HARMINCZKILENCZEDIK FEJEZET.

I. A megyei nemesség képviseltetési joga a közgyüléseken. Birtokos és nem birokos nemesség. Az ármalisták. Nemesi levél szerzése. II. Az illetéktelen nemes levelek kihirdetésénél ovások. III. Rákóczy László ovása gyöngyösi jobbágyai nemes levele ellen. IV. Bekeny András óvása mikófalvi Kovács nemes levele ellen. Más jobbágyok nemes levele elleni óvás. V. Tassy és Almásy nemes levelei 1677.

I. A tisztujitó, számonkérő székek, de főleg az adó megszavazásra hivatott közgyülések ismertetésénél láttuk, hogy kiváló suly helyeztetett a közgyülések tartásánál arra, hogy a nemesség teljes számban jelenjen meg; miért azután régi gyakorlat volt, hogy nemcsak mágnások, hanem a kisebb nemesség is, akadályoztatása esetében képviselteté magát a közgyűlésen. De ennek korlátozására 1667. máj. 23-án szabályként kimondatott: hogy a nem birtokos nemes, és egyházi lelkész, szavazatát a közgyülésen megbizott által nem gyakorolhatja.

Ebből kitünik már az is, hogy e században a nemesi osztály régi tagozata lényegesen megváltozott. Volt most már csak birtokos és nem birtokos nemesség. A birtokos nemesség képviseltetési joga még mindig fennállott. A birtokos nemesség állott a mágnásokból, a közép és kis birtokos nemességből. A régi kurialis és egy telkes nemességet szétdulta az idők vihara. A kuriák ugy mint a telkek "a váltogandóság törvénye szerint, nőttek vagy szétmállottak, hogy ujabb csoportokká alakuljanak. A nem birtokos nemesség, a végvárak hadi soraiból került ki. Vitézi tettek, a hadi szolgálat érdeme, ármálist, vagy is czimeres nemes levelet szereztek az illetőknek, - de birtok-adományozás nélkül. Ezek azután egyes vidékekre telepedve, jobbágy földeket müveltek, vagy ha módjok volt, nemesi birtokot vásároltak, zálogba vettek, és ekként gazdálkodva gyarapodtak. Más oldalról egyes jobbágyok, szerencsés gazdálkodással vagyonra tevén szert, magokat földesuraiktól, szabad egyezkedéssel megváltották, s aztán czimeres nemes levelet szereztek magoknak. Mert a jobbágy, földesura beleegyezése nélkül, törvény szerint, nemesi rangra nem emeltethetett. Az igy szerzett nemesi jognak érvényesitése végett, az illetők, a megye nemessége sorába iktatandók voltak, a mi csak a közgyülésen a nemesi levélnek kellő kihirdetésével történhetett meg. E kihirdetés mintegy közhirrététel volt, hogy az ellen, bárki megtehesse észrevételét és kifogását. Ha senki ellen nem mondott, az illető a megyei nemesség sorába iktattatott.

II. Hogy mily természetü tiltakozások emeltettek az ily nemes levelek ellen mutatják a következő esetek:

Balázsy György és neje, ugy leszármazóiknak adott nemes levél kihirdetésénél 1657-ben, az erdélyi fejedelem nevében, ügyvéde Pápay János ellentmondott a nemeslevélnek, mert Balázsy, Rákóczy-jobbágy volt Gyöngyösön, s a nemességre való emelés az ő hozzájárulása nélkül történt.

Törő Ambrus Nógrádvárában katonáskodott, s mint ilyen nyerte ármálisát, melynek kihirdetésénel Boldogházi Kis János mondott ellent, hogy az illető az ő jobbágya, s hozzájárulása nélkül kapta azt. Később kiegyeztek, s az ellenmondás visszavonatott.

1661. febr. 2-án tartott törvényszéken gróf Eszterházy Miklós gyöngyösi földesur nevében, megbizott ügyvéde protestál Szabó Ferencz nemes levele ellen "hogy nevezett, nem tudni micsoda okból vezéreltetve, ő felségétől egy ármálist szerzett, s azt a megyében ki is hirdette, holott az ő alattvalója, s minderről mit sem tud. Földesuri joga érvényesitése szempontjából ellentmond ezen, az ő kárositását előidéző ármálisnak."

III. Rákóczy László 1659-ben Jó Mihályt, mint gyöngyösi jobbágyát elfogatta s fogságba vetette, hogy csalárd uton szerzett magának ármálist. A megye közgyülése átiratban kereste meg Rákóczyt, hogy nevezett, állitólag officialisainak tudtával nemesitetett, s hogy ármálisa kihirdetése minden ellenmondás nélkül történt, s igy letartóztatása törvényellenes.

1660. jan. 7-én történt azon eset, hogy Dósa Ádám nevében ügyvéde Pápay János, Simon János s családja ármálisa kihirdetésénél protestált: mert nevezett az ő zsadányi birtokán volt jobbágy, és mint kiskorunak gyámja gimesi Forgách György, megengedte nevezettnek Nógrádba költözését, s hogy magának ármálist szerezhet. Most nagykoruvá lévén, minthogy a tutorok sem örökös, sem zálogbirtokokat nem idegenithetnek el, Simon Jánosra is fentartja jogát és ármalisát érvénytelennek jelenti ki. E protestatio feletti intézkedés a jövő gyülésre halasztatott.

1660. marcz. 30-án tartott közgyülésen a tiltakozó ügyvéd viszszavonta az ellenmondást, 266 tallér értékben kiegyezvén a nemesitett Simunkovics vagy most már Simon Jánossal.

IV. 1667. máj 23-án Bekény András maga, a megye s a család nevében, hallván Kovács (mikófalvi) Péter s családját illető czimeres levél kihirdetését, tiltakozott az ellen, mert Kovács a Bekény család mikófalvi telkes jobbágya volt. A kihirdetés jóváhagyása a jövő ülésig felfüggesztetett azzal, hogy akkor, a tiltakozást kellő adatokkal igazolni köteles Bekény András. A következő ülésen Bekény András csakugyan beadta bizonyitó adatait, melyekkel "az ő felsége által kiállitott ármális iránt teljes tisztelettel" - annak jogtalan s igy érvénytelen mivoltát beigazolta. Az ármális egyszerüen visszaadatott Kovács Péternek. Hasonló tiltakozást emelt nevezett Melegh István bocsi lakos ármálisa ellen is. Később kiegyezés jött létre; a tiltakozó Bekény András, ugy Kovács Péter és Melegh István között; mert az 1667. évi nov. 26-án tartott közgyülésen mindkettőnek czimeres nemes levele kellő módon kihirdettetett.

Az 1666. szept. 15-iki megyei közgyülésen a következő "ünnepélyes óvás" vétetett fel. Nemes Török Bálint Szendrőben lakozó solemniter protestál maga s mindkét ágon levő gyermekei nevében, mivel az elmult esztendőben értésére esett: hogy az ő kegyelme bátyja nemes Török Ferencz, nem tudni mi okból vezetve nem lévén semmi szüksége és fogyatkozása, ki miá az ő jobbágyát, nevezet szerint Tisza-Halászi Tolizai Demetert, hat fiával az paraszti szolgálattól felszabaditsa, és szabadságot adott az megnemesitésre is, nekem és maradékunknak elszenvedhetlen kárunkkal. Atyánk halála után ő kegyelme idősb atyafi lévén, jószágunk tutorságát birta több atyafiakkal, s mind ez óráig magát a tutorság gondviselése alul fel nem mentette, és mi azért patiáltunk eddig, mert ő kegyelme, eleitől fogva avval ajánlotta magát, hogyha derekas szüksége nem kényszeriti, javait nekünk vérszerinti atyafiainak hagyja, vagy ha valamelyik emberét kénytelen volna felszabaditani az paraszti szolgálattól, mindenek előtt minket kinál meg vele; de ezt is absentálván, nem csak személyekben felszabaditotta, de Tisza-Halászon egy egész házhelyet, és Magyarádon osztatlan puszta telkünket conferálta, melyért harmadfél száz tallért, egy szürke gyermek ruhát és két fejős tehenet adtak." Ezen oknál fogva a felszabaditó levélnek contradicálnak.

V. Tassy Mihály alias Dekány ármálisa kihirdetésénél 1677. febr. 17-én kimondatott és jegyzőkönyvbe vétetett, hogy ez nem ugyanazon családbeli Tassy akkori alispánnal, ki "nemes Tasról " származik, hanem "Tassy alias Dekány." Ezen Dekány Tassy nemes levele ellen 1677. máj. 19-én Eszterházy Miklós megbizottja tiltakozott azon kijelentéssel, hogy gyöngyösi jobbágya volt, és az 1630. évi 30. tczikk ellenére szerezte nemes levelét. A ki nemes levelét, vagy libertinus (szabados) állását, mint jogtalanul szerzettet elveszté, paraszti rendbe soroztatott vissza. Igy 1679. évben Kerepes Tamás verpeléti lakos: "a szabadosok sorából kitöröltetvén, portai fizetés rendébe iktattatott."

1677. nov. 17-én Füleken tartott közgyülésben hirdettetett ki ellenmondás nélkül Almásy Jánosnak Ausztriában, Bécsben 1677. aug. 11-én kelt ármálisa, melylyel nevezett és általa Almásy György fivére, ennek neje Szabó Margittól származott Ferencz, Márton és Erzsébet fiai és leánya, a nem nemesi állapotból az igazi és kétségtelen nemesek sorába emeltetnek.

Ezen kihirdetés alkalmával lovasberényi Bársony György egri püspök Chemniczky Gáspár ügyvédje által azon irányban protestált, hogy a megnevezett személyekre terjedő ármális, az egri püspökséget illető s a fent nevezett személyeket terhelő királyi decimák bevételeit semmiképen nem érhetik. Almásy János reprotestált ez ellen, ragaszkodva az ármális által adott privilegiumához, nemesi kiváltságához; és Gyöngyös városának ez irányban fennálló szokásjogához.

Almásy János letevén az esküt, az ülnökök sorába felvétetett és nemesi taksája 24 denárban állapitatott meg.