NYOLCZADIK FEJEZET.
I. A török adó kérdése Hevesvármegyében, mint a töröknek is hódolt területen; Eger visszavétele után. A vármegyék eláterjesztései ez ügyben. II. A török jog az "uj szerzeményi joggal" egybeolvasztva, mint hóditott területen, a fegyverjog czimén kényuralmi intézkedések forrásául alapittatik meg. Kolonics rendszere ez alapon Magyarország egységesitésére az osztrák tartományokkal. III. Fehivás a vármegyében, hogy birtokjogát mint uj szerzeményi területen, mindenki igazolja záros idő alatt. A megye remonstratiója ez ellen. IV. A fegyverjog czimen a vármegyére rótt váltság összeg 1703-ban. A vármegye kölcsöne a váltság fedezésére. V. A Kolonics-féle egységesitő rendszer szülte elégedetlenség. VI. A zemplénmegyei néplázadás 1597-ben. VII. Rákóczy Ferencz nősülése és időzése Hevesmegyében 1695. Tapasztalatai. XIV. Lajos franczia királylyal titkos érintkezése. Elfogatása, Lengyelországba menekül.
I. Az adózás ügye mellett még két fontos kérdés foglalkoztatta ez időben a megyék rendeit: és ez az uj szerzeményi bizottság eljárása és a török adók ügye.
Még Egervárában voltak a törökök, midőn Hatvan és Szolnok visszafoglalása után 1686-ban már felmerült a kérdés Hevesmegye közgyülésében, hogy mi történjék a szolnoki és hatvani várakhoz tartozott falvak ugynevezett török adójával? Mint III. kötetünk 185. lapjában olvasható, Szolnok és Hatvan birtokba vételére kiküldött kamarai biztos azon felhivására, hogy a török illetéket a vármegye szedje be, azon válasz adatott: hogy e felett az országgyülés lesz hivatott intézkedni.
A kérdés még sürgősebb lett Eger visszavétele után, mikor Egervára és városának átvételére ide érkezett kamarai administrator Fischer Mihály egyenesen beszedetni rendelt minden török adót és illetéket. Ez ellen Borsodmegye emelte fel tiltakozó szavát első sorban, lépéseket tett, hogy az megszüntettessék, és e végből egyetértő közös eljárásra hívta fel Heves és K. - Szolnok megyét.
A török hódoltság folytán-mint tudjuk-a hódolt megyék, az országos terheknek felére voltak kötelezve. Az ujabb időben főleg Eger visszavétele után kivetett hadi adóknál e viszonyra többé tekintet nem volt. Méltán emelhettek tehát panaszt a megyék, hogy a török jog (jus turcicum) immár létjogát vesztvén, megszüntetendő.
Hevesvármegye is megtette a kellő lépéseket, és erre érkezett Körner Lénárd egri várpraefectusnak Horvath György alispánhoz, 1690. aug. 19-én kelt átirata: "hogy a mi a lakosság által részint a török császárnak, részint török uraknak fizetett adót, tizedet és egyéb szolgáltatásokat illeti, mint buza, árpa, turó, méz stb. ő felsége kegyes leiratával mind elengedtetett. Azonban azok a kötelezettségek, melyekkel a jobbágy földes urának tartozott, fentartatnak, és visszaállitatnak, - mindazon falvak és birtokokban, melyek mint a töröktől visszavett uj szerzemények, ő felsége hatalma alá jutottak, s melyek lakosainak földesura most császár ő felsége. Példa erre Maklár, Solymos, Felső-Tárkány esete, melyek az egri püspökséghez tartoztak egykor, és most mint uj szerzeményi birtokok elfoglaltatván, a püspök bérbe vette a császárnak fizetendő évi 1200 frtért, 1) három évre.
Ezen átirat világot derit az egri vár elfoglalásával az ahhoz tartozó birtokok miként kezelésére is. E szerint a várhoz tartozó, különben püspökségi birtokok: mint uj szerzemény kezeltettek még 1690. évben is, és a földesuri illetékek a kamara által, a királyt mint földesurát illető javak szedettek be.
Daczára ezen átiratnak, a török jog még sem szünt meg, - ez tünik ki Borsod, Nógrád és Hevesmegyék további panaszos elöterjesztéseiből, ugy hogy a megyék még tovább is, küldöttségeik utján szorgalmazták a király előtt ez irányban panaszaik orvoslását. Az 1692. nov. 10-én tartott közgyülés jegyzőkönyvében olvassuk, hogy Fejérpataky László megyei követ visszatérvén bécsi kiküldetéséből, jelenti többek között, "hogy ő felsége az ő és Borsodmegye előterjesztésére a török jogot elengedte, és utasitatott is az egri praefectus, hogy a további adóztatást függeszsze fel."
Ez az ügy azonban még tisztába most sem jött, mert a török illetékek több helyen folytonosan szedettek, ugy hogy az 1696-ban tartott pozsonyi tanácskozmányon is előhozatott ez a megyék küldöttei által, főleg Nógrádmegye sürgetésére, hogy ott még most is két irányban szedik az adót és egyéb illetéket.
II. A török-jog kérdése-ugy látszik-más irányban nyert megoldást az 1696. és későbbi évek folyamán. A bécsi egységesitő kormány elejtette a külön jogot, egygyé olvasztotta az országosan kiterjesztett "uj szerzeményi joggal," melynek alapját képezé azon feltevés, hogy az ország a töröktől annak élvezett jogaival fegyverrel meghóditott tartománynak tekintessék, és mint ilyen a bécsi kormány; mint hóditó elhatározása szerint, az örökös tartományok módjára rovassék meg megfelelő adó és egyéb szolgáltatásokkal. Megállapittatott tehát ezzel, az egész országra a fegyver-jog (jus armorum) mely részint kincstári, részint fontos politikai sőt közjogi érdeknek szolgált hosszu évtizeden át kutforrásaul.
Az uj szerzeményi birtokokról, és e jogczimről, mely a fegyverjog kezdetét képezte, már III. kötetünk 184-ik lapján Szolnok és Hatvan visszavétele esetéből megemlékeztünk.
Kezdetben szerény körben indult meg e jogczim. Mint az idézett helyen láttuk, a háboru költségei fedezésére a töröktől visszafoglalt és kizárólag általok uralt és birtokolt ingatlanok, a mennyiben azokra magyar igénylő nem jelentkezett, tehát mint uratlan birtokok, a kincstár által áruba bocsátattak. Vármegyénkben Hatvan, Szolnok, Eger város belsőségei, házai voltak ily uratlan birtokok, vagy is a töröktől visszavett, uj szerzemény, neoaquisticus locus. Kezdetben kerületenként kiküldött kamarai biztosságok kezelték az ily helyeket, mint Eger városa uj alakulásánál ezt ismertettük.
Midőn a törökök elvonulásával mindig nagyobb területek jöttek ekként a kincstár kezébe, az uj szerzeményi jogczim, nemcsak az egyes török által birt tulajdonokra nyujtá ki karjait, hanem-főleg Kolonics tanácsára-jóformán kiterjedt az összes vármegyékre, melyek török hódoltságképen, török adózók voltak. A Kolonics-féle közjogi felfogásnak, hogy Buda visszavétele után az ország mint fegyverrel visszafoglalt tartomány tekintessék, és ekképen a császári ház örökös tartományai sorába, egy és ugyanazonos kormányrendszerrel egységesitessék, ezen szerény uj szerzeményi jogczim veté meg alapját. Kétféle érdek is szerepelt itt, egyik közjogi, másik kincstári, hogy e czimen óriási bevételi forrás nyittassék.
Leopold király ugyanis elfogadva tanácsosainak véleményét, Magyarországot csakugyan visszahóditott területnek vette fel, és a hódolt vármegyéket, melyek egykor török adózók is voltak, az uj szerzemény jogczimén felhivta, hogy azok birtokosai, birtokjogaikat záros határidö alatt Bécsben szervezett bizottság előtt igazolják. Leopold király ez irányban ismételten utasította a vármegyék birtokosait, nemességét, hogy birtok-jogaikat igazolják.
III. 1693. aug. l-én hirdettetett ki Hevesmegye közgyülésében egy ujabb leirat, melyben a birtok viszonyokra ismételtetik a három évvel ezelőtt kiadott rendelet, hogy mindenki, a ki az uj szerzeményi birtokokra jogot tart fel, most már hat hó alatt Bécsben a bizottság előtt érvényesitse azt, különben azontul meghallgattatni nem fog. A kik pedig ily birtokokon örök jogon, vagy vásárlás utján már haszonélvezetet nyertek, ezen év szept. 18-ig Bécsben a comissio előtt jelentsék magokat és szintén mutassák ki jogaikat. És habár a városok, falvak földesurai, régi, békés használatában vannak is birtokaiknak; mint uj szerzemények tekintetvén: Eger, Sirok; Szarvaskő, Hatvan, Heves, Szolnok és Szent-Miklós tartozékai módjára lesznek a birtokjogok érvényesitendők.
Hevesmegyében, - mint tudjuk már, - az egri váron kivül, Sirok várának voltak nagyszámu falui, melyek mult században magvaszakadt Országh-birtokhoz tartoztak. Sirok török kézbe esvén, de már előbb is, - odatartozó falvai, részint adományozás, részint a kincstártól vétel utján egyesek kezébe jutottak. Most Sirokvára visszavételével, összes mult századbeli tartozékával uj szerzéményi helynek jelentetett ki.
Ez ellen a megye azon felterjesztést tette, hogy ő felsége a törvények értelmében és az ország diplomái alapján fennállott birtokjogot ne háborgassa, sőt óvja meg; és kiknek a mai birtokosok ellen követelése van, a törvény szerint azok érvényesitsék azt, és a megyei birtokjogok ilyen módon ne háborgattassanak.
Az ekként szabályozott eljárás, képzelni lehet, hogy miként renditette meg a megyei birtokviszonyokat. 1694. szept. hó 9-én tartott megyei közgyülésen sulyos panasz emeltetett főleg a siroki várhoz tartozó falvaknak, az uj szerzeményi bizottság által történt összeirás miatt, mely a fennálló birtokosságra az igazolás kötelességét rótta.
Az uj szerzeményi birtokra vonatkozó jogok és igények kimutatására és igazolására, különös kegyelemből, az 1698. évi jan. 10-én kelt pátens, ujabb határidőket tüzött ki és pedig Heves-Szolnok, Borsod, Csongrád megyék részére márczius havát, melyen tul a birtok a kincstár szabad rendelkezése alá kerül.
Midőn a megyék küldöttségei 1698-ban az adók felett Bécsben tanácskoztak, miről más helyen bővebben szólunk, annak folyamán Pest, Pilis, Solt, Heves és K. - Szolnok vármegyék azon sérelme is felhozatott, hogy nevezett megyék fegyverjogon uj szerzeménynek tekintetnek. "Ez nem vehető igy, mert keresztény birtokosaik a török iga alatt is folytonos és háboritlan birtokukban voltak, portáik 1647-ben összeirattak, tehát a szent korona területétől nem évült el, tövényhatósági jogát rendszeresen gyakorolta, rendes tisztviselői voltak, királyi parancsokat hajtottak végre, fizették a kir. adót, az országgyüléseken résztvettek, királyt választottak," - igy szól a sérelem elleni előterjesztés.
IV. Hasztalan volt a megyék küzdelme és ezek között Hevesvármegyeé is, hogy nem sorozhatók a fegyver jogán visszaszerzett területek sorába, mert végre is sok protestatió és a kényszerhelyzetből folyó alku után, 1703. febr. 3-án kelt kir. leirattal megsarczoltatott a vármegye a következöképen.
A leirat elsorolván, hogy Isten segedelmével a dicsőségesen győző fegyvereknek sikerült a kereszténység esküdt ellenségét az ország nagy részéből kiszoritani, a fővárost, a királyi székhelyet és ezzel egy nagy területet visszafoglalni, hogy azután most már a megkötött béke áldásaiban részesüljön. Miután pedig mindez oly nagy áldozatba került; hogy a csász. kir. kincstárt kimeritette, az "uj szerzeményi delegált bizottság utasitatott, hogy ezen visszafoglalt terület birtokosai, jogaik igazolásával meghagyandók ugyan javaikban, de kárpótlásul a fegyver jogért is megfelelő illetéket fizessenek. Azért most Heves és K. - Szolnok vármegyékben levő hiveink is, kiknek javai Buda elfoglalása után egészen török uralom alá jutottak, folyamodván hozzánk, előleges egyezkedés szerint, e czélból kiküldött Nedeczky Sándor budai kormányszéki ülnökkel, és Petrovay László pestmegyei alispánnal, kegyelemből 12 ezer frtot tartoznak fizetni, sajátjokból. Kivétetnek a megyebeli papság, melynek javaira nézve a fegyver jogából származott követelés elintéztetett, ugy azon egyes birtokosok, kikre nézve szintén történt már intézkedés. Az egyesek javai ekként összeiratván, a fentnevezett küldötteknek bemutatandó, és a kik a rájok eső részt kifizették, háborithatlan birtokába jutnak javaiknak. Azon birtok-részeket illetőleg, melyekre a fegyver jogán kivül, más körülményből forog fenn a kir. jog, jelen birtokosai elővásárlási jogot nyernek, a legtöbbet igérők között. Ha azonban megtartani nem akarnák, a vásárló kezébe csak akkor bocsátható, ha a fegyver jog-illetékét is lefizették. A kik örökösödés, vagy zálog czimén igénylik, a birtokot, a kifizetett fegyver jog-illetéket, mint jogos terhet kötelesek elfogadni, és ennek kielégitésével nyerhetik meg csak a birtokot, a miért is a kincstári fiscus kezesnek tekintendő. Végre a megyében a Nyáry család birtokai, melyek ngos Bagni Scipio, továbbá Klebelsberg, Ditrik és Enzinger János által Sirok, Heves és Hatvan várához foglaltattak le, és most pörösek, mostani birtokosaik által lefizetendő jog-illeték ugy tudatik be a 12 ezer frtba, hogy a pör eldőlésével, a nyertes által a kellő leszámolás tétessék meg."
Ezen leirat folytán a márcz. 5-én tartott közgyülésen a. vármegye, a kincstár ezen fegyver jogczimen tett követelésének kielégitésére, mig az részletes kivetés után beszedhető lesz, báró Pfefferchosen budai parancsnoktól 1704 február hóban fizetendő, tehát egy évre szóló, 8%-tóli mellett 14 ezer frt kölcsönt vett fel, és a követelést rögtön kifizette. Azután az összes megyei birtokok-a kiveendők kivételével-érték és jövedelem szerint sessiókba sorozva, ez illeték fizetésre sessiónként 5 frt 70 kr rovatott ki; ugy hogy ez év szent Mihály napjára lefizetve legyen. A fizetni mulasztó birtokát, az alispán feljogosittatott, az illeték erejéig zálogba tenni. Összeiratott ekként a megyében 2808 sessio, melyre 5 frt 70 krt vetve, bejövendő volt 16005 frt. A többlet a felmerült költségek lerovására volt forditandó. Ebből kitünik, hogy egyes birtokosok, ugy a püspök és káptalan már előbb kiegyeztek a neoaquistikai bizottsággal, és ekként kapták vissza birtokaikat is.
Ezen uj szerzeményi birtok-kérdés, a felvett kölcsön ügygyel, a közbejött Rákóczy mozgalom folytán egyelőre letünt napirendről, de mint látni fogjuk ismét csak előkerült az, a Rákóczy korszak végével.
V. A Kolonics által vezetett kormányzati rendszer, a nagy adók, katonai szállásolások, a birtok-viszonyokat felforgató neoaquistikai eljárás, mint képzelhető, vérig keseriték ugy a köznépet, mint a nemességet. Kétségtelen az, hogy a török elvonulással, ennek terheitől és az együttélés visszásságaitól felszabadult ország, ugy gazdasági mint birtokviszonyaiban nagy átalakulást szenvedett és összes állami rendszerére a megfelelő reformoknak szüksége nélkülözhetetlen volt. Láttuk, hogy Hevesmegye maga, az adók kivetése és beszedésére teljesen eltért a régi portai adózás rendszerétől, és kereste az igazságosabb arányositás módját. De ama önkényes eljárási mód, melylyel Leopold ez uttal, még a helyes intézkedést is kezelte, mely az örökös tartományokkal tervezett egységesitési rendszer érvényesitését tüzte czélul, felidézé a nemzet jogos félelmét. Magyarország külön állami létele, külön alkotmányozó joga volt az, melynek megdöntésére volt a pénzkérdés mellett Leopold kormányának minden intézkedése, még pedig ugy, hogy ez ország az örökös tartományok érdekeinek szolgáljon istápul. Ide mutat Leopold királynak több rendbeli leirata, például 1696-ban a felvidéki marha-kivitelének eltiltása, mert "Bécsben, a birodalmi székvárosban, a hus ára igen magasra emelkedett." Ezen indokolással érkezett a megyéhez több leirat, melyekben főleg Lengyelország felé tilalmaztatik a marha-kivitel.
VI. Ezen önkényeskedés és sulyos terhek nyomása a kedélyekben ugy is lappangó elkeseredést és gyülöltséget csak növelte, s kedvező esélyre várt, hogy tettlegességben és külső visszatorlásban adjon kifejezést. Csak szikra kellett, hogy lángra kapjon a gyúanyag, a mi meg is történt 1697. nyarán kitört néplázadás alkalmával Zemplén megyében, melynek élére állva a kurucz-világnak erdőkön és mezőkön barangoló szegény legényei, Szatmár, Ugocsa, Marmaros stb. vármegyékben a fegyveres népmozgalomnak komoly jelleget kölcsönöztek, főleg midőn két ily felkelő csapat, Tokay Ferencz és Szalontai György egyszerü népvezérekkel élökön, Tököly fejedelem nevének hangoztatásával Patakot és Tokajt meglepve elfoglalták. A lázadás hire jul. 1-én jött Egerbe, mire a várbeli őrség Buttler parancsnok vezetése alatt, az itteni rácz és német fegyveres polgársággal együtt, a lázadás szinhelyére sietett, és a Harangodon csoportosuló felkelőket szétverték. 2)
Leopold jul. 12-én a nádorhoz intézett és innen a megyékhez küldött leiratában tudatja: hogy az istentelen mozgalom elnyomására megtette az intézkedést; reményli, hogy rövid idő alatt a nyugalom helyreáll. Meghagyja és parancsolja, hogy köteles hódolat és hűséggel fog közremunkálni mindenki a mozgalom elnyomására irányzott rendelkezésekhez.
Jul. közepén érkezett meg Lotharingiai Károly "vaudemonti herczeg" a mozgalom szinhelyére; Ónodról jul. 15-én hivta fel a megyét, hogy seregével megérkezvén nyomban szállitassék katonái részére 60 szekér abrak. 3) A helyszinére érkezett idejében Károlyi Sándor szatmári főispán is, és ekképen a lázadók minden oldairól körülvéve, jul. és aug. hóban teljesen szétszórattak.
A lázadók az épen akkor jószágain időző Rákóczy Ferenczet szerették volna vezéröknek megnyerni; de ő idejében Bécsbe vonult előlök, és igy a mozgalomban részességének még csak gyanuja sem támadhatott.
VII. Az ifju Rákóczy Ferencz, Julia nővérével-mint tudjuk -édes anyjok Zrinyi Ilonának férjéhez Tökölyhez történt eltávozása után, Bécsben maradtak, miután az osztrák kormány az ő távozásukat nem engedte meg. Julia csakhamar, a már általunk ismert Aspermont tábornok nejévé lett. Az ifju Ferencz, sógora befolyásával nagykorusitatván, javait kezéhez kapta, majd külföldre utazott, és ott nőül vette a hesszeni herczeg leányát. Rákóczy Ferencz külföldi utjáról hazatérve, ifju nejével jószágait utazta be. Ekként fordult meg 1694-ben Gyöngyösön is, hol a vármegye vendége volt. Igy az 1694. decz. 29-én tartott közgyülési jegyzőkönyvben ekképen találjuk felvéve, hogy "Rákóczy Ferencz fenséges fejedelem és mélt. Aspermont ur részére a megye nevében egyenként négy pulyka, ugyanannyi kacsa, 6-6 kila abrak, 3-3 urna bor szolgáltatott ki Dévay Pál és Majthényi György szolgabirák által." Ettől fogva jószágain és főleg az 1695-ik évben Szerencs várában időzött Rákóczy buzgón foglalkozva gazdasága és itt élő jobbágyainak ügyével. Erre mutat ez év jul. elején Hevesmegyéhez intézett sajátkezüleg áláirt azon megkeresése, hogy a vármegye egyik biztosa Szabó Ádám
kiskörei jobbágyait fuvarért zaklatva, midőn ezek magokat mint Rákóczy jobbágyok mentették: "sz ... az lelkére az uratoknak is ördög teremtették" becstelen szavakkal becsmérelte, miért is megfenyitését kérte. Egy másik jun. 25-én ugyancsak Szerencsen kelt megkeresésében, roffi ujon telepitett jobbágyai érdekében fordult a megyéhez, hogy házakat akarnak épiteni, és ekként gyarapodni, tehát a megye érdeke is lesz, hogy a terhektől a szokásos mentesség biztositassék részökre.
Ezen gazdálkodási tevékenység, és sokoldalu éber gondosság közepette érte őt a pataki mozgalom, mely elől aztán Bécsbe menekült. Innen rövid idő mulva ismét jószágaira tért vissza, hol módjában állott, közvetlen észlelet alapján további tapasztalatokat szerezni, Leopold kormányzásának szerencsétlen következményeiről, és az elégedetlenség által szitott belső forrongás mérvéről: Itt, főleg Bercsényi Miklóssal folytatott barátsága és hazafias fájdalmaik közössége, idézte fel és érlelte benne a gondolatot, hogy hazájának mindig sulyosbodó baján segitendő, a sors mérlegébe dobja nagy nevét és tekintélyét, melyen a hazafiak reménye és bizalma csüggött már ekkoron. Ekkor lépett érintkezésbe XIV. La,jos franczia királylyal is Longueval volt német parancsnok közvetitésével, ki segélyét helyezte kilátásba, ha az elégedetlenek élére állva, a bécsi kormány elleni küzdelmet meginditani hajlandó. Titkos érintkezése 1701-ben felfedeztetvén, elfogatott és Bécsbe hurczoltatott börtönbe, honnan sikerült megszöknie Lengyelországba, hol vártak már reá Bercsényi és számos menekült honfitársa, kik időközben, az üldözők körmei közül külföldön keresték személyök biztonságát.
1) Megyei ltárban ugyanazon évsz.
2) Lásd: Historia dom. soc. j.
3) Hevesmegye ltárában.
