TIZENNEGYEDIK FEJEZET.
I. Rákóczy Egerbe vonulása 1705. febr. hóban. Itt időzése és Széchényi érsekkel folytatott tanácskozása a béke érdekében. Hevesvármegye nyilatkozata ez ügyben. II. Leopold halála után utóda József folytatja a béke-egyezkedést. Rákóczy hiveit országos gyülésre hivja össze Rákos mezejére. Majd Széchény jelöltetik ki a gyülés helyéül. 1707. III. A széchényi országgyülés. A rendek az itt szövetkezett statusok élére vezérlő fejedelmül Rákóczyt kiáltják ki. A hozott végzések. IV. A vármegyei nemesség esküt tesz a confederatióra. A széchényi határozatok végrehajtása a vármegyében. V. A szövetségi tanács gyülése Miskolczon 1706. VII. Rákócy idözése Egerben 1706. A békekisérlet ujabb kudarcza. A bécsi kormány eröteljes támadásának sikere Rákóczy ellen. Rabutin Szolnokot megveszi. Majd Egervárát rohanja meg, de siker nélkül.
I. Egervárosának 1704. decz. 16-án történt kapitulatiója, és ekként Rákóczy előtti meghódolása, nagyfontosságu volt a fejedelem további ügyére nézve, mely vár mintegy központját képezé ugy hadi, mint diplomacziai intézkedéseinek, és csaknem állandó főhadiszállásának szinhelyévé lett. Rákóczy 1705. jan. folyamán bevégezvén hadainak szemléjét, téli pihenőre vonult, 1705. febr. végén Egerbe ment, hová megérkezett már akkor XIV. Lajos állandó követe is Desalleurs, 1) hogy Rákóczyval, ura nevében folytassa az ügyek érdekében az állandó összeköttetést, mely sürgős volt akkor azon oknál fogva is, mert a Széchényi érsek által nagy hévvel vezetett fegyverszüneti egyezkedés sulyt helyezett a külföldi udvarok által biztositandó feltételekre. Rákóczy tehát most itt vette fel ujból a sürgetett egyezkedési kisérletet, melyet más részről ekkor már az angol és holandi követek is hathatósan támogatni iparkodtak. Széchényi érsek azonnal Egerben kereste fel Rákóczyt, ki a kötendő béke-feltételeknek a külhatalmasságok általi biztositásához állhatatosan ragaszkodott.2) Széchényi már hajlott ezen feltétel elfogadásához, ez értelemben sürgette Leopold hozzájárulását is, april 28-án kelt előterjesztésében; ugy látszik maga Rákóczy is bizalommal viseltetett a jó uton haladó béke-ügyéhez, mert Egerben 1705. april 25-én ő is intézkedést tett már, hogy azon békére nézve a vármegyék véleményét is meghallgassa. Erről tanuskodik a megyei jegyzőkönyvnek 1705. máj. 18-án Egerben tartott közgyüléséről szóló következő része:
"Olvastatott és publicáltatott mélt. Fejedelem opiniót kivánó levele, mely kelt Egerben apr. 25-éről azon dolog végett: hogy a minemü békességre czélozó tractákra szándékolna fogni a bécsi udvar, annak jövendőbeli megállásáról való securitás végett való kezességre a külső keresztény királyok és respublikák requisitiója iránt a nemes vármegye maga opinióját irásban tenni elne mulaszsza. Melyre Klmes urunk atyai szép gondosságát alázatosan megköszönvén a n. vármegye, azon istenes szándékot és országunk állandó magatartására czélzó mediumot örömmel approbálja."
II. Ezen egyezkedésnek további folyamát Leopold király máj. 5-én történt halála megakasztotta, de csak rövid idöre; mert József átvevén az ország kormányzását, nyilt levelében az eddigi bajok orvoslását hirdeté, melyre támaszkodva Eszterházy nádor, ujból sürgette Rákóczyt a békére ki most már szükségesnek látta, hogy a dolgok további intézésébe a rendek határozó akarata is bevonassék, annál is inkább, mert ő maga is, a legutóbbi gyöngyösi tanácskozmányon kifejezést adott annak, hogy a mint lehetséges lesz, a rendeket országgyülési tanácskozmányra össze fogja hivni, a mi az év jul. 1-én kelt levelével meg is történt. Az országgyülés összehivására vonatkozólag olvassuk az 1705. aug. 13-án Egerben tartott közgyülés jegyzőkönyvében: "publikáltatott a mélt. fejedelem parancsolatja és invitatiója, mely Ócsán jul. 1-én kelt, hogy a haza dolgainak, mostani hadakozásnak, és következendő megegyezésnek módjáról való tanácskozásra, következő szent Mihály hó 1-ső napjára, az ország rendei, ugy a nemes vármegye és abban levő minden egyházi és világi uri és nemesi rendek, nemcsak követ által, hanem külön-külön személy szerint a pesti Rákos mezejére az ország statusi által feltalálandó büntetés alatt invitáltatnak. Mely invítatiónak a nemes vármegye alázatosan obtemperál, és meghagyatik a szolgabiráknak, hogy a dolgot a kiket illet, szorgalmatosan adják tudtul, hogy annak tudásával senki magát ne mentse. A mi a vármegye követi dolgát illeti, a választás relegáltatik a jövendő gyülésre." 3) Az 1705. aug. 25-én Gyöngyösön tartott közgyülési jegyzőkönyvben e rákosi országgyülés megváltoztatásáról szóló ujabb intézkedést ekként találjuk: "Publikáltatott Rákóczy fejedelem intimatuma, hogy mely országos gyülés szept. 1-ére Rákos mezejére hirdettetett, rész szerint Lévához, rész szerint Szechenhez rendeltetett, és mint is ezen vármegyének Szechenben kell összegyülni. Mely is kellő módon kihirdettetett."
III. Az ekképen összehivott országgyülés csakugyan a széchényi nyilt mezőn, szabad ég alatt szept. 1-én tartatott meg. Az egybegyült nemesség, mint a haza ügyében confederált statusok és rendek, Rákóczy Eerenczet az itt összejött "közös törekvésre fejenként megesküdött és szövetkezett rendek élére vezérlő fejedelműl" megválasztván melléje, egy 24 tagból álló főtanács neveztetett ki, melynek két püspöktagja, Telekessy István egri és Pethes András czim. püspök volt. Az ország püspöki karából, tényleges részt e gyülésen, tehát csak Telekessy vett. Határoztatott még, hogy a szövetségi okmány, melyet itt a rendek már aláirtak, a megyékbe is megküldessék, hogy az is fejenként aláirassék. A vallás ügyében megnyugtató végzések hozattak, a jezsuiták tisztán tanitói teendőkre szoritattak, szerzett vagyonaik, a kath. egyház czéljaira elvétettek, 4) a kincstárra szállott, javak adományozására a vezérlő fejedelem hatalmaztatott fel.
A béke ügye azonban itt sem mozdult; a gyülés után sem szünetelő háboru, főleg Erdélyben ütött ki szerencsétlen véggel, mert a zsibói vesztett csata után 1705. nov. 10-én Erdély elveszettnek volt mondható Rákóczyra.
IV. Mint a széchényi országgyülés végzésének folyományai tekintendök most már a következő megyei határozatok:
Az 1705. okt. 19-iki közgyülésen tárgyaltatott a fejedelemnek Szerencsen okt. 14-én kelt leirata, hogy az articularis decisio szerint a confederatiora megesküdött megyei rendek összeiratván, egyik példánya a fejedelemhez küldessék. Tehát a megyében is öszszeirattak és megeskettettek a rendek a confoederatióra. Ugyancsak a fejedelem, a confederált statusok törvénye szerint, udvarában megyénként két nemes ifjut volt ellátandó; a vármegye felhivatván ily két ifju választására: Literati János és Gál Mátyásra esett a rendek választása. A fentjelzett törvény szerint, a táborba a megyék két-két követet voltak küldendők: Berényi Gergely jegyző és Csőke János esküdt küldöttek ki, megfelelő fizetéssel. Hasonlólag a fejedelern és a szövetségi tanács mellé is, két-két követet küldöttek ottani képviseltetésökre a vármegyék.
A vármegyéknek a porták számára vonatkozó panaszaik is szabályoztattak. Heves és K. - Szolnok vármegyének porta száma eddig-mint láttuk-95-re vétetvén, hadi illetéke ezután vettetett ki, holott e portaszám, a jász-kunokra való tekintettel is volt megállapitva. Miután a jász-kunok hadi illetéke külön kezeltetett, a vármegye portáinak száma 72-re szállittatott le.
A széchényi gyülés nevezetes határozata volt az is, hogy az eperjesi vész-törvényszék idejében elitéltek utódai, vesztett javaikban kárpótoltassanak. Az ide vonatkozó határozat Heves és K. - Szolnok megyében kihirdettetvén, a jegyzőkönyben azt találjuk irva: "hogy a nemes vármegyék területén senki olyas nem találtatik." Tehát megyebeli Eperjesen elitélve nem volt.
Az 1706-ik év elején főleg a dunántuli részeken folytatott harczok mellett a béke-egyezkedés is állandólag folyamatban volt.
V. A Szechenben kinevezett szövetségi tanács 1706. jan. 25-én Miskolczon gyült egybe, hogy ott a fenforgó ügyekben intézkedjék. A hadviselés folytatásának eszköze, a pénzkérdés lépett első sorban előtérbe. Rákóczy, a mint a mozgalom elején, némi sikerre juthatott, az 1604. évben réz-pénzt kezdett veretni, kétféle alakban. Veretett a régi czimre polturát, és egy más alaku rézpénzt, melynek egyik lapján e felirat "prolibertate" volt olvasható, másik lapján az ország czimere volt látható. Ezen pénz neveztetett "libertásnak", melyből rendelet szerint nyolcz tett egy tallért, a polturából pedig 10 határoztatott egy libertás értékünek. 5) Nagy nehézséget képezett e pénzforgalom a közéletben, mert reális értéke csekély lévén, csak kényszer utján tartatott a felszinen. A miskolczi tanácskozmányon az forgott szóban, hogy nem volna-e czélszerübb adó utján növelni a pénzforrást? Rákóczy maga veté ennek ellene, hogy a megyék állitják és fizetik a katonát, az ugy is sokat szenvedő népre sulyosan nehezednék az uj teher. Ez okból ujabban két millió rézpénz kibocsátására hatalmaztatott fel.6)
A miskolczi gyülés után a fejedelem, kedves tartózkodási helyére Egerbe ment, ott töltvén 1706. márcz. 8-ától april 21-ig az időt, honnan Ballán át Széchénbe és innen Esztergom vivására készült, midön az angol követ közbenjárására május 8-án megkötötte a fegyverszünetet, a béke feltételeinek nyugalmasabb megállapitására. Az egyezkedés azonban sikerre nem juthatott, jul.15-én ujra megindult a harcz egyelőre Rákóczyra, kedvezőtlen kimenetellel, ugy hogy a fejedelem kedves pihenő helye Eger is veszedelemben forgot.
József király hadvezérlete ugyanis ez uttal három irányban intézte támadását. Stahrenberg Guidó gróf, az uj fővezér a Duna mentén, Rabutin a visszafoglalt Erdélyből Eger és Kassa elfoglalására, Pálffy bán Zalamegyében vezette a hadi működést.
Rabutin tizezer emberével a Maros mentén sietett a Tiszához, Szolnokot hirtelen megszállván Eger alá ment, melyet megadásra hivott fel. A vár parancsnoka ekkor Vas Sándor volt, ki ellene szegűlt, és igy itt czélt nem érvén, sietett Kassa felé. 7) Ez időben Rákóczy Esztergom vivásával bajlódott, Bercsényi a Vágvonalon működött. A fejedelem sürgősen utasitotta Bercsényit és Károlyit Eger védelmére, ő maga is erre sietett Esztergomból. Rabutin ez alatt Eger alól Kassa ostromát kisérlette meg; itt most három részről is szorongatva, helyzetét kétesnek találván, Debreczenbe huzódott vissza; innen az 1706-ik tél pihenőjére Pestre vonult.
A dunántuli hadmüvelet is szebb kilátást nyujtott az év végén Bottyán szerencsés katonai müveletei folytán. Az Erdélyből kivonult Rabutin után pedig, Rákóczy párthivei, Pekry Lőrincz vezérlete alatt ismét életre kapván, a várak kivételével, Erdély annyira meghódolt, hogy 1707. april 5-én Marosvásárhelyen Rákóczy erdélyi fejedelmi székébe ünnepélyesen beiktattatott.
1) Horváth 6. k. 373. l.
2) A már többször idézett jezsuita napló elbeszélése szerint 1705. febr. végén a felvidékről, e város nyugati kapuján vonult Egerbe Rákóczy. Az ugynevezett Rácz kapunál Telekessy püspök a megyei tisztikar és nemesség a város népe, és az összes papság élén várta és üdvözölte. Üdvözletében a biblia szavaival mondá, hogy békességes-e jövetele? és kérte, hogy Eger püspöki városban a haeresist ne támogassa, mert ő élete árán is kész hiveit megvédeni. Rákóczy teljesen megnyugtatólag válaszolt, mire a vár falairól dörgő ágyuzás és zene mellett, a nép ujongó üdvözletével kisérve vonult a püspöki lakba, hol szállva volt. Itt időzése alatt nem mulasztotta el Rákóczy a böjti szent beszédeket meghallgatni a jezsuiták templomában, főbb hiveivel együtt. A böjt végén, Széchenyi érsek jött Egerbe a béke-kisérleteket megbeszélni Rákóczyval, itt töltött a jezsuita szerzetnél szállásolva majd három hónapot. Étkezni azonban rendesen a püspökhöz ment, Rákóczyval együtt. A nagypénteki szertartáson is jelen volt Rákóczy, a feltámadási ünnepélyre pedig zenekarát engedte át; három hó mulva, együtt utaztak el Széchenyivel Gyöngyösre. 1706. évben nagy böjti időt szintén Egerben töltötte. Ekkor a feltámadási ünnepélyen jelen volt a jezsuiták templomában, kik "boldog ünnepeket és békét" kivánván neki, - "Isten adja meg a békét nekem is neked is", volt a fejedelem válasza.
3) Ezen országgyülés helyéül, Beresényi Rákos helyett H:atvant ajánlotta, az egykori hires hatvani országgyülés emlékezete mellett azért is, hogy Hatvan, Eger, Gyöngyös, Szolnok, gazdag élelemtárak által környeztetik, mig a Rákos mező közvetlenül a német kézben levő Buda és Pest mellett terűl el. Jobb meggyőződés folytán, később mint látjuk Széchénbe hivatott össze.
4) Vármegyénkben-mint tudjuk-Egerben és Gyöngyösön voltak jezsuiták, föleg tanitással foglalkozva. Az egri jezsuiták Aranyos és Nyárádot, a gyöngyösiek Fajzat pusztát birtokolták. 1706. évben szüret után okt. 8-án jött Egerbe Usz Ferencz, a confederált statusok biztosa, hogy e szerzettel közölje a megállapodásokat, és felhivja a meghódolásra, és a confederatióhoz csatlakozásra, különben számüzetnek. A szerzet tagjai hosszu tanácskozás után kijelentették, hogy III. Pál pápa bullája tiltja, hogy bármely szövetséghez csatlakozzanak, és igy a felhivásnak eleget nem tehetnek. Ennek következtében a confederált statusok rendeletéből 1707. márcz: 11-én Usz Ferencz, és Faragó Mihály egri kanonok megjelentek az egri rendháznál, összeirták a rend vagyonát, és számüzetésöket kihirdették. A rend templomi szereit, és arany-ezüst edényeit ők magok Telekesy püspöknek adták át már előbb. Ezzel, e rendnek mintegy nyolcz tagja eltávozott, és csak 1710. nov. 26-án tértek vissza, midőn Hevesvármegye már meghódolt volt Leopold király hadai előtt. Ekképen találjuk ezt elbeszélve az egri jezsuiták már hivatkozott naplójában.
5) Horváth. 6. k. 371. l.
6) U. o. 429. l.
7) Rabutin ezen expeditiójáról olvassuk az egri jezsuita naplóban, hogy ezen évben aug. végén nagy zavar támadt Rabutin német tábornok közeledésével, a ki a kuruczoktól elhagyott és felégetett Szolnokot megszállotta és Eger felé tartott. Bercsényi sietve vonult Egerbe és épen Mária születése napján, a városban élő rácz és német polgároktól a fegyvert beszedette, Esze Tamás ezredével a várat megrakta, és megparancsolta, hogy Rabutin érkezésével a polgárság vonuljon ki a városból, a szerzetesekkel és papsággal együtt. Ez intézkedés után eltávozott. Szept. 13-án parancsoltatott meg, hogy a népség távozzék a városból, miután az ostrom küszöbén állónak mutatkozott. A püspök a városban maradt. Azonban szerencsésen elvonult a veszély.