TIZENNEGYEDIK FEJEZET.
I. Az 1665-ik évi okt. 21-én török küldöttség fogadtatása Kassán
a nádor által. A zászlók szinei ez időben. Ugyanitt a 13 felvidéki
vármegyének gyülése. Hevesmegye követeinek utasitása a német katonai
vezerlet ellen. Lipót király pozsonyi tanácskozmánya. A felvidéki evang.
felekezetbeliek forrongása. Báthory Zsófia II. Rákóczy Györgyné
buzgólkodása a kath. egyház iránt. Rákóczy Ferencz házassága Zrinyi
Ilonával. II. XIV.
Lajos franczia király szövetkezése a magyar elégedetlenekkel. A
felvidéki megyék sátorallya-ujhelyi tanácskozmánya, Leopold király
igérete magyar kapitányok kinevezésére. A zempléni tanácskozmány a
sérelmek felett. III. Gróf
Csáky Ferencz felvidéki főkapitány ujabb beiktatása 1668. A megye
követeinek utasitásai ő felségéhez. Ezek jelentése. IV. Az
eperjesi gyülés. A gyülés eredményéről jelentése a megyei követeknek
1669. Leopold király válasza. V. Zemplén
ujabb felhivására tartott kassai tanácskozmány 1670. Rákóczy Ferencz
fegyvert ragad a sérelmek orvoslására. Zrinyi Péter és Frangepán
fogságba vettetnek. Hevesmegye hódoló felirata Leopold királyhoz. VI. A
Rákóczy-mozgalom kudarcza. Zemplénmegye is meghódol. Nádasdy, Zrinyi
Péter, Frangepán lefejeztetnek 1671. Leopold rémuralmi rendszere. Az
alkotmány felfüggesztése. A fogyasztási adó behozatala.
I. Vesselényi nádor 1665. év nyugtalanságát, főleg Csáky
Ferencz kassai beiktatása folytán is,
a
kedélyek megnyugtatására, a vasvári béke folytán a törökkel elintézendő
némely ügyek tisztába hozatala végett ismét Kassára ment, hol okt. hó
21-én fogadta az egri török pasa küldöttségét.
Ezen küldöttségnek fogadtatási rendjét maga a nádor ekként irta elő:
"l. Császár Urunk ő felsége kassai gyalogja zászlóval dobbal állyon
rendet a felső kapunál.
2. Az kassai nemes városa gyalogja állyon alsó kapunal azon renddel,
3. Főgeneralis ur ő Kme gyalogja sipostól, dobostól, zászlóstól állyon
itt a kastély előtt.
4. A magam gyalogja az magyar zászlóstól, sipostul, dobostól állyon
rendben az kut felől.
Hasonlóképen az német az istálló felől dobjával, sipjával. Az kapuban
állyon a zöld puskás.
5. Az magunk 40 palotása az belső kaputól, a grádicson fel egész az
házunkig és ajtónkig. Puskák vállon legyenek.
6. Az gyalogságnak observálni kell, ha a török bejön a faluba és onnan
az kastélyba, a zászlókat meg ne hajtsák. Törökökkel való conversatio
épenséggel ne legyen. Zajgás, kiáltás, garázdaság, lopást minden ember
elkerüljön, mert faidalma leszen.
7. A török szállására a mikor idején érkezik, 10 németet és 10 magyart
köll rendelni, szállásokon valami gazolkodás vagy lopás ne történyék.
8. Dobosok, trombitások, s tárogató siposok vagy a toronyban, vagy a
palota előtti folyosón trombitállyanak, sipoljanak.
9. Az mint magunk fogunk ülni, mellettünk nem messze fő generalis ur,
és azután az urak. Bal kéz felől véghbeli kapitány urak az főrenddel.
Az audientiakon csend legyen, köz cseléd be ne toduljon." 1)
A rendeletben többször emlitett zászló szinére nézve, feljegyzést nem
találunk. E században általában jelezhető, hogy a zászlók szineire nézve
bizonyos irány, vagy megállapodás nem volt. A nemzeti muzeum levéltárában
levő hadügyi számadások egy csomó nyugtát tartalmaznak, a készitett
és egyes végvárbeli csapatoknak kiadott zászlókról, a kassai hadi igazgatóság
részére. Ezekből annyi világos, hogy zászlók készitéséhez különféle
szinü tafoták vétettek Kassán, ott megkészitettek; és a hadcsapatok
kapitányának, nyugta mellett kiadattak. Ugy látszik még is, hogy tulnyomóan
a vörös szin volt a hadizászlóknál uralkodó. 1641-ben Homonnay Drugeth
György tokaji kapitánynyá beiktatására készitett vörös damask zászló
költsége ez volt:
| Vétetett 12 öl vörös damask: |
öle 4 frt |
= |
48 frt. |
| a festőnek adatott a zászló aranyozásáért |
|
= |
36 frt. |
| a szabónak a varrásért |
|
= |
2 frt. |
| összesen |
|
|
86 frt. |
Pethő Zsigmond felvidéki alkapitány, 1662-ben szintén vörös karmasinből
készült zászlókat kapott csapatai részére. 2)
1665. november 9-ére, Kassán tartandó tanácskozásra hivta öszsze Vesselényi
nádor a 13 vármegye követeit, melyen Hevesmegyét Bátory László és Mocsáry
Ferencz képviselték. Utasitásukban "a hihetetlen nyomoruságot és jogtalanságot
szenvedő nép" siralmas sorsának leirása és tolmácsolása volt meghagyva,
melyet se törvényt, se jogot, se igazságot nem ismerő katonai vezérlet
idézett elő. A követek szivére volt kötve a gyöngyösi helvét hitvallásuak
panasza, az egri püspök ellen.
E közben az ország minden részén rohamosan éledt az elégedetlenség tüze.
Leopold 1665. év elején, Pozsonyban tanácskozott hiveinek főbbjeivel, kik igyekeztek meggyőzni, hogy a külföldi zsoldos csapatokra egyáltalában
szükség nincsen, miután már most is az a meggyőződés tartja magát, hogy
a német őrség nem a török ellen, hanem a magyar rendek szabadsága megsemmisitésére
tartatik az országban. Leopold azon igéretére, hogy Léva, Nyitra, Tokaj,
Szatmár, Kálló, Ónod várakban mielőbb magyar kapitányokat nevez, a tanácskozó
rendek megnyugodtak:
A felvidéken ez időben a forrongást különösen az evang. nemességnél
még inkább növelte II. Rákóczy György özvegye Bátory Zsófiának az evang.
vallás elleni müködése az óriási terjedelmü Rákóczy birtokokban, hol
a falusi praedikatorokat megfosztotta eddigi javadalmaiktól az 1647.
évi 11. tczikkre utalva, mely sze-rint senki nem tartozik más vallásu
lelkész fizetéséhez járulni. A megyék éles támadást intéztek nevezett
urnő ellen ezen sérelmesnek vett tényekért, ugy hogy megvédésére a felvidéki
főkapitány katonai karhatalmára volt szüksége.
Az innen keletkezett felháborodást fia Rákóczy Ferencz 1566. márcz.
1-én Zrinyi Péter leánya Ilonával történt házassága emlékére tett azon
kegyeletes eljárásával csillapitotta le, hogy jószágaiban az anyja által
tett intézkedéseket megsemmisitette, és az evang. felekezetnek eddig
élvezett javait, a mennyire lehetett, vissza adta. A gyöngyösi evang.
felekezet érdekében, a megye több izben is fordult Rákóczy Ferenczhez,
mint földesurhoz, hogy elődei adományait szin-tén adja vissza az egyháznak.
II. E közben XIV. Lajos franczia király állandó viszályban lévén
Leopolddal, igyekezett a magyar elégedetlenekkel érintkezésbe lépni,
hogy őket Leopold ellen czéljaira szintén megnyerhesse és adott időben
felhasználhassa. Vesselényi nádor volt a franczia szövetség titkos vezetője,
Nádasdy Ferencz országbiróval és Zrinyi Péterrel, mint maga Vesselényi
jellemzé a kitüzött czélt: "testben és lélekben hüen kivánván szolgálni
hazája ügyét Leopold tanácsosai gonosz fondorlatai ellen." Őt azonban
a beszterczebányai gyülés után 1667-ik év márcz. 28-án a halál magához
ragadta.
Ugy látszik Leopold német környezete is kezdé érezni a nyugtalanság
következményeit és ennek folytán a felvidéki rendek Királyhelmeczen
tartott tanácskozásából felterjesztett panaszára, egy hosszu leirat
intéztetett, melynek meghallgatására 1668. jan. végén Sátorallya-Ujhelyben
jöttek össze a 13 vármegye követei. Hevesmegye jan. 21-én tartott közgyülésében
Pápay Pétert küldötte ki e gyülésre azzal, hogy a gyöngyösi evang. kápolna
épitése ügyében Rákóczy Ferencz földesurával értekezzék, hogy annak
befejezése mindenféle akadályokkal ne hátráltassék. A küldött Pápay
Péter febr. 8-án tartott közgyülésen számolt be a történtekről.
A fentnevezett királyhelmeczi gyülésből Miskolczi János küldetett ő
felségéhez, a gyülés nevében az ott megállapitott sérelmes pontoknak
orvoslás végett benyujtására, kit ő felsége kegyesen fogadván, a rendeket
kegyelmes válaszában igyekezett meggyőzni: hogy több végvárban már
is magyar kapitányok vannak; a magyar katonaságot költségkimélés szempontjából
bocsátotta haza; az idegeneket pedig rövid idő alatt ki fogja innen
küldeni. A vallás dolgában kárhoztatja a rendek izgalmas ülésezéseit,
majd egy commissiót helyez kilátásba a sérelmek orvoslására. 3)
A tanácskozmány a vallási sérelmek orvoslását sürgetendő, még az esztergomi
érsekhez mint helytartóhoz, és Nádasdy országbiróhoz is menesztett küldöttséget,
hogy ezek előtt is tolmácsoltassék a rendek kivánalma.
A küldöttség visszaérkezvén, Zemplén városába hivta össze Zemplénmegye
ezuttal a 13 vármegyét május elejére, melyre april 30-án tartott közgyülésen
Heves és Szolnok vármegyék részéről Ebeczky Menyhért küldetett ki, hogy
a küldöttség jelentését meghallgassa. Szelepcsényi kir. Helytartó és
Nádasdy országbiró a megyék előterjesztését, éles kifakadásai miatt,
esak lényegében ismertették meg ő felségével, ki ezuttal is válaszában
meggyőzni iparkodott a rendeket jóakaratáról, ígérvén a béke-okmányt
maj rendek elé terjeszteni; a vallási viszályban pedig vizsgálat tartására
Szelepcsényi érseket, Nádasdy országbirót és Zrinyi Péter horvát bánt
küldötte ki, és elrendelte azt is: hogy gróf Csáky Ferencz felvidéki
kapitány beiktatása ujból törvényesen hajtassék végre. A rendek mindezt
meghallgatva, még sem nyugodtak meg: Ujabb felirat küldetett ő felségéhez,
hogy onszággyülést hivjon egybe s a nádor, ki az ország és ő felsége
között a közbejáró tisztet viseli, választassék meg, miután Vesselényi
meghalt.
III. Gróf Csáky Ferencz a felső magyarországi részek fő
kapitányának ujabb beiktatása 1668. decz. hóban esakugyan elrendeltetett,
és erre Bársony György szepesi prépost küldetett ki. A megye decz. 5-én
tartott közgyüléséből, Bársony megkeresésére az instellatióra Mocsáry
Ferencz megyei jegyzőt küldötte ki, ki is eljárásáról decz. 29-én tartott
közgyülésben számolt be, mely közgyülésből: "a napról-napra halmozódó
törvénytelenségek és zaklatásoknak ő felsége előtt tolmácsolására, melyek
a végvárbeliek és törökök által követtetnek el, és más elviselhetetlen
nyomoruságoknak elpanaszolására", Nógrád és Pestmegyékkel egyetértőleg
Bezegh György, Mocsáry Ferenez, és Tassy Mihály küldettek ki, közösen
fizetendő két tallér napi dij mellett, azzal, hogyha ő felségénél sikeresen
járnak el, a méltó jutalmazás nem fog elmaradni.
Az akkori izgalmas állapotokra érdekes világot derit a kassai generális
gróf Csáky Ferencz 1668. okt. 29-én kelt jelentése a hadi tanácshoz,
hogy több felvidéki megyéből tudósitatott, hogy a vidéki nemesség küldöttsége
ment Egerbe, a törökökhöz ajándékokkal, a mint Pethő urtól hallotta, hódoltsági ügyben tanácskozandó. "De-szól a jelentés-soha nem
volt szokásban, hogy a magyar nemzet, magán ügyben, közvetlen küldöttséggel
tárgyaljon a törökökkel, hanem a nádor közvetitésével történt az érintkezés."
4)
A követek az 1669. évi april 6-án tartott közgyülésen küldetésök eredményéről
beszámolván, itt közöltetett, hogy a király a béke-okmányokat a felvidéki
megyék Eperjesen tartandó gyülésében fogja megismertetni a rendekkel.
IV. Ezen eperjesi gyülésre Bezegh György és Mocsáry Ferencz
küldettek ki. A jun. 14-én tartott közgyülésen jelentették az eperjesi
gyülésről a küldöttek, hogy a törökkel kötött békepontok megvizsgáltattak,
és ugy találtatott, hogy azok nem felelnek meg az ország érdekeinek,
ezek tért nyitnak a napi renden levő török önkénynek és zaklatásoknak,
tehát az országgyülés egybehivását és nádor választását sürgették. Pethő
Zsigmond ónodi kapitány ellen emeltetett még panasz, hogy eljárásával
mintegy kihivja a török támadásokat, miért is ellene vizsgálatot sürgettek.
5)
A rendek tehát elégedetlenül oszoltak el az eperjesi gyülésről, és egy
része folytatta XIV. Lajos franczia királylyal a titkos tárgyalást,
más része türelmetlenül az önvédelem eszközét a felkelést sürgette,
melylyel szenvedett sérelmeik orvoslását vélték elérni.
Az 1669. szept. 4-én tartott megyei közgyülésen olvastatott a király
leirata az eperjesi tanácskozmányból kelt feliratra, hogy ő felsége
intézkedni fog a sérelmek orvoslására; és hogy alkalmas időben az országgyülést
egybehivni fogja. Ugyanakkor Pethö Zsigmond a felső részek vicegenerálisa
is átirt a megyéhez, melyben "siralmas modorban" (stylo lamentabili)
mentegeti magát az ellene emelt vádak miatt. Erre jegyzőkönyvileg kimondatott,
hogy: "mi sem határoztatik." A megye rendeinek ellenséges érzelme Pethő
iránt, világosan kitunik e sorokból.
V. 1670. január 15-én tartott közgyülésben Zemplénmegyének
felhivására, Kassán e hó 24-én tartandó tanácskozmányra Gyöngösy István
küldetett ki. Ugyanekkor több dunáninneni megyének 1669. decz. 28-án
Körmöczön tartott gyüléséből kelt felhivása is olvastatott, hogy e hó
28-án Breznón tartandó gyülésre küldjön követet. Mocsáry Ferencz akkor
már alispán küldetett ki.
Márcz. 5-én tartott közgyülésben olvastatott ő felsége leirata, hogy
Kassárarendelt katonaságának tartására intézkedjék a megye. Ezen katonatartási
költség fedezésére a főpapok, mágnások és birtokos nemesekre háromszoros
taksa vettetett ki.
Ugyanekkor olvastatott a dunáninneni megyéknek Beszterczebányán febr.
24-én tartott gyüléséből kelt felhivása, melyben márcz. 16-án ő felsége
meghagyásából, a dunáninneni és a felső részek Beszterczebányán tartandó
közös gyülésére, követküldésre szólittatik fel a megye. Az alispán,
Battik György és Kis András küldettek ki.
A zempléniek által Kassára hivott gyülés, az odarendelt német katonaság
által, melynek élén Rottal állott, megakadályoztatott. Az itt összejött
rendek, az erőnek engedve, haza mentek; de a zempléniek Rákóczy vezérlete
alatt fegyverre keltek; Patakon kitüzték a felkelés zászlóját, Ónodot,
Tokajt csakhamar elfoglalták.
A beszterczebányai gyülés is eredménytelenül, izgatottan oszlott el
márczius végén.
Május 7-én
tarott megyei közgyülésen olvastatott Leopold april 22-én kelt leirata,
melyben elsorolva a hütlenné lett rendek azon tényjét, hogy a beszterczebányai
gyülés folytán szándékozott atyai intézkedéseit be sem
várva, a felvidéken Rákóczy Ferencz vezérlete alatt pártot ütöttek.
Ónodot elfoglalták, Stharemberg tokaji kapitányt letartóztatták, Eperjesre
gyülést hirdettek, és igy a lázadás terére léptek, melynek következtében
most már az általa tervezett országgyülés egybehivása sem történhetik
meg: felhivja a megyéket; hogy ovakodjanak a pártütőkhöz csatlakozni,
kik közül Zrinyi Péter és Frangepán már kezeibe estek, s a többiek is
rövid idő alatt e sorsra jutnak.
A megye közgyülése ő felségéhez egy feliratot intézett válaszúl:;,Felségednek
Bécsben april hó 22-én kelt, hozzánk kegyesen intézett leiratát, méltó
alázattal mai közgyülésünkben vettük. Előzőleg is, mély hálánkat jelentjük
ki Felségédnek legközelebb Beszterczebányán tartott közgyülésünkből,
siralmas nyomoruságunkat ismertető felterjesztésünkre tett kegyes igéreteért:
hogy mint kegyelmes atyánk, fájdalmainkat megérteni, megvizsgálni s
atyai jósággal; hathatós eszközökkel, nehezteléseink és sérélmeink orvoslására
muködni fog. Miután sebeink fájdalmait tolmácsoló képviselőink nyilatkozatait
nem vakmerőségnek, hanem a dolog természetéből folyó nyilvánulásnak
veszi Felséged: ezért is, csak mély hálánk kifejezésével tartozunk.
És végre felséged szándékának a zavargó felkélés által történt megakadályozását,
hogy t. illik hazánk sebei orvoslását, közös egyetértés és közremuködéssel
országgyülésen nem eszközölheti: fájdalommal veszszük tudomásal. Nem
kevesbé zavarólag hatott reánk, kik mindig felséged jóakaratába helyeztük
reményünket: a zavargó felkelés, melyben semmi részünk sincs. Habár
mind megyénk, mind a felső megyék gyülésein, a török ellenség miatt
sok aggodalmainknak adtunk kifejezést, Felséged iránti tiszteletről,
sem mi, sem követeink nem feledkeztek meg. Hü alattvalói voltunk felségednek,
és maradunk jövőre is, mint ennek Felséged füleki végháza magyar s német
katonaságával együtt itt lakó nemesség, legujabban is bizonyságát adta.
Mély alázattal esdünk tehát felséged szine előtt, hogy bennünket huséges
alattvalónak ismerve és fogadva, ugy a török kegyetlen dühöngései mint
az idegen katonaság visszaélései ellen megvédeni kegyeskedjék." 6)
VI. A Rákóczy Ferencz által meginditott felkelés, mielőbb
véget ért. Magok a zempléni rendek vetettek véget annak. Zemplén városában
tartott közgyülésben kihirdetvén Leopold ieiratát, megyei parancsban
rendeltetett el a fegyverletétel, és Barkóczy Ferencz megbizatott, hogy
a parancsnak engedetlenkedők ellen érvényt szerezzen, fegyveres erővel
is. Majd egy küldöttség menesztetett ő felségéhez a rendek hódolatát
bejelentendő, kik egyszersmind Bocskay István főispánjok és többi társai
részére is kegyelmet kértek.
Rákóczy Ferencz Szerenes várában látván a dolgok ezen fordulatát: Munkács
várába menekült Báthory Zsófia édes anyja védszárnyai alá, kinek sikerült
fia részére a kegyelmet kieszközölni; mely kegyelem-levél 1671. máj.
29-én tartott megyei közgyülésen hirdettetett ki. 7) Bocskay István,
Szuhai Mátyás, Petróczi István, Vesselényi Pál, Szepesy Pál, Váy Mihály
stb. több felkelő társaikkal Erdélybe menekültek.
Nádasdy Ferencz országbiró, Zrinyi Péter, Frangepán Ferencz, amaz Bécsben,
ezek Bécs-Ujhelyben 1671. apr. 30-án kivégeztettek.
Ekkor már folyamatban volt különösen a felvidéken a rémuralom, melynek
végrehajtó közegei Spankau, Kob és Heister, kegyetlen buzgalommal füzték
rablánczra a felvidék nemességét, és még kegyetlenebbül hajtották végre
a kivégzési rendeleteket.
Leopold most már teljesen megfeledkezve igéretéről: hogy az ország
törvényei értelmében igyekezni fog a sérelmek orvoslására, félretéve
a fennálló kormányzati gyakorlatot, az ország kormányzatára Rottal János
német generalis elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, mely különösen
a protestantismus elnyomására müködött teljes erővel: kérlelhetlenül
kiüzvén, a hol csak lehetett az egyes falvakból a felkelés gyanujával
terhelt evang. lelkészeket. Majd Kolonics Leopoldot a pozsonyi kamara
elnökévé nevezvén ki, ez kész eszközul szolgált ujabb adóztatási rendszer
behozatalára, melynek kiváló része volt a fogyasztási adó életbeléptetése
husra, borra és egyéb italokra. 8) Mindezekhez hozzájárult, hogy a
fent emlitett három német generális vezérlete alatt, idegen katonasággal
árasztotta el az egész felvidéket, melynek élelmezési követelései, durva
elbánása vérig keseriték a nemzet fiait.
1) Tört. eml. Belügy 1661-1669. év.
2) Ego
Sigismundus Petheo de Gerse Sacr. Caes. Regiae. Mattis Partium Sup.
Regni Hungar. vice generalis recognosco quod a gso dno Georg. Danczy
perceptore percepi duo vexilla equestria pro confiniariis Onodiensibus
ex Taffota rubra precisiori Carmasin dicta-actum Cassoviae die l.
marcii ao 1662. (Hadügyi adatok nemz. muz. ltárában.)
3) Not. Hist.
Com. Zempl. 210. l.
4) Orsz. ltár Tört. Eml. B. 1660-70.
5) Not.
Hist. Com. Zempl. 215. l.
6)Megyei ez évi jegyzőkönyvekben.
7)
Megyei ltárban.
8) Egy mázsa husra 50, egy akó borra 30, egy itcze
pálinkára 1 denár vettetett. Szalay V. k. 150. 1.