HARMINCZHATODIK FEJEZET.

I. Pálffy Tamás püspök müködése az egyházi téren 1663. A gyöngyösi evang. egyház által elfoglalt föld- és szólőterületek, ugy a lelkészi tizedilletékek ügyében protestatioja a megye törvényszékén. A gyöngyösi evang. egyház, és az érdekelt földek birtokosai reprotestálnak. II. Pálffy püspök fegyveres erővel visszafoglalja a gyöngyöspüspöki földeket, a gyöngyöspüspöki tized lelkészi illetményét a kath. lelkész javára zárolja le. Az evang. lelkész protestatiója ez ellen. III. Ungváry György helv. hitvallásu superintendens, mint egyháza illetékes képviselője keresetet indit a püspök ellen a gyöngyösi sérelmek miatt. Az ügy megvizsgálására vegyes bizottság küldetik. IV. Pálffy püspök ujabb fellépése ez ügyben 1667. V. Kada István, pásztói apát viszszafoglalja a pásztói apátsági birtokokat 1617. Vl. Pálffy püspök szerepe Szent-Maria és Heicze püspöki birtokok visszaszerzésénél.

I. Mint az előadott eseményekből látjuk, Fálffy Tamás püspök erős összeütközésben állott a megyei rendeknek ez időszerinti többségével, az evang. felekezetü nemességgel. Pálffy, szemben az evang. felekezettel, az ecclesia militans igazi képviselőjeképen lépett fel, s egyházának régi és részben elaludt jogait is, minden irányban életre kelteni és visszaszerezni igyekezett. Mindjárt püspökké kineveztetése után hozzálátott a gyöngyösi kath. felekezet és egyház viszonyai rendezéséhez. Az 1663. évi febr. 22-én tartott megyei közgyülésen a következő tiltakozást adta be:

"Hogy Gyöngyös városának némely lakói, minden jog és igazság ellen, a püspükség sulyos sérelmével, és kárával, bizonyos malmot, réteket, szántó földeket, szőlőhegyeket Püspöki falu területén, Gyöngyös városa mellett maguk részére elfoglalni bátorkodtak. Miután pedig ezen elfoglalt malom, rétek, földek, szőlők Püspöki területén, régtől fogva e püspökséghez tartozott, tehát ezennel ünnepélyesen tilalmazza: hogy nevezett területen elfoglalt és jogtalanul használt malmot, réteket, földeket, szőlőket tovább is elfoglalva és használva tartsák, és kijelenti, hogy minden módon és eszközzel jogát megvédi és az elfoglalt területeket birtokába visszaszerzi."

Hogy ki által és miképen voltak a kérdéses birtokrészek használva, kitünik a következő reprotestatióból.

A püspök tilalmazó beadványára, "nemes Szűcs Benedek Gyöngyösvárosa helvétvallásu egyházának főgondnoka (primarius inspector) maga s az egész egyház nevében és személyében, nehogy a főtisztelendő püspök ur előre bocsátott letiltó nyilatkozatába beegyezni látszassék, sőt ragaszkodva legjobb jogához, melynél fogva az emlitett malmot, réteket, földeket, szőlőket már régen birják s használják, tilalmazza a püspököt azok elfoglalása és bármely megkárositásától, utalván őt, képzelt jogát érvényesitendő, a törvény rendes utjára."

Ez alkalommal Pálffy püspök, még egy másik protestatiót is nyujtott be, a lelkészi negyed és az archidiaconusi heted biztositása, s némely földek után esendő tized érdekében.

"Némely nemes Urak, és más decimabérlők-igy szól a protestatió-Heves és K. - Szolnok megyékben, nem gondolva a bérlő levelekben foglalt kivétellel, a lelkészi negyed s hetedet illetőleg, ezeket az illető kath. lelkészeknek s főespereseknek kiadni vonakodnak, s magoknak tartják meg. Ezenfelül némely földesurak, a jobbágytelkekrül, azon czim alatt, hogy elhagyottak, nem számolnak tizedet, s ebbűl lelkészi quartát és septimát: holott azon jobbágytelkeket szántatják és vettetik, s igy azok termékeiből tized fizetendő. Mindez ugy a püspökség, mint az egyházi személyzet megkárositását idézi elő. Ennek ellentmond a püspök, s tilalmazza az illetőket az ily jogtalan eljárástól, fentartja jogát erre, hogy azt érvényesithesse."

A megyének nagybirtokosai: Koháry István, Eszterházy Miklós és Sándor, az erdélyi fejedelemnő, Rákóczy László és Dósa Ádám erre reprotestáltak, hogy ök is fentartják az eddigi gyakorlatra jogukat, a törvény értelmében.

II. A gyöngyösi papi jövedelmekre beadott pro és contra nyilatkozatok után 1664. jul. 3-án tartott közgyülés elé folyamodott a Gyöngyösi "helvetika Ecclesia" ilyen panaszszal: "hogy ezen böcsületes Ecclesia egynehány esztendőktől fogva tartozott s most is tartozó elő földdel avagy réttel birt, s most is bir egy malom örökséget a püspöki határban, mely rétét most megkaszálván az Ecclesia, ugy esett értésére, hogy vkapitány nemzetes vitézlő Unger Marton ur, nem tudatik ki instantiájára és ki parancsából, bizonyos számu katonákat küldött oda a végre, hogy azon a réten takarókat megháborgassák; sőt közülök fogjanak el s hozzák ide Fülekre azon Helv. Ecclesianak azon malomban és rétben való jó igazságának prejudiciumára. Minthogy Nagyságtok és kegyelmetek ugy mint domesticus magistratus, az ilyen parochialis proventusok ügyében törvényes birák, alázatosan kéri a nevezett Ecclesia Nagyságtokat, agyon levelet rájok, jöjjenek vissza a hajduk s ne háborgassák az Ecclesia gondviselőit s munkásit. Egyébiránt csak ne hatalmaskodjanak, kész az Ecclesia törvént állani, az igazság proba kövét kivánván alkalmazni."

Mint látjuk, a püspök azon törvény alapján járt el, hogy háborus zavaros időkben történt foglalások, sommás uton intézendők el, s mint főispán a füleki vár kapitánysága segélyével, mint zavaros időben foglalt területről, a püspöki malomrétröl egyszerüen elüzette a gyöngyösi helv. egyház munkásait, miután ennek tulajdonára törvényes igényét már kijelentette.

Ugyanazon ülésben, a helv. Ecclesiának még a következő második panasza terjesztetett elő:

"Mivel a Gyöngyöspüspöki Ecclesia catholica és helvetica religion való hiallgatókból állott, ember emlékezet óta, s most is olyan usus observaltatott, hogy ott azon hallgatóknak most sincsen templomok, hanem filialis Ecclesia, és a kath. hallgatók Gyöngyös varosában a barátok tomplomába, mint mater ecclesiába járnak, a helv. hallgatók penig a gyöngyösi helv. Ecclesia templomába járnak ugymint mater ecclesiába, és arra nézve a püspöki egyház földeiből a mi dezsma esztendőnként a gyöngyösi kath. plebanos és helv. predicator arra rendelt emberek által equaliter két felé osztották, hol szalmájában, hol szemül, és ugy percipiálták. Tavaly esztendöben penig a szerint kimentek volt mind a két renden valú désmások, azon egyház földeiben való buza megdézsmálására; de az egri törököknek a király dézsmási bevádoltatván, 16 ispánja oda jött azoknak keresésére, és ha azon helv. Ecclesia-beli böcsületes ember nehéz munkája, és okosságával az törököket nem tartóztatta volna, király dézsmási helyett azokat a fellyebb emlitett dézsmásokat vagdalta volna le, s a törökök hatalma miatt kellett félbe szakadni akkor annak a buza megdézsmálásának, s igy marad oda az időnek háborusága miatt is a gyöngyösi tavali plebánusnál Pater Benedeknél. Az mi a bor dézsma dolgát illeti, minthogy a püspöki egyházhoz szőllő nem volt, a falu lakosi a gyöngyösi lakosoknak az ő hátárokon belől való szőllőjüknek quartájából attak részt aequaliter, felét az barátoknak, felét a helv. predicatornak. Es noha taval a töröktül való félelemben nem találkozott oly ember, ki a püspöki földön való külső emberek szőllője borát fel rójja; hanem a helv. Ecclesia gondviselője nem gondolván maga élete veszedelmével ugy rótta fel, s mégis nem atta ki az megnevezett gyöngyösi plebános az portiót az helv. Ecclesiának, régi szokás szerint, kiről a böcsületes Ecclesia Nagyságtok s kegyelmetek előtt most portestal, s alázatosan instál, hogy az ilyen parochialis proventusok felől emergalt turbatorinak complanálására a nemes országtól kirendelt specialis birái s magistratusa intézkedjék, s ugy a tavalyi mint idei portiót az Ecclesia részére, ugy a buzából mint borból adassa ki."

Ezen panaszlevél közöltetett az egri püspökkel, ki arra 1665. év febr. 4-én tartott ülésben felolvasott választ adta, hogy a gyöngyösi jövedelem és decima a püspöki kath. lelkészt illetvén, a gyöngyösi helv. egyháztól erővel semmi nem vonatik el; a panaszkodó egyház mutassa ki, hogy e proventus mikor s miképen osztatott egyenlően két részre. A panaszkodó helv. egyház nevében Bezegh György erre ismét protestál, s kéri a vármegyét az 1647. évi 14. §. szerint eljárni. A megye mielőtt a peres eljárást megkezdené, az alispán utján a püspök megintését rendelte el. 1665. szept. 16-án tartott törvényszéken azonban, az igy meginditott keresetet a gyöngyösi evang. egyház letette s megszüntette. Más irányban inditották meg az eljárást.

III. 1665. okt. 14-én tartott ülésben ugyanis, Ungvary György a helvét egyház superintendense Bezegh György személyében ügyvédet vall. Most ez ügyvéd, a superintendens nevében inditotta meg a gyöngyösi egyház jövedelme visszaállitására a megye előtt a keresetet az 1641. évi 14. czikk alapján. A megye most e törvény értelmében utasitotta az alispánt, hogy a püspököt intse meg.

1666. márcz. 31-én tartott ülésben vétetett fel az ügy, hogy az alispáni megintés daczára a püspök marad eddigi joga mellett. A superintendens ügyvéde kivánja, hogy a törvény szerint, küldessék ki az alispán birótársaival a jövedelem helyreállitására és executióra. A püspök nevében Michalek Miklós ügyvédje protestál erre, hogy az őt illető decimák s jövedelmek ügyében, mely az ő jurisdictiója alatt áll, az alispáni biróság beavatkozzék. Mellette s ellene kifejezett jogfentartási nyilatkozatok után a határozat az lett: hogy az actor kivánságára, a törvény értelmében az alispáni biróság kiküldetik, hol az érvek minden irányban előadhatók lesznek; s mellé mindkét vallásfelekezetből egyenlő számban következő deputatió rendeltetett, a katholikusokból Fekete László, Kürtösy István, Tassy Mihály, Szeremy Lukács, Kovács János és Jánosi Mihály; az evangelikusok közül: Pápay Péter, Battik Péter, Libercsey Mihály, Madáts János, Pápay János, Mocsáry Ferencz. Ez ellenébe a püspök ügyvédje ünnepélyesen protestál, fentartva magának a jogot, hogy az általa jónak tartott helyen s időben, peres uton s más eszközökkel, maga helyén és idején, igazát megvédhesse. A püspök azonban ezuttal a tiltakozáson tul tovább nem ment, s a gyöngyösi evang. felekezet egyelőre maradt a birtokban.

IV. Pálffy püspök 1667. máj. 23-án vette fel ujra az elejtett fonalat, s Tassy Mihály ügyvéd által egy ujabb tiltakozást nyujtott be a megyéhez: "ünnepélyesen intve s tiltva a közgyülés szine előtt Gyöngyös városa lakosit Gyöngyös Püspökiben annak szántóföldje s rétjének az ő elődjei által kegyelemből maig engedett használatától, kijelenté, hogy most már tulajdoni jogát igényli, s bármi engedély forogna fen elődjei részéről, azt most jogánál fogva megszünteti s megsemmisiti. Ez ellen Bezegh György, Ungváry György superintendens ügyvédje, az evang. felekezet részéről viszont tiltakozott, hogy ezen ügynek nem itt a foruma, külön törvények szerint intéztetne.k ezek, s igy a kérdéses földek s rétek használatához, mely emberemlékezet óta áll fenn, szigoruan ragaszkodik, és óv mindenkit a jogtalan zaklatástól.

1668. jun. 13-án tartott törvényszéki ülés jegyzőkönyvében feljegyezve találjuk, hogy az egri püspök és a gyöngyösi helv. felekezet között, az alispán és a kiküldött bizottság hozzájárulásával, a pörös kérdésekre és a lelkészi javakra egyezség köttetett. Az egyezség tartalma ismeretlen előttünk.

A gyöngyösi egyházi villongás. a Tököly időben jött ismét napi rendre, valószinüleg azon idők folyamán az evang. rendek nagyobb hatalmi befolyásával. 1683. márcz. 4-én Tököly fejedelem Rimaszombatba rendelte a gyöngyösi feleket, hol "több vármegye urai jönnek össze és Szepesy Pál elnöklete alatt a kath. és evang. felekezet közötti vitás ügyekben határozni fognak." Ugy látszik, elmanadt e gyülés, mert april. 9-én Tököly azt irja a gyöngyösieknek: "hogy köztetek és a katholikusok közöt.ti controversiák, és más egyéb ügyek complanálására Lőcsén május 12-én tórvényhez éntő, böcsületes főrendek elébe küldötteitek megjelenjenek." 1)

V. A pásztói apátság birtokügye is ez időben kezd életre ébredni. A következő tényállást találjuk az 1665. évi megyei jegyzőkönyvbe feljegyezve.

1665. május 6-án Báthory László, Keczer András, Bajusz Péter, Gőcze István, Vécsey Sándor volt alispán özvegye Csapi Mária, Fráter György és István, Fáy Gábor özvegye Beniczky Mária, mint kiskoru fiainak gyámja, pásztói birtokosok, többi közbirtokos társaik nevében is, következő ünnepélyes óvást s tiltakozást nyujtanak be: hogy a mult napokban, nem tudni micsoda feltevésből kiindulva, tisztelendő Kada István, állitólag ő felségétöl nyert pásztói apátság czimén, az itteni lelkészt helyéből kizavarni bátorkodott, sőt nevezett czimen, az itteni földesurak kárára, több telket, réteket, szántóföldeket el is foglalt. Miután ember emlékezete óta, itten apátságnak hire sincs, csak parochia állott fenn, nehogy ily ténybe egyezni látszassanak, törvény erejénél fogva tiltakoznak nevezett Kada István ur eljárása ellen, és sem Parochusnak, annál kevésbé praelatusnak el nem ismerik.

A pásztói apátság a török uralom ide helyezkedése óta, csakugyan megszüntnek volt itt tekinthető; birtokai részint idegen kezekbe, részint az itteni lelkészi birtokállományba olvadt át.

Most elöször jelent meg az apátsági birtok kérdése, midőn elfoglalására Kada István fellépett, és ez idézte fel a közbirtokosság tiltakozását, melynek folytatása volt az, hogy 1666. aug. 7-én tartott megyei küzgyülésből Kada István pásztói apát megkerestetett, "hogy ne erőszak és hatalommal, a jog utja kerülésével igyekezzék pásztói javait megkeresni azoktól, kik most legjobb hiszemü birtokában vannak, hanem a rendes törvényes uton." 1667. aug. 17-én a pásztói apát eljárá;sa ellen az esztergomi érsekhez is megkeresést intézett a megye.

IV. Pálffy Tamás püspök szerezte vissza az egri püspökség két nevezetes birtok-állományát is, a zemplénmegyei Szent-Máriát, és az abauji Heiczét.

Szent Mária utóljára 1649-ben Forgách István és neje Kapi Kata kezébe került. Ez év máj. 29-én kelt elismerő nyilatkozatuk szerint "ő felségétől Szent-Máriát zálogba vevén, kötelezik magokat, hogyha egyházi birtoknak igazoltatik, és a zálog-összeg lefizettetik, az egyház tulajdonába visszabocsátják." 2) 1665. máj. 2-án Pálffy püspök közbejárására Leopold megrendelte, hogy a püspök lefizetvén nevezetteknek a zálogösszeget, a birtok egyezség szerint bocsátassék az egri püspök tulajdonában. 3) Pálffy püspök Heicze visszaszerzésénél, melyet Rákóczy Pál 1630-ban Tököly Istvántól, ki ismét Imreffy Jánostól vette zálogba, kinek Bocskay donálta 31 ezer frtért-már más módon járt el. Rákóczy Pál ugyancsak ezen árban vette át a birtokot Tökölytől, és II. Ferdinand azon feltétel alatt hagyta jóvá az átvételt, hogy 13 év mulva 10000 forint elengedéssel válthatja vissza az egri püspök, s veheti tulajdonába. 4)

1667-ben Pálffy püspök egyszerüen fegyveres erővel foglalta el Heitzét. Báthory Erzsébet Rákóczy özvegye azonban, mint Rákóczy Pál leányának tutora, ugyan oly fegyveres erővel visszafoglalta, s a püspököt rendes perre utasitatni kérte a királynál.

Heicze visszaszerzésénél Pálffy Tamás már mint kanczellár és nyitrai püspök muködhetett közre, Szegedy Ferencz egri püspöksége alatt, kitunik annak 1675. évben kelt végrendelete egy feljegyzéséből, melyben bizonyos zempléni tizedekre is magyarázat foglaltatik, mely tizedek ügyét (lásd nyolczadik fejezetben II. pont alatt) a Rákóczy Györgygyel való egyezkedésben érintve találjuk. Ezen tizedek és Heicze visszaváltását jelzi Szegedynek érintett végrendelete, mely szerint a tizedekért 10,000 forintot fizetett 1674-ben Rákóczy Ferencznek; s melyre nézve most azt mondja: hogy ha Pálffy Tamás kanczellár Heitze ügyéből folyólag intézkednék, hogy ezzel együtt oldassék meg, a visszaszállandó tiz ezer frtot egyházi zenészek és énekesek tanitási alapjául rendeli forditani. 5)

---

1) A gyöngyösi prot. egyház ltárában.

2) NRA. cs. 1740. sz. II.

3)NRA. 1858. cs. sz. 46. a.

4) Okmánytárban 9. 10. sz. a.

5) Ezen végrendelet egyik pontja igy szól: "Decimas vero Benyeien. Tolcwaien. Nagy-Toronyen. et charnahovien, quas ego A. prox. 1674. propia mea pecunia, idest decem millibus fl. a cel. Principe Dm. franc. Rakóczy redemi, applius et relinquo Seminario S. Ladislai ab Antecessore meo Benedic. Kisdy fundato tali sub conditione, quid si lllus. D. Cancellarius Tho-mas Palffy, juxta suam intentionem frequenter mihi insinuatam pecuniam supra Oppidum Hétze herentem suprafato seminario applicaret, tunc eo facto statim supradictarum decimarum summa per me deposita, convertatur ad aliquam domum emendam pro seminario Cantorum et musicor. scholas frequentau. servientiumque ad Ecclesiam Cathed. S. Elisabethae quamdiu Capit. Agr. hic suam habuerit residentiam." NRA cs. 1055. sz. 28.