ÖTVENEGYEDIK FEJEZET.
I. A természetbeli szolgáltatás életbe léptetése. A megyék küzdelme az ellen. A megye természetbeli szolgáltatása a beszterczei tábor részére 1677-ben. Vesselényi nádor nyugtája. II. Az 1658-iki természetbeni szolgáltatás. A megyei élelmezési biztosok. III. A hadi élelmezés kétfele osztályozása pénzért és gratis. IV. A 13 vármegye kassai gyülése. V. A Leopoldféle uj adók.
I. E század adózási rendszerében egy ujabb intézményt, a természetbeli szolgáltatás kötelezettségét látjuk fokonként fejlődni, mely később, a megyék végzetes terhévé alakult át. Az állandó hadviselés- és katona-tartásnak kétségkivül legterhesebb része, az élelmezés volt. A szokásos rendszer szerint-mint tudjuk-a katona havidijjal elégitetett ki, és élelméről ő maga gondoskodott. Miként történt ez? "A katona veszi ott a hol találjá a maga élelmét, fizet vagy nem fizet érette a mint tetszik." Ez volt az országos panasz általában, s ez jellemzi a katonaélelmezés akkori rendszerét. Ezen bajon ugy véltek segiteni, hogy a megyékre a katonai élelmezés bizonyos mennyiségét, természetben rották ki és szedték be. Megérintettük már, hogy a század elején mily merev ellenállást fejtettek ki a rendek, a természetbeli szolgáltatás (annona) ellen, mig a pénz és vérbeli adózás módját, eddig nem ismert alakban is készek voltak megszavazni. "Az inséges évek, a terméketlenség és a háborus idők pusztitásai, lehetetlenné teszik, hogy a nép terményben nyujtsa az országos segélyt" - igy hangzik ez irányban a rendek mentségének indokolása. Mindennek daczára 1622-ik évben még is megszavaztak a rendek, a katonaság élelmezésére, portánként egy kassai köböl buzát. 1635-ik évben már portánként két köböl szavaztatott meg. Az 1647. évi 31. tczikkben a két köböl buza-kiszolgáltatást portánként akképen szavazta meg az országgyülés, hogy kassai köblét 1 frttal a távolabbi megyék megválthatják.
A katonai élelmezés terhe innentúl állandóvá vált a megyék háztartása kezelésében. Nemcsak a rendes évi kiszolgáltatás nehezedett vállaikra, de háborus időben az időnkénti szükséglet előállitása is reájok utaltatott. Igy a kiütött háboru folyamán 1657. szept. 4-én kelt nádori rendeletre a Beszterczén táborozó hadnak kellett Heves és Szolnok megyékből élelmet szállitani, mely a következőképen vettetett ki és szedetett be a szolgabirói járásokban:
Három szolgabirói járás egy-egy portájára kivettetett: 94 kenyér, négy véka liszt, 16 véka árpa; a negyedik szotgabirói területre 80 vágó marha kiállitása utaltatott. Ez Dely Gergely szolgabiró területe volt, mely Gyöngyös vidékét foglalta magába. Nevezett szolgabirónak erről szóló számadása igy adja elő ennek kezelését: a vágó marha természetben beszedhető nem volt, s igy a kerület portáira ennek fedezésére egyenként 6 frt vettetett ki; bejött 64 1/4 porta után 385 ft. 50 d. Az armálisták s curialistákra dupla taksa rovatott, bejött 109 ft. 46 denár, összesen 494 ft. 96 d. Most jön a kiadás. Vásárolt a szolgabiró 44 ökröt 366 ft. 30 denárért, ismét 6 darabot 48 ft 60 denárért, 11 dbot 82 ft 80 denárért, 3 dbot, 23 ft 40 d. 1 dbot 7 ft 29 d. s 12 tehenet 100 frtért. Tehát 77 dbért fizetett 628 ft 30 d. Ezenfelül a különféle helyeken vásárolt marhák összehajtásáért, élelmezéseért, őrzéseért mintegy 16 ft Beszterczebányára való hajtásért 22 ft. adatott ki. Ennyi marha elhajtása végett még a török hatósággal is leszámolni kellett. Dely szolgabiró maga ment a hatvani béghez, és 1 ft. 64 denár értékű tortát, 3 ft 60 kr áru bort, 60 denáros kést vitt részére ajándékba, hogy a szállitási ügyet vele elintézze, melyet el is intézett ugy, hogy török harminczadosnak 77 db. marha után 98 ft. 40 d. adót fizetett le. Mindezen kiadások 146 ft. 42 denárra mentek. A kiadás 282 ft. 76 krral haladta a bevételt, mely összeget Dely szolgabiró azután járása rendes számadása kiadási rovatába vette fel s számolta el.
II. 1658. máj. 28-án tudatta ismét a király a megyével hogy a háboru folytán, német segélyhadai egy részét a felvidék védelmére küldi, s élelmezéséről, megfelő arányban, a megye gondoskodjék. A május 28-án tartott közgyülés, ennek folytán három szolgabirói járás portái után, egyenként 3 kila lisztet, egy kila abrakra valót rendelt beszedetni; a negyedik vagy is gyöngyösi járásra ismét 40 vágó marha s 13 akó bor bevásárlására portánként 1 ft. vettetett ki.
A természetben kiállitandó élelmi szerek kezelésére később külön kezelő biztos választatott, mint ez kitünik az 1660. évi intézkedésből, midőn portánként két pozsonyi szapu (mérő) buza volt Kassára szállitandó a hadak élelmezésére. A május 5-én tartott ülésben tehát, kivettetvén a porták után beszedendő mennyiség, élelmi biztosnak, vagy kezelőnek Pálffy György választatott meg, 25 ft. Dijazassal, kinek minden falu a kiadandó nyugtáért 6 denárt fizetett ki; és Kassán vette át az egyes községeknek portánként esedékes szállitmányait.
III. A természetbeni adózás: buza, liszt, vágó marha, mellett, juh, vaj, kenyér, zab, bor s a német katonaság részére sör élelmezési szükségletek szállitására terjedt ki, melynek repartiálása, a felvidéki 13 vármegye gyülésén eszközöltetett, hol ugy az általános felkelés, mint a hadi élelmezés s egyéb hadi szükségletek kiállitása ügyében, majdnem állandó tanácskozás, ugy szolván kis országgyülés tartatott, melyen a megyéknek egy-két követe volt jelen. Ezek utazási költsége, ugy más irányban, majd a nádorhoz, majd a végvárakhoz küldött követek dijazása, a megyei háztartásnak sulyos részét képezték, ugy hogy a bevételnek néha 1/5-ét emészték fel ez utazási költségek.
A hadi élelmezés terhe kétféle alakban jelentkezett később. Adott a megye az élelmezésre bizonyos mennyiségü bor, buza, vágó marhát ingy en. Ez volt a gratis szolgáltatandó annona. Azonfelül kivettetett a megyére bizonyos mennyiségü buza, liszt stb. szállitása, de ennek árát fedezte a hadi pénztár. De az igy szállitandó élelmi czikkek árát a katonai parancsnokság ugy limitálta, hogy az tetemesen csekélyebb volt a tényleges árnál, a külömbözet, természetesen ismét a megye háztartása terhére maradt.
Igy az 1660. évi szept. 4-én tartott közgyülés, a megyére utalt 1000 köböl buza kiállitása felett tanácskozván, kijelentetett, hogy az akkor limitált áron egy kassai köblöt 1 frtért, midőn a tényleges ár két forint, beszerezni nem lehet. Vámosi alispán, 1661. évi számadásából látjuk, hogy ezen buzamennyiség fedezéséhez saját magtárából adott 225 kila (pozsonyi mérő) buzát 225 frtért számolva; tehát egy pozsonyi mérő, a mi a kassai köbölnek majdnem fele volt, 1 ft. értékünek vétetett. Ugyanott 1 kassai köböl zab ára, az ónodi katonaság részére 90 denárral, egy juh 1 ft. 24 denárral számitatik.
IV. Az 1661-ik évi háborus mozgalmak közepette, ez év aug. 24-én a nádor elnöklete alatt tartott kassai tanácskozmány, 1) a megyék által adandó élelmezés és a személyes felkelés ügyét következőleg szabályozta. Az 1647-iki összeirás szerint, az egri püspök portái kivételével, minden porta után tiz kassai köböl buza, s minden három porta után, de itt már az egri püspök portáit is beleszámolva, 1 vágó marha volt előállitandó. A tiz köböl buza fele gratis, vagyis 5 köböl dijnélkül, 5 köböl pénzért volt beszerzendő. Az 5 köböl a földes urak által, saját magtáraikból volt adandó, a másik 5 köböl limitált árban, a jobbágyoktól volt beszerzendő, ha a földesur azon árban nem volt hajlandó adni a buzát. A megszabott ár volt: tisztabuzáért 1 ft 80 d. kétszeresért 1 frt 50 s gabonáért 1 ft 25 d. Ekképen a felvidéki 13 megye által, porták száma szerint kiállitandó buzamennyiség 17 ezer kassai köbölre ment, a vágó marhák száma pedig 650 dbra.
A személyes felkelés helyett azt ajánlotta a tanácskozmány, hogy a felvidéki megyék s városok állitsanak ki e helyett 1125 lovast, melyhez számitva az erdélyi fejedelemasszony 300 lovasát, 1425 lovas fogna a megyék által rendelkezésre állitatni.
A megye 1661. szept. 16-án tartott közgyülése nehezteléssel fogadta azt, hogy a megye most is az 1647-iki portai összeirás szerint állitsa ki illetékét, holott a megye szolnoki része elpusztult, s a tényleges állapot felvételével egy küldöttség már meg is bizatott. A megye kivánsága az volt, hogy az annonát a helyesbitett portai összeszámolás alapján állithassák. Erről a nádort informálandó, Gyöngyösy István küldetett hozzá követségbe.
A nádor azt irta a megyénék, ezen előterjesztésre, hogy "cum bono Deo mennyen ki a viceispány ur az egész vármegyei porták connumeratiójára, de ugy legyen az, hogy jövendőben a szerint kell lenni a kivetésnek." A nádor nem akart engedni abban, hogy már a mostani kivetés az uj összeirás szerint történjék. A megyék ez ügyben 1662. január hóban ujabb tanácskozásra hivattak össze a nádor által, hol is a megye kivánságának, hogy a porták ujabb összeszámolása alapján fizessék az illetéket, elégtétetett.
Az 1663. évi febr. 21-én felülvizsgált szolgabirói elszámolás szerint, a megye összesen 172 1/2 portája után, minden portától 10 kassai köblöt, vagy az itteni mérték szerint ennek megfelelő 18 pozsonyi szaput vagy kilát számolva, összesen 3099 pozsonyi mérőt volt beszolgáltatandó Szendrő végvárba, levonva ebből az egri püspök és az erdélyi fejedelemnő faluinak portáira eső mennyiséget, mely 275 pozsonyi kilára ment. Az erdélyi özv. fejedelemnő Rákóczy Györgyné Bátory Zsófia, - mint már ez előbb is emlitetett-saját költségén állitván ki 300 lovast, mint a szolgabirói számadásból látjuk, Debrő, Tótfalu, Kál, Nagyut, Derecske, Balla, Bodony, Parád, Roff portáinak negyedrésze mentetett fel az illető rész fizetése alól.
A kassai tanácskozmányon tehát a felvidéki 13 megye által adandó összes buzamennyiség 18 ezer kassai köbölre számitatván, ebből esett 172 l/4 porta után Heves és Szolnok megyére 3099 pozsonyi mérő, vagyis portánként 10 köblöt számolva 1725 kassai köböl, melyből 10 köböl a megyénkben hivatalosan használt pozsonyi mérő vagy szapuban 18-at tett ki, miután egy kassai köböl két pozsonyi mérőnél mintegy 12 3/4 itczével volt kisebb, tehát egy kassai mérő vagy a köböl fele, 6 l/4 itczével volt kisebb a pozsonyi mérőnél. 2)
A megye által viselendő országos és megyei terhek ügye ekképen állott az 1670-es évekig, midőn Leopold király, az eddigi alkotmányos intézmények félretételével, ugy a közkormányzás, mint a közteherviselésre, az önkényes intézkedés terére lépett.
V. A természetbeli szolgáltatás mellett, az 1671-iki felkelési kisérlet után, ujabb adózás életbeléptetése terveztetett Leopold kormánya által, és ez a fogyasztási adó behozatala volt. Az uj rendszer szerint, az országra kivetett adóösszeg megyénként repartiálandó volt, és egy részét a husra és szeszesitalokra kivetendő fogyasztási adó utján kellett volna fedezni. Hevesmegye ez ujadózás ellen, a halasztás módjához folyamodott, kihirdetését egyik gyülésről a másikra halasztotta; a megyére esett összeg beszedéséről azonban ugy gondoskodott, hogy a taksák emelésével; a fogyasztási adókra eső összeg teljesen előkerüljön; - mignem Leopold király visszavonta ez irányban tett követelését, - mint azt a történeti elbeszélésnél ismertettük.
Ezen időben az idegen katonaságnak a felvidéken történt nagymérvü szaporitása folytán, a természetbeni szolgáltatás ujabb emelése következett be. A megyék a kényszerhelyzet sulya alatt; nem tehettek mást, mint a kivetett élelmi mennyiséget; buzát, hust, sört, bort; magok között repartiálván, igyekeztek a kitüzött helyre szállitani. E természetbeli szolgáltatás pénzbeli értéke a szepesi kamára kivetése szerint portánként már ekkor 102 frtra emelkedett, melynek a hódolt területen csak fele vagyis 51 frt volt számolandó.
1) Okmánytárban 16. sz. a.
2) "Minutiores kilae nro l0 quae constituunt kilas posoniens. nro 9."1663. évi számadás.