KILENCZEDIK FEJEZET.
I. Hevesvármegye közigazgatása és törvénykezése a 17-ik század végén. Tisztujitások. Fenessy és Telekessy püspök-főispánok Hevesmegyében. Az első megyei közgyülés Egerben a város visszavétele után. 1700. II. A visszatelepités és ujjáalkotás mozzanatai a vármegyében. Az 1697-iki dikális összeirás eredményei. III. A vármegye népesedési és közgazdasági viszonya a 17-ik század végén. Összehasonlitás az előbbi két századdal. A mezőgazdaság és állat-állomány ugyan-ekkor. IV. Az áru-viszonyok. V. A használatban volt pénzek értéke.
I. Mielőtt áttérnénk a 18-ik század korszakos eseményeinek vázolására, még vármegyénknek közigazgatási belételét kell vezérlő tisztikarával a 17-ik század utolsó évtizedéröl bemutatni.
Eger visszavétele után a kettős megyék első tisztujitó széke 1688. szept. 9-én Gyöngyösön tartatott meg. Fenessy György püspök-főispán ezen ülésen való képviseltetését Szörényi Gábor titoknokára ruházta, ki is bemutatván meghatalmazását, az alispánságra megtette a kijelölést. Bulyovszky Ferencz volt alispán végképen visszalépvén kijelöltettek: Vécsey Sándor, Bulyovszky Ferencz, Horváth György és Kállay István. Szótöbbséggel Horváth György rendes, helyettes alispánul pedig Dévay János választattak meg.
A szolgabirák választásánál, a kettős megye akkori helyzetét szomoruan jellemző határozat hozatott. Kimondatott, hogy a vármegye népessége annyira alászállott, a. községek annyira elpusztultak, hogy négy helyett két szolgabiró, melléjök rendelt esküdtekkel elvégezheti a közkormányzat kivánalmait, és ekként egy szolgabiró, két járást kezeljen. Megválasztattak Almásy János és Csima István szolgabiráknak, esküdtekül melléjök Dévay Pál, Petes Ferencz, Gombkötő Mihály, Országh Pál. Jegyzőül Bulyovszky Dániel, helyettesül Laczkovics István. Az 1689. év okt. 10-én tartott tisztujitó széken Csima István szolgabiró helyére Dévay Pál választatott meg. A tiszti létszám egyebekben maradt. Ekkor is Szörényi titkár mint főispáni meghatalmazott volt a gyülés elnöke. Ugyanekkor nevezett titkár részére, háromszorin megjelenésért 30 tallér tiszteletdij utalványoztatott a megyei pénztárból.
Az 1688. évi tisztujitás. alkalmával tartott számonkérő szék tagjai yoltak: Bulyovszky Ferencz alispán, Barátnoky Ferencz, Balogh Mihály, Kanizsay Sándor, Dévay Pál Gombkötő Mihály, Almásy János és Dévay János szolgabirák és Darvas Mihály nemesek. Továbbá Péchy Ferencz az egri püspök és káptaian megbizottja, Erdődy grófné nevében pedig Laczkovics István.
Az 1690. okt. 16-án tartott tisztujitó szék is Szörényi Gábor főispáni meghatalmazott elnöklete alatt tartatott. Ezen közgyülésen választattak első izben a katonai adók és egyéb szolgáltatások kezelésére, és az illető helyeken pontos leszámolás eszközlésére ugynevezett megyei biztosok, egy fő- és két albiztos, miután a szolgabirák ezeknek eleget tenni immár képtelenek voltak. Ezen biztosok választása épen ugy, mint a többi tisztviselőké, jelölés alapján történt. Igy 1692. márcz. 6-án Pásztón tartott közgyülésen jelöltettek a főbiztosi állásra: Laczkovics István, Országh Pál, Csima János, Vadász Márton. Megválasztatott Laczkovics István. Albiztosokul hasonló jelölés mellett Giczey György és Bajcsy Mihály választatott meg.
Az 1692. évi aug. 25-én tartott tisztujitó széken főispáni meghatalmazottul, Szécsenyi János praefectus szerepelt. Alispán még mindig Horváth György volt. Helyettes alispánul Almásy János még az 1691. évben választatott meg. A szolgabirák: ifj. Dévay Pál, Farkas János és Sőtér Benedek tovább müködni nem akartak, és véglegesen leköszöntek; helyökbe Országh Pál, Szabó György másképen Széchenyi és Majthényi György választattak meg. Ezen közgyülésen találjuk első izben, hogy a szolgabirák mellé esküdtül külön-külön egyén választatott: "hogy az igazság-szolgáltatás rendje, kellő módon vitethessék." Ekkor már három szolgabiró választatott a megyében, kiknek egyike a tiszántuli szolnoki részt is kezelte.
1693. aug. 1-én tartott tisztujitó széken Horváth György végleg lemondván az alispáni tisztről, helyébe Almásy János szótöbbséggel, helyettes alispánul Sőtér Benedek, szolgabirákul: Dévay Pál, Petes Ferencz és Majthényi György választattak.
Az 1695. szept. 6-án Gyöngyösön tartott tisztujitó széken Usz Ferencz képviselte a főispánt és az eddigi alispánok és szolgabirák megmarasztattak, csupán Petes Ferencz szolgabiró helyett választatott Vadász Márton. Az akkori jegyző Laczkovics István helyett Kubini Mátyás, aljegyzővé Zsarnóczy András választattak. Tehát ekkor már két jegyző müködött a tiszti karban.
Az 1696-iki tisztujitáson Horváth György választatott alispánul Almásy János helyett. A többi tisztviselők maradtak. 1697. szept. 19-én tartott tisztujitáson azonban ismét Almásy János választatott. meg az alispáni székre, helyettes alispán Országh Pál lett. 1698-ban első alispánul Almásy János, másod alispánul Országh Pál megmarasztatnak. Szolgabirák voltak: Csöke János, Petes Ferencz, Országh Pál.
1699. márcz. 4-én. halt meg Fenessy György püspök-főispán,: egész ideje alatt, a fontos tisztujitó széken, mindig meghatalmazott által képviseltette magát. EgyáItalában, hogy megyei gyülésen elnökölt volna, semmi nyoma. Fenessy után Telekessy István csanádi püspök neveztetett ki egri püspökké és Heves és K. - Szolnok vármegyék főispánjává, 1699.jun. 4-én, és 1700. aug. 10-én Egerben tartott közgyülésen iktattatott be főispáni székébe. Verancz püspök Egerben időzése óta, tehát több mint 140 év után, ez volt az első eset, hogy Egerben, a vármegyei közgyülésen részt vett a főispán, sőt beiktató gyülése itt tartatott.
Ezen közgyülésen felolvastatván a kinevező levél, Dvornikovics Mihály váczi püspök, majd utána a megyei jegyző üdvözölte, mire a főispáni esküt a rendek előtt letette. A tisztujitó szék ez év sept. 16-án már Gyöngyösön tartatott, melyen Almásy János első, Országh PáI másod alispánok és a többi tisztviselők megmarasztattak. Az 1701. szept. 30-án Egerben tartott tisztujitó széken Almásy János marasztatott meg első alispánul, másod alispán lett Ordódy György; szolgabirákul választattak Petes Ferencz, Csala Sándor, Csőke János, Kada Pál. Ekkor tehát már ismét négy szolgabiró választatott és igy a szolnoki rész is, részben visszatelepedettnek volt tekinthető. Választatott már akkor perceptor is Dévay PáI személyében. Jegyzők: Berényi Gergely és Zsarnóczy András voltak. 1702. szept. 12-én Gyöngyösön tartatott a tisztujitó szék, Telekessy püspök-főispán elnöklete alatt. Ekkor alispánul választatott Ordódy György, helyettesül Dévay Pál. Szolgabirákul Vadász Márton, Kada Pál, Taródy István és Nagy Ferencz. Biztosokká Szepesi Tamás, Bedécs András, Dévay József, Császár Ferencz, Vizy András, jegyzővé akik voltak.
Ezen tisztikar idejében 1703. év végén következett be a Rákóczy időszak.
II. A török uralom megszüntével, a 17-ik század utolsó évtizedében, nyomban Eger visszavétele után, a kettős megyék visszatelepitési. és ujjáalakulási mozzanata, népesédési és gazdászati fejlődésével következő képet tár elébünk.
Daczára az ismert terheknek, melyek ez időszakban is sulyosodtak a lakosok vállaira, a vármegye területén beállott békésebb idők lehetővé tették, hogy a községek elmenekült lakói, más települőkkel visszatérve, ősi fészkeiket fokozatosan kiépitsék, és szorgalmas munkájokkal, a sivár pusztákat ujból a polgárosodás terévé alakitsák. Kétségkivül, a fenforgott viszonyok között, mindez igen lassu mederben haladt előre. Lássuk, hogy állott a megye népesedési és közgazdászati viszonya az 1699-ik év végén. E tekintetben, ismét csak az adózásokból vehetjük a tájékoztató adatokat. E czélból az 1697-ik évben végrehajtott dikális összeirás a legérdekesebb, és legtanuságosabb adatokat szolgáltatja, melyben 75 akkor már népes község van feltüntetve, ugy a személy, mint termények és gazdasági állatok mennyiségének összesitésével: "Heves és K. - Szolnok vármegyék nemes és paraszt személyei és azok tehetőségének a szolgabirák által 1697. november havában történt összeirása" czim alatt. 1) Ekkor tehát már 75 község volt visszatelepedve. Mint tudjuk Eger visszavétele után 1689-ben alig 37 község volt népesedve, a többi még elhagyottan állott ugy, hogy közigazgatási igényei kielégitésére is csak két szolgabiró választatott. Tiz év után 75 telepedett község volt már Egervárosán kivül, melynek telepedési viszonyait, más helyen már érintettük.
Ezen összeirás a következő érdekes adatokat szolgáltatja, további fejtegetésünk alapjául.Csak a főbb pontokat emeljük ki.
Összeiratott:
Gyöngyösön Heves Patha Pél Szücsi Kürü Fancsal Kőtelek Apcz Süly Ecséd Roff Hatvan Kisköre Horth Tisza-Nána Csán Sarud Atkár Tisza-Halász Adács Tisza-Szőllős Halász Poroszló Tar Átán Hasznos Füged Pásztó Füred Sz. - Püspöki Takson Tarján Vezeny Oroszi Tur Solymos Erdőtelek Réde Detk Saár Kaál Gy. - Püspöki Visonta Halmaj Szent-Erzsébet Báton Lelesz Maczonka Szent-Domonkos Dorogháza Bekölcze Szuha Mikófalva Mindszent Csehi Nádujfalu Bocs Balla Aranyos Bodon Maklár Parád Kápolna Derecske Tófalu Recsk Döbrő Szajla Verpelét Pétervására Domoszló Kövesd Isten-Mezeje Váraszó
III. A 17-ik század végén, a vármegyének érdekes képét vázolják ezen adatok. Az ujjászületés ezen első időszakában tehát legnépesebb községeknek mutatkoznak, Gyöngyös 784, Patha 371, Poroszló 231, Tisza-Nána 224, Füred 176, Solymos 133 tizenöt éven felüli férfi személylyel. Összeiratott ekképen az egész 75 községben 6297 férfi személy. Összeiratott továbbá termény, buza, árpa stb. összesen 11294 kila.
Fentebbi nyolczadik fejezet IV. pontja alatt a vármegyében 1699-ben müvelés alatt 2465 egész jobbágytelek, és 77 kuria mutattatik ki. 1703-ban, midőn a fegyverjog váltság-összegét kivetette a megye, 2808 telek iratott össze. De most a fentebbi 2465 számmal van egyedül dolgunk. Ezenfelül összeiratott 72 malom és 10 szeszfőző. A birtokos nemesség száma 219, az egyházi férfiaké 42 volt.
A fent kimutatott 6297 férfi személy között azonban a nemesség nem foglaltatik, mert ennek csak ingó jószága számitatott fel a dikális megállapitás sorába, személye nem; mert a nemes személye-mint már érintettük- adóalapul nem szolgálhatott. Miután fentebb a birtokos nemesség létszámát már feljegyeztük, itt csak az armalista nemesség létszáma marad megállapitás alá, melyet Eger visszavétele elötti idöben 296-ban, a kurialis falvak nemességét 300 ban mutattuk ki. Most még az a kérdés marad fel, hogy a 6297-re menő 15 éven felüli jobbágy férfi személy mellett, mennyi lélekszám állapitandó még meg nő-személy és gyermekek hozzászámitásával. Közeljáró számitás lesz, ha a feleség, leány és figyermekek hozzávetöleges számitására, négy lélekszámot veszünk, és ekként a 6297 férfi személy számát négygyel sokszorozva, a jobbágy lélekszámot ez időszerint 25188-ra teszszük.
A 17-ik század utolsó évében, az ujjászületés első évtizede után, most már ekképen fog állani a vármegye gazdasági állapota és népessége, összehasonlitva az Eger visszavétele előtti állapottal:
művelés alatti telek jobbágy család a nemesség létszáma összes népesség
Ide a török lakosság természetesen számolva nincs, mely-mint kimutattuk-18-20 ezerre volt tehető.
Most a következő eredmény áll előttünk:
müvelés alatti telek jobbágy férfi birtokos nemes egyházi férfi kurialis nemes armalista nemes vagy is összes nemesi létszám
A jobbágy-lélekszám, a fentebbi összeszámolás szerint lesz: 25188, a nemesi 4285. Vagy is 1700-ban a kettős megye népessége: 29473 lélekszámra tehető. Ehhez hozzáadva Egervárosának 1699. évben 6000 lélekre tett lélekszámát, az összes megyei lélekszám 35473-ra tehető, a 17-ik század végén. Megjegyzendő itt, hogy a számitás a hivatalos kimutatásokból történvén, ezekben a több évi szabadalommal biró időközi telepesek nem foglaltatnak, melyek száma valószinüen szintén több ezerre ment már eddig.
A rnegyebeli mezőgazdaság akkori állását, és az állat-állományt ekként tüntethetjük fel, megjegyezve, hogy ebben Eger állománya nem foglaltatik:
ökör, tehén ló volt juh tino, csikó sertés méhkas buza, rozs, árpa, zab volt
A juh tenyésztés főleg a Tiszavidéki falvakban található, Poroszlón 1168, Turon 1141 drb van feljegyezve. Sertés viszont a tiszai községekben alig található. Ez föleg a mátrabeli községekben jön elő tulnyomólag, hol ismét szarvasmarha tenyésztetik kevésbé. Terményből a buza a tarnamelléki és gyöngyösvidéki falvakban a tulnyomó; lencse, borsó, kukoricza, a mátrabeli községekben egyáltalában nem termeltetett.
Egy jobbágy-telek után, mely 150-60 holdból állott, 120 pozsonyi mérő buza számitatott átlagos termésül. De ezen jobbágytelek nem volt egészen szántóföld, és ennek is harmada rendesen ugarnak hagyatott.
A kukoricza a Tiszai községekben volt nagyon elterjedve, hol valószinűleg a tiszai kiöntésekben, a viz visszavonulása után, hasznos termelvény volt. Gyöngyös és Tarnamellékén kevés kukoricza volt. Egenben 1699-ben 511 kila kukoricza volt összeirva, tehát Egerben elterjedt müvelés alatt állott. A méh-tenyésztés még ez idő szerint is föleg a Tarnamelléki és mátrai falvakban divott feltünőbben.
IV. Az árakat a következőkben jegyezhetjük fel a 17-ik század végén:
ökörtehén juh ló sertés kila buza árpa bor itczéje
V. 17-ik század végén Egerben használatban volt pénzértékekről a következőket jegyezhetjük fel. Használatban volt most is a száz denáros magyar forint, azonban csak számitási alapul, mert tényleg az ezüst denár apró pénz ez idő szerint már nem veretett; a rénusi vagy német forint, mely 120 denár, vagy 60 kr. értékben számitatott. Volt még használatban "márjás," mely 34 denár értékü volt.3) Ezenfelül tallér, mely 180 denár, egy másik tallér, mely 2 renusi frtban számoltatott. Ekképen a használt pénzek értéke volt:
tallér rén. frt tallér denár rénusi frt denár magyar frt denár rénusi frt kr. egy kr. denár márjás garas denár poltura denár
Az 1693. decz. 14-én kelt királyi rendelet a tallér értékét két rén. frtra szabta. Ugyanakkor hirdettetett ki a megyében, hogy 6 garas értékü pénznem verettetik a Szűz Mária és a király képével az ugynevezett máriás garas; és kisebb garas 6 magyar denár értékkel. 1694. decz. havában kihirdetett rendelet szerint, a frt értéke, az örökös tartományokban folyó használat szerint 17 garas volt, a hat garasos értéke 28 denárra, a külső vagy német frt 35 polturára szabatott. Mint látjuk, a hivatalos előirás nem mindenben felel meg a közhasználatban levő értéknek. A hat garasos 34 denárban számoltatott, holott itt 28 denárnak iratott elő; a frt értéke pedig 17 garasnak, mely szerint 102 denárt tett volna.
1) Eredetije ugyanazon évsz. a. a megyei ltárban.
2) Két mázsa hust 10 magy. frtban találunk számolva az egervárosi számadásokban.
3) "Perceptor Kis Márton Ferencz ezen comissióm mellett vegyen-budai követségére hat napi diurnumot dietim négy-négy mariást in toto hung. florenos 8 d. 16. Item két hajdunak és kocsisnak egy-egy frtot. Item a lovak részére két máriás garast, in summa fl. hung. 11. d. 84." (tehát egy mariás 34 denár.) Egervárosa ltárában számadási jegyzékek. Ugyanitt egy másik: "Committitur perceptori, quatenus det Petro Zabrady notar. Budam ablegeto diurnum rhenen fllor. undecim-idest hung. flor. 13 d. 20." (tehát egy rénusi forint 1 magy. frt és 20 denárt tett.) A rénusi frt 60 krra menő értéke a számadások során tünik ki.
"Petrceptor Gőry István adgyon Peko Hitter postamesternek bora árában tiz tallért idest hung. fl. 18 etc. Committaltatik az egész tanácsnak, hogy budai comissio secretariusának adjon huszonnégy tallért idest rhen. fl. 48 etc. Committáltatik perceptor urnak adgyon Budára levelet vívó katonának három máriás garast. Item vasvilláért tiz polturát. Item katonáknak serért hat polturát. Item ácsoknak, kik azt a rut kalitkát csinálták, kit minden megpök, husz polturát, idest hung. fl. 2 d. 28 etc. (Egy márjás 34 denár lévén, ekként összeszámolva 36 poltura, 126 denárt teszen, vagy is egy poltura 3 1/6 denárt. Mindez Egervárosa levéltárában található számadások során olvasható.)