TIZENHATODIK FEJEZET.

I. A bujdosók korszaka. Kende Gábor, Szuhay Mátyás, Petróczy, Szepesi Pál és társai felkelő vezérek sikere a felvidéken. 1672. Cob és Spankau által széjjel szóratnak. A megye szerepe. A katonai rémuralom erősödése. II. Az elszállásolást körüliró királyi parancs. III.A sepesi kamara az évi élelmezési részlet számadását sürgeti. Majd az a cisa s a többi adók kivetését rendeli meg. A megye felterjesztése a királyhoz az uj adók ellen. IV. A felkelők küzdelmének inditó okai. Szövetkezésök a törökkel és XIV. Lajossal. A vallási viszály.'' Kurucz és Labancz. Rémtettek és fenyegetések. V. Hevesmegye Leopold iránti hüsége. Szorongatása az adók dolgában. A saari apátság birtokai restitualtatnak .VI. A megye további küzdelme az adók ügyében, Spankau generalissal 1675. Kormányrendelet a halálesetek felvételére. Spankau halála.

I. Ez időben Rákóczy Ferencz felkelési kisérlete után, Leopold által életbe léptetett katonai önkényuralom, s a kegyetlen üldözés, mely Rákóczy fegyvertársainak legnagyobb részét bujdosásra kényszeritette, az állandó elégedetlenségnek és ujabb kitöréseknek egyengeté utját, mely a bujdosók szörnyű és kegyetlen episódokkal terhelt korszakához vezetett.

Az Erdélybe menekült felkelő vezérek, jövő cselekvésök irányát az ott kötött confederatióban 1) körvonalazták: mely szerint még az 1672-iki év nyarán megindulna az erdélyi fejedelem, ugy a váradi, mint egri, és szolnoki pasák csapataival szept. végén Kassa alatt találkoznék, innen Szuhay Mátyás és Petróczy 10 ezer emberrel Buda felé hlad, és a Dunamelléki törökökkel egyesülve, a Vágvonalon működik; azután alsó Magyarországba vonul, hol Szepesi Pál is Kende Gáborral egyesűlve folytatják a hadjáratot, melylyel a gyűlölt "német uralomnak végét" reménylették.

Ezen haditerv szerint a négy felkelő vezér: Kende Gábor, Szuhay Mátyás, Petróczy István és Szepesi Pál, az év aug. havában Erdélyből kiindulva, a hajduságot magokkal ragadva, nagy szerencsével, és rövid idő alatt Tokajt, Patakot, Szendrőt, Putnokot elfoglalták és Kassát magát is ostrom alá vették.

1672. szept. 7-én Szerencsről a következő felhivást intézték a Füleken székelő vármegyék, és igy Hevesmegye rendeihez is: "Szolgálatunkat ajánljuk kgylteknek, jó egészséget Hazája s országa

szolgálatjához igaz készséggel áldgya meg Isten kgyeket.

Megmondhatatlan kára s képtelen romlása szegény nemzetünknek, nem kétljük, hogy kgyteknek is épen szivére nem hatott volna, melynek orvoslására czélzó szent ügyekezetünk s szándékunk felől, az Tek. nemes Varmegyék bővebben irt levelünkből világosan érthetik, s ez után naponként Istennek szent segedelme által ugyan valósággal megfogja tapasztalni s szemmel látni, maga javát s hasznát. Kgyteket mi kérjük az maga s hazája javára kényszerítjük: ha Istenünk dicsőségének maga szabadságának s megmaradásának örül, ha édes hazáját ugyan szivesen szereti s annak sok keseru nyomorusága alól kivánt szabadságra jutását óhajtja, eddig országa s hazájá oltalmára dicséretesen viselt fegyverét öltözze fel, ne legyen kgytek utolsó nemzete szabaditásában, istenünk dicsősége talpraállításában. Mutassa meg kgytek igaz magyarságát országa oly hosszas szolgálatában és mindennemü idegen gondolkodásokat, kivetvén elméjéből; hitesse el magáva,l szándékunk, mind magunk mind az méltóságos Erdély ország és nemzetünkbeli mellénk levő uri s főrendeknek országunk közjavánál, megmaradásánál, testi lelki szabadsága s felszabadulásánál egyébre nem czéloz. Mely aránt még ez mi jó Istenünk ingyen való jó voltából, bizonyos előljárót mutat és parancsol szegény nemzetünknek; nem kétljük, hogy minden igaz magyar, és kegyelmetek is velünk hová hamarabb megegyezni, együtt érezni és együtt munkálkodni nem kivánna, az minthogy ez irásunkra kgtek igaz készséget s magyarország felől hamar adandó jó válasz adását elvárjuk. Kelt az Szerencsnél levö magyar táborból die 12. szept. a. D. 1672. igaz jó akaró atyafia: Kende Gábor Petróczy István, Szuhaj Mátyás, Szepesy Pál, kivül: Fülékvárában levő tek és nemz. vitézlő rendeknek stb.

Ezen felhivásra válasz nem érkezvén, a felkelő vezérek Nagy-Ida melletti táborokból sept. 17-én Bélteky Pál akkori füleki viczekapitányhoz intéztek felhivást, melyben szemrehányólag szólnak hozzá, hogy "választ kgtektől nem vehetünk, sőt bizonyosan értjük, hogy a füleki vitézek összevetvén magokat, hallatlanúl dulják Fülektől a Tiszáig a hazafiakat; tüzzel-vassal fenyegetvén mindenütt." Majd szép kéréssel fordulnak hozzá, hogy "mennél hamarább együtt érezvén az ott való Renddel küldjön választ irásunkra." Sept. 25-én Buzinka melletti táborból intéztek ujabb felhivást a felkelő vezérek Fülek végházban és városában lakozó nemesi rendhez, melyben keserüen szemrehányják: "ha már személy szerint való requisitiót nem, de megérdemlünk vala kgtől keresztény és magyar feleinktől, legalább egy levélbeli köszöntőt; többet erről nem is irunk; az nagy hatalmu Isten megmutatja tovább mit cselekedendők legyünk, kinek szent nevében kötöttünk kardot."2)

Érdekes a megszállott Ónodvára kapitányának Zákony Istvánnak körlevele a falvakhoz, melyben karóba száradás terhe alatt hagyja meg, hogyha a felvidéki katonákról (a királyiakról) valami hir van, nyomban közöljék vele. "Török hir nem kell"-végzi katonás levelét a fentnevezett 3)

Nem kevesbé érdekes Török Ferencznek, a felkelés leveretése után 1673-ban Kassán, Koháry Istvánhoz irt levelében foglalt következő elbeszélése. "Az rebellioért a kassai németekből Kob százat veretett vasba, kik inditói voltanak, azok között találtatott egy szuz leány, ki három évig volt markotános azon regementben, itt is, ott is vitézul viselte magát a harczokon. Most megfogattatván, a többivel együtt tömlöczbe tétetvén, a nagy hőségnek miatta ruhájokat levetni kénytelenitettek, leányasszony is nem szenvedhetvén a nagy hőséget liberiáját kénytelenitetett levetni. A többi rabok megnőtt mellét meglátván, ugy vették eszökbe, hogy leányzó lévén, azonnal jelentették Kob urnak és kérték: hogy közülök kivétesse, mert nagy botránkozást csinált közöttök és magok sem tudják, hogy végtére, hogy járnak vele. Generalis ur ő nga miudjárt kivétette, mire három esztendő óta neki muskatéros kenyerestársa, kivel mindig egy quartélyban volt, Kob urtól ő ngától feleségének megkérte, kit is, obtineált, harmad napra megesküdt vele, kit magam is láttam, ez nagy jó vitézből 4)''egy nagy jó menyecskét csinált."

Mint fentebb láttuk, a Füleken volt megyei nemesség, és ezzel a hivatalos vármegye távol állott a felkeléstől, habár területe egyes részein élénk pártolásnak örvendett.

Ugyanazon időben, midőn a felkelő vezérek felhivása Fülekre érkezett, jött a pozsonyi kamara intése is, mely a sept. 20-iki közgyulésen olvastatott, hogy a megye őrködjék teruletén a rebellisek ellen; a kik betörnek, keritse kézre s a megye foganatositsa a személyes felkelést. A megye huségének tanuságáúl kihirdette: hogy "ha a megye teruletén a lázadókhoz szítók lennének vagy ilyenek táláltatnának, a magistrátus elébe kisérendők lesznek. A részleges személyes felkelést nem foganatosithatja, mert a megye a török torkában, annak közvetlen hatalma alatt van, a pénzbeli váltságra kész s ennek fejében Koháry István füleki várkapitány kezéhez ezennel 100 kila buzát utalványoz." A kiszolgáltatásról szóló nyugtája Koháry Istvánnak igy szól: "Koháry István ő felsége füleki végházának főkapitánya recognoscalom: hogy mivel az őszszel kelt tumultusra nézve főgenerális ur parancsából jó részit a fülekí vitézlő rendnek magammal kivittem az armada mellé, ezen végház védelmére fogattam fel száz jó gyalogost kiknek hó pénzét Heves és K. - Szolnok Vármegyék adták meg, kétszáz frtokat és száz kila buzát száz frtban. In praesidio Fülek die 20. jan. 1673."

Okt. 5-én olvastatott ő felsége leirata, hogy gyalog s lovas katonaság horvátokkal küldetett e vidékre, s a megye küldjön részökre élelmet. 500 kila buza; 600 kila zab, 50 vágó marha, sör és bor helyett 300 frt küldetett ugy azonban, hogy ez az évi élelmezési kivetésbe majd betudassék. E végből ő felségéhez felirat intéztetett, hogy, a megye közönsége állhatatos az ő hüségében, ő felsége hadai élelmezését erejéhez képest teljesiti, az évi élelmezési részletet azonban csak felében képes teljesiteni, mint hódolt terület, ő felsége régibb rendelete értelmében is." 5)

Ez időben a felkelők szerencsi táborából érkező levelek különösen Bocson, Széken s más felvidéki falvakban idéztek fel fenyegető mozgalmat, mint ez a megyéhez Fülekre jelentetett. Október 5-én kelt királyi nyilt parancsban pedig, minden gyülekezéstől eltiltatik a megye, s további huségre hivatik fel. Ugyanekkor érkezett Cob Farkas Frigyes okt. hó 7-én Rózsahelyen kelt nyilt levele, melyben a lázadók vezéreinek fejére tűzött jutalom-dijakat közli: hogy kik halva, kézbesitik ezer, élve, két ezer frtot kapnak. A felkelő vezéreknek, a felvidéken sept. hóban elért sikere, Spankau és Cob német tábornokok hadai egyesülésével, október hó végén teljesen megsemmisült. Györkénél okt. 26-án volt a végzetes ütközet, 6) melynek során a felkelők serege széjjel szóratott, az elfoglalt várak pedig, veszve lévén minden, sorban meghódoltak. A királyi hadvezérlet ez időben mindent elkövetett, hogy a törökök mi ürügyöt se találjanak a csapatok viselkedéséből a fegyveres beavatkozásra. Szigoru parancs adatott ki mindenfelé, hogy a végvárbeli csapatok ovakodjanak a portyázásoktól, melynek nagy mesterei főleg a füleki végvárbeliek voltak. Kemény szemrehányásokkal feddé Eszterházy nádor, Koháry füleki várkapitányt az 1671. év folyamán: "hogy már eluntam kgdre való annyi panaszokat, nem lévén egy végbeli kapitányra sem annyi. Jöjjön fel Bécsbe és purgallya magát mindenképen Montecuculi ur előtt, mert tartok attól, hogy valami alkalmatlanság éri kgdet." Aug. 8-án kelt levelében irja a nádor Kohárynak: "A törökök elleni csatázást egyáltalában meg nem engedi ő felsége, azért alattvalóit tilalmazza az excursióktól." Hasonló tilalmak az évek során ismételten adattak ki, és különösen a füleki végvárbeliek sujtattak állandó szemrehányásokkal. 1677-ik sept. 30-án a következő kegyetlen és szigoru parancsot intézte Eszterházy nádor Koháry várkapitányhoz: "Vévén kgld levelét, értem az Fülekiek ujabb szerencséjét, mindazáltal hogy ezután azt cselekedni, hogy elevenen fogják a törököt ne merészeljek; kgd erősen meghagyja és parancsolyja, mivel erős parancsolatokkal tiltya mind ő felsége mind a hadi tanács: elevenen ne fogják, hanem levágják a törököket, és absolute nem is akarják oda föl különben megengedni." Az utóiratban ismétli, hogy a törököt ne fogják elevenen, mert ő felsége szigoruan tiltja, és egy listában jelentsék fel ide, mennyi excursiót, rablást tett a török, mennyi keresztényt vitt el elevenen, hadd lássa ő felsége: miként tartja a békességet a török. 7)

II. Ezen időben kiadott edictum, a királyi hadak elszállásolási rendtartását, 1672. okt. 4-én kelt nádori utasitás alapján a végvárbeliek részére ekként irta elő.

1. Megszállván a vitézlő rend az elrendeltetett quárdélyában, senki az gazdát erein fölötte való gazdálkodásra feje vesztése alatt kénszeriteni ne merészellye, annálinkább sarczoltatni, hanem tehetsége szerint a mit adhat, legyen contentus vele.

2. Az abrak hajtásnak és az ördögadta szitokmondásnak hasonlóképen feje vesztése alatt minden ember békét hagyon, e mellett a tüzre vigyázzon, hogyha valami gyuladás és égés támad valaki miatt, életét veszti el.

3. Az maga quartélyával mindenki megelégedgyék, és senki egymásra ne száljon, azonban a mikoron megyünk, kiki legyen az seregben, és senki elmaradni, faluról falura járni, élete vesztése alatt ne merészelyen, egyébiránt, ha ki ez ellen valamit cselekszik, cselekedetének érdemlett büntetését veszi.

A táborozási menetrendet a végvárbeli kapitány hirdette ki, adván tudtul: "hogy mind iratos mind szabad legénynek, hóról-hóra való fizetése minden fogyatkozás nélkül megleszen, a melett az utban, kinek kinek mind magára, mind lovára megleszen alkalmatossága, szükséges tehát a közönséges jó rendnek megtartására a következö dolgokat kiki megértvén, ahhoz tartsa magát:

primo. Mindenekelőtt, hogy Isten áldását fejünkre vonhassuk a káromkodó és Istent boszantó, és erős büntetésre inditó szitkok, ugymint ördögadta, ördögteremtette s több efféle nélkül kiki ellegyen, mert a kin tapasztaltatik, elsőben megpálczáztatik, másod sorban zászló alatt fog rájok törvény szolgáltatni, és büntettetni;

secundo. Kiki a trombitálasra értsen, ha készülődőt fujnak készüljön, ha felülőt falüljön; és a zászló alá gyülekezzék, hogy renddel és szép szerivel indulhassunk, a seregben zaszló után jarjon és ne maradozzék, mert az olyat sereghajtója megfogja verni, és ha ez nem fog rajta, a zászló alatt büntettetik;

tertio. Ha valaki vagy a seregből kilopván magát, vagy faluban maradozván, vagy szegény ember gazdájánál csintalankodnék és kiváltképen fcjér ruháját elvenné vagy ellopná, elsőben a sereg előtt erősen megpálczáztatik, annak utánna törvény szerint láttatik dolga. A kinek mi szüksége van Tisztviselőjének adgyon hirt s bizonyos legyen benne, hogy a mint az idő engedni fogja, teszen róla, mert egyaránt senkinek nem engedtetik, hogy maga hatalmával tegyen róla. A ki az ily lopásokat meglatná, vagy elvenné, és tisztviselőjének nem jelentené: ugy járjék mint maga, a lopó. Tisztviselője hirével pedig a zászló alól akár ki is szükséges dolgára elbocsatatik;

quarto. Nagy erős tilalom alatt tudva legyen az is, hogy zaszló alatt senki ne veszekedgyék, mert az ilyen a sereg elött levonatik s megpálczáztatik. Az kardoskodásnak és lövöldözésnek mind utban zászló alatt, mind pedig szálasokon békét hagyjon, mert minden kegyelem kivül az három százat elsőben elütik rajta, s ha avval nem tanul, jövendőben rajta tapasztaltatik, fél keze vágatik le.

quinto: Kinek-kinek figyelme legyen arra, hogy ha lárma indittatnék, senki ide s tova rendetlenül ne nyargalódzék a zaszló alól, a zaszlóra és Tisztviselőjére vigyázzék, a mit azok elébe adnak, abban járjon el. Északának idején is hasonóképen viselje magát. A ki peniglen zaszló alól elszaladna, nem éri azzal meg, hogy a sereg előtt becsületét elveszti, hanem annak ...

sexto. Kiki Tisztviselőinek illendő becsülettel legyen, szavát fogadja, a mit parancsol abban járjon el, mert ha megkésik, a sereg előtt megpáczáztatik. Ha ki penig ellen merészel támadni, élete fogy el érette, mint annak is, ki oly történetben tisztviselője mellett nem fogna".8)

III. A felkelő had széjjel szórásával, a szepesi kamara ujból megkezdette adóügyi politikájának életbeléptetését.

1673. jan. 4-én érkezett a megyéhez a szepesi kamara levele, hogy ez évi élelmezési részlet számadása tisztába hozatalára küldjön a megye Kassára megbizottakat. A megye közönsége tehát a számadást megkészitette, mely igy az évi teher összegeit ekként tünteti fel:

Az élelmezési évi részlet a hódoltság tekintetbe vételével 2859 renusi frt., vagyis folyó értékben 3430 frt.

A megye az elsorolt részlet-fizetésekket kiadott az élelmezésre 3934 frtot, tehát 503 frttal többet.

A szepesi kamara több tételt nem fogadott el; igy azt sem, melyet a füleki várőrség fizetésére adott, midőn Koháry elvonulván 100 gyalogost fogadott el.

Majd az ujabban kivetett, s a megye által neheztelt élelmezési részlet, accisa s természetbeti élelmezés ügyében kívánta a szepesi kamara, hogy a megye meghatalmazottait küldje el Kassára, hogy az ügy elintéztessék. Egy pótlótagos leiratában kifejezi azt, hogy ez ügyben "katholikus férfiu" küldessék ki. Soldos Miklós megyei jegyző küldetett ki, kellő utasitással. 9)

Az aprilis 19-én tartott közgyülésen hirdettetett ki Bécsben 1673. év febr. 22-én kelt királyi leirat, hogy Magyarország kormányzójává, Ambringen Gáspár János, a német rend nagy mestere összes potitikai s katonai ügyek teljhatalmu vezetésére kineveztetett.

A szepesi kamaránál semmi biztató jel nem mutatkozott, hogy a repartitio ügyében bármily csekély eredmény vivassék ki a megye javára.

A megye közönsége a május 4-én tartott gyülésben ő felségéhez tett etőterjesztést, melyben a repartitionális adó, accisa, annona és közmunka szolgáltatásnak terheltetését s a megye fizetésképtelenségét adja elő. A felirat lényege ez, mely az akkori megyei viszonyokat is élénk világitásba helyezi:

"A megye nehány városa s falvainak még fenálló lakossága, elnymorodva, ijesztő képe az idők pusztitó viharának, tanujele, mily s mennyi szenvedés és sanyargatás vonult rajtok keresztül. A megye a török végvárak között, elől-hától azok által környezve, teljesen a török hatalom torkában, viseli az ottoman adóztatás kimondhatlan terheit; miként szedhető itt be a szepesi kamara által kivetett különféle adó, midőn élet veszély nélkül a megye tisztviselői kerületeikben meg sem jelenhetnek. Hogy járjanak itt el a fizetni vonakodók ellen, kik jóformán törökök között laknak, s a katonai segély a magyar haditanács által eltiltatott. Már az évi segély beszedésénél tapaszraltatott, hogy midőn a megye portánként vetette ki, a török nem késett még nagyobb összegeket követelni, ugy hogy egy portára már 30-40 tallér török adó is esett, kétszer-háromszor egy évben. A természetbeni szállitást lehetetlenné teszik az itteni viszonyok. Távol helyekről, hegyes vidékekről, az itteni vasatlan szekereken lehetetlen a szállitás. Fogyasztási adót az itteni szegényes falvakon szedni nem is lehet. Kir. város a megyében nem létezik. Azon meghagyás, hogy a repartitio és annonanak fele része a közbirtokosság, főpapság, mágnások és nemesek által fizettessék, kivihetetlen azért, mert ezek legnagyobb része nem lakik a megye területén, jó része a végvárakban katonai szolgálatot teljesit. A természetbeni élelmezés kiszolgáltatása lehetetlen azért is, mert a megye egy része hegyes vidék, terméketlen, élelmét is az alföldről szerzi be, még ezt is tilalmazza a török, annak elvitelét akadályozza. Mint lehetne ezektől követelni a természetbeni kiszolgáltatást. Ezenfelül tekintetbe kell venni, hogy a mult ősztől fogva a rebellisek csapata is, folyton járja a megye területét, védelmet és szálást találva a törököknél, zsarolják és fosztogatják a népet, alig hagyva megélhetésökre valamit. Feléged elrendelte ezen közveszélyes elemek ellen a megyel felkelést védelmünkül: de hogyan lehetne ezt végrehajtani e megyében, midőn a törökök ezt meg nem engedik, a rebellisek száma pedig oly nagy, hogy legyőzésökre még a füleki őrség is kevés. Heves és K. - Szolnok vármegyék évi élelmezési adóját 300 frtban megállapitva fizette eddig. A közmunkát az 1659. évi 130. tvczikk szerint Ónodhoz szolgáltatta. Felséged parancsolja meg német és magyar őrségének, hogy szokatlan követelésekkel ne zaklassa a tehetetlen népet." 10)

IV. E feliratban a megye akkori siralmas helyzete tükröződik, melyet a viszonyok kérlelhetlen hatalma alkotott meg. Leopold alkotmányellenes kormánya, különösen a felvidékre rajként bocsátott idegen katonaság, fegyveres erejével szerzett érvényt akaratának, mely aztán tervei keresztülvitelében nem ismert mértéket és határt. Ezzel szemben állott az alkotmányos intézményekre féltékeny nemesség, mely a kölcsönös vallási üldözés folytán a legféktelenebb kitörések eszközeitől sem riadt vissza, önvédelme érdekében. Leopold kormánya, a katholicismus érdekei szolgálatával szinezte ki alkotmányellenes törekvéseit; sötét absolutismusának eszközeül a vallási fanatismust használta fel, a mi megtette szolgálatát: mert az egymásra féltékeny felekezetek egy része a védelmet Leopold tanácsosainál, a másik viszont kereste a támogatást ott, a hol találta: az erdélyieknél vagy a törököknél, sőt a külföldön is.

A bujdosók követségei, kiknek élén VesseIényi Pál, Petróczi István, Szuhai Mátyás, Szepesi Pál, Kende Gábor, Ispán Ferencz, Forgács Miklós stb. állottak, Apaffy erdélyi fejedelem közbejárásával, több izben megfordultak a segély kieszközléseért a portánál, mely Leopolddal ez idoszerint béke-egyezségben állott, melyet a törökök most felbontani czélszerünek nem tartottak. Nem maradt tehát más hátra, mint a váradi és egri pasák jóakaratát kihasználni, kik mint Hevesmegyének fentebbi eloterjesztésébol is látjuk, várfalaik alatt,kello oltalmat biztositottak az üldözött bujdosóknak.

A szerencsétlen bujdosók nem sokra mentek a különben katholikus XIV. Lajos franczia király biztatásaival sem, ki a Habsburg ház elleni küzdelmében, a vallási és alkotmányos sérelmek miatt fegyverre kelt magyar rendekkel, most már állandó összeköttetésben állott.

A franczia segély-igérgetés, és a török jóakaratu támogatás mellett, folyt most már éveken át változó szerencsével ama rettenetes küzdelem, melynek lángját a vallási fanatismus szította foleg, s mely a felvidéken a vallási üldözés rémes tetteit örökité meg, melyek között a vértanu halált szenvedett evang. papok mellett, a Turalukán, Eger mellett s másutt megölt kath. lelkészek a kor elfajulásának hirdetoi.

Hasonlóképen a gyöngyösi jezsuitákat karóba-huzással fenyegeto kurucz levél 11) méltó társa Spankau tábornok 1674. sept. végén kibocsátott rendeletének; a melyben felhatalmazza a hadakat, hogy a kalvinistákat, kik a felkeloket pártolják és a katholikusokat üldözik, hasonló módon vegyék üldözobe. E rendelet Hevesmegye közgyulésén nagy visszatetszést keltett, s annak tolmácsolásával, hogy "az igazt az igaztalanért üldözni nem lehet"-épen a szepesi kamarához menendo követét meg is bizta.

A kurucz és labanez 12) gyulölködés, az irtó testvér-harcz vihara, tetőpontjára emelkedett immár. A fentemlitett kurucz kapitányok ellenlábasai: Pálffy Miklós, Barkóczy István és Ferencz, ugy Spankau, Spork, Cob, Strassoldó stb. magyar és német generalisok labanczai voltak.

V. Heves és K. Szolnok vármegyék Füleken központositva hatóságát, mint a fentebbiekből is láttuk, Leopold kormánya iránti hüségében még mindig állhatatos volt; és daczára annak, hogy területén, a felkelő kuruczok több izben megfordultak, adóbeli kötelességének is: amennyire lehetett, igyekezett eleget tenni.

Hogy mily kérlelhetétlenséggel folyt az adóbeli és egyéb szolgáltatások hajszolása a szepesi kamara részéről, az alábbiak elég világosan adják elő. Érdekes esetei tünnek fel ez időben egyes már csaknem elaludt kath. birtok-restitutióknak is.

Folytatjuk tehát megyénk történetének rajzát a közgyulési jegyzőkönyvek adataival.

A szepesi kamara ujabb sürgetésére követül 1673-ban Gyürky Pál küldetett ki Kassára, a megye sérelmeinek tolmácsolására: hogy a természetbeli élelmezés kivetését a török akadályozza; hogy a közmunkát pénzben fizethesse a megye; hogy a török által gyakorlatba vett határigazitás ne engedtessék meg, s terjesztessék elő az eset, hogy Sár, Visonta, Gyöngyös-Tarján a saári apát által önkényesen elfoglaltatott.

Ez időben történt tehát, hogy a saári apátság birtokainak viszszavétele rövid uton; katonai karhatalommal elrendeltetett a főispán által. A saári apátságot Kolozsváry István egri kanonok képviselte. Az ügyről többet nem tudunk, mint a mi ezen 1673-ik évi május 4-iki megyei jegyzőkönyvben foglaltatik, mely szerint: ezen falvak ez időszerinti földesurai: Forgách Ádám, Koháry István, Eszterhazy Sándor, Bossányi Miklós; Papay János és Péter nevében Dul Mihály ügyvéd a megye közönségéhez fordult, hogy Kolozsváry István egri kanonok, fegyveres erővel megtámadta Saar. Visonta és Tarján jobbágyait, Visontáról már ki is üzte őket, a másik két falu hasonló sorsnak néz elébe, tehát a megye tegyen lépést s akadályozza meg a törvényellenes eljárást. A megye ő felségéhez irt fel, hogy nevezett kanonok ellen a földesuraknak adjon védelmet, nevezettet pedig utasitsa a rendes törvényes eljárásra.

E mellett 1673. máj. 3-án tartott közgyülésből a szendrői, putnoki, ónodi és diósgyőri kapitányoknak átirt, hogy ily végrehajtásra katonai erőt ne adjanak.

Ezen időben 1669. sept. 23-ától 1675. sept. 12-ig Hevesmegye főispánja Szegedy Ferencz püspök volt, ki nagy hévvel folytatta a Pálffy által erélyesen megkezdett restitutióját az egyházi javaknak, mint azt a saari apátság fent érintett ügye igazolja. Szegedy püspök, maga is mintegy ezer főre menő őrséget tartott 13) Kassán, ugy saját biztonsága, mint szükség esetében, karhatalom kirendelése végett. De felhivására az összes királyi sereg készen állott szándéka érvényesitésére. A kath. felekezettől régi időkben elfoglalt templomok, iskolák és egyéb egyházi javak, nagy mennyiségben vétettek ekként vissza az evang. felekezetüektől, kiknek lelkészei ekként élvezett javaiktól megfosztva, bujdosásra kényszeritve, növelék Vesselényi, Petróczy, Szuhaj s a többi felkelő vezérek táborát.

A saari apátság három falvának ekként karhatalommal megkisérlett restitutiója ügyében, a megye felterjesztésére Leopold egy királyi leiratot intézett volna 1673. jul. 15-én, mely leirat "Gyöngyös és vidéke története" 177 lapján van közölve, az eredeti hollétének megjelölése nélkül. Ezen közlemény szerint e leirat Almássy András akkori gyöngyösi plebánoshoz, mint "saari czimzetes apáthoz" lett volna intézve, melyben Hevesmegye panasza folytán eltiltatik a nevezett községek erőszakos elfoglalásától, és a rendes peres utra utasitatik. E szerint a megyei jegyzőkönyvben tévesen szerepelne Kolozsváry saári apát képviselőjeként, vagy a fentebbi közlemény tulajdonitja tévesen a királyi leiratot Almássy plebánoshoz intézettnek.

VI. Az élelmezési részlet miként kiszolgáltatására vonatkozó álláspontja a megyének, sem ő felségénél, sem a szepesi kamaránál elfogadásra nem talált. 1674. május 19-én kiadott királyi parancs ismétli, hogy a repartitio természetben szolgáltatandó ki, s ha a megye idejében nem tesz eleget, az alispán jószágára végrehajtás vezettessék. 1675. febr. 20-án Spankau generalis felhivja a megyét, hogy Diósgyőrbe 1980 kassai köböl buzát szállitson. Majd érkezett a szendrői és ónodi kapitányoktól a felhivás közmunka erő kirendelésére.

A megye közönsége ujabb és ujabb feliratokkal igyekezett kimutatni képtelenségét, ennek kiszolgáltatására.

Az országos kormányzótól is érkezett leirat a megyéhez, a jun. 26-iki gyülésre, melyben intetik a megye: "hogy a hütlen rebellisek pártfogásától ovakodva, kiirtásukra a haza üdvére mindent kövessenek."

1675. jul. 17-én tartott közgyülésen a magas kormányzó leirata olvastatott, hogy a megye jövőre, minden mágnás és nemes haláláról, életben maradt gyermekeiől, az elhalt esetleges végrendeleti intézkedéseiről, vagyoni állapotáról, a kiskoruak részére tett gyámrendelésről, nyomban jelentést tegyen a magas kormánynak. Ez intézkedés az esetleg magva-szakadt családok javáinak, a fiscus részére leendő biztositása érdekében történt.

Ugyanezen ülésben olvastatott Spankau felvidéki generalis levele, hogy a felvidéken portyázó rablók ellen müködő 500-600 magyar katona eltartása felett tanácskozásna, küldje el megbizottját. Ez volt utolsó levele, mert jul. 13-án meghalt.

1675. évi aug. 7-én tartott ülésen Schönegh György Vilmos már mint helyettes felvidéki generális irja a megyének, hogy "Báró Spankau halála folytán ő felsége további intézkedéseig" ide neveztetett ki.

Az elhalt Spankau helyébe, mint ezt a sept. 11-én tantott közgyülésen, a főispán értesiti a megyét, ő felsége gróf Strassoldo Károlyt nevezte ki. Strassoldo ugyanakkor irja Hevesmegyének, hogy Ónodban időzik a rablók üldözésére.

---

1) Ezen egyességnek másolata a nemz. muz. ltárákban 1672. évi csomagban található.

2) U. o

3) U. o.

4) U. o.

5) Megyei jegyzőkönyvekben.

6)Szalay V. k. 157. l.

7) Nemz. muzeum levéltárában.

8) Nemz. Muz. ltárában 1 72. évi cz.

9) Megyei ltárban.

10) Megyei jegyzőkönyvben ugyanazon év alatt.

11) Szalay V. K. 175. l.

12) A kurucz elnevezést a felkelokre, a megyei hivatalos iratokban is találjuk, hol a kir. csapatok "felsopártiak, vagy tulsópártiaknak" iratnak. Igy nevezi maga Tököly is a királypártiakat, mig magát "a fegyverben álló Magyarország generálisának" czimezi. A királypártiak rendesen kuruczoknak, és "kurucz talpasoknak" hivták a felkeloket. Szadvár kapitánya Terbócs István 1678. sept. 8-án irja Kohárynak: "a Kurucz talpasság Onod tájon verodik össze."

Balassa Bálint Korponán 1677. jul. 21-én Koháryboz intézett következó humoros levélben emlékezik meg a törökökkel szövetkezett kuruczokról: "az én ménesem noha hodult, még is az lbrahim bék szerelemben esett az kanczáimmal, kuruczok voltak az vöfélyek, elsoben Szechenbe hajtván, Hatvanban volt velök a bék lakodalma; - ennyi haszna van az embernek marhájától majorjától hódolni már most; a töröknek nincs hiti, mint az ebnek. Detva táján gyakorta sétálnak a kuruczok gyalogosan, a lovakat már egynehány évben fárasztottuk, de nehéz az erdoben kivadászni a t a 1 p a s o k a t."

Visazatérve most a kurucz-labancz elnevezés eredetére, Rumynál (I. k. 35. 1.) az adatik elo, hogy a kurucz vagy is cruciatus elnevezés eloször a Báthory Zsófia által javaiktól megfosztott ekként kikeresztezett és elüzött evang. felekezetu lelkészekre alkalmaztatott. Innen ment át késobb a felkelokre, kik t a 1 p a s o k n a k is gunyoltattak. A labancz czimet Rumy a német katonák lobbanó puskájától származtatja.

Ujabb idoben a kurucz elnevezést "Kurudzi" török szóból eredettnek vélik sokan, mely kóborlót jelent. Előttünk világosabb a leszármaztatás Dózsa pórhada gunynevéből, mely a viselt keresztjelvény folytán cruciatusnak vagyis kurucznak hivatott. Talán a kurucz szót a török vette át tőlünk. A labancz szóra pedig azt állitják, hogy az a futó németek felkiáltásából: "Lauf Hans" (szaladj, fuss János) "Lafans"-ból származott, mint a hogy Dunántul több egykoru és későbbi iró is használja.

13) Smidt III. k. 285.l