TIZENNYOLCZADIK FEJEZET.

I. A megyebeli állapotok feletti vizsgálat következménye. Borbély Balázs hirhedt labancz hadnagy fogságra vettetése. A katonai executio Annaperger német kapitány által foganatositva, 1677. II. A megye ragaszkodása a pénzbeli megváltáshoz. A német kapitányok erőszakoskodása a természetbeni kiszolgáltatás mellett. A szepesi kamara elnöke börtönre vetteti a megye követeit Kassán 1677. III. A szendrői várkapitány Gyürky Pál megyei követet záratja börtönre. Gyürky jelentése erről a megyéhez. IV. A megye felháborodása e tények felett. Ez ügyben representatiója a kamarához, s követe Bulyovszkynak adott utasitása. V. Bulyovszkynak, a megye követének jelentése a foglyok ügyében. A megye végre is elfogadja a természetbeni szállitást. A foglyok szabadon bocsátatnak. Ezek jelentése a megyéhez. VI. A végleges leszámolás. A megyének a királyhoz nyujtott ujabb panaszos felterjesztése.

I. A kurucz-labancz világnak megyénkben a fenti tanuvallomásokból kivilágló következményei, melyet a népesedés és közgazdasági állapot szempontjából, számszerü kimutatásokkal más helyen bővebben ismertetünk: a jövő fejleményekben, még inkább sulyosbodtak.

Egyelőre, az 1677-ik év elején jelek mutatkoztak, mintha a katonai kormányzat, a végvárak harácsolói és portyázói ellen, a fent jelzett tanuvallomások megállapitása után, valamelyes intézkedések tételére szánta volna el magát. Erre mutat Strassoldo generalisnak Kassáról febr. 10-én a megye megnyugtatására irott levele, hogy a különösen vádlott Borbély Balázs "gonosztevő" fogságra vettetvén büntetését elérni fogja. 1)

Ezen Borbély Balázsnak hirhedt tényeként terjeszté elő ez időben a megye közönsége Bársony akkori püspök-főispánhoz, hogy "a szendrői végvárban tartózkodó ezen vakmerő erőszakoskodó lator, Poroszló, Detk, Zsadány és Domoszló falvak nemes és nem nemes lakosai közül számosat összefogdosva Szendrőbe hurczolt el, hol ma is fogva tartatnak azon czimen, hogy a természetbeni kiszolgáltatás reájok eső részét nem rótták le."

Hogy ezen gonosztevő mi büntetéssel sujtatott, nem tudjuk: de márczius hóban az ónodi vár német kapitánya Annaperger György ujabban sürgette a megyénél, hogy ha a megrendelt buzát természetben oda szállitani nem fogja 16 nap alatt, intézkedett a katonai executio kiküldéséről.

Ezen executio csakugyan foganatba is ment. Nevezett generális erről kövtkező ékes magyarsággal ir Tassy alispánhoz Ónodról jun. 19-én. "Édes jóakaró viceispán Uram ! Akarom ezt Kgylmednek tudomására hozni. Jól tudhatja Kgylmed, hogy ennek előtte is irtam már a nemes kamara commissiójáról, hogy 385 köböl buzát deputált az ónodi német vitézek részére, de Kegyelmed nem prestálta. Itt pedig nem élhetnek a vitézek kenyér nélkül. Én itt tartóztattam Hevesvármegyéből 52 ökröt, - s ha nem prestálja a vármegye azon buzát, a marhákat székre kivágatom, s az árát repartitióba beteszem." Ezen exequált marhák az alispán csányi jobbágyaié voltak s, most ezek jártak-keltek panaszszal, hogy elhajtott marháik visszaadassanak. Irt is Annaperger hapitányhoz a megye, ki ismét szép magyarsággal válaszol: hogy hihető dolog, hogy a szegénység a mivel tartozott, rész szerint megadta, de azt is értem, hogy a nemes kamara azt irta, hogy 385 köböl buzát Hevesvármegyén vegyek be, mert máshonnan nem deputál. Mindez igy az én vitézimnek nem elégséges, mert e mellett éhen hal, s ugy lett volna, ha magam buzáját nem adom nekik." Majd azt ajánlja, hogy miután saját buzáját adta vitézeinek, felszámitja az árát a hogy Tokajban, Patakon megy a buza, két-két tallérban kassai köblét, ha az idő viszontagsága miatt nem küldhetik magban az élést, küldjék ekként számitva az általa adott buza árat. 2)

A megye azonban sem az igy kivánt pénzt, sem a buzát uem kuldötte. Annaperger pedig a szegény lakosok, ezek között a csányiak ökreit, mint Tassy alispán jobbágyai tulajdonát elhajtatta, és zálogképen az ónodi legelőn tartotta, holott az aratás után a hordás következett, és az igában megfogyatkozott nép kimondhatlan kárát vallotta ennek. Sürgette is az alispán, hogy adja ki a szegény emberek marháit a kapitány, mert időközben a megye a kamarához is folyamodott, hogy joga szerint pénzben fizette s fizeti a repartitiót, és igy az alispán birtokán zálogolásra sem ok, sem jog nem áll fenn. Az udvarias német kapitány nem késett mindannyiszor magyar nyelven "kérni és instálni a nemes vármegyét, hogy az itt levő vitézek részére limitált buzát már rég elküldhette volna, és igy több-több adósságot veszen magára. Im most is kapott egy assignatiót a kamarától, hogy 126 köböl buzát vegyen be a nemes vármegyén, - s abban bizonyos legyen minden hevesvármegyei ember, hogy ettől meg nem szabadul és valahol marhája találtatik, ide behozatik, és e mellett mikor meg se gondolja, mennek reá executióra, hogy még a fiok is megemlegeti a kárát." 3)

II. A megye és a kamara, illetőleg megye és végvárbeli kapitányok közötti viszály, a repartitio miként kiszolgáltatására, közeledett a teljes töréshez, mely az 1677. év folyamán következett be.

Mint láttuk, a megye törhetlenül ragaszkodott ahhoz, hogy a repartiót pénzben és nem természetben szolgáltatja ki. A megye az igy beszedett összeget, ez év april havában, 3300 frtot, törlesztés fejében Strassoldó Károly generálishoz el is küldötte, ki máj. 27-én kelt levelében értesiti a megyét, hogy ezen összeget nem veszi fel, és a megye intézze el ezen pénzbeli dolgát a szepesi kamarával. A pénzt vivő küldöttek tehát az összeget Kassán az egri káptalannál, letétbe helyezték a szepesi kamara részére.

Mig a megye ekként a repartitió fejében járó részleteket pénzben deponálta, a szepesi kamara ennek daczára, a természetbeni repartitiónak Hevesvármegyére eső részleteit kiutalványozta ugy a szendrői, mint az ónodi vár kapitányai részére; és mint láttuk, Annaperger György német kapitány következetesen, katonai végrehajtást alkalmazva, követelte a buza illetményt. A szepesi kamara elnöke, a már ismert báróWallseg kérlelhetlenül szoritotta folytonosan a megyét, hogy az illetéket természetben szolgáltassa és küldje az általa utalt helyre. A megye ragaszkodott ahhoz, hogy pénzben elégiti ki azt. Midőn ezt ujabban is tolmácsolandó, és már küldött pénzbeli illetéke leszámolására Gyöngyösi István és Sipos János követei Kassán aug. hóban megjelentek, Wallsegh kamarai elnök, mindkét követet börtönre vettette.

III. Ezt megelőzőleg a szendrői uj várkapitány Marczell Ferdinand, ki csak 1676. deczember hóban foglalta el állását, sürgette a megyénél, hogy a szepesi kamara által oda utalt repartitionális buzát szállitassa már, és küldje el a megbizottját, kivel számadást tehessen.

A megye Györky Pál Nógrádmegye rendes, s Hevesmegye helyettes jegyzőjét küldötte Szendrőbe, hogy a commendans urat világositsa fel a helyzetről, mely szerint a megyére ező fizetési részlet, Kassán letétben van, és forduljon ez ügyben a szepesi kamarához.

A szendrői várkapitány Györky Pált, minden további észrevétel nélkül, egyszerüen börtönre vetette.

Györky Pál 1677. máj. 17-én ekként tudatja ezt a megyével: "Irtam a szendrői arestomban. Mind ő felsége e földre küldött commissariusától, mind a szepesi kamara administratorától, ugy itteni commendans uramtól, csak ezelőtt három nappal tudtam meg, hogy már egy hónaptól fogva arestum alatt vagyok, nem egyéb az oka: minthogy a megye a repartitiót nem akarja fizetni, és hogy a mult esztendöben tartott kassai consultatión a determinatum quantumot meg nem igértem, hanem azt tettem, mit nekem a nemes vármegye parancsolt. Minthogy én a követséget ngtok és kltek parancsolattyából viseltem, annak se én vagyok oka, hogy a megye nem fizethet, ngtok és klmetek az én evictorom. Kérem ngtokat és klmeteket, keressék fel a módját, hogy méltatlan fogságomból szabadulhassak és ne szenvedgyek csak magam a közönséges jóért. Azt kivánják tölem, mutassak módot, hogy vehessék meg a megyén a repartitiót s mindjárt elbocsátanak. Én ezt nem cselekszem, hanem addig dolgomat Istenemre támasztom, szabadulasomat pedig Ngtok és klmetek patrociniumától várom."

Ez ügyben Strassoldóhoz irt a megye, hogy Gyürky bocsáttassék el. 4)

IV. Csak ujabb felháborodást, és keserüséget keltett fel ezen ujabb durva elbánás a megyében. Aug. 25-én kelt közgyülésben éles hangot provokált "a hallatlan tény, hogy a megye követei a nemzetközi jog sérelmével börtönre vettettek." A megye jegyzője Bulyovszky Ferenez küldetett Kassára, hogy a fenforgó repartitio ügyében, s a börtönre vetett követei kiszabaditására, tegye meg a kellő lépéseket. Adott utasitásában kifejezé a megye sulyos sérelmét, a kamarának a közjogba ütköző eljárása folytán, hogy a nemes vármegye iránt mily megvető s lealázó modort mutatott ezzel a kamara, midőn ő felsége szavaival is biztositott jogához ragaszkodva, a repartitio pénzbeli leszámolását kivánta követei által foganatositani, mi ellen, nem fog késni a megye ő felségénél is keresni orvoslást."

"Saját otthonából a kegyetlen ellen által kiüzött megye közönsége, Fülekvárban zsellérként tartózkodva, alkalomadtával fejenként fegyverben áll az ellennel szembe, vérét ontja, élete siralmas helyzetében csekély s a megélhetésre is kevés vagyonát áldozva, hüségének azon jutalmát nyeri onnan, honnan segélyt vár és reményl, hogy követei börtönre vettetnek.

Itt a kielegithetetlen török torkában, ez ontja vérünket, mig eleget nem kap; a felkelők török pártfogás alatt kényökre harácsolnak; a császári és királyi had repartitio czimén sanyargat; magyar s török rabok, egyik rimánkodva, másik erőszakkal segélyt zsarol; tolvajok, utonállók fosztogatnak, bizony mi sem marad a szegény embernek, miből földesura illetékét szolgáltassa. Hivatkozzunk a lefolyt évek inséges állapotjára? Korpa, makk, gyökerek voltak a szegénységnek tápláló eledele.

Ennyi mérhetlen nyomorban, hüségünket megóva, minden erőnkből munkálodtunk, hogy ő felsége javára leróhassuk pénzbeli kötelességünket. Portanként 20 frtot számoltunk mint esedékes összeget, melyet leróni igyekeztünk, s e felett az összeszámolást eszközlendő küldöttük követeinket a nemes kamarához, s küldjük most Bulyovszky Ferenczet, hogy mindezek elintéztetvén, követeink szabadon bocsátassanak. A természetbeni szállitást, nemcsak a szük termés folytán, hanem a bizonytalanság miatt sem eszközölhetjük, hacsak az ellen kezébe juttatni nem akarjuk. Jelölje ki a kamara Onod, Szendrő, vagy Putnokot, hova a pénzt küldjük, s ezt tenni fogjuk, de ne küldje reánk a természetbeni beszedésre. Ö felsége kegyelmes beleegyezésével is, portánként 20 frtot számolhatunk."

Ily hangon tartott előterjsztéssel küldetett most Kassára Bulyovszky jegyző azzal, hogy a főispán közbejárását is vegye igénybe, kihez a megye szintén átiratot intézett.

V. Bulyovszky sept. hó 5-én érkezett Kassára, s eljárásáról irt jelentése a Kassán müködő szepesi kamara, s akkor itt szereplő egyének episodszerü ismertetését adja.

"Midőn Isten ő felsége kegyelmes providentiájából Kassára jöttem volna, - ekként kezdi elbeszélő jelentését-, (holott is azonban Misle faluban az nap 9 órakor a kuruczok a tagban levő valamennyi marhát elhajtották) azonnal leszállván lovamról, elmentem a piaczon levő vártaházhoz, a megarestált követ atyafiakhoz Gyöngyösi István és Sipos János ő kegyelmékhez, s megismertetvén instructióm pontjait vélek, tudakoztam, mily határozatban van dolguk, s mi az oka, hogy megarestáltattak? Nem egyéb, minthogy az quietantiakat nem in originali producálhattuk." - Ekként veszi kezdetét az elbeszélés. - Azután tudakozta a rab követ atyafiaitól, hogy a főispánnal mikor lehetne beszélni. "Menjen most rögtön, mig ebédhez nem ül, volt a válasz, mert az után, kivált ha vendége lesz, nem igen lehet nyerni audientiát." Egyenesen ment a püspök-főispánhoz, a ki éppen a székesegyházból miséről jött haza. Őt rögtön fogadta, s az átnyujtott megyei levelet olvasgatta. Legelső kérdése volt, hogy megkapta-e a megye ő felsége manifestumát? s a repartitio szolgáltatásánál mely feltételhez nagaszkodik a megye. A kérdezett manifestumot (melyről alább lesz szó) megkapta a megye s ki is hirdette. A repartitional, mint megyei határozatot emlitette fel, hogy tovább is portánként 20 frtot ajánl fel. "De ettől recedált a vármegye még Szegedy Ferencz fóispánságában", mondá a főispán erre. - "Én erre azt mondottam: a nemes vármegyének ebben semmi hire. Ha követ ur megigérte, fizesse ő, a megye arra plenipotentiát nem adott. ragaszkodik a törvényhez. Erre mondotta ő nsága: kamara administrator ur nec lege nec rationibus ducitur, valamint ő akarja ugy kell menni, mert igen kemény ember. A főispán erre azt vetette fel: nem szolgálna-e könnyebbségre természetben beszedni, mint pénzben a repartitiót? Nem lehet az ily megyében, mely a török torkában van, volt a vátasz, mert ezt összehordva, helyenként computusba véve a fel s alá kóborló török s kurucz had könnyen elfoghatja elviheti; de meg többre is menne a fizetés magban, portánként 20 frtnál.

Majd a fogságban levő követekre ment át a beszélgetés. "Nem hozták el az originalis quietentiát, s ez a megye által elkövetett despectusnak tekintetett." Nem volt ebben semmi csalárdság, hogy a követek nem hozták az originalisokat, hanem az, hogy az ut bizonytalansága miatt nem merték ezeket a követek kezébe adni. A püspök erre elmondotta, hogy az administrator viselt dolgairól szép levelet irt ő felségéhez, melynek másolatát majd elküldi a megyéhez is. A főispantól elment a kamara administratorhoz sollicitálni audiencziát. "E felett ő nsága diákjával beszélgetvén, de lassu reménységgel táplált, mert most senkinek sem ad audientiát. Gömörvármegye követe is ott sollicitál hiába. Most is aluszik. Hogy lesz-e audientia, majd este 5 órakor megmondhatja."

Azonban hamarabb kapott tudósitást, hogy menjen audientiára. Az audientián átnyujtotta a megye átiratát, mely hosszu lévén, azt mondotta reá, hogy holnap irásban ad reá választ. Másnap azon tudósitást kapta, hogy kész a válasz, de nem kapja kezéhez, mig a kezelő tiszttel computust nem csinálnak. Elment tehát ehhez, de ez azt mondotta, hogy pénzbeli computust, semmi szin alatt nem fogadnak el, csak buzában való leszámolást. Erre a kamara adminisztratorhoz egy folyamodványt irt, melyben előterjeszti, hogy a másnapra igért resolutiót még most harmadnap sem kapta meg, kéri tehát, hogy az arestált követek bocsátassanak szabadon, hogy a repartitióban fizetett összegeket portánként 20 frtban számolja le, a katonai executiók szüntettessenek be, 52 ökör Ónodból, és Szendrőbe hurczolt 300 ló bocsátassék haza gazdájához, Emődre,Srassaldó táborába szállitott élelmi szerek, a a fizetéstől felmentett Jász-Kunok beszedetlen taxái s a megégett Gyöngyös városa részére elengedett taxák betudásával, mindezekről a végleszámolás teljesitessék." Ezen beadvány után másnap elment a kamara administrator lakására, hol is az ott levő diákok kapaczitálni akarták, hogy miért nem fizet a vármegye, ott hol száz marhája is vagyon egy embernek, csak fizethetnek is. Van ám s lehet is egy-két embernek, de 3 száznak azután enni valója sincs. Végre kapott audiencziát, "melyen a nagyságos ur subsumálta, hogy a nemes vármegye követei aristomba tételére nem lett volna joga. Csak ott, hol fejedelmek, császárok, királyok egymáshoz követeket küldenek, áll az: de nem a hol vasallus vagy subditus küld a királyához. Ő mint ő felsége képében levő, megaredálhatta a vármegye követeit, minthogy hasonlót elkövetett más vármegye viceispánjával is. Több vármegye szinte igy töltötte el az időt, s midőn annak idejében 30 polturájával megvehette volna a buzát nem tette, két év mulva computusra hivatott s megaredálván követeit két-két tallérral kellet megfizetni köblét, s a militaris executio is rajtok száradt. A porták administratiójába semmi szin alatt be nem mehet, a 13 vármegye resolválta az összes buzát ő felségének, ő felsége parancsolja, hogy annyi és ennyi számu népnek fizessek, tehát meg kell azt rendelnem, s ha nem teljesitik exeqnálnom kell." Ekként vitte a szót a kamara administrator, kijelentvén, hogy az aristomból ki nem ereszti addig a követeket, mig a végleges computus elintézve nincs, hozzá tevén, hogy a letartóztatottak nem is a megye követei, hanem egyszerüen számadó tisztjei.

Ezután a főispánhoz ment Bulyovszky, ki is igyekezett meggyőzni, hogy hagyjon fel a megye e kérdésben az ellenzéssel, miután a többi megyeis ekként fizet. A főispán azt panaszlá, hogy ő felsége előtt őt vádolják, mindezért, hogy ő lenne az oka, s most a püspöki s káptalani jószágokra is vezetik az executiót, miért ő protestálni fog, hogy a megye nem teljesitvén kötelezettségét, okozott káraiért is felelős lesz.

Ekként lefolyt hosszas tárgyalás után elhagya Kassát s jelentését beterjesztette a megyéhez. A megye közönsége végre belátván az ebből fejlődő még nagyobb zaklatást, sept. 30-án tartott közgyülésén, tekintve a szegény népen az executiók által elkövetett zaklatásokat s károsodást, követei letartóztatását, elhatározta, hogy a kijelölt helyekre a követelt módon szállitja a repartitiót, tudniillik természetben. Melynek folytán, a repartitio minden porta után magban számitatván, egy köböl 3 renusi frt. értékben lesz felveendő. Portánként ekképen 18 kassai köböl vagy is 27 kila vettetett ki. Volt pedig ez időszerint a megyében 112 porta, 5) 111 községben. Erről most a kamarai igazgatóság azzal értesitetett, hogy ezzel elég tétetvén követelésének, az executiót szüntesse be s követeit bocsássa szabadon.

A megyének Kassán letartóztatva levő követei Gyöngyösi István és Sipos János végre sept. hó végén, hét heti fogságuk után, ez időben Kassára kinevezett gróf Cob Frigyes generális által szabadon bocsátattak.

Jelentésökben egész terjedelemben elbeszélik fogságok történetét: hogy a kérlelhetlen Walsegh kamarai administrator, csak a természetbeni leszámolás nyugtáit követelvén, s mert ezek nem léteztek, e miatt börtönre vettette. Folyamodtak hozzá, hogy tekintve egészségi állapotukat, bocsátaná szabadon a városban becsületszóra, hogy elszökni nem fognak. Majd reversálist ajánlottak fel, melyben kijelentik, hogyha elszöknének jogot adnak a kamarai administratornak; az ebből eshető kárért, minden javaikon eleget vehetni. A főispán is kész volt kezességet vállalni, de az administrator csak ugy volt kész szabadlábra helyezni őket, ha a főispán is hasonló reversalist állit ki, melyben vagyoni felelősséget vállal. E közben az egyik rabtárs megbetegedett, kórházba került. A másik folytatta az alkudozást szabad lábra helyezéseért, miután a főispán, kezességre késznek nyilatkozott ugyan, de reversalist adni nem akart.

Végre Cob generalis jött Stassoldó helyére, kihez nyomban folyamodást intéztek, hogy miután már a megye is hajlandó a természetbeni leszámolásra, bocsátaná őket szabadon. Ezen folyamodványra másnap, szept. közepén elbocsátattak 7 heti fogságukból.

VI. A végleges leszámolásra, az okt. 13-iki gyülésből Tassy alispán és Bulyovszky Ferencz küldettek ki, hogy Ónod, Szendrő végvárakból beszerezvén a nyugtákat, Kassán fejezzék be az ügyet. Ez uttal azon jelenséggel is találkozunk, hogy a megye utasitja az alispánt: a főgenerálisnak, vigyen egy arany lánczot ajándékba, valamivel silányabbat a kamara igazgatónak, a szendrői kapitánynak egy lovat, s még az irnokoknak is valamit.

Ugy látszik az ajándékok nem fogtak semmit az adót sürgető generálisok szivén, mert más oldalról, a katonai élelmezés tátongó hiánya, kényszererővel hatott az executiók szaporitására.

A küldöttség még Kassára sem érkezhetett, midőn ujabb katonai végrehajtás jött a megyére, s hurczolták el az egyes lakosok marháit, lovait.

A megye közönsége végre ő felségéhez terjesztette fel sérelmét, melyet két irányban szenvedett. Az egyik az, hogy daczára ő felsége kegyes resolutiójával is jóváhagyott készségnek, mely szerint a megye pénzzen megváltva volt fizetendő a repartitiót, - az most katonai kényszerrel természetben hajtatik be rajtok; a másik, a közmunka önkényes felemelésa az 1659. évi 130. tczikk ellen, melynek következménye most az, hogy a török is ép oly mértékben emeli a közmunkát s követeli annak teljesitését. E felterjesztés személyes átadásával Bulyovszky Ferencz bizatott meg. Ez alkalommal ismét körülirta a megye siralmas állapotát, melyben egyrészről a török, másrészről a felkelők s a kir. kamara, ugy a császári had vezetői részéről alkalmazott szorongattatások folytán sinlik. "A megye a török végvárak hatalmi körében, azok követelései, büntetései és más zsarnoki eljárása által kimeritve, a lázadók és rablók közprédája, tehetetlen áldozata, s mint ilyen Fölséged német, horvát és magyar hadainak kielégithetlen követelései és zsarolásainak szinhelye, hol a szegény nép már csak a futásban keresi nyomoruságos helyzetéből a menekvést. Pénzben kivántuk a repartitiót törleszteni, s most kassai köblönként két tallért követelnek, eltekintve a piaczi ártól, s mig például Cob generalis az annonát köblönként egy rénusi frttal akarja fizetni, tőlünk a repartitióban egy köbölért 3 frtot követel."

"Most pár hó óta természetben kényszerülünk kiszolgáltatni, mert az onodi és szendrői végvárak kapitányai több mint 500 db marhát és lovat hajtottak el, melyet a repartitióba egy ökröt alig két tallérra becsülve harácsoltak el, a lovak szebbjeit pedig saját használatukra forditották. S midőn mindezeket türjük és szenvedjük, alispánunk büntetése fejében szentdomonkosi jobbágyainak 130 db ökrét hajtották el."

Ekként festve és ismertetve a helyzetet, bocsáttatott utnak Bulyovszky, ki is febr. elején érkezett vissza Pozsonyból, hogy teljesitvén küldetését, ő felsége resolutiója majd érkezni fog.

---

1) Megyei ltárban.

2) Megyei ltárban.

3) Megyei jegyzőkönyvben ugyanazon év alatt.

4) Megyei jegyzőkönyvben.

5) Lásd Hevesmegye ltárában ugyanezen évsz. a.