HUSZONKILENCZEDIK FEJEZET.

I. A vármegye álláspontja a török hatósággal szemben. II. A megye tilalma a törökkel birtok-viszonyba bocsátkozás ellen. Micsky lstván esete: Eordögh István követelése. Kigyosi András törökösségi pöre. III. Török eljárás adósaival szemben. IV. A gyöngyösi török kölcsönök. Hadsi Amhet uzsorás kölcsöne a gyöngyösieknek. A zsadányi török ur kölcsöne l 686-ban. Hajdár Laszló visszamaradt török Egerben. V. Több törökösségi eset.

I. Heves és K. - Szolnok vármegyék területe, már a mult szazadban meghódolt volt. Egervára és a védfallal köritett város, ugy később a vár birtokhoz tartozó községek kivételével, és ennek folytán az országos adónak is fele részét fizette: mint ezt munkánk II. kötetében részletesen ismertettük. (Lásd II. k. 335 l.)

Eger eleste után egy pont sem maradt, mely egyszersmind török kincstári és hűbéri teher viseléstől ment maradt volna.

Több alkalommal kérdés intéztetett a 17-ik század második felében a megyéhez, hogy irassanak össze a községek, melyek a török adózástól mentesek vagy most váltak adózóvá. A megyei gyülések jegyzőkönyvei mindannyiszor azt fejezik ki, hogy a kettős megye egész területe török adozó már e század elejétől, s igy nincs mit összeirni.

Valóban ugy is volt.

A török kincstári összeirások hiányában, a török adózás s földesuri illeték alkalmazási módjáról megyénk területén, egyes adatokból, csak is hozzávetőleges tájékozást nyerhetünk, mint azt alább ismertetni fogjuk.

Az 1654-ik évtől meglevő megyei közgyülési jegyzőkönyvek, egyáltalában nem foglalkoznak török ügyekkel másként, mint esetleg felmerülő mellék-kérdés alakjában, polgári peres eseteknél; a bünvádi eljárás pedig, a "törökösséget" vagy is a törökkel való érintkezést, büntetendő cselekményként tárgyalja.

A megyei jegyzőkönyvekben tehát egyáltalában nem találunk eseteket, hogy a megye török hatósággal közvetlen érintkezett volna. A megye közgyülése szükség esetében a nádorhoz fordult, vagy kissebb esetekben a végvárak kapitányai utján érintkeztek. A törökök is ezen módot követték, mint látni fogjuk alább Vécs török földesura leveléből, ki a füleki kapitány utján sürgeti a határigazitást. A megyei közgyüléseken egy-két eset forgott fenn, hogy közösen érdeklő török-magyar ügy intéztetett: például a már ismertetett török-magyar rab fuvaroztatásáról szóló ut-irány megjelölése; de a fenforgott panaszokra. "hogy a török elviselhetlen terhekkkel zaklatja a népet" hasonló feljajdulásokon kivül, tényleges intézkedéssel nem találkozunk, minthogy a panaszok vagy a nádorhoz terjesztettek fel, vagy az országgyülésre küldött követ utasitásába foglaltatott. A jegyzőkönyvek e némasága azt tanusitja, hogy a hivatalos megyei közönség soha sem ismerte el a török hatóságot, azzal érintkezésben nem állott, türte azt méltóságos némasággal, vagy egyszerü panaszos kifejezéssel intézte törvényes teendőjét, mintha más hatalom nem is létezett volna vele szemben.

Ha törvényes eljárása teljesitésénél a török együttlét akadályul merült fel, igyekezett azt óvatosan kikerülni. Igy 1654. évben azon körülménynél fogva, hogy "a szolgabirák a töröknek hodolt területen, biztos székhelyt nem birhattak, életök s vagyonuk veszélyeztetése nélkül, az ily hódolt területen az ország törvényei szerinti teendőikben, idézés, tilalmazás, határigazitás" stb. el sem járhattak, szabályként kimondatott: hogy a hódolt területen lakó szolgabiró helyett, a végrehajtási teendőket, a nem hódolt területen levő szolgabiró is teljesitheti. Ebből az tünik ki, hogy egyes szolgabirák, a hodolt területen birtokosok, esetleg ott is laktak. Ha tehát ezek egyes végrehajtásokat helyzetöknél fogva életök s vagyonuk veszélyeztetése nélkül nem teljesitheték, ily esetben más küldetett ki a teendők teljesitésére. A tulsó oldalon eredetiben olvasható alispáni rendelet élénk világot vet e körülményre.

II. 1676. decz. 2-án tartott megyei közgyülésen több felmerült eset alkalmából szintén szabályként mondatott ki: hogy miután ugy a nemesség, mint a jobbágyság kényszeritő szükségből érintkezésben áll a törökkel, és talán pénzbeli támogatását is igénybe veszi, és ezért nem iszonyodik örökségét is zálogul engedni, mely zálogot azután mások a töröktől az egész keresztény világ megbotránykoztatására megvásárolnak: határoztatik, hogy jövőre ugy nemes, mint jobbágy ovakodjék ily eladásokat és vásárlásokat a megyei hatóság vagy földesur tudta s beleegyezése nélkül eszközölni "sub poena impalationis", karóba-huzás büntetésének terhe alatt.

E statutum hozatalára következő esetek nyujtottak alkalmat.

1676. sept. 2-án Micsky István gyöngyösi nemes ember ellen emeltetett a panasz, hogy törökkel ingatlan vételre üzletbe bocsátkozott, s ezt török biróság előtt intézte el. A magistratus nevében, Dul Mihály tiszti ügyész hivatalból inditotta ellene a keresetet. Vádlott személyesen jelent meg, ügyvédje Kubini István kiséretében. Az ügyész vádjára Kubini védő ügyvéd előterjeszté, miként történt a vádbeli cselelekmény.

"Goda Susanna, a Goda-családból mit sem törődve Istennel, elhagyva a kereszténységet törökké lett és bizonyos Fáti nevezetü török feleségül vette. Idoközben az öreg Goda végrendelete jutott kezéhez, melynek alapján az egri kádi a törökké lett Goda Susanna javára itélt egy szolot, melyet Szeredi Ferencz követelt magának. Szeredi halála után kereskedtek az ő örökösei s most az egri pasa vádlottat maga elé idéztette, és erővel kényszeritette, hogy vegye át a szőlőt, és Goda Susannát a szőlő fejében elégitse ki, mit a kényszernek engedve teljesitett is. Ez eljárás miatt, maga gróf Eszterházy Pál felvidéki főkapitány is tiltakozott az egri pasánál.

A tiszti ügyész erre azt válaszolta, hogy épen Eszterházy tiltakozása mutatja, hogy Micsky tilos uton szerzette meg a szőlőt, mert annak birtok-jogát illetéktelenül itélte a kádi Goda Susannának. A megye határozata szerint pedig a töröktől birtokot venni tilos. A mi a kényszert illeti, erre a válasz volt az: hogy a Szeredi örökösök jogait kellett volna védenie a töröknél, s nem maga részére meg szerezni a szőlőt. De a kényszerrel szemben, megvan az ő magistratusa, miért nem fordult ehhez. Fátiné levele 1673. marcz. 19-én Váczról, melyben sürgeti, hogy a kötelezvény szerinti öszszeget küldje el, mutatja, hogy világos szerződés van itt szóban.

Az itélet szótöbbséggel hozva következő volt: "a haza törvényei ellen elkövetett tényeért vádlott mások elrettentésére és hogy a bünös cselekmény szörnyü tudata másokat is hasonló büntényektől elriasszon, karóba vonni kellene (in exemplum impalare debere.)."

1676. decz. 2-án a megye törvényszéke elébe terjesztetett ismét, hogy mintegy 18 évvel ezelőtt néhai Eordögh Mihály, akkor magyar kézen levő szecsényi végvárba ment Gyöngyösről katonáskodni, mire a hatvani török minden javait elfoglalta, igy Gyöngyöspüspökiben ugynevezett eördög-malomban levő rata portióját is, melyet azután hetven talléron Gyárfás Mihály vett meg, ki ezt ismét másnak adta át; most fentnevezett Eordögh Mihály fia István követeli, hogy malom részét az illető bocsássa vissza; ha kivántatnék, a hetven tallért kész letenni, de ugy hogy az a malom eddigi jövedelmébe számitassék be. Kérdésbe jött, hogy valjon a törvényszék ezen törökös ügybe avatkozhatik-e? Felperes azt vitatta, hogy egy megyei statutum szerint, a folyó adóssági ügy, mégha a töröktől vett kölcsön utján köttetett is, exequalandó. Tehát ez is végrehajtandó a megye által. A további eljárásnak nyomát nem találjuk a jegyzőkönyvekben.

Egy másik sulyos eset terjesztetett a megye elébe ugyanakkor. Kigyósy András előbbi időben Egerben török rabságba esett, s hoszszas sanyargatás után végre 180 frtig terjedő adós-levéllel magát megváltotta, melyet jótálloknak is alá kellett irni. Kigyósy a pénzt, mintegy 50 frt hián bevitte Egerbe azzal, hogy a hiányzó özszegért saját édes anyját vádolta be, kit azután a török ur elfogatott s börtönbe vetette, és midőn Söcs Miklós kezességére kiszabadult, fia Gyöngyösön saját házánál megrohanta; s Egerbe hajtotta ismét a törökökhöz, kikkel együtt egy kézre dolgozott, a felkelőknek kémszolgálatokat teljesitett, s más egyéb szolgálatokat tett. Vádlott tagadása folytán a törvényszék felmentette ugyan, de kimondatott: hogy "a törökkel folytatott bizalmasabb érintkezése, gyanut kelthetett, és igy jövőre ovakodjék attól, ha törökkel lesz dolga, intézze hitelreméltó személyek jelenlétében."

A törvényszék ez alkalommal kimondotta: hogyha bár felmerülhet a szüksége annak, hogy egyesek a törököktől pénzt kölcsönöznek; de szorosan tilalmaztatik, hogy bárki ily kölcsön fejében, egyenes örökségét kösse le és esetleg juttassa török kézre, melynek folytán "az egész kereszténység megbotránkoztatására szolgáló esetek azok, midőn egyesek az igy szerzett örökséget a törököktől vásárolják meg."

III. Mindannak daczára, hogy a törökösség, vagyis a törökkel való érintkezés bünös cselekményként üldöztetett, az ott kötött egyesség vagy szerződés a megyei hatóság előtt is érvényesnek ismertetett el. Igy Báthori Balázs Hatvanban török fogságban lévén, rimankodással reá birta a patai birót és pátert, minden jószágát lekötve megtérités fejében, hogy fizessék ki török sarczát, s ne hagyják ott. Hatvan tallért, két vasas hordót és egy taligát kellett ekként kifizetni. Később az ügy megyei törvényszék elébe kerülvén, ez helyben hagyta a visszafizetés kötelezettségét.

A törökök különben egyeseknek török részre kötött adósleveleivel könnyen és röviden bántak el. Egyenesen a községen hajtották be, melyben az illető lakott. Az ily községek birái azután pert inditottak az egyesek ellen, s e perben a törvényszék, ha kellőleg beigazoltatott, rendesen marasztaló itéletet hozott. Igy inditott Goda István gyöngyösi biró nemes Nádudvari János ellen keresetet, kinek tartozása fejében a város a budai vezérnek 80, csauszának 40 aranyat fizetett ki kényszer utján.

IV. Hogy a török hatóság rniként bánt el egyes törökök magán követeléseivel, azt érdekesen ismertetik a következő gyöngyösvárosi török adósságok esetei.

Gyöngyösvárosa tartozásainak fedezésére sokszor kényszerült kölcsönökhöz folyamodni, melyek folytán felmerült vitás ügyeit, más helyen rnegemlitvén, itt a töröktől vett kölcsöneit fogjuk bemutatni.

A török, midőn a városnak nem volt pénze, hogy a reá vetett török sarczot megfizesse, kölcsönt adott e czélra, természetesen nagy kamatra, vagy a mint látni fogjuk, pénz helyett bolti czikkeket adtak a szorongatott város biráinak, kiktől valószinüleg alacsony áron ismét csak ők vették vissza, hogy ekként gazdag uzsorával forgassák kölcsön-pénzöket.

Igy történt, hogy Csőke Lukács és Rédey Gergely akkori birák még 1664-ben, a város részére Hussein pasa és Sinan agától 120 ezüst tallért vettek kölcsön, mely összeg fejében 936 tiz polturás garast kaptak.

Nevezetes kölcsön ügylet köttetett 1671-ben, melynek kötelezvénye, a történetet magát is megismerteti, mely is ekként szól:

"Mi Gyöngyös városának lakosi mind az papista s calvinista rendről, adgyuk tudtára mindeneknek, hogy minket be hivatván az császár törvényire Hatvanba, tekintetes ngos és Vitézlő Skender bég, városunkban megöletett Szelim rabnak halála végett, ott törvényre mentünk, megsulyositott bennünket a hatalmas császár törvénye, kihez képest különben meg nem szabadulhattunk, mind Bek urunktól, kadia urunktól s a meg ölt rabnak atyafiaitól, hanem megszabadulására nyomorult városunknak kényszeritettünk felvenni Tekint. és Ngos Vitézlő Hacsi Huszain urunktól hat száz forintokat Szent Mihály napig, hogy akkorra pör és patvar nélkül pénzül tartozunk megfizetni. Datum Gyöngyösön jul. 22. a 1671. Ebből 1671. die 25 nov. 223 ft lefizettetett." 1)

Nevezetesebb kölcsönügylet az, melyet 1671. febr. 15-én Egerben kényszerültek kötni a gyöngyösiek, a városi adó kifizetéseért. Miután az előljáróság késett az adó behozatával, a biró Egervárában kalodába veretett. Rédey Gergely, Gyárfás Mihály, Csőke Lukács, Csala Bálint, Koncz Pál, Vizi Mihály városi küldöttek jöttek birájok kiszabaditása végett a várba. De pénzt nem hoztak. Tehát kölcsönt vettek fel "nagyságos Hadzi Amhet Csorbasitól" 150 frtig, aranyban, melyért Mehmet pasa kezességet vállalt, Szent Györgyig. Az aranyat száz polturában, azaz ötödfél frtban, a tallért 2 frt 25 denarban számitották. De az összeget nem pénzben, hanem portékában számolta le Hadzi Amhet, nevezetesen adott 40 sing patyolatot, 60 frtban, singje ötven polturáért; 5 kapczát 6 frtban, egy-egy 1 frt 50 denár; 660 vég pamut zsinórt 50 frtban; 40 vég czérna zsinórt 9 frtban, 17 oka dohányt 25 frt 50 denárban, okáját 50 polturáért számitva. A "nagyságos" urnak élénk üzlete lehetett ez időben.

1678-ban aug. 5-én vett fel a város Huszein urtól Egerben 50 frtot és 9 aranyat kölcsönben. A kikötött időben nem fizetvén, a contractust 250 frtra emelve hosszabbithatták meg. Az összeg emelése fejében, - ugy látszik némi kárpótlásul-5 rőf tafota és két sing fekete failongis posztót kaptak még.

A földesurak, mint fentebb is láttuk, nem lehettek közönyösek a város növekedő adosságaira nézve. Az ily adósság beszedésénél nem is mulasztották el, jobbágyaik érdekében, hogy az ellen ne tiltakozzanak, sőt fizetését meg is tagadták. Megtagadták főleg a fizetést a töröktől vett kölcsönökre. Ily esetre vonatkozik 1680. jan. 31-én a megye törvényszékén felvett ezen jegyzőkönyv is:

"Nemes Cseőke Lukács Gyöngyös városának első, Zéll Pál masod birája, többi esküdtjei, egész tanácsa, mindkét vallásu közönsége nevében és személyében, meghatalmazott nemes Almásy János, következő ünnepélyes óvást emel: miképen még itt levő, és sok elviselhetlen zaklatással szétszórt lakói, török iga alatt, kimondhatlan terheltetésekkel illettetnek, nemes és nem nemes ugy egyházi személyei, pusztitatnak, fogságba hurczoltatnak. Ezen felül a felkelők, ugy mint ő felsége végváraiban tartózkodó őrség, lovas és gyalog, Gyöngyös városában folytonos szallásolásaikkal, tollal le nem irható nyomoruságot idéztek elő. Mindezek folytán, a fizetendők teljesitése végett, pénz kölcsönt kellett felvenni, melyet mindkét rendbeli kath. és evang. közönség beleegyezésével az egri török uraktól kaptunk, hogy bizonyos időben visszatériteni fogjuk. Most letelvén az idő, a kölcsön megfizetéseért zaklattatunk; de némely földesur nem csak nem munkál közre, hogy beszedhessük, de sőt ellenzi, minek következménye lesz, hogy biráink Egerben idéztetnek, s ott fogságra vettetnek. Az ebből eredő kár az ellen mondókra szarmazik s ezt ezennel jegyzőkönyvbe vétetjük."

A töröktől vett kölcsönökre nézve, habár a megye a törökkel még az üzleti viszonyt is tilalmazta, még is szabályrendeletileg mondotta ki, hogy azok mint egyenes adósságok tekintendők, s az illetők ezek fizetésére kötelezendők. Több ily török kölcsönökből származó adóssági esetben a törvényszék rendesen marasztaló itéletet mondott.

Gyöngyös legutolsó török kölcsöne 1685. jun. 20-án köttetett "Egervárában lakos őr. Zsadányi ur ő nsága fiaival, Mehemet aga és Hajdar béggel 400 frtig 1686. karácsonra szóló fizetési kötelezettséggel." 1687. decz. 17-én Eger vára visszavétetvén, a törökök elmentek Egerből. Ugy látszik, hogy a zsadányi török ur s fiai itt marad tak, és a fent irt Haydar bég, ugyanaz "Hajdár László keresztényé lett török urral " kitől a város 1690-ben 2000 frt kölcsönt vett fel, melyet 7 év alatt, tehát évi részletekben fizetett vissza. Gyöngyös városának levéltárában egy jegyzék, a következő török adósságokról tesz emlitést:

Haczi Husain pasától 8 arany kölcsönöztetett;

Hatvani Hussein pasától 120 ezüst tallér;

Gyöngyösi határban megölt török kielégitésére 600 frt;

Hadri Amhet csorbasitól 150 frt .

Kisiri urtól 150, de nem fizethetvén, lett 250 frt. Ezek legnagyobb része, a fent ismertetett esetekből származik.

V. A törökökkel folytatott gyanus érintkezés, az ugynevezett törökösség vádjának eseteit tüntetik fel a következők:

1663-ik év febr. 23-án tartott megyei törvényszéki ülésben Filep Tamás, "mint a törökkel a kereszténység ellenségével titkos szö- vetségben álló gonosztevő" vádoltatott a megyei tiszti ügyész által, "hogy nem tudni micsoda gonosz lélektől vezettetve a nagy hatalmas Istennek örökké való, és következőképen világi magistratusoknak is időszerint való büntetéséről nem rettegvén, az töröknél keresztény atyafiai s netalán az egész kereszténység ellen is sok izben árultatásokat vitt végbe." Vádlott bizonyiték hiányában felmentetett ugyan, de azon feltétellel, hogy jövőre egyedül nem fog menni a törökökhöz, még ha hivatni fog is; és ezen esetben a pathai birótól társat fog maga mellé kérni, hogy minden gyanut elháritson magától. 1668. év jan. 21-én tartott közgyülésben panasz emeltetett, hogy Gyöngyösön kath, és evang. felekezetbeliek a törökökkel gyanus öszszeköttetésben állanak. Nehogy az ily büntények büntetés nélkül maradjanak, az alispán kiküldetett általános vizsgálat tartására, hogy az eredményről tegyen jelentést. 1671-ben pedig az egri káptalan, mint Szalók földesura intetett meg a megye közgyülése által, hogy "az ottani jobbágyok törökössége felett tartson vizsgálatot." 1676. apnil 29. törökösséggel vádlott nemes Szalay Mátyás ellen fel hozatott, hogy bizalmasan érintkezik a törökökkel, s kezökre dolgozik, mint ezt igazolták, szücsi, lőrinczi, ecsédi, apczi lakosok.

Vádlott ezt tagadván, tanui ellen kifogásolja, hogy azok nemtelenek,

ellene nem is tanuskodhatnak, de figyelembe sem vehetők, mert irányába ép ezért is ellenséges érzésüek.

Eskü itéltetett a vádlottnak azon állitására, hogy nem törökös. Volt olyan eset is 1673-ban, hogy "Czakó Jakab 14 éves, Szőke István társával juh-tolvajlással vádlott felmentetett, mert török volt és proprio motu lett keresztény."

1680-ban a vécsiek ellen rendeltetett vizsgálat, azon törökösségi vád folytán, hogy egri török földesurok, Haszán agának, egy keresztény leányt szolgáltattak ki. A vizsgálat részleteit nem ismerjük; de a tényállás kitünik, Haszán agának Koháry füleki kapitányhoz ez ügyben irt leveléből, 2) melyben következőleg beszéli el a leány esetét, vécsi jobbágyainak mentségére. Gáll Albert jobbágy Vécsről, minden cselédjével Lévára költözött. Fia Benedek Hatvan várában rabbá esett, kit Eszékre vittek le, mert törökké lett, "fel is beretválták mellé." A mint ezt az apa megtudta, menlevéllel feljött hozzá Egerbe, "könörgött sokat, hogy ne hadnánk fiát Török országnak megemészteni; megszántuk, utánna küldöttünk, sarczával uti költséggel." Benedek rab igy visszakerült Hatvanba, hol rabbá esett. De az apa, sarczát s Haszán költségét nem fizette le. Haszán rnost kezességet kivánt, e helyett Gáll Albert Árokszállására ment, és ott Szabó Györgynél levő Anna nevü leányát hozta fel zálogba Egerbe. "Maga hozta zálogba az apa Anna leányát, miért kell most a büntelen vécsi jobbágyokat háborgatni a leányért? - vagyon Fülek várában törvény és igazság, büntelen vécsiek, hadd imádják Istent békében, Gáll Albert hozza be fiának sarczát, mindjart ezt az leányt kézbe adjuk; a vécsiek ezt nem tudták, ehhez semmi közük."

A török földesur-mint látjuk-a füleki várkapitány utján tudatta észrevételét a törvényszékkel.

A megyei illetékességen kivül álló egyének felett, Fülek várában a füleki hadbiróság itélt rendesen. Ennek példáját látjuk a következő esetben, melyből egyszersmind a füleki hadbiróság szervezete is kitünik.

A füleki hadbiróság (sedes bellica) törökösséggel vádlott Tóth János ügyében 1678. aug. 28-án, ekként alakulva hozott itéletet: elnöke volt Koháry István várkapitány, jelen voltak Bélteky Pál vice kapitány, Tassy Mihály Hevesmegyének rendes, Pápay Peter pedig helyettes alispánja, Kürtössy István és Subics Pál ugyanazon megye esküdt ülnökei, Dobay János és Ebecsky Menyhért szolgabirái, Ujlaky Ferencz füleki várnagy, Csemniczky Gáspár Pest-Pilis-Soltmegyei, Gyürky Pál nógrádmegyei jegyzők, Madács János, Gutay István, Olah János, Szappanos János, Taxoni György, Horváth Samu, Szőcs János, Sallai János, Nagy István, Dul Mihály ugyanazon megyék esküdt ülnökei. Tóth János esküre itéltetett: hogy a török végházakban nem árulkodott, vagy vádaskodott, és felebarátait, török vagy rácz altal megkárositani nem igyekezett. Ha esküt tenni nem merne, karóba huzatásra itéltetett. A hadbiróságnak pecsétje volt: "sig. jud. Bell. Fülek."

Ugy látszik, hogy a Füleken lakos vádlott felett, miután Fülek nemcsak végvár, hanem három megyének volt székhelye, rendesen ekként a három megye törvényszékéből és a végvár kapitányaiból alakult biróság mondott itéletet.

---

1) Gyöngyös városa ltárában.

2) Nemz. Muz. ltárában.