NEGYVENKILENCZEDIK FEJEZET.
I. A század második felében beállott gazdasági válság. A megyebeli községek pusztulása. A porták számának apadása. A nagybirtokosok adója. II. A jász-kunok vonakodása az adó és taksa fizetéstől. A megye intézkedése a jász nemes megyebeli illetőségéről. III. A jász-kunok taksája. IV. A Hevesmegyével egyesitett Csongrádmegye adóösszeirása 1647-ben. V. A porták számának helyesbitése, és mennyisége az 1669. 71. és 76-ik években. VI. A porták száma apadása 1682-ik évben. Összehasonlitás a század folyamán. VII. A porták és telkek állományának egybevetése. A népesség száma e század folyamán. VIII. A közmunka megyénkben, az 1676-ik évi közmunka összeirás. IX. A papi-tized, az 1674-iki tized bérlet kimutatása.
I. Időhaladtával, főleg a század második felében a viszonyok rendkivülileg változtak. Különösen az 1658-ban kiütött török háboru hagyta szomoru emlékét a Tisza vidéken. Ványa egészen elpusztitatott az átvonuló török-tatár horda által, ugyhogy adója bevehetlenné vált; Tiszaföldvár portája 5-ről háromra szállott alá, más helyeken is mutatkoztak a pusztulás nyomai. A megyei közgyülésen panasz-panaszra halmozódott a nagy nyomor miatt, hogy a nép képtelen viselni a terheket, sok jobbágy mindenét elveszté, a kuriák elhagyottakká lettek, s az adóalap alászállott. Az 1658. éví april. 10-én tartott közgyülésen Vámosy alispán, Pápay Péter és János, Michalek Miklós, Kutasy György, Mocsáry Ferencz, Hamvay Ferencz, Vecsey Sándor, Subics Pál s a négy szolgabiró küldettek ki, hogy Istenmeje kuriális falu ügyét, mely 8 frtra volt taksálva, ugy a megyei adólajtsromot vizsgálják át, és tegyenek jelentést. Időközönként is, a jobbágyság pusztulása folytán, itt-amott a porták számát helyesbiteni, majd egyes nemesek s kurialisták taksáját törölni kellett, ugyhogy 1647-ben 209, 1654-ben 205, 1657-ben 217, 1658, 214 porta volt még; 1662-ben az előző év hivatalos összeszámitása szerint 205, 1663-ban ugy 1665-ben már 172-re olvadt le tényleg a porták száma, mely később-mint látni fogjuk-még jobban leapadt.
Megjegyzendő itt, hogy nem minden kiadás terhelé egyenlően a megye nemes és jobbágy lakosságát. Igy például az országgyülési követek dijazása fedezéséhez a regalisták, mint a kik az országgyülésre hivatalosak voltak, törvény alapján járulni nem tartoztak. Azon nagybirtokosok pedig, kik több megyében birtak, s ezek között az 1655. évi 5. tczikkben meg is nevezett erdélyi fejedelem Rákóczy is, birtokaik után esendő adóik fejében, jogosultak voltak bizonyos megfelelő számu katonai csapat kiállitására, és ekkor nem járultak a megyék katonai költségeihez.
Rákóczy György erdélyi fejedelem részére 300 lovas katona kiállitása volt a felvikék javára megállapitva, s ennek fejében a hevesmegyei Rákóczy birtokokból a fejedelmet és később özvegyét Báthory Zsófiát illető rész, az 1663. évi szolgabirói számadás szerint Debrő, Tótfalu, Kál, Nagyut, Derecske; Balla, Bodony, Parád, Roff portáinak egy része, a megyei katonai adózás terhétől felmentetett. Ezen számadás szerint a püspöki birtokok is kivétettek az adózás alól, felsorolva, Solymos, Gy. - püspöki, Maklár, Kápolna, Füzes-Abony, Kerecsend, Deménd, Kis-Buda, Tisza-Nána falvak.
Az egri püspök, midőn 1655-ik évben a mágnások és nagybirtokosok taksa illetéke is kivettetett, a reá eső rész fizetését, már kezdetben megtagadta. A szolgabirák, az adóbeszedését tárgyazó száma dásaikban, mindig előterjesztették ez esetet, melyre a megye közgyülése a fizetést sürgető határozatokat hozott kezdetben. Igy sürgette ezt az 1656. évi jun. 21-én tartott közgyülésen is. Az 1657. évi jan. 3-án tartott számonkérő közgyülésen Földváry szolgabiró ezen körülményt, hogy a püspök-főispán, a reáeső 32 ft dupla taksát ismét megtagadta, elöterjesztvén, a megye határozata az volt, hogy "csak maradjon most is az összeg a főispán kezénél, a szolgabiró ne követelje." Az 1672-iki összeirásban az egri püspök 16 ft taksa-illetékkel, már rendesen felvéve találtatik.
II. A megyei adók fizetése ellen a Jász-Kunok tettek még kifogást, s megtagadták azt. Előadásunk folyamán megemlékeztünk már a Jász-Kunok ez irányban több izben kifejtett makacskodásáról. A megye az 1655. évi aug. 18-iki közgyülésből a nádorhoz irt fel, hogy parancsolja meg a Jász-Kunoknak a fizetést, habár ők nádori alattvalók, miután e teherben még a kincstári birtokok is tartoznak részt venni. A vitás ügyet az 1655. évi szept. 15-iki közgyülés a jászkun nemességre ugy oldotta meg, hogy miután a nemes levelet szerzett Jász-Kunok, nemes leveleiket Heves- s K. - Szolnok megyék közgyülésein is, nemesi jogaik épentartása végett kihirdettetik, és most fizetni vonakodnak, összeirandók mindezen Jász-Kun nemesek, s azután felhivatnak, hogy bizonyos idő alatt jelenjenek meg és tegyék le az esküt, különben kitöröltetni fognak a megyei nemesek sorából. Természetesen' az eskütétellel a közös adózási kötelezettség is elismertetik.
Ezen határozat folytán, a nemesi levelek kihirdetésénél a szokásos 3 tallér hirdetési dij mellett most már kimondatott, hogy az illető az esküt letenni, a megye iránt hűséggel, engedelmességgel, viseltetni és a megye terheiben a többi nemességgel egyenlően osztozni tartozik.
III. A Jász-Kunok adózási ügyére nézve, az 1647-iki összeirásokból 1) azt látjuk, hogy községeik Heves s K. - Szolnok megyék területéhez csatolva, illetékes taksái rendesen előirattak és kivettettek. Az 1647-ik évi összeirás szerint a következő Hevesmegyéhez csatolt Nagykun községek taksáltattak: Turkeve 8 ftra, Kolbász 8, Kisujszállás 2, Karczag 14, Bocha 8, Turgon 5, Pochamara 4, Asszonyszállás 5, Kiskaba 2, Kapolnás 5, Marialaka 8, Madaras 3, Csorba 3, Ködszállás 50 denár, Kunhegyes 1 ftra. E szerint 76 ft 50 denár volt összes taksa illetékök.
A Jász, vagy Philisteus községek pedig ekként taksáltattak: Jászberény 32 ftra, Árokszállás 12, Mihálytelke 3, Ladány 5, Dosa 10, Ladány-Szentgyörgy 8, Jákóhalma 5, Nyársapáthi 4, Félszaru 10, Felsőszentgyörgy 5, négy szállás 2 frtra, összes taksa volt 97 ft.
1639-ben 40 ft volt a Jász-Kunok taksája. Ezen illeték akkorában a kincstár részére szolgáltatott be. Midőn a dikális adózás helyett meghatározott számu katonatartás utaltatott a megyékre, a jászkunok taksája is e czélra használtatott fel, s követeltetett be a megye által. Az 1655. jan. 24-én megnyilt országgyülésen, Vesselényi Ferencz nádorrá választatván, a Jász-Kunok, mint nádori alattvalók, a megye részére kivetett adózásban részt venni vonakodtak, s igy keletkezett a már fentebb ismertetett megyei intézkedés. A fent elsorolt Jász-Kun községekre rovott taksa maradt állandó adóösszegképen tovább is, és igy találjuk ezt az 1675-iki összeirásnál is. Ezen községi taksák mellett, a Jászkun czimeres nemesek külön összeirva, a többi megyei nemesekhez hasonlólag, birtok aránylag taksáltattak tovább is, személyenként. A Jász-Kunok azonban állhatatosan tiltakoztak ezen adóztatási mód ellen, vitatván most már azt is, hogy ök mint nádori alattvalók, régi jogok alapján is tehermentesek. Sikerült is a Tököly-korszak után Eszterházy nádornál ez irányban kedvező intimatumot kinyerni, mely az 1684. april. 10-iki ülésben olvastatott fel, "hogy a jász-kunok a megye terhe viselésében, kiváltságos joguk értelmében nem tartoznak részt venni." A nádorhoz felirt a megye, hogy "a jászkunok a megye törvényhatósága keretében, törvény s megyei usus alapján, a terhek viselésétől nem voltak mentesek. És ha az ország nemessége a dolgok más állapotában, a szegény nép terhei könnyitésére, terheket visel, mennyivel inkább tartoznak, ezt viselni a jász-kunok, kik paraszt vérből származnak, s ha ők elviselik azt, hogy a törököt táplálják, mért ne járulhatnának ő felsége katonái élelmezéséhez is. Vagyha privilegiumuk érdemét tekintjük, az sokkal hátrább áll más nemesi privilegiumok érdemétől."
A Jász-Kunok -mint tudjuk-Egervára eleste után, a lefolyt véres harczok folytán, legnagyobb részben elpusztultak. Tehetősebb családjaik Gyöngyösre, és Hevesmegyének mátravidéki falvaiba menekültek. Midőn a század elején a zsitvatoroki béke megkötése után 1609-ben Mehemet egri pasa, az elpusztult vidék telepitése érdekében Mágóchy Ferencz felvidéki kapitánynyal tárgyalásokat folytatott, mint arról már megemlékeztünk, hasonló visszatelepitési buzgalmat fejtett ki a Jász-kun puszta terület benépesitésére is, mely czélra Thurzó nádor által kinevezett Ketzer Endre jászkapitány hasonló jóakarata és tevékenysége is buzgó munkatársul szolgált. Ezen Ketzer Endre jász kapitány önálló szereplésével később összeütközésbe keveredett a már akkor Fülek várában gyülésező Hevesmegyével, melynek alispánja 1617-ben Zthroucz Ferencz volt. Midőn a Bethlen-mozgalom nagyobb arányokban indult meg, a buzgó királypárti Ketzer még alkalmatlanabbá vált Jász-Kun kapitányi tisztében, ugy hogy a Bethlen irányába barátságos nádor Forgács Zsigmond, nádori illetőségénél fogva, Ketzert elmozditván, e tisztségre Zthroucz Ferenczet Heves és Nógrád vármegyék akkori alispánját nevezte ki. Zthroucz Ferencz váczi kapitány is volt, és mint ilyen szolgáltatta át Váczot Bethlen Gábor kapitányainak 1619. év aug. havában, midőn ezek Füleket, Szechenyt, Nogradot stb. megszállották.
IV. Az 1647-ik évi portai összeirás regestruma sorában foglaltatik ez évi országgyülés által ideiglenesen Heves és Szolnok megyékhez csatolt Csongrádmegye községei portáinak összeirása is. 2) Akkor tiszajárási szolgabiró Pápay János járásához csatolt megye községei voltak Szentes 1 portával, Mező-Vásár 2, Beöd 1/4, Csongrád 1, Serked 1/4, Alsó-Györ 1/2, Fark 1/4, Anyás 1/2, Gyula 1/2, Mindszent 1/4 portával. Szeged mint kincstári birtok van feljegyezve 8 ft taksával, Martonos 8, Tápé 8 ft taksával hasonlóképen.
Csongrádmegye ekképen az 1647. évi 108. tczikk értelmében csak 1648. év végeig volt Heves és K. - Szolnok megyékkel egyesitve, miután Rákóczy György erdélyi fejedelem 1648. okt. 11-én történt halálával, Borsodmegye ismét visszakerült Ferdinand uralma alá, melylyel előbb már összekapcsolva volt. Az egyesités végrehajtása mutatja, hogy ez közigazgatásilag és törvénykezésileg ugy volt foganatositva, hogy Csongrádmegye mint egy rész, Heves és k. - Szolnok megyék szervezetébe vétetett, és nem saját, hanem a kettős megyék tiszti és törvényszéki kara által kormányoztatott.
V. Az 1647. évi portai összeirás létszáma csekély különbséggel több évig szolgált még kivetési alapul, habár a megye állandó panasz tárgyául tette, hogy a felvidéki megyék tanácskozásán ezen porta-szám szerint történt kivetés, helytelen, és uj porta-összeirásnak forog fenn szüksége.
A megye a 60-as évek végén a tényleges viszonyokhoz képest, valóban rectificálta is a porták számát; ugy hogy 1669-ik évben meg ejtett számadás szerint, Gyöngyösi István járásában volt 53 3/4 Balog Mihály járásában 33 1/4 Ebeczky Menyhért járásában 24 3/4 Joo Mihály járásában 34 porta, összesen 146 1/4. Ekkor portánként 8 frt, a taksa-kötelesekre kettős, a birtokos nemességre egyszeres taksa vettetett; a jövő ülésben már ez háromszorosra emeltetett, miután a kassai tanácskozmányon a közeli végvárakba elhelyezendő katonaság tartásának költsége emelte a terhet.
1671-ik év marcz. 19-én tartott számonkérő széken, a szolgabiró számadásoknál ugyanennyi összeirt porta szerepel mindig.
Az 1575-ik évben végre hivatalosan is megtörtént az uj összeirás, mely szerint:
1676. aug. 19-én tartott számonkérő széken Ebeczky Menyhért járásában (gyöngyösi) volt 53 3/4 porta, mely után 1675.évi jun. 26-án tartott közgyülésben portánként kivetett 24 frtot számolva bejött 1314 frt.
Az ármálisták frt. 52 d. A malmok " Az ácsok " 88 d. A kuriális faluk " A jász ármalisták " 60 d. A jászoktól egyetemlegesen " Mult évi hátralék " 66 d. " 30 d.
Ebből az látszik, hogy a gyöngyösi járáshoz tartozó Jászság ide adozott még most is, a kunok adója azonban a Tisza járásban vétetett be. A kiadási tételek között olvassuk: hogy Gyöngyös város tüz által való elpusztulása folytán portái után 204 frt, ugy az ottani ármálisták taksája 132 frt, ottani malmok táksája 24 frt leiratott.
Ez év folytán négy gonosztevő kivégzési költsége 28 frtot tett ki. A rabok tartási költsége 40 frt.
Dobay János járásában (tarna-melléki) 32 3/4 porta utánA kuriális faluk hatszoros taksája Armálisták 86 A kuriákban lakók 84 A szabadosok 68 A molnárok - Az ácsok 50 mult évi hátralék 46 d. összesen 34 d.
A kiadások tételeiből Bessenyő kurialis falu elpusztulása által 12 frt leiratott, és három vallás iskolásai részére felvétetett 3 frt.
Mocsáry György járásában (mátra-melléki)25 1/4 portája után 24 frtal bejött 606 Armalisták után 36 48 Kurialis falvak 21 Kuriákon lakosok 11 70 Malmok 45 Mult évi hátrálék 36 24 összesen 756 42
Deváy János járásában (tiszai) 35 1/4
porta után 24 frttal.frt. Armalistáktól Kurialis faluktól Ványai nemesektől Malmoktól A kunoktól egyetemlegesen Mult évi hátrálék 88 összesen 56 A Kunok és Jászok taksája azonban később leiratott és töről- tetett. Számoltatott tehát akkor összesen 147 porta.
VI. A porták száma az 1682. és 1686-iki összeirásban mutat legnagyobb apadást. 3) 1682-ben összeiratott az I. járásban 383/4, a II-ikban 26 3/4, a III-ikban 20, a IV-ikben 28 összesen 113 porta. Az 1686-iki összeirásban már csak 97 porta van feljegyezve. Tehát a porták száma az 1675-iki összeiráshoz képest, ismét több mint harminczczal fogyott. Ez mutatja a megye népessége s közgazdasága hanyatlásának nagy mérvét, mely a nyolczvanas években sülyed legmélyebbre. Ez állapotban érkezett végre Eger felmentése, melylyel az ujjászületés korszaka veszi kezdetét.
E mellett meg kell jegyezni, hogy a porták száma apadását-mint már megjegyeztük-azon körülmény is idézte elő, mert a tehetősebb jobbágyok ármálist szerezve, a jobbágy-állományból a nemesibe léptek át. A jobbágy-állomány fogyásával a nemesi állomány emelkedése halad párhuzamosan. Erre nézve az ármálisták és kurialis- . ták taksáinak emelkedése a legvilágosabb bizonyiték. Igy az 1647-iki összeirás szerint e kettős rnegyéből nemesi taksa fejében bejött 173 frt. 1657-ik évben már 308 frt. Ezen év után, a porták számának nagy mérvü visszaesése mutatkozik. Az állandó katonai portyázások, különösen a Tiszántuli vidéken a nemesi állományt is megapasztották, ugy hogy az 1675-iki összeirás szerint az ármálisták és kurialisták taksája már csak 190 ftra ment, a mi az 1647-iki 173 fthoz képest még most is emelkedést mutat ugyan, de az 1657-ik évi 308 fthoz képest már apadást jelez. Ugyanekkor a birtokosság adója 139 ft 48 krt tett ki.
VII. E korszakban Heves és K. Szolnok megyék portáinak száma, a megfelelő telek-állománynyal, portánként négy telket véve fel, a mint a porta törvény szerint számolandó volt ekképen változik:
Miután egy porta alatt négy egész telek, vagy is négy ökörrel szántó 4 jobbágy-család, vagy két ekével szántó 8 jobbágy; vagy 16 zsellér számoltatott, vettük fel ekképen a megfelelő egész telek-állományt. Hogy tényleg hány egész, fél, vagy negyed telkes jobbágy-család vagy zsellérnek felelt meg az igy felvett porta szám, pontosan meghatározni nern tudjuk.
Hozzávetőlegesen, ha a 4-8-16 család átlagának felével, mely 14 családot tenne, számitunk, és egy családban 5 lélek számot veszünk:
volt volna található, mely összeg a megye jobbágy népessége lélekszámának felelne meg a jelzett években.
VIII. Ezen gazdasági és népesedési viszony feltüntetésére, és tanulmányunk helyességének igazolására, a közmunka és a tized regestrumok ismertetését is kell e helyen nyujtanunk.
A közmunka korunkban, Budavárának török kézre jutása után, az 1550-es években jött létre, midőn a törököknek szerte terjedésével, a helyi erősségek állottak őrt a biztonság felett, és ezeknek rohamos épitése, átalakitása és javitása nélkülözhetlenné lett.
Előző kötetünkben ismertettük főleg Szolnokvára 1552-iki gyors és rohamos épitésénél, hogy a vidék népe még Biharmegyéből is ide rendeltetett épitési munkára. Ott megemlékeztünk Egerváránál alkalmazott munkások tömegéről is, kik kényszerrel hajtattak ide kezdetben csekély napi dijért, később ingyenes, közérdekben álló munkára. Az országgyűlésen a rendek kezdetben felszólaltak jobbágyaiknak ezen ujabb terheltetéseért; de az 1554-iki 8-ik tvczikkben ingyenes közmunkára jobbágyonként már 6 nap ajánltatott fel.
E hat napból, később 12 nap lett, de 1564-ik évtől a hat illetve 12 nap nem jobbágyonként, hanem portánként vettetett ki, ugy hogy 1574-évtől, napját 10 denárral számitva, pénzzel is megváltható volt. Ezen időben fuvarban is szolgáltatott már közmunka, és pedig minden négy portáról egy szekér, ugyhogy az 1602-iki országgyűlési törvény szerint egy fuvar egy frtért, kézi napszám 16 denárért volt megváltható.
Később a közmunka-váltság ugy szabályoztatott, hogy a portánként köteles közmunka átlag 1 ft. 50 denárért volt megváltható. 1659-ben a váltságdij portánként 3 1/2 ftra emeltetett. Hódolt területen ennek fele volt számolandó.
Hevesmegye, Eger eleste után, közmunkáját magyar részre, a megye területén kivűl eső végváraknál tartozott leszolgálni. Csak az 1604-iki 8 tvczikkben határoztatott, hogy a megye közmunkája Turócz megyének közmunkájával együtt, a mult évben visszafoglalt Hatvan védfala kijavitására használtassék fel.
Ez azonban jóformán életbe sem léphetett, mert Hatvan még ez évben török kézre jutott ismét.
A török részre esedékes közmunka azonban, mely épen ugy rendeltetett ki, mint magyar részre, a megye terűletén, Eger, Hatvan, Szolnok váraknál dolgoztatott le.
1608-ban Hajnácskő, Hollókő, Bujak várak erősitési munkálatához volt rendelve a megye közmunkája; azontul Ónod várához rendeltetett állandólag, kivéve azon időt, melyben Ónod az erdélyi fejedelem uralma alá került. Igy 1647-ben Heves-Szolnok s a vele egyesűlt Csongrádmegye Putnok várához rendeltetett, 1648. évtől fogva azonban már állandólag Ónod várához volt beosztva ismét, ugy azonban, hogy rendesen megváltotta magát, a törvényben előirt módon, mint az kitünik a következő ez irányban adott nyugtából: "Én Csanády János császár és koronás király urunk eő Felsége onodi végvárának mostani vice kapitánya, recognoscalom per Psen. hogy ennek a nemzetes és vitézlő Bekeny István ur által, az nemes Heves és Külső Szolnok vmegye, az 1655. és 1656. esztendőkre való gratuitus laborára való summa pénzt az 1655. esztendőn kész pénzűl száz magyar forintokat, az előtt való esztendőkben országunk gyűlésében sanctionalt Artl. Tenore szerint, az 1656. esztendőre penig in proxima Pr. Diaeta condalt Art. continentiaja szerint 360 magyari forintokat et d. 50 plenarie et sine defectu Prestalt, mely in toto constitual f. 460 et d. 50. Mely prceptiorol azon nemes heves és Külső-Szolnok vármegyét quietalom és expeditasse pnuncialom pr. Psent. Datum in dícto confinio Onod die 2 februar Anno 1657. Idem qui supra m. p. (L. S.) Coram me Ioan. Miskolczy m. p.
Ezen közmunka-pénz felhasználásánál a dolog nem mehetett egész rendben, mert 1663. év febr. havában, Csanády János időközben 1661. év végén elhalván, a kassai vicegeneralis Pethő Zsigmond kereste meg a megyét, hogy a kettős megye által készitendő ónodi várbástya még most sincsen kiépitve, és a megye régi közmunkája e szerint ide fel nem használtatott, mert ki sem rendeltetett.
A kettős megye Csanády nyugtáira hivatkozott maga igazolására, hogy a megfelelő váltságösszeget elküldötte.
Az 1670-es években beállott önkényuralmi rendszer folytán, a közmunka eddigi szolgáltatási módja is megváltozott, és az eddigi váltságösszeg tetemesen felemeltetett.
A megyei közmunka kivetés 1676-ban Cob generalis megállapitása szerint ekképen állott:
Igy tehát a régi 300 frt helyett ez idő szerint a megye 1720 frtot fizetett közmunka váltság fejében.
Ezen Cob-féle kivetés, a megye terűletén volt kézi munka és igás erő mennyiségéről nyujt tájékoztatót. Volt tehát a kettős megyében 1345 kézimunkás, és 448 szekér.
Mi az előző fejezetben, az adóösszeirásokból következtetve, 1682-ik évben, 1582-re tettük a jobbágy családok számát. Midőn közmunka alá 1345 kézi munkás mutattatik ki, ez csak bizonyitja számitásunknak az igazsághoz közeli voltát.
IX. Megemlékeznünk kell még a papi tized kimutatásairól is e század folyamán. A papi tizednek megyénkben e századbeli történetéről más helyen bővebben értekezvén, itt e helyen csak azt jegyezzük meg, hogy a század elején fenmaradt rovások hézagosságuknál fogva: a század vége felé, 1674-ből fenmaradt regestrum pedig, tisztán az egyes községek tized bérösszegét jelezvén, csak nagyon töredékes tájékoztatást nyujtanak a század gazdasági viszonyai felől. De igy is elég tanuságos, és mélyen elszomoritó jelenség tünik ki azokból. A mult század végén Eger eleste után, és e század elején felvett tized rovások szerint, mint azt más helyen részletesen ismertet tük, nem több mint 70 községből vétetett be a tized; mintegy 50 község, melyek Eger eleste előtt még fizetésképesek voltak, már elhagyottnak jeleztetett. Ugyanott kimutatatott az egyes községekben is; hogy mennyivel fogyott a régihez képest a lakosok száma.
A Bethlen korszakban felvett lajtromok egyes töredékein kivűl, egész század folyamán, az 1674-ik évben felvett tized-regestrumon kivűl egyéb nincs tudomásunkra.
Ezen regestrum Szegedy Ferenez püspök idejében, 1674. jul. 13-án a szepesi kamarához bemutatott albérlői táblás felvételt tartalmazza, az egyes községek bérleti összegével. 4)
E szerint a pásztói kerületben 20 falu volt ez időszerint tizedbérletbe adandó, összesen 515 frtért. Tiz falu mint elhagyott, vagy curialis falu, tehát nem tizedköteles volt feljegyezve. Legnagyobb bérösszeggel felvett községek voltak: Pásztó 100, Pétervására 40, Szent-Jakab 25 frttal.
A pathai kerületben 25 község volt felvéve 1262 ftra. Gyöngyös, Saar, Visontát, az egri püspök magának tartotta fel. A legnagyobb összeggel bérelt községek Patha 218, Adács 100, Hort 110, Csány 75, Gy. - Tarján 62 frttal. 19 község mint curialis vagy elhagyott falu volt felvéve.
A debrői kerületben 10 község 210 frtért volt bérbeadandó. Itt legnagyobb bérlettel felvett községek voltak: Verpelét 50, Debrő 40, Kál 25 frttal, 18 község elhagyott vagy kuralis falunak iratott. Nagy hevesi kerületben 11 község 47 6 frtért volt bérbe adva. Heves városa, mint a törökök által lakott erősség tizedet nem fizetett. 20 községből 14 elhagyott, 6 kurialis falu volt. Legtöbbet fizető község volt Poroszló 100, Alattyán 50, Nagykörü, Kőtelek 25-25 frttal.
A kis hevesi kerületben 8 község volt bérbeadva 111 frtért, legnagyobb község Fegyvernek és Roff 17-17 frttal; 22 község volt elhagyott.
Tehát az összes tizedfizető községek száma 66, kurialis falu 18, elhagyott 68.
Az összes tized-bérlet 2743 frt.
A legnagyobb községek voltak Gyöngyösön kivül, Patha, Pásztó, Horth, Poroszló, Adács, Csány stb.
Az egervölgyi falvak, és az egri várhoz tartozó községek hiányoznak a regestrumból, és igy tizedet nem fizettek.
1) Okmánytárban 13. II. sz.
2) Okmánytárban. 13. II. sz.
3) Okmánytárban 13. III. sz. a.
4) Eredeti Heves megye levéltárában.