HARMINCZEGYEDIK FEJEZET.

I. A török adózás és földesuri illeték. Pata török adója leszállitatik. Pata fejadója, bortizede. Fej, ház vagy füstadó. A magyar házadó. II. A vármegye álláspontja a török adózással szemben. A gyöngyösi nemesség török részre való adózási kötelezettsége. III. A török adózas. Hassán egri pasa rendelete. Temetési engedély. Vérdij. Török törvényszéki eljárás. Fethva. IV. Török rendőri előirás a fegyver s ruha viselésre. A gyöngyösi czifra ködmön tilalma. V. Török rendszabály községi telepedésre. Több telepedési engedély. VI. A török végrehajtás. Huszein pasa rendelete a gyöngyösiekhez. Haszon pasa miskolcziakhoz. VII. Oszman egri földesur levele a rozsnyóiakhoz. Mehemet egri pasa a szegediekhez. VIII. Küldöttségek a török császárnál. A gyöngyösvidéki küldöttség. Nagy Gergely és Ötvös István követelése ebből folyólag a város ellen. Hevesmegyei és Jász küldöttség ugyanott. IX. A török földesuri illetmény, és a püspöki falvak urbarialis összeirása.

I. Ezek után reátérhetünk a török adózás és földesuri illeték miként alkalmazására és beszedésére korunkban.

A török hűbériség természetét s jogi rendszerét a 16-ik századot ismertető előző kötetünkben fejtegettük már, s összehasonlitás után vontuk le a következtetést, hogy Hevesmegyében ép oly alakban alkalmaztatott a török adózás, mint más megyékben, hol egyes fenmaradt török defterek tüntetik fel annak terjedelmét.

Már a mult század történeti ismertetésénél részleteztük, hogy a hódoltság elvi álláspontjául a közös jog mondatott ki, ugy állami mint földesuri szempontból: azaz a hódolt terület ugy a magyar, mint török hatalomnak egyenlően közös birtokává vált. A mily jövedelmet és egyéb szolgáltatást kivánt ott a magyar, legalább is annyit követelt a török is.

A török összeiró közeg, az emin, minden hódolt községben, épen ugy mint a magyar urbarialis összeirásnál történt: jegyzékbe vette, a községnek ház- s férfi lélek számát; megszabta a fizetendő adót s illetéket, ugy a kincstár, mint az illető török földesur részére. Ha időközben háboru, pestis vagy más gazdasági válság folytán a ház- s lélekszámban változás állott be, az illető község folyamodványára, az illeték-összeg le is szállitatott. Erről tesz tanuságot az egri divántól Hatvan kadija, alajbégje és adószedőjéhez intézett két rendbeli leirat 1621-ik évben, tehát akkor, midőn Hevesmegye Bethlen Gábor fejedelem alatt állott, Pata város török adója ügyében. 1) Ezen leirat szerint Pata városa, Eger eleste után 40 összeirt házszám szerint fizette a fejadót. Mennyi volt az, megjelölve nincs. Pata városa török kincstári birtok volt, s mint ilyen a nagyvezir ziametjéhez volt adva. Már több izben folyamodott a jobbágyság, hogy háboru, pestis megritkitá népének sorait. Panaszkodtak arról is, hogy mig más helyen mint Berényben, 70-80 ház áll, s csak öt után fizetnek fejadót, ők többet fizetnek, mint mennyi méltányosan eshetnék reájok. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ugy a magyar mint török telepitési szabály, bizonyos számu éveken át, adó s egyéb illetékmentességet biztositott az ujon települt jobbágyoknak, s időhaladtával felszaporodhatott a házszám a nélkül, hogy adófizetés történt volna. A diváni leirat helyt adott e kérelemnek, s elrendelte: hogy Pata 10 ház utáni fejadója töröltessék, s ebből 5 Berényre, a másik

5 más falvakra irassék át. Hasonlóan Salgó-Tarjánról 2 ház utáni fejadó, Keresztes és egy más falura rendeltetett átiratni.

Pata város később 20 ház után fizette fejadóját, mely ismét 35-re emeltetett fel. Ezen fej- vagy házadó a magyar porta szerinti adózásnak felelt meg, mely szintén emelkedett vagy leszállott a viszonyokhoz képest, a mint tudniillik a község házai és lakói a kérlelhetlen háboru következtében pusztultak, vagy visszatelepedés folytán szaporodtak.

A török házadó Patán egy 1682-iki magas fermán szerint, két piaszterre ment. Ha Patán akkor 40 ház után számitjuk az adót, ez 80 piasztert tesz. A magyar porta-összeirás szerint 1675-ik évben volt Patán 5 porta. Ekkor egy porta alatt 8 telkes gazda számoltatott, 5 porta alatt volt tehát 40 telkes gazda. Egy portának akkori egyszeres adója 15 frt lévén, 2) összes adója 67 frtot tett. Most tudnunk kell, hogy egy piaszter mily értékü volt? Ha elfogadjuk a "Magyarorsz. török kincstári Defterek" I. kötetében foglalt megállapitást, hogy egy piaszter 80 denárra tehető, a fentebbi 80 piaszter házadó, a magyar 66 frtra menő porta szerinti adónak felel meg.

Patán azonban még egyéb török-illetékek is szedettek, mint ez történt magyar részről is. 1676-ban a pataiak bortized fejeben 230 piaszterben egyeztek ki Hüszein Hadzi és Jussuf agával, akkori török kincstári bérlőkkel. Az egri püspököt illető bortizedet ezen időben Patán Almásy András gyöngyösi lelkész bérelte. Az 1675-iki bérleti regestrum szerint (I. 37. fej. 6. pont a.) Pata magyar tizede 218 frtot tett. Ime ez is egyez a fentebbi török illeték-összeggel. De még egyéb illeték is volt fizetendő, ugy hogy 1679-ben Pata összes török adója két részletben fizetendő 1.800 piaszterre ment. 3) Kétségkivül Patán, a magyar földesuri terheket is számolva, magyar részre szóló kötelezettségök is kitett pénzösszegben ennyit. Muzli egri pasa 1677-ben a gyöngyösi birákon 1650 frtra menő adóösszeget követelt. Ezen felül szedetett török harminczad is. Gyöngyösön a bor kiviteli adója köblönként 45 denár és a passusért 4 d., egy db. marha szállitási adója 1 frt 25 d. volt.

Egyébiránt, a török adó milyensége a helyi viszonyoktól is függött, és sokféle volt.

A török adónemnek részleteit, 1683. april 5-én Szirmay Miklós Regéczvára kapitányához az egri vár divánjától kelt levél igy irja elő: "Mi az győzhetetlen Császárunk vég Egervárában levő bizonyos számu vitézlő Zaim Agáknak és vitézlő Ispaioknak főtisztes Kihajája nemzetes és vitézlő Juszup Aga, és fő Olajbége nemzetes és vitézlő Amhat aga, megemlitett vitézlő tanácsos és diván ülő zaim agákkal és ispaiakkal együtt. Kgdet mint vitézlő szomszéd ur jó akaronkat kelletik megtalálunk, minthogy hatalmas és győzhetetlen Császárunktól ennekelőtte kegyelmes és erős parancsolatja jött és érkezett ő Hatalmának fejet hajtott hódolt jobbágyai, hogy a porta pénzt, élés pénzt, gyapju és tarisznya pénzt beszedni és ő Hatalma táborába szolgáltatni, noha ennek előtte kikültük embereinket, de kmed ellent állott, ez nem jó dolog, mert ugy az jobbágyok fognak romlani, tisztünkhöz is illik, a két részre fejethajtó jobbagyokat erőtetni, hogy császári adóját, ugy földes urak adóját beszolgáltassák. 4)

Ime itt a porta pénz mellett élés-, gyapju- és tarisznya-pénz, mint esedékes illeték emlitetik, a mi a magyar természetbeni kiszolgáltatás kötelezettségének felelt meg.

Az adónemek különfélesége daczára, az illeték összegének, ugy magyar mint török részre, körülbelől megegyezőnek kellett volna lenni. Az országgyülési adók megszavazásánál már általános elv volt az, hogy a megszavazott összegnek csak fele fizetendő a hódolt területen.

A vármegyének 1675. évi okt. 18-án felvett közgyülési jegyzőkönyvében olvassuk: "a jobbágy-census és egyéb kötelezettség az ottoman nemzet számára limitalva van." Mindennek daczára, hogy még sok mindenféle czimen zsarolta a török a jobbágyságot, kitünik azon utasitás 4-ik pontjából, (21-ik fej. 5. pont a melyet a megye Tököly idejében adott követeinek, hogy a jobbágyságot ne fizettesse a török még templomok, iskolák, tornyok stb. épitése vagy javitása, sőt harang felkötés után is; ugy ne zaklassa, főzelék, kerti gyümöles, kacsa stb. tizedért is.

II. Hevesmegye jegyzőkönyveiben 1654-ik évtől I687-ig, több esetre találunk ugyan, hogy a megye az ujabb terheltetések alkalmával felszólalt azon indokból is, hogy "a török is hasonlóan fogja követelni rajtok a magyar részre követett ujabb szolgáltatást ", - azonban a vármegye közönsége, a török adózás kivetésének és beszedésének módszerébe nem avatkozott közvetlenül, és-mint fentebb láttuk, - csak panaszos felterjesztésekben tette meg észrevételeit. Ha merültek is fel esetek, ezek is inkább a teherviselés kötelezettségének elismerését erősbitik. Ilyen a gyöngyösi nemesség és a város között fenforgott adómentességi kérdés, mely onnan származott, hogy 1609-ben Mátyás király a Gyöngyösre menekült nemességet felmentette a kir. adók és egyéb illeték fizetésétől, ugy az általok birt jobbágy-földek utáni szolgáltatások teljesitésétől. 5) Ily fizetés-mentesség illette a mult században az Egerbe menekült nemességet is, némi kárpótlásul elhagyott otthonáért. Miután a gyöngyösi nemesség ekként a magyar részre mitsem fizetett, e mentességet követelték a török illetékre nézve is. A törökök, miután adó és illeték követelésöket átlag vetették ki a városra, mitsem törődtek azzal, hogy az összeg miként hajtatik be

az egyeseken. Ez a város dolga volt. Gyöngyösön a nemesség száma ez időben igen felszaporodott, és az egyes jobbágy-telkek nagymértékben kerültek birtokukba, ugy annyira, hogy a megmaradottakra háruló teher, elviselhetlenné vált. E miatt méltó panasz hangzott fel Gyöngyös városában, mignem 1656. évi márczius 27-én tartott megyei közgyülésen kimondatott: "hogy a gyöngyösi nemesek is tartoznak a töröknek adandó évi contributióban részt venni."

1676-ik évben felvett megyei jegyzőkönyben még egy rövid feljegyzést találunk a fancsali adóügyre, mely csak annyit mond ki: hogy a török részre buza illetéket saját ekés jobbágyok kétszeresen, a zsellérek egyszeresen fizessenek. Ugy látszik itt is átlag szedetett

a török adó, és ennek részletezésénél döntött a megye a fentebbi határozatban.

Találunk azonban a megyei küldöttek részére adott utasitásokban és egyéb felterjesztésekben különféle panaszokat a török adózás ellen, különösen midőn magyar részre ujabb megterheltetés esete forgott fenn, hogy ezt követni fogja a török részre is hasonló követelés. Igy 1671. máj. 8-án tartott megyei közgyülésen, midőn a szepesi kamara az uj fogyasztási adók fizetésére sürgette a megyét, egy feliratban kifejtetett, "hogy ha a nemes vármegye ily impositiót vet a szegény emberre élésből, hasonlót követel a török is."

1673. május 4-én tartott közgyülésen panaszosan soroltatik fel, hogy "már ez évi segélynél tapasztaltatott: a mint ez kivettetett, a török nem késett még nagyobb összegeket követelni, ugy hogy egy portára 30-40 tallér török adó is esik, kétszer-háromszor egy évben." Ebből világos, hogy a török ugyanoly mérvben követelte az adót, mint a magyar, sőt ha ujabb adók az ő tudtok nélkül hozattak be, szedését egyenesen letiltotta. Erre igen érdekes eset épen az 1671-ben külön kir. nyiltparancscsal behozott fogyasztási adó, és ugyanakkor a német katonák élelmezésére kivetett természetbeli adó. A török hatóság ezt az eddigi gyakorlattal meg nem egyezőnek és igy sérelmesnek tartotta, mi okból annak fizetését tilalmazta a jobbágyoknál. Igy Dévay János szolgabiró az 1671. ju1. 20-iki közgyülésnek jelentette, hogy "Sülyröl és Roffról szokás szerint beküldvén a szolnoki béghez, értésére adván processusába menetelét, a bég azt parancsolá, hozzon az egri pasától oly levelet, mely mellett szabadon szedhesse a contributiót, mert külünben nem engedi szedni, mivel a németek számára soha sem szoktak a Tiszántúl ennyi pénzt adni, és igy abba kellett hagyni adószedését." Ezen körülményről tudósitotta a megye ugy a főispánt mint Spankati generálist; ki erre azon választ adta, hogyha a török tilalmazza a repartitio szedését, ő is el fogja tiltani a török részére az adófizetést, mely ugy is nagyobb most is, az uj repartitiónál, csak küldje hozzá a megye ezen tilalmazó török rendeleteket.

A török adók és egyéb török hatósági ügyekben tehát a megye közönsége egyenes és közvetlen érintkezésbe a törökökkel nem bocsátkozott. A végvárak kapitányai, vagy a megyék előterjesztéseire a nádor léptek közbe rendesen; vagyha ezek segiteni nem tudtak, királyi intézkedés tárgyául maradt a sérelem.

Igy Tököly idejében, midőn ez 1683-ban a kassai országgyülésen megszavazott adó kiállitására hivta fel a megyét, (lásd 27-ik fej. VII. pont alatt) és a megye felirt, hogy a török nem fogja megengedni ezen uj adók szedését: Tököly a budai vezérhez fordult, és márcz. 14-én, az eredményt következőkben tudatta a megyével: "Akaránk kgnek értésére adnunk: hogy a budai vezér ő nga resolválta magát és assecuralt arról bennünket, hogy már továbbra kgtek vármegyéjében is quartelyozó hadaink intertentiójára imponalo limitatiók és más contributiók beszedését nem fogja ellenezni. Kivanya mindazáltal precise csak azt, hogy efféle limitatiók ne katona rend, hanem a szolgabirák által exigáltassanak. Igy értvén tehát a dolgot, alkalmaztassa ahhoz magát kegytek-de reliquo éltesse isten ktek." 6)

Ugyanazon 1683-ik évben a megye azon panaszszal is járult Tököly fejedelemhez, hogy a megye tekintélyének sérelmére Gőz Tamás gyilkos a törvényszék elébe állitás végett elfogatván, átányi török földesura erővel elvette a megyei közegektől, és Egerbe vitette. Tököly az egri pasához irt, hogy efféle dolgok ne történjenek. 7)

III. Általában ugy áll tehát a dolog, hogy a Füléken ülésező és a kettős megyék területén a magyar ügyeket intéző nemes vármegye működése, a török hatóságtól és annak intézkedéseitől teljesen függetlenül történvén, a török hatósági életnek csekély nyomaira akadunk a megyei jegyzőkönyvekben; habár más irányban adataink kiegészitik a valót, hogy a török hatalom nemcsak az adók és egyéb földesuri illetékek beszedése körül, hanem az akkori községi belélet terén is határozó és döntő intézkedési kört foglalt el: mert a községi előljáróság teljesen rendelkezésére állott.

Mai időben valóban elképzelhetetlen az, hogy miként nézhetett ki egy községi belélet, mely a rendes magyar földesuri és megyei, hatósági felügyelet és ellenőrzés mellett, még egy másik hatóság hatalmi körének, a töröknek is elhatározó befolyása alatt állott. Hassán egri pasa 1669. april 28-án kibocsátott rendeletében tudatja a hódolt terület népével: "hogy a város és falubeli nemesek és parasztok, ott tartoznak adózni császári számadásra a használatban álló érték szerint, hol eddig is adóztak; és csak annyit, mennyi szokásban állott. Ha nem téljesitik kötelezettségöket, egyszer a pasa levelével felhivatnak, ha erre nem hallgatnak, pribékek mennek reájok.

Ha nemes hódoltságbeliek örökségen osztoznak, és egyik osztozó másik faluba költözik: jelentse be magát a hódoltsági lajstromba felvétel végett, különben a régi módon fog adózni. A tized fennálló gyakorlat szerint fizetendő. A falujokkal együtt adozó nemesek, tulajdon praediumok után adóra nem köteleztetnek. A kényszer-fuvarozás, élelmi és egyéb katonai szerek szállitása ugy történjék, hogy husz nap alatt oda s vissza jöjjön a fuvaros. Panasz folytán, hogy a hevesi őrség a Gyöngyös felé járó szekerekkel méltatlanul bánik, utasitatnak az illetők, hogy az egri diván előtt jelentkezzenek, s elégtételt fognak nyerni." 8)

Ime, egy valóságos török szabályrendelet ez, a hodolt falvak részére, melyben teendőik egész sorozata iratik elő.

Más irányban is kiterjedt felügyeleti éberségök; és külön intézkedéseik, rendszeres törvényszéki eljáráson alapultak. A török rendőri felügyelet éber volt a községi létszám felett, és a községbeli haláleset bejelentendő volt. Engedély nélkül a halottat eltemetni nem volt szabad. Ennek egyik oka volt az, hogy a török örökösödési adót követelt az elhalt után; más részt a török hatóság a vérdij kedveért különös figyelemmel ellenőrizte a gyilkossági eseteket, melyeknél, ha ura nem akadt a bünténynek, a község által fizettette meg. Hogy példákkal világositsuk meg intézkedéseik részleteit, némely érdekes eseteket közlünk itt. Gyöngyösön Mehemet 1668-ban kelt irádéja szerint, az elhalt jobbágy 25 ftos értéke után 25 oszpora volt az örökös által fizetendő. 1645. évben a budai pasa megengedte: hogy

Gyöngyösön a varázslók, babonás és ördöngős asszonyok szabadon megfoghatók és megégethetők, vérdij érettök nem fizetendő. 9)

A horthi pap temetkezési engedélye igy szól:

"Ezen levél következő okból iratott: Mihály horthi lelkész 1682-ik évben elhalt, kéretvén temetési engedélye, ezennel jelen sorokban kiadatik az. Turak hatvani emin. "

Egy másik levél "iratott következő okból: miután Pata és Tarján között meggyilkolva talált zsidó vérdiját lefizették, ezen czédula kezökbe adatik, hogy ez ügyben őket senki ne háborgassa. Salih, hatvani kajmakám."

1647-ben Pata határában egy solti illetőségü asszony hullája találtatott. A hatvani török biróság szigoru vizsgálatot inditott ez ügyben, és felvétetett a következő jegyzőkönyv: "miután Tót János és Nádosi Márton solti lakosok, szembesitve Piro Albert és Török Albert patai lakosokkal elismerték, hogy a patai határban talált holt asszonynak örököse nincsen, tehát ügyében Pata városával szemben az eljárás megszüntettetik. lratott 1647-ben, jelen voltak Jussuf cselebi, Musa és mások. Irta a hatvani kádi, a szegény dervis."

Ily vizsgálati jegyzőkönyv vétetett fel a hatvani biróság előtt azon vád folytán is, hogy a patai előljáróság, mint kellett volna, nem jelentette fel azon esetet, hogy ott egy csoport koborló hajdu tanyázott.

A törvényszéki itélet ekképen szól: "felvétetett a következő okból. Előadatott, hogy bizonyos idő előtt rablók jártak Patán, s erről a község jelentést nem tett. A biró erre vallotta, hogy a jelentést megtenni el nem mulasztották. Mire a tanuk is kihallgattatván: a vád alól felmentettek, Mahmud aga, Hungar aga, Radsches aga, Osman aga, Hadsi Ahmed aga és mások. Irta 1648-ban a szegény Hüssein hatvani kadi, isten legyen neki irgalmas." 10)

Sok bajt és kárt okoztak a községeknek a fel-alá járó szabad hajduk, mint erről más helyen is megemlékeztünk már, főleg a törökök üldözéseért, kiknek haláláért, az illető községek, melyeknek határában történt a gyilkosság, vonattak felelősségre és kártéritésre az egri vagy hatvani pasák által. A községek e méltatlan elbánás miatt több izben emeltek panaszt, és sikerült is elvi elismerést vagy is fethvát kinyerni bizonyos esetekre; mint például: "sziveskedjék kimondani, hogy ha egy hadfi megöli A. utast, a hely tulajdonosa, hol a gyilkosság történt, tartozik vérdijt és kártéritést fizetni a megöltért?" Nem tartozik. Irta a szegény Ahmed. Isten legyen neki irgalmas."

Egy másik "fethva" igy szól: "ha rablók vagy hujduk kifosztottak valakit s egy részét a rablott holminak elrejték valahol, és megtalálják, a hely tulajdonosa esküvel kész bizonyitani, hogy mit sem tud róla: elfogadandó ez? Igen el."

"Ha a községek folyamodnak, hogy határok harcz szinhelye volt, elpusztitatott, szőlőtermésök nincs, lehet-e tőlök követelni, hogy, annyit fizessenek, mennyit a mult évben fizettek tized fejében? Nem lehet. Irta a szegény Ahmed." 11)

Daczára ezen méltányos elvi kijelentéseknek, az esetek gyakorlati alkalmazásánál, rendesen figyelembe sem vétettek; a minek főoka volt, hogy a török kormányzat minden ellenőrzés nélkül, a személy önkényes felfogásában nyert kifejezést. Igy Patán egy ott talált meggyilkoltnak vérdiját bevette először a miriliva, jött aztán a subasi, az is követelt tőlök 500 ezüst piasztert. Gyöngyösön egy megölt török rab vérdijában a nagy vezir 500 talért, a megölt rab atyafiai szintén anyit fizettettek a várossal, daczára a fent ismertetett elvi határozatnak.

Nem maradt el ily esetekben a sértett község az időbeli egyetlen védelmi fegyverének forgatása, a könyörgő panaszkodás, melyre mindig nyertek a fentebbiekhez hasonló elvileg szép és világos határozatokat; de a melyek a kivitelben azután egészen másképen alkalmaztattak, a hatósági ellenőrzés hiányában.

Az akkori viszonyok jellemzésére érdekes az 1674. évben hozott követkéző megyei törvényszéki végzés: "az actióban nominált személyek (Egyed Pál, Pap Máthé és Simon Pál pétervásári jobbágyok) magok sem tagadgyák szándékokat keresztül vinni, ha meg nem gátolódtak volna, ezért pálczázásra itéltettek, mely 12 ftért megváltható; mert az is megvilágosodott, hogy a töröknek is kilencz-kilencz frtokat fizettek; a falu is megbüntette őket; az mely hajduk megfogták, helytelen biróul tevén magokat, husz ezüst tallérokat vontak rajtok-tehát a mi törvényünk nem büntethette felyebb őket, sőt földesurok méltán keresheti kárát a fent emlitett hajdúkon." Hogy kereste-e ezen pétervásári jobbágyok akkori földesura Semsei Pál, kárát, nem tudjuk, csak azt látjuk, hogy a ki kezét reájok tehette, mind kellőleg megsarczolta őket.

IV. A török beavatkozásnak még érdekesebb jelensége azon rendelet, melyet Hassan egri pasa több borsodmegyebeli nemes és nem nemes lakos kérelmére ekként irt körül: "hogy tekintve a veszélyes közbiztonsági állapotokat, a fegyverviselést a következő feltételek mellett, következő osztályozással engedi meg. Azon adózó nemesek kik pontosan teljesítik kötelességöket, egy élű kardot, puskát tarsolylyal (sclopetum cum thecis), sarkantyus csizmát föveggel, köpenyt (pallium cum pileo) hordhatnak. A parasztok hosszu puskát (longam bombardam) fejszét, vasvillát és sarut (kapczam) viselhetnek." 12) Tehát a lakosoknak külső ruházata ekként iratott elő. Ezen rendelkezések mélyen sértették a nemesség kiváltságait, és Tököly idejében Hevesmegye közgyülése, a kassai országgyülésre küldött követ utasitásába felvette: "hogy a nemesség praerogativáján a török hatalom által ezekben ejtett sérelmek orvosoltassanak." (Lásd 2l. - ik fej. 5 pont alatt.)

Nevezetes jelenség, hogy a török, a mint a ruházatra nézve még a minőséget is előirta, sokszor egyes ruhanemüeknek nyilt árusitását is megtiltotta. Ilyen eset volt az, hogy a gyöngyösi piaczon a czifra ködmön árusitását nem engedte meg. Erről 1670. nov. 6-án "Gyöngyös városában az catholika és helvetica confession levő böcsületes szabó és szücsmesterek, - mind az két czéhbeli mesterek" azzal értesitették a rimaszombati szücsöket, hogy "már harmadik esztendővel ezelőtt az kgtek városából-hoztanak volt Gyöngyös városába oly müvet vagy ködmönöket, melyeket meg nem engedtünk, hogy a mi városunkban vásárnak idein, és akármikor árulyanak, mely dolgot városunknak tiszteletes birái és a becsületes Tanács, mind az catholica és helvetica confessión levő szabó és szücsmesterek, ugymint Pásztói, Patai, Berényi, Czeglédi, Kőrösi és Kecskeméti mesteremberek egyező értelemből és akaratból megértették velünk, hogy senki Gyöngyös városában oly czifra és megtiltott ködmönt ne árullyon, mivel az hatalmas török vitézektől, bölcs Biráinknak, mellette levő tanácsával nem kevés megbántódása, és a szücsmestereknek nagy kárára szokott lenni, mely dolgot kteknek a mi sokadalmunk idein megjelentettük, és akkor megmutogattuk micsodás formában levő müvet hozzon kgtek városunkba." 13)

V. A községi telepedés is szigoru török ellenőrzés alatt állott. Egy községnek lakossága birtok-állományával együtt lajstromozva lévén, ugy a ki- mint beköltözés, csak a török hatóság engedélye mellett történhetett.

A mislei pap 1656-ban Szikszóra akarván költözni, Mehmet egri pasa telepedési engedélyét kérte ki, melyben a pasa körülirja, hogy nevezett hat szolgájával kiván Szikszóra települni, és hodolni; - és mert hatalmas császárunk szárnya alá fejet hajtottanak és köntöséhez ragaszkodnak, - adtam neki uri czimeres hitlevelemet, hogy ott békességben lakhassanak, épülhessenek, örökölhessenek és igazsággal szolgáljanak." 14)

Hasonló telepedési engedélyt állitott ki 1668-ban Hussain egri pasa Bereczky Tamás, felesége és több hozzátartozói részére, hogy Beszterczebányáról Mislán telepedhessék: "hogy ezen böcsületes uri hitlevelünk által hodolhassanak, magok oltalmára fegyverrel járhassanak és kelhessenek, csakhogy igazsággal járjanak, 15) mivel hatalmas császárunknak szárnya alá fejet hajtottak és köntöséhez ragaszkodtak." Fentnevezett Bereczky Beszterczebányáról, tehát nem hódolt helyről jövén, kivánt Mislán letelepedni, mely hódolt község vala. A részére adott telepedési engedély ennek adott kifejezést, midőn "mint a hatalmas császár szárnya alá hodoló adózó polgárt" emliti fel, a mi kétségtelenné teszi azon körülményt, hogy Bereczky előbb hódoló nyilatkozatát az egri pasának bemutatta.

1668-ban Gyöngyösvárosához intézett sultani íradéban olvassuk, hogy hodolatlan helyről bárki telepedhetik itt, csak a telepedési dijat megfizesse. 16)

Ime a községi élet telepedési ügyeiben a török fensőség érvényesülésének kétségtelen bizonyitékai ezek. Hogy a telepedési engedélyért dij fizettetett, a gyöngyösi irade igazolja.

A török földesuri jog szemben jobbágyaival, kik különben magyar alattvalók is voltak, külsö nyilvánulásaiban, még durvább és hatalmaskodóbb alakban jelenik meg.

VI. Az egri pasának fentebb közlött rendelete mutatja, hogy ha a jobbágy kötelezettsége teljesitésében késedelmes volt, a végrehajtás foganatositatott ugy, hogy "pribékek mentek reája."

Hogy mily durva elbánást vihettek végbe a pribékek a fizetésképtelen vagy késedelmes polgáron, midőn végrehajtás végett megrohanták, mutatja már maga a hang, melylyel a török hatóság, vagy földesur, parancsát alattvalóival közli. Ime mutatványul szolgál erre a következő l658-ban kelt levél, mely Gyöngyös és Szolnok között levő vidéknek szól, s a postaszolgálatot irja körül:

"Mi az Tekintetes es Ngos vitézlő Huszain pasának gondviselője feo Kajmakamja vitézlő Huszain Aga. (Névaláirás törökül). Ti megszomorodott Gyöngyös városátul fogva Szolnok várig levö uton és ut felen levő falusi birák és polgárok, ezen uri czimörös levelemben fejetök vesztése alatt megparancsolom, hogy az napot ne variatok és ne hallgassatok, hanem valamikor az gyöngyösi birák Szolnokba Basa urokhoz hir mondani postát küldet, utjokban alajok mindig lovat adiatok, késedelem nélkül, mert karóban száradtok, szemeteket jól felnyissátok, hogy meg ne baniatok. Iratott az egri varban die 8 octbris 1658."

A következő rendelet fuvar-kiszolgáltatást parancsol és szól ekképen:

Mi az hatalmas és győzhetetlen Császárunk Végh Eger várának Tisza és Duna között való helyének és határnak gondviselő ura és parancsolója Tekintetes és Nagyságos Vitézlő Kaszon Pasa.

Ti megnevezett miskolczi birák, fejetek ütetése vésze alatt parancsollyuk, se órát se napot ne várjatok, mihelyt ez parancsoló uri czimeres levelünket latjátok, hamar friseséggel négy szekeret vasas kereküeket csinaltatva, sietséggel külgyétek az Taraszkok alá s tizenkét lóra való hamot istrangostul, mivel ezen szekeret fővezér urunkhoz budai vára alá és pesti mezőre kéreti, az taraszkok alá, mert: eo maga Hatalmas Császárunk erős számos hadával rövid nap alatt érkezik, ezt meg halgassatok, mert ezért elraboltattok, más dolgokhoz ne hasonlitsátok, szemeteket, felnyissátok, hogy meg ne bániatok, ez uri czimer levelünket ismét bevárjuk. Iratott Vegh Eger varában.an. d. 21 jan. 1663. Idem qui supra. 17)

VII. Rozsnyó városának földesura Oszman, Egerből 1632-ik évben, az akkori török-világ beléletére szomoru fényt deritő következő levelet irta:

Mi Tekintetes Ngos Vitézlő Oszman Csorbasia, Hatalmas Gyözhetetlen Vitézkedő Török császárnak Tündeöklő és Viragzó fényeskedő Bottja birodalma alatt Egher Véghvárában földes szipahia uratok, Roznói hirak jámborok.

Ezen levelünk láttan, roznai főbiro es mostani feő Papista Pap. Pár nem, hanem eöt száz tallér birsagh büntetése alatt parancsollyuk, sükettségre venni ne merészeljétek, hozzánk Eger várába bejöjjetek. Az mely Bassa urunk eo kme nga uri vitézi levelét vettétek, az elmult napokban ki küldöttuk vala, nem hallotátok, maghatok sem jöttetek be, s az levelet sem küldétek, nem hozátok be. Hány fejetek? Egy magatok bejövén, biró és pap a levelet is behozzátok, talán elvétettétek? ha ti magatok nem jöttök, valoságosan higyétek, vitézek mennek rátok mind birót mind papot ágyatokból vonnyák ki, igen igen roszul jártok, a városnak nagy kárvallására leszen miattok. Hallottuk a biró a pap is bizonyosan asszonynyal latorkottanak, majd csak tisztitsák magukat ha bünök nincsen. Szabó Istvánt, Kovács Miklost, Jakab Jankot, itt valának a napokban, nem is mertük megmutatni, mert bizony Hatalmas Vitézlö Ngos Bassa Urunk tömlöczibe hányatta volna, most sem szabadultak volna meg az dolog miatt. Azért tréfa dolognak ne tartsátok ha fejetek kell; siessenek hozzánk, minket keressenek. Szijgyártó Jánost, Nyereggyártó Gáspárt, Csizmadia Zsigmondot, Tót Györgyöt azon szerint száz tallér birságh alatt parancsollyuk, keküldje a város, senki más földes uratok, és a városnak kárt ne tegyetek, mert hitemre roszul leszen mindnyájatoknak dolga, mi se busulyunk nyughatatlankodgyunk miattatok, ti is ne csancsogjatok, ne bujdossatok, azon leszünk minden jo utban és rendben hozzuk dolgaitok. Isten velünk. Agriae 1632. die 21 decembris. Idem qui supra. 18)

Az egri pasának ezen hatalmi köre, mely a felvidéken Rozsnyóig terjedt, az alvidéken le egész Szegedig nyult el. Ime itt következik a szegedi birákhoz intézett parancsa Mehemetnek 1643-ik évben.

"Mi Mehemet Passa Egervárának Helytartója stb. Szegedi Birák és polgárok. Hadjuk és parancsoljuk. Fejeteket szeretitek. Ez levelünk láttara, az Barátot mindgyarast fölküldjétek, ki itt volt. Ha ott nics fölkeressétek valahol leszen. Alája kocsit adjatok. Egy Inasnak nagyon jo, niavalája vagyon azt gyógyitani, Urat papot ne késleltessetek, mert kárát valiatok. Irtuk Egren die 24 Aug. 1643." 19)

A török urak parancsszava nemcsak a községi birákhoz, de még a megyei szolgabirákhoz is szólott felmerült eset folytán, bár a megyei jegyzőkönyvekben nyomát nem találjuk, hogy a török hatóság iránt engedelmességre utaltattak volna. A rendelet igy szól:

"Én Hatvan várában lakozo Halil Aga uratok parancsolom nektek Gyöngyösi szolgabirónak és régi embereknek, hogy valakinek Halászi földén vagyon buzája vagy szántó földe minyája gyüjenek be szógabiróval edgyüt osztan az leveleteket is behozzátok. In veletek." (Török aláirás.) 20)

Gyöngyösvárosa levéltárában levő török levelek között található egy császári iradé, hogy a város biráját pálczával, bottal, se nagyvezér, se más ne illesse, ha büntetést érdemel, az emin nyulhasson hozzá, törvény utján. Képzelhetni, hogy mily előzményei lehettek e rendeletnek.

VIII. A kegyetlen elbánás miatt a községek lakói megkisérlették időnként a török főhatalmasságoknál, sőt magánál a török császárnál is panaszos előterjesztéseiket, küldöttségek utján benyujtani.

Gyöngyösvárosa birói számadásaiban, 1668-ban előfordul, hogy egy ily küldöttség 1300 frtjába került a városnak.

Ily küldöttség sorsáról épen ez évben Gyöngyösvárosa ellen lefolyt kereset, nyujt bővebb tájékozást.

1668-ban történt, hogy Gyöngyös vidékének városai s falvai, Jászberény és Rimaszombat városokkal együtt, "a rettenetes idők viharainak elháritása, vagy legalább enyhitése végett" azt határozták, hogy egy küldöttség menjen Konstantinápolyba a török császárhoz, védelmet s oltalmat keresendő nála. Habár a vidékről Konstantinápolyig az ut már aligha ismeretlen volt, még is világjártas, bátor egyénnek kellett annak lenni, ki erre vállalkozni kész volt. Gyöngyösvárosa részéről nemes rédei Nagy Gergely alias Tóásó, és szegedi Eötvös István vállalkoztak a küldöttségben részt venni.,,Ki vállalná magára ezen hosszu ut terhét", - szabadkozának a félénkebbek; "magáért az egész városért se tenném meg" - védekezének mások. A két fentnevezett, mint később emlegették, ily viszonyok között, "mind a két religión levő böcsületes urainknak mintegy kényszeritéséből, holtig, fiuról-fiura való szabadság igéretére" végre elvállalták a kiküldetést. Szólott is az észrevétel, humorral elegyitve, a hosszu utra kelő bátor vándorok fejére elindulásokkor: "se fiok, se leányok, az egy vén feleségen kivül-nem siratja őket, ha oda vesznek is." Mint ők elegikusan emlegetik későbbi peres iratokban, bizony magok se számoltak sokat a negyedfélszáz mértföldnyi utból való szerencsés viszontlátásra.

A két gyöngyösi küldött uti élményeiről, s viselt dolgaikról mi tudomásunk sincs más, mint hogy ők magok bizonyos császári levelekre hivatkoznak, melyeket a város megmaradására ők hoztak volna.

A küldöttek dijazására nézve, ugy látszik, pontos megállapodás nem történt, mert később épen ez irányban indult meg a pör köztök és a város között. A küldöttek azon véleményben voltak, hogy részökre "szabadság" azaz mindenféle adó- s illeték-mentesség igértetett a város részéről, s ennek fejében, meg is tagadtak minden adófizetést, szerencsés hazaérkezésök után.

A város most perrel támadta meg őket, s a megyéhez fordult, hogy exequáltassa szokott módon, az adó- s egyéb illetékért. A megye elvileg is tisztába akart jönni a kérdéssel: és utasitotta a gyöngyösi előljáróságot, hogy "fogott személyekkel" kisérelje meg az egyezséget létre hozni. A gyöngyösi birák, Rimaszombat és Jászberény városa tanácsaitól, irásbeli bizonyitványokat szerzettek, hogy az általok választott küldöttek, ily "szabadságot" vagy fizetés-mentességet nem is követeltek, nem is kaptak. A "fogott személyek" voltak: Jászberényből a törvénybiró, azután nemes Sebők Mátyás, nemes Urbán Bálint, nemes Padány György és Tót Mátyás. Karácsondról: nemes Zörög Mihály és Zörög Gergely. Solymosról: Patocz György és Guba Lőrincz. Visontáról: Pintér Pál és Zwatkó Tamás. Saarról: Ratkai István, Puskás Gergely és Kerékgyártó János. "Mi convocalt birák-szól az itélet 1676. márcz. 15-én keltezve-megolvastatván mindkét fél feleleteiket, jó lélekkel megruminálván,: nemes rédei Nagy Gergely és szegedi Eötvös István uraimék tartoznak az impositiokat s egyéb adókat mint a városnak többi lakosai, ki-ki az ő rendi szerint megfizetni; mert semmi levélbeli documentumokkal vagy böcsületes várostól adott contractussal nem decretálhatták eddig való szabadságukat."

Alperesek erre a megyéhez appellálták ügyöket, hol is terjedelmes védekezésben fejték ki követelésök jogosságát. Elismerik ebben, hogy valóban pecsétes kontractusok nincsen, de mindig követelték, hogy "vagy igéretek szerint szabadságban tartassanak fiuról-fiura, vagy érdemük szerint fizettessenek." Felajánlják, hogy az általok megnevezendő személyek eskü alatt hallgattassanak ki, hogy tettek-e igéretet a "szabadságra."

A megye törvényszéke 1677. feb. 26-án tartott ülésben 200 frt dijfizetésre itélte Gyöngyösvárosát alperesek javára.

1676-ik év nyarán is volt egy ily küldöttség a török császárnál, melynek szintén meglett a maga peres következménye, mint ezt Jászberényváros előljáróságának azon előterjesztéséből tünik ki, melyet akkori kapitányok nagyságos Andrássy Miklóshoz intéztek, s ez Hevesmegyét kereste meg a panasz orvoslására.

"Az egri török urak nagy kényszeritéséből-igy szól az előterjesztés, - a török császárhoz magyar követeket küldött ez a tartomány, ugymint Hevesvármegyében levő lakosok; s e küldöttség utiköltségére ugyan az egri török urak adtanak egy nagy summa pénzt, mely summa pénzt limitálták, mind a nemes Jászságra, mind pedig Hevesvármegyékben levő paraszt hadnagyokra, mely limitatioban mindnyájan megegyeztek a paraszt hadnagyok a lakosokkal, és az egri uraktól felvett pénz beszedését magokra vállalták, s immár most be nem akarják szedni, holott a terminus régen elmult, s minket a török urak szüntelen busitnak, most is egy becsületes esküdt polgártársunk tartatik aristomban Egerben, holott a reánk eső summa részt mi már megfizettük régen, csak ők nem akarják fizetni, azzal állitván dolgokat, hogy őket Füleken a nemes vármegye tilalmazza." 21)

1677. marcz. 10-én tartott közgyülésen tárgyaltatott ezen előterjesztés, mikor is a megye átirt nevezett Andrássy Miklós jászkapitányhoz Krasznahorkára, hogy a "földes urak protestáltak a fizetés ellen, mert ezen költségek viselésébe ők nem egyeztek. De mert nagyobb bajok és kényelmetlenségek elháritására törekedett a küldöttség, s ezért járt a töröknél, a megye nem ellenzi a pénz összeszedését, a földesuri jog épségben maradásával."

Ezen konstantinápolyi utról, az 1677-ik évben az akkori kuruczos idő sanyaruságai megállapitására megrendelt vizsgálat tanuvallomásai is megemlékeznek. (Lásd 17-ik fejezet V. pont.) Gyöngyösváros birája és esküdtje vallják: hogy sok csalárd hitegetés után, a császárhoz utasitották őket a török urak, védelmet kieszközölni, a török pártfogást élvező kuruczok hatalmaskodása és visszaélései ellen. Csak ezen vármegye népének 1300 frtjába került ez ut. A költség, melyet a török urak előlegeztek a küldötteknek, később mint láttuk, peressé vált. A földesurak, mint jobbágyaik érdekének ellenőrei első sorban, ellenezték ezen jobbágyaikra háramló terheltetést. IX. A török földesuri illetménynek falvankénti rendszeresitéséről, adataink nincsenek; mint már érintettük, az egri pasalik defterei még eddig ismeretlenek. De e századbeli magyar földesuri illetmény rendszeres összeirásai is ismeretlenek előttünk. Csak két urbarialis összeirásról van tudomásunk: egyike szól az egri püspökség falvai után esedékes jövedelemről 1647. évben, másik ugyanarról 1684-ik évben.

Mindkét összeirás a század válságos folyásának bizonyitványa. Az egykor virágzó püspöki falvak szegényes maradványait találjuk már csak ez összeirásokban előttünk. A lakosok száma felére és negyedére szállott alá. Ehhez képest állott a gazdasági helyzet is. Más helyen bővebben ismertetvén ezt, itt csak a jelen tárgyunkra szolgáló adatokat fogjuk bemutatni. A magyar jobbágy-szolgáltatást az 1647-iki összeirás a censuson kivül, az őszi és tavaszi, ugy disznó, sajt, vaj, tyúk, kacsa és hal tized-illetéket is pénzértékben irja elő.

Az 1684-iki összeirás már más alakban állitja elő a jobbágytartozásokat. Összeiratott az illető község lakos száma figyermekökkel, a község ló, ökör, tehén, juh, sertés állományával s ezután elsoroltatik a szolgáltatás mennyisége. Igy Makláron volt 53 lakosnak 60 figyermeke, 52 lova, 136 ökre, 67 tehene, négy gazdának 170 juha, 138 sertése. Fizettek évi censusként szentgyörgy és újév kor, tehát két részletben, 200 frtot, 3 vágó marhát, 60 köböl őszi, ugyanannyi tavaszi szemet, 16 itcze vajat. Tized csak a szőlőhegyek után járt. Ugyanennyit fizettek a török urnak, mint az összeirásban ez feljegyezve van. Tehát ugyanazon pénzösszeg, ugyan annyi buzaféle, és egyéb illeték szolgáltatott ki a török földesurnak is. 22) Ugyan ez áll a többi községekre is, ugy hogy értékileg azonos kötelezettség terhelé a jobbágyságot a török s magyar földesurral szemben.

---

1) Török levelek az egri lyceumi könyvtárban.

2) Lásd a megyei jegyzőkönyet, ugyanazon év alatt.

3) Török. levelek az egri lyceumi könyvtárban.

4) Muzeumi ltárában ez évszám a.

5) Gyöngyösvárosa ltárában.

6) Megyei ltárban ugyanazon év szám a.

7) U. o.

8) Országos ltárban Tört. Eml. B. 1669-1670.

9) Gyöngyös városa levéltárában levő török levelek szerint.

10) Az eredeti török levelek az egri lyceum könyvtárában.

11) U. o. A török igazságszolgáltatás döntvényei voltak ezek, melyek adott esetekben irányadóul szolgáltak, az itéletmeghozatalra.

12) Országos ltár. Tört. Eml. 1669-1670.

13) Nemz. muz.ltárában.

14) Okmánytárban 15. sz. a.

15) Okmánytárban 15. sz. a.

16) Gyöngyös városa ltárában.

17) Muz. ltárban 1663. évi a. csomagban.

18) Muz. ltár 1632. csomag.

19) Muzeumi ltár 1643. évi csomagban.

20) U. o.

21) Hevesm. ltárában.

22) Lásd az 50-ik fejezet I. pontját.