NEGYVENHATODIK FEJEZET.

I. A falubeli birák választásának szabályozása. II. A czigányok proseribálása megyeszerte. A pálinkafőzés szabályozása. III. Pásztó város kiváltsága. IV. A megyei adó és taksa végrehajtási szigora. A gyöngyösi nemesi pénztáros.

I. A megyebeli községekben az előljáróság választásának módja, csak a század második felében, az 1679. évi már többször érintett statutum folytán nyert általánosabb szabályozást. Addig ez a helyi földesurak tetszésétől és jobb belátásától függött, miből aztán sok viszály is keletkezett. Rendesen felváltva szállott a birói tiszt, egyik földesur jobbágyairól a másikra, kik közül azután a földesurak jóváhagyásával a jobbágyok választottak.

Igy Csányon, melynek kétharmada Kürthy Vámosy István alispáné s egy harmada Nagy Jakabné Ivány Margit asszonyé volt, a biró választás miatt vita támadt a két földesur között. A földesurak nem egyezhettek meg a személyben, s Ivány Margit jobbágyai nem választottak. Az ügyet Vámosy mint földesur a megye elébe vitte, s felelőssé tette a meghiusult biró választás miatt földesur-társát.

Ily és ehhez hasonló esetek folytán, hogy jövőre ugy a paraszt néptől emelt panaszok, mint a földesurak között ezekből származó ellenségeskedés megszüntettessenek, a birói tisztség viselésére jövőben a következő rendszer állapitatott meg: az év letelvén, a birói tiszt száll sorrendben a szomszéd telekre, melyen ha többen laknak, azokból választ a közönség. Még ha lakó-ház nem volna is a telken, de a jobbágy az után él, és a földesurnak szolgálatot teljesit, köteles a biróságot viselni. A zsellérek, kik saját házokban laknak, marhájok vagy irtvány-földjök van, sorrendben szintén viselik a birói tisztet; ugy másodsorban a semmivel sem biró, szegény sorsuak is, a mint következnek egymás után." Ekként oldatott meg a falusi biráskodás kérdése a jobbágyok és földesurakkal szemben, az 1679. évi megyei szabályrendelet során.

II. Ezen 1679-iki megyei szabályrendelet még két nevezetes intézkedést tartalmaz, bővebb indokolás nélkül; de aligha tévedünk ha, az egyiknek szülőokát közbiztonsági, a másodikét gazdasági szempontokban keressük. Az első "a czigányok kiirtásáról" szól. "A czigányok istentelen fajzata (impia gens Cyngarorum) számüzetik, s bárki hol találja, szabadon üldözheti, elfoghatja, minden javaitól megfoszthatja." Ennyiből áll e kegyetlen proscriptio. A második a "pálinka" főzését szabályozza. Ugy látszik, egy régebbi határozat, a pálinkafőzést egészen eltiltotta, és a föző-üstök elkoboztattak; mert a mostani szabály azon kezdi, hogy a régi rendelet megváltoztatásával, különös okokból, a főző-üstök visszaadatni rendeltetnek, ugy azonban, hogy buzából, vagy rozsból italt főzni nem szabad, csak más magokból, és a ki ezt cselekszi, üstje elkobzása mellett 12 frt birsággal sujtatik.

III. Gyöngyös mellett Pásztó is emleget ez időben felmerült esetek folytán "őt illető kiváltságokat," de ezekből igazoló adatokat nem találtunk. Igy 1672. jun. 1-én Pásztó városa birái a megye elébe terjesztették a panaszt, hogy "mi városunk számára mindenkor folyó korcsmából, annak kicsiny hasznaiból, mindenféle magyar s török hatalmasoknak szoktunk eleget tenni. Most nem tudatik, micsoda hatalmasképen Csány István nevü ember atyafiaival városunk privilegiuma ellen, saját házánál saját hasznára bort méret," ez ellen nemcsak protestálnak, hanem kijelentik, hogyha folytatja, másképen is fognak ellene eljárni. Mely előterjesztésre határoztatott: "hogyha a kérdéses bormérésből Pásztó városa közönségére jogtalanság és kár háramlik, vannak mojzeseik és prófétáik, a törvény utján keressék az orvoslást." Ennek hallatára Pápay János a maga nevében protestál Pásztó városa ellen, hogy az ott levő nemesi curia bormérési jogát kétségbe vonja, habár most azt Csány István zálogjogon gyakorolja.

Károlyi Borbála földesurnő nevében ügyvédje tiltakozik a birák előterjesztése ellen, hogy ahhoz a földesurak nem járultak, s erre nincs is jogositva a város.

Ez időben Pásztó városában a vásári helypénzszedési jogot az illető iparos czéhek gyakorolták, valószinüen bérletből folyólag. A rimaszombati szabó czéh panaszt emelt a megyénél, hogy a pásztói szabó czéh vásárokon tagjaiktól 12 denár helypénzt szed, holott az ő privilegiumok szerint szabad árulási jogot nyertek mindenfelé. A megye azon indokból hagyta helyben az eljárást, mert "az hogy helytpénzt nem fizetnek, nincs a privilegiumba iktatva."

A pásztóiak igen érdekes pecsétje "Sigillium civium in Pásztó 1608" körirattal és a közepén levő érdekes arczképpel, valószinüen ezen keresett privilegium emlékét tünteti fel, melyet mi megfejteni nem tudunk.

Ez időben több Gyöngyösvidéki község is használt már külön pecsétet, mint p. Solymos, Püspöki, mindkettő solymot, vagy kakast csillag és félhold közé helyezve használt czimerül.

IV. A megyei adó és taksa kivetése és beszedése ügyében, a megye közönségnek hatalmi köre mi által sem volt korlátolva, és a nem fizetők ellen a szükség és körülmények szerint, birság és végrehajtás utján intézkedett. Igy 1664. april. 30-án a szolgabirák panaszképen jelentették be a közgyülésen, hogy a járásokban,,oly szó fogadatlan városok és faluk birái vannak, melyek nem hogy a mostani s következendő nagy szükségekre imponált impositiót megfizették volna, sőt csak embereiket sem küldötték fel ő kegyelmeikhez ad obedientiam. Considerálván azért a vármegye a mostani felháborodott időnek voltát, azt is minemü szükségei vannak in presenti, s következhetnek azután, loco exmissionalium oly auctoritást adott szolgabiráinak, hogy a mely városiak s falubeliek akar nemes akar paraszt személyek tapasztalhatok contumaciába, az adót s taxát nem akarják megfizetni, reájok küldhessen s 12 ftrkig megbüntethesse s az adót in dupló megvehesse."

1660-ban történt az uj porta-összeszámitás az alispán elnöklete alatt egy küldöttség által, 1661. decz. 10-én mutatta be azt az alispán, azon jelentés mellett, hogy több város és falu elhanyagolta a megfelelő állapotot bejelenteni. A határozat az volt, hogy ezekre büntetésül alkalmazva marad a régi összeirás.

Gyöngyös városa erre csak hamar folyamodott a megyéhez, hogy portáinak száma nagyon megfogyott, sok armalista nemes költözött oda, s kérte portái eddigi számának helyesbitését. A kérelemhez képest Gyöngyös városa portáinak száma 20-ról 16-ra szállitatott le. Ugyanezen időben a Gyöngyösön lakó nemesekre az határoztatott, hogy taksájok 30 ftban állapitatik meg, vessék ki és szedjék be magok között, a mint jónak látják. Nem igen egyezhettek ki egymás között erre nézve, és sok viszály merülhetett fel, mert 1663. év jun. 6-án tartott közgyülésen már magok a nemesek kérték, hogy jöjjön ki az alispán, s az ott lakó vagyonosabb assessorokkal ossza ki a 30 frt. taksát közöttök. Ez alkalommal aztán Petes János és Szabó Pál gyöngyösi nemesek választattak meg, a limitált taksák beszedése és szolgabiró kézhez szolgáltatására.

Azonban a nemesi pénztárnokok sem voltak képesek mindig a taksákat beszedni. 1664. jun. 18-án a gyöngyösi szolgabirónak meghagyatott, hogy a hátralékosok vagyonából birsággal együtt exequalja be a restantiát.

Hogy az executiók az ingatlanokon is foganatositattak, kitünik azon átiratból, melyet a megye közgyülése 1665. máj. 1-én Semsey Pál megkeresésére intézett: hogy ha azon összeget, mennyiben a pétervásári birtokok taksáért exequáltattak, hamarjával együtt leteszi, a birtok visszabocsátatik kezéhez, s erre 30 nap tűzetik ki részére, különben más hitelező kezébe megy zálog czimen. Tehát bizonyos idő alatt visszaváltási jog tartatott fel a birtokos részére. Természetes, hogy ezen végrehajtás ereje csak az irányban érvényesülhetett, hogy az ingatlan zálogképen adatott a vevőnek.