TIZENKETTEDIK FEJEZET.
I. Hevesvármegye felkelési mozgalma Gyöngyösön Almásy János vezetése alatt. II. A Gyöngyösön rendszerezett megyei felkelő sereg Eger alá vonul, Eger ostromára. III. A felkelő sereg Andornakon felhivja az egrieket a vár megadására.A felkelő nemesség és Telekessy között lefolyt üzenet-váltás. IV. Bercsényi megérkezése Andornakra; a város népe Telekessy püspökkel élén megadja magát, az őrség a várba vonul további védelemre. Telekessy püspök Cserépvárába vonul. V. A város felgyujtatik. Az ostromlók siker nélkül vivják a várat.
I. Mig Telekessy főispán, a tisztikar egy részével a német katonasággal megrakott Egervára tövében levő városba zárkózva vártak a történendőkre, Gyöngyösön megindult a mozgalom, mely csakhamar magával ragadta az egész vármegyét.
Almásy János ki ekkor már csatlakozott Rákóczyhoz, mint "mélt. generalis gróf Bercsényi Miklós ő nga ebben az dologban plenipotentiariusa" Gyöngyösön okt. 4-én felhivást bocsátott ki: "kapott hatalma és kemény parancsolatja folytán, hogy minden renden lévő nemes és nemtelen embereket, ki lovon ki gyalog, és a minő fegyverre lehet felültetvén, harmadnap alatt, hová generalis urunk ő nga parancsolja, velem együtt oda jöhessen. Parancsolja tehát, hogy a jövő vasárnapra, ide Gyöngyösre gyülekezzenek, hogy innét, keseredett és, nagy iga alatt nyomorgó 1) hazánk szabadulása végett oda mehessenek, hová parancsoltatik."
Telekessy főispán, Ordódy megyei alispánnal Egerben, e felhivásra mozdulatlanul maradtak ugyan; de nem igy a megyei rendek, kik a felhivás folytán Gyöngyösön összejöve, a közeledő Rákóczyhoz való csatlakozásukat jelentették ki. Az erről 1703. okt. 14-én Gyöngyösön felvett jegyzőkönyv igy szól: "ezen alkalommal kihirdettetett a felséges fejedelemnek, felsővadászi Rákóczy Ferencz Sárosmegye főispánjának stb. nyilt levele, mely aug. 29-én Vetési mezőn levő táborából kelt, hogy fogságából isten csodás jóvoltából kiszabadulva, az ország sokszorosan sértett szabadságáért fegyvert ragadva, a gyötrött haza földjére jött, isten segélyével a felső vármegyékbe már is sikeres előhaladást tett, és ekként a megkezdett hadviselés okát elősorolja, következőképen: "Mi fejedelem, felsővadászi Rákóczy Ferencz nemes Sárosvármegyének örökös főispánja. Adgyuk tudására mindenkinek ezen megnyomorodott hazánkban és nevezet szerint Hevesvármegyében lakozó egyházi s világi uri s nemesi és fegyverviselő avagy fegyverviselhető, egy szóval minden rendű embereknek." Elmondja, hogy törvénytelenül keserves bujdosásra üzetett sorsa után, magyar hazánk dicsőséges szabadságának kivivására, s elviselhetlen kegyetlen igának levetésére, már nemes Bereg, Szabolcs, Bihar, Közép-Szolnok, Szatmár, Kraszna, Ugocsa vármegyékbe szerencsésen beérkezett, tehát ezen fegyverviselés okát világossá kivánja tenni a rendek előtt. Egyedűl hazafiságától inditatva, minden magán ambitió nélkül, a haza törvénytelen szenvedései miatt, az idegen nemzet törvényeink diplomájának igazsága ellen való sanyargatása folytán, vette kezébe a fegyvert, s hivja fel mindazokat, kik igaz magyar vérből éreznek, és a szabadságot szeretik, hogy harmadnap alatt táborába jöjjenek, kik fegyverviselésre alkalmasak, e czélból, kik pedig táborozásra nem alkalmasak, hüségök kijelentésére." A jegyzőkönyv azután ekképen folytatja. Habár a felséges fejedelemnek e kegyelmes parancsa, elkésetten terjesztetett már elő; de miután Bercsényi Miklós tábornoknak tokaji táborából okt. 7 és 10-én kelt megkeresése is megérkezett, a haza szabadsága érdekében az általános felkelés és Borsodmegyével egyetértve az egri vár körülzárolása és ostromának rendezése Almásy János és Dévay Pál meghatalmazottakra bizatott, egyuttal az egri várban tartózkodó fő és alispán tudósittatott, hogy a nemes közönség, nehogy a fejedelmi nyilt parancs fenyegetéseinek essék áldozatául, a haza és szabadsága érdekében, a felhivásnak erejéhez képest engedelmeskedni elhatározta. Ezen időtől fogva, megkezdetett a személyes felkelés rendezése, a fentnevezett teljhatalmu urak intézkedése szerint, mégpedig; ugy; hogy Gyöngyös tüzetett ki összejöveteli helynek. 2)
Okt. hó 19-én érkezett a fejedelemnek Tokajon okt. 15-én kelt szemrehányó levele, hogy a vármegye, már kiadott felhivására, ugy Beresényi levelére sem tett még intézkedést. A fejedelem most már értesittetett a rendek hüségéről és hogy a felkelés foganatosittatik
II. A felkelő sereg, gyalog és lovas minőségben okt. 21-én indult el Gyöngyösről, Sáár, Visontán, Halmajon át 22-én Kálba érkezett, 24-én Sósréven időzött, innen 26-án Andornakra mentek, hol találkoztak a borsodmegyei felkelőkkel, és az Eger vize két partján tábort vertek. Ezzel másnap már kezdetét vette Egervárának ostroma, mely nagy zajjal történhetett meg, kitünik az ott tartózkodó Telekessy István püspök-főispánnak következő leveléből, melyet ostromló hiveihez küldött a táborba, hol nyomban felolvastatott ekképen: "Nemes Hevesvármegyének egybegyült nemes nemzetes és vitézlő tagjainak, nemtelen szegénységgel együtt adassék nagy szeretettel. Nagy jó reggelt szerető fiaim Kgyteknek ! Valamint nem keves csodálkozással, ugy keserves szivfájdalommal hallván tegnapi napon Hevesvármegye némely kegyetlen fiainak égben kiáltó káromkódásait. Legottan juta eszembe miképen ennekelőtte négy esztendővel szintén ezen napon mily nagy örömmel, szép triumfussal, énekszóval, csaknem hosanna kiáltással, ezen Hevesvármegyének, nevezet szerint Gyöngyös városának ajtatos fiai, csaknem mint régente Jeruzsalemben üdvözitőnket, de annak utánna ő szent fölségét ötödnap, engem pedig négy esztendő után rettenetes üvöltéssel, kiáltással, fogcsikorgatással halálra itélvén felfeszítettek.
Ez meglévén a mai szent napon, dicsőséges Szent Simon és Judás apostolok napján, négy esztendeje ezen ajtatos Rabsaces maradéki,. nagy örömmel városuk utczáján ki kisérvén Fger városa fele utat mutattak, vezérim és kalauzim voltak, és most ezen szent napon, ezen szegény lakóhelyemből, dicső szent István első királyunk és apostolunktól ezelőtt 694 esztendővel az egri püspököknek istenesen épittetett és residentiával rendeltetett fészkecskémből kipöröljenek és minden ok nélkül kivessenek. Itélje meg isten ha illendő és nem keserves dolog. Melyet látván, mit mondhatok mást, hanem keservesen, de nem panaszképen felkiálthatok, ama vén Sámuel prófétával: négy esztendőtől fogva jusson eszetekbe, senkinek közületek, főispántok lévén jószágát hamisan el nem vettem, senkit közületek meg nem kárositottam, mindenekkel jót tenni igyekeztem, miért kell tehát ezeket szen vednem? E mellett, hogy senki előtt dicsekedő nevem ne legyen én többet nem mondok; szóljanak a kövek, mondják meg a templomok, kápolnák, parochiák, istentől adatott hatalmam és hivatalom szerint felszentelt templomok, szóljanak a gyöngyösi ékes toronynyal együtt az egész püspökségben megszentelt harangok, és ha ezeket a háladatlanság megnémitaná, az egész egri dioecesisben püspökségben, csaknem minden nevezetes városokon, falukon, szóljanak a sok ezer ajtatos lelkek, ártatlan kisdedek, kiket a szent bérmálás által az Istennek nagyobb szolgálatjára méltatlan kezemmel, a szent lélek malasztja által felgerjesztettem és lelki fiaimmá tettem.
Ezeket meggondolván Krisztusban kedves fiaim, nincsen semmi okotok, hogy én ellenem annyira tusakodjatok, én reám szegény megöregedett 70 esztendős vén lelki atyátokra ily éles fegyvert kössetek, másképen az egész keresztény világtól megitéltettek. Tudjátok szerető fiaim, hogy Eger szent István királynak keze munkája, és szent János káptalanjának régi fészke, négy nevezetes szerzetnek lakóhelye, szegény megöregedett lelki atyátoknak13 vármegyéből álló székes dioecesisének egyetlenegy residentiája, nyugovó helyecskéje, melyet isten ennek előtt 16 esztendővel ingyen való kegyelmességéből talán nem azért a végre, a pogányságnak kezéből kivevén adott vissza, hogy ti Isten ellen tusakodván, sok ezer ártatlan lelkeknek romlásával s vérek kiömlésével, hamuba takarjátok, velem együtt tüzzel-vassal megemészszétek, melyet ha elkövetni tovább igyekeztek, mivel nekünk nincsen annyi erőnk, hogy ellenetek állhassunk, én mint annyi ezer ártatlan lelkeknek szószólója, ennyi szerzeteseknek és lelki juhaimnak pásztora, a hatalmas Isten kemény itélőszéke elébe citállak benneteket, solemnissime protestálok, hogy a hatalmas Istennek, az ártatlan lelkek pártfogójának büntetésébe estek. És valakiben közőletek ily szándék találtatik, még ezen a világon, Szent István királynak haragos átkát, melyet fundationalis szent levelében a szentlélek igazgatásából feltett, valaki az ő örökségit fundatióját violálja, el nem kerüli. Keservesen kelt Egerben azon a napon, melyen ezelőtt négy esztendővel Gyöngyösről Egerbe kisértettem an. 1703. Minden lelkét igazán szeretőknek, lelki szeretettel szolgáló 70 esztendős lelki atya, Telekessy István Istennek engedelméből még egri püspök és nemes Hevesvármegyének főispánja."
Az andornaki táborban összegyült vármegyei felkelő sereg, a püspöknek ezen atyai feddés és szemrehányást tolmácsoló szavait, teljes méltánylattal és tisztelettel fogadta, és hazafias kötelessége teljesitésének tudatában, ekként válaszolt nyomban, még az napon Telekessynek:
"Szerencsés jó nappal áldja meg Isten Ngodat. Ngod panaszkodó levelét vettük illendö böcsülettel és az Ngod jó emlékeztetési szerint az elött elmult négy esztendövel való méltóságos becsületét most is mind lelki fiui, mind nemesi kötelességünk szerint elöttünk viselvén, tiszta szivvel tovább is igyekezünk fovalni, kötelezzük is magunkat minden idöben oltalmazni. Hogy pedig némely maga gondatlanok, a jó engedelmességnek határin kivül járván valamely oly koromkodást elkövettek, az sem kegyelmes fejedelmünk s urunk, sem pedig elöttünk járó főtisztjeink, annyival inkább a mi akaratunkból vagy engedelmünkböl és parancsolatunkból nem cselekedték; hanem ha ott az városból kijött hasonló engedetlenektöl irritáltattak volna. Az mint is; ha megtudhatjuk, és végére mehetünk kik lettenek az mi részünkröl, kegyelmes urunktól kiadott edictum szerint büntetéseket el nem kerülik.
Hogy pedig mi dicsöséges szent István királyunktól épitett és a mélt. egri püspöki széknek residentiául rendeltetett szent János apostol teként. káptalanjával és négy szent nevezetes szerzettel felékesitett lakóhelyéböl Ngod kiűzni, kergetni, a megnevezett helyet pedig; sok ártatlan lelkek elvesztésével hamuba takarni igyekeznénk, nincsen szándékunkban; sem parancsolatunkban. Ugy mindazonáltal, ha okot nem adnak reá, mely íránt protestálunk is, ha arra kelletik fakadnunk, okai ne legyünk. Hanem Ngod maga is jól tudja, hogy mi egész vármegyéstöl pusztában lévén,. és már az elviselhetlen. iga alatt nyögvén, jószágunktól, pénzünktöl, nemesi szabadságunktól, törvényeinktöl, ugy sónktól; és mindennemü elélni való mediumunktól megfosztatván, ezen nyomoruságunkból Isten által kiszabaditandó kegyelmes fejedelmünkkel fogtunk fegyvert, mint Roban király idejében az Istennek népe, a rajtunk kegyetlenül és nem keresztény módon nagy kevélyen uralkodó idegen nemzetre.
Isten ne adja, hogy Ngod uri méltóságos személye ellen panaszkodjunk, mert az Ngodtól előszámláltatott istenes elkövetett számos szép virtusok és cselekedetek, bennünket konfondálnának. Bölcsen considerálja Ngod is, maga is tapasztalta az megnevezett dicsöséges apostoli királyunktól rendeltetett fundationalis jószágot, miképen magoknak vindikálván, sok fáradságos, munka után is és nagy költséggel az kegyetlen tirannus tisztek kezéböl némely részét mindekkoráig is ki nem vehette. Sok okaink volnának, és vannak is mostani táborbaszállitásunk iránt, mindazonáltal Ngod azokkal terhelni nem kivánjuk; hanem egyedül arra kérjük Ngod, ellenünk való neheztelését méltóztassék letenni. A ben levö Magyarotszág is, a ki még magyar vért érez szivében, ugy valakik ben vannak, kiknek kész kglmes Urunktól a gratia velünk egyet érteni, Ngod által adhortáljuk, fügvén mi in reliquo kgmes urunk és főtiszteink tovább való dispositiójától. Vigasztalja, éltesse Ngodat Isten mindaddig, mig az mi megnyomorodott hazánknak ohajtott régi szabadságát ezen meltóságos uri tisztiben és lako helyében Isten után klmes Urunk fegyvere altal szent Simonnal örömmel láthassa, kivánjuk. Kelt Andornaknál 28 men. oct: 1703. Ngod alázatos szolgai, lelki fiai, nemes, Heves Vgyének egyben gyült közönséges lakosi." 3)
IV. Ekként, a kegyeletes elismerés és tisztelet nyilvánulása mellett, az alkotmányos jogok és szabadság sérelmei folytán felháborodott önérzetnek tolmácsolása, és a hazafias kötelesség kifejezése visszhangzik az andornaki felkelö táborban egybegyült vármegyének válaszában.
Végre október 30-án megérkezett ezen andornaki táborhoz gróf Bercsényi Miklós tábornok serege is, mint a megyei jegyzőkönyv ezen eseményeket elsorolja; és nyomban felhivás intéztetett az egri praesidiumhoz, hogy adja meg magát. A város lakóinak egy része, az idegen nemzettel (katonasággal) a várba huzódott, más része nov. 5-én a fejedelemnek hódolva, kivonult onnan.Kivonult Telekessy István püspök-főispán is, azon szándékkal, hogy Budára költözik; "azonban a fejedelem határozatára akarata ellen letartóztattatott,". - igy fejezi ezt ki a jegyzőkönyv. Nehány hetet Füzes-Abonyban betegen töltve el, innen Cserépvárába vonult.
Az egri jezsuiták naplója szerint, Telekessy püspök-főispán, az Eger alá Dévay János h. alispán és Almásy János vezérlete alatt érkezett mintegy 2000 főt számláló felkelő seregnek ellenállott, és ezeket a hatvani kapura intézett roham alkalmával vissza is üzte innen, a városba zárt fegyveres erő segélyével. Azonban Bercsényi megérkeztével, kit "válogatott hadtestével ide Rákóczy maga küldött-mint ez emlékiratában (47 I.) olvasható, - hogy hüségére esküdtesse a város népét, melyre ez már régen ajánlkozott, és birja reá Telekessy püspököt, hogy megyéjében maradjon, megnyugtatván őt arról, hogy a jelen háboru nem a kath. vallás elnyomásáért viseltetik. Ez megtörténvén, vezesse ki a lakosságot a városból, hogy a várat könnyebben lehessen feladásrakényszeriteni."
E szerint az egri polgárok magok jelentették már be Rákóczynál meghódolásukat, és ennek folytán küldetett ide Bercsényi, akinek seregét az idézett jezsuita napló 8-9 ezerre becsüli, és kivel-a napló szerint-megegyezés jött létre az egri magyarság utján, kik is kivonulván a városból, a németek és ráczok a várba zárkóztak be." Ekképen Bercsényi megérkeztével, Telekessy püspök és a város részéről megszünt minden ellenállás, és a város kapui megnyit-tattak Bercsényi hadai előtt.
Telekessy, mint ezt maga, 1711-ben az ellene emelt vádra irja, négy szerzetes társával Budára szándékozott utazni Egerből, melyet, eddig a kuruczok ellen fegyverrel védelmezett; - de Bercsényi hite ellen megarestáltatott és senkit Budára nem eresztett. 4) Igy internáltatott azután Cserépvárába, hova ment vele Tarody István szolgabiró is. A többi tisztviselő mind táborba szállott, Vadász Márton szolgabiró és a jegyzőn kivül, ugy hogy a megyei ügyek intézése e miatt fenn is akadt. Azért most a Gyöngyösön tartott ülesből felhivatott a főispán, hogy a táborba rendelt alispánok helyébe alispánt helyettesitsen. Telekessy püspök-főispán 1704. jan. 10-én kelt ismét szemrehányásokkat bővelkedő válaszában, megtagadta a tiszti helyettesitést. "Öreg állapotomban az egész széles püspökségemben nincs annyi helyem, hova fejemet lehajtsam-számkivetésben lévén egyetlen lakó városomban-sok ezer frtokból álló alkalmatosságom mind hamuvá égtek; - házamat elpusztitották, cselédimet velem együtt halálra üldözték." Panaszkodik azután, hogy azzal vádoltatott, hogy a vármegyében alkalmatlan tiszteket szolgáiból intrudált volna-tehát mig az ily vádlások meg nem zaboláztatnak és becsülete vissza nem adatik, semmibe nem szól. A vármegye jegyzőkönyvileg fejezé ki erre, hogy a méltóságos püspök ur, ha hamis vádlóit megnevezi, elégtételt fognak részére szolgáltatni. Az igy kiengesztelt főispán 1704. febr. 24-én végre az alispánok távollétére, Vadász Mártont helyettesitette. A Telekessy által panaszlott hamis vádnak az az értelme, hogy mint láttuk a tisztviselők, Dévay h. alispán és egy szolgabiró kivételével, azon megyei közgyülésen, melyen a felkelés és Rákóczy íránt a hódolás kímondatott, nem voltak jelen, Egerben maradtak a főispán körében; innen támadt a vád, hogy a tisztikart a főispán hivei képezik, ő választatta meg 1702. szept. 12-én tartott tisztujitáson, öt terheli tehát a felelősség is, a nem eléggé hazafias tisztikarért.
Az 1704. jan. 15-én Gyöngyösön tartott közgyülésben olvastatott a fejedelem nov. 9-énTokaj mellett kelt levele, hogy Darvas f. Ferenczet, a Duna-Tisza közötti élelmezési biztosul nevezte ki. Azután ugyancsak a fejedelem által, Hatvan erősitése rendeltetett eI. Érdekes rendelet az is, mely meghagyja, hogy a hűtlenné lett rácz vagy német egyénektől köcsönvevők, vagy bárminő módon tartozásban állók nevei irassanak össze az egész megyében.
V. Egervárosa maga ekképen meghódolván, a vár védelmére oda zárkózott fegyveres sereg, Zinzendorf vezérlete alatt folytatta az ellenállást. A mint a város magyar népe a püspökkel és a megyei tisztikarral kivonult a városból, a német és rácz népség pedig a várba vette fel magát az ellenállás erősitésére, a körülzároló fegyveres felkelők nov. 9-én berohantak a városba, egy részét-ugy látszik a német és rácz telepeket-felgyujtották és kifosztották, felégett akkor a püspöki lak is, mint erről panaszos levelében maga Telekessy is szemrehányólag emlékszik meg; majd megkisérlették a vár bevételét, de ez nem sikerült; ugy annyira, hogy decz. hó 13-án, a várbeliek kirohanása folytán, a felkelő sereg a várost teljesen kiüriteni volt kénytelen.
A tél folyamán, mindössze a vár körülzárolásra szoritkozhatott az ostromló had, mely erős ellenállással találkozott a várbelieknél, kik időközökben sikerült kirohanásokkal tölték meg megfogyatkozott éléstáraikat. Igy 1704. jan. 23-án hajnal tájban kirohant Egerből a ráczság, - mint ezt panaszolják Rákóczyhoz jan. 31-én irott levelükben az apátfalusiak, - és külső-belső jószágokat, 200 szarvasmarhát, 50 tinót, 150 ökröt, szalonnát, ludat, tyukot elzsákmányoltak. Engedelmet kértek, hogy kémlő emberöket Egerbe küldhessék, marhájok megtekintésére, és kérték, hogyha a fejedelem beveszi a várat, adja vissza elrablott holmijokat. Rákóczy sajátkezüleg jegyezte a folyamodványra, hogy Isten Egret kezünkre adván, holmijok viszszaadandó lesz. 5)
1) Eredeti Hevesmegye ltárában.
2) Thaly K. gróf Bercsényi család III. k. 20-24, majd 55 lapokon Almásy Jánost mint Hevasmegye alispánját tünteti fel, majd hogy "Ordódy György és Almásy János alispánok költék, fel a hevesmegyei mozgalmat", a megyei jegyzőkönvyből idézett fentebbi közlemény világositja fel a valóságban lefolyt mozgalom részleteit, melyek szerint Ordódynak ebben része nem volt, Almásy pedig ekkor alispáni tisztet nem viselt.
3) Ezen levélváltás egész terjedelemben iktattatott a Rákóczy korszak alatt felvett és egy kötetben lévő megyei jegyzőkönyvben.
4) Eredeti kézirat érs: ltárban.
5) Nemz. Muz. levéltárában ugyanazon évs. alatt.