TIZENHETEDIK FEJEZET.
I. A pestis kiütése Hevesmegyében. A vármegyei gyűlések mezőkön tartattak. A pusztitó vész hatása Rákóczy ügyére. II. Rákóczy diplomatiai működése. Hevesmegyének erőfeszitései a hadi szükségletek kiállitására. III. Rákóczy felhivása az adó fizetésére 1710. folyamán. A megye kölcsöne Rákóczynak. Rákóczy elismervénye erről. IV. Eger és Szolnok várak sürgös szerelése. Rákóczy alatt a megye utolsó közgyülése. V. Rákóczy utolsó idözése Egerben 1710. april hóban. Itteni élelmezése. Utolsó levele a megyéhez. VI. A királyiak Szolnok és Eger várát elfoglalják.
I. A viszonyok az 1708. év végén a megyeszerte pusztitó pestis miatt, a lehető legrosszabbra fordultak a confederatio ügyére nézve.
Egerben már 1708. év végén, annyira dult a ragály, hogy innen mindenki, ki csak tehette, menekülni volt kénytelen. Majd a tél folyamán elterjedt az egész megyében a rettegés és a kétségbeesés fagyasztó érzetét támasztva mindenütt. Még rémesebb kilátásokkal nyilt meg az 1709-ik év. A tél fagya nem volt képes e mirigy terjedésének korlátot szabni. A vármegye tisztjei más vidékre huzódtak, a nélkülözhetlen intézkedésekre összehivott közgyülések, egyes vidékek mentesebb helyein, nyilt mezőkön tartattak. Ily viszonyok között. teljesen háttérbe szorultak a közügyek, vagy legalább is, a rettegtető fekete halál árnyékában, a legfásultabb kedélyhullámzás nyomása alatt intéztettek. Ezen siralmas év lefolyása alatti tevékenységet ekként vázolják a megyei jegyzőkönyvek; az 1709. év jul. 4-iki jegyzőkönyvben olvassuk: Heves, és K. - Szolnok megyék tisztujitó közgyülése és törvényszéke e napra Egerbe hirdettetett, de fontos okoknál fogva, az idő kivánalma folytán a viszneki mezőn tartatott meg. Itt többek között, a sárospataki gyülés rendelete szerint, az adók feletti számadás megtételére Kada Pál szolgabiró utasittatott. A megyei gyalog had Fülekre volt küldendő, ez meg is rendeltetett ekkor, de végrehajtása a fenforgó bajoknál fogva, pontosan nem vitethetett keresztül. Azután a kaali mezőn folytattatott a megyej közgyülése, hol a szolgabirák megbizattak, hogy a személyes felkelésnek eleget nem tett nemest exequálhassák. Jul. 17-én már Gyöngyösön tartatott a közgyülés. Ugyanitt tartatott aug. 8-án, mikor is "az itt időző Bottyán János tábornok iránt méltó elismerésül és hála kifejezésűl, 5-6 akó bor, turó, kacsák, csirkék és más konyhára valók ajándékoztattak a megye nevében." A népszerű tábornok tarna-örsi táborában szept. 27-én halt meg, és Gyöngyösön temettetett el, a szent Ferencz-rendüek templomi sirboltjában. Sirirata ott ma is látható.
Az okt. 3-iki közgyülés már Patára tüzetett. Itt olvastatott Telekessy főispán levele, Egerből szept. 12-éről, hogy tekintve a ragályos időt, felhatalmazza a közgyülést, hogy szükség esetében a hiányzó tisztviselő helyét töltse be. Itt olvastatott a hadi biztos levele, hogy a megye Egerbe 1902 kassai köböl buzát szállitson. Válaszul adatott: hogy a vármegye mindent elkövet, hogy ennek eleget tegyen, de e megye területén a petécs dul, és igy kétes, hogy a szállitást eszközölheti-e?
Előterjesztetett Bercsényi helytartóhoz is, hogy főleg a Mátravidékén annyira pusztit a ragály, hogy Egerbe élelem szállitásra még szekerek sem kaphatók. Ha tehát e teljesitendőkben hiány mutatkozik, nem hanyagságnak, hanem a ragály által előidézett körülményeknek számitsa ezt be ö kelmessége. "A nép kétségbe esve, nyomorba sülyedten küzd, képtelen a fizetésre. Ha az ég megsegit és megszünik a ragály, igyekezetünket megkétszerezzük, hogy hátrálékunkat lerójjuk." Hasonló felterjesztés a fejedelemhez is intéztetett. Bercsényi maga 1709. szept. 9-én kelt levelében aggódva kiált fel: "az bizony rossz dolog hogy a pestis bent van már Egerben, haza is kellett eresztenem az egri hadat, kivált a rácz hal, ki is üzték a városból." 1) A megye nov. 17-én és 30-án Orosziban tartotta üléseit. A megyében akkor gróf Eszterházy Dániel tábornok táborozott,. a Perényi, Révay, Csajági és Bertoti csapatokkal, melyek mintegy 1509 főre mentek. Ebből 309 fő téli szállásra is itt maradt, Debrő vidékén. Ezeknek élelmezésére 5000 kassai kila buza, 1500 mázsa hus és 212 mázsa szalonna volt beszedendő. Decz. 16-án már Solymosra menekült a vármegye közgyülése.
Az 1710. jan. 22-én Gyöngyösön tartatott a közgyülés, melyen jelentetett, hogy "fölséges urunk feles hadakkal erre vevén utját Károlyi Sándorral, lovaik részére a föispán ur árpáját 72 kilát, és Literati szolgabiróét 1/2 tallérra becsülve foglalták le." Innen Rákóczy Vadkert felé ment, hol összeütközött az ott időző Sickingen német vitézeivel, és rajta fényes győzelmet aratott. Miután, főleg Érsek-Ujvár védelme ügyében, ugy Eger, Szolnok, Kassa és Munkács erősitése érdekében megtette intézkedéseit, ő maga Szerencsre ment, a reá nézve döntő diplomatiai ügyek vezetésére, mely most főleg az orosz czár segélyének megnyerésében összpontosult.
II. Rákóczynak a franczia királylyal és az orosz czárral folyó egyezkedései, ha sikerre nem is vezettek, de reménynélküliek sem voltak. Rákóczy a diplomacziának ily változó esélyei és hányattatása közepette, nem nagy reménynyel nézte a harcztéri küzdelmet, melynek éltető ereje, a nép lelkesedése és áldozatkészsége immár az irtóztató és folyton duló ragály áldozatául esett. A ragályban elhaltak életben maradott rokonai, az állandó rettegésben élő nép, elvesztette tetterejét, és a szabadságért rajongó szeretete elpárolgott a fekete halál fagyos lehellete érintésére. A nép érzéketlenné vált, nem volt képes ily viszonyok között lelkesedni; ily talajban, minden külsegély nélkül nem erősödhetett Rákóczy ügye.
Heves és K. - Szolnok megyének Gyöngyösön 1710. febr. 26. felvett közgyülési jegyzőkönyvében olvassuk: minthogy gróf Csáky Mihály ur, az elmaradt zsoldos katonák ki nem állásáért a megyére executiót küldeni szándékozik-hogy ezen executio elhalasztassék, in signum gratificationis az emlitett gróf ur számára, azon rókabőr bélést, melyet most akar vásárolni, vegye meg az alispán, és küldje el ő nagyságának, adjutansának is kedveskedjen egy karmazsinnal.
Ez év márczius 6-án Jászberényben időzött Károlyi Sándor hadával. Ezer kassai köböl abrak, ötezer kenyér és kétszáz vágó marha vettetett ki a megyére. Ugyanekkor Ottlik György praefectus a felséges udvar számára bizonyos victualékat requirált. "Minthogy pedig a bor igen megszükült, - mivel a hol találtatott, az ország számára a mult napokban elvitetett-- 12 akó szereztetett, fele az udvar számára, fele Károlyi részére küldetett, azon becsületes tudósitással, hogy szivesen administrálna többet is, ha birna. A nemes Vármegye cassája teljesen kiürűlt, és a sokféle kivánságok teljesitésére semmi költség." Az egykor oly lelkes Hevesmegye, ime ily panaszokban adja. tudtul az utókornak, az 1710-ik évnek nyomasztó kezdetét. Ugyanezen év márcz. 6-iki jegyzőkönyvben olvassuk: "az nemes Vmegye az Egerben levő acták megtartásáról gondoskodván, hogy netán Egervárosából a lakosoknak mint az előtt ki kell bontakozni, nehogy azok dissipáltassanak, Gyöngyösre hozatala és valamely segrestyébe helyezése elrendeltetett."
Ez meg is történt, az acták a gyöngyösi barátok klastromába vitettek. Ekkor már minden előkészület megtétetett, hogy az ellenség támadására a vár minden kellékkel felszereltessék. A vár parancsnokául még 1709. évben Prényi Miklós neveztetett ki. Már ez év jul. 1-én sürgettetett Prényi, hogy borsod- és hevesmegyei közmunkásokkal dolgoztasson a vár sánczai jó karba helyezésére. 1710. márczius utolsó napjaiban érkezett ide Eszterházy Antal is, kinek pro honorario egy pár hordó bort rendelt a vármegye. Ugyanazon márcz. hó végén Darvas Ferenez kerületi biztos felhivta a megyét, hogy "az ide szálló hadak, nehogy a faluknak elpusztitása miatt fogyatkozást szenvedjenek, Egerbe 951 köböl buzát, ugyanannyi abrakot, 380 mázsa hust, szállitasson. Minthogy a biztos ur maga tapasztalja az itt levő falvak pusztulását, ezen naturálék szállitása teljes lehetetlen;" volt a megye válasza. A vármegye látván, "hogy ezen hadi operatiók alkalmával sok helyeket a lakosok pusztán hagyván, eloszlottak, a haza és vármegye szolgálatjának nagy hátramaradásával, felhivta a birtokosokat, hogy eloszlott jobbágyaikat szállitsák egy helységbe, és ezekre nézve, a terhek elosztásában, a mostani facultás szerint lesz figyelemmel."
Az 1710. tavaszán Egervárának védelmi állapotba helyezése rohamosan intéztetett, a márczius 27-én Egerben tartott megyei közgyülés hozzájárulásával. Eger körüli falvakból a nép ismét tömegesen elvonult, és a vidék üres pusztává vált. Ennek daczára a vármegye e sulyos viszonyok közepette megtette utolsó erőfeszitését is, ugy hogy ápril hó folyamán 1500 köböl lisztet Egerbe, ugyanannyit Szolnokba szállitatott. sőt többet is tett, mint alább látni fogjuk.
1710. márcz. 26-án Rákóczy Jászkiséren táborozott, és innen intézkedett hadainak élelmezési ügyeiről, innen kereste meg a vármegyét is segély nyujtás végett.
III. Valóban az 1710-ik évnek a természet mostohasága által is sulyosbitott nehéz körülményeit tünteti fel azon megkeresés, melyet Rákóczy jászkiséri táborából ezen napról intézett a vármegyéhez, az évi nyári adóilleték fizetésére nézve. Az események rohamos változata, és a ragályos idő miatt, az évi katonatartás költségének kivetése a konfederált rendek tanácsából, nem tétethetett meg. Ez időszerint a senatus, ezen év hadi költségvetésének megállapitására összehiva sem volt. A táborozás-mint látjuk-a téli idő daczára sem szünetelt.
"Jó Istenünk kegyelme által ügybuzgós fáradozásainkkal téli táborozásunknak vége közelitvén, szükségképen gondoskodnunk kell a nyári kampanerozás hadi subsistentiájáról és a praesidiumok provisiójáról, - igy kezdi Rákóczy fentemlitett leirata a megyéhez. - Eléggé törtük elménket, sokféle terhekkel nyomatott haza lakosainak miképen lehető nagyobb alleviatiójáról; de az ország némely részének a hadakozás változó folyásához képest, az ellenség által lett elfoglalásával más részének, melyből a mostani nyári subsistentiának nagy része kitelhetett volna, tavali hallatlan terméketlenségével, mely helyeken a lakosoknak magok szükségére való kenyerök nem találtatik, mindazáltal, a mennyire lehet hadaink élelmezésére succurálnak: egyéb modot ezek folytán fel nem találhattunk, hanemhogy e tájon levő nemes vármegyék, kikben Istennek áldása bővebben tapasztaltatik, - succurrállyanak-ámbár az impositioknak a haza lakosai közmegegyezéséből. és gyüléséből kellene meglenni, mindazonáltal oly hirtelen ez a mostani constitutiókra meg nem eshetvén, az inevitabilis necessitas egyéb moralitást nem subministrálhatván, a midőn a nemes vármegye megfogja fontolni, hogy e nélkül hadainknak vagy elromlani vagy elszéledni kelletik- és eddig munkás faradságunkkal tartóztatott ellenség a nemes vármegyét is elfoglalná, és hazánk eversiójára dirigált appressiókkal elnyomná ... teljes reménséggel vagyunk, - hogy hazájokhoz igaz szeretettel viseltetvén, és confederationalis hitekre is emlékezvén, nemzetünk és kegyelmetek boldogulásáért éjjeli nappali sanyarusággal küzdő és véreket ontó hadainktól nem denegállya. Nem lévén azért ezen esztendőre semmi pénzbeli succursus az országra felvetve, mindezeknek secundálására esett a nemes vármegyékre 2000 köböl buza, az uri és nemesi rendre 1000, és 400 vágó, vagy 800 mázsa hus, melynek administratiójára, minthogy haladást nem szenvedhet szükséges, hogy kegyelmetek mindjárt repartiallya."
Mint fentebb is láttuk, a vármegye ezen felhivásra siket nem maradt, a természetbeni kiszolgáltatást illetőleg megtette a mit tehetett. Ezenfelül rendkivüli segélyképen 4000 frtot bocsátott a megye alispánja utján Rákóczy rendelkezésére, a ki is kiséri táborából ápril 3-án következő czim alatt: "assecuratio Principis Francisci Rákóczy pro futura bonificatione 4000 flnorum a Cottu paestitor.", elismerő levelében ekként szól:
"a nemes vármegye rendei hazánk közjava iránt őszinte érzelemmel viseltetve, a confederationalis egység szeretetétől vezéreltetve, igazságos fegyvereink elősegitésére, és ebből származó közjavunk felsegéllésére, Dévay Pál alispán hivünk által, más vármegyék előtt is dicsérendő például, kijelentették támogatásukat, hazánk kegyetlen ellenségével szembe, és bizalmukat szerencsés sikerrel végzendő törekvéseink iránt, és e végből négyezer frt segélyt felajánlván, ezt részint élelmi szerekben, részint készpénzben le is szolgálták, illetőleg kifizették. Mi is, ezen ügybuzgó a haza iránti szeretetről tanuskodó tényről elismerésünket mindenki előtt kifejezvén, biztositjuk a vármegyét, hogy a mint Isten jóvoltából a jövőben alkalom nyilik az ország rendei összehivására, ezen négyezer frt segélyösszegnek méltó beszámolására intézkedésünkkel késni nem fogunk."
IV. Az események végzetessége azonban, minden oldalról fenyegető csapással sujtotta a confederatió ügyét. Hevesvármegyében most már főleg Eger és Szolnok erősitése és élelmezésére működtek lázas tevékenységgel.
Szolnok épitéséhez a tiszai részekből közmunkások rendeltettek. Egervára részére pallók, deszkák, czölöpök stb. szállitattak. Egervára megtekintésére és felűlvizsgálatára a fejedelem küldöttje Revier János brigadiros aug. 21-én járt Egerben, mikor is Priny Miklós várparancsnok sürgősen kéri az alispánt, hogy a hátralevő munkálat gyors keresztülvitelére Istenmezeje vidékéről rendeljen embereket.
Indokolt is volt valóban ez előkészület, mert a pusztitó mirigy dulása által már ugy is megfélemlitett vármegye területéhez, a harcz tüze is közeledett, hogy a megpróbáltatás minden nemével sujtott népnek keserü pohara megteljék. Rákóczy fejedelem hattyu-dalának előhirnöke azon levél is, melyet 1710. jun. 5-én Munkácsról intézett a megyéhez, hogy a hadi kiszolgáltatások intézésére és a szerint boldogulásunk utya-modgya követésére Szentiványi Ráfael hadbirót küldötte ide. "Jóllehet szükséges lett volna hazánk ügye forgatására megkivántató succursusok elrendeléséről a confoederált statusokat bizonyos gyülésre hivni egybe-de a hazánkban grassáló pestis ezt meg nem engedi, ugy magunk is a hadi operatiókra készülvén, arra most nem érkezhetünk."
1710. jun. 25-én Egerben tartott közgyülésen még a szokásos tisztujitó szék is végrehajtatott. Az összes tisztikar, szokás szerint letette hivatalát. "Méltóságos főispán ur és a nemes vármegye akaratjából jövő tisztujitó székig mindnyájan helyökön marasztattak." Az utolsó közgyülés Rákóczy alatt Gyöngyösön okt. 6-án volt, melyen Csajághy Rákóczy brigaderusának levele tárgyaltatott, hogy a hátralevő gyalog hadak kiállitására tétessenek intézkedések.
A legközelebb, okt. 10-én Gyöngyösön tartott közgyülés jegyzőkönyve már egészen más állapotot tüntet fel, a vármegye a bevonult királyiak élelmezéséről intézkedik, mint azt alább látni fogjuk.
V. Az 1710. év folyamán, egyes eseményekről kell megemlékeznünk. Rákóczy fejedelem 1710. april 4-én Kisérről Egerbe ment s akkor időzött itt pár napig utoljára. Zábrády Péter akkori egri biró idejében készitett számadás naplójában találjuk 1710. év april 4-én feljegyezve: "Felséges urunk begyővén, Darvas ur assecuratiójára erga acceptationem in computu lett ilyen expensa: petrezselymet, kövi halat vettem 51 denár, tyukmonyot 58 d. veres hagymát 48 d. egy szekér fát 1 frt 2 d. káposztát 60, gyertyát 12 d. April 6-án secretarius ur parancsából egy lengyel urat Miskolczig kisértek, kisérőnek 2 frt 72 d. April 8-án felséges fejedelem konyhájára.2) egy borju vétetett 3 mariáson 3 frt 6 d. April 10-én Felséges fejedelem ételfogója Póka József cseviczeért jövén, egy itcze bor adatott 21 d. A cseviczétől éjszaka visszajövén serre 6 d. Csevicze alá kocsi fogadtatván sietséggel Hevesig 2 frt 4 d. Tehát ekkor a fejedelem Heves felé, ismét Kisérre utazott vissza. Nevezetes, hogy a fejedelem asztalánál a parádi csevicze savanyu viz akkor már használatban volt. Póka József étekfogó még több izben is megfordult Egerben, hogy innen Parádra a cseviczéhez rándulva, a szükséges készletet onnan a fejedelem után szálitassa. 3)
Mint emlitettük már, a fejedelem konyhaszükségletét a vármegyék sor szerint szolgáltatták ki. Hevesvármegye levéltárában találhható "a felséges fejedelem Hoffmestere által" részletezett kimutatás szerint, egy hétre szóló szükséglet a következőkből állott:
Bor tyuk tyukfi lud kappan tojás vaj sós vaj borju bárány ártány galamb malacz buza liszt Borsó, lencse, köles Káposzta boreczet Szalonna Sáfrán bors gyömbér szerecsendió egy verdung nádméz malosa-szőlő apró szőlő riskása czitrom Petrezselem, torma, hagyma, madár, vad, és hal mennél több.
Rákóczy fejedelemnek utolsó levele a megyéhez, szerencsi táborából szept. 25-én kelt. "Vitézlő Csala Sándor hivünk, districtualis vicecomissarius alázatos instantiájára a haza szükségére resolvalt contributióból, száz rén. frt terhelvén őt, az ország szolgálatában eltöltött fáradságos munkájáért ezuttal relaxálja ez összeget, hogy az jövőre a megyét terhelendő összegben fog beszámitatni." E levél azonban a megye közönsége által már többé nem tárgyaltathatott, csak levéltári adattá maradt fel. Az események gyors egymásutánban váltakozva átalakitották a megye beléletét.
Rákóczy fejedelem ugyanis a nyárfolyamán igyekezett a ragály dulta országban, főleg Eger, Szolnok, Kassa Ujvár védelmére megtenni a szükségeseket. Érsek-Ujvár azonban szept. 24-én elesett, mely döntőleg hatott most már Rákóczy hadviselésére is. Pálfy most mint a királyiak főhadvezére, egyenesen Egernek vette utját, mig Cusáni Erdély felől Szolnokot támadta meg. Csajághy brigaderos Szolnokot csakhamar feladta Cusaninak, majd a Hatvan felől érkezett királyiak október hó közepén ellepték a vármegyét, Eger városát körülzárolták, a megye ekkor meghódolt.
1710. október 16-án zárolta körül az Erdély felől jövő Cusani Szolnokot, hol az általunk gyöngyösi peréből jól ismert Csajághy János volt a várparancsnok. Ezen szerencsétlen vár több ostromának sorsa ismert már előttünk. Mindannyi, kezdve 1552-ben a török ostromtól, a gyáva megadásnak dicstelen emlékével van megbélyegezve. A jelen ostrom is siralmasan végződött. A vár előrészét a huszárvár képezé, hol mintegy 3000 tiszántuli lovas tanyázott, kik meglátva Cusaninak rendes csapatát, eszeveszetten rohantak át a Tisza hidján és futottak szerte. A vár főrészén levő 300 gyalog hajdut e gyáva megfutamodás annyira megingatta ellenállási képességében, hogy nyomban kényszeriték Csajághyt a kapitulatióra. 4)
E közben Pálfy János egész hadával nyomult be Hevesvármegye területére, hol Eger alatt talált már csak ellenállásra, a várba huzódott Prényi Miklós csapata részéről. Mint emlitettük már, Pálffy hadai benyomulásával, okt. 10-én a vármegye közgyülésileg meghódolását jelentette ki. Csak Eger vára állott még, melynek ostromára nyomban ide szállitattak a budai vár nagy ostrom-lövegei, és megkezdetett a lövetés. A várban Prényi Miklós mellett Réthey Ferencz volt az alparancsnok. November hónap folyamán a vár vitézül ellenállott az ostromnak. November végén erőt vett a védőkön a csüggedés, hogy felmentésökre segélycsapatnak még csak biztató nyoma sem mutatkozott. Főleg az alparancsnok Rétheyt szállotta meg a bizalmatlanság, ugy hogy ő maga állott élére a tisztességes feladást sürgetőknek, melynek folytán Prényi Miklós kényszerült megkötni a capitulatiót decz. 8-án. Rákóczyt Munkácsról menetközben érte a leverő hir Eger feladásáról. 5) Ugy Rákóczy mint Bercsényi "Egernek gyalázatos casusát" Rétheynek tulajdonitja, kinek fejében "valamely disgustusnak" kellett forrnia. 6)
1) Arch. R. Fi. k. 335. l.
2) Mint ebből látható, Rákóczy fejedelem Egerben nem mindig vette igénybe a püspök vedégszeretetét, és több izben, vagy a várban vagy a belváros alatti mezőn, szokása szerint, nagy és kényelmes sátrak alatt szállásolt, hol azután saját konyhája állitotta elő az élelmezést.
3) Egervárosa ltárában.
4) Rákóczy Fer. Emlékirata. 287 1.
5) Rákóczy eml. 285 1.
6) A. R. 6 k. 652 1.
