HARMADIK RÉSZ.
A vármegye közigazgatási, törvénykezési, városi és községi belélete 1596-1687.HARMINCZHARMADIK FEJEZET.
I. Megyei élet Eger eleste után. A megyei főispánok 1648-ig. II. Megyei élet 1608-ig. A megye Gömörmegyével egyesülve, Dosa Tamás közös alispán alatt. Gyöngyös és vidéke részére adott bormérési szabadalom. A megye székhelye 1613-ban Fülekvára. III. A megye tevékenysége 1613-tól. A gyöngyösi mészárosok pöre a megye törvényszékén 1617. Ugyanazon mészárosok további patvarkodása. Czéhlevélbeli privilegiumok. IV. Mátyás kir. Encs pusztát Gyöngyösnek adományozza. Encs és Bene puszták birtokviszonya. V. Megyei alispánok és szolgabirák 1643-ig.
I. Egervára elestével, a 17-ik században kifejlett életviszonyok egyes ágaiban-mint már láttuk-beható és gyökeres változás következett be. A megye egész területe török uralom alá jutván, a vármegye törvényhatósága ennek folytán kényszerült területén kivül keresni a helyet, hol tanácskozási és intézkedési jogát függetlenül gyakorolhatá, habár annak végrehajtásánál a hódoltság körülményeivel számolnia is kellett.
Mint más helyen ismertettük: a vármegye törvényhatósági működését, közgyüléseit és törvényszékeit előbb 1608-ban Rimaszombatban, Gömörmegyével egyesülve, 1613-ik évtől fogva Nógrádmegyében Füleken tartotta.
Eger elestével, megváltozott a legfőbb hatalmi körnek, a főispáni jogkörnek is a mult század végén divó rendszere. A mult század végén, Verancz püspökkel kötött egyezség szerint, Eger vára kapitányai voltak Heves és K. Szolnok vármegyéknek főispánjai is. Ennek eleste után a főispáni jogkör visszaszállott a püspökre. De tényleg, sok tizeden át azután sem gyakoroltatott az. A vár eleste után első püspök Szuhaj István, mint pozsonyi kamarai praefectus, időt sem vehetett főispáni teendői teljesitésére. Utána üresen állott a püspökség 1616-ik évig, mikor is Erdődy János kineveztetésével, a Bethlen-korszak vette kezdetét, melyben a püspöki és főispáni jog gyakorlásának, az akkori viszonyok állottak utjába. Hasonló körülmények között foglalta el helyét, Erdődy halála után 1625-ben kinevezett Pyber János püspök-főispán is, ki 1633. év okt. havában halt el. Utána Losi Imre neveztetett ki, s mintegy négy évi püspöksége után 1637-ben esztergomi érsek lett. 1637. máj. 1-én Lippay György foglalta el az egri püspöki és hevesmegyei főispáni tisztséget, honnan 1642-ben szintén esztergomi érsekké neveztetett ki, helyére pedig Jakusits György jött ugyanazon évben. Jakusits után 1648. febr. 2-án Kisdy Benedek neveztetett ki egri püspök-főispánná, kiről már a megyei jegyzőkönyvek alapján bővebben fogunk alább szólani.
Kisdy Benedek főispánig, a többiek főispáni működéséről igen hézagos adataink vannak, s valószinűnek tartjuk, hogy az egri püspök-főispán teendőinek tényleges gyakorlata, Pyber Jánossal veszi kezdetét, ki püspöki s főispáni hivatásának a Bethlen-korszak lezajlása után, 1630-tól kezdve már békésebb viszonyok között felelhetett meg.
II. Kisdy főispánig megyei beléletünknek organikus életéről is csak hézagos adataink vannak. Eger eleste után a 16-ik század utolsó, s a jelen század első éveiben, tartatott-e és hol, megyei közgyülés, és törvényszék? adatunk nincsen. Megyei közéletünk folyamata 1608-ik évig, előttünk a sötét éj homályába van burkolva. Mitsem tudunk Szuhaj főispán müködéséről, ugy a hatvani harczok 1603-4 éveiben, és Bocskay idejében lefolyhatott megyei életről sem. Valószinű, hogy a nagy katastrófa folytán szerte zúzott vármegyében, az 1603-iki ujabb hatvani invasio, annak visszavétele, majd ismét török kézre jutása, az ennek folytán ujból kifejlett háborus mozgalmak, az erre rögtön következett Bocskay-korszak, még csak időt sem engedett a további teendők feletti megállapodásokra; vagy a rohamos változások, az esetleges megállapodásoknak is ujabb alakulatait idézék elő, melyek a rendszeres kifejlődés állapotába, csak Bocskay halála, illetőieg az 1606-iki zsitvatoroki török béke után jöhettek. Ezen zavaros viszonyok között történhetett az meg, hogy hevesmegyeiek, birtokviszonyaik rendezése végett, hiteles jegyzőkönyvek felvételére a leleszi konvent elébe járultak, mint ezt tette bodi Bornemissza László ki 1602-ben Zaránk, Bod, Erdőtelek stb. falvak illetékei örökösödése megállapitását a leleszi convent előtt hitelesitette. Az illetékes egri káptalan ez időben már Kassán működött, s talán a bizonytalan állapot kényszeritett egyeseket más irányban keresni jogigényök kielégitését.
Az első közérdekü okmány, mely megyénk hatósági működéséről jelt ad, 1608. jan. 30-án kelt, Mátyás király engedely-levele alapján, Gyöngyös és vidéke bortermelői részére: hogy boraikat vám és adómentesen árusithatják az ország minden részében. "Heves és Gömörvár megyék közönsége nevében és személyében terjesztetett elénk a kérelem-szól a királyi leirat-hogy vennénk figyelembe Gyöngyös és vidékének sok szenvedését, nyomoruságos állapotát és megélhetésök módját, saját termésü boraik szabad árusitását az országban vámfizetéssel ne terhelnők és akadályoznók." Tehát, akkor Gömörmegyével egyesült Hevesmegye terjeszté elő a megye egy területének fontos érdekét, mely a kérdéses leiratban csakugyan kellőleg méltatván a szabad, vámmentes borkereskedelem megengedtetett. 1)
Miután országgyülési intézkedésnek nyoma nincsen Hevesmegye egyesitéséről Gömörrel, hogy miképen utaltatott a megye területéről kiszorult hatósági szervezet Gömörhöz, megmagyarázni nem tudjuk. Valószinü, hogy vagy királyi rendelet utján történt ez, vagy a kényszerhelyzetbe jutott megye saját hatáskörében intézkedett ekként.
Az ekképen Gömörrel egyesült Hevesmegyének székhelye ez időszerint Rimaszombat volt. 1613-ik évben a megye már Nógrádmegyében Füleken gyülésezett, mint ezt mutatja, a megyei levéltárban levő nemesi levél kihirdetése "Füleken 1613-ban, Divéky András jegyző által." Ugyanily kihirdetésből tudjuk, hogy 1608-ban Dósa Ádám volt a megye alispánja. Egy szolgabirót ismertünk ez időből, és ez a gyöngyösjárási szolgahiró, Poroszló Pál.
Innen 1613-ik évtől, ismét homály borul megyénk beléletének történetére, 1617. évig, midőn az élénk tevékenység képét látjuk magunk előtt azon okmányban, melyben a megye Gyöngyös városának engedélyt ad, hogy az eddigiek mellett, ujabb mészárszékeket nyithat.
A megyei joggyakorlatnak nevezetes esetét feltüntétő okmány lényegében ez:
"Mi Szthrucz Ferencz Hevesmegye alispánja s szolgabirái, előnkbe terjesztetvén Fülek végvárában junius hónapban tartott törvényszéki ülésünkben, lit. Gothard Tamas Gyöngyös városa birája altal, a többi birák, esküdtek, s az egész közönség nevében személyesen, a gyöngyösi mészáros mesterek s czéhbeli gyülekezetük ellen, a következő panasz: hogy bár a város polgársága nevezett mesterek között a mult időben keletkezett viszály; törvényszeki közbelépéssel kiegyenlitetett, a mészárosmesterek engedetlenségüket, s önkényüket tovább folytatják s a közönséget nem szolgálják ki teljesen hussal. Legyen tehát szabad, ugy a közönség, mint utasok érdeke szempontjából, a szükséghez képest uj mészárszéket nyittatni s engedélyezni. Ez ellen Visztuky Péter, a mészáros czéh megbizottja azon kifogást adta elő hogy a mészáros czéh Magyarország néhai királyaitól kapta privilegiumait, melyek földesuraik függő pecsétés diplomáival ismertetnek el, mely privilegiumok, s igy a mészárosok jogaik sérelmére történnék, ha a kérelemnek hely adatnék." A törvényszék beható tanácskozás után megadta Gyöngyösvárosának a jogot, hogy uj mészárszéket nyithasson. Indokaiban elmondja, hogy a gyöngyösi mészárosok azon privilegiumot akkor kapták, midőn még Buda, Fehérvár, Eger a keresztényeké volt, s midőn még Gyöngyös városa annyi bajoknak kitéve nem volt. Ily változott körülmények folytán, a privilegiumnak ereje sem maradt érintetlenül. Az uj mészárszék nyitatásának feltételei, hogy itt és ott a bécsi font pontosan lesz kiszolgáltatandó, s az ár ugyanolyan legyen, mint Füleken fennáll. Miután a mostani czéh a városnak évenkent 40 frtot fizet, melyből azonban tiz ft mindig elengedtetik, némely közterhekbeni mentesség fejében, hogy az uj mészárszék is osztozzék a teherben, a mentességi dij mindnyájokra 30 ftban állapitatik meg. A mészárosok feletti felügyelet s birságolási jog a város biráira ruháztatik. Kelt ezen szabályrendelet 1617-ik év szent Mihály napján. Aláirva: Szthrucz Ferencz alispán, Daróczy György, Body Pál, Dorogffy János szolgabirák, Horonchay István, Daróczy István, Rőti István, Sallardi György esküdt ülnökök. 2)
Ezen aláirásban a megyének 1617-iki tisztikara van feltüntetve. Szthrucz Ferencz, Bocskay egykori inspectora vvlt az alispán. Daróczy György, Body Pál, Dorogffy János szolgabirák. A negyedik szolgabiró hiányzik. Valószinű, hogy a szolnoki rész szolgabirája a hiányzó.
A czéhbeli mészárosok a megye ezen határozatába nem nyugodtak meg, és mint a fent közlött okmányon levő határirat mntatja: a "mészárosok ur ő nsága elött 1624. szept. 5-én Szerencsen a város ellen protestáltanak." Kétségkivül Szerencsen Rákóczy György egyik földesurok előtt történt e protestatio.
A mészáros czéhnek soknemü viszálya lehetett még Gyöngyösön, hol a czéhbeli tagok a régi czéhlevél értelmében kath. vallásuak voltak, és igy az evang. felekezetbeliekkel ez oknál fogva is egyenetlenségben állottak. A czéhbeliek valószinüen nem vették fel az evang. vallásuakat, és igy ezek a megyénél kerestek orvoslást, hol vallásokra tekintettel, védelmet is találtak. Ennek ellenében a czéh 1651-ben Pálffy Pál nádortól szerzett védelmező-levelet, melyben jul. 6-án adja tudtul a nádor, a kiket illet, hogy kath. vallásuakból álló Gyöngyösön levő mészáros czéh, kiváltságait és előjogait, melyeket rég időtől fogva birnak, kiváló védelmébe és oltalmába fogadja, mit Gyöngyös város egyik földesura, Erdély fejedelmével barátilag tudat, a többit pedig nádori tekintélyével értesiti, hogy ezen czéhnek zavarói és háborgatói ellen, legyenek azok helvét vallásuak, kik saját tekintélyökkel igyekeznek mészárszéket nyitni, minden eszközzel védelmezni fogja.
A gyöngyösi mészárosok eredeti czéhleveléröl az 52. fejezet 4-ik pontja alatt bővebb ismertetést adunk.
IV. Visszatérve a megyei élet ez időbeli adatai ismertetésére, Mátyás királynak 1618. april 18-án kelt adományozó levelét kell felemlitenünk, Gyöngyös városa javára, 3) melyben Mátyás király "egész Encs pusztát érdemeik jutalmául Gyöngyös város lakosai és polgárai összeségének (universis civibus et incolis dicti oppidi Giöngiös) adományozza, s meghagyja az egri káptalannak, hogy kiküldvén hites tagját: Poroszló István, Halmay Balázs, Keri János, Nyáry Mihály, Kovács Balázs. Kada János, Farkas Albert vagy Konkoly Imre, "királyi emberünk" mellé, ekként a birtokba vezesse be. Ebből kitünik, hogy ez időtájban, a királyi emberek homo regiusok, még mindig szerepelnek, s ezek névsora a feljegyzésben foglaltatik. Itt azért kell ezt felemlitenünk, mert mi ezentul, a királyi embereknek nyomát nem találjuk a megyében.
Gyöngyös birtoklásának kérdése Encs pusztára nézve 1726-ik évben Pesten Grassalkovics elnöklete alatt decz. 8-án tartott "neo acquistica" bizottság megállapitásával fejeztetett be, miután addig több izben vitássá is vált. Ugyanekkor Benére is kiegyezés jött létre, melynek birtok-okmánya inkább szóbeli emléken alapult, - a kincstár és Gyöngyös között. A város 1000 frtot fizetett ekkor Bene végleges birtoklásaért. Benére nézve a török földesurakkal is meggyült Gyöngyös városának a baja, mert egyik hatvani török földesur megkisérlette hatalmába keriteni azt 1670-ik évben, és esak ugy védheték meg jogukat; hogy a sultántól védelmező levelet szereztek Bene további birtoklására. (Török lev. Gyöngyös ltárában.)
V. Ez időben 1608-tól fogva kik voltak a megye alispánjai és szolgabirái, ismeretlen előttünk. 1825-től 1634-ig Mocsáry Balázs volt a megye alispánja, s ez időszerinti országgyülési követe is, mint ez a más helyen ismertetett követ-utasitásokból kitünik. 1635-ben az akkori dicalis összeirás szerint szolgabirák voltak: Mocsáry György, Verebély Mihály, Kis János, Ónody István (a tiszántuli járásban.) 1639-ben Verebély kivételével, ki helyett Tasy János van feljegyezve, ugyanezek voltak a szolgabirák. Alispánul 1643-ik évtől kürthi Vámosy Istvánt ismerjük, kinek hosszu évek során viselt tisztéről, még bővebben fogunk megemlékezni. Vámosy 1643-ik évtől 1661. év közepéig volt a kettős megye alispánja.
1) Okmánytárban 4. sz. a.
2) NRA. cs. 871. sz. 16.
3) Eredetije Gyöngyös város ltárában.