TIZENHETEDIK FEJEZET.

I. Strassoldó kassai generalis fellépése, s a megye ellen emelt vádja. A megye védelme. II. A megyei végrehajtási eljárás, és a birságpénz. Panaszos felterjesztés a királyhoz. A megyei természetbeni adó és hátralék összege III. Strassoldó közvetlen rendelkezése a megyei szolgabirákkal. A megye ez ellen remonostrál. A pestis elleni intézkedés. IV. Az 1676-iki év hasonló küzdelme. Ujabb tárgyalások az adók repartitiója tárgyában. A közmunka váltság felemelése. A pénzbeli megváltás indokai. Katonai fenyegetés. Az ónodi harczok 1676. okt. hóban, és a megye gyanuba vétele. V. A megye állapota, a kurucz-labancz harczok s katonai portyázások folytán. Vizsgálat ez ügyben. A megyebeli községek nyilatkozatai. 1677-ben.

I. Spankau kassai főkapitány halálával, a felvidéki viszonyokban mi változás sem történt. Strassoldo, az uj generalis 1675-ben folytatta az eddigi politikát, mely főleg a katona-tartás szükségleteinek kérlelhetlen követelése és behajtásából állott. Nem maradt el azon biztositás sem, hogy a protestansok szabad vallás-gyakorlata épségben hagyatik. Leopold 1675. jan. 13-án ily irányu parancsoló levelet intézett több végvár, ezek között Fülek őrségéhez is. Ennek daczára a felvidéki harczok szakadatlanul folytak. Várannó, Szatmár, és Kassa vidéke állandóan öldöklés szinhelye volt. A kuruczok felégették a kat.h. főuraknak, s ezek között Báthory Zsófia Rákóczy György özvegyének kilencz faluját; viszont Barkoczy labanczai kegyetlenkedtek a kuruczokhoz szító nemességen. 1)

Strassoldó a felvidéki hadak generalisa, Ónod várában tartotta ez időszerint főhadiszállását. Ez időben a törökök fenyegető mozgalma is jelentkezett; legalább erre mutat Strassoldónak 1675. sept. 25-én Hevesmegyéhez intézett levele: hogy a törökök, a váczi, nógrádi pesti és budai végvárakból Hatvanban gyülekeznek; ő maga most bizonyosan fontos körülményeknél fogva, Ónodon a "császári táborban" időzvén, felhivja a megyét, hogy Fülek végvár biztositására, elegendő gyalog katonáról intézked,jék: nehogy e végvárra valami veszély történjék 2) A füleki vár védelmére nézve a megye, saját részéről, teljesen egyetértett a tábornokkal, s késznek nyilatkozott az intézkedésre, a mennyiben a megyére eső repartitióból ezt teheti, s a mennyiben költségek ekkénti betudására nézve, a generalis biztositja a megyét.

Ez alkalommal a hadi költségrészlet kezelésére nézve Ebeczky Tamás követségében küldetett a szepesi kamarához, azon utasitással, hogy a követ világositsa fel a kamarát a megye képtelenségéről részlet-összegnek természetbeni kiszolgáltatására; pénzben sem adhat többet ezer frtnál. E végből, a mennyire lehet, igyekezzek még ez összeget is leszállitani, tekintettel arra is, hogy a jász-kun nemesek, a megyei ráták és adók fizetésében részt venni vonakodnak, - szól az utasitás.

Csakhamar érkezett erre Strassaldó generalistól válasz s ez az 1675. okt. 5-én tartott gyülésben tárgyaltatott, mely még részletesebb kivánalmakat támaszt a megyével szemben. A követelések portánkén soroltattak fel, igy: először, küldjön hozzá a táborba a megye követeket, a haza s ő felsége javát czélzó ügy felett tanácskozandó. Erre legalkalmasabbnak a megye alispánja jelöltetik. Másodszor: 900 szekeret és 448 kézi napszámost küldjön Ónod végvárba katonai végrehajtás terhe alatt. A kocsik annyi rozst és árpát hozzanak, mennyi reájok fér. Ennek ára fizettetni fog. Ezen felűl a szolgabirák minden faluból két kocsit rendeljenek a császári táborba, egyiket kenyérrel, másikat abrakkal terhelve: különben a vidéket egész seregével lesz kénytelen meglátogatni; a mi annyit tesz, hogy katonai végrehajtást fog a megy e ellen alkalmazni.

Még egy váddal érinti a megyét Strassaldó, hogy a török előtt ő felsége katonasága ellen panaszkodott, a közmunka s az élelmet szállitó szekerek kirendelése miatt, hogy innen akadályok emeltessenek a végrehajtás ellen."

A megye közönsége Tassy Mihály és Madách János követeket küldött Strassoldóhoz, a vádak eloszlatására., következő utasitással: először a törökkel való érintkezésre nézve, "nem kis szivfájdalommal veszi tudomásul a megye, hogy ily sulyos gyanuval illettetik ő felsége iránti törhetlen hüsége." A megye mindent elkövet, hogy a tábornok a gyanu ily érzetével a megye iránt ne viseltessék. Másodszor: a közmunkát, s egyéb költség-részletet a megye csak a törvények értelmében, az ott megszabott mennyiségben teljesitheti; tehát készpénzben. Harmadszor: a kivánt buza vagy liszt szállitást pénzért, a megye képtelen eszközölni, mint erről már elődje is meggyőződött. Negyedszer: a megye utasitotta a szolgabirókat, hogy minden falubol két kocsi kenyér és abrak szállitmány küldessék a táborba, s a tábornok felkéretik, hogy a szállitmány pénzértékének kiszolgáltatása szintén pontosan eszközöltessék. 3)

Végre a zavaros idők, s a fenyegető helyzetre tekintettel a füleki vár őrsége gyarapitására, a várkapitány rendelkezésére 33 gyalog kiállitása rendeltetett meg, azon reményben, hogy tartási költségök a megye évi részletébe fog betudatni.

II. A taksák s egyéb megyei adók beszedése, hogy mily nehezen ment, mutatja azon körülmény, hogy a megyének magának szigoru végrehajtási eljárást kellett már faganatositani. E végből elhatároztatott, hogy ha katonai erőt kell alkalmazni, a Mátráninnen 12, a Mátrántul 24 frt pénzbirsággal sujtatik a fizetni vonakodó.

Ily viszonyok hözött 1675. okt. 8-án tartott ülésből Melczer János megyei alispán Bécsbe küldetett fel; hogy ő felsége előtt tolmácsolja a megye szomoru állapotát, hogy rendkivüli terhekkel zaklatva, a követeléseknek eleget tenni képtelen, s eszközölje ki a megyére rótt terhek könnyitését. Melczer alispán fel is utazott Bécsbe, s nov. 9-én kelt levelében értesiti a megyét, hogy az udvari titkárságnál a megye panaszát megismertette, ott azonban azon tájékozást nyerte, hogy e tekintetben mire sincs remény. Azt ajánlja, hogy a felvidéki megyék tanácskoznának, s a repartitiók kezelésére nézve együttes megállapodásra jutnának, s igy történnék ő felségéhez felterjesztés. 4)

A megyére rótt termény-összeg, hátralékával együtt most 3961 1 köbölre ment, mint ezt gróf Pálffy Károly a nov. 9-iki megyei közgyüléssel tudatja. A közgyülés válaszában kétségbe vonta, hogy annyi hátraléka volna, s tudatja gróf Pálffyval, hogy ez ügyben ő felségénél keres orvoslást, tartozását pedig nem természetben, hanem pénzben tovább is igyekezni fog leróni.

A Strassoldóhoz küldött követek, Tassy és Madách is megérkeztek, s küldetésükről azt a jelentést tették, hogy a generális követeléséhez tovább is ragaszkodik.

III. Strassaldo most rendeletei végrehajtására nézve, azon eljárást vette foganatba, hogy a megye közönsége megkerülésével, egyenesen a szolgabirókat utasitotta, az általa kivánt természetbeni élelmezési szükséglet kiállitására.

1675. évi október hó végén jelentették a megyei szolgabirák, hogy rendelet érkezett hozzájok Strassaldótól, hogy a 4000 köböl buza beszolgáltatása ügyében, ónodi táborába menjenek. A szolgabirák erre azt irták, hogy ők a megye akarata s beleegyezése nélkül, mitsem tehetnek. A nov. 6-iki közgyülés azt irta erre Strassoldónak, hogy a szolgabirák az oda való ut veszélyessége miatt sem mehetnek; "a most haza érkezett követeink is csak Isten különös kegyelmével menekedhettek az ellenség kezéből, mely uton-utfélen olálkodik. A követelés ügyében ő felségéhez folyamodtak, s reménylik a kedvező elintézést. A megye képtelen ezek teljesitésére. A megye közönsége nem csekély szivfájdalommal hallotta a most visszaérkező lakosság panaszát, hogy midőn az élelmi szereket a minap a császári táborba elvitték, egy részét az utban a felkelők foglalták el, más részét, mit a táborba szállithattak, minden fizetés nélkül ragadták magokhoz az illetők, s ekként megkárositva bocsátották el. Ezen okoknak tulajdonitsa méltóságod, ha a szolgabirák nem mehetnek oda, s ha az élelmi szállitmányok pontosan nem érkezhetnek a táborba."

Egy királyi leirat a török táborokban kiütött pestisről tudósitja ez időben a megyét, hogy megfelelő védelmi intézkedést tegyen ellenébe. Hogy mit tett a megye, ennek nyoma nincsen.

IV. Az 1676-ik év hasonló küzdelemmel veszi kezdetét. Jan. 2-án tartott közgyülésében olvastatott gróf Strassoldó és báró Walsegh Ferencz Bernát szepesi kamara elnökének Kassán decz. 4-én kelt levele, hogy ha a buza részlet nem érkezik meg, katonai executio fog a megyére küldetni.

Már fentebb ismertettük, hogy a megyének Pozsonban járt követe a mult év nyarán azzal tért vissza, hogy czélszerü volna a felvidéki megyéknek együttes gyüléséből intézni az adóterhek ügyében ő felségéhez felterjesztést. Hevesmegye alispánja Melczer; most Eperjesen tanácskozott a felvidéki urakkal ez értelemben, s tudósitja a megyét, hogy külön követet küldjön a többi felvidéki megyékkel együttes eljárásra ő felségéhez, ezen katonai követelések ügyében. Dobay János szolgabiró küldetett ki.

Febr. 21-én kelt ő felsége leirata a megyék előterjesztéseire, melyben az élelmi szerek "igaz árban" leendő kiszolgáltatása s a közmunka pénzbeli árának szabályozása végett, ugy Strassoldó mint a szepesi kamara elnöke Welsegh Bernát utasitatnak. Tehát a megyei felterjesztésnek ennyi sikere volt.

Azután ujabb tárgyalások kezdettek a szepesi kamara részéről, melynek rendelete 1676. május hó 6-án érkezett a megyéhez, hogy 12-én Kassán a repartitiók ügyében tartandó tanácskozmányra, megbizottaikat küldjék el. Tudatja egyuttal, hogy a közmunka váltság összege nem 300, hanem 1720 frt lesz jövőben. Dobay János szolgabiró és Bertóti István bizattak meg a követséggel e felhivásra, szivökre kötve, hogy hüen tolmácsolják a megye szomoru állapotát. A közmunkára nézve utasitattak a követek annak tolmácsolására, hogy a megye mindenben a törvényhez tartja magát s a szerint fogja kötelezettségét teljésiteni. A követek Kassán már az uj főispán Bársony György előtt is megfordultak, ki most neveztetett ki a megye élére, hogy ezen ügyökben közbejárását kikérjék.

A megye tehát, a természetben kiszolgáltatás helyett, a pénzbeli váltsághoz ragaszkodott folytonosan. Indokát ennek több izben előadta a megye. A természetben való szállitás már az utak bizonytalansága, a koborló felkelők, s a török portyázó csapatok miatt is lehetetlen volt. A német generalisok pedig a természetben való kiszolgáltatáshoz ragaszkodtak. Ennek is megvolt a maga indoka. A kiélt s elpusztult vidéken, hol a tábor megfordult, a beszolgáltatott pénzen fele élelmet sem kapott, az ottani drágaság miatt, s igy a katonai élelmezésben nagy hiány maradt. Érdekében állott tehát a katonai élelmezés vezetőinek, hogy természetben kapják a szükségletet. Nem is szüntek meg Strassoldó s a többi német tisztek ."tüzzel vassal elpusztitás" fenyegetése mellett riasztani a népet, hogy a köteles fizetési részletöket természetben rójják le. Ily fenyegető levelet irt Strassoldó ónodi táborából okt. hóban is a szolgabiráknak, kik viszont a megyéhez küldötték azt be, hogy "katonáival felégetteti a vidéket, ha az élelmi szereket nem sietnek beszállitani." A megye a főispánhoz küldötte a fenyegető levelet, ki valóban át is irt Strassoldóhoz, hogy tartóztassa magát ezen kitörésektől.

Ezen küzdelem mellett, ugy látszik, a kormányszék gyanakodó figyelemmel kisérté a megyei mozgalmakat. Ide mutat a kormányszéktől nov. 18-án a megyéhez érkezett leirat, melyben szemrehányólag illettetik a megye, hogy a felkelők élelmi szereket és egyéb támogatást nyernek; sőt a megyét illető természetbeli adózás teljesitése is azért késik, hogy a felkelők javára forditassék. Ez időben folytak Onodvára vidékén Strassoldó katonái, és a felkelők vezére Vesselényi Pál között heves összeütközések, melyek megyénk területén is érezteték hatásukat, s a fentebbi gyanu alapját képezé, hogy Vesselényi felkelői itt gyámolitást találnak.

V. A sok panasz, gyanusitás s fenyegetésnek végre azon eredménye lett, hogy okt. hó 31-én Kassán tartott tanácskozásban, küldöttség bizatott meg, hogy a megyékben, s igy Hevesmegyében is részletes vizsgálat tartassék az állapotokról: milyen a termény, állat szükséglet, mily pusztitás érte a megyét? hogy ebből fizető képessége is konstatálható legyen.

Ezen küldöttség tervezete a nov. 18-án tartott ülésben vétetett tudomásul, mely alkalommal feljegyeztetett az is, hogy Juhász György ónodi vicekapitány, Kovács György és Borbély Balázs szendrői hadnagyok (mind királyiak) csak legujabban is végig portyáztak a megyét pusztitó zaklatásokkal, s a megyei repartitio utolsó részletét formaszerű rablással elhurczolták.

Ez ügy, és az 1676-iki őszén dult kurucz-labancz háboru szönyü vérengzései és pusztitásai, ugy látszik, még a katonai parancsnokságnál is feltünést keltettek már, és ennek következménye volt az, hogy Strassoldó, felsőbb rendeletre katonai vizsgálatot rendelt, melynek tagja,,magyar részről a hadbiró, a német katonaság részéről a fő auditor" küldetett ki.

Ezen vizsgálat folyamán 1677. jan. 2-án s folytatólagosan felvett tanuvallomási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza azon idők hallatlan eseményeiről. A jegyzőkönyv elején elsorolt érdekes kérdőpontok ezek:

1-ör. Mióta ezen felháborodott kuruczos idő támadott micsoda inséget s nyomoruságot szenvedtek a kuruczok, s azok képében járó latoroktól? Folyamodtak-e mind a törökhöz, mind ő felsége német és magyar generálisaihoz s tisztjeihez segélyért, mindazáltal senkitől nem lévén elégséges segitsége, most is micsoda nyomoruság alatt nyög; s miért nem segit rajtok a török?

2-or. Tud-e valakit a megyében, ki a kuruczczal egyetért? 3-or. Vallott-e s micsoda kárt ő felsége német generálisaitól, ugymint Strassaldó ő nagyságától, vagy más tisztjeitől, és vitézeitől?

4-er. Mi bántódása vagy kára esett ő felsége magyar rendi vitézitől, nevezetesen az ónodi kapitányoktól, Juhász György, Kovács György és Borbély Balázs szendrei hadnagyoktól s társaitól, vagy másoktól?

5-ör. A város vagy falu bárkitől micsoda nyomoruságot szenvedett; az évek terméketlensége s a marha dög miatt milyen az inség? Vallomásra mintegy 64 község jelentkezett. Ezek voltak: Gyöngyös, Körü, Méra, Bakta, Detk, Alattyan, Tar, Mezőtárkány, Oroszi, Tótfalu, Fegyvernek, Körü, Vámos-Györk, Szent-Miklós, Bessenyő, Erk, Eger-Szalók, Gyöngyös-Halász, Szent-Erzsébet, Lelesz, Alatka, Bod, Sadány, Vécs, Kőtelek, Szaránk, Ludas, Bekölcze, Poroszló, Solymos, Ugra, Hasznos, Kis-Heves, Derecske, Pásztó, Szurdok-püspöki, Domoszló, Füged, Tenk, Erdőtelek, Tisza-püspöki, Visznek, Karácsond, Ludas, Boczonád, Nagyut, Kál, Kápolna, Pél, Adács, Örs, Báton, Visonta, Nagy-Bátor, Recsk, Verpeléth, Heves-Iván, Süly, Átány, Pázmád, Bocs, Kis-Buda, Nagy-Pél.

Általában ugy a kuruczokra, mint Strassaldó német katonáira, nemkülönben az ónodi és szendrői tisztekre egyenlően sulyos vádak emeltetnek. Gyöngyösön több mint 9000 frtra menő kárt okoztak a kuruczok. A többi községek is, kivéve Bátort, hol nem fordultak meg, 500-2000 frtig sorolják fel az okozott károkat. "Egyedül az fölséges Isten tudgya elől számlálni a számtalan kárvallásokat miolta ezen zenebonás idő támadott", vallják Varga Márton és Kántor Imre poroszlói esküdtek. "Az kuruczok feleségestül, gyermekestől rajtok lakott mindaddig, mig ki nem étették, azolta is rajtok lakik, elpusztitottak tiz ezer frt áru életet." Valószinüen javokra vélték az illetők, a kárt kissé tulozva adni elő.

Boltházas Péter verpeléti biró azt adja elő, "hogy öt-hat száz, néha nyolcz száz kurucz quartélyozott rajtok, kiket élelemmel, abrakkal szénával ellátniok kellett. Másfél ezer ftnál is több az, mit ekként élésben huztak rajtok." "Isten a megmondhatója, minémű inséget, sarczoltatásokat s egyéb sanyaruságokat szenvedtek a fel-alá járó kuruczság végett" - ezzel veszi kezdetét majd minden község elöljáróságának vallomása, melyből kitünik, hogy éveken át valóban, mintegy 60 községben fordultak meg itt a kuruczok, kik élelmi szükségleteiket közvetlen szedték be, ott hol találtak.

Ez volt a válasz a kérdő pontok elsőjének első részére. Megfeleltek arra is, hogyhát fordultak-e segitségért a törökökhöz, vagy ő felsége magyar és német generálisaihoz? - Gyöngyös városa birája Eötvös István, s eskütje Szöcs Vincze, előadják: "hogy mikor a Törökhöz recuráltak pro fienda medela, sok csalárd hitegetés után, több alföldi szegénységgel együtt a török császárhoz relegálták, oda is elmentek, az ut csak ezen vármegye népének 1300 ftjába került, s mindeddig semmi haszna. Bodnár György gyöngyösi lakos Egerbe ment ismét a törökhöz, a török egy levelet küldött vele a kuruczokhoz, kik igy reponáltak a töröknek: mondmeg az ördög attáknak, a basáknak, ugy jöjjön utánnam, hogyha birok vele, isten ugy segéljen, mint a lónak patkót veretek a talpába." A tiszamenti községek között többen ismétlik, hogy csakugyan küldöttség járt a török császárnál, a kuruczok zsarolásai ellen védelmet keresendők. Pap Márton alattyáni biró, felsorolván a község kárait, elmondja, hogy "midőn bementek volna vármegyéstől a törökhöz panaszkodni, azt adta a pasa válaszban, nem tehet róla, mert török császár akaratja; sőt ha csuhádra vagy köntösödre reá ülne ne háborgasd, hanem ha bánod, mesdel, vagy haddott egészen.

Nagy Bátor előljárósága vallja, hogy folyamodtak ők török s magyar uraikhoz; török urok azt mondotta, hogy csak tartsák a kuruczokat, ez a császár akaratja, mert ha nem tartják, nekik kell eltartaniok. Egy fő török, Verpelét, Püspöki s más községek panaszára azt mondotta, hogy "ha itt száll is a kurucz, nekem is tartanom kell." A beszédes adácsi esküdtek Hámos György és Torma János vallomásukban azt is előadják, hogy "egyszer Jászberényben egy fő török szót emelt a kuruczság ellen, s erre ugy lőtte főbe egy kurucz, hogy mindjárt meghalt. Semmi bántódása nem lett. A vallomásokból az tűnik ki, hogy a török urak, bár érezték jobbágyaik pusztitásának hatását, ha nem örömest is, fensőbb parancs folytán, szabad tért engedtek a kurucz mozgalomnak.

Hát magyar s német uraiktól mi segélyt nyertek e nyomoruságos állapotban? E kérdésre a vallomások elég őszinték. "A felső párton levő vitézek közül-igy nevezik az onodi, szendrői stb. végvárbelieket s a német katonákat, vagy is labanczokat, - Juhász György s mások nagyon sok zaklatásokat és sarczolásokat vittek végbe. Karmazsin csizmákat, farkas bőröket vég abákat (posztó) árpát, buzát, s más élelmi szereket, sorba sarczoltak." Poroszló birái "kimondhatlannak" mondják a károkat, miket ő felsége hadaitől szenvedtek, "falujokat felégették tél idején, asztagjokat kerteikben felgyujtották Strassoldo generalis uram ő nga generalisságában, honnan segélyt kellett volna kapniok; legalább 600 db. marhájokat hajtottak el. 1676-.ik esztendőben Strassaldó generalis ur hadai reájok törtek, házaikat felverték, férfiakról, asszonyokról, leányokról ruhájokat lehuzták, s a falu lakosai meztelen hagyattak az utakon." Az adácsi birák elbeszélik, hogy ugyanezen Strassoldo Emődön táborozván, falujokból 30 kila árpát rendelt, hogy megfizeti. El is vitték, s nem hogy fizettek volna, de még ott is tartották a szekereket és lovakat.

Ily panaszszal Vámos-Györk s más köszségek is fordulnak elő. Különösen a német s horvát tiszturak zsarolásai ellen, összhangzók a vádak, s egy sorba állitják a kuruczok tényeivel. Egy szendrői hadnagy az alattyániaknak azt parancsolta, hogy kardott csináltassanak neki, "melyet megcsináltatván Egerben; midőn ki akartuk hozni, rajta ért a török harminczados, s elvette, karóval is fenyegetett érette; a szendrői hadnagy 14 ftot vett ezért rajtok. "

Az 5-ik pontra, hogy milyen most az állapotjok? siralmasnál-siralmasabb vallomások olvashatók. Kis-Buda lakosai azt állitják, "az évek terméketlensége, s a kuruczok közöttök való lakozása miatt, annyira megszegényedtek és elpusztultak, hogy némelyik árpa vagy köles kenyérre, némelyik pedig koldulásra jutott." "A pusztulás miatt semmit sem vethettek az elmult esztendőben-igy szól Varga István és Pap János besenyei lakosok vallomása, - s oly nyomoruságra jutottak, hogy csak éhen el ne haljanak, árpa s köles kenyérre szorulnak, de ez sincs.",,A földek terméketlénsége, s a marha, dög miatt, inségben vannak, mondják a domoszlaiak, csak volna az is, de köles és zab kenyerük is alig van már. Jellemző Nagy-Bátor biráinak elbeszélése: "ha a török uzsorára nem adna pénzt nekik, éhen kellene veszniök."

Ily hangot hallatnak, a többi vallomások is.

1677. jan. 20-án tartott megyei közgyulésen a vizsgálat ezen szomoru eredménye konstatáltatott, s elhatároztatott, hogy Tassy Mi hály alispán és Dobay János szolgabiró, megyei küldöttekként menjenek Kassára, ott terjesszék elő s kérjék a főispánt, hogy járjon közbe ezen istentelenségek megszűntetésére s a tapasztalt bajok orvoslására.

---

1) Szalai. V. k. 174-8. l.

2) A megyei levéltárban.

3) Megyei jegyzőkönyvekben.

4) U. o