NEGYEDIK FEJEZET.
I. A vármegye visszatelepitésének nehéz munkája, az aldunai harczok folytán. Buttler János egri várparancsnok. II. Az aldunai havasokhoz vonuló katonaság hadi sarczolása és visszaélése a vármegyében és ezen visszaélés ügyében összehivott kassai tanácskozmány. Aspermont gróf katonai utasitása a visszaélések fékezésére. III. A vármegye tényleges állapota Eger visszavétele után. IV. A megyei főbiztosi tisztség szervezése, a hadi szolgálmányok kezelésére. A teherviselés megosztásának életbeléptetése tehetőség szerint, a megye kebelében porták helyett, vagy is átmenet a telek adózástól a jövedelmi adózáshoz 1692. évben. V. A tehetőség, vagyis a jövedelmi adórendszerének előirása. VI. Ezen adózási rendszer tényleges eredménye. VII. A megye jobbágyállományának gazdasági és népesedési állapota 1693-ban. VIII. A nemesi birtokállomány összeirása, tehetőség szerint.
I. A vármegye Egervára visszavételével teljesen megszabadult ugyan a török uralom és befolyás alól, és immár a hódoltság sulyos igájától menten láthatott volna lakosságának visszatelepitéséhez; de az aldunai táborozás ugyanott, az állandó török-magyar háboru, ennek folytán az idegen katonaság tódulása az országba, annak élelmezése, elszállásolása, az ugy is néptelen szegény vidéken lényegében fentartotta népesedési és gazdasági fejlödésének további akadályát, mely a sulyos terhek és a katonai féktelenség alakjában eddig is megsemmisitö hatást gyakorolt.
Eger és Szolnok várai még ez időben, daczára a törökök elvonulásának, strategiailag szükségeseknek itéltettek. Egervárának parancsnokául báró Buttler János küldetett ide, ki is 1688. jun. 1-én foglalta el helyét, mint erről a megye közönségét ő maga értesité. 1)
Szolnok várának kapitánya Bertóty István volt, ki követeléseivel és sarczolásaival kegyetlenül üldözte főleg Gyöngyös városát és vidékét. A megye közmunkája most már főleg Eger és részben Szolnok várához rendeltetett. Hatvan, Szarvaskő, Sirok, Cserép várak további fentartása ugy látszik már ez időben elejtetett, mert erre vonatkozó intézkedésnek semmi nyoma.
A lefolyt Tököly-féle felkelésnek hivei mutatkoztak még a megye területén ez időben is azon bujdosó csapatok alakjában, melyek elhelyezést nem nyerve, vagy jobb időket várva, talán ez időben Tököly felhivásai által is buzditva, fegyveresen járva-kelve, élelmezésök erőszakolásával csak öregbiték a népnek ugy is nagy nyomorát. Buttler egri várpararacsnok, ugy a kassai és budai parancsnokok megkeresései egyformán sürgették a megyét, hogy ezen kóborló csapatok összefogására segédkezet nyujtson.
Ily állapotban a visszatelepedés munkája csak lassan haladhatott, a katonai élelmezés és ellátás óriás terhe ellensulyozta a fejlődés gyorsabb menetét, sok irányban többször megakasztotta azt.
II. A vármegye minden kinálkozó alkalmat megragadott, hogy kifejezést adjon az átvonuló katonaság által ejtett sulyos sérelmek felett, és sürgette a megfelelő orvoslást.
A sok panasz folytán, gróf Aspermont Ferdinand, Felső-Magyarország főkapitánya 1689. jul. 31-ére Kassára hivta össze a 13 vármegyét, hogy követeik utján terjesszék elő sérelmeiket és kivánataikat.
Heves- és K. - Szolnokmegyék azon év jun. 25-én tartott közgyülésében, hiteles tanuvallomások bizonyitása mellett, ekként foglaltatta pontokba a sérelmeket, melyek az irtóztató katonai elbánás ritka példáit tüntetik fel, az országnak a török hódoltság alóli felszabadulása idejében. 2)
"1684-ben Duklas Gácsvára biztosa, a kivetett katona-portiók behajtása felől 20 gyöngyösi nemest és előkelő polgárt magához idézett, ezeket rögtön letartóztatta, börtönre, a török foglyok és bünténynyel terhelt rabok közé záratta és még 3000 frt. le nem tétetett érettök, ki sem bocsátotta. Mersi tábornok 1685-86-ban Szolnok felé táborozva, nem tekintve, hogy a török is pusztit, hogy a kóborló felkelő csapatok mindent elrabolnak; nem tekintve, hogy képtelenek már az emberek a fizetésre, Gyöngyösön és Pathán, 4500 frtot zsarolt ki. A lakosok nem állhatva a katonai zsaroltatásokat, falvaikból családjaikkal együtt elmenekültek a hegyekbe, erdők közé húzódtak, gyökerekkel, fák magjaival táplálkoztak, boldogok voltak, kik elhullott állatok husával elégitheték ki éhségöket. A hegyek közé menekült családok százai vesztek el éhségökben. Igy csak Gyöngyös és Patán maradtak még meg egyesek, kik most egész megye terhét kényszerültek viselni. Mersi tábornok és Heissler Gyöngyösre háromszoros végrehajtást küldött, az otthon maradottak csekély élelmöket témplomokba, pinczékbe rejtve, szerte futottak. A katonák ezt sejtve, feltörték a templomokat s lovakkal jártak benne, a pinczéket feldulták és igy fosztották ki elrejtett élelmi szereikből a szerencsétleneket. A papokat és dekánokat, kik a templom megszentesitése ellen felszólaltak, lovaik farkához kötözték, ekként mértföldekre hurczolták, a barátokat Gyöngyösön zárdáikban ütötték-verték félholtra. A szolnoki táborozás idejében az emlitett két német tábornok még 145 ökröt, 800 kila buzát, 60 kila zabot zsarolt ki a gyöngyösieken. Majd a hatvani táborozás alkalmával 1300 portio kenyeret, 80 urna bort és több mint ezer frtot rabolt el tőlök. Két évben 1686-1687-ben 15000 frtot, 1688-ban 12250 frtot kellett Rhensing budai katonai biztosnak kifizetni a megyéből. Ezen budai biztos Gyöngyösön 1026 frtot és 100 urna bort szedett be. A Belgrád felé toborozó sereg részére 926 urna bort kelle ez évben szállitani, melyért eleinte megfelelő ár igértetett, később különféle követelések czimén megtagadtatott. 1688-ban gróf Seran tábornok Gyöngyös-Püspökire szállott katonaságával, az asztagokban levő buzát kicsépeltette, elvitette, katonái lovát ott abrakoltatta a helyszinén, a nyomtatás alatt. 1689. év elején gróf Stroke tábornok 300 emberével Gyöngyösre szálva, öt napig itt időzött, a lakosok házaiban, 2-3 tál ételt egy itcze borral parancsolt minden legénynek, vacsorára hasonlóképen, a tábornok maga kisérőivel gazdagon megvendégeltette magát, ugy hogy elvonulások alkalmával lerészegedve, csirkét-ludat összefogdosva távoztak oly dobzódással, hogy egy ház fel is gyult utánok.
Eger ostroma idejében a községekben szerte barangoló katonák még a templomokat is feltörték és értékesebb tárgyaikat elrabolták."
A felvidéki vármegyék, fent jelölt kassai tanácskozmányán a vérlázitó esetek és istentelen tények tolmácsolása mellett azzal bizattak meg a Kassára menő követek, Horváth György alispán és Almássy János főszolgabiró, hogy eszközöljék ki mindezek orvoslását, és hogy szünjenek meg katonai brutalitásokkal tovább marczangolni a népet, hogy visszatelepedhessék és békés foglalkozását folytathassa.
A kassai tanácskozmánynak, hol a felvidéki vármegyék sérelmei előterjesztettek, az az eredménye lett, hogy gróf Aspermont Ferdinand felvidéki főkapitány 3) aug. 6-án a városok, erősségek és városok parancsnokai részére külön utasitást adott ki a katonai elhelyezések élelmezés és általában a polgári elemmel leendő közlekedés miként teljesitésére. Ezen "ordónak" czimzett utasitás bekezdésében ekként szól: "Miután ő felsége akaratából és rendeletéből.folyólag Magyarország ő felségének más országai és örökös tartományai módjára kormányzandó és igy védelmezendő és ellátandó, - és miután a nemes vármegyék és városok által a parancsnokló urak ellen számtalan és alig elbeszélhető panaszok terjersztettek elő, hogy jövőben mindezek megszünjenek, a parancsnokok a következő utasitás pontjaihoz fognak eljárásokban alkalmazkodni." Erre mintegy 22 pontban foglalva adatik elő a katonai élelmezés, elszállásolás, életmód, társadalmi érintkezés és egyéb a katona és polgár között felmerülő viszony szabályozását czélzó katonai rend. Kiterjed ez részleteiben mindenre: hogy a katona tisztességesen bánjék a lakosokkal, jó egyetértésben legyen velök, a nemesség és polgárság jogait tiszteletben tartsa, ovakodjék az erőszakoskodástól minden irányban, a katonai végrehajtó erőt a megyék és városok csak a főgenerálistól kérhetik, előfogat csak a megyék utján követelhető, a végházakban az áru szabadsága biztosittatik, a várparancsnokoknak tilalmaztatik, hogy borral, marhával kereskedjenek, semmiféle birósági ügybe ne avatkozzanak stb. Legérdekesebb része ezen rendszabálynak az uzsoráskodás elleni intézkedés. Ugy látszik a végvárakban, ugy a katonák, mint polgárok között, ezen üzlet romboló hatását éreztette. "A hitelezők nem elégszenek meg 10-20-30 száztólival, százra százat, sőt többet is zsarolnak ki." Az ország törvényeivel sujtandók a kegyetlenek. Elégedjenek meg az illető törvényes kamattal.
Azon időszak tehát, mely Buda bevétele után a török uralom végét jelzi Magyarországban, a legrombolóbb korszakhoz számolandó. Igy áll ez Heves és K. - Szolnok vármegyék viszonyait tekintve, főleg Eger ostroma és megvételének ideje körül. A fentebb közlött megyei előterjesztésből a helyzetnek valóban gyászos képe tükröződik le.
III. Hogy más megvilágositásban is lássuk a kettős megyék állapotát nyomban Eger visszavétele után, ime itt közöljük Karaffa akkori felvidéki főkapitány utasitására a szolnoki és budai hadbiztosságnak a megyére 1689. év márcz. 13-án kivetett 15430 frt. hadi adó mikénti felosztását. Ez összeg a következőképen osztatott fel a következő községek között:
Gyöngyösre Sz. - Domonkosra Tarjánra Leleszre Oroszira Sz. - Erzsébetre Pétervásárára Solymosra Sárra Szajlára Pathára Ballára Szücsire Derecskére Fancsalra Bodonyra Ecsédre Parádra Csányra Tarra N. - Rédére Pásztóra Hatvanra Apczra Maklárra Domoszlóra Bocsra. Visontára Csehire Aranyosra Bekölczére Mikófalvára Az egriekre Szucsra Bátorra Sirokiakra Várasszóra
Ezen kivetésből látjuk, hogy ez idő szerint, 1689-ben csak 37 községből voltak képesek adót szedni, a többi elpusztult volt. Főleg a Tiszamelléki községek váltak néptelenekké. Ugy látszik, a felvidéki mátrabeli községek maradtak mentve a pusztulástól, ugy hogy például az igénytelen Aranyos község, a Mátra legsivárabb pontján 695 frt. fizetésre köteleztetett. Valószinü, hogy a Tiszamelléki falvakból a hegyekbe vonták meg magukat az emberek, és itt érte őket a katonai végrehajtás a kivetett sarcz fizetésére. Itt látjuk azt is, hogy Egervárosára már ez évben 800 frt. hadi adó rovatott, melynek fizetését azonban a város, mint azt fentebb ismertettük, megtagadta.
A vármegye ezen 1689. évi okt. 10-én, saját szükségletei fedezésére 2710 frt. adó kivetését határozta el, hogy a mult években felvett kölcsöneit kötelessége szerint fizethesse. A fizetési teher nagy részben most is ugyanazon 37 községre szállott. Kimondatott azonban, hogyha pénzben nem képesek a reájok eső részt kielégiteni a községek, terményben is elfogadhatják a szolgabirók a fizetést: egy kila buzát 1 frt. 10, árpát 60, zabot 30 denárbán számolva.
Hogy a vármegye saját szükségletei fedezésére kivetett adójának pótlására az egyesektől terményben is kész volt átvenni az illetéket, mutatja a népségnek sulyos anyagi helyzetét és pénztelen voltát, melyre a kérlelhetlen hadi terhek kiosztásánál tekintet nem volt. Igy 1690-ben 16945 frt hadi adó vettetett ki a megyére a budai hadbiztosság által. Ezenfelül a szakadatlanul átvonuló katonaság elszállásolási terhe nyomta vállait.
IV. A vármegye ezen 1690-ik évben, hogy a községeket és a népet e terhek egyenletes viselésében támogassa, miután a szolgabirók képtelenek voltak a sokféle szolgáltatási teendőknek megfelelni, megyei főbiztosi tisztséget szervezett a katonai elszállásolások, természetbeli szolgáltatások és egyéb hadi adók kezelésére. Ilyen föbiztossá választatott ez évben Almássy János, és melléje albiztosokul Szabó György és Majtényi György választattak. 1692. márcz. 6-án tartott közgyülésen Laczkovicz István választatott főbiztosul; és ez időtől ezen uj tisztség hosszu éveken át kiegészitő részét képezte a megyei magistratusnak.
A katonai terhek kezelésére szervezett ezen uj tisztség mellett, a terhek egyenletes viselésének kérdése is foglalkoztatta ekkor a megyei rendeket. Mint láttuk, a megyebeli községek legnagyobb része elpusztult volt. Az uj telepedéssel a régi birtokviszonyok teljesen megváltoztak. A jobbágytelkek már régebben is nagy alakuláson mentek keresztül. Most ez átalakulás méginkább előtérbe lépett. A telkek nemcsak megaprózódtak, hanem a művelési ágak szerint is módosultak. Erdők irtattak, mezők, rétek felszántattak, kertek, szőlők telepittettek; egyszóval, a régi telekrendszer, mely a portai adózásnak alapját képezte, jóformán megszünt. A porta szerinti adózás, a telkeken nyugodott, melyek ez időszerint elvesztették régi méretöket; egyes termények belterjes művelése, a jövedelmezőségnek telkek szerinti becslését és e szerinti mérlegelését illusoriussá tette; a vármegye tehát, a terhek egyenlősitése szép eszméjét érvényesitendő, a régi portai összeirásoknak különben is elavult rendszerét, a telkek szerinti adóztatást többé fenn nem tarthatá, hanem az uj település által életbe lépett uj gazdasági rendszerből folyólag, a terhek viselését a tehetőség szerint kivánta arányositani, vagy is a tényleges fizetési képesség szerinti adófelosztásban kerestetett az egyenlő teherviselésnek igazságos kulcsa. Ez volt az átmenet kezdete, a telek vagy is porta adózástól a jövedelmi adózáshoz, melynek kivitelére 1692. év aug. 25-én a vármegye Gyöngyösön tartott közgyülésében következő határozatot hozta:
"miután az idők mostohasága folytán a megyében még most is sok üres pusztaság látható, más helyek népesedni kezdenek: hogy ezen megyének lakosai által viselendő terhek arányosan feloszthatók legyenek, utasitatnak a szolgabirák, hogy járásaik községei és városaiban a lakosokat fejenként tehetőségök szerint irják össze, hogy a kivetési rovások ehhez képest alakitassanak."
Ime a vármegye maga belátta, hogy a lefolyt idők alapjában felforgatták a régi birtokviszonyokat, és az ezeken alapuló portai adózás rendszerét; elrendelte tehát a lakosok fejenkénti és vagyon szerinti összeirását, hogy annak alapján, vagy is a tehetőséghez képest eszközöltessék az adóbeli szolgáltatások felosztása.
1694-ben egy királyi rendelet tudósitást kivánt a vármegyétől, hogy a reájok rótt adóösszeg részletes kivetése mily alapon történik. Válaszul kifejtetett a megye részéről, hogy az uj művelési ágak, rétek, kertek, szőlők stb. a régi telek-rendszerbe immár nem iktathatók, és igy a vármegye az adó részletezését a tehetőség arányában eszközli a lakosság között.
V. A fentebb idézett megyei határozatban egyidejüleg a tehetőség összeirásának módja is előiratott. Összeirandó volt a gazda, marha, ló, buza és egyéb terményének mennyisége a következő becsérték szerint: egy ökör értéke 15 renusi frt, egy ló 10, egy tehén 12, tinó 10, öt kecske 10, tiz juh 10 frt, egy sertés 1 frt 50 denár. A termény értéke ekként volt megszabandó: husz kila egy évi élelmezésre leszámoltatván, ezen felül minden kila 1 frtra, a hol pedig még keresztben volt az élet, egy kereszt két kilára volt felveendő; zab, árpa, köles kilánkint 50 denárra, egy kas méh 1 frtra, egy köböl buza 1 frtra volt számitandó. A hol folyó adósság mutattatott fel, az az érték összegéből levonandó volt. Ezen összeirás fejenként, személyes hit alatti vallomás és vizsgálat alapján volt végrehajtandó. Az összeirás megtörténvén, az érték összege szerint vettetett ki a megyére eső adóból a megfelelő illeték. A föld, ház és egyéb ingatlan számitáson kivül hagyatott. Egy községben tehát az összeirás ekképen ment végbe: a gazdák sorba összeirattak: hány ökre, lova, tehene stb. van. 4) Ezek becsértéke összeadatott igy: X gazdának 4 ökre, három tehene, 20 kila buzája lévén, 4 ökre 60 frt, tehene 36 frt, buzája 20 frtot tevén, összes értéke 116 frtra tétetett és ehhez képest vettetett ki adója.
VI. A megyebeli járások községeiben 1692-ben foganatositott összeirás, következő eredményt tüntetett fel:
Első járásban:
A hely neve: Városok Gyöngyös Patha Pásztó Apcz Hatvan Falvak Saár Oroszi Tarján Szurdokpüspöki Réde Ecséd Solymos Hort Adács Fajzat Tar Hasznos Fancsal Szűcsi Összesen:
Második járásban:
A hely neve: Bátony Dorogháza Szuha Mindszent Balla Bodony Parád Derecske Recsk Szajla Pétervására. Kövesd Istenmezeje Váraszó Szent-Erzsébet Lelesz Szucs Szent-Domonkos Bekölcze Csehi Bocs Bátor Aranyos Maklár Verpelét Debrő 0sszesen
Harmadik járásban:
A hely neve: Visonta Karácsond Füged Bod Kál Alattyán Átány Heves Pély Poroszló Füred Kisköre Vizseny Bura-Roff Jenő Kőtelek Kürü Összesen:
A három járásban összesitve 127650 frt érték tünik ki, 62 községben. A többi falvak még ez idő szerint sem számoltattak, mint uj telepesek.
Ezen összeirásból, hogy külön-külön mennyi értéket képviselt a marhabeli és mennyit a szemes életbeli állomány, természetesen nem tünik ki.
Megjegyzendő, hogy ezen időben a megyének szolnokmegyei része, miután még mindig néptelen volt, a harmadik járás alatt szerepel, és ez idő szerint, külön szolgabirói járást nem is képviselt. Ezen tehetőség, vagy érték szerint kivetendő adóösszeg aránylag osztatott fel a községek között. Például ez évben 1000 frt vettetett ki megyei szükségletekre. Ezen összeg ugy osztatott fel, hogy minden ezer frt érték után 9 frt számoltatott, és ekként repartiáltatott a községek között. Ekként részleteztetett a községek között a természetbeni adózás, és a katonatartási dij is, a gyalog és lovas katonai portio. 5)
Hogy a községek gazdasági és népesedési állapotával ez időben már most összehasonlitó adatot lássunk, itt közöljük az 1693. év decz. havában rectificált összeirás eredményét, mely szerint az
első járásban most már összeiratott a másodikban a harmadikban Összesen:
VII. Ez a községek jobbágy-vagy mint a jegyzőkönyvben nevezve van, a paraszt (ruralis) lakosainak értékét mutatja ki. A nemesek ez összeirásban nem foglaltattak, mert ezek eddig az ismert taksák alakjában rovattak meg. A birtokviszonyok változása azonban itt is szükségessé tette az érték összeirást, mely a fent kimutatott rendszer szerint vétetett alkalmazásba, hogy a taksa kivetésénél a megfelelő arány kitudható legyen. Ennek folytán az 1694. márcz. 31-én felvett összeirás szerint:
az első járás nemességének értéke a második a harmadik Összesen:
A nemesi érték összegének azonban csak harmada, vagyis 10,000 frt érték-összeg volt határozva, mely után a nemességet terhelő eddigi taksa egyenként részletezendő volt. Vagyis 1694. évben a fent kimutatott parasztérték 169041 frt, nemesi érték összege 17941 frt után most 2500 frt megyei szükséglet vettetvén ki, minden frt után 1 1/2 denár volt esedékes.
Ezen érték szerint vettetett ki Leopoldnak 1694. márcz. 6-án kelt rendelete szerint az országra rótt 2 millió frtból, és száz ezer köböl buzából, a vármegyére eső mintegy 19 ezer frtot tevő adóösszeg is.
Ezen érték meghatározásánál - ismételjük - az ingatlan vagyis a föld maga nem vétetett számitásba, hanem a tulajdonos ingósága.
Az egriekre 400 frt illeték szabatott ki külön az 1692-ik évben azonban a fizetés megtagadtatott. Azon egri lakosokon, kik a megye területén, tehát a város határán kivül birtak, még is mintegy 180 frt hajtatott be azon czimen, hogy a megye területén fizetni kötelesek.1) Buttler, kinek neve a Ludovica Academiára tett nagy alapitványa folytán vármegyénkben maig is kegyeletes megemlékezés tárgya, mint egri várparancsnok szerzette erdőtelki birtokát, az akkori uj szerzeményi viszonyok között. Német katona és idegen származásu volt. Armalis levelét szintén ez időben 1696. marcz. 21-én kapta, mely is ezen év szept. 1-én tartott közgyülésen hirdettetett ki.
2) Megyei jkönvben ugyan azon évsz. a.
3) Czimét ő maga ekként irta: "Sacr. Caes. Reg. Maj. actualis Camerarius, generalis campi Vice-Marechal. unius regiminis pedestris Colonel. totius superioris Partiumq Regni Hungariae inferioris supremus et generalis commendans. Eredetije Hevesmegye ltárában ugyanazon évsz. a.
4) Még ma is divatban van egyes vidékeken, ily tehetőség szerint jellemezni a vagyoni állást: "hat vagy négy ökrös gazda" stb.
5) Megyei jkönyvekben ugyanazon évsz. a.