon, a török megtelepedhetik, kapuját nemcsak beteszi ennek a végháznak, sőt városa is meg nem állhatja, és igy székhelye is bomol és elromol ezen vármegyéknek; sőt a bánya városok is, kiváltképen Besztercze városa s a körül való faluk pusztulásra jutnak. Sőt az alföldség is nevezetesen a Mátrántul való nagyobb része, s mintegy harmadfél processusa a vármegyének el szakad, vagy reked, mind a földes uraktól mind a megye székhelyétől s biráitól; mert a hatvani török a szechenyivel elfoghatják utjokat mind az alá menő szolgáló rendnek. Az operatio azért kezdessék meg Szécheny alatt; s isten azt kézbe adván, mennyen Hatvan alá és onnét Eger alá, mert onnan vagyon a 13 vármegyének legnagyobb ellensége;
2-or személyesen üllyön fel a 12 vármegye és szállyon Onod tájára; az ármáda akkor megszállhatja Hatvant, és akkor a török nem segitheti Hatvant, rablástól sem kell félni;
3-or magyar és német hadak között ugy tartható fel a jó rend, ha a Palatinus urtól lesz dependentiája a német generálnak és ármádiájának.
Ez volt a hevesmegyei rendeknek saját szempontjok s érdekökből folyó haditerve, melynek sikeres keresztulvitele, kétségkivül felmentette volna a megyét a török hódoltság alól, melynek sulya alatt hoszu 60 év óta görnyedezett. Ez akadályozta a megyét honvédelmi kötelessége teljesitésében, s hogy a személyes felkelésnek eddig eleget nem tehetett, melyre pedig ezuttal is felhivatott a felvidék védelme érdekében.
A felvidéken ez időben ugyanis, folytattatott a felkelés szervezése, s a nádor aug. hó 1-én kelt levelével aug. 16-ára Harangodra rendelte a felvidéki megyék összes felkelő seregét. Itt akkor Cob Frigyes német generalis vezényelt, kinek és katonáinak viselt dolgai felett szünni nem akaró panaszokat hangoztattak a zempléni és sárosi rendek.
A harangodi tábor, részint a lengyel földről, részint Eger várából fenyegető török csapatok elriasztására mutatkozott alkalmasnak. Majd többet is merészelni kezdettek, s Várad faláig portyáztak egyes csapatai, melynek megrohanását is megkisérlék Cob német kapitány és Rákóczy László kir. kamarás és sárosi főispán vezetése alatt. Azonban oly szerencsétlen véget ért az expeditió, hogy Rákóczy maga is ott lelte halálát. 3)
III. Ez időben 1664. szept. hó 30-án tartott megyei közgyülésen jelentetett be, hogy a nádor, gróf Rottal János királyi biztos, és a megyei főispánnal Fülekre fog jönni. A megyegyülés, a nádor konyhájára 10, a főispánéra 5, Rottal Jánoséra szintén 5 vágó marhát rendelt saját költségére.
Ez időben 1664. szept. 27-én köttetett meg a hires vasvári béke a törökkel 20 évre, mely az akkori hadviselésnek szégyenfoltjaként tünt fel a magyar rendek előtt, és mindenfelé mély levertséget okozott. A békekötés hirtelen hajtatott végre, ugyhogy még a szept. 30-án tartott megyei közgyülésen is a személyes felkelés kihirdetésével foglalkoztak a rendek.
A megkötött béke még az október 11-én tartott megyei közgyülés előtt is ismeretlen volt, melyen a nádor felhivása tárgyaltatott, hogy e hó 16-án Kassán tartandó consultatióra követet küldjön. Ivócs István szolgabiró küldetett ki.
Csak a dec. 10-én tartott közgyülésen értesültek a megyei rendek a megkötött békéről, a nádor ide intézett levele folytán, melyben tudatja, hogy ő felsége által rendelve Bécsbe kell utaznia. A megkötött béke nyomai más irányban is jelentkeztek a megyében. A béke folytán haza küldött és igy kenyér nélkül maradt nemes és nemtelen egyénék szerte kóborolva, a szükségtől kényszeritve, élelmöket ott szerezték meg, hol lehetett; és ez csak nevelte az eddig is veszélyeztetve volt közbiztonság nyomorát és a nép bizonytalan helyzetét. Hozzájárult ehhez, ugy a török mint a magyar végvárak őrségeinek szakadatlan portyázása egyformán, béke és háboru idejében, mi ellen 1660. okt. 10-én Vesselényi nádor rakamazi táborából azt irta Gyöngyös városához: hogy "összes magyar részen levő fegyvereseknek eltiltván a hatalmasul való élés foglalást, jogot ad a gyöngyösieknek, hogy kik ellenkezőképen cselekszenek, azokat elfoghatják, és ha ellenszegülnek, megölhetik."
Heves és K. - Szolnok megyék közgyülése, a nádori rendeletet kiterjesztette az egész megyére, és a megyebeli községeknek teljhatalom adatott: hogy az ekként járó-kelő legényeket üldözzék, fogják el és az alispánhoz küldjék be. "A szegény nép, a békekötés óta, ugy a török, mint a mi katonáink által, a zsarolások minden nemével üldöztetik, életében és vagyonában teljesen veszélyeztetve van", mondja a decz. 10-én felvett megyei jegyzőkönyv. Ez alkalommal értesitetett a megye arról is a nádor által, hogy ő felsége német katonasága érkezik a felvidékre. A kassai tanácskozásra kiküldött Ivócs István szolgabiró pedig jelenté, hogy a nevezett tanácskozáson, a felvidéki rendek értesülvén a békéről, a részleges és személyes felkelés fölösleges voltát kimondották, egyszersmind kimondották azt is, hogy a háboru folytán tartott katonaságra sem levén immár szükség, annak élelmezésének szüksége is megszünt.
IV. Az események e folyama, különösen a békekötés ügye nem megnyugvást, ellenkezőleg a kedélyek izgalmát idézte elő a felvidéki rendeknél is. Különösen Zemplénmegyében forrongtak a kedélyek, hol a legközelebbi multban is annyi viszály előidézője volt az ott táborozó német katonák fegyelmezetlensége. Az 1663-ik év végén, valóságos ütközetek folytak Rabatta német kapitány katonái és a tályai önvédelemre fegyvert fogott nép között, midőn Rabatta katonái annyira vetemedtek, hogy már a pinczék feltöréséhez is hozzáláttak: ugy hogy Rabatta vitézei a tályai nép által szerte üzettek. 4) A tokai nép pedig kijelentette, hogy felkelői a várost addig, mig a német őrség innen el nem vítetik, el nem hagyják, "nehogy nejeik azok kéjvágyának áldozatai legyenek." 5)
A zempléni rendek átiratot intéztek a megyékhez, hogy a sérelmes vasvári béke, az itt garázdálkodó német katonaság, és a vallás szabad gyakorlata ügyében feliratot intéznének, és e végből Eperjesen tanácskozásra jönnének össze a megye követjei. E consultatiora a megyei kiküldött Subics Pál e szerint is utasittatott a febr. 4-én tartott közgyülés által.
A felvidéki népnek különösen a német katonaság elleni ingerültsége annak fegyelmezetlen, durva magaviselete miatt annyira ment, hogy a zemplén-vidéki népnél már a törökkel való érintkezés jelei mutatkoztak, és valóságos összebeszélések történtek különösen az egri törökökkel a végből, hogy közösen összefogva, uzzék el a német katonaságot, különösen Ónod végvárból.
Nem maradt ez ismeretlen Lipót király előtt sem, s a zempléni rendek által kezdeményezett felirat folytán, ő felsége 1665. év május hóban megnyugtató leiratokat intézett a megyékhez: hogy "elnem mulasztja a magyar consiliáriusokkal adlaborálni a hazának előbbeni állapottyára való hozásában"; egyszersmind megnyugtatásul felső Magyarország főgenerálisává márczius 18-án gróf Csáky Ferenczet nevezte ki. A királyi leiratokat követte a nádori biztató levél is, "hogy jövendő megmaradására hazánknak, legyünk jó reménységben"; inti egysersmind a rendeket, hogy "senki a törökkel conversatiót ne continuálja, sem pedig irritatiójára okot ne adjon."
V. Ugy látszik, hogy ez időben az idegen katonaság zsarolásai folytán elkeseredett nép, sok bajai közepette, a török pártfogás és védelemhez is folyamodott, s ennek folytán bizonyos társadalmi és ipari érintkezés is fejlett ki a török és magyar fél között, mely aggodalmassá is válhatott már udvari körökökben. Csak ily viszony indokolásából keletkezhetett az a királyi parancs is, mely a megye aug. 22-én tartott ülésében publikáltatott, hogy "a törökökkel üzleti viszonyban lépni tilos, és ettől mindenki tartózkodjék."
Csáky Ferencznek felvidéki főkapitánynyá kineveztetése, annyiban nem ért czélt a rendek megnyugtatásában, mert beiktatására, mellőzve a régi szokást és gyakorlatot, a német Stahrenberg Ernő küldetett ki királyi biztosul. Ezen installatio tehát Kassán május hó 14-én, a legnagyobb felháborodást keltette. A zempléni rendek az igy installált főkapitányt elismerni sem akarták. A hevesmegyei követ pedig Némethy Pál szolgabiró, ezen installatiónak ellenmondott és ellenmondását az egri káptalannál vétette fel törvényes formában, s ezt hiteles kiadványban a megyének bemutatva, jövendő jogfentartásul levéltárba helyezték.
Később, mint látni fogjuk, jónak látta a király Csáky beiktatását magyar szokás szerint elrendelni.
1) Megyei jegyzőkönyvekben.
2) U. o.
3) Not. hist. zempl. 203. l.
4) Not. Hist. zempl. 200-201. l.
5) U. o.