ÖTVENEDIK FEJEZET.
I. E századbeli urbarialis összeirások. Az 1647-ik és 1684-ik évi urbariuma az egri püspökségnek. A népesedés viszonya ezekből következtetve. II. Az 1685-iki összeirása a községeknek és birtokosoknak. Ez összeirás czélja. III. E századbeli megyei nagy- és középbirtokosok párhuzamban a mult századbeliekkel. E századbeli szereplő nemes családok. IV. A legtöbb adófizető birtokosok a megyében 1675-ben. V. A 17-ik század második felében publikált nemesség. VI. E század gazdasági és népesedési viszonyának összehasonlitása a mult századbelivel. A megye összes népessége Eger visszavétele előtti időben.
I. E század társadalmi, gazdasági és népesedési viszonyának feltüntetésére, tanulmány alapjául használható urbarialis összeirás nem áll rendelkezésünkre. Mindössze két urbarialis összeirást ismerünk e századból, az egyik az egri püspökségi falvak 1647. évi, a másik az 1684-ik évi jövedelmekről szóló összeírás. Míndkettő igen hézagos és felületesnek látszik. Létezik még 1685-ik évről a megyebeli városok és falvaknak egy összeirása, egyszerüen neveik s akkori birtokosaik feljegyzésével, melyről alább szólandunk. Az 1647-iki összeirás "decz. 10-étől april hó utolsó napjáig" esedékes jövedelmeket sorolja fel Felső-Tárkány, Maklár, Abony, Kis-Buda, Kerecsend, Tisza-Nána, Demjend, Tisza-Halász, Gyöngyös-püspöki, Sotymos falvakból.
Az 1684-iki összeirásban már csak Maklár, Puszta-Szikszó, Kis-Buda, Füzes-Abony, Deménd, Kerecsend és Tisza-Nána soroltatnak fel. Eger városát környező falvakról, Felnémet, Bakta, Tihamér, Czegléd, Almagyar püspöki falvakról emlékezés nem történik, sem ez évi, sem az 1647-iki összeirásban. Ugy látszik, a török uralom e helyeken egyeduralmát nem osztotta meg a magyar földesurral, az egri püspökséggel.
Az 1647-iki összeirás, a rimaszombati harminczados Török Bálint számadásában történt és oly hézagos, hogy ez alakjában még csak feltevéseknek sem szolgáltathat támpontokat. Mindössze a jobbágy szolgáltatások minőségére nyujt némi felvilágositást, mely nagyban és egészben eltér a mult század jobbágy-szolgáltatásoktól.
A szolgáltatások pénzbeli értékben számitatnak, és állott a következőkből:
Felső-Tárkányon censusban adtak frtot tized disznóban tized buza és árpában 80 d. egy tehén árában
Feljegyezve van még, hogy "az itt lakos plebános 3 köböl buzát és 3 k. árpát átvett Püspök ur rendeléséből." Tehát ez időben Felső-Tárkányon már kath. lelkész müködött.
Makláron census és buza illetékben frtot tyukért ludért tehén fejében Tisza-Nánán censusban d. nyers és sózott hal értékben censusban Solymoson tyuk, lud, vajért egy átalag bor summájában malom adójában Abonyban készpénzt hat köböl buzáért Kis-Buda summájában Kerecsen summájában Demén summájában Tisza-Halászon egy ember volt, adott egy hordó sós halat és a morotváért Gyöngyös-püspöki summájában tyukért ludért 1)
Az 1684-iki összeirás már más alakban sorolja fel a szolgáltatásokat. A lakosok számát, marha-állományaikkal. a fizetendő census és termény-összegeivel találjuk feljegyezve ekképen:
Maklár lakos szám 53 Maklár figyermek 60 lovak száma 52 ökör 176 tehén 67 négy gazdánál juh 170 sertés 138 Census: szent György és ujévre fizetendő 200 frt. vágó marha 3 buza kassai köböl 60 árpa 60 vaj itcze 16
Őszi és tavaszi után tized nem adatik, csak a szőlőhegyek után jár. Feljegyezve találjuk itt, hogy "a török ur számára is ennyi fizettetik."
Füzes-Abonyban lakos szám évi adó kassai köböl buza-árpa vaj itcze egy vágó marha, vagy tyuk, lúd árában
Egy hitvány malmok vagyon, mely után fizetnek magyar urnak 3 frtot. Tehát a török urnak is ennyit fizettek.
Tiszanánán 44 lakos 200 frt taksán kivül, két hordó sós csuka halat, egy hordó viza halat, vagy ennek ára fejében 12 frtot, és egy pár darut adtak a magyar urnak.
Puszta-Szikszón 23 család fizetett 90 frtot.
Kis budán l1 lakos 40 frtot, vágó marhát, tyukludfélét.
Kerecsen 12 lakossal fizetett 60 frtot.
Demén 22 lakossal 60 frtot. 2)
Ha most e falvak lélekszámát összehasonlitjuk az egy század előtti lélekszámmal, ehhez képest nagy visszaesést fogunk találni. Igy Makláron az 1570-80 évek között, termény és bor tizedfizető lakosa volt több mint 450, 1684-ben csak 53 van feljegyezve. Füzes-Abonyban volt 7 egész telkes és 7 zsellér lakos, mely 30-40 családot számolt, - most 18; Kis-Budán egész telkes 5 és zsellér is 5, 20-25 családdal, most 11; Puszta-Szikszón 8 egész telkes 1 féltelkes mintegy 40 családdal, most 23 családot találunk. 3)
388 Az 1684-iki összeirás kétségtelenül igazolja ez időben ugy a népességnek, mint gazdasági viszonyoknak nagy hanyatlását.
II. A fent emlitett 1685-i összeirás 4) 40 megyebeli községet sorol el, birtokosaik nevének feljegyzésével, a mint következik:
Poroszló Homonnay, Rákóczy és az egri káptalané.
Keszi Tornay Ferenczé.
Bura Borbély Balázsé.
Kis-Köre Rákóczyé, Török Ferenczé, és Fay Györgyé.
Pél Vesselényi Pálé, Deák Jánosé.
Heves Vesselényi Pálé.
Átány Haller, Vay György és Lósyé.
Erdőtelek Gellerffyé.
Bod Huszár Imreé.
Kaal Rákóczy László és Erdődy Györgyé.
Füged Bekeny, Almásy János, Sötér Ferencz, Tassi István, Balogh Mihályé.
Adács Koháry grófé.
Halász Bossányi és Almásy Jánosé.
Visonta Eszterházy J. Haller, Bossányi és Batta Pálé.
Sár Eszterházy J. Haller György, Bossányi, Sötter, Fay Ádámé.
Réde Rákóczy Ferenczé.
Tarián Koháry, Vécsey, Halleré.
Oroszi Mocsáry Balázsé, Berki Miklósé.
Tas Tasy György özvegyeé.
Csán Berthothy Gáboré, Vay Ádám, Fehérpatakié.
Eörs Koháry Istváné.
Ecséd Fay Ferenczé.
Fancsal Fejérpataki és Szalay Györgyé.
Apcz Raday, Vay Ádám, Balássy István, Darvas Jánosé.
Tar Bossány Lászlóé.
Szücsi Mocsáry Balázsé.
Maczonka Báthori Farkasé.
Mindszent Nemes Pálé.
Dorogháza Dorogházi Istváné.
Parád Rákóczy és Erdődyé.
Bodon Rákóczy és Erdődyé.
Balla Rákóczy és Erdődyé.
Derecske Rákóczy és Erdődyé.
Recsk Recsky Györgyé.
Pétervására Keglevich Miklósé, Semsey Pálé, Csanádyé.
Szaila Szopeki Pálé.
Erdőkövesd Légrády István, Báthory Lászlóé.
Várasszó Szilasy Istváné.
Szent-Erzsébet Eösz Gáboré.
Lelesz nemeseké.
Mint látjuk, itt nem minden megyebeli község van feljegyezve. Heves és K. - Szolnok megyékben az 1647-iki porta-összeirás szerint 134, az 1675-iki szerint 139, az 1686-iki szerint 124 község találtatott, melyekben porták számoltattak.
Az 1675. évi összeirásban egyszersmind az illető falvak birtokosainak nevét is felsorolva találjuk. És ezzel reá térhetünk a kettős megyében a századbeli nagyobb és kisebb birtokosainak ismertetésére.
III. Előző kötetünkből (332-4 lapokon) ismerjük a 16-ik század második felében megyénkben élő nagy birtokosokat. Innen tudjuk, hogy az egri püspöki és káptalani birtok-állomány mellett, két várbirtok a siroki és debrői létezett még, ez utóbbi azonban már akkor a Perényi-féle ónodi vár tartozékává vált. Azon időben a megye "urai" vagy is nagybirtokosai voltak: Országh Kristóf, Perényi Gábor, Báthori Endre, Bebek Ferencz, a Losonczyak stb. az egri püspök és káptalan mellett. A legnagyobb birtokos Országh Kristóf Sirok várának ura volt, melyhez mintegy 22 falu tartozott.
Hevesmegyének a 16-ik századbeli nagybirtokosaiból, a 17-ik században már egyet sem találunk. A birtokos nemességnek egészen uj nemzedéke támadt a 17-ik század folyamán. Magvaszakadt családok sirján uj nemesi sarj fakadt. Az Országh, Perényi, Báthory, Bebek, Losonczy család fiága kihalt. A debrői birtok, melynek Gyöngyös egy része is tartozéka volt, mint azt már tudjuk, Rákóczy Zsigmond és utána a Rákóczy fiág tulajdonává lett, és az volt az egész 17-ik századon át, mignem II. Rákóczy Ferencz katastrófája után, ismét urat cserélt. Megyénk 17-ik századbeli birtokosai sorában mint, Debrő és hozzá tartozó falvai urát ekként látjuk Rákóczy Zsigmondot, a két Rákóczy György erdélyi fejedelmeket, Pál, László, Erzsébet testvérekkel, Rákóczy Ferenczet, és ennek özvegyét Zrinyi Ilonát mint kiskorúinak gyámját, kik megyebeli birtok-viszonyaik ápolása és gondozásában tevékeny részt is vettek, mint ez megyénk belélete adataiból kitűnik.
Az Országhféle siroki várbirtok, Eger és Sirok váraknak török kézre jutása után teljesen szétmállott. Országh Kristóf halála után annak magvaszakadtával, Török Ferenczre, növérének férjére szállott át a hevesmegyei Országh-birtok, de ennek is magvaszakadt és a bekövetkezett Bocskay majd Bethlen uralom alatt, a beállott pártos küzdelmek folyamán, tág tere nyilt ezekből is a pártfelek jutalmazására szolgáló birtok-adományozásoknak. E réven került megyénkbe a nemesi birtokosoknak egy ujabb nemzedéke, mely gyors egymásutánban váltakozott, ugy hogy egész sora az uj neveknek merül fel s tűnik le e századbeli eseményekkel együtt, a történet emlékébe. Kétségkivül, e birtok-állományból s egyéb konfiskált, vagy örökös hiányában kincstári tulajdonná vált birtokokból nyert adományozás folytán lettek megyebeli birtokosokká Bocskay volt kapitányai: Nyáry Pál a volt egri várkapitány és utódai; Bosnyák Tamás, Dósa Ádám, Rőth Orbán s mások. Ráczfalu, Sirok-Allya, Rozsnok, Kőkut, Nagy-Bereg, Nána, Markaz, Remete, Tarnócza, egykor Országh-birtokok, a század közepén Vámosy István alispán zálogos birtokai voltak a Nyáry családtól. Részbirtokosok voltak még Dósa Ádám, Farkas Benedek, Kökény Mihály. Szentmariai István magvaszakadtával Szentmariát és Verpeléth részbirtokot, Farkas Ferencz és Kanizsay Zsigmond nyerték meg. Apczon a század közepén részbirtokosok voltak: Bosnyák Judit Balassa Imréné, Négyesi György, Kutassy István, Barius Ferencz, Komjáthy Abrahám, Kürtösy István, Battik Gergely, Pétervásárát, Pósvárallyát, Ivádot, Felső Erdőtelket Báthory László volt megyei alispán birtokolta. Halála után Pétervásárát már Keglevich Miklós tulajdonában találjuk, ki 1675-ben pétervásári jobbágyai felett földesuri jogába helyeztetését sürgeti a megyénél. "Pétervásárán ez időben laktak még Dancsa János, Ivády György, Korrecz Tamás nemesek. Ivágy praediumot ekkor Mocsáry Ferencz s utódai birták még.
Keglevich Miklós birtokjoga Pétervásárára ugy látszik ez időben még egészen tisztában nem állhatott, és ujabb királyi adományozó levélre volt szükség. Leopold királynak 1677. aug. 9-én kelt adományozó levele szerint, báró Keglevich Miklósnak tekintve hadi érdemein kivül azt, hogy ő felségéhez állandó hüséggel viseltetett, "non curatis sibi tot ac tantis a nefandis rebellibus illatis damnis et injuriis bonorum suorum per eosdem factis vastationibus", - ezen felül nemcsak saját katonai sallariumát nem vette fel, de még szüleitől reá háramlott követeléseket is elengedte a kincstár javára, mint az ónodi várnál 8000 frtot, Keglevich Péter volt bánt a kincstártól illető 20000 frtot, sőt sajatjából használatra ezer köböl buzát adott, jövőre is ily adományt kilátásba helyezett, ennél fogva a király Torna vára és járulékos falvait, zemplénmegyei Encs vára és falvait, borsodmegyei Szent-Jakab, Debrete, Vámos, Szilvás, Medgyes, Viszló, Pálfalva birtokokat és hevesmegyei Pétervásárát illető egész királyí jogát, "totum item et omne jus nostrum regium", - átruházza nevezett báró Keglevich Miklósra, fi és nő utódaira, mások joga épségben tartásával. 5)
Mindezek egy-két ma is élő és ismert név kivételével mintegy átmeneti birtokosok, csak a levéltárak emlékeiben élnek, és részben nyom nélkül tüntek le. Bosnyák Tamás Fülekvárának majd három tizeden át kapitánya, Balassa Imre sógorával, később Hort és a többi Bosnyák javak követelője, fiörökös nélkül haltak el. Balassa Imre 1682-ben Tököly vezére, hütlenség czímén javaitól megfosztatott, és ugyanakkor azokra igényt támasztott Koháry István Fülek kapitánya, kinek anyja Balassa Imre nővére volt.
Bocskay egyik kapitánya Szecheny várában Röth Orbán, Ecséd s más falvak birtokába jutván, szintén örökös nélkül halt el. Leányát Katát Fay István vette nőül, kinek István, András és László fiai e czimen a megyebeli Rőthi birtokok urai maradtak 6), és ezek a maig élő Fay-családnak ősei. Fay István 1639-ben Borsodmegye alispánja volt.
Az Országh és Bebekféle hevesmegyei birtokok egyes részeivel donált füleki kapitány Bosnyák Tamásnak a kapitányságban utóda Vesselényi Ferencz a későbbi nádor, első neje Bosnyák Zsófia utján, szintén több hevesmegyei birtoknak is urává lett.
A mult századbeli Báthory birtokokról kell még megemlékeznünk, melyek részben a Homonnaiakra, részben az Eszterházyakra szállottak, e század folyamán.
A hevesmegyei Báthory birtokok Gyöngyös, Bene, Poroszló, Farmos, Iván, Százberek, Kürth, ugy Cserép, Csicsva, Bujak és Dévény várak, melyeknek amazok tartozékai voltak, a Báthory fiág kihaltával, két irányban is peressé váltak. Báthory István 1603-ban végrendeletileg Erzsébet nővérének Nádasdy Ferencznének hagyományozta. Ez ellen protestált a fiscus, mert szerinte e birtokok csak fiágra terjedő tulajdont képeztek. Ennek daczára, igénynyel léptek fel a birtokokra a női ágon leszármazók is. E birtokok ura ugyanis Rozgonyi István 1519-ben, fiörökös hiányában Kata leányának férjét Báthory Endrét s ennek fivéreit Györgyöt és Istvánt adoptálta, s javainak örökösévé tette. Ezen Báthory Endrének Rozgonyi Katától született leánya Klára Losonczy Antal neje volt, kinek két leánya maradt Klára és Dorottya. Ezzel kiigazitanunk kell munkánk II. kötetének 333-ik lapján foglalt ama téves állitást, hogy Losonczy Antalnak nőutódja sem maradt.
Losonczy Antalnak Klára leánya Homonnay Drugeth Gáspár neje lett, másik leánya pedig Kisvárdai Mihályhoz ment nőül.
Ezen czimen, Homonnay Gáspár a Losonczy Antalféle birtokokon kivül, a Báthory részt is igyekezett tulajdonába venni, Hasonlóan törekedett erre Losonczy Dorottya férje Kisvárday Mihály is; de miután a női örökösödés ellen a kincstár tiltakozott, Eszterházy Pál kiegyezett a kincstárral, és ekként a töröktől már ekkor visszafoglalt Bujakot, melynek a gyöngyösi részbirtok tartozéka volt, kezdetben zálogczimen 1625-ben magára iratta. Eszterházy Miklós nádor pedig 1635-ben, kinek neje Nyáry Krisztina volt, Kisvárdayval kiegyezett az általa keresett Báthory részre, ebben Encs és Bene pusztákra, melyeknek elsejére-mint tudjuk-Gyöngyösvárosa már donationalis levelet is nyert, másodikára, vagyis Benére pedig igényt támasztott régebbi jogok alapján. Ily helyzetben támadt ez időben azután az Eszterházyak és Gyöngyösvárosa között e két pusztára a pörösködés, mely csak a 18-ik század elején szünt meg, midőn Gyöngyös is végképen megnyerte a két birtokot, az Eszterházyak pedig, 1745-ben 40,000 frtért a többi Báthory részt a kincstártól megvették. Cserépvára ekkor török kézben volt, s birtokjoga megszerzésére ekkor még felesleges volt minden törekvés. Ekként lettek az Eszterházyak hevesmegyei birtokosok.
A Homonnayak a hevesmegyei Losonczy-birtokoknak, de a poroszlói Báthory-résznek is tulajdonában maradtak, mignem ezt Tököly idejében Harsányi Pál szerezte meg. Az utolsó Homonnay Drugeth Zsigmond, zempléni főispán, fiörökös nélkül 1684-ben halt meg. Ennek neje volt gróf Keglevich Teréz, ki a Homonnay birtokok legnagyobb részét, mely a Mágóchy birtokokkal bővült időközben, a Keglevich családnak megszerezte, a már ismert nevezetesen tornai és szilvási uradalmakat is.
Ezen Homonnay Zsigmond nővére Krisztina, Forgách András özvegye, Bercsényi Miklóshoz később Rákóczy Ferencz hires tábornokához ment nőül, kivel kapta Leopold királytól Ungvárt, Poroszlón a Báthory részt pedig 1691-ben 1600 frtért megvette. 7)
1659-ben a gyöngyösi előljáróság választásának rendjét megállapitó földesurí okmány szerint, melyet más helyen egész terjedelemben közlünk, Gyöngyös ez időbeli földesurai voltak: Forgach Ádám, Homonnay György, Rákóczy László, Tököly István, Eszterházy Miklós és Sándon, Koháry István, Nyáry Zsigmond, Bossányi László, Haller György, Vesselényi István özvegye Lónyay Anna, Vámosy István, Dósa Ádám.
Gyöngyösvárosnak mult században még-mint láttuk-négy birtokosa volt: Perényi Gábor, Országh Kristóf, Báthory Endre és a Losonczyak. E század közepén már 12 birtokos között oszlott meg a mult századbeli négy birtokrész. Mint fentebb láttuk, a Perényiféle birtokrész a Rákóczyakra, a Báthory és Losonczyféle rész a Homonnayakra, Eszterházyakra, Nyáryakra szállott. Az Orszaghféle birtokrészben Vámosy István, Dósa Ádám, Lónyay Anna, Koháry, Forgách Ádám osztozkodtak. Forgách Ádám része Hamvay Ferenczé volt, kiről alább bővebben szólandunk.
Tököly István gyöngyösi birtokrésze, Rimaszombat és Liszkával, a Losonczy Antalféle volt, melyet Szechy Tamás a Bocskay időszakban foglalt el. E birtokrészt Szechy Tamás Kata leányának hagyományozta, kit Gyulaffy László vett nőül. Ezen házasságból származott egy figyermek Samu és Borbála leány, kit Barczay Zsigmond vett nőül. Gyulaffy Samunak leánya Mária Tököly István neje lett, mely házasságból származott Imre, a későbbi fejedelem, Katalin, Mária és Eva. Ekként Tököly István, neje utján szerezte meg a gyöngyösi birtokrészt, s lett Tököly Imre fejedelem gyöngyösi birtokos. 8) Később Barczay Judit, mint Gyulaffy Borbála Barczay Zsigmondné leánya, ezen örökség felett pert inditott; részét követelve abból; de 1670-ben pervesztes lett, s Tököly maga maradt a gyöngyösi Gyulaffy örökség ura.
Hamvay Ferencz, Mocsáry Balázsnak veje, ennek Judit nevű leányának férje, ipjával, és ennek Gergely, János és Ferencz fiaival, megyénknek küzdelmes beléletében, a tizenhetedik századbeli közéletének intézői, középnemességének kimagasló alakjai voltak.
Mocsáry Balázsnak, a 16-ik század közepén Fülekvára kapitányának fiai Gergely és György, - mint ezt munkánk II. kötetében (314. lapon) előadtuk, Andornak és Szemere megszerzésével, borsodi és hevesmegyei birtokosokká lettek. Mocsáry Györgynek fiai István és Balázs, különösen ez utóbbi, vetették meg a család hevesmegyei hirnevét. Mocsáry Balázs maga, adataink szerint 1625-35. években Hevesmegyének alispánja, és ez időkbeli országgyüléseken követe volt. Judit leányát vette nőül a fentemlitett Hamvay Ferencz, ki megyénk közéletében-mint azt más helyen részletesebben leirtuk-szintén vezérlő szerepet vitt. Mocsáry Balázsnak három fia, Gergely, János és Ferencz megyénk tisztikarában foglalt helyet, mint szolgabiró, tiszti ügyész, jegyző, majd az 1670-es években Ferencz, ismét mint alispán. Ferencznek Földváry Borbála nejétől Balázs, Helena, Judith, Borbála gyermekei, Jánosnak pedig Borbála, Mária, Kata leányai maradtak. Hevesmegyének a nógr ádmegyei Fülekről való visszatértével, a Mocsáryak szereplése is megszakadt megyénkben, miután ténylegesen Nógrádmegyebeli birtokaikon lakván, a megyét nem követték vissza költözésében. 9)
Most hátra van, hogy Hamvay Ferenczet, a megyebeli közép nemesség e hirneves tagját, volt ügyészét és alispánját, birtok-állományával mutassuk be, hogy lássuk, miként nézett ki egy ezen századbeli vagyonos és előkelő nemes férfiu. Pest, Szolnok, Heves, Nógrád, Gömör, Hont, Békés megyékben levő rész és egész birtokai voltak: Szechény, Losoncz, Kecskemét, Nagy-Körös, Czegléd, Gyöngyös, Patha, Nagy-Hatvan, Gödöllő, Gyöngyös-Tarján, Tar, Szent-Jakab, Jobbágy, Lócz, Rimócz, Sámsonháza, Galambócz, Korombánya, Iris, Esztrenge, Lukovistye, Padár, Balogh, Egyházás, Terenye, Keresztur, Kalapát, Tisza-Földvár, Kengyel, Kürth, Zobor, Babothi, Ratka, Farkas Almás, és Füleken ház.10)
Ezen birtokokat, halálával, miután örökösse nem maradt, királyi adománynyal, Forgách Ádám kapta meg. Ekként jutott Gyöngyösnek földesurai sorába Hamvay után Forgách Ádám.
IV. Megyénknek a század második felében összes adófizető nemességét, a községek porta-mennyiségének feljegyzésével, az 1675-iki megyei adó regestrumban találjuk. 11) E regestrum elsorolván a porták számába foglalt jobbágyságot, az ármálisták, kurialisták, ugy a szintén taksaköteles ácsok és molnárok névsorát is feltünteti, az illető taksa-mennyiséggel. Felsorolja szolgabirói járásonként a nagyobb birtokosságot is rendes taksájok megjelölésével. Innen látjuk, hogy ez időszerint legnagyobb taksa vagy is adó fizetők voltak megyénkben:
az egri püspök az egri káptalan Koháry István Eszterházy Miklós és Sándor Rákóczy Ferencz Erdődy György Bossányi Miklós Haller György Dorogffy István Bikk Ferencz Mácsik György Gellerfy István Esztergomi káptalan Semsey György Melczer János
1 fttól 50 denánig fizettek: Fay László és István, Kürtössy István, Petes Janos, Szuhay Gáspár, Szalay Mátyás, Repeczky Samu, Battik Péter, Tassy Mihály, Sipos Mihály, Jánosy Mihály, Keglevich Miklós, Szuhay Mátyás, Belováry György stb.
50 denárnál kevesebbet fizettek:
Cseöke Lukács, Subics Pál, Tenki familia, Mocsáry Ferencz, Némethy Pál, Gyöngyösi István, Széky Péter örökösök, Szerémi Lukács árvái, Ivócs István, Kis János, Földváry János, Kovács Antal, Szilassy András, Ráday Gáspár, Darvas János, Recsky György, Gyürky György, Kanizsay János, stb. Ezen nevek örököseiből, néhány már korunkra is felmaradt.
Ezek valának kettős megyénk birtokosainak tekintélyesbjei, közvetlen az egri vár vissszavétele előtti időszakban. Ezek száma mintegy 115-re megy.l2)
Ezekből ismerjük meg ezen korbeli nemességünket. Gyöngyösön 1675. évben mintegy 146 ármálista nemes lakott. 1685-ben már 75-re olvadt le számok.
Az egész megyében mintegy 300 ármálista s kurialis neve soroltatik fel az 1675-iki összeirásban. Ezt is tetemesen alászálva találjuk az 1685-iki jegyzékben.
Ezenfelül 19 kurialis falu iratott össze, hol jobbágyok után porta nem számoltatott, tehát már nem jobbágy-községek voltak. 1647-ben még 15 ily község volt. Ezek taksája községenként 2-6 ftban állapitatott meg s ezen curialis faluk összes taksája kitesz mintegy 96 ftot. Ha a gyakorlat szerint 25 denárt számitunk taksaképen egy nemesre, mintegy 390 ily curialis birtokos között oszlanék meg a 96 ft. Igy összesen, a kettős megye nemességének állaga az 1670-es év tájban mintegy 700 családra tehető.
V. Itt közöljük még azon nemesek névsorát, kiknek nemes levele a század második felében, 1650-től 1687-ig Egervára vissza vételéig hirdettetett ki.
Ha ezen névsort az 1675-iki adó összeirásban névszerint felsorolt nemesekkel egybevetjük, látni fogjuk, hogy az adó-összeirásban felsorolt nemesség egy része itt nem foglaltatik, mert azok nemessége régebbi keletű, s azon időben publikaltatott, melyről jegyzőkönyvek nem maradtak fel. Annyit állapithatunk meg ebből, hogy Heves és K. Szolnok megyékben 1655-ik évtől 1683-ik évig, 174 uj nemessel növekedett az addigi létszám. Megjegyzendő még az is, hogy az 1675-iki összeirásban az itt foglaltak közül már sok nem található; ezek egy része elhalt, elköltözött, vagy végvárakba katonáskodni ment. A névsora itt következik:
Ágoston Tamás,
Adorjány Mihály és Benedek,
Adorjányi Benedek,
Almásy János és György,
Borbély István,
Bajnay Ferencz,
Benke György és András,
Barsó Décsy Mihály,
Balogh Mihály,
Baratnaky Ferencz,
Bakonay István és Mihály,
Balázs Máté,
Borsicz Horváth János,
Borsos István,
Balogh Demeter,
Bedekovics Boldizsár,
Bozó András,
Berze Mátyás,
Bene Mihály,
Biró István,
Bartók István és Bedécs András,
Balogh György,
Chúchy László,
Bécz-Szabó János és testvérei,
Bakócs János és Baranya Ferencz,
Beleky Péter, Ferencz és András,
Csépán Balázs,
Czabán Menyhért, és Boldizsár,
Csala György,
Csőke Lukács,
Csirke András,
Dékány Péter,
Dancza Tamás,
Dékány Benedek,
Dósa Gergely,
Deres János,
Dévay János,
Dévay Pál,
Dely János és Mihály,
Dienes István,
Décsy Mihály,
Endrész Gáspár,
Für Bálint,
Forgon Lukács,
Fótossy Kiss Gergely,
Füsz András,
Fodor János és Gáspár,
Fora Tamás,
Farkas Nagy István,
Guttay Mátyás,
Genge Benedek,
Genge Zay Menyhért,
Gaál György és Benedek,
Galambos András,
Gocza Mihály,
Gaál János,
Gotthár János,
Gotthár Ambró,
Gárdy János,
Gergelyfy Balázs,
Gaál Tamás,
Gombkötő Mihály,
Gyalogh Mihály,
Holló család,
Hunyady Bálint,
Héder István,
Hrabótzky Pap Mátyás,
Hegedüs János,
Hiszó Mihály és János,
Ivágy Gergely,
Ivánits János,
Illés Pál,
Iuhay Imre,
Iramos Mihály,
Illésy György,
Ioó Mihály,
Kováts János, Tamás, Mihály,
Kovács János és Mihály,
Katona Kelemen,
Kováts György,
Kovács Miklós,
Kováts Péter,
Kapczy Tamás,
Kiss Vincze Mihály,
Kováts István,
Kalapáthy András,
Keszegh Petrovszky János,
Kováts Péter,
Kováts Gáspár,
Kigyóssy András,
Kakas Gergely,
Kovácsy,
Ködmön Adalbert,
Korbély Tóth Jakab,
Kompóthy Orbán,
Kiss János,
Kecze György,
Karacz Jakab,
Kalmár Alsófalusy János,
Kardos Miklós,
Kováts Péter,
Király Mihály,
Kováts Bálint,
Kálmán Lukács,
Koncz András,
Kotmár István és Kozáry Pál,
Kalmár Jakab,
Légrády Mátyás,
Lajkó Mátyás,
Molnár Orthó Mihály,
Mártony Mátyás,
Melegh István,
Mészáros György,
Mészáros Benedek,
Maka Lukács,
Majtényi György,
Nagy Mihály,
Nagyfejő Mihály,
Nagy István,
Nagy Péter, István (f. kövesdi) és Ferencz,
Nagy Márton,
Nagy Máté,
Nagy Péter,
Orosz János,
Póta Mátyás,
Petri Benedek,
Pecz János és Pál,
Pap Ambrúzs,
Petheő János,
Pallovics Mihály,
Poshatt Szabó Mihály,
Pap János és Bálint,
Péter János,
Péter Balázs és János, Petrény János,
Rédey Gergely,
Szél György,
Simon István,
Széchy János,
Sillák Mátyás,
Szilvássy Pál,
Szüts András,
Sélyei István,
Szaniszló Mátyás,
Szecskó Albert,
Szőke Márton,
Simon János és Mátyás,
Szigethy Tóth Mihály,
Sötér Ferencz és Mihály,
Szeredi Ferencz,
Szalay Mátyás, Pál, András és István,
Szabóczky István,
Szabóczky Jakab,
Simon Mihály,
Szegedy István,
Szécsényi Szabó György,
Szökő Mihály,
Setét Mihály,
Tassy Ferencz,
Thúry család,
Thúry Pál,
Turcsányi Illés,
Toka István,
Törös Gergely,
Timár Márton és Pál,
Turay János,
Tolvaj Demeter,
Timár Pál, Tamassy András (gyöngy.)
Tóth András,
Utassy András,
Vincze Pál,
Várkonyi Gergely és László,
Véges Gergely,
Vajda János,
Ványai Mátyás,
Veres Mihály,
Vizy Miklós és János,
Vincze Márk,
Vadász Ferencz (gyöngy.)
Zéll Pál.
VI. Most már e század gazdasági és népesedési viszonyát összehasonlitva a mult században fennállott viszonyokkal, a következő eredmény áll előttünk:
A mult század második felében 13) müvelés alatt mintegy 1262 jobbágy-telek volt található, 1745 porta alatt, mely telek-állomány-egy telket 50 magyar holdra véve, 63,100 holdnak felelt meg; a jobbágy lélekszámot átlag 40000-re számitottuk.
Ezzel szemben volt:
évben 1635. 1675. 1682.
Megdöbbentő volna a jelenség, hogy a földmüvelő jobbágy-lélek szám az 1675. évben immár 8232-re, 1682-ben 7910 lélekre olvadt le. Ebben is mutatkozik az akkori idők gyászos volta. De egy másik körülményt nem szabad szem elől, téveszteni. Mi már megemlékeztünk arról, hogy e korszakban a czimeres nemes levél adományozása, s az ily "ármálissal" telepedett jobbágy földet müvelő nemesség száma, egyre szaporodott. Az 1675-ik évi adóösszeirás regestruma ez irányban vigasztaló jelenséget tár elő. Igy-hogy példákra utaljunk -magában Gyöngyösön több mint 106 ármálista lakott 1675. évben; ugyanakkor csak 13 porta-számot látunk feljegyezve, holott a mult században 100-160 portája volt. A jobbágy-népesség itt, e fentebbi számitási mód szerint, mintegy 200-ra tehető, több mint 100 ármálista mellett. Ily jelenség a megye több községében is észlelhető, és számokban kifejezve volt az 1675-iki adóösszeirás szerint:
ármálista birtokos nemes ármálista birtokos nemes ármálista birtokos nemes ármálista birtokos nemes birtokos nemes
E létszámban nem foglaltatnak a kurialis község czim alatt taksált községek; például: Halmaj mint kurialis falu fizetett 1 frtot, és ott még két ármálista 25-24 d. taksáltatott. Átány mint kurialis falu fizetett 8 frtot, még 9 ármálista mellett, kik 18-60 d. között adóztak. Ily kurialis falvak: Füged, Halmaj, Alatka, Átány, Bod, Bocs, Boczonád, Bekőcze, Bessenyő, Csehi, Erdőtelek, Eger-Farmos, Isten-Mezeje, Mikófalva, Tenk, Vécs, Dorogháza, Iván, Kenderes, Szajol, Kőtelek, Körü, 22 község. Ezek egyenként 1-8 frt között taksáltattak. Ha egy ármálista 24 d. taksáját veszük alapul, ezen kurialis falvak 93 frt taksát fizetvén összesen, az itt levő és fizető nemesség száma majd 400 főre tehető, de vegyük 300-ra; az összes megyebeli nemesség létszáma, 1675-ben: birtokos 115, ármálista 296; kurialis falvak nemessége 300, összesen 711 főre, vagyis 5 lélekszámot véve egy családra 3555 lélekre tehető. A mult század második felében élő nemesség számát (lásd. II. k. 405. l.) mintegy 2000 lélekre számitottuk. E században e szerint a nemesség létszáma majd egyszer annyira emelkedett, a jobbágy-népesség pedig e század közepén túl felére, a 80-nas években negyedére apadt le.
Az 1675-iki adó-regestrumból az adózó malmok száma is kitünik. Volt pedig ez időben Gyöngyösön 8, Püspökiben 5, Pathán 7, Saaron 7, Tarjánban 1, Solymoson 7, Ugrán 1, Debrőn 2, Füzes-Abonyban 1, Kápolnán 1, Kálban 1, Makláron 4, Mező Tárkányon 1, Sadányon 1, Tótfalun 1, Verpeléthen 1, Visontán 1, Dorogházán 2, Maczonkán 1, Pásztón 8, Recsken 1, Szent Jakabon 1, Szuhán 1, összesen 64 malom, melyeknek taksája legtöbbnyire 50, nehánynál 24 denár. Ha egy-egy malomra, szintén 5 lélekszámot veszünk fel, 320 lélekre menne, az összes malmok lakóinak száma, a mi igen minimalis számitásnak mondható.
Mindezeket összevetve, a megye összes népességét ekként állapithatjuk meg:
a század közepén jobbágy család lélekszám nemes molnárok és ácsok a század 80-nas évtizedében jobbágyok lélekszáma nemesek, molnárok, ácsok lélekszáma
Tehát a század közepén a megye összes népessége lélekszám szerint, mintegy 19 ezerre, az 1680-nas években közvetlen Eger visszavétele előtt, 12 ezerre tehető.
1) Országos ltár kincstári osztályában.
2) U. et C. fasc. 1. n. 6.
3) Lásd II. kötet. 355-399. l.
4) Az országos lvtár kincstári osztályában: U. et C. cs. 10. sz. 2. a. található. Czime az összeirásnak "Consignatio et conscriptio oppidorum et pagorum in Com. Heves 1685." Ez egyszerü összeirásnak czélja nincs megjelölve.
5) NRA. cs. 1064. sz. 20.
6) NRA. cs. 1485. sz. 57.
7) Mindezekre lásd: Not. Hist. Com. Zempl. 256. l. NRA. cs. 1262. sz. 48. Cs. 1858. sz. 94. Cs. 1728. sz. 26. Ugy Gyöngyösvárosa levéltárában levő okmányokat.
8) NRA. cs. 132. sz. 15.
9) Lásd ezekre a megyei jegyzőkönyveket.
10) N. R. A. Elenchusa 98. kötet.
11) Okmánytárban 13. sz. a.
12) A 13. sz. a. okmánytárban közölt adó összeirásban szolgabirói járásonként mint,,birtokosok" soroltatnak fel.
13) Lásd Hevesvárm. Tört. II. k. 400-404. l.