TIZENKILENCZEDIK FEJEZET.
I. A kuruczok előhaladása. Rákóczy Ferencz halála. Barkóczy Ferenez sikertelen közbelépése a felkelők érdekében Leopold királynál. Leopold intézkedése a felkelők vezérei ellen. II. Gróf Cob Frigyes muködése a felkelők ellen. Tudósitja a megyét, hogy a lengyel hadvezérlet kiutasitotta a felkelőket Lengyelorszagból. Ujabb királyi parancs a felkelők üldözésére. A megye huségének tolmácsolása. A pestis Lengyelországban. III. A kuruczok visszatorlása. IV. A felkelők hadi s diplomacziai sikere. Egyezmény XIV. Lajos franczia királylyal 1677. Leopold tanácsosainak véleménye. Cob ujabb és utolsó kiáltványa 1678. V. Az uj paranesnok Wrbna. A megye ujabb lépései. Bársony püspök halála. Pálffy az uj püspök és főispán. Wrbna rendeletei a megyéhez. A megye huségének nyilvánitása. VI. A felkelők hadi sikere. Tököly Imre az erdélyiekkel a felkelők élére áll 1678. A felvidéket meghóditja. Józsa István tállyai plebános felkelő vezér. VII. Leopold egyezkedése XIV. Lajossal. Tököly fegyverszünetre lép. Leslie Jakab német generális tudósitása erről a megyéhez.
I. Az előbbi fejezetben láttuk a felkelők portyázó hadviselését, s annak következményeit Heves és K. - Szolnok megyék területén. Azt is láttuk, hogy a hivatalos vármegyének hálátlan küzdelme szemben Leopold hadi és kincstári igazgatásával és annak erőszakoskodó követeléseivel, végre is megtört; a katonai karhatalom tulereje; az executiók alkalmazásával, és a megyei tisztviselők börtönbe vetésével, győztes maradt.
Pedig ez időben a felkelők szép sikerrel haladtak czéljaik felé. Már maga az, hogy képesek voltak a felvidéki harcztért megtartani, szép eredménynek volt mondható. Különösen a Hegyalján voltak figyelemre méltó előnyben, hol a Leopoldhoz pártolt Rákóczy Ferencz 1676. jul. 1-én történt halálával, még inkább gyengült a labanezok ellenállási képessége. A fiatalon, alig 31 éves korában elhunyt Rákóczy Ferencz özvegye Zrinyi Ilona, később Tököly Imre neje lett, két árvája Ferencz és Julia, ez mint Aspermont grófné, amaz mint történetünk korszakot alkotó alakja, emelkedett fel később.
A felkelők sikere a felvidéken, Leopold ottani magyar hivei között is aggodalmat kelthetett már; kitunik onnan, hogy Barkóczy Ferenez egyik legbefolyásosabb főura Zemplénmegyének, Bécsbe utazott Leopoldhoz, hogy a királyt meggyőzze és reá beszélje, engesztelékeny modorban kisérleni meg a kuruczok megnyerését és megnyugtatását.
Ugy látszik Barkóczy e kisérlete sikertelen maradt; mert Leopoldnak ujabb körlevele a felkelők ellen, nem az engesztelődés, hanem épen a kérlelhetlen üldözés szándékát bizonyitja. Bársony György püspök-főispán által a megyéhez küldött királyi manifestum 1577. jul. 14-én ekként szól:,,hogy már a mult évben kiadott körlevélben köztudomásul hozatott a felkelő vezérek fejére tüzött vérdij, nevezetesen Petróczy István, Szuhaj Mátyás, ki Madarász János által minap öletett meg, - Kende Gábor és Szepesy Pál fejére, egyenként ezer arany. Ezen rendelet most azzal egészitetik ki, hogy nemcsak a megnevezettek, hanem más felkelők fejei is, mint Harsányi s társaié, kiszolgáltatás esetében, kellő dijazással fog jutalmaztatni. Vesselényi Pál fejére, ki legujabban mint fővezér viselkedik, két ezer arany tüzetik. A többi seregbeliek feje egy aranynyal, a tiszteké hat havi dij kiszolgáltatásával jutalmaztatik. A félrevezetett birtokos felkelők, ha megtérnek, kegyelembe fogadtatnak, javaik visszaadatnak, s kivánatukra a Barkóczy-féle hadosztályba vagy más végvárbeli őrségbe vétetnek fel: Tudósitatik a megye arról is, hogy a hadak vezérletéhez szigoruan parancs adatott ki, hogy ne kiméljék a felkelőket, vagy portyázó törököket, szigoruan járjanak el, és a hol érik, ott öljék le. A megye pedig a hadi élelmezésnél teljesitse kötelességét." 1)
E szigoru eljárást rendelő királyi parancsra, képzelni lehet, hogy a felkelők hasonló modorban folytatták szerepöket, kiknek felvidéki főkapitányok ez idő szerint csakugyan Vesselényi Pál volt.
Majd alább látni fogjnk a rideg kegyetlenséget, melylyel a küzdő felek kölcsönösen üldözték egyrnást; előbb ismerjük meg a Strassoldó helyére ujból kassai kapitányul kinevezett Cob generalis visszhangját is, a fentebb előadott királyi parancsra.
II. 1677. sept. hó közepén, gróf Cob 2) Frigyes arkas kassai főgenerálissá beiktatása idején sept. 25-én Kassán kelt levelével ekként inti meg Hevesmegyét: hogy "értésére esvén a megyék, városok és falvakban gonosz emberek azon üzelme, hogy a felkelőknek-"seditiosis rebellibus" - és portyázóknak, fegyvereket, puskaport, golyót, ólmot stb. szolgáltatnak, s ekként segítik elő: felhívja tehát, hogy a megye szigoruan tilalmazza az efféle visszaélést, mert az ily gonosztevők kézre kerittetvén "kegyetlen halállal" fognak kivégeztetni."
Ugyanez év nov. 7-én nagymihályi szállásáról, a rebellisek ellen viselt dolgait ekképen tudatja a megyéhez intézett levelében: "A rablók, lázadók és lengyelek portyázásairól hirt vevén, a legközelebbi időben ő felsége derék hadával Beregh megyébe vonultam, hogy ott az átkozott latrokat elérhetném. De ezek értesülve jövetelemről, Vesselényi Pállal, nem tudatik Marmarosba-e vagy más Lengyelországgal határos hegyes vidékre Beszkid szorosaiban Verecskénél menekültek, hová sem a könnyü sem a nehéz fegyverzetű sereggel követni nem lehet. A megyében különféle hirek terjesztetnek, melyek a lázadók sorsát más szinben adhatják, s ezzel egyesek félrevezettetnek, s bajba vitetnek. Tudja meg tehát a megye közönsége a valóságot. A török porta semmiféle segélyt nem nyujt többé a lázadóknak, sőt az erdélyi fejedelemnek is megtiltotta, hogy ezt tovább cselekedje. Hogy a lengyelek mint jártak el azon részeges csapatokkal, kik ide bejöttek, a mellékelt levélből tünik ki. Igy állván a dolog, parancsolja, hogy a gonosztevő lázadók ellen mindent kövessenek el, azok nejeit üzzék ki. A repartitiót s közmunkát fizessék az előirt módon, mert különben nem részleges katonai végrehajtás fog alkalmaztatni, hanem az egész sereg a megyére küldetik téli szállás és élelmezésre." 3)
A hivatkozott lengyel tudósitás, melyet Cob másolatban küldött meg a megyéhez, ugy szól: "hogy okt. 9-én lovag Lubomirszky az ország zászlósa Szandomir városa négy részén, harsona hangja mellett "megbecstelenitettnek" hirdette ki azokat, kik császár ő felsége ellen Magyarországba törnek. A főhadvezér esküvel erősitette meg, hogy Magyarországba sereget nem küldött, s azt nem engedte meg. Ha tehát egyesek az ellen cselekedtek, azok javaik elvesztésével büntetendők lesznek. Tatár csapat beözönlésétől tartani nem kell, mert most tulajdon határaik védelmével vannak elfoglalva a muszkák ellen."
Ugyanezen november hó 17-én tartott közgyülésen hirdettetett ki ő felségének még okt. 6-án Obersdorfban kelt mandatuma, melyben azon hihetetlen hirt s több rendbeli panaszt közli, hogy katholikus egyházi s világi rendek, a felkelők által városok s falvakban megtámadtatván, elhurczoltatnak, s nagy váltságdij fizetés mellett bocsátatnak szabadon. Jövőre ha ily felkelők törnek az egyes falvakba, verjék félre a harangokat, csoportosulva álljanak ellen, vagyha gyengék lennének, hívják segélyül a szomszéd falvak népét, öljék meg, fogják el, s küldjék Kassára megbüntetés végett.
A megye közönsége decz. 3-án tartott közgyülésében tárgyalta Cob generális fennérintett levelét, melyre válaszképen adatott a tábornoknak: "hogy a megye hüségét ő felsége irányába mi sem zavarja meg, s a hiresztelések itt senkire nem hatnak, inkább életét kész veszteni, hogy sem a hütlenség szenynyével engedné azt érinteni."
A lázadók üldözésére nézve azon körülményről értesitetik a tábornok, hogy "a török a felkelők köztudomásu védelmezője, szállást ez enged nekik, s igy a szegény nép, a török iga alatt nyögve, ennek nyilt parancsa s akarata ellen cselekedni képtelen. Többre becsüli egy rebellisnek életét a török, mint a magáét."
Ez időben Lengyelországban a pestis még mindig szedte áldozatát. A kormány ujabb figyelmeztetésére, a járó-kelő kereskedők és ügynökök szemmel tartására s ez irányban óvó intézkedés tételére az alispán utasittatott.
III. Ezen hivatalos közleményekből is kiviláglik az, hogy a kétségbeesett küzdelem, az 1677-ik év folyamán mintegy tetőpontjára hágott. Különösen Cob német tábornok kegyetlensége bőszité a kuruczokat, hasonló kegyetlenségre. Nevezett tábornok kérlelhetlenul karóba húzatta, kerékbe törette, és más kegyetlen módon végezteté ki az elfogott kuruczokat. Hogy miként adták vissza a kölcsönt a kuruczok, egy esetet ekként beszél el Babócsay és Kazy Tarczalváros történetében.
1677-ik évben szüreti időben Bécsey kurucz hadnagy a hegyaljáról borokat szállitott, és Kesznyéténél a Tiszán átkelve ütött reája Páva német ezredes, lefoglalva a szállitott borokat. Bécsey kurucz hadnagy erre fellármázta a Csáton, Igriczen, Bábolnán időző kurucz bajtársait, kik is Lucz táján érték be Páva ezredes lovas s gyalog csapatát, egy részét levágták, mintegy 32 gyalogot elfogtak. Ezeket Keresztesre hurczolták s ott a vereshalmon mind, egynek kivételével karóba huzták, ez egyet Kassára küldötték, hogy a látottakról adjon hirt Cob generálisnak. 4)
IV. Érintettük az 1677. év folyamán a Vesselényi Pál vezérlete alatt álló felkelő kurucz had kedvező esélyeit. Nemcsak a csatatéren, de a diplomacziában is sikerrel haladtak előre. Főleg XIV. Lajos franczia királylyal folytatott tárgyalásaik jutottak eredményre, kinek Varsóban levő lengyel képviselője Bethune marquis közbejárására, a franczia király, Apaffi erdélyi fejedelem s a felkelők között, közös eljárást megállapitó 12 pontban foglalt egyezmény köttetett. Bethune franczia ügyvivő, igyekezett a most választott lengyel királyt Sobieszkyt is bevonni az egyezménybe; de ez, mint Leopold szövetségese, mint fentebb láttuk, nyiltan állást foglalt a felkelők ügye ellen. Ezen egyezmény szerint, a felkelők franczia pénzzel segélyeztettek, és a felkelő csapatok, Apaffy seregével egyesülve voltak folytatandók a támadó hadviselést Leopold király ellen, egész erélylyel már a jövő évben. A török pártolás kieszközlésének feladata, Lajos franczia királyra hárult. A törökök, habár végváraik fedezete alatt teljesen szabadon muködhettek a felkelők, ovakodtak a békét szétbontó nyilt pártolásban jelezni a felkelők iránt rokonszenvöket.
Az 1677. május 24-én megkötött egyezmény folytán, a felkelők egész hévvel hozzá láttak most már a felvidék .fellázitására s táborba gyujtésére. Az őszi hadviselésen Szathmár alatt a kuruczok élén már franczia tisztek is állottak, s ezek vezetése mellett fényes diadalt vivtak a labancz-csapatok felett; maga Vesselényi pedig Nagybányát foglalta el. Ezzel téli szállásaikra vonultak, hogy a jövő tavaszszal ujult erővel folytathassák utjokat.
A tél folyamán Leopold király ismét maga köré gyűjté tanácsosait, hogy meghallgassa a helyzet felől véleményeiket. Tanácsosainak némelyike a kérlelhetlen szigort; mások a bűnbocsátó békülékenységet ajánlották, ugy azonban, hogy a német katonák brutális bánás módja, mely a népet elkeseriti és a felkelőkhöz tereli, megfékeztessék.
E tanácskozmány eredménye lehet Cob generálisnak 1678. febr. 20-án Kassáról az annonák kiszolgáltatása végett a 13 vármagyéhez intézett következő kiáltványa. 5) Miután ő felségének az ország s népei nyugalma s békéjének helyreállitása s állandósitására törekvő szándékát s e czélra irányuló törekvését felemliti, "hogy a karok s rendek, ugy jobbágyaik a kivánt békét élvezhessék, s a szükséges katonai élelmezést (annona) teljesithessék, következő parancsot adott ki a hadsereghez, ahhoz szoros alkalmazkodás végett. Először, hogy az átvonuló katonaság, minden zaklató fellépéstől, a lakosok háborgatásától, éjjelezésektől, sarczolásoktól tartózkodjék, szigoru büntetés terhe alatt.
Lelkészlakok, iskolák, kuriák (nemesi lakások) megyei épületek (domus nobilitatis) ugy az allodialis (uradalmi) lakások, katonai beszállásolás-mentesek. Másodszor: szükséges, hogy az átvonuló katonának a kellő élelmezés kiszolgáttassék, mely is tisztek és vitézeknek egy napra két font kenyér és egy font husból, lovasoknál még nyolcz lóra fél köböl zabból áll, a szükséges széna és szalmán kivül, melyről nyugták állitandók ki. Az egy napi katonai és ló-illetrnény két poltura értékben számitatik, s igy számitandó az egyesektől beszedendő élelmezési illetékek lerovására. Az élelmezés kiszolgáltatásához, úgy a hadparancsnokság, mint a kamara, biztosokat fog kirendelni, kik előtt, ha a katonaság megtagadná az elismervény kiállitását, tanukkal igazolandják azt, s a kamara igy leszámoltnak fogja elismerni. Negyedszer. Az átutazó katonaság ezen biztosok intézkedéseihez fog alkalmazkodni, azokat szóval vagy tettel megbántani, megverni nem szabad. Ezen biztosok intézkedés végett két-három mértföldnyire megelőzik az átvonuló sereget, s ott az élelmezés előkészitését eszközlik, az alispántól utasitásokat kérnek, a városok biráival előlegesen leveleznek. A városok, a fuvarokra nézve, a hadparancsnokságtól kapjak az egyenes utasitásokat. A katonaság három napi menet után, egy napi pihenőt tartson.
Az átvonuló katonaságnak minden kompániája részére négy kocsi, négy lóval, vagy ökrökkel, rossz utban hat ökörrel állitandó ki.
Magán ügyben utazó katona, ily ellátásra igényt nem tarthat. Ha az átutazó katonák visszaélést követnek el, a hadparancsnoksághoz jelentendő. A közmunka a hadparancsnokság rendeletére állitandó ki az illető helyre.
Ez volt utolsó rendelete Cob generalisnak. Marczius közepén, helyére gróf Wrbna István küldetett.
V. A zaklatott megye követei, számadásukat Kassán ez időben már Wrbna alatt ejtették meg.
Ez alkalommal, miután Bécsből még most sem érkezett a megye panaszos előtérjesztésére válasz, 1678. marcz. 30-án tartott közgyülésben megrendeltetett, hogy Cob generalis részére 6 kocsi-ló ajándékba küldessék azzal, hogy Ebeczky követ, vigye utána Bécsbe, s ott kérje fel közbejárásra a megye ügyében. A hat kocsi-ló Tassy alispántól 400 frtért vásároltatott. Ebeczky ismét eredmény nélkül járt Bécsben, ő felségétől az előterjesztésre válasz csak nem érkezett.
Cob generalissal más változás is történt a megyét érdeklőleg. Bársony püspök febr. hó elején meghalt, s april. 5-én kelt levelével gróf Pálffy Ferdinand tudatja a megyével, hogy püspökké s főispánná neveztetett ki.
Ugyanazon april 5-én értesitetik a megye, hogy gróf Leszlie Jakab Felső-Magyarország helyettes főkapitányává neveztetett ki.
Most már mindinkább élesednek, a felkelők ellen a megyéhez intézett rendeletek. Gróf Vrbna generalis máj. elején kelt nyilt levele három pontból áll: Az utonállók s rablók kegyetlenül üldözendők, elfogandók, vagy felkonczolandók. A kik eltitkolják, karóba huzatnak, felakasztatnak. A felkelők által küldött levelek beszolgáltatandók. Ő felségéhez mindenki hu maradjon. Felkelőkkel érintkezni, vagy segélyt nyujtani, fő s jószágvesztés terhe alatt tilos. Főispán, szepesi kamara, egymás után küldik ez irányu rendeleteiket. Julius hóban hirdettetett ki ő felsége rendelete, hogy a hadak részére egy köböl buza egy rhenusi frtra, vagy 20 garasra limitáltatik, 6) s a megye ennyiért szolgáltassa az élelmet. Majd, kegyetlen fenyegetés mellett ujabban is huségre intetik a megye. A kifogyhatlan fenyegetés mellett kifogyhatlan a megyének is hüségi nyilatkozata. A jul. 6-iki gyülésen ennek bizonyságaul: "a Füleken tartózkodó nemesség a hadak élelmezésére önként 300 kila buzát ajánl fel, melynek egy része, vagyis 100 kila Melczer Istvántól, másik száz Bertóti Istvántól, harmadik száz Dekány Ferencztől vásároltatott, vagy természetben vagy pénzben kiláját egy magyar frtban számolva, megtérités igérete mellett. Ezenfelül 300 db kősó, 10 vágó ökör bocsátatott a hadi élelmezés rendelkezésére."
Mindez azonban a megye hüségének bizonyitására nem volt elég; aug. 3-án érkezett a királyi rendelet, hogy a hadak élelmezésére a repartitión felől, egy rhenusi fttal fizetendő száz ezer köböl buzára van szükség. Hevesmegye erre mintegy 8 ezer köblöt lesz kiszolgáltatandó. A megye részint az uralkodó pestis, részint a törökök s felkelők portyázásaira utalva, képtelennek jelenté ki magát ennek kiállitására.
Aug. 31-én a pozsonyi kormányszék tudatja a megyével, hogy magyar és szlávnyelven felkelésre hivó levelek terjesztetnek, ezek lefoglalására figyelmezteti a megyét. Ugyanakkor aug: 9-én Wrbna Lőcséről, Leslie Szepesvárallyáról küldi rendeletét a felkelők elleni müködésre. Leslie, mint a felsőmagyarországi részek főkapitánya a Szepesmegyében duló felkelők széjjel verésére ment. Inti a megyét, hogy el ne tántorodjanak a király mellől, s ha Teleki fölkelő vezér a megyében levő reformatus tisztviselőknek rendeletet irna, intsék s figyelmeztessék, hogy tőle nem függenek, különben tartóztassák le, s a kassai katonai parancsnokságnak jelentsék.
VI. Az 1678-iki év ekként tovább is elkeseredett tusában folyt le. A felkelők élére ez időben már a franczia befolyás folytán Teleky Mihály állott, ki Szerencset, majd Tornát, Putnokot, Szendrőt sorra hóditotta meg. Ónodot is megtámadta, de sikertelenül. Majd Kassa, és Eperjes elfoglalása végett a felvidékre ment hadával; de ez itteni sikertelen expeditió után, hirtelen Erdélybe vonult vissza.
Ekkor a felkelők ügyére döntő fordulat következett. Az Erdélybe vonult felkelő csapatok, az erdélyiekkel egyesülve Tököly Imrét, a hirneves, nagy vagyonu, alig 21 éves ifjut választá fővezérének, ki Marmaroson át, Árva és Liptómegyéket váraival, ugy Zólyom, Körmöcz és Selmecz bányavárosokat csakhamar hatalmába keritette. Tököly Imre ezen hadjárati utjában kibocsátott rendeletei s parancsaiban, "az fegyverben álló Magyarország generálisának" czimezi magát. Itt vitézkedett mellette Józsa István, az egri püspök egykori hadnagya, most zemplénmegyebeli Tállyán plebános, ki katonai kalandokba bocsátkozva, mintegy 3000 kuruczot gyüjtve maga köré, Tökölynek felvidéki sikerei elérésében tevékeny részt vett. Tarbócz István Sádvár kapitánya 1678. évi aug. 24-én irja Koháryhoz, hogy "Tököly Imre, Páter Józsával Llyublóvára felett vagyon, honnan Tiszántulra készülnek." Szept. 7-én kelt levelében tudatja, hogy a pater, Lőcse városának barmait mind elfogta, most alkudozik a várossal a kiváltásért, melynek polgárai mar 2000 tallért igértek a páternek; szept. 18-án irja, hogy ő felsége hadainak hirét sem hallotta, "hanem a kurucz talpasság Ónod táján verődik össze. Petneházy feles lovassal Szepsiben volt; ez is, pater Józsa is Tököly urfi után siet."7)
Józsa Istvánról Babócsay Izsák (lásd Rumi I. k. 59. l.) azt irja, hogy "minekutánna papi tiszte ellen sok dolgokba avatkozott, és ezért aristomba tartatott Kassán, onnan kiszabaditotta magát, és legottan a Kuruczok közé ment; itt a Bányavárosokat felverte, mikor is sok aranyat ezüstöt és egyéb kincset kaparitott össze; majd ismét ő felsége részére labanczokhoz hajlott és Tallja városában Felcz kurucz hadnagy által körül vétetett, és nyaka szegetett."
VII. Tököly Imre e rohamos diadala megdöbbentette Leopold királyt, ki jónak látta XIV. Lajos franczia királylyal egyezségbe bocsátkozni, melynek eredménye lett, hogy Tököly is hajlandóságot mutatott arra; és e végből Szalay Pál követét Bécsbe küldvén, 1678. évi nov. hó 20-án Leslie Felső-Magyarország generálisával a következő feltételek mellett fegyvernyugvás köttetett:
"Mi Klobusiczky Pál és Hamvay Péter, Méltóságos kézsmárki Tököly Imre és többi elégedetlen magyarok követei adjuk hirül a kiknek illik: hogy miután a mondott elégedetlenek ezen elmult években Ő felsége Kegyelmes Urunk ellen fegyvert fogtak s most ugyanazon ő felségével békességre lépni hajlandók, mi végből Bécsbe követüket elküldötték; mig Ő felsége további határozatait meghozná, mi gróf Leslie Jakab római császári tanácsos stb. stb. a felsőmagyarországi részek főkapitányával előterjesztéseink kegyes meghallgatása és megértésével Ő felségétől nyert meghatalmazás folytán, mig követünk Bécsből hozzánk visszaérkezendő lesz, következő feltételekkel következő fegyverszünetet kötöttünk.
Először. A bányavárosok, ugy mostani hadviselésünk alatt elfoglalt várak, mint Végles, Bozok, Kékkő, ő felségének visszaadatnak. Földesuraik és tisztjeik, ugy jobbágyaik, kik hozzánk csatlakoztak, semmi szin alatt kárral vagy jogtalansággal nem illethetők. A többi várakra nézve, mint Dévény, Torna, Szaláncz utasitásunk nem lévén, azok visszaadatást is kiesz
közölni igérjük.
Másodszor. A mi katonáink hadi szállásáúl Bereg és Ugocsamegyék fognak szolgálni.
Harmadszor. Minden ellenségeskedés ez ideig megszüntettetik.
Negyedszer. A ki tőlünk hazamenni szándékozik, a magas hadi parancsnoksághoz bejelenteni, és itt engedély-levelet kérni tartozik.
Ötödször. Összeütközések elkerülése végett, a hadi parancsnokság tudta nélkül, semmiféle bizalmas érintkezések nem történhetnek."
Hasonló feltételekkel irott reversálist állitott ki gróf Leslie is, Tököly Imre részére. 8)
Gróf Leslie Jakab 1679. jan. 15-én Hevesmegyéhez irott levelében, ezen fegyverszünet feltételeit másolatban, tudomásul megküldötte: hogy "világos legyen ennek mivolta a megye előtt, a balul terjesztett roszakaratu hirekkel szemben, mintha ő felsége Isten tudja micsoda engedményeket tett vagy igért volna az elégedetleneknek."
A fegyverszünetre vonatkozó tárgyalásoknál, mint Leslie folytatja levelében, szóba jött, hogy a megyékben barangoló latrok, ha tovább is folytatnák prédálásaikat, tetten éretve megölhetők, különben elfogandók, és illető katonai hatóságaiknak megbüntetés végett átadandók. Minderről, alkalmazkodás végett, tudósitja nevezett főkapitány a megyét.
1) Megyei ltárban ugyanazazon év sz. a.
2) Szalaynál "Kopp" - nak neveztetik, tévesen. A tábornok maga Wolf. Frid. Comes Cobnak irja magát alá, mint ez a tullapon rajzban is látható.
3) Megyei ltárban.
4) Not. Com. Hist. Zempl. 246. l.
5) A kiáltvány nyomtatásban, hirdetés alakban küldetett széjjel. A tábornok ekként ismerteti czimét: "Sacrat Caes. Reg. Majest. Camerarius consil. actualis Aulae bellicus, generalis Rei Armamentariae Praefectus, constitutus Colonellus Civitatis viennensis suppremus Commendans, nec non partium Regni Hungariae superiorum Confiniorum, Praesidiorum et Cassoviae suppremus Commendans generalis, Wolffgangus Fridericus Comes Cob liber Raro a Neüdingh."
Eredetije Hevesmegye ltárában ugyanezen évszám alatt található.
6) megyei jkönyv ugyanez év alatt.
7) Lásd nemz. muz. ltárában ugyanazon évszámok alatt.
8) Hevesmegye ltárában.
