HARMINCZHETEDIK FEJEZET.

I. A papi tized rendszeresitése a század közepén. Kisdy püspök szerepe. II. Összeütközések a tized-köteles birtokra nézve. A püspök protestatiója a curialis falvak ellen. III. A földesuri előjog tized-bérletre. Az atkári földesurak vitás esete a bérletből folyólag. A megye és a püspök közötti érintkezés földesuri előjog és a tized-bérletek tisztázására 1660. A bérleti regestrum. IV. A püspöki tized az egész megyére nézve, bérletbe adatik 1670. Az albérletek Pálffy püspök idejében. V. Szegedy Ferencz püspök tized kezelője 1671. Vizsgálat a tized köteles birtokosok panasza folytán. A bérlet emelése. A szepesi kamara albérletbe veszi a tizedet. A bérleti regestrum. Az összes tized-jövedelem a megyében. VI. 1677-ben Gyürky Pál tizedbérlő. 1679-ben Almásy András és testvére János. A földesurak tiltakozása. Almásy bérlő pöre Pata város ellen. 1683-ban Tököly fejedelem javára szedetik a tized.

I. Az egri egyház és az egri püspök tizedeinek ügye, Rákóczy György halálával, és főleg Kisdy Benedek püspökké kineveztetésével az 1650-es években kezdett régi törvényes állásába visszatérni.

A Bocskay és Bethlen korbeli viszonyait az egri egyház tizedeinek, tudomásunkra levő adatok nyomán már ismertettük. A későbbi idők nagyon kevéssé tisztázták bonyolult állapotát. A linczi békével, az egri püspök tized-területének jó része, Borsod, Zemplén, Abauj stb. megyékben, Rákóczy György uralma alatt maradt; mignem Rákóczy halálával, 1648-ban az egri püspök részére is megnyilt birtok-illetékének visszaszerzésére a müködési tér.

Hevesmegyében a tized-illeték törvényes használatának utjába már ez időben mi akadály sem forgott fenn. Itt, e században hozott és a tizedet szabályozó törvények szerinti eljárás, már Kisdy püspök elődjei idejében is életben volt. A püspök Jászón, majd Kassán tartva székhelyét, helyzeténél és a körülményeknél fogva is, utalva volt, hogy az egyes falvak tizedeit bérletbe adja. A mohácsi vész előtti időben is gyakorlatban volt a tizednek bérbeadása, mint ezt régi törvények is szabályozták. A mohácsi vész után az egri vár kivételes helyzete, és a védelem országos érdekének követelményeinél fogva, az egri püspöki várbirtok és püspöki tizedre kivételes intézkedések történtek. Mind erről II. kötetünkben (lásd 40-ik fejezet 364. l.) kimeritően megemlékeztünk.

Lássuk most, a megyei jegyzőkönyvek alapján, Kisdy püspöksége idejétől, miként fejlődtek a tized-szedési viszonyok, melyek ez időszerint egészben a bérletrendszeren alakultak.

Ugy a régi, mint az ujabb törvények, az illető falu földesurának engedték a bérleti előjogot, ugy hogy arra nézve szent György előtt és utána 15 nap alatt kellett nyilatkoznia, és csak azután lehetett másnak kiadni a bérletet.

Kisdy Benedek püspök erélyesen látott hozzá a tized ügyének rendezéséhez is. A jogfentartás utján, a protestatió és prohibitio fegyverét látjuk részéről is használatban egyelőre megyénk jegyzőkönyveiben.

II. Meg kell jegyeznünk, hogy e század viharos évtizedei folyamán, a tized-illeték fizetésének kötelezettségében is, az idő természeténél fogva, az ellenszenves és laza felfogás és eljárás mindig nagyobb tért foglalt el. Midőn Eger elestével megszünt a tizedbevételnek közvetlen védelmi czélokra alkalmazása, és visszaszállott ismét a püspök kezébe, mindig jobban növekedett az ellenszenv, melyet a felekezeti különállás csak növelt és fejlesztett. Hozzájárult ehhez, az idők folytán átalakulásnak indult társadalmi szervezet is, mely az armalista nemesség növekedésével, a birtokviszonyokat is erős hullámzásnak és változásnak vetette alá. A jobbágy-telkeket vásárolt s azokon telepedett nemesség kiváltságos jogait és tized-mentességét, az ily jobbágy-telkekre is átruházandónak vélvén, minden módot felhasznált, hogy az életben is keresztül vigye. A megye közönsége erős evangelikus felekezeti szelleménél fogva is, a most már restitutiónak indult papi tized kérdésében, inkább a nemesség érdekeinek hódolt, s azok utját egyengetni volt hajlandó.

Érdekes magyarázatát adják ennek, a következő esetek.

1658. nov. 6-án tartott közgyülésen, mint egri püspök s főispán nevében s megbizásából Pápay János ügyvéde protestál s tiltakozott az ellen, hogy Átány a megyei regestrumban mint curialis falu iratott be, s most a. királyi dézsmát, mely mint papi tized a püspöké és örököseié, megadni denegálják. 1) . Protestál a püspök az ellen, hogy a vármegye viczeispánja utján "némely pusztulásra hanyatlott faluk portáinak és taxáinak diminutiójára, több falu lakosai között Átány falu lakói is, mind nemes s mind paraszt személyek, taxát irattak ujabban magokra, mintha az a falu nemes üléses volna, hogy igy a. papi tizedet denegálhassák, ugy a mostani, mint jövendő püspökök megkárositására." Hasonló módon emelt tiltakozást Kis-Hevesre nézve is, hol ugy mint Árokszálláson, szintén megtagadták a papi tizedet. A zavaros idők folyamán, ekként egyes elhagyott jobbágy községekben, nemesek szerezték meg a telkeket, s a falut, mint Átány is, nemes községnek iratták, hogy mint ilyen a papi tized-fizetéstől menekedjék, a mely körülmény megyei adózás szempontjából aggályossá nem lett: mert mint curialis falvak, taksa alakjában vettek részt a közterhek viselésében.

III. A földesuri bérlet előjoga folytán, szintén sok panaszos eset adta elő magát a tized ügyben. E viszonyok felderitésére s megmagyarázására, a következő vitás esetek szólnak. Az 1659. évi jul. 16-án. tartott megyei közgyülésen protestált s tiltakozott Boldogházi Kis Péter, az atkári tized-bérlők ellen, hogy ezek állitólag az ő földesuri előjoga sérelmével bérelnek; tiltakozó ugyanis elküldötte eddigi püspöki megbizott Várkonyi Mátyás árokszállási plebánosnak az illetéket, ki azt el nem fogadta, hogy az őt már nem illeti, a bérlet ügyben ez idő szerint nem lévén megbizott. Nevezett bérlők nevében Pápay János püspöki ügyész reprotestált; "hogy maga is megvallotta Kis Péter ur, hogy az a tiszteletes Várkonyi Mátyás plebános ur mentette magát attól, hogy nem bizta rá egri püspök ur az arendatiót, egri püspök urhoz kellett volna recurralni debito tempore, melyet omittálván, adhatta szent-György nap után 15 nappal Atkár nevü falu dézsmáját, a minthogy ugy is atta és vették az reprotestansok." Ily esetek folytán az egri püspököt felhivta a megye, hogy "a földesurak előjogai a tizedek bérletére most is meglévén, ő nagyága is nagysága legyen figyelemmel az iránt, és szent-György nap előtt s után 15 napig fennálló füldesuri optionalis jogot, mint azt az esztergomi érsek és előde Jakusith György is respectalta, szintén hagyná érintetlenül, s mint elődje is tette, itt Füleken a megye törvényszék helyén, nem árverésen hanem régi árában adná bérbe a tizedet."

Ezen megyei megkeresésekre a következő nyilatkozatot adott be a püspök nevében Pápay János ügyvéde az 1666. évi máj. 5-én tartott közgyülésen:

"Jól emlékszik a donus protestan, hogy a jelen való esztendőben szent-György vitéz és martir ünnepe előtt két izben requirálta böcsülete követ atyafiai által a nemes vármegye protestanst, instálván azon, hogy 1659. esztendőbeli 54 articulusnak satisfaciáljon. Az sincs feledékenységben, hogy mind a kétszer illendően resolválta magát, mely resolutióját most is tartja és admoneálja a földesurakat, hogy ha valakik megakarják venni a maguk jószágaik dézsmáját, Jászó várába vigyék, avagy küldjék az arenda pénzt és vegyenek arendatio levelet. És hogy magok mihez tartók legyenek, a protestans proctora producallya ezen Hevesvármegyében való parasztok és faluk s prediumok dézsmáinak szokott arendáit; azokon, kivül melyeket protestans vagy maga szükségire megtartott, vagy némely földesuraknak vagy némely dézsma adó falubelieknek adott, melyeknek neveit a regestrumból kivonta, Protestálván arról is, hogyha valakik a földesurak közül most meg nem veszik, azután nem juthatnak a maguk jószágainak dézsmájához, qui non utitur privilegio suo abutitur. Arról is protestal, hogy ezen Hevesvármegyében a minő praediumok vannak, minthogy azok territoriuma dézsma adó földek, ha valakik szántják-vetik a dézsmát attól denegallják, hollott azt adni tartoznának, dnus protestans jussának praejudiciumára. Ezekre serényebben fog ezután invigilalni. Prohibeálván az ilyen praediumokat, szántó-vető személyeket, hogy sem most sem a jövő s azután következő esztendőkben, protestansnak vagy successorainak ne denegallyák az igaz királyi dézsmát, hanem igazan adgyák ki. A kik violenter detineállyak via juris fog eljárni.

Erre a következő határozat hozatott: egri püspök ur ő nagysága irásban adván be a protestatióját, arra való válasz adás a jövőre marad fel. Azonban a közvetlen válasz erre ez uttal elmaradt, mert a püspök ez év jul. havában meghalt. Ennek következtében a szepesi kamara vette át a püspöki javadalmat s tizedet is, mint erről a kamara nyomban értesitette a megyét. A megye a kamarának irta tehát meg a decima bérlete ügyében kivánságát: hogy küldje specialis emberét Fülekre a törvényszék helyére, ki a tizedet az ország törvénye szerint, nem árverezve, hanem régi árában a földesuraknak adja bérbe, s hogy a decimák regestrumát küldje ide, mint ezt a püspök is megtette volna, ha hirtelen halála ebben nem gátolja.

A földesurak a tizedek bérletére vonatkozó előjogaikat biztositandó, egyes helyekre formalis protestatiókat s tilalmazásokat adtak be a törvényszékhez, mint ezt az 1662. évi marez. 8-án tartott ülésen galanthay Eszterházy Miklós, Dósa Ádám, Vámosyné Aszalay Erzsébet, Fekete László, Sár és Visonta tized-kerületre tették: tilalmazván Bezegh György ügyvéd útján egyenként s általában mindenkit, nemest és nem nemest, különösen pedig a gyöngyösieket, hogy nevezett kerület mindennemü tizedeinek bérletétől tartózkodjanak, fentartván a jogot, hogy a magok részére minden eszközzel megvédjék.

IV. A püspökök a tizedszedési jogot, melyet addig megbizott által kezeltettek, a 70-es évek után, egyes bérlőnek engedték át, kik azután a földesuri előjog épségben tartása mellett, falvanként meghatározott összegért ismét albérletbe bocsátották. Régi s máig uralkodó és divó rendszer, hogy adó-szolgáltatások, magán bérlet folytán értékesitetnek.

A püspökök később, mint alább látni fogjuk, a sok viszály folytán, mely a bérleti kezelésből származott, a tizedet egyenesen a kir. kamarának adták bérbe, és a kamara bocsátotta azután ismét albérletbe.

De lássuk az esetekből ennek történeti lefolyását.

Pálffy püspök 1664. marcz. 13-án kelt megbizó levelében, Patha és Pásztó kerületekben a tized-bérletek kiadásával Jalkóczy János pásztói lelkészt bizta meg. Ezt tudatta a megyével is, hogy a megyei földesurak ismerjék, kihez forduljanak bérlési előjoguk érvényesitése végett. Erre a megye megkereste a püspököt, hogy "ő nsága az nemes vármegyéhez való appretiójából az szokott árendának medietását méltóztassék defalcálni, pro hic et nunc."

Nem késett erre a püspök válasza, mely a jun. 25-én tartott ülésben olvastatott fel, hogy "a competens premiumot nem ugy érti, hogy felében engedné az árendákat, azt sem intendálja, hogy a szokott árendákat feljebb üssék árendátorai, de érdemesen igyekezzenek eladni. "

Ez alkalommal a helyettes viceispán azt jelentette, hogy látta Jalkóczy lelkésznél a regestrumot, mely szerint most az árendát feljebb adták el, mint tavaly. "Majd jövő Szent-György nap előtt kell erről megszóllalni a vármegyének" - volt a határozat. Ennek az az értelme, hogy a megye a tizedre nézve oly véleményben volt, hogy ennek becsértéke nem emelkedhetik. Alászállani azonban lehet.

V. 1671-ik évben Szegedy Ferencz püspök "Soldos Miklós esküdt jegyzőnek adott plenipotentiát Hevesvármegye tizedeinek árendálása végett: mi is bejelentetvén a marcz. 19-iki közgyülésen, határoztatott: mint hogy az árendátor itt fog lakni Füleken, tehát ne tartson ellent ő nagysága ha országunk törvénye szerint, mind szent-György napja előtt, mind utánna megtartatik az árendátionis quindena."

Ez időben is mindig általánosabbá lett az, hogy a nemes ember jobbágy földeket szerezve, mint curialis birtokot kezelte, s ez után megtagadta a tized-fizetést. Királyi parancs folytán, a tized bevételi módja ujabban is szabályoztatott, a mi sok visszaélésre és zsarolásra is adott alkalmat, mely körulmény a megyéhez bejelentetvén, ez 1671-ben határozatilag kijelentette, hogy a kurialisták és kurialis falvak tizedet soha nem fizettek, és most sem tartoznak fizetni, és ez értelemben a szepesi kamarához tett felterjesztést. A szepesi kamara válaszában felvilágositotta a megyét, hogy a nemesi földtől, mégha paraszt lakja is a kuriát, tized nem követeltetik. Hanem a jobbágy földtől, habár kurialis nemes birtokolja is, tized fizetendő, az 1613. évi 4. tczikk szerint.

Az állitólagos visszaélések miatt a panasz egyre szaporodott a tized-bérlők ellen, ugyhogy 1673. nov. 3-án a szepesi kamara rendeletére a szolgabirák esküdt társukkal vizsgálatra utasitattak: hogy a tized az illető faluban két-három év óta mily összegben adatott ki bérbe? Vajjon 1672. és 73-ik évben szedtek-e a bérlők a rendes tizeden felül illetéktelen honorariumot a néptől? vagy üldözték-e a bérlők, ha ily honorariumot nem kaptak, minden módon a népet; és ekként okoztak-e kárt nekik?

Hogy mi lett e vizsgálat eredménye, annak adatai ismeretlenek előttünk. De következményének kell tartanunk, hogy 1674-ben a tizedbérletet már a kir. kamara kezében találjuk. A kamara albérlői voltak ezen évben Sigmondy György és Nagy István, kik is a megyei bérletről szóló regestrumot a szepesi kamarához mutatták be, melynek részletes ismertetését más helyen közöljük. Itt csak azt emlitjük meg, hogy 1674-ben a kettős megye tizedének bérletösszege 2743 frtra ment. A mult századbeli tizedjövedelemnek alig tized részét teszi ez. Megjegyzendő, hogy ez idő szerint már csak 66 tizedfizető község volt felvéve a kettős megyében.

VI. 1677-ik évben szintén a kir. kamara vette bérletbe a hevesmegyei tizedszedési jogot. A szepesi kamara azután Gyürky Pálnak adta albérletbe, Gyöngyöspüspöki és Solymos kivételével, mely falvakat a püspök magának tartott meg. Pálffy Ferdinand püspök idejében ismét összeütközés támadt a püspök és a megye között a bérletre nézve. Nevezett püspök, most 1679. máj. 24-én tudatta a megyével, hogy Pata, Pásztó, Gyöngyösváros, Sár, Visonta s a püspökség falvai kivételével, melyeket magának tartott fel közvetlen beszedésre, a megye tized-illetékét Almásy András gyöngyösi plebánosnak adta bérbe 2180 frtért. A megyei ügyész Horváth György emelt tiltakozást a püspöknek ezen bérleti eljárása ellen, melyhez csatlakozott Koháry István megbizottja is, a törvény azon rendelése alapján, hogy az előjog a földesurat illeti, és igy a fentnevezett falvakra, a püspöki fentartásnak helye nincs. Almásy András ugy látszik, a bérletet János fivérével osztotta meg. Erre mutat 1679. aug. 23-án a megye közgyüléséhez beadatott következő protestatio: "Méltóságos fejedelemnő Zrini Ilona néhai fejedelem Rákóczy Ferencz özvegye mint Ferencz és Julia kiskorui gyámjának, ugy Ráday Ilona néhai Darvas Jánosné özvegyének nevében, Laczkovics István meghatalmazott ügyvéd, ünnepélyes óvást emel mélt. és főtiszt. Pálffy Ferdinand püspöknek hevesmegyei királyi tizedei bérlői, tisztelendő Almásy András gyöngyösi plebános, ugy testvére Almásy János albérlő ellen, hogy nem tudni hol vett joggal, tiltakozók kisrédei kurialis pusztájokra törvény és nemesi privilegium ellen vetett tizedet Kőkényesi Mihálynak adták el, ki most azt nevezett nemesi birtokon beszedni akarja. Tiltják tehát ezt a szokásos jogfentartásokkal."

Egy érdekes per keletkezett 1680. évben a tizedbérlő és az illető község között, mely a viszonyokra élénk világot derit. Ezen évben is Almásy András gyöngyösi lelkész birta bérletbe a hevesmegyei tizedeket, addig a püspök részére fentartott Patával együtt, melyet nevezett bérlő János fivérének adott ki ismét albérletbe. Erről ugy látszik Pata község nem vett idejében tudomást, és az előljáróság a termelők részéről a bérlő javára, tized fejében szüret alatt 140 köböl bort adott be. Ezzel az albérlő nem elégedett meg, és törvényszék elé idézte a község előljáróságát "hogy be sem várva az ő megbizottját szokás ellenére, holott idejében értesitette erről, csak 140 köböl bort adott be, holott 600 köbölnél is több járt volna illeték gyanánt." Ezért a mulasztó előljáróságon kereste a kárpótlást. Az 1674-ik évi bérleti regestrum szerint Pata tizedbérlete 218 frtra ment. Ha Patán csak a bortized 600 köbölre ment, egy köblöt csak szokásosan egy frtra becsülve, mutatja a bérlők nyereségét ezen vállalaton.

1681-ben püspök nem létében a szepesi kamara a megyéből esendő tizedet Nagy István bérlőnek ezer aranyért adta bérbe, A kihirdetés alkalmával az egri káptalan ügyvéde Laczkovics István protestált a káptalani quarta, octáva és sedecima érdekében.

Midőn a megye 1683-ban Tököly Imre fejedelem uralmának hódolt vala, a tizedet bérelte Gyürky Pál, ki Tököly által Gácsvára kapitányává neveztetett ki. Gyürky a bérletet Dobay János és Horváth Andrásnak adta át. Ezen időben a tized Tököly fejedelem javára szedetett, és nevezett albérlők szerződésében kiköttetett, hogy némely szőlőtermelő falvak tizede a fejedelem részére közvetlenül szedetik be.

---

1) Ugyanazon évi megyei jegyzőkönyvben.