ÖTÖDIK FEJEZET.

I. Az adó-alap módositása, érték helyett a természetbeni tehetőség szerint 1694. A dika megállapitása. II. A hadi szolgálmányok természetbeni kiállitása. Katonai portio, gyalog és lovas portio. III. Az 1867-iki országgyülés után a bécsi reactio növekedő hatalma. Kolonics rendszere. IV. A vármegyék mozgalma az önkényes hadi adó ellen. A 13 vármegye tanácskozása Kassán. 1695. Bercsényi Miklós küldetése a királyhoz a sérelmek ellen. Jelentése eljárásáról.

I. Az érték összeirás alapján a megyére vetett hadi adó és egyéb szolgáltatás részletezése azonban nehézkesnek mutatkozott. A repartiálás könnyitése végett az 1694. év folyamán, az összeirt ingóságnak, vagy is tehetőségnek adó alapul meghatározására egy más kulcs alapittatott meg; mely a vagyonnak ugy is változó becsértéke megállapitását feleslegessé tette.

Ezen összeirási mód az volt, hogy a jobbágy gazdasági felszerelvénye vagy is tehetősége terményével összeiratván, annak becslése elhagyatott; hanem ezen gazdasági, illetőleg állat-állománybeli felszerelvény vagyis tehetőség osztályoztatott, és ekként külön-külön adó alapul vagy mint neveztetett dikául jelöltetett ki. A gazda tehetősége nem értékben, hanem természeti állományában hagyatott és ekként vétetett fel adó-alapul. Az elv ugyanis az volt, hogy a gazda tehetősége nem abban áll, hogy mennyi földje van, hanem mily erővel mennyi hasznot képes a földből kivenni. Tehát ez a tehetőség, mely "facultásnak" neveztetett, volt az adóalap, a dika, melyre vettetett azután ki maga az adóösszeg.

A tehetőségnél az osztályozás kezdetett a férfi személyénél, mely a gazdálkodásnál kétségkivül első tényező volt. Kijelöltetett tehá.t egy adóalapnak minden 15 éven felüli férfi személy. Ezzel ugyanazonos adóalap vagyis egy dikául jelöltetett azután a tulajdonában levő heverő egy-egy drb ökör, ló, tehén és egyéb ingóság a következőképen: a gazdasági használatban volt állatokból két-két igás ökör, tehén és ló képezett egy-egy dikát. Továbbá négy-négy egy éves tinó és ló képezett ismét egy-egy dikát. Egy dikának volt számolandó 6 urna bor, 10-10 juh, vagy kecske, 20 bárány, 20 malacz, 20 méh-kas, 20-20 kila buza vagy lencse, borsó, 30-30 kila árpa, zab vagy köles, és 30 frt évi jövedelem. Tehát nem az adó-alapot képező ingóságnak értéke, hanem maga az ingóság csoportosittatott a fentebbi számitással egy-egy adó-alappá, vagyis dikává, megközelitőleg érték arányban, a mi azonban időnként szintén változott, a körülményekhez képest. Mert például nem mindig 20 malacz, vagy 20 juh képezett két igás ökörrel vagy lóval egyenlő dikát vagy adóalapot. Egyszer több, máskor kevesebb számoltatott, a mint az érték emelkedett vagy fogyott. A fentebbi ismertetés az 1697. nov. hóban történt összeirásból származik.

Ekként egyes embernek adó-alapja vagy dikája például igy számoltatott: Német János személye 1 dika vagy rovás; volt 6 igás lova; két-két ló számolandó egy dikának, tehát ez alapon van 3 dikája; volt 60 kila buzája, 20-20 képezvén egy dikát, ez ismét 3 dika; volt készpénze 30 frt, ez 1 dika: volt tehát összesen 8 dikája. Koczka Istvánnak volt például 2 ökre, 18 méhkasa és 20 kila buzája, ez képezett 6 dikát stb. Összeszámoltatván a község lakossága ezen tehetőség szerint: kijött például, hogy Gyöngyösnek van 1810 ily dikája, Patának 864, Solymosnak 363 stb. Vagy is 1694-ben az egész megyének dikája volt 14302. A nemesség tehetősége szintén ekként számoltatván, ez évben 2107 dikája volt. 1697-ben a parasztság dikája 27639, a nemességé 8623 volt. Természetes a szaporodás azért is, mert 1697-ben már az uj telepes községek is számoltattak, melyek eddig adómentességet élveztek. 1698-ban azonban már összesen 25681 dika számoltatott, mert időnként, mint fentebb jeleztük, a dika alapját képező ingóság összesitése is változott.

Későbben a személy dikája is módosult. 1700-ban a családfő mellett a nő is dikának mondatott ki. A férj 15 évtől 1 dika, neje 1/2 dika volt.

Ez volt tehát a dika, melyre most a megyére kivetett adóösszeg repartiáltatott. Például 1696. évben kivettetett a megyére 29940 frt. Volt akkor dikája 27639. Tehát egy dikára nem egészen egy frt esett. 1698-ban 59573 frt vettetvén ki, 25681 összeszámolt dika után, minden dikára 2 frt 50 denár vettetett ki. Az egyes lakoson azután az egy dika után esedékes 90 denár vagy az 1698-ban esedékes 2 frt 50 denár, összes dikája után vétetett be. A fent nevezett Német Jánosnak 8 dikája lévén, fizetett 90 denárral 7 frt 20 denárt, 2 frt 50 denárral 20 frt adót Koczka István fizetett 6 dikája után 90 denárral 5 frt 40 denárt, 2 frt 50 denárral 15 frtot. Ime e két példa mutatja, hogy mekkora tehetőségüek mennyi adót fizettek, mely valóban sulyosnak mondható.

Vegyük fel például a négy ökrös gazdát, kinek saját személye egy dikát, négy ökre két dikát, terménye, mely negyven kilára tehető, ismét két dikát, össszesen 5 dikát tett ki, a fent jelzett 2 frt 50 krral egy-egy dika után, fizetett 12 frt 50 krt. Az ily gazdának bizonyosan volt még tehene, juha vagy kecskéje, melylyel szintén szaporodott dikája.

Megjegyzendő itt, hogy a jobbágyok dikájával csak az armalista nemesség dikája számoltatott egyformán, mert a birtokos nemesség itt felvéve nem volt. Az armalista nemesség dika szerinti adózás alá azért volt felvehető, kivéve személyét, mert ezek gazdasága általában jobbágytelkeken folytattatott, és igy személyeik kivétetvén, a nemesi kiváltság sérelmet nem szenvedett.

Ez a pénzbeli adókivetésnél történt ekképen.

II. A katonai adó azonban, habár pénzbeli értéke is kiszámoltatott, természetben is rovatott a megyére. Évenként bizonyos számu katonai elszállásolás történt, majd buza, liszt és egyéb élelmi szükséglet rovatott ki, mint azt előadásunk során láttuk. Nagy adóterhet képviselt az elszállásolás. A katonának és lovának napi élelme pontosan kiszabatott és az vagy természetben, vagy pénzértékben volt az elszállásolási helyen kiszolgáltatandó. 1690. decz. 22-én Koltner Bertalan hadi biztos Egerben tudatta a megyével, hogy egy lovasnak jár naponkint két font kenyér, egy font hus, hat font zab, nyolcz font széna; egy-egy itcze bor. 1)

1693. nov. 3-án kelt királyi leirat a gyalogos portióját egy font hus és két font kenyérre szabja. A téli elszállásolásnál még fedett helyet, szobát, világitást és melegitést is rendel el. A pénzbeli megváltás, a gyalogos portiója egy hóra 1 frt, lovaséra 1 frt 50 denárban szabatott meg. Később a gyalogosé 1 frt 30 denárra, a lovasé 2 frtra emelkedett. 2)

Ezen ekként körülirt katonai portiónak rendszere, az ujabbi hadi adóztatásnak egyik nemét képezte. A katona napi portiójának évi összege pénzzel számitva, kimutatta egyszersmind az élelmezési szükséglet évi összegét. A beszállásolt katona-tartás, ez alakban számoltatott le a megyékre rótt adó fejében. Ez időben már sem az általános, sem a részleges felkelés hadi erő gyarapitására igénybe nem vétetett. Ugy Iátszik, a nemzeti erőnek ekként felfegyverzése nem illett be azon politikába, mely Buda visszavételével a magyar alkotmány teljes átalakitását, és ez országnak, az örökös tartományokkal egységessé tételét czélozta.

III. A török elvonulásával az országból, csakugyan sok reformra. volt szükség a restituálás érdekében is. A mint az 1687-iki országgyülésen sikerült a rendeket a trónörökösödés rendjének elfogadására és az Endre királyféle ellenállási törvényczikk törlésére reá birni, az égető reformkérdések megoldására többé országgyülés össze nem hivatott; hanem az ország, mint hóditott tartomány, a bécsi udvar tanácsosai egységesitő rendszerével kormányoztatott. Magyarország ezen kormányzásának vezér-szelleme, a pozsonyi kamara egykori elnöke, ez időszerint győri püspök, majd 1695-ben az agg Széchenyi halála után esztergomi érsek a hirhedt Kolonics Lipót volt, ki mint a bécsi udvar által az 1687-iki országgyülés feloszlatása után kiküldött alkotmányozó és törvénykészitő bizottság elnöke, az egységesités keresztülvitelére egy rendszeres tervezetet nyujtott be a királynak, mely azonban 1696-ban Széchenyi Pál kalocsai érsek erélyes ellenállására, egy időre elhalasztatott.

Habár az uj Kolonics-féle rendszer ekkor nem is hirdettetett ki, az ország tényleges kormányzása már régen annak értelmében vezettetett.

Igy, mint azt előző kötetünkben ismertettük, a honvédelmi kiadásnak terhe, azon kivül, mely a kincstár jövedelméből volt fedezendő, a megyékre utaltatott. Az 1680-as évtizedben az állandó zsoldos katonaság hozatott rendszerbe, és a végvárak szükségletének előállitása hárittatott a megyékre. Leopold most a megyei felkelő hadat teljesen mellőzvén, idegen országokban toborzott haddal lepte el az országot, és ennek eltartását a vármegyékre önkényesen kivetett hadiadókra utalta.

Ezen hadiadó majd készpénzben, majd terménybeli szükséglet alakjában, majd az elszállásolt vagy átvonuló katonaság természetbeni élelmezésében volt lerovandó, és e szerint leszámolandó.

Igy az 1693-ik évben a megyére kivetett 9039 frt, az itt elszállásolt 283 gyalog és 163 lovas részére kiszolgált portio összegével számoltatott el, mely szerint havonkint egy lovasra eső 2 frt, és egy gyalogosra eső 1 frt 30 denárral számitva adatott egy hóra 750 frt, 6 hóra 4503 frt. A többi összeg a katonai pénztárba szállitatott. 1694-ben Leopoldnak márcz. 6-án kelt leirata szerint 2 millió frt, és 150 ezer frttal megváltható 150 ezer mázsa buza vagy liszt vettetett ki az országra. 3) Ebből esett a vármegyére a nádor felosztása szerint 29940, a buza illetményéből pedig 2246 frt, összesen 32186 frt. Ebből, Szirmay András számvevőségi praefectussal történt leszámolás szerint, mintegy 14 ezer frt lerovatott a fentebbi módon a megyében szállásolt 392 gyalog és 293 lovas katona portiójának érték-összegével; 9400 frt készpénzben szolgáltatott be, hátrálék maradt még akkor 9478 frt, mely összeg hasonló szolgáltatásokkal rovatott le.

IV. A vármegyékre ekként utalt hadi adó ellen a vármegyék részint feliratokban, részint küldöttségeik utján adtak évenként kifejezést. Az 1694. év folyamán, midőn a király 2 millió frt, és 150 ezer köböl buza beszedését rendelte meg, a dolog komolyabb fordulatot vett. Ez ellen a királyhoz intézendő előterjesztés közös megállapitására 1695. decz. 2-án kelt megkereséssel Abaujvármegye felhivta Hevesmegyét, hogy a 13 vármegye által Kassán decz. 13-án tartandó közös tanácskozásra küldje el megbizottját. A megkeresés későn érkezett a megyéhez, és a decz. 15-én tartott közgyülésből erről azzal értesitette a megkereső vármegyét, hogy habár a császári seregek megszállása és az okozott kiadások által kimeritett vármegye görnyedve viseli a terhet, de már elkésetten, felesleges kiadásokat tenni nem tartja szükségesnek.

A 13 vármegye tanácskozása Kassán megtartatott, már azon megyék által, melyek megjelenhettek. Erről értesittetett is a megye, és gróf Bercsényi Miklós küldetett ki, hogy ő felsége előtt tolmácsolja a sérelmeket, ki is decz. 24-én kelt levelében tudatja a megyével, hogy István martir napján utazik kiküldetése helyére, és a megye mellé küldendő követ atyafiát a csatlakozásra utasitsa, hozván magával az 1647. évi porták összeirását, az elpusztult falvak feljegyzését és egyéb requisitumokat.4) A megye külön követet e czélból nem küldött Bercsényi mellé; de nehezteléseit pontokba foglalva elexpediálta, az ezer arany utazási költségnek a megyére eső 55 frt részletével.

Gróf Bercsényi levele a megyéhez fentebb elbeszélt küldetése eredményéről előadja: "hogy a 13 vármegyék közkövetsége által folytatott instantiák regressusiról előbbi levelében adván tudositást, és minthogy most Isten kegyelméből nem kevés fáradságos szemtelenkedéssel és unalmas munkálkodása által annyira vihette, hogy klmes urunk ő felsége a vármegyék keserves panaszát meghallgatta és arra kmes rezolutiót adott," melyet másolatban bemutat, azon reményét fejezi ki, hogy követsége az udvarhoz, a vármegyék érdekében, nem volt haszontalan fáradság. E szerint a 13 vármegye 16 pontban összesitett sérelmeit tolmácsolta Bercsényi, melyeknek főbbjei: hogy az adóösszeg az 1647. évi porta-összeirás szerint rovatott ki, holott ez már régen tulhaladott, az idő mostohasága annak alapját megváltoztatta. Igy tetemesebb és teljesen méltánytalan teherrel rovattak meg. A mai időnek megfelelő összeirás eszközlendő. Ennek eszközlésére a felső megyékre egy magyar főbiztos lenne általok választandó. Az udvari magyar kanczelláriához a felső megyék képviseletére egy tanácsos lenne jelölendő. Az uj szerzeményi birtokok mai helytelen kezelése, a pénz devalvatió, a tized bérlete és a só ára felemelése ellen emeltetik még panasz.

---

1) Eredetije megyei ltárban ugyanazon évsz. alatt.

2) Hevesmegye jegyzőkönyveiben, és az eredeti kiadványok ugyanezen évfsz. a.

3) Hevesmegye ltárában találhatók ugyanazon év sz. a. csomagban ugy a királyi leirat eredetije, mint a katonai kezelőséggel eszközlött leszámolás.

4) Eredetije Hevesmegye ltárában, és a megyei jkönyvekben ugyanazon évsz. a.