HARMADIK FEJEZET.
I. A vármegyei jurisdictio viaszaállitása Egervárosa felett: Heves és Borsodmegyék igénye. A hadi adó kiváltságos kezelése a város által. II. A városra 8 porta állapitatik meg, és ekképen vettetik ki hadi adója. A városra eső hadi adó részletes kivetési módja a lakosok között. A város lélekszáma és gazdasági viszonya a 18-ik századig. III. Eger közmüvelődése és iskolák megállapítása. IV. Nógrádmegye pöre Hatvan hová tartozandósága felett.
I. Egervárosának kiváltságos királyi városi állása a már ismertetett 1694. évi aug. 14-iki királyi rendelettel megszüntettetvén, és ennek folytán megkötött egyezménynyel, városi birtokállománya az egri püspök és káptalan földesuri jog hatálya alá helyeztetvén, a vármegyének jurisdictiója is nyilvánvalóvá lett; és most már nem csak Heves, de Borsodvármegye is követelte illetékessége jogi következményeinek gyakorlását. Egernek vizentuli része, mint tudjuk; Borsodmegyéhez tartozott a török idő előtt. Borsodmegye is kivetette tehát a város ezen részére a hadi és egyéb megyei adót. Hevesmegye ez ellen óvást emelt, és a nádorhoz irt fel, hogy tegyen igazságot a vitás ügyben. A város közönsége pedig a királyhoz fordult, hogy ekképen két oldalról is zaklatva, el kell majd pusztulnia. Már 1696. okt. 3-án kelt királyi rendeletben kimondatott, hogy a város, letelvén a hét kiváltságos esztendő, hadi adóját a budai hadbiztosságnál fizesse le, a mi ekképen teljesittetett is. 1698. jul. 3-án ujabb királyi leiratban hagyatott meg, 1) hogy a vármegye Egervárosát ne vonja a saját adóterűletéhez, Egervárosa kezelje maga adóit, és e viszonynak, ugy Borsodmegyével fennálló vitás ügyének rendezésére egy királyi biztos küldetik majd le.
II. Ekként a város, mint külön adózó terület, a budai igazgatóság alatt, a vármegyére eső adóösszegből, külön kiszámitott portamennyisége szerint rovatott meg. Eger részére az 1696. évi porta összeirásnál 8 porta számoltatott, mely után az 1699. évben 4826 frt. adó vettetett ki, tehát portánként 600 frt. A város ezen adó részletes kivetésénél nem a vármegyei dika-rendszert használta, hanem összeiratván az összes adózó gazdaság, egy főre 3 frt 25 kr. a kézmüvesre azonfelül 3 frt. 25 kr. a tulajdonában levö buza kilájára 20, zabra, árpára 13, bor urnájára 20, juhra 20, méhköpüre 10 kr., lóra és ökörre egyenként 2 frt 24 kr. tehénre 1 frt. 10, borjura 34, sertésre 20 kr. vettetett ki. 1699-ben összeiratott gazda 542, 322 házban. Ehhez még 90 zsellér járul. Kézműves volt 120. Adó alá összeiratott 1931 urna bor, 330 ló, 305 ökör, 809 tehén, 233 juh, 234 méhköpü 283 sertés, 6131 kila buza, 1510 árpa, 544 kila kukoricza. A kereskedők pénzbeli értéke 3812 frtra ment. Ezzel a város népessége és vagyoni állapota egészen feltüntetve nincs. Az 542 adózó gazdán és 90 zselléren kivül voltak még adómentesek is, tudniillik a nemesek és papok, kiknek száma egy későbbi összeirás szerint mintegy 80-ra ment összesen. A lakosok lélekszáma ez időben tehát mintegy 712 család után negyedfél ezerre tehető. Az itt levő katonai egyénekkel feltétlenül 6 ezer lélekszámot vehetünk fel. Feltünő kétségkivül Egervárosának e gyors és nagymértékben való szaporodása. A hét éves kiváltságos állás sok települőt vonzott ide. Nagy előnye volt az is, hogy a város maga az ostrom idejében nem romboltatott le, és az elvonuló törökök rendszeresen épitett lakóházakat hagytak hátra, és igy a házépités terhe nem állotta utját a telepedésnek. Ez a körülmény és az, hogy falai között állandólag nagyobb számu katonaság szállásolt, mely már maga is élénk forgalmat idézett elő, a gyors szaporodásnak kedvező talaját csak növelte. E tekintetben ekkor Eger tulhaladta, Budát és Pestet is, a mi kitünik onnan, hogy a budai adókezelőségnek kimutatása szerint 1701-ben mig Egerre 4619 frt adó rovatott, Budára 3940, Pestre csak 1979 frt esett. Ugyanakkor Hevesmegye összes adója 43398 frt volt.
III. Mint a fentebbi népességi kimutatásból látjuk, az 1690-es években már mintegy 180 kézmüves volt Egerben, a mi az iparos élet erőteljes fejlődésének bizonyitéka.
A közmüvelődés és a vallásos élet előmozditására nagyban közreműködött az egyes szerzetesek letelepedése s ügybuzgalma. A serviták, minoriták, és franciskánusok majdnem egy időben jelentek itt meg, s mai zárdáik helyén volt török moscheákat foglalták el tartózkodási helyül, mint ezt fentebb láttuk a házak ismertetésénél.
A régi város templomai közül a szent Mihály városi templom, a mai székesegyház helyén mint török moschea használtatott, és épségben fenmaradván, kellő átalakitás és javitás után, városi templomul rendeztetett be ismét, melynek első lelkésze Nagy János, Kövesdről költözött Egerbe. Az iskolák alapitása Egerben a jezsuiták munkája volt.
Eger átvétele alkalmával-mint tudjuk-a bevonuló királyi sereggel két jezsuita is jött a városba, kik is a rend részére, nyomban megnyerték azon török moscheát, mely a mai cisterciek temploma helyén állott. A letelepedett jezsuitáknak első gondja volt, hogy a. moscheát isteni tiszteletre és tanitásra alkalmassá tegyék. 1688. tavaszán Fenessy püspök Egerbe érkezvén, a jezsuitáknak 300 aranyat, negyven urna bort és 20 kila buzát ajándékozott, hogy czéljokban támogassa. 1689-ben már meg is nyitották a templomot, hol magyar és német nyelven prédikáltak, és az iskolát is, hol a várörség és települő lakosság gyermekei oktatását megkezdették. 1691-ben összesen 200 növendékök volt. Az irni-olvasni tanulókon kivül 21 minimista, 16 parvista és 12 gymnazistát jegyez fel naplójuk. 2) Tehát nyomban megkezdették a gymnazialis oktatást 4 osztálylyal.
E közben a szerzet állandó jövedelmi forrásról is gondoskodott, és a kamara kedvezéséből elfoglalták Aranyos és Nyárad falvakat, mely foglalás több peres kérdést élesztett fel, melyek azonban a szerzet tényleges birtoklásását nem szüntették meg.
A rendtagok száma évről-évre gyarapodott a szükséghez képest, miután iskoláik növendékei is szaporodtak, ugy hogy a 90-es évek végén már négyszázfelé járt az évi iskolások száma. Kezdetben, mint a fentebbi osztályozásból látjuk, az elemi oktatáson felül, négy gymnaziális osztályba sorozták a növendékeket, de fokozatosan hat osztálylyá fejlesztették, hogy képessé tegyék a növendékeket egyházi pályára is előkészithetni.
Az iskola fejlődésének ezen első állapotában észleljük az akkori jezsuita iskolai képzés azon nevezetes részét, mely a növendékek nyilvános vizsgáiban és szini-előadásaiban nyilvánul. 1694-ben a sintaxista növendékek két szindarabot adtak elő, az egyik: "Bacchi Laurea" czimű volt, melyben a részegséget gunyolták. A másik "Combaja zsarnoksága és öt mártir küzdelme a keresztény vallásért." A szini-előadások morális és jellemképző feladata az iskolai képzés fontos tényezőjének látszik ezen oktatási rendszerben. Mint későbben látni fogjuk, a szini-elöadások tovább is nevezetes szerepet játszottak az egri gymnaziális iskolákban.
IV. Hevesvármegyének 1689. évben érdekes pere támadt még Nógrádvármegyével Hatvan város hova-tartozandósága felett. Ezen év okt. 29-én tartott közgyülésben mutattatott be Nógrádmegye megkeresése, melyben az adatott elő, hogy Hatvan város oda tartozik, miután a két megyét a Zagyva választja el, de a Zagyvát a törökök régi árkából elvezették, és igy mesterségesen forditatott Hatvan a Zagyva folyón innen. Hatvan a váczi egyházmegyéhez is tartozik, hova tartozik egész Nógrádmegye is. E végből Nógrádmegye lépéseket is tett már a nádor előtt. Kiválóan érdekes ez ügyben Széchenyi György akkori esztergomi érseknek a megyéhez irt levele is, ki ugy látszik, Nógrádmegye megkeresésére vetette rnagát közbe, melyben szó szerint ekképen érvel Nógrádmegye mellett: "Hatvan nem Hevesvármegyéhez való, soha sem volt az, már kilenczven esztendős ember vagyok Ist. által, soha sem hallottam, nem érzem, nem tudom, hogy senki is Heves vármegyéhez tartoztam, hanem Nógrádvármegyéhez. Széchenben és Gyöngyösben nevekettem föl, tudom jól emliteni, hogy a török hogy erősiti Hatvant, azt a részt elfogta, a Zagyva vizet reá vette, hogy folyásából kivehesse, a mint ki is vette. Ne fáradgyon kmetek abba, hogy oda vigye, mert nem hiszem Ist. által nem engedem én se más se. Ő felsége a mi az előtt volt abba hadgya, Isten láttya, csak hallom is kentek szándékát megbotránkozom benne, Isten tartsa kmteket sokáig. Datum Pozsony l. oct. a. 1689. 3) Nógrádmegye Koháry Istvánt küldötte ki, hogy Hevesmegyével elintézze ez ügyet. A megye visszautasitotta a kivánságot és óvást emelt, hogy Nógrádmegye Hatvan igazgatását magához ragadni megkisérelje. Felirat intéztetett ő felségéhez, hogy bizottságot küldjön ki, mely előtt Nógrádmegye követelésének jogtalanságát beigazolni fogja. Természetesen Nógrádmegye ez ügyben inditott lépései sikertelenek maradtak, daczára az öreg Széchenyi György érsek téves tanuvallomásának, miután, mint eddigi munkánk adataiból is kétségtelen, hogy Hatvan város állandólag Hevesvármegye területéhez tartozott.
1) Gorove Eger tört. 218. lapon.
2) Lásd mindezekre az egri érseki ltárban levö már idézett jezsuita naplót.
3) Hevesmegye ltárában 1689. sz. a.