TIZENHARMADIK FEJEZET.

I. Eger ostromát 1704. tavaszával Rákóczy maga vezeti. II. Leopold utasitására Szécbényi Kalocsai érsek egyezkedési ajánlatát Gyöngyösön tárgyalják. A gyöngyösi tanácskozmány és annak sikertelensége. III. Rákóczy Gyöngyösröl Eger alá tér vissza az ostrom folytatására, hol ogadja Forgách Simon tábornok hódolatát. IV. Forgách átveszi a vár ostromát. Eger kapitulál bizonyos feltételek alatt. V. A Dunántuli hadviselés 1704. év folyamán. A vármegye hadi segélye Rákóczy támogatására. VI. Ujabb egyezkedési kisérletek Leopold király megbizottjával Gyöngyösön 1704. év őszén. A második gyöngyösi tanácskozmány. Az evang. vallásuak nyugtalankodása. VII. Egervára végleges átadása 1704. decz. hóban. A kivonuló német és rácz őrség lefegyvereztetése Kaalban. Zinzendorf Kassára vitetik. VIII. Rákóczy intézkedései állandó haderő előállitására. A nemesi felkelés zsoldos csapatokkal helyettesitetik. IX. A megyei zsoldos lovasság kiállitása.

I. Csak 1704-ben a tél multával, a tavasz közeledésével vette kezdetét ismét Egervára határozottabb ostroma, magának Rákóczy Ferencznek vezetése alatt, a ki márczius 5-én érkezett Mezőkövesdre, márczius 7-én már a várat körülzároló táborban volt. 1) "Ma negyednapja Miskolczról kiindult kegyelmes urunk szép haddal és szép munitióval. Eger alá, innét ma indul Maklár felé és onnan a vár alá" - irja Szepesy János márcz. 8-án a a mezőkövesdi táborból Buday Istvánnak. 2) Dobozy István pedig Debreczenben márcz. 14-én ugyanakkor irja, hogy "Urunk Eger alatt vagyon, hétfőn kemény viadal volt, kapitány Györki Ádám elesett. Generalis Bercsényi Uram Gyöngyösre Urunkhoz lejön." 3) A jezsuiták többször idézett naplója szerint Rákóczy márcz. 9-én kezdette a vár lövetését négy bateriával, melyben 13 nagy ágyu és 5 kisebb mozsár volt.

II. E közben Rákóczy itt és Gyöngyösön intézte azon békeegyezkedési kisérletet, mely Leopold király utasitására, Széchényi Pál kalocsai érsek által még ez év jan. elején ajánltatott fel. Rákóczy 1704: jan. havában Tokaj megvétele után Miskolczon pihenőt tartván, vette kézhez Bercsényi levelét, melyben a kalocsai érsek egyezkedésí szándékát tudatja, és erre nézve találkozási hely kitüzését kérte. Rákóczy Gyöngyös városát tüzte ki e czélból, hová márczius hó közepére a rendeket is összehivta, hogy ott az ország dolgait is megbeszélvén, főleg a protestans rendek vallásbeli aggodalmai megszüntessenek. A protestans rendek Rákóczy iránt azon aggodalmat táplálták, hogy ő, valamint fővezére Bercsényi katholikusok lévén, sőt szövetségesök XIV. Lajos franczia király is katholikus, az ő felekezeti érdeköket, szabadságaikat nem oly készséggel fogják biztositani, és eddig szenvedett sérelmeiket orvosolni. Ez aggodalom, mely a kiegyenlithetlen egyenetlenségnek Rákóczy táborába való beékelésére alkalmasnak mutatkozott, kétségkivül Leopold udvara köréből nyerte kiindulását, melyet azonban Rákóczynak Gyöngyösön sikerült eloszlatni, miután bebizonyitotta, hogy külföldi szövetségeseinek czélja nem az ország belügyeibe való avatkozás, ellenkezőleg, az ország független intézkedési jogának biztositása; tőle pedig távol áll, már a törvényben is biztositott szabadság élvezetének megcsorbitása, söt törekvésének főiránya épen annak biztositása.

Gyöngyösön márcz. 16-án vette kezdetét az egyezkedési kisérlet, melyen a meghivott rendeken kivül, Leopold megbizottja Széchényi érsek, a franczia király követe Fierville, két lengyel követ, és az időközben ide érkezett török követ voltak jelen. Rákóczy már előzőleg elvképen jelentette ki a maga részéről, hogy minden megegyezést csak ugy fogad el, ha Leopold király is hozzájárul ahhoz, hogy e megegyezés a vele barátságos külföldi hatalmak által biztositassék. Annyi sok csalódás után, melyen e nemzet átment-mondá Rákóczy ez a legkevesebb, mit kivánhat, saját érdeke biztositására.

A békekisérlet nern sikerült. Széchényi érsek mindenek előtt mellőzni kivánta a külhatalmak garanczialis beavatkozását, e helyett közvetitőül az ifju királyt, József főherczeget ajánlotta fel, kinek jó hajlamairól kedvező hirek voltak forgalomban. Ez ellen azonban a nemesség azon kifogást emelte, hogy a legutóbbi országgyülésnek a trónöröklésre hozott határozatát sem hajlandók elismerni, annál kevésbé ez alapon József főherczeg királylyá koronáztatását, kinek uj választás alá bocsátását feltétlen szükségesnek jelentették ki.

A gyöngyösi értekezletnek tehát, a béke ügyében mi eredménye sem lett, Rákóczy márcz. 29-én visszatért Eger alá, annak ostromát még erélyesebben folytatandó. Kétségkivüli az, hogy a béke eredménytelensége felelt meg a Gyöngyösön képviselve volt külföldi hatalmak érdekeinek is, kik közül az ide érkezett török követ, XIV. Lajos közbejárására, fel is ajánlotta Rákóczynak a török segélyt. Rákóczy azonban hazája érdekei szempontjából, idegenkedett ettől; csak kellő ovatossággal fogadott el mégis némely segélycsapatot, melynek egy része 1705. május havában Ecséd körül táborozott; mint ez kitünik a megye törvényszékének ez év jul. 1-én hozott itéletéből ecsédi lakos Paxi Mátyás felesége Vas Sára ellen, mely igy szól: "mult Pünkösd havában, a midőn Ecséde bizonyos török quartélyosok lettek volna dislocalva, egy fekete szakállos törökkel fajtalankodott, mely büneért fejvesztéssel sujtatik:" .

III. Rákóczy Gyöngyösről Eger ostromához visszaérkezve, érte itt azon kedvező meglepetés, hogy gróf Forgách Simon Leopold volt tábornoka, hozzácsatlakozott és Eger alá jövén, felajánlotta szolgálatát. Rákóczy, állami ügyek intézésével elfoglalva lévén, nyomban reá ruházta Eger ostromának további vezetését. Darvas Ferencz april 13-án Eger alól már azt irja Buday Istvánnak 3) Forgáchról: "hazaszeretet hozta közénk itt levén urunk mellett már generalisunk. Német habitusa vagyon ugyan, de magyar a szive, ezek a szavai: nem vagyunk most Bécsben." Forgách különben-mint tudjuk-Gyöngyösön részbirtokos volt. Midőn 1704. év elején, gyöngyösi időzése alatt Rákóczy Klampfer Lőrincz elmenekült német postamesternek gyöngyösi házát a piacz-utczában nemes Kántor Istvánnak adományozta, és ez ott a nyert házban bort kezdett méretni, gróf Forgách Simon, mint földesur protestált ez adományozás ellen, hogy Széchényi uradalmához tartozó ezen házrészek-tehát az adományozott is-mint őt illető jobbágy fundusok csak zálogképen vannak egyeseknél, és igy azokból semmi az ő beleegyezése nélkül el nem adományozható.4)

IV. Forgách Simon, mint Zinzendorf egri várparancsnoknak régi ismerőse, a pusztitó ostrom megszüntetése végett egyezkedésre hivta fel a tábornokot, a mi sikerült is. A megyei közgyülés april 16-án felvett jegyzőkönyvében erről ezen feljegyzést olvassuk: "e napon kötetett meg a várbeliekkel a kapitulatio, gróf Forgách Simon közreműködésével, hogyha mai naptól számitott nyolcz hó alatt a felmentésre segély nem érkezík, a császáríaktól a vár átadatni fog:. A mi meg is történt decz. hóban," - mint erről alább szólandunk.

V. A gyöngyösí békeértekezlet sikertelensége után, a Dunántuli megyékben Heister tábornok Leopold részéről nagy sikerreI lépett fel Károlyi Sándor hadaí ellen, és az ínnen érkező hirek zavarták meg Eger kapitulatiója folytán kelt nagy örömét Rákóczy hiveinek. A fejedelem a további siker biztositására, tettre buzditó felhivást intézett most a vármegyékhez: "Mivel országos igazságos ügyünknek védelmére, - írja Egermelletti táborából april 8-án kiadott felhivásában, - és nem a czélra kötötték fel fegyveröket a nemes ország, hogy csak ellenségünket ingerellyük, hanem hogy régi kivánatos szabadságunkat helyreállitván bátorságos békességben maradhasson. De ugy látjuk, ily kivánatos hadakozásunk végével és hasznos gyümölcsével nem gondolván, elkezdett hadakozásokhoz restelkednek, ahhoz képest széllyel oszolván, magok alkalmatosságában, vagy imitt-amott lappanganak." Elmondja azután, hogy az ellenség ezt észrevevén, tul a Dunán levő hadát megtámadta, ugy hogy most a Dunáninnenre kellett vonulni, hol is ngos Károlyi Sándor mezei generalis gyüjti most össze hadait. Tehát ezen ellenség visszaverésére, és a rácz nemzetség végképen való eltörlésére, megindult. Felhivja a vármegyét, hogy minden hadviselő utasitassék táborba szállani, mert kik engedetlenül meg nem jelennek és lappangani fognak, halállal fognak büntettetni.

Egervára átadási feltételeinek megállapitása után tehát Rákóczy és Forgách siettek a veszélyeztetett dunai védvonalra, hogy ott útját állják Pálffy és Herberstein Leopold tábornokai elöhaladásának. 1704. april 19-én Árokszállásán, 20-án Jászberényben látjuk Rákóczyt, innen Dömsöd felé ment, majd Dunaordasnál ütött tábort.

A megyei felkelősereg Dévay Pál helyettes alispán vezetése alatt Rákóczyt követte utjában. Utána, az ordasi táborba még mintegy 60 jól fegyverzett gyalogos szállitatott a megyéből. A tisztikar egy részé ekképen táborba szállván, a vármegyék ügyeinek intézése nagy hátramaradást szenvedett, és a két otthon maradt szolgabiró Vadász Márton és Tarody István, alig volt képes megfelelni, főleg a hadi élelmezés érdekében előállott halmozott teendőknek. A vármegye közgyülése több izben kifejezést is adott ennek, és sürgette Telekessy főispánt, hogy a tiszti helyettesitésre intézkedésténjék. Rákóczy fejedelem, a nagy fontosságu hadi élelmezés vezetésére a Duna-Tisza közötti részre, élelmezési főbiztosul Darvas Ferenczet, 1704. nov. 13-án kelt rendeletével pedig Borsod, Gömör, Heves-Szolnok, Csongrád, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Kis-Hont és Zólyom megyék részére, kormánybiztosul (pro comissario provinciali) Usz Ferenezet nevezte ki.

Az Eger alatti táborozás idejében ápril hóban, a csapatok élelmezésére négyezer kenyér, 300 vágómarha, 300 kila zab, 150 kila liszt, és a tábori szerek szállitására 60 szekér volt a megye által kiállitandó. A hadi élelmezési biztos kerületi magtárak felállitását rendelte el a csapatok biztosabb élelmezésére. Ezen magtárakba a vármegyére havonként 855 pozsonyi mérö buza, 1045 köböl zab szállitása vettetett ki. Azonfelül havonként 95 mázsa hust kellett szállitani, mely azonban mázsánként 4 frttal megváltható volt. A haza szeretetére kérte és sürgette a fejedelem a vármegyét, hogy ezen szükségletnek eleget tenni igyekezzék. 1704. decz. 13-án kelt felhivásával pedig arra ösztönözte, hogy a tábor részére 300 lovast állitson ki.

VI. Az 1704-ik év folyamán a harcz, föleg a dunántuli megyékben folyt változó szerencsével, hol Károlyi Sándor kezében összpontosult a hadvezérlet, mig Bercsényi Trencsén, Nyitra felvidéki vármegyékben igyekezett tért hóditani. Maga a fejedelem-mint már érintettük-a Duna mellett Solt-Ordas vidékén tartotta főhadiszállását, hogy innen, minden irányban rendelkezhessék, egyuttal a dunamelléki ráczságot sietett itt megfékezni és ártalmatlanná tenni. Itt vette hirét, hogy az erdélyiek jul. 6-án fejedelmökül választották.

Itt találta a fáradhatlan Széchényi érsek ujabb levele is, melyben az elejtett egyezkedési fonalat ujból felvenni sürgeti. Rákóczy ismét Gyöngyöst tüzte ki találkozási helyül, szept. hó elejére, hová a nemesség közül is ismét többeket meghivott, az ország ügyei megbeszélése végett is. Széchényi fegyverszünet kötését ajánlotta első sorban, melynek további tárgyalására a fejedelem Bercsényit, gróf Mikest, Jánokyt és Ráday Pált bizta meg, kikkel aztán a. tárgyalás meg is indult. Gyöngyösön az evang. rendek ismét nyugtalankodtak vallásuk érdekei miként biztositásáért, melyre nézve Rákóczy most már adatokkal győzte meg a protestáns felekezetüeket, hogy az aggodalom tisztán Leopold hivei fondorlatának szüleménye, hogy a megkezdett hazafias küzdelmet ezen féltékenységgel ketté szakaszszák és bukásra vigyék. Udvari hadának főkapitánya, Vay Ádám és Ottlik György főudvarmester-mindketten prot.felekezetüek-előtt adatszerüleg felfedvén e felekezeti mozgalom alatt rejlő cselt, ezeknek sikerült hitsorsosaikat most már kibékiteni, annál inkább, mert Rákóczy a nyugtalankodó nemesség előtt esküvel erősité meg azon elhatározását, hogy a mint lehet, országgyülés hivatván össze, annak a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó határozatát hűségesen hajtandja keresztül.

A fegyverszüneti egyezkedés azonban ismét eredménytelen volt; a harcz főleg a Dunántul folyt elkeseredetten, hol Heister német tábornok tetemes erővel nyomult előre. Nov. hóban Nagyszombatnál történt nagyobb ütközet, melyben maga Rákóczy is részt vett. Az ütközet Rákóczyék hátrányára dőlt el; szerencsére azonban, a beköszönt téli idő a további hadviselést gátolván, a fejedelem 1705. febr. 28-án Egerbe ment, melynek vára a kapitulatió értelmében végleg kezére került, - hogy itt a jövő hadviselésnek rendszeresebbé tételére megtegye az előkészületeket.

VII. Egervára átadására vonatkozólag az 1705. jan. 15-én felvett megyei jegyzőkönyvben ezt olvassuk: "kihirdettetett végre fejedelem ő fenségének Gács várában decz. 5-én kelt levele, mely szerint az egri kapitulatio értelmében decz. hó 16-án, az ottani németek a várból kivonulni fognak, kiknek számosabb szekerekre lesz szükségök, ezek előállitására Szentpéteri Imre bizatott meg. Mindez kellőleg elintéztetett."

Az Egerből kimenő őrség ingóságait elszállitó szekerek kirendelésére, az 1705. jan. 31-én tartott közgyülés jegyzőkönyvében olvassuk még, hogy Taródy István szolgabiró panaszkodott azon, hogy a mult napokban a kassai. munitiók szállitására kirendelt poroszlaiak nem állottak elő. Leköszönését jelentette ki, ha a vármegye az engedetlenkedőkkel szemben elégtételt nem szolgáltat. Az elégtétel ugy adatott meg, hogy az Egerből hurczolkodó németek részére szükséges 30 szekér most Poroszlóról rendeltetett ki azzal, hogy a kik nem engedelmeskednek, a szolgabiró által pálczáztassanak meg.

Egervára és városára nézve, 1704. april 16-án Forgách Simon és Zinzensdorf várparancsnok között megállapitott kapitulatio feltételei voltak, hogy nyolcz hónapig, a várbeli németek magokat tetszés szerint élelmezhetik, a város maga pedig teljesen nyitva, Rákóczy hatósága alá helyeztetik, ki is ide kapitányul Rácz Györgyöt nevezte ki. A városbeli polgárság tulajdonát megtartja, szántathat, vethet, földjét müveltetheti. A kapitulatio megállapitása után Telekessy püspök és főispán visszatért Egerbe, a vármegye azonban ez időben gyülést még sem tartott itt, és igy a főispán, 1704. okt 17-én kelt levelével, meghatalmazottjául a vármegyei közgyülésekre Orczy Istvánt és Literati Jánost nevezte ki.

Az uj városkapitány Rácz György sok panaszra adott okot eröszakoskodó eljárásával. Igy például eltiltotta az egri hetivásárokat az ott előfordult zavargások miatt, a mi a városi életnek nagy kárára vált. Előfogatokat önkényüleg rendelt ki, mi végből az egriek sürün fordultak panaszokkal a fejedelem elé.

A már többször idézett egri jezsuita napló ekképen irja le a vár átadását: 1705. jan. 2-án adatott át a vár; őrsége a ráczokkal és németekkel déli 12 órakor fegyveresen vonult ki, ingóságaik szállitására 600 szekér volt kirendelve. Budára Kaál felé mentek, itt azonban körülvették a kuruczok, lefegyverezték őket, Zinzensdorfot tisztikarával Kassára vitték, a katonákat Rákóczy serege közé sorozták, a polgár népet pedig, családjokkal visszaszállitották Egerbe.

VIII. A hadviselés rendezésére irányuló katonai intézkedéseket, a fejedelem nevében Bercsényi tábornoknak a megyéhez az 1705-ik év folyamán intézett két rendbeli levele világositja fel. A nemesi felkelőhad, régi módon kiállitva, az ujabb hadviselésre nem mutatkozott alkalmasnak, szemben az osztrák fegyelmezettebb zsoldos seregével. A megyéknek is sok bajok volt a felkelők összeállitásával. Magok is keresték a módot, melylyel a személyes felkelés pótolható lenne. Bercsényi a megyék e hajlamára mutatva kereste meg 1705. april 21-én Nyitrán kelt következő rendeletével a megyét, hogy "a nemes vármegyéknek az insurrectiónál annyi confusiói elkerültessenek-a mélt. fejedelem tetszéséből intimálom, hogy a personalis insurrectio helyett ne nehezteljen oly rendet szabni, hogy ebből a zsoldosok száma exurgálhasson." Tehát oly mód határoztatott, hogy a felkelésre kötelezett nemes maga helyett zsoldost állitson, vagy a megfelelő taksát lefizetvén, a hadparancsnokság fogja a zsoldost kiállitani. E czélból közli a dijak sorozatát is. Főkapitány havidija 60, vicekapitányé 48, főstrázsamesteré 36, adjutansé 17, főhadnagyé 36, sipos vagy trombitásé 6, tizedesé,. közönséges katonáé 4 frtban állapittatott meg. A személyes felkelés helyébe, mely a nemességet terhelé, ekképen Bercsényi rendelete nyomán, három zsoldos sereg egyben-egyben 80 lovas legényt számolva, összesen tehát 240 lovas volt kiállitandó, mely is Zemplén, Ung és Borsod vármegyék hasonló csapataival rendeltetett, egy ezreddé alakulni.. Egy ezred 12 ily kompániából állott.

A gyalogos vagyis a hajdu csapatok kiállitására Bercsényi ugyancsak Nyitrán april. 29-én kelt rendeletével intézkedik. A vármegyének 95 portája után, portánként 4 hajdut számolva, kiállitandó volt 380 hajdut, mely is Borsod, Pest, Csanád és Csongrád megyék csapataival képezett egy ezredet. A főkapitányt a főhadvezér Bercsényi nevezte ki, a helyettes kapitányt és strázsamestert a megyék felváltva választották; főkapitányul Haller Sámuel neveztetett ki. A fizetés ekként szabályoztatott: főkapitány havi 60 frt, vicekapitány 48, főstrázsamester 38, főhadnagy 31, alhadnagy 25, tizedes 4 frt 50 denár és hajdu 3 frtot kapott. 5)

A gyalog hajduk kiállitásának kötelezettségétől mentesek voltak azon jobbágyok, kik személyesen szállottak táborba. A részletes kivetés azután akképen történt, hogy a kiállitandó 380 hajdu dikák szerint repartiáltatott; 29 dika után esett egy hajdu, miután akkor az összes dika 14365 volt, ebböl a mentesek dikája levonásával maradt 11229 dika, A kiállitott gyalogság ellátása és élelmezésére jun. 30-án tartott gyülésen oly intézkedés történt, hogy minden dika után 25 krajczár vettessék ki, és a bejött összegből fedeztessék egyelőre a szükséglet.

A katona-kiállitás kötelessége tehát akképen iratott körül, hogy mig a személyes felkelés kötelezettségéből folyólag, a nemességre a lovas csapatok kiállitása hárult, a gyalogok vagyis hajduk kiállitása tisztán a jobbágyságra utaltatott. Bármiképen iratott is ez körül egyesekre, a méltánytalanság sulyos küvetkezménye elkerülhetetlen volt. Volt tehát alapja a vármegyében felhangzott azon panasznak, hogy mig a felkelő nemes táborban teljesiti kötelességét, otthon szolgáit és jobbágyait hajszolja a megye gyalog hajdu fogadására. Azon panasz is csak a méltánytalan helyzet folytán származott, hogy a kivetett 300 felkelő lovas kiállitása egyenetlenül sulyosodik a nemességre, mert voltak gazdag, praedialis, vagy falukkal biró nemesek, kik kötelességöket lerótták, a mint fiok, vagy családtagjok táborba ment, vagy egy zsoldost kiállitottak, mig a szegényebbek közül 4-5 sem volt képes egyet előállitani.

A vármegyei gyaloghajdu kapitány Haller Samu, pár havi tisztsége után meghalt. Bercsényi ennek folytán 1705. jun. 30-án, helyettesét Nyárádi Andrást nevezte ki, és ekkor felhivta a vármegyét, hogy maga részéről válaszsza meg a helyettes kapitányt és a főstrázsamestert. A megye ezen jogát ezuttal a kinevezett főkapitányra ruházta, hogy ez a két alantas tisztséget belátása szerint töltse be.

IX. A vármegye által a személyes felkelés helyett kiállitandó három rendbeli lovas csapatból, két csapat, 160 emberrel rögtön megrendeltetvén, jul. 6-ára gyülekezési helyül Csán és Halász jelöltetett ki. Onnan a hatvani táborba vezettettek. Bercsényi átvevén e két csapatot, a harmadik kiállitását is sürgősen követelte. "A két sereget kedvesen vevén, a vármegye a harmadikat is állitsa ki-szól erről elismerö levele. - A kik rabbá esnek, más rabon kiváltatnak, a táborban sebesedettek pedig ex cassa communi meggyógyitatnak." Intézkedett tehát a vármegye e harmadik csapat kiállitásáról is. Szabályul hirdettetett ki a vármegyében, bogy a felkelésre kötelezett nemes, a ki maga paripát és fegyvert ad katonájának, annak tartási dijul fizetni fog havi 4 frtot, mely katonának pedig magának leszen paripája és fegyvere, fizetése lesz havi 6 frt. Mindazonáltal, ki hogyan fogadhatja meg, az ő szerencséje. E szerint a személyes felkelésre kötelezettek magok állithatták ki az illető zsoldost, és a menynyiben ki nem állitották, a vármegye fogadta fel őket, diját pedig taksa alakban vetette ki és szedte be. Ezekre nézve később oly intézkedés történt, hogy a kiállitandó legénység a hadi pénztárból ruháztatott fel, és láttatott el élelmezése; a megye azután ezen pénztárhoz a kivánt költséget készpénzben fizette le. E végből a megye által választott megyei hadi biztos utján, ki ez ügyeket kezelte, külön leszámolás történt a vármegyével.

---

1) Archiv. Rakóczian. I. k. 78-83 I.

2) U. o. 112 1. 4) U. o. 216 l.

3) Rákóczy F. ltára I. k. 344. l.

4) Megyei jegyzőkönyvben.

5) Eredetije Hevesmegye ltárában.