ÖTVENKETTEDIK FEJEZET.
I. Az érték és árviszonyok a 17-ik században. Az ezt alakitó körülmények. II. Az 1659-iki. megyei árszabály. A mértékek. A husnemüek ára. Szabók müvének ára. Csizmadiák, kovácsok, szijgyártók, asztalosok, vargák, takácsok, gombkötők, szántóvetők, borbélyok művének ára. III. A kézmüvek árának szabályozása az ipar czéhbeli szervezetének következménye. Az ipar fejlődése éa a városok. Az ipar-társulatok szervezkedése Egerben és Gyöngyösön. IV. Az egri szabó-ipar társulat; vagy is czéh fejlődése Eger elestéig.: Az egri török ipar. V. A gyöngyösi mészáros-társúlat alapszabályai. 1498. VI. A csizmadiák czéh-levele. 1635. VII. A vármegye árszabályainak indoka. A mértékek szabályozása. VIII. A 17-ik századbeli ár és érték-viszony, összehasonlitva a mult századbelivel. A buza- és hús ára. A pénz-érték. A katonai dij. A napszám-munka.
I. A tizenhetedik századbeli érték és árviszonyok meghatározásánál, a. mult századbelihez viszonyitva, mindenek előtt a változott körülményeket kell számba venni, melyek az érték és árviszonyok fejlődésére befolytak.
Már a mult század végén, a folytonos háboruinak mintegy folyományául tekinthető inség, pusztitó járvány miatt is, az élelmiszerek árának rohamos emelkedését észleltük. Egy egri fertály buzának ára, mely még Dobó idejében 33 denár volt, Rákóczy idejében; 1590. táján már 70 denárra ment fel, tehát még egyszer annyira emelkedett.
Eger vára elest után a viszonyok még inkább sulyosbodtak: A megye terűletén Eger és Hatvan alatt lefolyt török háborúk, a megye községei népességének és gazdaságának tetemes részét tarolta le. A reá következett Bocskay-felkelés, az iszonyu testvérharcz, csak növelte a pusztulás sivár birodalmát, melyen-mondhatni századon keresztűl-többé nem lelt helyet a nyugalmat és békét feltételező ipar munkás keze.
E körülményeket tartva szem előtt, vizsgálhatjuk megyénk kebelében a század folyamán alakult érték és árviszonyokat.
Mindenek előtt be kell mutatnunk az 1659-ik évben alkotott megyei árszabályt, a mértékek meghatározásával együtt.
II. 1660. február 17-én tartott közgyűlésből kürthy Vámosi István alispán elnöklete alatt, a mult 1659. évi országgyűlés 71 tczikke értelmében "mindennemű eladó s vevő eszközök s portékáknak, ezen vármegyékben való mesteremberek váltó művének, limitatiójára" következő tagokból álló küldöttség bizatott meg: Kutassy, György, Dorogffy István, nádudvari Deres János szolgabirák, főispán embere (ügyvédje) Pápay János, Pápay Péter, Mihalek Miklós, Hamvay Ferencz, Gyöngyösi István esküdt ülnökök.
E bizottság következő árszabály tervezetet terjesztette elő. 1)
Elöször is a törvényczikk tartalma szerint a kilák, itczék, fontok, singek (rőf) helyesbitésére megállapitották:
hogy a vármegyéban hol kisebb hol nagyobb mérő lévén használatban, ezentul mindenütt egyenlő kila legyen a pozsonyi szapuhoz szabva, melyben tér 64 igaz budai itcze. A szolgabirák a vármegye pecsétjével lássák el ezen hiteles mérő oldalát s felső szélét. Ily hitelesitésért 12 pénz jár részükre.
2-or az itczék mindenütt az igaz budai itczéhez szabassanak, s azok, is pecséttel elláttassanak.
3-or. A fontok az igazi pozsonyi fonthoz szabassanak, mely bécsi fontnak is hivatik.
4-er. A singek is az igazi pozsonyi rőfhöz szabassanak, s megbélyegeztessenek.
A ki ezen megszabott igaz mértékekkel nem él, ha nemes ember 100 ft, ha paraszt személy 40 ft. birsággal sujtandó. A szolgabirák, járásukbeli községeikben évenként legalább kétszer vizsgálják meg, hogy az igaz mértékek vannak-e használatban. Vásárokban pedig szemmel tartsák, hogy mészárosok, korcsmárosok, kalmárok s egyéb kereskedők nem élnek-e vissza hamis mértékekkel.
Minthogy ezen vármegyékben bővebb s igy olcsóbb is a vágandó ökör, tehén, bárány, juh és disznóféle marha, mint a végvárak körül való vármegyékben. a hus-árak ekként szabatnak.
Pünkösdtől Mindszentig tehén husnak fontja 2 pénz (denár) Mindszentől pünkösdig 2 1/2 d. bárányhus szentgyörgytől ur napig 3 pénz, attól fogva 2 1/2 p. Juh hus ára, mint a tehén husé. Kecske hus fontja 1 1/2 pénz. Ugyanilyen a bika husé. Borju hus 2 1/2 pénz. Szalonna fontja 3 1/2 pénz, száraz (füstölt) szalonna 8 pénz. Olvasztatlan fagyu 6, olvasztott 9 pénz. Ezen áron, az elővásárlási jog a helybeli lakosé. Ha ennek adni nem akarná a mészáros vagy eltagadná, a falu birája, maga mellé vévén két-hitest, a mészáros házát, rejtekeit kutassa át, s ha fagyut talál vitessék el.
Egyéb husnemüek ára ez:
Egy disznó sódarEgy rőf kolbász Májasnak, véresnek, kásásnak, kocsonyának való méltányos áron adandó. Szopos malacz Hizott lud Sovány lud Hizott kappan Fogoly Császár madár Egy fajd Egy tyuk Egy kacsa Egy indiai tyuk Egy nyul Egy őz Egy ökör bőr Tehén bör 50 d. - Ló bőr Juh bőr Bak kecske bőr Róka bőr Farkas bőr Nyest bőr Vidra bőr Medve bőr borju bőr Szarvas bör Őz bőr
Szabók művének árszabása ez:
Egy bélelt skarlát s gránát angliai posztóból csinált dolmány után 1 ft. 50 d.
Egy fajlondisból, Csimvájából és Lazurból csinált bélelt dolmán 1 ft. 25 d.
Morvai s. ehhez hasonló posztóból 60 d.
Egy skarlát, gránát, vagy angliai posztóból, selyemmel bélelt mentekészités 1 ft. 80 d. Selyem vagy ezüst gombokkal csak 1 ft. 50 d.
Morvai és ehhez hasonló posztoból csinált sik ujju menteért 48 d.
Egy granát, skarlat és angliai posztóból csinált nadrágtól ha, a varrása boritott 36 d.
Fajlandisból Lazurból vagy Csimvájából készült nadrág 27 d.
Gombos köpönyegért 50 d.
Skarlat, Gránát vagy Angliai posztóból selyemmel bélelt süvegért 44 d.
Egy salavardi vagy posztó süvegért 18 d.
Tatár süveg 6 d.
Egy nem bélelt bársony szoknyáért 1 ft. 90 d.
Egy kamuka, atlacz, vagy tiszta selyemből esinált szoknyáért 1 ft. 50 d.
Szőr atlacz s egyéb szőr anyag szoknyáért 75 d.
Angliai s granát skarlat posztóból csinált szoknyától 1 ft. 50 d.
Septuk, Landis, morvai s ehhez hasonló posztóból csinált szoknyáért 60-75 d.
Vállak. Egy csipkével gazdagon meghányt halhéjjal rakott bársony kamukos, atlacz, s torczellanos valnak csináltatásától 90 d.
Gránatból, skarlatból csinált asszony embernek való palasttol, melynek az eleje bélelt 1 ft. 45 d.
Kamukaból, Tafota s Atlaczból csinált, galommal, arany csipkével meghányt vállas mentétől 2 ft. 75 d.
Közönséges posztó, szőr prémmel meghányt vállas mentétől 1 ft.
Csipke vagy galonnal meghánt, selyemből készült mentétől 1 ft. 25 d.
Septuk, posztóból készült mentéért 40 d.
Szabók és szűrszabók művének árszabása
Öreg embernek való karasiai posztó dolmán ára 10 ft.
Vászonnal bélelt 6 ft.
Gomb nélkül kapocsra 7 ft.
Egy karasiai selyem zsinoros nadrág 3 ft.
Morvai nadrág, veres és kék 1 ft. 60 d.
Fehér morvai nadrág 1 ft. 39 d.
Egy vég fehér, vörös aba 4, 4-25 d.
Egy szürke szür ára 1 ft. 50 d.
Inasnak való 1 ft.
Egy csapó fehér szür 1 ft. 50 d.
Egy vég szürke szür 5 ft, fehér 6 ft.
Szücsök művének árszabása ez: Egy medve bőr csávalás Farkas bőr Róka bőr Juh bőr Barány bőr Vad macska bőr Őz bőr Egy galléros mente mállyal béléseért Bárány bőrrel bélléseért Egy süvegre nestnek várrásátul Egy férfi ködmön 3 Asszonyi ködmön 3 Szoritó ködmön 1 Ködmön csinálásáért
Csizmadiák művének árszabása: Karmazin papucs ára 80 Szattyán papucs 75 Kecske bőr csizma Szattyán csizma 80 Török karmazsin férfi csizma 50 Bagaria csizma 50 Magyar munka karmazsin csízma 25 Asszonynak való török munka 80 " magyar " 60 Egy szattyán csizma fejelés 48 Egy csizma varrásért 50 Veres varga bőr 60 Fekete " " 50 Jó öreg karmazsin bőr Középszerű " " Szattyán kapcza (saru) 24
Lakatosok limitatiója. Egy fejes váczi zaboláért Egyenes rudu Egy kantár zabola darabos és onosért Török forma tányér talpu onos zaboláért Onos sarkantyu felszegeléssel Csizma patkolás Egy par pisztoly tisztitás puska golyó öntésre forma puska sárkány csinálása Belső rántó rúd aczélból Pisztoly agy Puska agy 1 Karabin ágy 1 Egy pléh ládara, sassával, forgó heveder vasaival, pántyával, kulcsával fekete zománczos 3 Közönséges pléh kulcscsal Kapura való lakat 1 Kisebb Ajtót, ládát, lakatot felnyitni
Kovácsok művének limitatiója. Kapa, metsző kés élesités Szántó vas élesités Egy gyöngyösi kapa ára Száz lécz szeg Szántó vas csoroszlya nádlástól, ha a vas a kovácsé Egy kasza ára Bécsi kasza Egy szekercze Egy sarló Metszőkés aczélozva Egy korong vas csinálása vizi malomra Egy guzsaly vas Tengelybe való csap csinálás
Szijgyártók limitatiója. Négy lóra való rózsásan varrott hám, fék, gyeplő, ostor kötőfék, hámtáskával 20 Egy lóra való paraszt farhám 1 Egy pár nyakló Egy hosszas gyeplő 1 Hajtatlan egyszeres kengyel szij Kötőfék Farmatring szijból való Paraszt kantár szijból Alább való Szablya szij Kettős késnek való hüvely Egy késnek való
Asztalosok limitatiója. 12 emberre való asztal ára 60 Egy gyalolt karszék ára 60 Két emberre való nyoszola fenék deszkával 50 Festett 80 Festett dupla ajtó 50 Paraszt ajtó csinálás 45 Fürészes has deszkának szála 21 Fenyű deszka száza Alább való
Vargamesterek művének limitatiója. Kocsisnak czombig való, Térdig való öreg saru 80 Egy jancsár czipellő 33 Egy füles czipellő 21 Férfinek való fejelés 36 Asszony embernek 25 Asszony embernek piros szattyánból 75 Egy gyártott bocskorért 20 Egy ökör bőr gyártásért 60 Egy tehén bőrért 40 Egy ló bőrért 30
Takácsok limitatiója. Kamukásan és egyéb virágosan szőtt abrosznak rőfe Nyolczas vászon rőfe Fehér vászon Fehér négyes és tizenkettős Fehér nyolczas Huszonnégyes s huszonhatos
Borbélyok. Egy öreg szakállos ember feje mosásáért Szakállatlan ifju Gyermek Sebek gyógyitását magok Istenre tartó lelkükre hattuk. Érvágás Köpölözés Szappan fontja
Gombkötők limitatiója. Selyemből sző.t 12 bokor dupla száras gomb 2 ujnyi széles ft. Hasonló karmasin selyemből bokra Egy dolmánra való öreg völgyes gomb ft. Dolmánra való apró gomb egy-egy Zsinór rőfe magyar munkára Czerna, szatin, pamukból rőfe Egy lat selyem Könyebb Egy lat arany és ezüst mütől Egy lat skofium arany vagy ezüst mű
Szántóvetők limitatiója. Napszám szántó-vetőnek 60 Füvön illendő ételadással 50
III. Mintegy magától merül fel a kérdés, az ipar minden ágának részleteire ekként kiterjedő árszabás áttekintésénél: hogy mindezen iparágak csakugyan oly élénk forgalomban voltak megyénk te rületén, hogy a közszükség követelményének tett eleget a vármegye nemes közönsége, az egyes czikkek árának ekként megszabásával? Ezen árszabás megalkotásának ténye maga, kétségkivüli tanuként áll elő annak bizonyitására, hogy a megye területén, annak egyes városai és községeiben, valóban ez iparágak, legalább azok legnagyobb része, a közszükséglet folytán forgalomban voltak; és igy művelői, megyénk népessége sorában, a közélet munkás férfiai között foglaltak helyet. Sőt azon tény, hogy a megye nemes közönsége az egyes iparágak műveinek ily részletes limitatiójába bocsátkozott, mutatja, hogy ezt nem minden ok nélkül eselekedte; szemben a czéhrendszer által tömörült s mintegy egyedárusággá alakult, hatalmas ipari monopoliummal, a közönség érdekei védelmének kényszer helyzete állitotta fel a megye árszabályozó, irányzó és mérséklő directiváját, a mi különben országos törvényben rendeltetett meg. Tehát országszerte, de Hevesmegye területén is a 17-ik században az iparos élet erős tevékenysége, már mintegy önvédelemre hivta fel a közönség érdekeit képviselő országgyülés utasitásából a vármegyét; melynek folytán a czéhekben tömörült iparos czikkei szolgáltatásának egységes feltételeivel szemben, az árak limitatiója, a kinálat és kereslet megzavart egyensulyának mintegy nélkülözhetlen hely reállitója volt tekintendő.
Általában a városi vagy községi élet fejlődésének egyik feltétele: hogy együttélés folytán előálló több szükséglet kielégitése biztositva legyen. E feltétel az ipar müvelését vonja maga után.
Hazánkban is a városok és községek épülésével fejlődött az ipar. Házak épitése, azok berendezése, kőmüves, ács, kovács stb. ipar nélkül nem lehetséges.
A nagyobb társaság, többeknek együttélése ismét más szükségleteket, és ezek uj iparágakat kelt életre. Egyik szükséglet a másikat idézi fel. Hazánkban a 14-15-ik században már élénk városi élet volt. Ez a megfelelő viszonyokhoz képest élénk ipart is feltételez, a mint hogy volt is, jól tudjuk.
Amint azonban a városok és községek fejlődésénél, minden lépten-nyomon találkozunk e fejlődést gyámolitó kiváltságok és feltételekkel, ugy e gyámolitást nyujtó kiváltságok és feltételek egész sorára bukkanunk az ipar terjedése és izmosodásánál is.
Más térre tartozik a szabad királyi városok kiváltságainak mint a városi élet feltételeinek vizsgálata; ilyen megyénk területén nem lévén, az itteni városi és községi élet fejlődési feltételei is más alakban jelentkeznek. Megyénkben a városi élet-mint azt munkánk II-ik kötetében részleteztük-a földesuri jog teljhatalmából merité kiváltságait, és önkormányzatának határa, a földesuri jog határának rovására öregbedett. Vármegyénkben, mint ezt szintén ismertettük már, két város fejlett intensivebb jog körrel, földesuraik hatalmi forrásából meritve fejlődésök feltételeit: Eger és Gyöngyös. Mindkettőnek földesurai nyitották meg a jog kutforrását. Erről más helyen értekezvén, most a városi élet kiegészitő részének, az iparnak fejlődési mozzanatait vesszük vizsgálódásunk tárgyává. Fentebb mondottuk hogy valamint a város maga, kiváltságok és kedvezmények gyámolitásával kelt életre, igy az ipar is azon városban, hasonló kiváltságok közremüködésével tarthatta fel magát. Ugyanazon tényezőnek, mely a városi élet kiváltságát biztositotta, vált feladatává, hasonló kiváltsággal biztositani az ipar fejlődésének lehetőségét is ugyanott. És ezt valóban igy is találjuk már a mult századokban, Hevesmegyénék két városában Egerben és Gyöngyösön. Mindkét helyen, jó formán egy időben jelenik meg a városi életet biztositó földesuri privilegium mellett, az iparág müvelőinek nyujtott privilegium is, melynek lényege az egyesülés, iparágak szerint az egyletté tömörült iparos szakképzettségének feltétele mellett, melyben a kinálatnak biztositása foglaltatik, megfelelő czikk kiszolgáltatásáról. Az egyletté alakult iparosság képzettségénék egyleti szabályaik utján nyujtott biztositása után, hogy a városi nép ennek folytán iparszükségletének szakszerű kielégítéséről nyugodt lehetett: következett a megélhetésnek biztositása, a kontárkodók ellen, mely a privilegiumnak méltányos indokául szolgált. A városi együttélésre tömörült népnek szakszerü képzett iparosra volt szüksége; az egyes iparágak müvelői, mesterei egyletté (coetus, czéh) csoportosulva, egyleti szabályaik által, a szakképzettségnek biztositékait nyujtották: a két feltételnek ekként elég tétetvén, a közérdek őre, a város földesura, ez állapot állandósitására az egyletté, costussá, czéhvé alakult iparos körnek megadta a privilegiumot, hogy azon iparágat, egyletök körén kivül álló nem müvelheti, a fogyasztó közönség ekként csak az általok nyujtandó iparszolgáltatásból választhat. A városi élet fejlődésénék mintegy kiegészítő részeként tünik fel tehát a legrégibb multból az iparegyleti vagy mondjuk most már czéhbeli tömörülése, ugy a szakszerű kiszolgáltatás; mint, a megélhetés szempontjából.
IV. A városi életben ekként fejlődő ezéhbéli ipar rendszerét mondhatják sokan idegen külföldről hozott intézménynek: mi ugy találjuk, hogy a mi alkotmányos jogszervezetünk alapépitményébén, a mint a városi élet fejlődésének ideje bekövetkezett, az ipari tevékenység biztosítására más módszer, mint ez, nem is volt alkalmazható. Mintegy az intézmény természetéből fejtett az. A városi élet összetartozandóságának törvénye hozta azt létre, külföldön ugy mint hazánkban. Városi élet, mely nagyobb tömeget hoz össze, természetszerüleg bizonyos feltételektől függ, melyek azonosok itt és ott. A közbiztonság, a megélhetés, a közszükséglet kielégitése, e feltételeknek kiegészitő részei.
Az adott kiváltság-levelek rendesen e fontos indokokból nyujtják a körülirt kedvezményeket. Hederváry László egri püspök, 1455- ben az egri szabó társulat részére adott, illetőleg bővitett kiváltságos levelében, mely hazánkban a legrégiebbek egyike, ekként szól: "Mi Hederváry László stb. egri püspök, Eger városunk régi gyakorlata, szokása és törvénye alapján kéretve, de a mint illik, megfelelő figyelmet is kivánván gyakorolni azon gondos munkálkodás, és körültekintő szorgalomért, mellyet a szabó üzlet mesterei városunkban és annak egész völgyében, a mi és curiánk érdekében kifejtettek, tehát kegyelmünk bőségéből, némely kiváltsággal ajándékozzuk meg, hogy tisztességes nyereséggel jobblétüket biztositva, régi szabadságukban, és kegyelmünk biztosságában nyugalomban gyarapodjanak." Tehát már Hederváry püspök, mint földesur, már elődjei által engedett régibb szokás-jog és törvényre hivatkozva, nyujtja maga részéről is, illetőleg megujitja a szabó mesterek jobblétére irányuló szabadság levelét, mely lényegében már Tamás püspök (Rozgonyi) idejében is fennállott, és kétségkivül egyidejü a városi szervezkedésre engedett földesuri kiváltságokkal, melyek Eger elestéig e vidék élénk iparát biztositották.
De az erre vonatkozó fejtegetések annak helyén kimeritően találhatók lévén, itt csak annyiban érintjük, a mennyiben a század ipari tevékenységének mérvét és terjedelmét, a mult alkotásai alapján vehetjük csak kellőleg vizsgálat tárgyául. Az Egerben és innen az egri völgyön elterjedt ipar, a régi városi kiváltság alapján, Eger elestével megszünt; és Egerben a török ipar az akkori török városi élet szükségleteihez képest fejlett ki. A török fegyver és ruházat szükséglete, kétségkivül az egri török iparosok által nyert kielégitést. Eger, Hatvan, Sirok, Szarvaskő Szolnok török őrsége, állandóan 10-1 2 ezer főre tehető. Eger városának állandó török lakossága, 880 lakó-házban, legkevesebb ugyanennyi családra tehető. Lehetett tehát a városnak 4-5000 lélekszáma, a fegyveres őrségen kivül, melylyel együtt 8000-re bizvást becsülhetjük, mely Egernek kilencz moscheájában nyeré vallásos és lelki igénye kielégitését. A többi kisebb erősségek török lakosait együtt véve, szintén tehetjük ennyire, ugy hogy Hevesmegyében a törökök lélekszámát, állandóan 20000-re becsülhetjük. E korszak folyamán Heves és K. - Szolnok megyében a török lakosság, ha túl nem haladta, de elérte a keresztény lakosok számát. Ezek egy része, és tulnyomó része volt a fegyveres őrség, a török földesurakkal, a kisebbik rész a török iparos és kereskedő nép.
Kétségkivüli, hogy a török iparosság, saját felekezete szükségletének megfelelő czikkek előállitásával foglalkozott első sorban; de a keresztény felekezetnek is szolgált ipar és kereskedelmi czikkeivel, a mint láttuk az egyes eseteknél, hogy Gyöngyös biráínak még pénzkölcsönben is kereskedelmi czikkeket adott; hogy egyes községek ajándék-kardot az egri török iparosnál készitettek; hogy föleg lábbeli müveknél, a török karmazsin, papucs és effélék igen keresettek voltak. Egervárosa levéltárában máig őrzött török vasláda tulipános küldiszitményével, a török vasmü iparát kiválóan dicséri. Az egri máig fennálló minaret remek épitési szerkezete, az oldalfalak és lépcsőzet egységes összeállitásával, a török architectura magas ismereretét örökiti meg.
V. Egervárosának városi és ipari fejlődésével egy idős Gyöngyös városának ez iránybani fejlődése is. Tehát vármegyénkben az ipar lendületes élete, egy és ugyanazon időben és alapon indult meg. Gyöngyösnek városi kiváltságát, Tamás vajda földesura 1335-ik évben engedélyezte. Valószinü az, hogy a városi szervezet kiegészitő részének, az iparos osztálynak kiváItságos levele sem késett sokáig ezután. A gyöngyösi mészáros mesterek egyleti vagy is czéhbeli szabályzatát 1498-ban, Rozgonyi István földesura hagyta jóvá elsö izben; melynek lényeges feltételei az egri szabó mesterek társulati szabályzatával egyeznek. Ezen Rozgonyí-féle kíváltság 1561. jun. 22-én Báthory Endre országbiró, mint földesur utód által iratott át, melynek eredetije a megyei levéltárban található.
"Emlékezetül adjuk a kiket illet-szól ekként az országbíró prívilegialis levele-hogy Tóth Lörincz és Bordach Bálint mészáros mesterek magok és Gyöngyös városában levő egész mészáros gyülekezet és társulat nevében és személyében előnkbe járultak, felmutatták boldog emlékü ngos Rozgonyi Istvánnak, a mi nagyanyánk Rozgonyi Katalin szülőjének, 1498-ik évben kelt kiváltságos levelét, melyet boldog emlékü szülénk Báthory Endre 1528-ban sajátkezüleg megerősített, kérve hogy azt elfogadjuk és mi is megerősitsük. A már rongyollott s részben alig olvasható levélen a következők voltak irva: először, Gyöngyös városának mészáros mesterei ökröt, tehenet, bárányt, juhot, annyit vágjanak, mennyi a város népe kielégítésére szükséges; másodszor, a mesterek szolgái, mesterekké csak akkor avattatnak, ha négy évig hüségesen szolgáltak, és a mesterek egyértelmü határozatával erre érdemesnek kimondatnak. Egyébíránt kiváló tekinteteknél fogva, négy év előtt is megtörténhetik ez. (Ennek feltételei az elrongyollás miatt itt is olvashatlanok). Ezeken kivül Gyöngyös városában hust mérni senkinek nem szabad. Sertést csak azokat vághatják, melyeket otthon neveltek és tartoznak. A ki e tilalmat áthágja, attól a vágott hust a birák elkobozni tartoznak. A mészárosmesterek pedig, a levágandó marhát, bizonyos helyen az elöljárók előtt bemutatják, kik a silány jószágot mint alkalmatlant letiltják a vágásból. Hogy minden gyanu elháritassék, a mészárszékben kiteendö a levágott marha bőre is. Halak és vadak szabadon árulhatók; de ezeket felvágva, csak a mészáros mester mérheti. Négy mészárszék, melyet őse engedett közhasználatra, tovább is evégre engedélyeztetik. Ünnepen a piaczon csak mise után engedtetik meg az árusitás."
Tehát a mészáros mesterek első czéhbeli alakulása Gyöngyösön 1495. évben Rozgonyi István akkori földesurok privilegiuma alapján történt, melyet jogutóda Báthory Endre 1561. évben megujitott.
VI. A gyöngyösi csizmadia társulat egyleti vagy czéh szabályát 1635-ik évben Ferdinand kir. által találjuk megerősitve. 2) A szabályzat ugyanazon elveken alapszik, mint az egri szabó-czéh, vagy a gyöngyösi mészáros társulaté. A társulat tagja csak kitanult mester lehet.
Legényeket csak egyenlő arányban tarthatnak a mesterek. A társulat tagjává csak négy évi szakképzés és munka után, kellő vizsgálat után vétethetik fel az illető. A ki nem tagja a társulatnak, sem tanuló inast, sem legényt nem tarthat, sem a városban és piaczán árulnia nem szabad. Ezen szabályzatot a korponai társulattól kölcsönözték a gyöngyösi csizmadia mesterek; a korponaiak a lévaiaktól, ezek az ujváriaktól és ezek 1607-ben a komáromi csizmadia társulattól.
VII. Az ipartársulatok vagyis czéhek fejlődésével időmultán, az egy edáruság mindig erőteljesebben domborodó kizárólagossága vált a közönségre veszélyessé.
A társulatok szigoru szabályaik között zárt sorokban állván szemben a fogyasztókkal, ezek az árszabásnál jóformán a társulatok kegyelmére voltak kiszolgáltatva. Az élet, a salus reipublicae kereste a felbillent mérleg egyensulya helyreállitásának módját.
A közönség képviseletének, a nemes vármegyének feladatául maradt a legfőbb felügyeleti jognál fogva ellensulyozni a káros egyeduralmi áramlatot: ezért vetette most már mérlegbe szavát az egyensuly helyreállitására, az iparos müvek értékének és árának megszabásával.
Ime ebben találjuk magyarázatát a megye közönsége által alkotott és fentebb ismertetett részletes érték és árszabályzatnak, mely az országgyülés utasitása szerint iratott körül.
Ezen árszabályzatban, mint látjuk, a megye közönsége a régi mértékeket tartotta fel.
Az ürmértéknél az egri várban használt fertály itt többé nem szerepel, a megyei ürmérték a pozsonyi szapu; vagyis a kila, az egri fertály kétszerese; mint ezt a II-ik kötet 42-ik fejezetében kimutattuk. A pozsonyi mérő 64 igazi budai itczét tartalmazott. Megemlitjük itt mindjárt azt is; hogy a végvárakban használt kassai köböl, mint ezt szintén kimutattuk már, két pozsonyi mérőnél 12 3/4 itczével volt kisebb. Használatban volt még e században a szatmári és kállói mérték, mindkettő negyedrészszel volt nagyobb a kassai köbölnél. 3)
VIII. A használatban volt különféle pénznem e században a lehető legzavartabb állapotok képét tárja fel. A külföldről érkező katonák, különféle pénznemeket hoztak forgalomba, és ez irányban a szegény nép tájékozatlansága tág tért nyitott a visszaélésekre. Az országgyülési követutasitásokból láttuk, hogy a megye az egységes pénznem megállapitását és a sok pénznem szabályozását sürgette folytonosan. Maga a vármegye egész századon át állandólag a száz denáros frtot használta adókivetéseiben és egyéb számadásaiban, akkor is, mikor vele szemben a német katonaság folytonosan a renusi frt és a különféle értékben szabott garas, poltura, krajczár pénznemben irta elő követeléseit.
Hogy az ár- és értékviszonyokat kellőleg megérthessük, tisztába kell jönnünk az akkor itt használatban levő pénznemeknek értékével. A pénzértéke megállapitására (lásd 9-ik fej. IV. pontját) e század elején az 1622. évi 77. tczikk intézkedett először ugy, hogy a forgalomba hozandó garas, három krajczár vagy négy denár értékű legyen, tehát 25 garas érjen egy magyar frtot. Az 1625. évi 39 tczikk egy arany értékét 200, egy tallérét 125 denárra szabta: Mint a megyének számadásaiból kitünik, állandóan ezen érték szerint történt itt minden elszámolás. De nem igy folyt az le az életben. A forgalomban levő pénznemek értékét időnként királyi rendeletek szabták meg, mely a megye által használt törvényes értéknek nem felelt meg. Igy, hogy mindjárt hiteles bizonyságot idézzünk:
"1674. marcz. 3-án tartott megyei közgyülésben olvastatott ő felsége leirata, hogy a Felsőmagyarországi részekben:
4 poltura 5 krajczárt vagy 10 nummát,
1 garas 2 1/2 krajczárt vagy 5 denárt
1 poltura 2 1/2 denárt ér."
A megye felirt ezen intézkedés ellen, hogy nagy kár származik ebből a népre, mert két poltura helyett rendesen hármat, és négy helyett hatot követel a török. A régi pénzérték visszaállitását sürgeti.
1678-ban (lásd 19. fej. 5. p. alatt) ismét érkezett a megyéhez rendelet, hogy a német katonaság részére egy köböl buzát egy rénusi frtért tartozik szállitani, és e rénusi frt éntéke 20 garas.
Most már tisztába jöhettünk a fentebb jelzett pénznemek és a megye által használt törvényes száz denáros magyar frt között levő különbözettel. A megye az idézett törvény szerint, egy garast 4 denárban vagy 3 krajczárban számitott, és egy magyar frtban ekként 25 garast vett állandólag. Az 1674-iki királyi rendelet egy garas értékét 5 denárra szabta, és ekként 20 garast limitált egy magyar frtban. Az 1678-iki rendeletben ennyire szabta a rénusi frt értékét is. 4) Természetesen ezen sujtó intézkedés, mely a tényleg kisebb értékü rénusi frtot a magyar frthoz emelte, illetőleg a garas értékének törvénytelen emelésével, a magyar frt értékét leszállitani törekedett, mind a rénusi frttal fizetett idegen katonaság érdekében történt, mely külföldről e pénznemet hozta magával. A pénznemek értékének ekként történt limitatiója a közéletben nem fogadtatott el, nem fogadta el a török sem a néptől tartozásainak e szerinti lerovását; - de az idegen katonaságtól kénytelen volt elfogadni egy garast 5 denárnak, 20 garast, vagy is egy renusi frtot, egy magyar frtnak. Minden garason egy denárt, egy renusi frton 20 denárt vesztett a szegény nép, vesztett a vármegye, az idegen katonaságnak kiszolgálni kötelezett termény áránál. Hogy példát lássunk, az 1671. évi máj. 8-án tartott megyei közgyülésen 5) a szepesi kamara által kivetett természetbeli szolgáltatás tárgyaltatván, következő számadást találunk. A megye szállitandó volt: 1120 köböl buzát, köblét 1 renusi frtért, ez tesz, 1120 renusi frtot, vagyis magyar értékben 1344 frtot. Természetesen, egy magyar frt 20 denárral ért többet a renusi frtnál, tehát csak ezen tételnél 224 frt külömbözet esett az idegen katonák javára, a megyének pedig kárára. Ugyanakkor sört tartozott szállitani a megye, a miért fizettek 1050 ren. frtot, mely 1260 magyar frt értékű volt; ismét frtonként 20 denár volt a külömbözet, mert a katonaság a magyar frtot is 20 garasban számitotta, lévén limitalva egy garas 5 denár értékünek, a törvény ellen. Ekként látjuk e század folyamán a pénzérték törvényellenes szabályozásával, a megyei számadásokban rendszeren feltüntetve a külömbözetet.
Ekként most már törvényes pénzértéknek a száz denáros magyar frtot véve, a mai osztrák értékü frthoz általunk már megállapitott absolut értékét (II. k. 411. 1.) tovább is fentartva, vagy is hogy egy száz denáros frt mai 2 frt 50 krnak felel meg: a 17-ik század árviszonyát a következőkben állapithatjuk meg.
Mint történelmi elbeszélésünk folyamán, a tized rovások ismertetésénél előadtuk: 1598-ban egy kassai köböl buzát 1 frt 90 denárért vásároltak, 1606-ban egy bárány ára 57 denár volt. A század közepéig, egyes czikkek árára vonatkozó feljegyzést nem találtunk. 1657-ben Dely szolgabiró 44 darab ökröt 366 frtért, 6 darabot 48, 11 dbot 82, 3 dbot 23, 1 dbot 7 frtért, 12 tehenet 100 frtért vásárolt. Igy egy darab ökör árát átlag 8 frtra tehetjük. 1671-ben egy mázsa hust 3 frtra szabtak a katonai élelmezésnél. A fentebb ismertetett megyei árszabály 1559-ben a tehénhus fontját 2 1/2 denárra, juh és bornyuhusét ugyanannyira, a nyers szalonna fontját 3 1/2, füstöltét 8 denárra határozta. 1660-ban egy kassai köböl buza 1 frtra volt limitálva, mikor a megyei előterjesztés szerint 2 frt volt a buza ára. Vámosi alispán azon időben 225 pozsonyi kila buzát 225 frtért adott el. A zab ára kassai köblével 90 denár volt. Egy juh 1 frt 40 denáron kelt. Az 1661. évi kassai tanácskozmány egy kassai köböl buza árát 1 frt 80, kétszeresét 1 frt 50, gabonáét 1 frt 25 denárra szabta.
1682-ben Gyöngyösön egy kila buza 1 frt 50 d. egy köböl 3 frt volt. (Lásd 41. fej.)
Egervára visszavételéig a buza árának átlagát a századon át pozsonyi mérőnként 1 frtra vehetjük, mely is mai értékünk szerint 2 frt 50 krnak felel meg.
A bor ára, a század folyamán, tetemesen emelkedett a mult századbeli árakhoz képest. 1672. febr. 10-én Poroszlóra Czeglédről hozatolt bort az előljáróság, és mérette a falu korcsmáján 9 denárért itczéjét. Egy hordót már elmértek, és kitünt hogy ily ár mellett nem jön be a kiadott összeg. A biró felemelni akarta a bor árát, a falu nem engedte. A czeglédiek a birón vették meg a vételi árt, a ki most a megyénél panaszolta be a községet, hogy az általa fizetett többletet elégitse ki. Gyöngyösön 1682-ben egy köböl bor ára, 1 frt volt. (Lásd a 41. fejezetben.) Az a kérdés most, hogy e köböl a régi 8 pintes, 16 itczés gyöngyösi köböl volt-e? mert ezen esetben egy itcze mintegy 6 denár lett volna. 6)
Most már a mértéket és árat a mai mértékhez és árhoz számitva igy fogjuk találni, hogy 64 budai itczét tartalmazó pozsonyi mérő 62 liternek felelvén meg, egy literre esik 3 3/4 kr. vagy is száz literre 3 frt 75 kr. Ha a mai buza árát hectoliterként 7 frt 50 krra vesszük, az arány lesz:
a 17. században 100 liter buza 3 frt. 75 kr. 1890-ben 7 frt. 50 kr.
Ha most már a mult század árviszonyát tekintjük meg (II. k. 417. l.) látni fogjuk hogy:
Dobó 2 1/2 kr. Verancz 3 3/4 kr. Rákóczy 5 1/2 kr. a 17-ik században 3 3/4 kr. volt.
Ime a 17-ik században a buza ára kisebb, mint a 16-ik században az 1590-es években, midőn Rákóczy Ferencz volt várkapitány számadásában mai értékben 5 frtnál is magasabban áll a buza jegyezve, vagy is akkori érték szerint 2 ft 50 denár. Itt reá kell mutatnunk azon időbeli terméketlen inséges pár évre, melyről annak helyén már megemlékeztünk. Hogy ezen inséges állapot okozta részben az akkori rendkivüli magas árt, mely hogy nem maradt állandó, mutatja az 1698. évi tizedlajstrom, melyben a buza kassai köble már 1 ft 90 denárral van jegyezve, mely körülbelől a 3 frt 70 kros árnak felel meg. Tehát a Rákóczy időbeli magas ár időleges és muló bajokon alapulván, ezek megszüntével, az általános viszonyok szinvonalára szállott álá. Figyelemre méltó különben az, hogy Hevesvármegyében a buzának 17-ik századbeli ármagassága, a 16. század második felének közepétől, Verancz korától veszi kezdetét. Ezen buzaár volt uralkodó az 1560-as évektől, és időleges magasabb és alacsonyabb hullámzással tartotta magát a 17-ik századon át. A hivatalos limitált ár volt 1563-ban (a Miksaféle árszabály szerint, II. k. 413. l.)
kassai köböl buza 60 kétszeres 45 kassai köböl zab 25 1671. évben a limitált ár: kassai köböl buza 1 zab 1/2
vagyis a renusi frtot ezen időbeli érték szerint véve 80, denárnak 1671-ben a buzának köble hivatalos árban 80, zabé 40 denár volt: Ez azonban- mint már többször érintettük-piaczi árnak nem tekinthetö. Nagy emelkedést tapasztalunk a hus áránál, egyáltalában a szarvasmarha-félénél, melynek értéke kétszeresre ment fel a 17-ik században. Mig a szarvasmarha ára a 16-ík század vége felé is 3-4 frtra ment darabonként, a 17-ik század közepén, mint fentebb ismertettük, átlag 8 frt volt az ökör ára. Nagy ára volt különösen a juhnak, melynek husa fontonként a tehénhussal egyenlő árban szabatott meg. Az ökör 8 frtos ára, mai értékben 20 frtnak felel meg. A sertés-árban, tekintve hogy a szalonna fontja 3 1/2 denárra límitáltatott, az ismertetett megyei árszabály szerint, még az 1568-iki Miksa-féle árszabás 4 denárban állapitotta meg; ehhez képest emelkedést nem, sőt apadást találunk. Ugy látszik a sertés-tenyésztés a 17-ik században gyarapodott. A sertés-árának apadása a juh-árának emelkedése mellett talán onnan is magyarázható, hogy a törökök kevésbé fogyasztották a sertést, és tulnyomólag juh-hussal táplálkoztak. Az ökör árának ez időbeli magasságához hozzájárult bőre értékének emelkedése is, mely darabonként 2 frtra limitáltatott. A 17-ik század harczias állapota növelte a bőrbeli czikkek szükségletét.
Az érték- és áremelkedésnek természetes következménye volt már a mult században, hogy különösen a honvédelemre hivatott tényezők dijazása, szintén emelkedett. A mult századbeli katonai dijak, a lovasé 3 ftról ötre, a gyalogé 2 frtról háromra emeltetett fel az 1596. évi 20. tczikk által. Ezen időt megelőző inséges évek magas buza ára, - mint azokról már megemlékeztünk, hogy egy kassai köböl 2 frt 50-80 denár volt, - nyomos ok lehetett az országgyülés előtt, a dijak ekkora felemelésére. Valamint azonban a buza-ár nem tartotta magát állandóan azon magasságon, mert az 1 frt 90 krra szállott le már 1598-ban; ugy a katonai dij is leszállitatott 1609-ben a lovas részére 3 frt 50 denárra, a gyalogosnak 2 frtra havonként. Az 1638-ík év folyamán azonban már 4 ftra emeltetett egy lovas havi dija. Tekintve azonban a pénz relativ értékének ez időszerinti apadását, mely vásárlói képességét tetemesen csökkentette: tekintve különösen a hus árának emelkedését, ugy hogy a mai értéhez mérve a forint vásárlói képessége ötszörösnél többnek nem állitható, tehát a lovasnak adott 3 ft 50 denár, mai vásárlói értékkel mintegy 17 frtnak, a 4 frt 20 frtnak, a gyalogos két frtja 10 frtnak becsülhető: a dijazások e mértéke, a 17-ik századbeli viszonyoknak megfelelő nem volt. De nem is maradt ezen dij állandó. 1679. nov. 15-én felvett megyei jegyzőkönyv szerint 6 hajdu fogadtatott fel Füleken, évi 24 frt pénz és 12 kila buza-illetménynyel, a mi, a buza árát köblönként 2 frtra téve, tulajdonképen havi 3 frt dijnak felel meg.
1) Eredetije Hevesmegye levéltárábn.
2) Másolata Hevesmegye ltárában található.
3) Megyei ltárban. 1680. évsz. a.
4) A rénusi frt a mult században 75 denár értékü volt.
5) Lásd ugyanazon évi jegyzőkönyvet, s a 15. fej. 1. pontját.
6) Lásd azon évi megyei jegyzőknyvet. Ugyanazon megyei jegyzőkönyv szerint 1677. april 28 án Dekány Ferencz, Domonkosi Mihály szurdok-püspöki plebánostól 22 1/2 urna bort vett, és kifizetett ezért 90 frtot körmöczi pénzben. Tehát egy urna 4 frt lett votna. Ez időben használatban volt urna milyensége ismeretlen előttünk.