MÁSODIK RÉSZ.
II. Rákóczy Ferencz fejedelem és Telekessy püspök és föispán korszaka 1703-1710
TIZEDIK FEJEZET.I. A spanyol örökösödési háboru kitörése. Az ország izgatott hangulata. II. A kormány pénzszerzési rendszere. A jász-kunok zálogba tétetnek a német lovagrendnél. A vármegye tiltakozása ez ellen. Törvényszéki eljárás. III. A német lovagrend egyezkedése a vármegyével a porták széjjelosztására. A jász-kun viszonyok szabályozása.
I. Az 1699. jan. 26-án megkötött karloviczi békével, a hosszas török háboru befejeztetett ugyan; de nem sokáig élvezheté az ország a megkötött béke áldásait. Egy évre reá 1701-ben már ujból kitört a spanyol örökösödési háboru, melyben főleg az uralkodó háznak nagy fontosságu családi érdekei forogtak a fegyverdöntés végzetes koczkáján. XIV. Lajos franczia király ugyanis nem türhette azt hogy Spanyolország az osztrák ház befolyása alatt veszélyeztesse a franczia tulsulyt, és ennek megdöntésére XIV. Lajos, Rákóczy Ferencz és az elégedetlen magyarok szövetsége utján is igyekezett europai politikájának érvényt szerezni.
A háboru nagy terhei mellett, a 18-ik század hajnalhasadtával, az osztrák kormány egységesitő politikája, és ennek érdekében életbeléptetett kormányrendszere tartotta állandóan izgatottságban a kedélyeket.
A magyar közjog, és annak követelményei teljesen mellőztettek. A nagy adók, melyeket a folytonos háboruzás tett szükségessé, azok kiméletlen behajtási modora, az idegen katonaság állandó megszállása, féktelensége: mind csak öregbité az izgalmat, melyet élénken ápolt Rákóczy Ferencz és társainak ez időben történt tragikus sorsa, elfogatása, menekülése, a hazafiság vértanuságának szájról-szájra hirdetett legendája.
Már érintettük, hogy az ifju Rákóczy Ferencz, felvidéki jószágain időzve birtokainak gazdasági kezelésével foglalkozva, közvetlen észleletek utján győződött meg a bécsi kormánynak a nemzettel szembe gyakorlott közjogellenes kegyetlen eljárásáról, mely benne is a sértett nemzeti jogérzet természetszerü visszahatását kelté fel, és hazája érdekében kész volt meghallgatni, nemcsak Bercsényi és társai kifakadásait és nagy tettekre izgató buzditásait, hanem a már készülő s a nemzet érdekeitől teljesen idegen háborunak, esélyeiből kinálkozó feltételeket is, melyeket Leopold ellenfele XIV. Lajos franczia király, titkos ügynökök utján terjesztett elé.
Az az elbánás, a mint a bécsi kormány járt el a török uralom alól felszabadult országgal, melyet most teljesen mint ujonnan szerzett országrészt a fegyverjog alapján akartak az uralkodóház országai sorába beiktatni, figyelmen kivül hagyva annak multját, közjogát és alkotmányos szervezetét, az ifju Rákóczy szivében is lángra gyujtá a hazafias kötelesség érzelmét, és felvidéki időzése alatt szerzett tapasztalataival izmosodva elhatározásában, meginditá XIV. Lajos megbizottaival a haza sorsa és az ő teendője felett, a fenforgó körülmények között czélhoz vezetőnek kinálkozó eljárást.
Tudjuk, hogy ezen érintkezése felfedeztetvén, sárosi kastélyában elfogatott, és Bécsujhelyen elzáratott. Tudjuk, hogy jóakarók közvetitésével miként menekült fogságából, és Lengyelországba vette utját, hol már várták elfogatása idejében, ide menekült felvidéki barátai, Bercsényi és mások. Hevesvármegyéhez is leküldetett Leopoldnak 1701. nov. 9-én kelt köröző levele, hogy a megszökött Rákóczy fejére tetemes dij tüzetik, és a ki élve szolgáltatja kézhez 10000 frttal, a ki halva 6000 frttal jutalmaztatik.
Ekkor már megindult a fent jelzett örökösödési háboru, melynek előre látható költségei fedezésére jónak látta a bécsi kormány, az eddig halasztott fogyasztási adónak életbeléptetését is elrendelni. A megyék kebelében erre is csak fokozódott az izgatottság.
Pest-Pilis és Solt vármegyék 1702. julius 10-én tartott közgyüléséből megkereste a szomszédos Hevesvármegyét, hogy "hódoló hűségének tiszteletteljes nyilvánulásával vette ő felségének kegyes parancsoló levelét, az ujból elrendelt fogyasztási adó végrehajtása ügyében, milyet bizonyosan a többi vármegyék is kaptak, mely ügy a nemzetet országgyülésileg érdekelné. Hogy a vármegye további elhatározását megtehesse, szükséges ismernie más megyék véleményét is. Kéri tehát a vármegyét, hogy közölje ez ügyben vele nézetét." 1)
A bécsi kormány terveit, a fogyasztási adókról, a legutóbbi 1698-iki bécsi tanácskozás folyamán, már ismertettük. Akkor annak behozatala elodáztatott, de abba nem hagyatott. Leopold most, a háboru által felidézett pénzszükséglet nyomása alatt elrendelte, hogy életbeléptessék. Ez ellen inditotta meg Pestvármegye most a mozgalmat.
II. A kedélyeket ezen időben a kormánynak a vallási felekezetek ügyében tett intézkedései is izgatták, melyeknek alapját a háborura mindenáron szükséges pénzszerzés indoka is képezé. Ekkor jött létre a most kinevezett Telekessy egri püspökkel is az egyezség a püspöki birtokoknak átadására. Az uj szerzeményi bizottsággal megköttetett a váltsági egyezmény, melynek folytán az egri egyházi javak fegyverjog czimen reá rótt illetéke lefizettetvén, Telekessy kezébe vehette eddig általa csak bérbe birt püspöki javadalmakat. A vármegyére is ekkor rovatott a fegyverjog fejében fizetendő 12 ezer frt, melyről más helyen már megemlékeztünk. Ekkor adatott zálogba a jász-kunság területe is a német lovagrendnek, mely ügylet ellen Hevesvármegye rendszeres tiltakozást és peres eljárást foganatositott. A jász-kunok ezen elzálogositási ügye ugyanis, igen közelről érdeklé a vármegyét. A megyékre kirótt adóterhek mikénti kivetése és beszedése ugyanis nagy befolyással volt egyes megyék népesedési és igy gazdasági viszonyainak fejlesztésére is. A kedvezőbb helyzet valamely vidéken, elősegitette a jobbágy-telepedést és a gazdasági élet gyarapodását. főleg a Jász-Kunság volt ez irányban a kettős vármegyénél sérelem tárgya. A Jász-Kunság területe az ujabb időben kiszakasztatott a megye adózási területéből. Ennek folytán a teherviselés egyenlő rendszere ott és itt megszünt. A jász-kunok kiváltságosabb helyzete, a megyéből is oda csalogatta a népet. 1700. okt. 25-én Gyöngyösön tartott gyülésből a pozsonyi oktavalis értekezletre küldött Szeleczky Mátyásnak utasitásul adatott azon sérelem előterjesztése: "hogy a jász-kunok portáinak összeirására más rendszer alkalmaztatik, mint e vármegyében, hol azelőtt az összeirás a vármegye befolyásával történt. Szükséges tehát, hogy a jász-kunok a megyével továbbá is egy adóterületté tartassanak fel, és egyenlő módon történjék az adó és egyéb szolgáltatás kivetése és beszedése; mert különben a megye érdekeiben megrövidül." Csakhamar kitünt azonban, hogy miért történt a jász-kunok területének ekként elválasztása Hevesmegyétől. A sponyol háboru költségei fedezésére a Nagy-Kunság zálogba adatott 500000 frtért a német lovagrendnek. A vármegye értesülvén ezen elidegenitésről, az 1702. máj. 30-án Karczag-Ujszálláson történt birtokbavezetés alkalmával, Berényi György jegyző és e czélból meghatalmazottja áltat, ugy az egész zálogügyletnek megkötése, mint némely birtokrészeknek mint Kunhegyesnek, vagy mint az ellenmondásban helyesbitetik "Kunhevesnek" tévesen a, kunterületekhez lett sorolása ellen, contradicált, fentartván jogainak érvényésitését. Ellenmondott: mert a Nagy-Kunság már az 1647-iki portális összeirásnál is, mint megyei terület vétetett fel, tehát mint ilyen, a terheket együttesen viselő vármegyének kiegészitő része a megye tudta-hire nélkül el nem idegenithető, eltekintve az érvül idézett országos törvényektől is. Ellenmondott a szerződés pontjainak, melyek szerint e terület örökre eladatott volna a nevezett rendnek; hogy a szerint e határkérdések jövőre kamarai és káptalani küldött által rendezendők lesznek; hogy ezzel a megyének birói joga is korlátoltatik stb. A vármegye tehát, a zálogba vevő rendnek birtokbavezetése alkalmával ekként ellentmondván, 1702. jun. 12-én Egerben tartott törvényszéki ülésben a vármegye jegyzője, Berényi György, mint annak ez ügyben meghatalmazottja előterjesztette, hogy a jász-kun területek nagy része ő felsége által a német rendnek adományoztatván, illetőleg eladatván, a birtokrész átadására Karczag-Ujszálláson kitüzött napon május 30-án megjelenvén, ott a kettős vármegye nevében, egész formaszerü óvását adta elő: hogy a Jász-Kun kerületekhez tartozó falvak és városok Heves és K. - Szolnok területéhez kapcsolvák, az 1647. évi porta-összeirás tanusága szerint portái is itt és ekképen irattak össze, tehát az a kunkerület is, mely a német lovagrendnek 500000 frtért szerződésszerüleg eladatott. A kötött szerződésnek pontjai ellen, szintén egyenként tette meg észrevételeit és kifogásait. Ezen ellenmondás 15 napi határidő alatt szokásos válaszra, a vevő félnek, a német lovagrend megbizottjának kiadatván, főtisztelendő liber báró Kagenek Henrik frankfurti parancsnokkal, a német lovagrend és a jász-kunok kerülete administrátorával, julius hó folyamán tartott törvényszéken a tárgyalás forma szerint megtartatott. A rend meghatalmazottja beigazolta a törvényszék előtt, hogy itt egyszerü zálogos ügylet forog fenn, mire a törvényszék a további eljárást megszüntette.
III. Ezzel azonban még a dolog befejezve nem lett. Fenforgott még a vármegyével való együttes adózás kérdése is.
Heves és K. - Szolnok vármegyék, és a zálogbirtokos német lovagrend képviselője főtiszt báró Kagenek Henrik, mint a rend és a Jász-Kun kerületek administratora között, a katonai adók részletezésére 1803. jun. 2-án jött létre az egyezség, ez ügyben ő felségétől delegált budai comissio előtt. E szerint feltétetett az, hogy ha tovább is 4 millió fog követeltetni az országtól, a Heves-Szolnok és a Jász-Kunságra eső részletből fog esni portánként 595 frt 82 d. mert Heves és K. - Szolnok portaszáma most 74 1/2, a jászoké 43, Nagykunsága 9 1/2. Vagyis fizetendő lesz a megye 44239 frtot, a Jászság 25534 frtot, Nagykunság 5407, a Kiskunság 5641 frtot, a denárokat elhagyva. Vagyis, a négy millióból eső összes illetéket, mely teszen: 80822 frt 81 d.
Ezen egyezség 1703. jul. 9-én Egerben tartott közgyülésen egész terjedelemben jegyzőkönyvbe iktattatott.
A Jász-kunokra nézve, a bekövetkezett Rákóczy-korszak, a szabadság korszaka is volt, a mennyiben ezen zálog-birtoklás ekkor foganatositható nem volt. A Rákóczy-korszak után azonban a német lovagrend igénye életbe lépett. A legközelebbi 1715. évi 34 tczikkben, azután kimondatott kiváltásuk feltétele, mely azonban szintén csak 1745. évben foganatositatott, mindezt később látni fogjuk.
1) Eredetije a megyei ltárban.