NYOLCZADlK FEJEZET.
I. II. Ferdinand király, és Pázmán Péter halálával támadt zavarok 1637-ben. Losi esztergomi érsekké, Lippay egri püspökké neveztetik. II. Eszterházy Miklós nádor és Rákóczy György erdélyi fejedelem közötti gyülölködés. Lippay püspök müködése egyháza érdekében. Szövetsége Homonnay Jánossal, Rákóczy György ellenségével, a felvidéken. A beeli apátság birtok-ügye és Czeglédy Albert beeli apát. Homonnay jutalmaztatása. Jakusits egri püspök ellenmonmondása elődje adományozása miatt. Lippay és Jakusits téritési muködése a ruthenek között. Jakusits utódja Kisdy Benedek. A káptalan visszatérése Jászóról Kassára 1649-ben. Kisdy püspök áldozásai. A kassai akademia és papi seminarium. III. Rákóczy György hadi mozgalma 1644-ben. A felvidéket hadai megszállják. Kassa meghódol. IV. A linczi béke. Hét magyarországi vármegye, ezek között Borsod, Rákóczy uralma alá kerül. Borsodvármegyéhez csatolva volt Csongrád, mig ez vissza nem kerül, Hevessel egyesittetik 1647-ben. V. Rákóczy György halála 1648-ban. Borsod visszaszáll III. Ferdinandra, Csongrád ismét Borsoddal egyesül.
I. II. Ferdinand király 1637. febr. 15-én történt hálála . után, ez év márczius 19-én Pázmán Péter is meghalt, ki Rákóczy György erdélyi fejedelemmel a lehető legjobb viszonyban igyekezett élni. Az ő halála után, már az 1638-iki országgyülésen, mutatkozott a protestans rendek ingerültsége, kik Rákóczy Györgyben birták háttéri támaszukat. Habár az országgyülés engedett III. Ferdinand kivánságának, s nejét Annát királynőül megkoronázta, és ott a vallási viszály kiegyenlitésére több intézkedés is történt, előre látható volt: hogy Pázmán békitő szelleme elköltöztével, a heves Rákóczy-ellenes Eszterházy Miklós nádor gyülölködő politikája a mindig fennálló viszály üszkét lángra fogja lobbantani.
III. Ferdinand nyomban trónra lépte után, az esztergomi érseki székre Losi lmre egri püspököt, s ennek helyére 1637. máj. 1-én Lippay György veszprémi püspököt és kir. kancellárt nevezte ki. Főigyekezete volt most III. Ferdinandnak a törökkel ujabb békeegyezséget kötni: igy sikerült Lippay egri püspök és kancellárja közvetitésével 1642. márczius 19-én, a szőnyi békét ujabb 20 évre megállapitani.
IL Eszterházy nádor és Rákóczy fejedelem közötti gyülölködés azonban Rákóczyt nrindinkább ovatosabbá tették, ki most, miután Ferdinand megbékélt a törökökkel, s igy e részről segélyre nem számolhatott, külszövetségek keresésében vélte biztonságát fentartani.
A gyülölködés immár Rákóczy neje Loránffy Zsuzsanna ellen irott pasquillusokban nyert kifejezést, kinek buzgó evang. felekezetisége, és ez irányban páratlan áldozatkészsége, csak ingerelte az udvari köröket, hol most a kiváló Rákóczy-ellenes Eszterházy nádor kerekedett felül, és intézte az ügyeket.
A felvidéken Lippay egri püspök és kancellárnak Rákóczyék elleni müködésében; mintegy jobb keze volt Homonnay (Drugeth) János országbiró, zempléni főispán, a felsőmagyaronszági részek főkapitánya, buzgó katholikus, és igy Loránffy Zsuzsanna Rákóczy Györgyné evang. felekezeti buzgóságának ellenlábasa; habár nem mondható, hogy nevezett országbiró s főispán, Lippay püspök és egri egyháza érdekeinek mindenben kész eszközeül szolgált volna, mint azt látjuk a beeli apátság birtokügyének következő kérdésénél.
Szarvaskő török kézre jutása után ugyanis, eddig e vár czéljaira forditott beeli apátsági birtokok, szintén világi férfiak kezére jutottak, nevezetesen már a mult században emlegetett Barius Demeter használatában találjuk a 17-ik század elején, ki az apátsági falvakat, Horváth, Uppony, Bótha, Ostoros, Apáthfalva, zálogba adja Barcsay Jánosnak. 1638-ban az egri káptalan egyik kanonokja Czeglédi Albert, nagyprépost és püspöki vicarius, a király által beeli apáttá neveztetvén ki, mint "abbas trium fontium de Beel" a zálogösszeget Barcsaynak lefizette, s azután a törvények értelmében követelte, hogy az apátsági birtokok rövid úton átadassanak. Barius Demeter özvegye Barna. Katalin és fia Barius Ferencz Homonnay országbiróhoz folyamodtak, hogy örökségképen birtokolt Horváth, Bótha, Ostoros, Apáti stb. birtokaik tulajdonjogától "ekképen meg nem osztathatnak." Az országbiró 1638. decz. 26-án kiadott rendeletében, e kérelem folytán inti Paczoth Sándor felsőmagyarországi részek administratorát és Usz János kamarai tanácsost, hogy ily eljáráshoz kezet ne adjanak, hanem utasitsák Czeglédi Albertet törvényes eljárásra. 1)
A beeli apátság fentjelölt községeit 1659. márcz. 12-én már Szászy János apát ur (Abbas trium fontium de Beel) makói Szél Miklós nevü tisztjének kezelésében találjuk, kit Hevesmegye közönsége hivatalosan megintett, hogy Kós György tenki lakos nemes levelét "erőszakos kézzel ne rontsa, hanem járjon el ellene törvényesen." 2) Tehát a beeli apátsági birtokok viaszaszerzése megtörtént.
Az evang. rendek a fentebb érintett versengés folytán, Rákóczy György erdélyi fejedelemnél, a katholikusok Homonnay János és Lippay György püspöknél találták meg védelmöket. Homonnay felvidéki fökapitány rendelkezésére álló fegyveres ereje, közvetlenebb befolyást és hatalmat gyakorlott e versengésben, mint Rákóczy; s az elnyomott evang. felekeztnek nem volt mit tennie, mint Erdélybe menekülve sürgetni Rákóczyt a fegyveres közbelépésre, kit Homonnay minden eszközzel igyekezett megfosztani felvidéki érdekkörénék hatalmi eszközeitől.
Nagy csapást mért Rákóczyra Fendinand király azzal, hogy Tokajt, Tarczalt összes járulékaival. 1642-ik évben Homonnaynak adományozta. Lippay püspök pedig ugyanazon év szept. 10-én, ezen uradalom után az egri püspökséget illető tizedilletéket Homonnaynak 4000 frtért átengedte. Lippay ez évben az esztergomi érsek székre emeltetvén, utódja Jakusith György ez ellen tiltakozott, és Ferdinand királyhoz fordult, hogy a püspökség törvényes illetékére jogát állitsa helyre. Ferdinand király, habár Lippay püspök tényét helybehagyta, nem térhetett ki Jakusits igénye elől, és felhivta Homonnayt, hogy "a tokaji uradalom adományozásával nem volt czélja az egri püspököt illető jogát érinteni, és igy a tized ügyében igye kezzék Jakusits püspökkel kiegyezkedni." 3)
Lippay püspök által Homonnay Jánosnak adományozott zempléni tized ügye, a Rákóczy Györgygyel 1645-ben megkötött linczi egyezség folytán annyiban változott meg, hogy a Rákóczynak engedett Tokaj és Tarczallal a tized is reá szállott és birtokolta azt haláláig, daczára Jakusits protestatiójának. Pálffy Pál országbiró elött Jakusits kitartó küzdelmének eredménye mégis az lett, hogy az eperjesi tanácskozmányon Rákóczy beleegyezett az egri püspök és káptalan zempléni tizedeinek visszabocsátásába.4)
Jakusits egri püspök és Heves és "mindkét Szolnok" főispánja 1647. nov. 21-én 38 éves korában halt meg. 5)
Jakusits püspöknek egy nevezetes müködéséről emlékszik meg Smidt (III. k. 244), hogy az egri egyház területén levő ruthen nyelvü népet, Parthen Péter munkácsi püspökével együtt, a keleti egyháztól a római egyházba vezette vissza. Ez irányban a kezdeményezést Lippay püspök tette meg, utódja Jakusits folytatta nagyfontosságu feladat befejezését, melyet a fenti időben jelzett halála akasztott meg. Utódjául Kisdy Benedek 1648. febr. 2-án neveztetett ki. Kisdy előbb hatvani prépost, majd szirmiai és váradi püspök volt.
A linczi békekötés után beállott nyugalmasabb idő lehetővé tette, hogy káptalani székhelyül, a törökök által zaklatott és védtelen Jászó helyett ismét Kassa tüzessék ki. 1649-ik évben tartott országgyülésen tehát a 38. tczikkben kimondatott, hogy a káptalan Kassára költözzék, hol lakóházat is vásárolhat mágának. Igy tért vissza Kassára az egri káptalan Jászóról, hol majd 36 évet töltött:Egy házul a francziskanus atyáknak most a kincstár által fegyvertárul használt temploma adatott át, szentélyével, tornyával és a templom körüli temetkező helyével. E templomat 1650. máj. l-én adta át Mosdosi Imre kamarai administrator a káptalannak királyi rendelet folytán, mely később tetemesebb költséggel alakitatott át kellő használatra.
Kisdy egri püspök 1657-ben alapitotta Kassán az akademiát, az ottani gymnáziumot kibővitve a bölcseleti, jogi és theologiai felsőbb tanintézetekkel, és ezzel a felvidéken hiányzó tudományos képzésnek alapját gyarapitá. Főleg a papi képzésre irányozta még alkotásaiban figyelmét, és egy ily papi szemináriumra a pozsonyi káptalannál levő 30000 frtot hagyományozta. Ez összeget 1660. nov. 5-én 5% -tóli kamatfizetés mellett. Leopold király hadiczélokra . Pálffy Tamás püspöktől és az egri káptálantól kölcsönképen felvette. 6) A kassai akademia 1660-ban nyilt meg, a megnyitás fényes ünnepélyén azonban az alapitó nem lehetett jelen, mert ezen év jun. 22-én meghalt.
III. Az elégedetlenség összehalmozódott gyuanyaga 1644. Jan. 3-án Gyulafehérvárott tartott erdélyi országgyülésen lobbant fel, hol az erdélyi rendek hozzájárultak Rákóczy tervezett hadviseléséhez, III. Ferdinand ellen. Rákóczy február elején már SAUjhely alatt állott seregével, márczius havában Forgács Ádám felsőmagyarországi főkapitány feladta Kassát, mely diadal után Szendrő, Putnok, Ónod; Diósgyőr, Szatmár átállott Rákóczyhoz. A végzetes polgárháború váltakozó szerencsével folyt, mignem 1645. decz. 16-án megkötetett a linczi egyezség, mely az 1646-ik évi országgyülésen foglaltatott törvénybe.
IV. A linczi egyezség. szerint hét magyarországi vármegye Abauj, Borsod, Zemplén, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Kassa, Szatmár, Nagybánya, Kálló városokkal a fejedelem haláláig az erdélyi fejedelemséggel egyesitve maradtak, Tokaj, Tarczal, Regéczvárak Rákóczy örök birtokává lettek. Szatmár és Szabolcs vármegyék, a fejedelem halála esetében is; utódja alatt volt maradandó, de csak ennek haláláig.
Hevesmegye e szerint a háborús idők viszontagságait kivéve, hová tartozandóságával ezuttal érintve nern volt. De hatáskörében gyarapodott, a mennyiben Borsodmegye Erdélyhez tartozónak mondatván ki a ent ismertetett egyezség szerint, miután Csongrádvármegye Borsoddal volt egyesitve, intézkedni kellett Csongrád vármegyének más vármegyéhez csatolásáról, és e tekintetben az 1647. évi 108. tvczikk megállapitá, hogy mig Borsodmegye vissza nem kerül, Csongrádvármegye Heves és Szolnok vármegyékkel legyen összekapcsolva.
V. E viszony nem sokáig tartott igy, mert Rákóczy György fejedelem 1648. év okt. 12-én meghalt. Halála után az erdélyi rendek, fiát II. Györgyöt választották meg Erdély fejedelméül. Rákóczy Györgygyel, az apával kötött egyezség szerint az öt tiszáninneni megye Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abauj visszaszállott Ferdinand királyra, mert e megyék csak élte fogytáig illették I. Rákóczy Györgyöt.
Ezen megyék visszakerülvén, megszünt az 1647. évi 108. tczikk amaz intézkedése is, hogy Csongrádmegye mig Borsod Ferdinand király uralma alá vissza nem kerül, Heves és K. - Szolnok megyékkel, legyen összekötve. Borsodmegye Ferdinand király uralma alá 1648. év végén visszakerülvén, Csongrádmegye is Borsodhoz ment át az 1649. év folyamán. Igy Fekete Miklós nemesi levelét, Borsod és Csongrád egyesült vármegyék Szendrő végvárában 1649. év. okt. 13. tartott gyülésén látjuk már kihirdetve.7)
Az uniált három megye, Heves-Csongrád és K. - Szolnok, alig két évig volt tehát együtt, 1647. évtől 1648. Év végéig. Az 1647. évi 36. tczikk szerint megrendelt és végrehajtott porta-összeirás regestruma, már Csongrádmegye portáit is tartalmazza . Heves és Szolnok megyék portái mellett, mely megye a hevesmegyei első szolgabirói járás szolgabirája Pápay János kerületéhez csatolva találtatik 8)
Csongrádmegye 1640-42-ik években Pestmegyével volt uniálva.,.Nos universitas Dom. Mag. Nob. Com. Pest Pilis Albensis Sedis Solt et Csongrád", - igy olvassuk ezt ezen egyesitett megyéknek 1642-ik évben Füleken kelt közgyülési jegyzőkönyvében. 9)
Csongrád ezután Borsodmegyéhez csatoltatván, csak a fentebb vázolt körülmények folytán, rövid időre egyesitetett Heves és Szolnok megyékkel. "Heves, Csongrád és Külső Szolnok vármegyék alispánja, kürthi Vámosy István" küldi ki 1648-ik évben Némethi Pál szolgabirót Horváth János esküdt-társával tanuhallgatásra. "Heves, Csongrád és Külső Szolnok egyesült megyéknek Fülekvárában 1648. év karácson után tartott közgyülésében" Szilasy András protestal Bankfalva, Gyikintó, Dorosma és Szent-Mihály csongrádmegyei praedimoknak a szomszédok által törvényellenesen történt használata ellen. 10)
Ezek azt mutatják, hogy Csongrádmegye Heves és Szolnok megyékkel teljesen egygyé vált, s ezen egyesült három megyének egy és ugyanazon közgyülése, alispánja és szolgabirája volt. Csongrád megyének e szerint külön tisztikara nem volt, területe egyik tiszti szolgabiró kerületéhez csatoltatott.
1649. év máj. 21-én "Heves és Külső Szolnok Vármegyék substitutus Viceispánja boldogkeszi Kis János" utasitja Némethi Pál szolgabirót bizonyos tanuhallgatásra. Tehát ekkor már Csongrádmegye nem volt e megyékkel egyesitve. Borsodmegyével történt egyesitése Csongrádmegyének, aligha felelt meg e megye közérdekének, mert mint a későbbi évek országgyülési utasitásában találjuk, Csongrádmegye nemessége folyamodott. hogy Heves és Szolnok megyékhez csatoltassék.
1)NRA. ez. 1735. sz. 52.
2) Ugyanazon évi megyei jegyzőkönyvben.
3) Smidt III. k. 241. l..
4) Értek. a tört. tud. köréből 13. k. 20-35
5) Smidt III. k. 246 Pruszai sirboltjára (Trencsén megyében) vésett felirat "episcopus agriensis comit. Heves et utriusque Szolnok supremi Comitis" sorokban hirdeti Jakusits kilétét. Az "utriusque Szolnok" kifejezésnek nincsen értelme, mert Hevessel Külső Szolnok vármegye volt egyesitve.
6) NRA. 1736. cs. 22. sz. Ebből világos, hogy Pálffy Tamás, Kisdy halála után nyomban kineveztetett egri püspökké, mert 1650. nov. 5-én már mint ilyen intézte a kérdéses kölcsönügyet.
7) Lásd Hevesmegye levéltárában.
8) Okmánytárban 13. II. sz. a.
9) Pestmegye levéltárában.
10) Pstmegye levéltárában.
