NEGYEDIK RÉSZ.
Hevesvármegyének adóbeli és egyéb szolgáltatásai. Ipar, gazdasági, társadalmi, népesedési és közművelődési viszonya 1596-1687.
NEGYVENHETEDIK FEJEZET.
I. Az adózás módja a 16-ik század végén és a 17-ik század elején. A házadó. A nemesség adóztatása. A katonai dij. Kiviteli tilalom. II. A porta szerinti adózás visszaállitása. A porta minőségének törvényes szabályozása. III. Az 1635-ik évi portai összeirás Hevesmegyében. IV. Az 1639-iki összeirás. Összehasonlitás a mult századbeli összeirással. V. Az országos adózás rendszerének változtatása 1638-ban. A felvidéki megyékre utalt katonai költség.
I. A 16-ik század végén és a 17-ik század elején folyó magyar-török háboru, ugy az ezzel párosult belviszály, mely Bocskay fejedelemmé választása s rövid ideig tartó uralomra jutásában érte el tetőpontját, - a szakadatlan küzdelem erőfeszitései, a mint egy részről a vész és pusztulás nyomait hagyták hátra mindenfelé, más részről, ujabb és ujabb áldozatokra kényszeriték az ország lakosait.
Eddig, - mint tudjuk-az ország szükségletére az adó, porták alapján a jobbágyok terhéré szavaztatott meg, kivéve pár esetet, János és Ferdinand királyok első éveiben, midőn a nemesség saját birtoka és jövedelme után is, bizonyos hányadot vállalt segélyképen a kincstár javára beszolgáltatni.
Az 1593-iki országgyülés tette meg az első lépést az adózás reformja felé, mely csakhamar rohamos változásokat szenvedett. A porták szerinti adózás még ez országgyülésen megtartatott, a jobbágyok adója ez alapon számitatott még az 1595. és 1596-iki országgyüléseken is, azon körülirással, hogy az ekként kivetendő adó egy része a jobbágyok által, más része a földesurak által, saját erszényökből fizetendő. Igy az 1596. évi 5 tczikk portánként 18 frtot rendel adóképen kivetendőnek, de ugy, hogy fele, vagyis 9 frt fizettessék a jobbágyok, a másik fele fizettessék a földesurak által. Szigoru birság terhe alatt tiltatott meg, hogy a földesurak, ez összeget a jobbágyokra ne háritsák. Tehát ezzel a földesurak egyenes adózása rendeltetett meg. Ugyanakkor a 10-ik tczikkben, ugy az 1598. évi 15. tvczikkben, a többi, egy telkes, ármalis és kurialis nemesre, ugy az egyházi férfiakra is kirovatott az adózási kötelesség, az alispán és egy potior nemesből álló küldöttség által, birtokaránylag kivetendő taksa-fizetés alakjában. Ezen czim alatt különitetett el a nemes adója, a jobbágyságra eső adótól; mely taksa czim alatt, nem kötelező állandó teherként, hanem segélyképen fizettetett a nemesség által. A libertinusok, zsellérek, molnárok, mesteremberek, zsidók, anabaptisták, ráczok, oláhok bevonása az adókötelezettségbe, nagyon természetes volt. A zsidók és anabaptistákra fejadó vettetett. A többiek a jobbágyok adózási sorába vétettek.
A legnagyobb változás 1698-ban állott be, midőn a lakott ház szerinti adózás hozatott be a porta helyett. Ezen évi országgyülés törvényeinek 4. §-a minden lakott ház után, mely nem kuria alakban épült, két részletben fizetendő 1 frtot rendel adóképen fizetni, mint a törvény kifejezi: "ezen egyszer kivételképen, a nemesi kiváltságra származható hátrány nélkül." A fizetés alól csak a gazdasági épületek, iskolák, a templomok, községi birák házai, és korcsmák voltak kivéve. Az adóköteles házak összeirására királyi dicator küldetett, ki a megyében az illető szolgabiró és egy potior nemessel teljesité azt. Az egytelkes, armalis és kurialis nemes fizette a már ismertetett taksát, a földesur pedig minden jobbágy ház után a saját erszényéből 50 denárt tartozott fizetni, illetőleg ennek fejében jól fegyverezett lovast állitani, mely lovasok megyénként csoportositva, saját zászlójok alatt saját kapitányok által vezetve, az állandó megyei katonaság első vázát képezé.
Az állandó megyei katonaság e halvány alakja az 1599. évben már világosabban körvonalazódik, midőn ez évi 6 tczikkben 10000 katona kiállitása szavaztatott meg, melyből a felsőmagyarországi részekre 2000 lovas és ugyanannyi gyalog, a többi a dunáninneni és túli, ugy a slavon részekre esett. A kiállitási költség, minden ház után fizetendő 2 frt összegben állapitatott meg, mely két frtból 1 frt. 50 d. a jobbágyok, 50 d. a földesurak által volt fizetendő. E mellett a közép és kis nemesség szokott taksája volt beszedendő.
Ez időben, a változott viszonyok, s az élelmi szerek árának tetemes emelkedése folytán, emeltetett a katonák dija is, mely a régi összegben többé meg nem maradtatott. Igy egy lovas havidija az 1596. évi 20. tczikk szerint 3 frtról 5 frtra a gyalogé 2 frtról 3-ra emeltetett, ugy a mint az már a végvárakban gyakorlatban volt. A rendek, a midőn e terhek viselésére vállalkoztak, a természetbeli élelmezésre semmi szin alatt nem voltak reá birhatók, a nagy mérvű szükség folytan mely ezen időbeli állandó háborúság, tatárdulás, és az erre kitört pestis pusztitásából keletkezett, melynek következménye lett, hogy 1601-ben az országból buza, rozs, árpa zab kivitele egészen megtiltatott, mely tilalom később a borra is kiterjesztetett.
A nemesség ezen taksa-fizetés mellett, a személyes felkelés és hadbaállás kötelezettségének is tartozott megfelelni szükség esetében. Az 1601. évi 9. tvczikk szerint, földesurak saját személyük mellett, 20 ház után egy lovast, vagy 3 porta után egy gyalogost tartoztak teljes fegyverzettel kiállitani, s hadbaállás idején élelmezni.
II. Habár az 1698. évi országgyülésen hangsulyoztatott, hogy a ház szerinti ádózás csak ez egyszer kivételesen alkalmaztatik, ez adózási mód fentartatott a következő országgyüléseken is, egészen az 1608-iki, a zsitvatoroki békekötés után tartott országgyülésig, melyen a ház-adó elejtetvén, a porta utáni adózás alapitatott meg ismét, még pedig ugy, hogy ezután rendesen két-két évre szavaztatott meg az illeték. A megkötött béke után az 1609-iki országgyülés a katonák havidiját ismét leszállitotta, a lovasét 3 frt 50 denárra, a gyalogosét 2 frtra.
A ház utáni adózás e szerint, egy évtizednél tovább nem tarthatta magát, a rendek visszatértek a porták szerinti számoláshoz, melyet a változott körülményeknél fogva most már törvényileg is magyarázni, illetőleg milyenségét megállapitani kellett, és ez akképen történt, hogy egy portában négy ekés vagy is telkes gazda, vagy 12 zsellér volt számitandó. Az egy telkes és ármális nemes adókötelezettsége, taksa alakjában rovatott ki továbbra is.
III. Eger eleste után a vándorutra kelt kettős megyének megyei s országos adózás ügyéről, 1635-ik évig adatok nincsenek tudomásunkra. Az első általunk ismert adózási összeirás 1635. évi aug. 16-án vétetett fel, 1) ez évi országgyülés rendelkezése nyomán. Ezen évi országyülésen portánként 5-5 frt szavaztatott meg, ugy hogy a hódolt területek csak felét fizetik, vagyis 2 ft 50 krt. Ugyanez évi 8-ik tczikkben, a porták ujból számolása is megrendeltetett, ugy hogy egy portában négy, saját ekével biró jobbágy volt számolandó; a parasztok vagy zsellérek, szintén ezen tehetőség arányositásával, portaszámba voltak csoportositandók. Az ármálisták, molnárok, mesteremberek, az eddigi országgyülések által reájok rótt szokott taksát voltak fizetendők.
Ezen összeirás szerint a megye négy járásának 125 községében 289 porta számoltatott, mely után 2 frt 50 denárral bejött 722 frt 50 d. Volt pedig az első Mocsáry György szolgabiró járásának 42 községében 67 3/4 porta. A második járás 18 községében 41 1/2 porta. Szolgabirája Verebely Mihály volt. A harmadik járás 32 községében, Kis János szolgabiróval élén, 85 porta találtatott. A negyedik (tiszántuli) járás 33 községében 94 3/4 porta iratott össze. Külön szolgabirója mint Szolnok megyei résznek, Ónody István volt. Ugyanazon számlálás alkalmával, az egy telkes, ármális nemesek s szabadosok taksája 44 frt 20 denárra ment.
Ezen nemesi taksa személyenként, a tehetőség szerint különböző volt. A legkisebb illeték 25 denárra számitatott. Hasonlóképen a molnárok taksája is különbözött, egyesek anyagi tehetősége szerint, 25 -50 denár között. A dicátor illetéke egy évre 100 frtban volt megállapitva.
IV. Az 1639-ik évi dicalis összeirás is ismert előttünk. Ebben már 272 1/2 porta létszámot találunk, tehát 17 portával kevesebbet. A járási szolgabirák voltak Mocsáry György, Thassy János, Kis János, Ónody István. Az első járában összeiratott 65 1/2 porta; másodikban 41 1/2, harmadikban 93, negyedikben 77 1/2 p.
Az összeirások azon örvendetes képet mutatják, hogy a megye községei annyira-mennyire ismét betelepesedtek ezen időben, habár népességének száma tetemesen megapadt.
Az 1635-iki összeirás szerint ugyanis 125 községben 289 porta találtatott, egy porta alá 4 ekés gazda, vagyis egész telkes számolásával. E szerint 1156 ekés gazda volt az egész megyében. Tényleg 1156 egész telkes vagy ekés gazda nem létezett, ez összeg több kiselbb gazda összeszámolása útján jött ki, hová még a zsellérek is besoroztattak, hogy ekképen csoportositva, a portai összeírás eszközölhető legyen.
A mult században, mint ezt előző kötetünkben kimutattuk, mintegy 1662 egész jobbágy telket találtunk müvelés alatt a megyében. Most 1156-ra olvadt volna le e szám. A leolvadáshoz hozzájárult az is, hogy Eger, s több közeli község, Felnémeth, Czegléd, Tálya, számolva nincs. Itt ugy látszik a törökök nem engedték a számolást. Bakta, Szólát, Szalók, Kerecsend, Maklár Egerhez közeli községek azonban az összeirásban már felvéve vannak.
Feltünő esés mutatkozik az 1639-iki összeirásnál, hol 272 porta alatt 4 telkes gazdát számolva egy portában, már 1086 egész telkes jobbágy esalád az eredmény.
Az adózás ezzel kimeritve nem volt. Az 1635-ik évi országgyülés ezen felül természetbeli szolgáltatásként minden porta után két, kassai köböl buzát szavazott meg. Heves és K. - Szolnok megyékben ennek fele fizettetvén, a megye által szolgáltatandó volt 1635-ben 289 porta után 289, 1639-ben 272 kassai köböl buza. Ezen felül koronázási ajándékul beszedetett 72 frt 25 d. vagyis portánként 25 d; a pozsonyi országház épitésére, s a megyei követ dijazására 144 frt, vagyis portánként 50 d.
V. A megyei és országos adózás rendszerében 1638-ik évben vette kezdetét a nagy és gyökeres változás, midőn az országgyülés az 1638. évi 5. tezikkben az adó helyett a felsőmagyarországi megyék által fentartandó bizonyos számu katonaság kivetését határozta el. Ezen évi 5-ik tvezikk értelmében, tekintettel az egri törökök hatalmaskodásaira, a felvidék védelmére, Ónodban 200, Szendrőn 175, Putnokon 25 lovassal volt a várőrség kiegészitendő, vagyis 400 lovassal szaporitandó; mely többletnek kiállitása a felvidéki megyékre utaltatott, az országos dika fejében, ugy hogy a költség 3/4-ede porták után a jobbágyok által, 1/4-ede a földesurak által saját zsebökből volt fedezendő. 2) Egy-egy lovas havidijául 4 frt állapitatott meg. Tehát a katonai dij, 3 frt 50 denárról ismét felemeltetett. E 400 lovas évi kiállitási költsége e szerint 19000 frtra ment, mely a felvidéki 13 vármegye összes portái között aránylagosan osztatott fel.
A megyék beszedvén a reájok esett illetéket, az előre megjelölt végvár kapitányának évnegyedes részletekben kézbesítették, miben ha mulasztás történt, a kassai főhadparancsnok feljogositatott, a törvény által a mulasztó megye fő- s alispánján és szolgabiráin annyiszor-mennyiszer 1000 frt birságot behajtani.
A katonai létszám kiegészitése a kassai főhadparancsnok hatáskörébe tartozott.
1) Okmánytárban 13. I. sz. a.
2) A végvárak katonai létszámáról és költségéról, Marussi kamarai pénztáros, ki Bethlen korában szintén mint ennek "administratora" szerepelt, - 1616. april 15-ikén kelt kimutatásában érdekes képet nyujt. E szerint ez időben volt:
Szendrőn Ónodon Kállón Tokajban Szatmáron Ecséden Putnokon Szadváron Összes havi szükséglet
Ez időben átlag egy lovas fizetése 3 frt. 50 d., gyalogé 2 frtban számoltatott. Eredeti Hevesmegye levéltárában 1616. év a. tatálható.