HARMINCZÖTÖDIK FEJEZET.
I. A megyei tisztikar. Kijelölés alapján választása. A tisztikarnak évenkinti megmarasztása. II. A választás módja. A megyei jegyző ügyköre. Érdekeltségi kifogás. Libercsei jegyző müködési köre. III. Szolgabirói választás. Jelölés a kath. és evang. statusból. Tekintet a vallásra. Kisdy püspök-főispán és Vámosy alispán halála. IV. A jászberényi helvét vallásu lelkész elfogatása. V. Pálffy Tamás püspök-főispánná neveztetik ki 1661. A tisztujitó szék, alispán választás. Vita a főispáni jelölés miatt; az evang. rendek tiltakozása. VI. Ujabb alispánválasztás 1662. Pálffy a kath. és evang. rendből egyenlőképen kandidál. Báthory László alispánná választatik. Vll. Uj alispánválasztás 1667-ben. Hamvay Ferencz választatik. A nembirtokos nemesség képviseltetésének megszüntetése. VIII. Hamvay halálával sógora Mocsáry Ferenez választatik alispánnak. Pálffy püspök tiltakozása a választás ellen.
I. Heves és K. - Szolnok megyék tisztikara állott tehát egy alispán, négy szolgabiró, egy tiszti ügyész és egy jegyzőből. Az alispán akadályoztatása esetére egy helyettes alispán és időnként a szükséghez képest szolgabirói helyettes is választatott.
Ennyiből állott a megye tisztikara, a magistratus.
A régi alkotmány szerint, (lásd II. k. 303-319, 1.) csak a szolgabirák statusa, "judices nobilium" képezé a magistratust; ugy a törvényszék, kezdetben határozott számu esküdt ülnökökből, és a végrehajtásoknál szereplő homo regiusokból állott, kiknek e század második felében már nyomát nem találják. A megye tulajdonképeni feje a régi alkotmányban a főispán volt, ki helyettesét az alispánt, saját terhére, maga nevezte ki.
A mohácsi vész után, ez irányban oda fejlődtek a viszonyok, hogy mintán a zavaros idők folyamán, - mint az előző korszakban ezt terjedelmesen ismertettük, - a főispáni szék üresen maradt, vagy a főispán állandóan távol volt a megyétől, tulajdonképen az alispánok teljesiték a főispáni teendőket: tehát ezen alispánok kinevezésében a megyék osztályrészöket követelék. Ezen kérdést az 1548. évi 70. tvczikk ugy oldotta meg, hogy jövőre az alispánok kinevezése a megyei nemesség egyetértésével történjék, vagy is az alispán, a főispán és megyei közgyülés közakaratával választassék; a mi gyakorlatban oda fejlett ki, hogy a főispán a közgyülés elébe, választás végett több egyént jelölt ki, kik közül aztán a nemesség egyhangulag vagy szótöbbség szerint választott.
Ezen főispáni kijelölést, időnkben már a szolgabirák választásánál is gyakorlatban találjuk, azonban, - mint majd látni fogjuk, ezzel az 1435. 2. tvczikk értelme, hogy a szolgabirák választása a megyei statusok joga, érintve nem volt. Ezen kijelölésnek közjogi eredete az, hogy miután a megválasztott, birság terhe alatt, legalább egy évig tartozott szolgálni, a rendek eleve tájékozták magokat arról, hogy a megválasztandóval szemben nem fognak majd kényszer helyzetben állani, és igy a szolgálatra kész egyéneket kijelölték.
Mig tehát a szolgabirák választási joga tisztán a megye közönségét illeté, az alispán kinevezéséhez a rendeknek csak beleegyezése volt kikötve, tehát nem volt mint amaz, feltétlen jog. Időnkben, ezen jog kizárólagossága s feltételessége közötti különbözet, egyes esetekben éles kifejezést nyert, mint ezt alább látni fogjuk.
A kijelölést mindig a főispán tette meg a választáshoz; de világos az esetekből: hogy mig a szolgabirói hivatalokra, a jelölés a megyei pártok közvéleményének volt kifejezője, az alispáni hivatalra való jelölésnél, a főispán már saját akaratának is több izben kifejezést adott: a mennyiben nem tisztán a rendek közvéleményének tolmácsolására szoritkozott; és ha ily esetben a nemesség szintén ragaszkodott azon jogához, hogy az alispán választása, az ő hozzájárulásával történhetik, beállott az összeütközés, melynél-mint az esetekből kitünik, - a közgyülés győzedelmeskedett.
Igy 1660. jun. 28-án a gyöngyösi járás szolgabirája Deli György leköszönésével, szolgabiró volt választandó. A négy szolgabiró közül csak ezen egy volt katholikus. A főispán, a rendek közvéleményéhez képest kandidált két-két evang. és kath. vallásu egyént, s azon kivánságának adott kifejezést, hogy e helyre katholikus választatnék. A rendek Nádudvaryt választották, s a főispán elött egy küldött által tolmácsoltatták, hogy "a szolgabirói választás a rendek szent és érintetlen joga", - s igy itt csupán a rendek érdeke az irányadó; ne nehezteljen tehát a főispán, ha ohajtása ellenére történt meg a választás. Egy évvel később ezen eset után, Vámosy alispán halálával, uj alispán volt választandó. 1661. jul. 6-án tartott választó gyülésen a főispán négy katholikus férfiut jelölt választásra, a rendek közvéleményét tekinteten kivül hagyva, melynek többsége evangelikus vallásu volt. Természetesen a rendek evangelikus vallásu része, nagy felháborodással fogadta a jelölést, s tiltakozva az ellen, nem vett részt a választásban. Az akkori viszonyok behatása folytán, a kedélyek lecsillapitására, Pálffy püspök-főispán azon igéretet tette, hogy jövőre egyenlő számban fog jelölni a megyei vallásfelekezetek közül. 1) Igy is történt, a reá következő választás alkalmával. Alispánul két katholikus, két evangelikus és két ágostai vallásu jelöltetett. Sőt 1667-ben történt alispán-választás alkalmával a rendek kivánságához képest, a jelöltek közül egyik kihagyatott, s helyébe más egyén tétetett. Mindennek daczára 1673-ban ismét négy katholikus vallásu jelöltetett alispánul, s ugyanigy történt 1676-ban is, mindannyiszor az evangelikus rendek ünnepélyes óvása kiséretében; s ekként választatott meg igy alispánul Tassy Mihály, mint katholikus.
A főispáni jelölésnek ezen önkényszerü jellege időnkben csak is az alispáni helyre nézve mutatkozik, a többi tisztségekre a jelölés rendesen a rendek közvéleményének tolmácsolása volt, s ez irányban összeütközés esetének nyoma nincs.
Itt megjegyeznünk kell, hogy időnkben némely tisztujitó gyülésen, a főispán, meghatalmazott által képviselteté magát. Igy 1667-ben Mokiczay nagyprépost volt a főispáni meghatalmazott. 1672-ben Szegedi Ferenez püspök-főispánt Sigmondy György, 1673-ban Bélteky Pál füleki várkapitány; 1675-ben ugyanez, 1680-ban Pálffy Ferdinand püspököt Koháry István akkori füleki várkapitány képviselte; s miután nevezett, az 1680. évi szept. 11-én tartott választó gyülésen jelen nem lehetett, maga helyett Bezegh István nógrádi alispánt bizta meg az elnöki szék vitelével.
Időnkben évenként tartatott választó gyülés, vagy mint neveztetett "széképitő gyülés." Ez évenkénti választó gyülés azonban inkább alaki volt, tényleges kijelölés szerinti választás csak akkor történt, ha a hivatalban levő leköszönt, vagy a hely halálozás által megüresedett. A tiszti megbizatás tehát egy évre szólt s évenként megujitatott; miután a megválasztott szolgabiró csak egy évig tartozott hivatalát viselni. Az évi választó gyülés ekként rendszeresen megtartandó volt, hogy az év elteltével a tiszti szék felépitessék, illetőleg betöltessék. Ha az egy évre megválasztott tisztviselő maradni akart, minden formai választás nélkül erösitetett meg, ujabban egy évre. Ha távozott vagy elhalálozott, az uj választás 3-4- 6 egyén kijelölésével történt meg.
A gyakorlatban oda fejlett ez, hogy a tiszti kar, tehát az összes tisztviselők, az év végén "rite et solemniter" a megye rendelkezése alá bocsátották a tiszti helyet, és miután a számonkérő szék számadásaikat átvizsgálta, a főispán által kitüzött választó napon, a mennyiben tényleg le nem mondott valamelyikök, ujból megerősitettek tisztségökben, illetőleg megmarasztattak.
A hivatalától megválni kivánó tisztviselő előre kijelentette ezen szándékát, és akkor helyébe kijelölés folytán választottak.
Kürthy Vámosy István alispán 1643. évtől 1661-ben történt haláláig, évenként meghagyatott hivatalában. Némethy Pál szolgabiró is tovább egy évtizednél viselte hivatalát, mig lemondás folytán vált meg attól.
Az évi széképitő gyülést megelőzőleg az alispán és szolgabirák számadásai rendesen átvizsgáltattak, és csak azután történt a hivatalba marasztalás kimondása.
II. Időnkben tehát a kötelező szolgálati év letelte után, a szolgálati évszám nem volt meghatározva, szolgálhatott a megválasztott élte fogytáig, fentartva évenként a szokásos megbizatás formai megujitását.
Midőn tényleg megüresedett helyre történt választás, ez felkiáltás vagy névszerinti szavazással történt, és ez mindig jeleztetik a jegyzőkönyvekben.
1654-ik évről birjuk az első, alakilag megejtett választási jegyzőkönyvet. Ez év nov. 18-án Vámosy István alispán, Földváry János, Deli György, Farkas Ferencz, és Németi Pál tovább is "megerősitetnek" hivatalukban. - Deli Györgyre kimondatott, hogy jövőre nem fog megválasztatni. Miután Vámosy az év folyamán országgyülési követül küldetett el, helyettes alispánná Pápay Péter választatott meg.
1657. jan. 3-án tartott tisztujitó széken leköszönt Földváry János szolgabiró helyére történt uj szolgabirói választás. Kisdy Benedek püspök-főispán Hamvay Ferencz, Báthory László, Kutasy György és Mocsáry Jánost kandidálta, irásban. "Az egész közönség, a mágnások és nemesek összes szavazatával Mocsáry János választatott meg, ki nyomban letette a tiszti esküt", - mint a jegyzőkönyv ezt tolmácsolja. A jegyzői tiszt is üresedésbe jött, az eddigi jegyző Laszkány János leköszönésével. Megválasztatott Libercsey Ferencz, ki nem lévén jelen, felhivatott, hogy majd tegye le az esküt.
Ugyanekkor Pápay János eddigi tiszti ügyész is leköszönvén, helyébe Mocsáry Ferencz választatott meg, a "szokott sallarium" mellett. Megjegyzendő, hogy sallariumnak neveztetett a többi tisztviselő évi dijazása is. A jegyző és tiszti ügyész választásánál csak a későbbi 1670-es évek után találunk "jelölésre", a mi kétségkivül annak tulajdonitható, hogy erre alkalmas egyénekben még ekkor oly bő választás nem volt; de azért; midőn csak egy jelentkezö egyén forog is szóban, ez is a rendek választása czimén ruháztatik fel tiszti megbizatással.
Libercsey Ferencz jegyzővé választása után, a ki több földesur meghatalmazott ügyvédje volt eddig, történt az, hogy Fáy László azon kérdést vetette fel, hogy özv. Fáy Istvánné Röthy Katalin asszonynak, Balassa Imue elleni pere tárgyalásánál mint biró, Libercsey jegyző, ki előbb mint ügyvéd, Balassa meghatalmazottja volt, részt vehet-e? A törvényszék azt határozta, hogy a kérdéses ügy tárgyalásánál is részt vehet mint biró, mert Libercsey jegyző "letett esküjével minden eddigi összeköttetése tekintetétől felmentette magát, a kérdéses ügyben pedig neve mint meghatalmazotté elő nem fordul." Ebből az tünik ki, hogy a megyei jegyző, a törvényszéknél mint birói functionárius vett részt.
Ily érdekeltségi kérdések több izben más alakban is felmerültek, és mindannyiszor elég méltányos megoldásra találtak. Igy az 1657-dik évben, Gyöngyösön lakos szolgabiró Dely György előtt, Gyöngyös városi polgárok és gyöngyös-halászi lakosok között, egy malom feletti vitás ügy kezdetvén, a halásziak panaszt tettek a megye közgyülésén a szolgabiró, mint gyöngyösi lakos érdekeltsége ellen. A közgyülés Péntek Benedek, Szalay Mátyás, Szechy János, Olasz Gáspár és Für Márton esküdt ülnököket hatalmazta fel, hogy az alispán felhivására, egyikök a kifogásolt ügyben a szolgabiró helyett járjon el és szolgáltasson igazságot. Szolgabirói helyettesek egyébiránt a szükséghez képest választattak. 1659. évben Dely György lábfájása miatt kért helyettest, és Pap Lukács vagy másképen Majthényi, és Koncz Pál esküdt ülnökök választattak helyettesekül, s a szokott esküt letették.
A fentemlitett Libercsey Ferencz jegyző 1661. aug. 16-án halt meg, s emléke jegyzőkönyvbe vétetvén, megörökitetett az felőle, hogy nemcsak Heves, hanem Pest-Pilis-Solt megyék jegyzői tisztét is viselte, sőt idönként Hontmegye is igénybe vette e nembeli szolgálatát. Helyére az alispán felhivására akkor Gedey András ajánlotta magát, s az 1661. okt. 21-iki gyülésen "electus et invitatus" letette az esküt.
Az 1660. jan. 28-án tartott tisztujitásnál történt a következő esemény. Dely György a török portyázó csapatok által sulyosan megsebesitve, hivataláról lemondani kényszerült. A négy szolgabiró közül, ezen egy volt kath. vallásu. Az alispán, három szolgabiró, jegyző és ügyészre a szokásos megerősités megtörténtével, a lemondott Dely György helyére következett a választás, melyre a főispáni átiratban Kozáry György, Nádudvary János, Papály Lukács, és Gyöngyösy Pál jelöltettek. Az átiratban a főispán figyelmeztette a rendeket azon körülményre, hogy Dely György helye egy gyöngyösi katholikussal lenne betöltendő. A rendek azonban Nádudvaryt választották, s a figyelmeztetés siker nélkül maradt. A rendek érezték, hogy a főispán méltánylandó neheztelését fogj ez felidézni, s Kutasy György szolgabirót küldötték hozzá, hogy mentse ki a rendek választását, "mely ellenmondás nélkül a katholicus és evangelikus rendek egyenlő szavazatával történt; s igy reménylik, hogy a főispán mint a közérdek szempontjának megfelelő választást, sérelmesnek nem tekintendi, lévén a szolgabirói választási jog ugy is a megyék szent és érintetlen joga." Ezen eljárás rövid idő alatt keserüen boszulta meg magát, mely a kettős megye kebelében nagy felekezeti összeütközés s szakadásra vezetett, mint erről alább leszen szó.
Az 1660-ik év folyamán Kisdy Benedek püspök-főispán meghalt, helyébe Pálffy Tamás neveztetett ki.
Kisdy Benedek püspök s főispán halálát Kassán Mokiczay András prépost s Kolozsváry István egri kanonokok tudatták a megyével s egyuttal meghivták a megyét Kassán jul. 15-én leendő temetésére. Kisdy halála igy 1660. jul. hó 10-ll-ikén történhetett, mert a halálesetet tudató levél 13-án érkezett meg Fülekre Kassáról. Közgyülés 14-én tartatván, az idő rövidsége miatt, a megye nem küldhetett a temetésre képviselőket.
Kisdy után nem sokára 1661. majus 7-én halt meg Vámosy alispán is, a ki megyei alispáni tisztét majd 18 évig viselte. Neje Aszalay Erzsébet az aug. 1-én tartott közgyülésen resignálta át az alispáni iratokat az átvétellel megbizott küldöttségnek. Vámosy, Csánynak két harmadát birta s az egykori Országh-féle javakból, Nyáry Zsigmondtól zálogban birtokolta a gyöngyösi s pathai részt, Visonta, Saar, Verpeléth, Szaila, Domoszló, Karácsond, Sirokallya, Rosnok, Kőkut, Nagy-Berek, Nána, Markaz, stb. faluk illetékeivel.
IV. Kisdy püspök utolsó évében 1660-ik év elején történt azon nevezetes eset, hogy Jászberény városának helvét vallásu lelkésze Ecsedy János azon vád folytán, hogy a hely beli katholikusokat, ugy a boldogságos Szüz Máriát gyalázó s becsmérlő szitkokkal illette, a nádor által elfogatni rendeltetett s előbb Fülekre, majd innen foglyul a nádor elébe vitetett. A lelkész neje Kos Orsolya a megyéhez folyamodott, hogy férje, gyülölség s irigység által vezetett egyének által vádoltatva, hurczoltatott ekként el, s kéri a megye közbejárását. A megye közönsége 1660. márcz 3-án tartott üléséből, Hamvay Ferencz és Libercsey Ferencz küldötteket menesztette a nádorhoz közbejárásra, hogy a nádor bocsátassa szabadon az elfogottat, s utasitassék az 1608. 1. s 1563. 42. tczikk szerint az illetékes superintendens elébe bünössége megállapitása, s esetleg büntetésének kiszabása végett. Ha a nádor nem bocsátaná szabadon, ő felsége elébe járuljanak a küldöttek.
A küldetésnek eredménye lett. A nádor azt mondotta, a küldötteknek, hogy azért fogatta el, mert Ecsedy Jánost, a ki a török torkában lakik, hivatta, s nem jelent meg. A Jászberényiek kezességére elbocsátja, s "majd meg látja, milyen törvényt tesz az ő superintendense." 2)
V. Pálffy Tamás főispán 1661. april 6-án értesité a megyét, hogy főispáni székét elfoglalandó, jul 6-án Füleken a kettős megye ez időszerinti székhelyén megjelenve, a megye közgyülésében leteendi a főispáni esküt, s ugyan ezen
alkalommal az elhalt alispán üres széke is betöltendő lesz. A kitüzött napon a főispáni eskületétel után a választás következett, mely választógyülésen maga a főispán elnökölt, s jelöltekül Vécsey Sándor, Dienes György, Báthory László és Michalek Miklóst nevezte meg. Mind a négy jelölt katholikus vallásu volt. Ezen jelölés nagy felháborodást idézett elő az evangelikus rendek között, kik a vallásegyenlőségből folyó jogaikat vélték ebben megsértve, s a jelölés ellen tiltakozólag felszólaltak. Az evangelikus rendek azt vitatták, hogy az elhalt Vámosy István választásakor, már az akkori püspök-főispán a katholikus nemesek hozzájárulásával egyenlő számba vett fel a kandidatióba evangelikusokat is. Az akkori püspök titkára Kry Miklós esküvel bizonyitotta ezt. A főispán megnyugtatni igyekezett a zugolódókat, hogy jövőre ő is e szerint fog cselekedni, csak most hagyjanak fel követelésökkel. A vita vége az lett: hogy miután a főispán nem engedett, az összes evangelikus nemesség elhagyta a termet s tiltakozásukat a nádorhoz menesztett küldöttséggel jelentették ki, megválasztva e czélból követekül Báthory Lászlót, az egyik jelöltet, és Kürtösy Istvánt. A szavazás ennek daczára megtörtént, s a mágnások képviselői szavazatával, összesen 86 szóval Vécsey Sándor választatott meg. A főispán maga is tett jelentést e körülményről a nádornak. A megválasztott alispán az esküt nyomban letette, s Vámosy halálával a substitutus viceispán Pápay Péter kezéhez adott megyei pecsétet, ettől a közgyülés szine előtt átvette. Az evangelikusok tiltakozása nem akadályozta meg, hogy a választott alispán hivatalát át ne vegye, melynél első kellék volt szintén az eskü letétele, s a megyei hivatalos pecsét átvétele.
Az ügy mindezzel rendezve nem lett. Az evangelikus nemesség obstructióra határozta el magát s a legközelebbi jul. 22-én tartott közgyülésen nem jelent meg, melyen sürgős hadi élelmezési ügy volt tárgyalandó. E miatt közgyülés sem volt tartható. Az evangelikus vallásu rendek sérelmét tehát mielőbb orvosolni, s őket kiengesztelni kellett. Pálffy Tamás püspök-főispán e végből jul. 24-éről, Kassán keltezve egy magyar átiratot intézett a megye alispánjához, melyben felemlitve, hogy a rendek egy része még most is neheztel a multkori választásért s a gyüléstől is távol maradtak, ünnepélyes igéretet tesz, hogy jövőre egyenlő számban fog közőlök is kandidálni, s felhivja a rendéket, hogy most már ebben nyugodjanak meg, a közgyüléseken vegyenek részt, mert különben a nádor s ő felsége elébe fog fordulni ezen távolmaradásuk ügyében. Utóiratban saját kezüleg teszi hozzá: "magam is proprio manu ezt irom, hogy Isten éltetne más esztendőre pari numero e Catholicis et Evangelicis candidálok." Ezen főispáni átiratot egész terjedelemben jegyzőkönyvbe iktatva, a rendek megelégedtek, s a megyei ügyek intézése távollétök miatt most fenn nem akadt. 3)
Pálffy Tamás püspök-főispán ezen igérete beváltására Vécsey alispán 1662. év szept. hóban történt halálával, jött meg az idő. Mert addig Vécsey alispán is rendesen megerősitetett hivatalában az évi tisztujitó székeken, ugy a főispán, mint a megyei rendek közegyetértésével. A halálesetről értesitett föispán szept. 27-én Pozsonyból válaszolt a rendeknek: "hogy az szüret alatt megpihenvén, terminálni fog Ispán választásra való napot, az alatt intimálja, hogy nemzetes vitézlő Pápay Péter substit. viceispán ur viselje a nemes vármegye gondját, s a viceispán tisztét."
Választási napul 1663. febr. 22. és 23-ika tüzetett ki, melyen a főispán személyesen vett részt, s igérete szerint jelölte: a kath. közül Báthory Lászlót és Dienes Györgyöt, az ágostai vallásuak közül Pápay Pétert és Bezek Györgyöt, a helvétvallásuak közül Battik Péter és Mocsáry Ferenczet. A választás névszerinti-szavazással történt; a regestrumból névszerint felolvastatván az ott foglaltak, a megjelentek, ugy a távollevő mágnások teljhatalmazottjai, ezek szavazatainak többségével Báthory László választatott meg, ki rögtön letette az esküt, s a megye pecsétjét átvette. Az eskületétel után az uj alispán a megye előtt hivatala pontos és hüséges betöltését igérte meg: A többi tisztviselők megerősitettek hivatalaikban.
VII. Báthory alispán 1667-ik év február közepén halt meg, mikor is, febr. 16-án tartott közgyülésből értesitetett Pálffy püspök-főispán a halálesetről, s hogy az alispán-választásra határidőt tüzzön ki. Apr. hó 2-án érkezett a püspök tudósitása, hogy választási napul apr. 27-ikét tüzi ki, mely is "ünnepélyesen és serényen közhirré tétetett. Miután pedig a főispán személyesen fog e választó gyülésen megjelenni, tisztességes ellátása s megvendégelésére egy tehén, 5 bárány, 12 tyúk, 6 kacsa s három akó bor, lovai számára egy öl széna, l2 kila zab rendeltetett beszereztetni, a megye költségére."
A kitüzött napon azonban Pálffy püspök nem jelent meg, maga helyett Mokiczay András nagyprépost s püspöki helyettesét, meghatalmazással ellátva, küldötte el. A kandidatio a már ismert módon történt: a kath. rendekből Horváth János voxit, Tassy Mihály, az ágostai felekezetiekből Pápay Péter és Bezegh György, a helvét fe-lekezetiekből Battik Péter és Hamvay Ferencz jelöltettek. Horváth jelölt ellen a legtöbb mágnás s nemes kifogást tett, s a püspöki meghatalmazott ennek helyébe Michalek Mihályt jelölte. A választás névszerint szavazással történt, s többséggel Hamvay Ferencz választatott meg. Ez alkalommal egy fontos elvi határozat hozatott, hogy a tá v ollevő nemesek, ugy a nembirtokos lelkészek vagy más püspökség vagy prépostság alatt állók, a választásban a mint most nem vehettek részt, ugy ezután sem fognak szavazataik elfogadtatni. Helyettes alispánul tovább is Battik Péter választatott meg.
Az 1668-ik évi jul. 11-én tartott választó-szék (sedes electoria) alkalmával, az összes tisztikar, Subics Pál szolgabiró kivételével, megmarasztaltatott, kinek helyére ezuttal nem választás, hanem helyettesités történt, Ebeczky Menyhért személyében, ki heIyettes alispán is volt. Hasonlóképen megmarasztattak az esküdt ülnökök Fekete László, Madats János, Bélteky Pál, Battik Péter, Pápay Péter, Bezegh György, Pápay János, Vathay Pál; Némethy Pál, Kanizsay Zsigmond, Boldogházi Kis András, Kis Péter, Gutay István, Subics Pál, Kaldi János, Kállay István, Majzik Mihály, Szöcs István, Kovács János és Péter, Ivády Gergely.
Itt találjuk feljegyezve a tiszti eskü formáját, mely ekképen szól: "Én esküszöm az élő Istenre, hogy minden előttem perlekedőknek személyválogatás nélkül, félretéve minden kérést, avagy könyörgést, kedvezést, adományt, félelmet, haragot, szeretetet, valamint Isten és az ő igazsága szerint igazságot itélek, tehetségem szerint igazságos törvényt és executiót teszek. Kire Isten engem megh is ugy segéljen."
VIII. 1669. april közepén halt meg Hamvay Ferencz alispán, miről özvegye Mocsáry Judit asszony a megyei pecsét melléklésével értesiti a megyét; s april 17-én megkerestetett a főispán, hogy tüzze ki a tisztujitó széket, melyen uj alispán is választandó lesz. 1669. april 26-án már válaszolt erre Pálffy püspök Jászóról, hogy "az eperjesi gyülés után secundálni fogja a nemes vármegye kivánsága szerint a szék felépitését." A jun. 22-én tartott közgyülésen megsürgettetett a főispán, mire jul. 5-én érkezett a válasz, hogy aug. 22-ére tüzi ki a gyülést, mely alkalomra a megye 3 akó bort, egy tehenet, 5 bárányt, 6 libát, 12 tyukot rendelt meg a vendégségre. A számonkérő szék tagjaiul pedig kiküldettek: a főispán, Rákóczy Ferencz, Balassa Imre, Koháry István, az egri káptalan, a két Eszterházy megbizottai, ugy Battik Péter, Némethy Pál, Pápay Péter, Michalek Miklós, Tassy Mihály, Kis András, Kanizsay Zsigmond, Battik György, a négy szolgabiró és jegyző.
Aug. 22-én a főispán maga nem jelent meg, megbizottja tisztelendő Horváth György nyitotta meg a gyülést, felolvasták a főispán levelét, melyben az alispánságra általa jelöltek nevei foglaltattak, s ezek voltak: Tassy Mihály, Michalek Miklós, Battik Péter, Mocsáry Ferencz, Némethy Pál, Pápay János.
Szavazat többséggel Mocsáry Ferencz választatott meg. A négy szolgabiró, Gyöngyösi István,Balogh Mihály, Ebeczky Menyhért, Joo Mihály ujból megválasztatott. Jegyzővé Mocsáry helyére Bezegh György, ügyészszé Pápay János választatott.
A számonkérő szék szept. 4-én tartatott, mikor is az alispán a szolgabirák számadásai megvizsgáltattak, és a jövő évi költségek fedezésére, portánként 8 frt, az armalisták, kurialisták és többi taksa köteleskre kettős taksa, a birtokos praelatusok, mágnások és nemesekre egyszerü taksa rovatott ki. Az okt. 14-én tartott közgyülésen olvastatott fel a főispán levele, melyben kijelenté, hogy Mocsáry Ferencznek; kétségkivül mint evang. vallásunak, alispánná választása nem felelt meg várakozásának. A megye közönsége kijelentette, hogy törvényes joga értelmében járt el.
1) Lásd Okmánytárban 17. sz.a.
2) Megyei jegyzőkönyv ez év szám alatt.
3) Okmánytárban 17. sz. a.
