HUSZADIK FEJEZET.
I. A fegyverszünet alatt egyezkedési kisérlet. Annak sikertelensége. Ujabb harczok. II. A Tököly táborozása Gyöngyös és Pásztó vidékén 1679. év nyarán. Katonai végrehajtás a megyében. Némely apróbb adományok. III. Ismét fegyverszünet következik 1680. év elején. Az uj felvidéki generális Caprarának tudósitása erről. További támadások ez év nyarán. Tököly lmre gyöngyösi sarcza. Az 1680. év őszén kötött fegyverszünet. IV. A megy e helyzete 1680. év folyamán. Némety János Hevesmegye ónodi perceptorának jelentése a természetbeni adó beszállitásáról. Leopold király rendelete ujabb élelmezés kiszolgáltatásáról. Kurucz portyázások Farmos körül. V. Az országgyülés összehivatik Sopronyba l68l. évben. A megye követei az országgyülésre megválasztatnak. Követi utasitás pontjai. VI. Tassy és Bulyovszky megyei követek jelentése máj. 8-áról. VII. Ugyanez jun. 13-áról. A nádor megválasztatik. A jun. 23-iki levél, és mellékletei, A bujdosók előterjesztése, a nádor választása. VIII. A szept 3-iki követi jelentés. A gravamenek elenchusa. IX. Tassy Mihály hazajövetele. Bulyovszky nov. 12-iki jelentése. A királyi nyilt paranes. X. Bulyovszky utolsó jelentése decz. 2 án. Tiltakozás a törvények vallásügyi intézkedése ellen. Tököly és a bujdosók magatartása. Tassy és Bulyovszky megyei követek vallási tekintetben.
I. A Tököly Imrével 1678. év végén megkötött fegyverszünet folytán, 1679. év elején az egyezség és béke létrehozatalára, az alkudozás Tököly és Leopold megbizottai között folyamatban volt. Szelepcsényi, Nostitz és Scwarczenberg voltak Leopold kiküldöttei, kik mindenekelőtt a fegyverletételt követelték. A nádori szék betöltésének követelése Tököly megbizottai részéről, nem okozott volna nehézséget. A vallási viszály kiegyenlitésére azon ajánlat, hogy az evangelikusok által épitett templomok szabad birtoklása biztositassék, sem járt volna nehézséggel; de a visszafoglalt régi kath. templomoknak restitualása evang. lelkészek kezébe, már elhárithatlan akadályokba ütközőnek mutatkozott. Az adókra nézve évenként 1 milió 7 százezer frt fizetés kivántatott Leopold részére. Tököly ez időben Rákóczy Ferencz özvegye Zriny Ilona kezét ohajtotta elnyerni, összes javai és uradalmaival. Ha Tököly leteszi a fegyvert, Leopold támogatása kilátásba helyeztetett. Ezen üzenettel tért vissza Tököly megbizottja Szalay Bécsből, mire a fegyverszüneti idő letelvén, Leopold vezérei rögtön april elején megkezdették a támadó hadjáratot, kezdetben elég jó sikerrel. Divény, Szaláncz, Torna egymásután foglaltattak el.
II. Igy folyt le a felvidéken az 1679. év nyári és őszi ideje, folytonos harczban, a felvidéki hadak fő generálisa gróf Leslie labanczai és Tököly kuruczai között, melynek pusztitó tüze a nyár folyamán már Hevesmegye területére Gyöngyös és Pásztó vidékére is átcsapott, mint ez kitünik a következőkből. Leslie 1679. szept. 10-én Tornalylyán táborozott, innen irt fenyegető levelet a megyének, hogy 1000 köböl életet szállitsanak részére; majd ujabb rendeletben 10 ezer kenyér, 60 ökör és 200 juhnak a Rimaszombat melletti táborba szállitására jött szigoru paranes. Majd szalma és széna kiszolgáltatása rendeltetett meg, 5 garas határoztatván egy szekér széna szállitásáért. A szepesi kamara pedig azt határozta, hogy a megye egyes részeire, mint most Gyöngyös és Pásztóra, külön kivetéseket fog tenni, miután a felkelők megszállása folytán, a megye nem képes azok kezelésére intézkedni.
A megye okt. 8-án tartott közgyülésében, a kamara ezen terve ellen tiltakozott. A megye azon előterjesztésére, hogy Gyöngyös és Pásztó vidékén táborozó felkelők, azon vidék esedékes adórészletét terményben felszedték és elvitték, Leslie generális azt válaszolta:
hogy ha a rebelliseknek élelmet szolgáltattak, szolgáltassanak az ő katonáinak is. "Ha a zavaros idők folytán a rebellisek által kényszeritve, ezt cselekedték is, ez nem az ő hüségök, hanem a szomoru viszonyok rovására tudandó be" - világositá fel a megye a fenyegetődző tábornokot.
A katonai végrehajtás pedig folyamatban volt. Tassy Mihály alispán szentdomonkosi jobbágyainak marháit az ónodi kapitány zálogba elhajtatta. Ily kényszer folytán 1679. aug. 30-án tartott közgyülésen, a természetbeni szolgáltatás fejében, portánként 18 köböl buza és 14 köböl zab pénzért kiszolgáltatandó szavaztatott meg, mindez az ónodi perceptor utján volt átadandó. Marczell Ferdinand ónodi kapitány a káptalani birtokokról zálogképen 30 lovat és ökröt hajtatott el, holott innen a rájok eső részlet kiszolgáltatott. Jalkóczy János káptalani dékán ezért a törvényszéken emelt tiltakozást, mert csak a mások hanyagságáért kárt nem szenvedhetnek.
Ezen kényszerhelyzetben 1680-ik évre portánként már 20 köböl buza, 30 k. zab vettetett ki, és a taksa-fizetőkre huszszoros taksa. Ugyanakkor a füleki német katonaság részére 90 kocsi rendeltetett ki.
Mig a német katonaság ekként gazdálkodott, a kurucz vitézek is kivették saját részöket. A megye közgyülésén bejelentetett, hogy Subich György megyei birtokost elhurczolták, és csak nagy váltságdij mellett bocsátották el. A közgyülés 18 frtot szavazott meg segélyezésére.
Nevezetes az 1780-ik év folyamán benyujtott szolgabirói számadásokban foglalt következő kiadási tételek jegyzéke:
a füleki barátok részére ajándékképen 30 kila buza;
három keresztény hitre tért töröknek segélyképen 3 frt;
a postamesternek egy pár csizma vételére 2 frt 50 denár;
a szendrői várparancsnok részére, egy szőnyeg ára 20 frt,
négy tehénért 32 frt;
két bünös kivégzési költsége 17 frt.
III. Az 1679. év tele, némileg lehüté az elkeseredett harcz tüzét. Az 1680. év kezdetén pedig Leopold körében ismét előtérbe lépett az egyezkedés megkisérlésének gondolata, a szerencsétlen testvérháboru megszüntetésére. Kezdették belátni Leopold tanácsosai, hogy a kuruczokkal nem bánhatni el fegyveres erővel, a miért talán a katonai vezérletben is keresték a hibát, ugy hogy gróf Leslie, mint ezt ez év jan. 15-én kelt bucsuzó levelében tudatta a megyével, betegeskedése miatt megvált állásától. Felvidéki főparancsnokká, miután egy ideig a már ismert Strassoldó helyettes minoségben tölté be, Leopold királynak febr. 25-én a megyéhez intézett rendelete szerint gróf Caprara Eneás neveztetett ki 1)
Megköttetett tehát a fegyverszünet az egyezkedés végett, ez évi pünkösdig, a felvidéki generalatus és Tököly között febr. 4-én, melynél fogva Tököly hadai Ugocsa és Beregh vármegyébe voltak visszavonandók. 2) "Mivelhogy gróf Theökeöly urral o kegyelmével-irja Strassoldó generális febr. 22-én a megyéhez-ugy végeztünk egyezo akarattal, hogy o kegyelme maga hadaival Ugocsa és Beregh vármegyékbe szálljon kvártélyba jó hadi disciplinát megtartván, mig o felségétol bizonyos válasz jön; azért akarom kgyletek értésére adnom, hogy hol más vármegyékben generalisok patense nélkül kóborló, haza pusztitó prédáló tolvajok találtatnak, akár melyik részrol valók legyenek, kltek szabadosan megfogassa és fogattassa, kihallgattatván latorságok felol maga generalisához küldesse büntetés végett."
Az egyezkedés, Caprara Eneás tábornok közvetitésével folyt Locsén, Tököly biztosaival; de nem sok sikerrel kecsegteté a feleket, és mindkét rész; eroi gyarapitására használta a szunidot. Az 1680-iki év nyarát az elkeseredett harczok vérengzo folyama tölté ki. Ezen harczok pusztitó tüze Hevesmegye területén is szerte dúlt már. Igy 1680. jul. 23-án irja a szendroi parancsnok Koháryhoz, hogy Tököly Poroszlón volt és innen Jászberénynek tartott.
1680-ik év október havában pedig Tököly a zemplénmegyei Tálya körül táborozott már. Innen okt. 23-án Boros Miklós, Deák Pál, Bartók János hadnagyokat Komjáty Ábrahám "forenden levo becsületes szolgájával" Gyöngyösre küldötte, bizonyos dolgok véghezvitelére, mint errol, alkalmazkodás végett külön levélben értesitette Gyöngyös biráit.
Ezen küldöttek mi járatban voltak és mily eredménynyel végezték a dolgot, kitünik 1680. nov. 23-án Agyagoson "az fegyverben levo magyarság generálisa Theökeöly Imre", a gyöngyösi birákhoz intézett fenyegető leveléből, melyben megtámadja: hogy "az ott talált tulsó Párton levő urak borainak, oda küldött hajduim által való elvitele a gyöngyösi birák által nem lehetett, arra nézve legyen tudtukra, hogy azon borokról valamennyi volt, nekik kell számot adni és minden kétség nélkül rajtok megveszem egy vagy más okon. És noha mostan a Hatalmas Császár földének kimélésével innen az hadakkal távoztam is, bizonyos ideig, mindazáltal nem sok idő mulva arra lesz fordulásom, annyi hadakkal szállok Gyöngyös városára, hogy ha másképen nem, a közönséges lakosokéból kell kitelni-azért a gyöngyösi birák nyissák fel szemeiket és embereik által tegyenek eleget." A törökkel való viszonyát ekként adja tudtul a gyöngyösieknek: "hogy megtapasztalják, mivel a török a tulsó párton levőknek nem tilalmazhatja Hatalmas császárunk földén levő javaink felprédáltatásától, hasonló formán minket sem a tulsó pártiak java elvitelétől." 3)
Ezen fegyveres tusa ujabban meggyőzte a királyi hadvezérletet, hogy erőszakkal nem verhetők le a felkelők, és az egyezség tovább fejlesztésére ujabb fegyverszünet köttetett az 1680-ik év végén.
Az uj fegyverszünet ideje gróf Caprara és Tököly között 1680. nov. 15-ikétől 1681. év jun. végeig terjedt: - mint ezt nevezett tábornok tudatja a megye közönségével-"oly módon, hogy mindkét fél lovas és gyalog csapatai nov. 15-étől három hét alatt tartoznak a kijelölt megyék területére visszahuzódni, és azontul egyik fél katonái sem mehetnek a másik fél részére kijelölt területre, különben mint kóborló szökevények és rablók elfogatnak és büntettetnek."
Ezen fegyvenszüneti időben Tököly 1681. május közepén, Budáról jövet, Egerben is megfordult. Ezen utját a társaságában volt franczia ügyvivő ekként irja le: 4) "Az egri törökök nagy pompával várták a Budárál érkező Tökölyt. A pasa három fia, a fényesen, aranyos, ezüstös ruhában öltözött török uraságokkal félmértföldnyire jött ki elébünk. Mikor a városba értünk, az ágyuk dörögtek, a zene hangzott. Másnap volt az audiientia, hoI a gróf Caftannal diszitetett fel. Azután nagy ebéd volt a mezőn sátor alatt. Csak bor hiányzott a fényes vendégségből, melynek során, kötéltánczosok mulattatták a vendégeket. Másnap elutazott Egerből Tököly."
A fegyverszünet idejében folyó egyezkedések eredménye lett, hogy Leopold 1681. april 2-ára, Sopronba összehivta az országgyülést.
IV. Daczára az 1680-iki év folyamán létrejött fegyverszünet nek és egyezkedéseknek, a szepesi kamara ügy, mint a hadi főparancsnokság kérlelhetlenül zaklatta a megyét a katonai élelmezési szükséglet kiszolgáltatásáért. Érintettük már, hogy az 1680-ik év folyamán portánként 20 köböl buza és 30 köböl zab vettetett ki.
A megye végtére is kényszerült intézkedni, hogy a követelések kiszolgáltassanak; mert a katonai karhatalom még sulyosabb következményekkel hajtja be a községben.,;Az repartatio buzát csak nolle-velle administrálni kell a szegénységnek-irja 1680. jan. 18-án Némethy János ónodi perceptora, Tassy alispánnak-én preferáltam az annonariusnak, hogy a távolabbi helyekről, pénzül venné fel a buza részletét; de azt mondta, hogy még erről utasitást nem kap, nem teheti."
Ezen Némethy János a megye számvevője volt Ónodvárában, hová az élelmi czikkek szállitása kirendelve volt.
Ugy a szendrői, mint ónodi várakban most már ily állandó biztosa volt a megyének, ki a községektől közvetlen oda szállitott élelmi szert átvette, és átszolgáltatta a vár élelmezésí biztosának.
A megye utóbbi időben ugy intézkedett, hogy a portánként kivetett természetbeni szolgáltatás, a községek által közvetlen szállitassék az illető várba. A szolgabirák e szerint most már felmentettek ennek kezelésétől, és az igy kiküldött perceptorra ruháztatott az, ki meghatalmazva volt, a szállitással késlekedő községet 12-24 frt birsággal is sujtani.
A községek már magok érdekében is beszállitották most már a reájok rótt illetéket, és midőn ezt teljesitették, mint bántak el velök a várbeli élelmezési biztosok, erről igy ir Némethy János fentidézett levelében: "Az abrak végett velem csak contrál az annonarius, a többi között az alattyániak hoztak negyven köböl abrakot, a mint szokásom volt, felmérni akartam, nem engedte meg, zsákostól hordatta be a prófont házba, hogy másképen disponál-csak hamisak ezek, hamisan akarnak vonni, hogy nem mindeniknek tölthetem a torkát. A szegény bessenyeiek és alattyányiak hajtottak öt vágót; a comendans elvette és még semmit sem adott. Az annonarius is igy kutyálkodik, - nekem sok a veszekedésem mind a commendanssaI, mind a német annonariussal."
Ezen időben fegyverszünet volt. A vége közeledtével 1680. ápril 18-án Leopold király, rendeletet intézett Pálffy Ferdinand egri püspök és főispánhoz, vagy távollétében a megye alispánjához, hogy "a zavaros viszonyok folytán, a felvidéken, különösen lovasság nagyobb számban lesz élelmezendő, tehát felhivatik Hevesmegye, hogy a mellékelt kivetés szerint a reá eső zab- vagy árpa-mennyiséget a limitált árban, a kamarai igazgatóság által közlendő helyre szállitassa." A melléklet tartalmazza a felvidéki 13 vármegyére egyenként kivetett mennyiséget, az ár meghatározásával.
E szerint szállitani köteles:
Abaujvármegye Sáros " Szepes " kassai köböl árpát, köblét 12 garas, vagy24 polturáért.
Torna " Zemplén " Ung " Borsod " Gömör " kassai köböl zabot 6 garas vagy 12 polturáért.
Szabolcs " kállói köböl árpát 12 garas v. 24 polturáért.
Heves " kállói köböl zabot 6 g. vagy 12 polturáért.
Szatmár " Beregh " Ugocsa " szatmári köböl árpát és zabot a fentebbi árakban
Megjegyeztetett, hogy a kállói és szatmári köböl negyedrészszel nagyobb a kassai köbölnél, de mert itt az árak alacsonyabbak, történt ekként a limitatio.
A fentérintett Némethy János ónodi megyei perceptor 1680. jun. 2-án irja a megyei alispánnak: "főgenerális Caprara most Tokaj felé ment", - s a végén tudósitja, hogy a nyomorult farmosiak mint jártak a napokban. Az Eger vize mellett valami kuruczokat vertek fel a törökök, a lármára egy kurucz lova elszaladt. A törökök most a farmosiaknak megparancsolták, hogy a lovat fogják el. A farmosiak el is fogták, de nem Egerbe vitték a törökhöz, hanem Ónodba kapitány kézre adták, azon hitben, hogy "egyek ugy is, és a kuruczoknak majd kiadják a lovat." Az ónodi kommendans azonban nem adta ki a lovat, és most a kurucz Csanádi karóval fenyegeti ezért a farmosiakat. Kéri, hogy az alispán tegyen valamit Strassoldónál, mert a farmosiak nagy bajba lesznek ezért. Ugy látszik, hogy jun. elején még mindig azon hir volt a vidéken, hogy a fegyverszünet nem bomlott fel.
Némethynek az 1680. év okt. 18-án kelt leveléből is kitünik, hogy ekkor Ónod vidékén erősen csoportosultak a kuruczok. "A mi katonáink Csát fele kimenvén, valóban rosszul jártak, négyet levágtak, huszat elfogtak közülök" - irja nevezett napon. Harsányi és Petneházy kurucz vezérek szorongatták a tábort. Ekkor Caprara Tokajban időzött. Az ottani drágaságról azt irja, hogy egy czipó ára 12 poltura.
1680. decz. 15-én Caprara Kassáról tudatta a megyével, hogy a Dnivaldian ezred fele, vagy is 5 kompania Szendrőbe, fele Ónodba megyen. Ezek élelmezését, havi részletekben Heves és Gömörmegyékre utalta. 500 köböl zab, 143 kocsi széna, 100 kocsi szalma, 100 kocsi fa volt a szállitandó mennyiség.
V. Érintettük már, hogy az 1680. évi nov. 15-én megkötött fegyverszünet folytán, Leopold király az országgyülést össrehivta Sopronba 1681. april 28-ára. Az országgyülést összehivó regalis az apriI 9-én tartott közgyülésen tárgyaltatott, mikor is követekül Tassy Mihály alispán és Bulyovszky Ferencz jegyző választattak meg.
Az utasitás 1681. apr. 14-én tartott közgyülésen megállapitatván, lényegében igy szól:
Előre bocsátva ő felsége kegyes jó indulatát, hogy az egész ország rendeinek, és hivei összeségének fenmaradásáról s jólétéről kivánván gondoskodni, a közbiztonság és béke ügyének előmozditása végett, - 1681. april 28-ára Sopronyba összehiván az országgyülést, kibocsátott parancsának, hogy ott jelen legyen a megye is, engedelmeskedve, a megye kebeléből egyhangulag nemes Tassy Mihály alispán és Bulyovszky Ferencz jegyző küldettek ki: meghatalmazván teljes és elégséges utasitás mellett, hogy a kituzött helyen megjelenve, a többi követ urakhoz csatlakozzanak. Hol is ő felségét, a megye nevében mély hódolattal üdvözölvén, a többi statusok és rendekkel egyetemben, közremunkálnak az ország közjavának üdvös előmozditására, az alább irt pontozatokban foglaltakat pedig érvényre emelni és védelmezni kötelességöknek ismerjék. Nevezetesen:
Először is mindenekfelett a már évtizedtől fogva tartó és az országra annyi vészt hozó zavaros állapot megszüntetése végett, a mit ő felsége is kegyesen óhajt, épen az ily helyzetben, az egyenetlenség és félreértés elháritására mint közvetitő eljárni hivatott nádor, az ország törvényei értelmében megválasztassék.
Másodszor. Ezen zavaros időben sőt az előtt is, a vallás szabad gyakorlatán sulyos sérelmek ejtettek; templomuk, parochiák, iskolák erővel elfoglaltattak, az egyházi személyek kiuzettek, az ágostai és helvét hitvallásuak börtönbe vettettek: alázatosan követelendő, hogy mindezen sérelmek, a királyi diplomák, az ország több alkotmányos intézkedései és a bécsi béke értelmében orvosoltassanak. És ha e kérdés kiegyenlitésénéI nehézség merülne fel, a megye követei az ország többi rendeivel tanácskozzanak, hogy az utasitás ezen pontja a legjobb sikert érje el. Egyébiránt a királyi diplomák többi feltételei is, kellő elégtételt és méltatást nyerjenek.
Harmadszor. Az ország belbékéjét megzavaró, a nemességet és a szegény népet egyformán véginségben döntő módnélküli repartitiók, fogyasztási és fejadók, és más szolgáltatások megszüntetendők.
Negyedszer. Ha netalán török háboru megindulása esetére a személyes felkelés, és más adózások szükségének előterjesztése tárgyaltatik, követ urak oda müködjenek, hogy ezen megyék mai helyzetét alaposan megismertessék, mely szerint e megyék teljesen török iga alatt nyögnek, a nemesség legnagyobb részben ugy is őfelsége végváraiban a török ellen küzdenek, s igy képtelenek nagyobb áldozatok hozatalára.
Az ötödik és hatodik pont a török viszonyokból felmerült sérelmek orvoslását irja elő. A török a községek irányába, a régi census és szolgalmány határát tullépi követelései és zsarolásaival. A megyei tisztviselőséget akadályozza a vitás határkérdésekben; a szökevény jobbágyok elleni birói kiküldetésben és egyebekben törvény szerint eljárni. Követelendik, hogy őfelsége a "szakállas nemzet barbársága" ellen külön megbizottal keressen orvoslást az ottoman portánál. Hasonló orvoslás sürgetendő a török-magyar rabok kényszer-fuvaroztatása miatt is. A végvárak a nyereség czéljából vásárolt rabokat, most is fuvaroztatják a szegény néppel. Mig a török végvárak el nem tiltatnak ettol, el nem tilthatók a magyar végvárak sem.5)
A hetedik és nyolczadik pont a végvárak felől szól. Divény és Balogh várak felépitését szükségesnek mondja. A végvárakban nemzeti katonaság elhelyezését sürgeti.
Kilenczedik, tizedik és tizenegyedik pont, a végvárak viszszaélései ellen szól. A német és horvát katonaság őfelsége hiveinek mennyi kárt okozott, mennyi megszámlálhatlan zaklatást és kimondhatlan szenvedést idézett elő a városok és falvak népe marháinak elhajtásával, szent épuletek, nemesi curiák megszállásával, minden elégséges ok nélkul foganatositott katonai végrehajtásokkal, előfogatok követelésével, mindez ismert a követ urak előtt. Ezek eltávolitását, vagy teljesen a végvárakba helyezését s ott saját pénzen élelmezését követeli a megye. Majd a végvárak Fülek, Ónod, Szendrő, Putnok zsoldos és szabad őrségéinek visszaéléseit sorolja fel.Önkényes beszállásolások, zálogolások, zsarolások, mindezek erőszakkal, veréssel, vérengzéssel való végrehajtása, napi renden vannak. A végvárak kapitányai mit sem tesznek a panaszokra. Igaz, hogy az ily kapitányok a törvények értelmében büntetendők. Fel is emlittetik Bellovits Sámuel füleki vicekapitány, ki maga követi el a törvényellenességeket. De- szól a 10-ik pont vége-mert az alispánok az 1659. évi 15. és 20. tvczikk értelmében, az ily hatalmaskodó kapitányok elleni végrehajtásra elég erővel nem birnak, határozzák meg a rendek, kinek segélyével lesz az ily végrehajtás foganatositandó. A 11-ik pontban az ónodi vár kapitánya ellen emeltetik panasz, hogy a megye mellőzésével a lakosokat Ónodba idézteti, zalogolja, elzáratja, teljesen illetéktelenul és törvényellenesen. Mindez ellen is elégtétel kivánandó.
A tizenkettedik pont a Jász-Kunok elleni panaszt adja elő, a kik a megye teruletén igénybe veszik a megyei jogszolgáltatást, de magok taksát és egyéb adót fizetni vonakodnak. Követelendő, hogy az 1655. évi 44. tvczikk értelmében köteleztessenek a terhek viselésére.
A tizenharmadik a porták uj összeirását sürgeti; a tizennegyedik a közmunka szolgáltatásnál a végvárbeli kapitányoknak az 1659. évi 130. tvczikk elleni eljárását panaszolja; a tizenötödik az arany és ezüst kivitelét kéri tilalmaztatni, s hogy az arany és ezüst pénz régi értékére emeltessék. A tizenhatodik a tized-bérlők visszaéléseit emliti fel, hogy a szokottnál többet követelnek, és hogy a földesurak elsőbbségi joga sérelmével, egyes jobb helyek saját használatra tartatnak fel.
A tizennyolczadik pont igy szól: hallgatással nem mellőzendő a szepesi kamara igazgatóságának korlátot nem ismerő fellépése, hogy nem csak durva fenyegetésekkel kisebbiti a megye tekintélyét, hanem követeit a mentelmi jog megsértésével fogságra is vetteti, és heteken át letartóztatja. Oda törekedjenek, hogy a kamarai igazgatóság élére, a magyar diplomák értelmében történjék a kinevezés. Nevezetes még a 19-i k pont, hogy a kettős megyék székkelye még ma sincs törvényileg megállapitva, ez tehát megállapitandó.
Még a protonotarius birói functiója, ugy a fiscus eljárása ellen emeltetik panasz. Majd a füleki nemesség és az ottani evang. felekezet szabadvallás gyakorlatának biztositása sürgettetik és az, hogy a felvidéki generalatus installatiója érdemes magyar személy által történjék.
Mindezek keresztülvitele, ezekhez alkalmazkodás köttetik a követ urak szivére, hogy az ország közérdekében kielégitő törvényeket hozzanak. 6)
VI. Tassy Mihály és Bulyovszky Ferencz követek soproni időzéséről Hevesmegye h. alispánjához intézett levelezéseik 7) töredékes, de igy is igen érdekes képet nyujtanak az országgyülés lefolyásáról, és ottani életmódjok némely vonásairól.
Ez országgyülés majd egy évig tartott; 1682-ik év január közepén érkeztek vissza, s tették meg jelentésöket a hozott törvényekről.
Tassy Mihály első levele Sopronban május 8-án kelt, Gyöngyösy István helyettes alispánhoz czimezve. A levél május 12-én érkezett Fülekre, elég gyorsan, négy nap alatt. Tartalma mutatja, hogy akkor még az országgyülés ténylegesen nem muködött, mint a levél szól: "heverve csak a pénzt költöttük", mely már is elfogyott, és a diurnum küldését sürgeti. Panaszkodik az élet drágaságáról. De lássuk annak tartalmát:
"Mint jó akaró sógor Uramnak ajánlom szolgálatomat.
Mióta ide érkeztünk, irtam kk. tudósitván mind uton való járásunkról, mind peniglen itt való állapotokról is. Ma kellett volna ő felségének bejönni resolutiója szerint. De Kglmes Asszonyunk ő flge egészségének alteratiója differálá bejövetelét 20 vel 21 psentis, s oly ambiguitásban vannak sokan, bár csak akkorra jöhessen be, mivel az ünnepek azonnal következni fognak. Itt mindeddig csak heverve a pénzt költjük. Kivánván ugyan reánk bizott dolgainkban fáradozni, de nem lévén módunk benne, mert personalis ur maga is curával élvén be nem érkezett, arról nem tehetünk. Ha ma meg nem érkezik, holnap conferentiánk leszen, ő Flgét is alázatos supplicatiónk által megfogjuk keresni végette. Azért meggondolhatja kgltek, annak vége mennyire pertrahaltatik, elannyira, talán az aratás avagy a szüret is itt ér bennünket, kit mi örömest elszenvedünk a tek. nemes vármegyeért, jóllehet elég nagy kárunkkal leszen, csak kivánt hirrel mehessünk haza. Azért Kegyelmeteket az istenért kérem, szorgalmatoskodjék a pénznek megszerzésében és mentől hamarább felküldje, mert ha a költségünk elfogy, kihez folyamodni sem tudunk, ismeretlenek lévén. Igazán irok, még addig az diurnumunk bizony elkölt, annyival inkább elköl ha be áll az országgyülése; mind oly drága meg se irhatom. Arról is gondolkodtunk, hogy lovainkat kiküldjük valamely közelvaló falura, de ott félelmes, mert immár is némely követ atyafiak lovait csaknem elkötötték a lócsiszárok; azért nolle-velle itt kell tartanunk őket. A pénzt, hanemha valami bizouyos két Rab által kezünkhöz szolgáltatja Kglmed, avagy oly alkalmatossággal küldje fel, hogy securálva lehessen aziránt, hogy el nem vonyák tőle, két holnapra valót küldgyön, ha mi megmarad, számot adunk a nemes vármegyének. Tartsa In kglteket jó egészségben. Szeretettel szolgáló atyafia sógora. Tassi Tassy Mihály.
VII. Ezen május 8-iki levél, némileg bizalmas jelleget is mutat, hogy igy is volt tervezve, kitünik azon jelentés alakjából, melyet jun. 13-án keltezve Tassy Mihály és Bulyovszky Ferencz együttes aláirással a megye magistratusa és egyeteméhez czimezve küldöttek Sopronból, melyben a nádor megválasztását tudatják küldő megyéjökkel. A 13-án kelt levél ezuttal jun. 20-án vétetett kézhez Füleken, és szól ekképen:
"Gener. Dni Fautores et Fres, nobis collendissimi.
Servitionem etc. Ennyi sok pauzálás után és alkalmas napokig való consultatioról pro et contra az statusok között orialt quaestiok és disputalások vizsgálata és dirimálása után, jam tandem megengette ő felsége, kivánságunknak végét érnünk, mert mai napon (jun. 13-án) tizenkét és egy óra között communibus statuum votis et sufragiis, candidatusok közül Méltóságos palatinusi tisztre gróf Eszterházy Pál ö nagysága elválasztatott, letevén solemniter király urunk ő felsége és az egész regnicolak és statusok jelenlétében a szokott juramentumot. Az postánk elkésvén, bővebben nem irhatunk, csupán arra kérjük Kegyelmedet diurnumunkkal ha eddig el nem küldetett ne késsen, mert harmadnap mulva kitelik az időnk s megvalljuk pénzünk is elfogyott."
A nádor megválasztatásáról szóló hirt ekként siettek a követek tudatni a megyei rendekkel még a választási napon. Pedig már ekkor sok egyébről is irhattak volna, a mint ezt ki is egészité Tassy Mihálynak, jun. 23-án kelt jelentése, mely a helyettes alispánhoz czimezve, már bizalmasabb jelleget árul el. Tudatja ebben a kurucz atyafiakkal folytatott tárgyalást, mellékelve azok előterjesztését a rendekhez, és a rendek nevében a nádornak arra adott válaszát; ugy azt, hogy ő felsége a katonai executiók megszüntetésére kiadta a parancsot.
"Alkalmas időtől fogvást nem vettem semmi levelét-irja Tassy fent nevezett napon-ugy látom, nem gondol velünk, csak ki tudhatott helyünkből, tudván meddig való diurnumot hoztunk magunkkal, kinek is ideje eltelt, költség dolgából még sem provideal, holott a mint kezdenek dolgaink folyni, csak szüretre mehessünk haza, kiváltképen ha succedalni kezd a kurucz atyafiakkal való trak atus, kiknek micsoda kivánságuk légyen és arra micsoda válaszok és kitől, ex inclusis megértheti. A repartitiok, militares executiok és egyéb oppressiok dolgát a nemes országgyülés király urunknál mélt. palatinus által proponáltatta. Eő felsége in instanti sub amissione officiorum mind Kaprara general, mind Valseg administrator uraknak megparancsolta, azon dolgok suspendálását. Az compillatiokhoz hozzá fogtunk, elkezdvén az ő felsége diplomájának első conditiojától végig. In negotio religionis evang. etiam actu laboratur, az iránt való gravamenek, evang. statusok által tegnap presentáltattak ő felségének, Kolonics Ádám, Gerhardt György és több evang. atyafiak által Német-Ujhelyben, ott levén mostanában ő felsége. Bulyovszky Ferencz kéreti, Ebeczky Menyhért ur ne nehezteljen hogy vásárlásiban rnég nem tehetett semmit, nem is tehet, mig valamelyik Bécsbe mem megyen, mert itt nem kaphatni valamire való portékát, az ki van is drága, hitemre némely vásárlást azon áron Füleken is tehet. Tarcsa In stb.8)
E bizalmas jelentés örvendetes tudomásul vétetett a küldő megye által, s a követeknek 240 renusi frt küldetett további napidijul.
A melléklet, melyről a levélben emlités tétetik, másolata azon előterjesztésnek, melyet az országgyülési rendekhez intéztek "Istennek dicsőségeért, Hazánk szabadságáért Bujdosó s, fegyverben levő uri, főnemesi s vitézlő Magyari rendek. " Hazánknak annyi esztendőktől fogva-szól az előterjesztés-siralomra méltó elpusztulását könnyes szemekkel szemlélvén, kivánták javát munkálni. Most a rendek is alkalmatosságot nyertek erre. Ideje ő felsége előtt "nemzetünknek minden rendbeli szabadságát, szent diplomája szerint való megadását, annak confirmatióját, abban vallásunk, evang. religiónk, - nekünk mindenek fölött legelsőbbet, munkálni. Azt hisszük, hogy a rendek, minket is hazánk igaz fiának elismervén, velünk együtt munkálkodgya lelki és testi szabadságunkban való telljes contentumunkat." Ajánlják a török nemzetnek contentióját is, "kitől Isten után csak a neki való kedveskedés oltalmazhattya meg szegény hazánkat. Protestálnak is a felett, Isten és ő Angyalai és a rendek előtt, ha ezen dolgokban nem munkálkodnának ugy, hogy ők is kik annyi esztendőktől fogva bujdosást és nyomoruságot szenvedtek, ez ügyben fáradozó hazafiaknak ne ismertessenek el."
"Az tekintetes és nemes magyar országnak minden statusból álló Rendei" aláirással, 1681. jun. 18-án kelt válasz, szintén mellékelve foglaltatik. 9) A rendek nagy elismeréssel fogadták a bujdosók ezen előterjesztését., és ennek kifejezést adva, utalnak Eszterházy Pál nádornak jun. 17-én kelt és szintén mellékelt válaszára, melyben a nádor felhivja őket, hogy a tárgyalások végett megbizottaikat küldjék ide, és a letelő fegyverszünetet, továbbra is hosszabbitsák meg. 10)
VIII. A megyei követeknek szept. 3-án kelt hivatalos alakban, mindkét követ aláirásával ellátott jelentése, a megye panaszos előterjesztésére felvilágositó választ tartalmaz. A repartitiók, accisák és a katonai végrehajtások megszüntetéséről, a követek ő felsége intézkedését már juniusi leveleikben tudatták a megyével. Ugy látszik, tényleg mi sem történt ebben, mert az adókövetelések, és katonai végrehajtások tovább is épen ugy alkalmaztattak, mint az előtt. Ez ügyben irt a megye követeinek, kik is tudatják hogy:
"Sub dato 13. aug. Fileken celebrált generális congregatioból irt levelét vettük. Való dolog, mielőtt a levél érkezett, immár is tudva volt a nemes országnál ezen kassai administrator ur kivánsága, melyet a nemes ország méltó consideratióba vévén, nem kevéssé ütközött meg benne, hogy egyfelől Klmes Urunk Királyunk ö felsége nagy Kegyelmesen assecuralván bennünket méltóságos palatinus urunk által, repartitionak, accisának és egyéb contributionak nyaka szakadásáról; másfelől ex effectu mást expediálván: solemnis követségek által Kgls urunknál ő felségénél suplicalt azon terhes impositioknak sublatiojáról, miután a nemes országnak kivánsága szerint, kegyelmesen resolvalta már magát ő felsége-Erre érkezék Commisariusoktól, kik ő fsége absentiájában itt hagyattak, levél formában válasz, az kiben igen is repartitionak, accisoknak és egyéb contributioknak sublatiojáról assecurálják az nemes országot, de ellenben equivalentiát emlegetnek, ugy hogy nem zsák, hanem párnahaj, mondhatnók felőle. Sokféleképen gondolkodott a nemes ország, de csak azon nyugodott meg, hogy gravamenbe legyen. Fölötte sok a gravamen, ugy hogy már tiz vagy tizenegy hete leszen vagy több is hogy fáradunk benne, és még sem végződött el. Melyek mivoltáról gondolkodván az nemes ország, maga előtt látván, hogy a haza tüze nem szünik-erre való nézve, oly mediumokat kiván ő felségének subministralni, hogy a bujdosók vissza hozatván ő felsége hüségére, a haza tüze szünjék meg. Mi megküldöttük azon mediumoknak elenchusát, melyek által remélyük haza csendességének helyre való állását. Ma holnap a gravamenek leiratván ő felsége elébe mennek, méltóságos palatinus urunk representálta is már, melyet mind ő felsége mind az udvar kedvességére javallya. Reméljük két hónap alatt végbemennek, és mi megszabadulhatunk innen. Portára való követség sok ajándékkal készitetik. Gróf Caprara Sándor az internuncius ő felsége részéről, ha obtineálhatjuk, hogy magyar is menjen, jó indicium lenne, dolgaink accomodatiojának. Gratuitus labor is indikáltatott a gravemenekbe, hogy articulariter administráltassék. Datum Sopronii die 3 mensis Sept. 1681.
E levélből kitünik, hogy a gravamenek tárgyalása, csak szept. hóban vette kezdetét az országgyülésen. A gravamenek pontjai, a mint a megyei követek tudatják a megyével, a következők:
a nádor tekintélye helyreállitandó, repartitio, accisa stb. törlendő;
az ország szabadsága és kiváltságai megtartandók;
a törökkel magyar követ tárgyaljon a béke felől,
a vallás diplomái fentartandók;
a számüzöttek javai visszaadandók,
az idegen katonaság távolitassék el;
a végvárak tisztsége, a kamarai hivatal stb. magyarokkal töltessék be;
a végvárak kijavitassanak, foglyok bocsátassanak el;
a kamara törvényeinket tartsa meg, az elhaltak ugy a nótába esettek javai birói úton confiscalandók;
nyilt háboru esetében, a felkelés ügye szabályoztassék;
a sérelmek tárgyalására a királyi koronázástól egy év alatt országgyülés hirdetendő;
a gubernium, úgy a helytartóság töröltessék. 11)
IX. Tassy alispán okt. hó elején elhagyta Sopront, visszatért Fülekre, és esak Bulyovszky maga maradt ott mindvégig. Bulyovszky két jelentése maradt fel nov. hó folyamáról, egyik nov. 14-én keltezve, követtársa Tassy alispánnak hozzá intézett levelére, válaszképen szól:
"Fülekről 26 okt. kelt levelet vettem. Szegénységnek sok opressióit nem csudalom, mert szerte-széjjel az országban, azon panaszkodnak. Isten annak orvosa. 22-én sessiónk lévén ujabb resolutio jött, az előbbivel csaknem conformis. Egyetlen egy punctum sincs, hogy cum contento gravameneink replicaihoz tendálna, a hol láttatik is, telt a sok nisi, si conditionata limitatiokkal. Mai sessiónk alatt hozzá kezdettünk a replicához; resolutiónk jött a repartitio és gratuitus laborra; mikor és micsoda consolatioval mehetünk, a jó Ist. tudja." Utóiratként, miután a postamenetel késett, feljegyezve van még: "mivel ő felsége magyar residens intertentiójára pénzt kért, ugy gondoltuk; hogy portánként egy-egy frtot adgyunk: A repartitióra militare subsidumot is kiván ő felsége; sok discursus után, hogy annál inkább roboráltassuk a tolláltatott repartitiót; loco Dicae igértünk országostól az 13 vármegyék portája után két köböl buzát, a dunáninnen és tul vármegyéktől 4-4 köböllel. Mivel pedig a media Tricesima után is kiván ő felsége valami jövedelmet, honnan a végvárbeli katonák tartassanak, ahoz oly mediumot nyujtott, hogy tolláltatván a sok haszontalan vám, a sótól bizonyos jövedelmet vehessen. Ezeket pedig mi sem igértük maskepen, hanem hogy szabadságunk adassék elsőben gravamenünk szerint, az német accomodáltassék, in disciplina tartassék."Nov. 28-án kelt levelében Bulyovszky Ferencz ismét válaszolólag Tassy Mihály alispán levelére irja: hogy "jóllehet semmi oly bizonyos dolgokról nem informalhatom, minden dolgaink ő felsége tertiaria absolutiójatól függvén. Hogy minému pátenst sollicitaltunk ő felségétől de non fiendis gratuitis et violentis extorsionibus, aliisque insolentiis et excessibus militaribus, a nemes varmegye számára is extrahaltam egyet, kiért bizony négy tallért adtam. Kglmtek vidimaltassák deak vagy magyar nyelvre. Mikor lesz szabadulásunk csak a jó Ist. tudja."
Az emlitett kiralyi nyilt parancs, Sopronban nov. 9-én kelt, az ország tisztviselői és katonai személyiségeihez intézve. 12) "Országunk hu rendei gravameneiben alázatosan representáltatott, hogy micsoda excessusokat és insolentiakat követtek el a föl-alá járó német hadaink, a szállásokat magok kedvére kiosztották, residentiakat, kuriakat, szegény parasztok házait elfoglalták, kifosztották mészárszékeiket, korcsmaházaikat, a falukat elrabolták, magokat elfogták, és nagy sarczon bocsátották el, élelmet, bort, sört, abrakot, szénát erővel elvitték, szekereket erővel elhajtottak, sok marháik oda veszett, parochiakat, lelki tanitókat sem kiméltek, kelyheket templomokból másféle sok kincscsel elvitték, capitulatusokat, canonicusokat a cleri gyalázatjára megarestálták, magnásokat, nemeseket, megyék, városok tisztjeit halálra verték, sőt megölték; asszonyokat, szuzeket megszeplősitették; viceispanjokat és nemes birókat megarestálták stb. stb. Szigoruan tiltatnak jövőre mindezen exessusok, s a bunösök büntetéssel fognak sujtatni."
Már maga e királyi nyilt parancs is konstatálja azon visszaéléseket, melyeket a német katonaság ez országban elkövetett, s melyek elviselhetlensége készité az ország "tüzére" a folytonos gyuanyagot.
X. Bulyovszky utolsó levele Sopronból decz. 2-án kelt. Levele elején, a fent érintett királyi parancsot ismerteti ismét, hogy az "mind Petheő ur exorbitatioitól mind pénzes buzának administratiójától megmenti a vármegyét." Aztán folytatja tovább:
"Itt való dolgokról mit irjak nem tudom. Harmadik resolutiója kijött ő felségének, az mely prioribus inhaeret. Az ország mivel in potioribus resolutiója nincs; tovább akar suplicálni és replicálni, az clerus urak világi urakkal resolválták magokat ő fségének, hogy ők contentusok; igen meghasonlottunk, csak azt kiáltják, artikulusokat csináltunk, diploma, lex, instructio s ahoz lelkünk ismereti mást dictál; más felől midőn ő felsége harmadik resolutióját elolvasták volna, a zöld háznál mélt. Palatinus Urunk kezde persvadeálni, klmes Asszonyunk ő Fge coronatiójára; egyszersmind csak felkiáltotta a papság és az urak közul némelyike: méltó, méltó ! azalatt ex composito lévén a dolog, dobok, sipok, trombiták fujni verni kezdik, nem is szólhatának az országbeliek, palatinus urunk felkele és elment örvendetes hirrel az udvarba s most immár post factum desperalni kezdi az országot; de ha meg nem valtozik, tegnap resolváltuk mind ő ngnak, mind az többi uraknak, valameddig minekünk secundum diploma leges instructiunes feltett gravamenünkre satisfactiónk nem jön, mi ahhoz nem szolhatunk. Az alatt ő nga korona őröket csak el küldé a szent koronáért, csak a jó Ist. tudja mint leszen dulgunk. Sok volna mit körul kellene irnom, de a többit relatióra hagyom. Az pedig mikor lehessen jó Ist. tudja, jólehet ő felsége köztünk való lakásának épen csak két hetet vetett stb. Sopron. 2 dec. 1681.
Az országgyülés decz. végén befejeztetett. Decz. 30-án szentesitettek a hozott törvények.
Az evang. statusok, miután vallásügyi sérelmök, ugy a mint kivánták, orvoslást nem nyert, mint Bulyovszky jelentéséből is kitunik, tiltakozást emelve hagyták el az országgyülést. A király meghallgatva ugy az evangelikus, mint katholikus, rendek egymást kölcsönösen vádoló sérelmeit, barátságos egyezkedésre utasitotta őket. A kath. rendek ez időben már többségben voltak az országgyülésen. A kisebbségben levő evang. rendek elutasiták a barátságos egyezkedésre intő királyi felhivást, s igy az országgyülés többséggel döntött az ügyekben. A királyi propositiókkal kezdetben a kath. rendek is elégedétlenek voltak, melyeknek egy pontja az 1670-iki stotusquot állitotta fel az egyházak birtokjogát illétőleg a kiegyezés alapjáúl, miután ez sérelmesen felforgatná az azóta szerzett jogokat, s egyszersmind megakadályozná a földesurak jogát, birtokaikon a templomok felett szabadon rendelkezni. Ez ellenébe az evangelikusok a restitutio in integrumot kivánták magok részére: azaz, minden általok valaha birt templom, iskola s egyéb egyházi jövedelem visszaállitását. Az evangelikus rendek elutasitották az egyezkedésnek még kisérletét is, miután magok részéről, kizártnak nyilvanitották az engedésnek még lehetőségét is, mely az egyezkedésnek egyik feltétele.
Az evang. rendek e magatartására befolyással lehetett a "bujdosó rendeknek" és azok élén Tököly Imrének időközben történt végzetes elhatározása is.
Érintettük a megye követeinek jelentése folytán, a bujdosók előterjesztését az országgyüléshez, melyben elismertetésöket, és ennek kapcsán a törvényhozási teendőkben egyenjoguságuk érvényre emelését követelték. A már megválasztott nádor, a további egyezkedésre, megbizottaik kiküldésére hivta fel őket.
Időközben azonban, az ottoman porta elhatározása a bujdosók javára dőlt el. A porta nem látta czélszerünek, hogy a bujdosók békére térjenek; ez okból felhatalmazta Apaffyt, hogy egyenesen segélyt nyujtson nekik, sőt kilátásba helyezte, hogy tekintélyes haderővel fogja támogatni további mozgalmukat. Ily viszonyok között, Tököly és a bujdosók, könnyu szerrel hányhatták fel a vádat az országgyülés és Leopold ellen, hogy az ő meghallgatások nélkül már nádort is választottak, s igy velök komolyan szóba állani sem akarnak. Tököly e tartózkodása; visszahatott az evang. rendekre, kik most már az országgyülésen a restitutio in integrum álláspontján maradtak mindvégig, mint ez kitünik azon jelentésből, melyet Bulyovszky Ferencz decz. 2-áról intézett Fülekre a megye alispánjához.
Megjegyzendőnek tartjuk itt azt, hogy Tassy Mihály alispán, Bulyovszky követtársa katholikus, Bulyovszky evang. vallásu volt. Igy egy kath. és egy evang. vallásu képviselte a megyét, melynek rendei között az evangelikusok voltak többségben. Mutatja ezt az is, hogy midőn 1682. év april. 29-én tartott közgyülésben a hozott törvények kihirdettettek, azon közgyülésen az "evang. status a vallás ügyében hozott törvényeknek ellenmondott, ragaszkodva azon nyilatkozathoz, melyet a status a nádor és országbiró előtt kifejezett," és ez jegyzőkönyvbe is felvétetett.
Meg kell még jegyeznünk azt is; hogy Tassy Mihálynak időközben hazatérése az országgyülésről; valószinüen azon szándékkal történt, hogy mint kath. fél, az országgyülési tárgyalásoknál, az evang. rendek merev álláspontját a vallási kérdésekben személyileg nem representálhatván, a tért Bulyovszky követtársának engedte át.
1) Hevesmegye ltárában.
2) U. o.
3) Nemz. muz. ltárban.
4) Tört. Tár. 1887. évf. 319. l.
5) A rabok fuvaroztatása tilalmát, mint annak helyén ismertetjük, - ugy a török, mint magyar hatóság egyenloképen köröztette már; de ugy látszik ennek kevés eredménye volt. (Lásd 28-ik fejezet V. p. alatt.)
6) Hevesmegye ltárában ugyanezen évi sz. a.
7) Lásd Hevesmegye ltárában ugyanezen évszámok alatt.
8) Eredetije Hevesmegye ltárában.
9) Hevesmegye ltárában ugyanazon év sz. a.
10) U. o.
11) Megyei jegyzőkönyvben ugyanazon évben.
12) Hiteles másolata Hevesmegye ltárában.
