NEGYVENNYOLCZADIK FEJEZET.
I. Az adó- és honvédelmi rendszer változása. Megyei adó-teherré alakul át 1648-1655-ik évben. A felvidéki 13 vármegyére hárult végvárak szükséglete. III. A megyei adók kivetése és beszedése. Az 1647-iki adóösszeirás. A porták száma ez összeirás szerint. Összehasonlitás az előbbi évekkel. IV. A nemesek taksája, részletezve. Az 1654-iki szolgabirói számadások szerinti porta létszám, s az adóösszeg. V. A nemesi taksák regestruma. Az 1655. és 1657-iki adómenynyiség a szolgabirói számadások szerint.
I. Az országos védelemnek és költségének a megyék terhére utalása, az 1649-ik évi országgyülésen vette kezdetét. Eddig csak a felső-magyarországi megyékre alkalmazott katonakiállitási rendszer, immár az egész országra kiterjesztetett: midőn az összes katonai létszám fentartási költsége, repartiáltatott az ország összes megyéire, kerületenként. Ez évi 3-ik tvczikk értelmében a felsőmagyarországi részekre 1200 katona kiállitásának kötelessége hárult, oly módon, hogy ebben a felvidéki főurak banderiuma is benfoglaltatott. Az 1655. évi 5 tvczikk tisztán a felvidéki megyékre eső létszámot 300 lovasban és 100 gyalogban állapitá meg, mely csapatnak fentartási költsége azután a megyékre utaltatott:
Ezen intézkedéssel, a megyei háztartásnak nemcsak kerete, hanem természete is megváltozott. De a honvédelem ügye is lényeges változást szenvedett ezzel, hogy ugy fejezzük ki, decentralisáltatott a megyék körébe. Eddig ugyan is, a szükség esetében beálló banderialis véderőn kivül, a végvárak állandó őrségéről, a dikák és egyéb országos jövedelmek rovására, a király gondoskodott. Most a létszám megállapitásával, a fentartási költség egy részének előállitása, közvetlenül a megyékre utaltatott, melyek a végvárak védelmi hasznát is legközvetlenebbül élvezék, és ezzel, az eddig teljesitett országos adózás megszünt. Igy a megyék a honvédelemnek is közvetlen intézőivé lettek, nem ugyan külön-külön, hanem az eddigi gyakorlat szerint, részleges gyüléseiken, melyek a felvidéken, az ugynevezett 13 vármegye partialis gyülése, más vidéken a Dunáninneni és tuli megyék gyülése czimén szerepeltek.
II. Előző kötetünkben többször megemlékeztünk az ugynevezett felvidéki megyék részleges gyüléseiről, melyekben a felvidék, s akkor még főleg Egervárának védelmi kérdése állott elötérben. Már ekkor is nyomát találjuk, hogy a felvidéki megyék, önvédelmök érdekében, külön pótadózásra tettek intézkedést. Az 1552. évi szikszói tanácskozmány, tetemes segélyerőt küldött ez évi török ostrom alatt az egri várba. (Lásd II. k. 136. lapon). Tehát a felvidék érdekeltségének már van történelmi előzménye, mely Egervára eleste után, még inkább előtérbe nyomult.
Ez időben a felvidéki ugynevezett 13 vármegye részleges gyüIése állott: Szatmár, Ugocsa, Bereg, Szabolcs, Abaujvár, Borsod, Heves-Szolnok, Sáros, Szepes, Gömör, Zemplén, Ung és . Torna megyékből.
Az országgyülés most repartiálván a megyékre a honvédelem költségét, az emlitett 13 vármegye, felsőmagyarországi vármegyék gyülése czimén, a szerves intézkedések jogszerü tényezőjévé fejlett ki.
E vármegyék gyülése repartiálta a megyék között a költséget, melyről az egyes megyék ugyan e gyülésnek számoltak el.
Az 1655. évi 3. tvczik szerint a felvidéki megyék intézkedési körébe tartoztak: Szendrővára 600 lovassal és 600 gyaloggal; Putnok 250 lovas, és ugyanannyi gyaloggal; Diósgyőr 150 lovas, 250 gyaloggal; Ónod 500 lovas 400 gyaloggal; Tokaj 100 lovas s 100 gyaloggal. Ezek voltak a felsőmagyarországi végvárak, melyek katonai szükségletét, a 13 vármegye fedezni tartozott. Ez azonban nagyobb volt, hogy sem azt a 13 vármegye a repartiált dika fejében, előállithatta volna. A szükséglet egy részének fedezése tehát tovább is a király gondjává maradt; és e czélra a királyi jövedelmek s harminczadok bevételei szolgáltak; mely harminczad most e czélból fel is emeltetett. E végvárak őrsége kültségéből Heves-Szolnok megyékre 300 frt esett, mely az 1659-iki országgyülés után 225 frtra szállitatott le.
III. Ekként az országos védelem terhével is megbővűlt megyei háztartás eddigi pótadózása, most már egyetlen adóteherré változott át, melyet a megye közgyülése, a felmerült szükséghez képest időnként is szavazott meg. Az adó szavazása rendesen ugyan az alispán, és szolgabirói számadások megvizsgálása után, tehát minden év január vagy február havában történt, de időközben felmerült szükséghez képest, időközi megszavazás is fordul elő. Ezen megyei pénz és természetbeli adózás kiterjedt, ugy a porták számában foglalt jobbágyság, mint a megyei nagybirtokosság, nemesség s egyéb fizetésképesekre. Tehát kiváltság a tekintetben nem volt. A porták számában foglalt jobbágyságra meghatározott összeg, mely portánként 4-8 ft. között váltakozott, a mint a szükség hozta magával; a nagybirtokosságra, a nemességre a curialis községekre, szabadosokra, molnárokra, iparosokra stb. anyagi viszonyaikhoz mért taksa vettetett ki, mely a szükséghez képest kétszeres, sőt négyszeresre is felemeltetett.
Az 1649. s 1655. évi 5. tczikk értelmében a felvidéki megyék által kiállitandó hadi létszám felszerelése, és élelmezési kiadásai, ugy a közmunka beosztása az illető megyék között kiosztatván, Heves-Szolnok megye a reá eső adózási részletet, a mint az pénzbeli vagy természetbeli volt, szolgabirói járásonként osztotta ki ismét, és szolgabiráival szedette be és számoltatta el. Mielőtt azonban ennek bővebb ismertetésére térnénk át, az 1647. évi 36. tczikk értelmében történt adóösszeirás körülményeit kell ismertetnünk, mely összeirás hiteles példányban maradt fel megyei levéltárunkban.
Az 1635. és 1639. évi adóösszeirást már ismertettük, mely szerint a megyében levő 125 községben akkor 289, 1639-ben 272 porta iratott össze.
Az 1647. évi 26. tczikk folytán ez évben a porták ujból öszszeirattak, 1) egyuttal a kurialis falvak, az armálisták, a nemesek, a molnárok, ácsok és szabadosok taksája is összeszámoltatott, s ugyanazon jegyzékbe felvétetett. Az egész megyében akkor összesen 209 porta iratott össze, még pedig
az I. járásban 48 porta, s a taksák után 79 ft. a II. járásban 37 1/4 p. 24 ft. 50 a III. járásban 63 1/2 p. 43 ft. 80 a IV. járásban 60 3/4 p. 37 ft. 70 d.
A fent hivatkozott törvény szerint 4 egész telkes, vagy is négy igással biró 4 jobbágy, vagy két igással biró 8 féltelkes vagy 16 zsellér jobbágy volt egy portában számitandó. A 209 összeirt porta tehát 826 egész telket számolt adózás alá. 1635-ben 289, 1639-ben 272 összeirt portát találunk még. Egy évtized alatt mintegy 62-vel apadt a porták száma. A jobbágy telkek ezen csekély állományának oka ez időben részben abban is keresendő, hogy egyes községek telkeit nemesek foglalták el, a jobbágyok katonáskodva ármálist szereztek s kaptak tömegesen. Igy a nemesség száma szaporodott a megyében, mutatja a taksák összegének emelkedése, - s a községeket, hogy a papi tized fizetés alól kivonják, mint curialis falvakat iratták fel, és ehhez képest fizették a megyei taksákat. A későbbi években az egri püspök a papi tized követelése szempontjából, ezen curialis falvak ellen óvást is emelt, kimutatta, hogy ezek jobbágy-falvak, mint Átány, s hogy illetéktelenül irattak nemes községekké.
IV. Mig a porták miképen számitására nézve, az országgyülés törvényben adott utasitást, a kurialis falvak, kuriák, armálisták s mesteremberek taksája megszabása a megye hatáskörébe utaltatott, a fennálló gyakorlat alapján.2) E szerint az alispán, az illető járási szolgabirák, és megyei küldöttekkel, a régi gyakorlat alapján vetették ki a községben lakos kurialista, vagy armálista nemesre s egyéb mesteremberekre a fizetendő taksát, teljesen az illető vagyoni viszonyaihoz mérten. Egy-egy nemes taksája ehhez képest most 50 denár és 3 ft. között váltakozott. Igy a zsadányi armálista taksája 3 ft, a Mezötárkányon lakosé 1 ft. Százberken 75 denár volt. Domoszlón lakos nemes taksája 1 ft, egy pétervásári predialis nemesé 1 ft, a mindszenti kurialis taksája 50 d. volt. A gyöngyösi nemesség összes taksája 10 frtra ment, a ludasi kurialisták 5 ftot, a ványai armálisták 8 ft 85 denárt, a fügediek 9 frtot fizettek. Egy-egy malom taksája 1 ft; de volt 50 denáros malom is. Egy ács 25-50 denárral taksáltatott. A farmosi egy telkes nemesek összesen 2 fttal, a szent-erzsébetiek 4 fttal taksáltattak. A megyéből ekként összesen 188 ft. jött be a taksák fejében.
Az 1647-iki összeirás alapján állanak a következő évek összeirásai is; igy találjuk ezt az 1654. nov. 18-án tárgyalt szolgabirói számadásoknál is, melyek szerint volt ez évben 205 porta, és 173 ft. 28 d. taksa bevétel. Mint látjuk a porták száma mintegy négygyel, a taksák mennyisége szintén mintegy 10-12 frtal fogyott meg, az 1647-iki összeiráshoz képest.
V. Az 1649. 3. s az 1655. évi 5. tvczikk meghozatala után, midőn az országos adó helyett, bizonyos számu katonaság kiállitása s tartása utaltatott a megyékre, még pedig egyenlő arányban osztva el a terhet a porták s a földesurak között, előállott a szüksége, mint azt az 1655. jul. 27-iki megyei közgyűlés jegyzőkönyve tartalmazza: "hogy a birtokos mágnás s nemes urak regestruma is, a megfelelő adómennyiség feltüntetésével elkészitessék, s aug. 17-én tartandó ülésen bemutattassék, mi végből az alispán az illető szolgabirókkal, képviselve a megyei föispánt is, ugy tekintetes és nagyságos Bocskay István, Koháry István, méltóságos gróf Weselényi Ádám megbizottaival, s másokkal, kiket rövid uton maguk mellé vehetnek, kiküldetnek." Eddig tehát a nagybirtokosok, az "urak" a megyei adózásban részt nem vettek, miután ők, háboru esetében külön bandérium kiállitására voltak kötelesek. A már előre kitűzött augusztus 18-án megtartott megyei congregatión, a regestrnm csakugyan bemutattatott, s ugyanakkor, a már eddig megszavazott portánként 4 ft. adó, s a szokott taksák mellett, ujabban portánként beszedendő 4 ft. adó; s a mágnás urak, nemesek, curiálisták, armálisták, szabadosok, mesteremberek, megszabott taksája ismételve, egy évi megyei adóul szavaztatott meg.
Ezen regestrum szerint szedett adó összeg az 1655. évi nov. 24-én tartott közgyülésen felülvizsgált számadások szerint, ekképen áll elő:
Földváry János szolgabiró járásában (gyöngyösi), az összes adóbevétel porták után, ugy a mágnások, ármálisták stb. taksájából: 681 frt. 41 denár.
Farkas Ferencz járásában (tarnai) az összes bevétel 507 frt. 92 denár.
Némethy Pál járásában (mátrai) 322 frt. 24 d.
Dely György járásában (tiszai) az összes bevétel 619 frt. 92 d.
A 4 járásból ekképen 205 porta után portánként összesen 8 fttal számolva bejött: 1644 ft, a taxák után 479 ft, vagyis összesen mintegy 2123 ft. Mig az 1647-iki összeirás alapján tehát a curialista s ármálista nemesek s egyéb taksa kötelesek után 173 ft. jött be, a taksa most már a mágnások s nagyobb birtokosokra is kivettetvén, a bevétel tetemesen emelkedett. A fentebb kimutatott 479 ft. taksa-bevétel kettős lévén, a 173 ft. taksa összeg kétszeresét, vagy is 346 ftot levonva a 479 ftból, a 133 ft. maradék fogja képezni körülbelől a mágnások és nagy birtokosokra vetett taksa összegét 1655-ben.
1) Okmánytárban 13. II. sz. a.
2) 1647. 26. tczikk: "armalistae praedialistae nobiles portas non habentes taxentur per vcomitem et jud. nobilium cum. pot. nobilibus."