TIZENKILENCZEDIK FEJEZET.
I. Törvénykezési ügymenet Rákóczy alatt. Birtok-adományozásai. Telekessy püspök ellenmondása a papi tizedre vonatkozó rendelet ellen. II. Rákóczy rendelete, hogy a megyei törvénykezés folytattassék. A pásztói cziszterczi apátság birtoka feletti per. III. Megyei törvénykezési statutum. Almásy János özvegyének és a gyöngyösi jezsuitáknak birtokigényei. Az Ivády-család protestatiója Ivágy puszta miatt. A Nyáry-család és Vay Ádám közötti per Sirokvára, Nána és egyéb falvak felett. IV. Fenyitő ügyek. Boszorkányper 1705-ben. V. Boszorkányperek 1711, 1712, 1713-ban.
I. A törvénykezési ügymenet, ugy polgári mint fenyitő részében, a vármegye kebelében, Rákóczy uralkodása alatt is rendes folyamatban volt. Nevezetes az, hogy Rákóczy bár kezdetben fejedelmi jogok gyakorlására, különösebb mandatummal felruházva nem volt, a helyzet sürgős követelményei elől azonban ki nem térhetvén, a közjogi teendők mellett, a törvényszerinti magánjogi intézkedések felügyeletére is nyomban kiterjesztette figyelmét. fentartva azonban az ország későbbi sanctióját intézkedéseire, - mint ez például birtokadományozó leveleiben világosan kifejezve van. Igy az egri vár ostroma idejében, 1704. febr. 26-án, a kincstári praefectus Penz János, ki az egykori Báthory-féle birtokot Ivánkát is kezelte, mint kamarai felügyelő az ott folyó Eger vizén át levő hidon a vámszedési jog felett perben állott Telekessy püspökkel, ki a szomszédos Tilajpusztához tartozónak vitatta azt. Penz, a most Eger alá érkezett Rákóczyhoz fordult hogy az egri püspököt tiltsa, el ezen igényétől. Rákóczy az ügyben Hevesvármegyéhez irt át, hogy véleményezze ezen pörös ügyet. A vármegye azt konstatálta, hogy a hidat Heves- és Borsodmegyék épitették; ngyanakkor azonban Tilajpusztára igénylő egri káptalan is sietett nem csak birtokjogát megóvni, hanem a vámszedés ellen tiltakozni is.
Eger alatti időzése alkalmával Rákóczy 1704. april 2-án kelt donationalis levelével Borbély Balázs kapitányának és mindkét nembeli örökösének adományozta Bura falut "tetszése szerinti időig és az ország további intézkedéseig." Tehát adományozó levelében fentartotta az ország későbbi szentesitését, jelen állapotában tett intézkedéseire. Ugyanily módon ajándékozta gróf Eszterházy Antalnak Hort és Adácsot, mint a kincstár rendelkezése alatt álló birtokokat. Elrendelte egyszersmind, hogy a megyebeli kincstári birtokok nyomban összeirassanak, és e végből Bulyovszky Dánielt küldötte ki. Egy intézkedésével ugyanekkor összeütközésbe jött Telekessy püspökkel is. A papi tized bérleteire azt rendelte, hogy régi törvény szerint a földesuri előjog épségben tartassék. Midőn ez a megyei közgyülésen kihirdettetett, sietett Telekessy ez ellen tiltakozását vétetni jegyzőkönyvbe, "mert a . tized feletti intézkedés joga őt illeti."
II. A megyében a Rákóczy-mozgalom folytán a birtok-kérdések körül is mélyebbre ható viták kezdettek, melyeknek rendes mederbe terelésére Rákóczy 1704. év közepén rendeletet adott ki, "hogy `a hadizajt sokan felhasználva az ország üdvös szándéka ellen, a közélet kötelezettségeit nem teljesitik, mások nagy kárára; ennélfogva felhivja a vármegyét, hogy az igazságszolgáltatás utját folytassa, a határozatokat hajtsa végre, a kiküldetéseket teljesitse." Majd a közbiztonság érdekében kereste meg jun. 4-én solti táborából a vármegyét, "hogy a gonosztevők és istenkáromlók ellen, akár katona akár polgári személyek legyenek, szigoruan járjon e1. Az istenkáromlók előbb vesszőztessenek meg, ismétlés esetében botoztassanak, és ha ez sem használ, köveztessenek meg."
Főleg Pásztón merült fel a Rákóczy-mozgalommal, mélyrehatóbb kérdések és villongások.
Ismerjük a pásztói cisterczi apátsági birtokokra vonatkozó eljárását Zolnay András apátnak, ki-mint tudjuk-rövid uton Leopold védelmi levele alapján vette tulajdonába a régi apátsági birtokokat. A pásztói birtokosság az apát ellen pert inditott a megye törvényszéke előtt, hogy az apátnak nem volt joga e rövid uton történt visszahelyezéshez, és most Rákóczyhoz is folyamodtak, jogaik és igazaik megóvása végett. Rákóczy 1704. april 22-én, a megkezdett birói ut befejezésére utasitotta a törvényszéket. A közbirtokosság az apát ellen nyertes is lett, és ebből ujabb zavarok keletkeztek. Az itélet végrehajtásánál, az apát által birtokba helyezett jobbágyság szegült most ellen melynek érdekei nem voltak egyezők a földesurak érdekeivel, a mennyiben a volt földesurak jobbágyai helyét foglalták el.
A földes urak, illetőleg közbirtokosság és Pásztó városa között egyes jogokra, mint korcsmáltatás, malom-épités stb, már régen peres állapot állott fenn. Pásztó városa kiváltságos jogokat vitatott a földesurakkal szemben már a mult század óta. A közbirtokosság azonban nyertes lett, és most kellett az itéletet végrehajtani, mely végrehajtásról olvassuk az 1704. jun. 30-án tartott megyei közgyülési jegyzőkönyvben:
"Országh Pál h. alispán, Vadász Márton szolgabiróval és esküdt társaival, a pásztói földbirtokosság jogainak, ugy a Füzes malomnak az ő birtokukba való visszaállitására, a fejedelem rendeletéből a helyszinére Pásztóra kimenvén 1704. jun. 30-án, összehiván oda a szomszédos községek előljáróit is tanukul, ott azonban Pásztó városának birája és tanácsa, fegyverrel és más ártalmas eszközökkel ellenállottak és előttök a város kapuit bezárták: hogy a felséges fejedelem egyéb parancsai előtt meghódolnak, de ez ügyben nem engedelmeskednek. Miről a fejedelem értesitetett."
A pásztói apátság birtok-viszonyának szabályozására, a Rákóczy-mozgalom elmultával 1712. május 27-én Károly király a következő rendeletet intézte Heves és K. - Szolnok vármegyék rendeihez: "hogy bár bold. emlékezetű elődje Leopold áltat a pásztói apátság, jogai és javaival helyreállittatott, és néhai Zolnay András apát behelyeztetvén, már békésen birtokolta is, de a közbejött zavaros idők folyamán, ezen apátsági javak, részint világiaktól, majd a pásztóiaktól, sőt egyháziaktól is elfoglaltattak, azok birtoklása megzavartatott... Miután pedig, a béke helyreállván, és az erőszakkal elfoglalt javak, főleg az egyháziak, jogos birtokosaiknak visszaadandók. ... szigoruan meghagyatik, hogy a pásztói apátsághoz tartozó javak, melyek Zolnay apát kezénél már birtokban is voltak, rögtön egész terjedelmökben visszaállitandók és megvédelmezendők."
1705-ik évtől, tehát Egervára teljes meghódolásától kezdve, a megyei törvényszéki ülések rendes folyamatban voltak, az akkori viszonyoknak megfelelőleg. A törvényszéki ülések legtöbbnyire Egerben tartattak. A kisebb adóssági perek, ugy a szokásos birtokjogóvások, tiltakozások stb. rendes folyamatban voltak:
III. 1709. jan. 3-án tartott közgyülésen a pörös felek könnyebbségére, költség és fáradság kimélése szempontjából az 1635. évi 18. tczikk, és Tit. 2, partis 3 decret. értelmében, következő statutumok mondattak ki:
hogy a zálogos perekben, a közgyülés vagy a törvényszék kiküldése alapján 100 frtig a szolgabiró esküdttársával, 6000 frtig az alispán az illető járási szolgabiróval járjon el. A végrehajtás, a felebbezés átvizsgálása után, hasonló módon eszközlendő.
Hasonló módon és összegekig járjanak el a szolgabirák, illetőleg alispán, egyenes adóssági esetekben is.
A szökött jobbágyok visszahelyezésére kimondatott, hogy jövőre a biró kiküldése ne hirdettessék a közgyülésen, mert ennek folytán ez köztudomásra jutván, a kijátszásra nyittatott tér, hanem az alispán törvény szerint rendeljen el kiküldést, és a biró törvény szerint járjon el.
Becsületsértés és rágalmazás eseteiben az alispán a szolgabiróval és esküdtekkel, a megkeresésre járjon el, a végrehajtás azonban, a felülvizsgálat után, külön kiküldés alapján eszközlendő.
III.Egyéb birtokperek is az ismert módon bevezetett ellenmondásokkal és tiltakozásokkal folytak. Nevezetes per indult meg Rákóczy első felkelő biztosának Almásy János özvegye Deák Judit nevében, az osztályos rokonok ellen.
Nemes személy Deák Judit urnő néhai Almásy János özvegye nevében és személyében Csöke János megbizott, ünnepélyes óvást, ellenmondást, és tiltakozást emel: hogy nem törődve tett figyelmeztetéseivel, némely nemesek, nevezetesen nemes Almásy György, Fogacs, Cselőháza, Zsadány, Szaránk, Boczonad pusztákat és birtokokat használják, tiltakozó birtokjoga kárára." Ekként olvassuk az 1705. máj. 18-án Egerben tartott közgyülés jegyzőkönyvében. 1) Nevezetes tiltakozás az is, melyet a jun. 30-án Gyöngyösön tartott közgyülésen Balog Tamás, mint a gyöngyösi jezsuiták főnöke adott elő, hogy Pata, Gyöngyös és Tarján lakosait tilalmazza, az ő residentiájokhoz tartozó Fajzat puszta határának sértésétől, ottani legeltetéstől stb. Fajzat pusztát tehát a jezsuiták ekkor birtokukba vették. 1706-ban nevezetesebb birtokjogi tiltakozás volt az Ivádi családé. Ivágyi Dániel, János és György testvérei nevében is protestált ez év jul. 5-én tartott törvényszéken, hogy Ivágy nevü puszta igaz donatio és pura statutio alapján őket illeti. Pálffy János őse, tutora volt az Ivágyiaknak, és akkor zálogba vette Ivágyot. Tehát a tutori jus alatt zálogbatevőket tilalmazzák a további használattól.
1708-ban Petrovay Ferencz maga és édesanyja Nyáry Susanna nevében protestált Vay Ádám Rákóczy udvari hada főkapitánya ellen, ki Sirokvára régi birtokrészeiböl Nánát és több pusztát zálogczimen birtokolván, a régi Nyáry-féle jobbágyokat telkeikről kiutasitotta, hogy saját jobbágyai között oszsza fel. Petrovay most tiltakozott az ellen, hogy Vay ezen tulajdonjogilag a Nyáry-családot illető birtokrészekből a jobbágyokat elűzze, mely tiltakozást a vármegye közgyülése is támogatott azzal, hogy ezen jobbágy-háborgatás által, több mint 100 dikával fogja apasztani a megye tehetőségét, és igy adóalapját.
IV. Az egész Rákóczy idő alatt sulyosabb büntények nyomaira a fenyitő eljárás folyamán nem találunk, mint paráznaság, apróbb lopások stb. Az 1705. jul. 1-én Gyöngyösön tartott törvényszéki ülésben egy boszorkány-pörrel találkozunk. A magistratus nevében emelt vád, pásztói lakos Kerekjártó László felesége Tót másképen Hegedüs Dorkó ellen szólott: "hogy nem tudatik, micsoda gonosz lélektől vezettetve, gonosz és ördögi praktikával sokakat különféle módon megkárositani, boszorkányi praktikákkal élni merészkedett. Nehogy büntetlenül maradjon s hogy mások is hasonló varázslásokat el ne kövessenek-kivánja országunk törvénye szerinti büntetését." Vádlottat Csöke János védelmezte. A szolgabiró és esküdttársával foganatositott vizsgálati iratok előterjesztésével, a védő ügyvéd, erélyesen szólal fel azok hiányossága ellen: hogy a vádnak világosnak kell lenni, hogy vádlott megértvén, tudhassa azt felvilágositani és magáról elforditani, hogy miben, ki ellen és mi módon követte el a boszorkányságot? A megyei ügyész utal a tanuvallomásokra, igy az első tanu szerint: vádlott mások udvarán járván, a marhákat kötelétől eloldozta, és ezek egymást azonnal öklelték, és vádlott megfogatásakor tanunak egy marhája megdöglött. A második tanu szerint: a serfőző házában köpdösvén, a ser azonnal megeczetesedett. Vádlott ügyésze nyomban felvilágositja e vallomások értékét. Az hogy mások udvarára ment, nem volt tilos dolog, és semmi kár nem származott belőle. A férje a serfőző-házban dolgozván, oda, ment hozzá. Ott serrel megkinálták, de nem szenvedhetvén a ser szagát, azért köpött a földre; a serföző sere azért romlott, mert ennekelőtte is rossz változó sereket szokott főzni. Egy tanu szerint, egy leánykának a vállára ütött, és tagjai összezsugorodtak volna. A leány már beteg volt, nem is ütött vádlott a vállára; de a leány atyjának vallomása, leánya mellett nem is fogadható el. Hogy több marha és apró jószág megdöglött Pásztón, erre védő azt mondja: hogy betegek voltak, és igy következett be haláluk. Védő a tanuvallomásokat "csekély vélekedéseknek" nevezi, melyekre főbenjáró itélet nem alapitható. Az itélet ekképen szól:
Minthogy világos a tanuk vallomásiból, hogy Tót Dorkó, midőn Bozók György uj buzáját csépelte volna, hirtelenséggel oda futván, a két kezében buzát akart elvinni, hogy azt nem engedték, szájában vitt el buzát. Nem sok idő mulva Bozók György beteg lett, megnémult, most is vádlottra mutogat, hogy megrontotta.. Buzája is megromlott, kenyere is akárhogy készitették vagy bántak vele, széjjel omlott, kovász lett. Item egy szopos gyermek vállára ütött, mindjárt a lába felzsugorodott, és mert vádlottat megfenyegették, harmadnapra jobban lett. Szent György estén, és szent Lucza éjszakáján, mások udvarában járt, a tehenek haszna elveszett és szokatlanul bőgtek. Item a serfőzőt megfenyegetvén, a sere elromlott. Ilyen erös praesumtiók levén ellene, midőn Pásztóról Gyöngyösre hozatott, a patai erdőben azt mondotta: tudom nekem meg kell halni, de mások is meghalnak Pásztón. Ezekre a gravis suspiciókra és praesumtiókra nézve torturára itéltetik, ugy hogy elsőben száraz torturával, azután tűzzel is. kinoztassék ha csakugyan nem akar vallani. Bizatik mindazáltal ebben executor birák Berényi Gergely notarius, Tarnóczy András és Kada Pál szolgabirák dexteritására, és a dolognak jó módon véghezvitelére.
1705. okt. 19-én tartott törvényszéken vádlottra kimondatott: minthogy ennyi időtől fogva tömlöczben sanyargott, differáltatván a kiszabott tortura, és minthogy már azon itélethez mérhető sanyaruságokat szenvedett, ex speciali gratia, minthogy sok apró gyermeke van, reversalis mellett elbocsátatik, botrány elkerülése végett azonban a vármegyéből számüzetik.
V. A Rákóczy-korszak után még a következő három boszorkány-pert találjuk, a megyében, melyeket itt egymásután ismertetünk meg.
1711. szept. 19. Egerben tartott törvényszéken itéltetett el Györky Susanna Uj István maklári lakos felesége boszorkányság végett. A vádügyben feltett kérdő-pontok voltak:
Tudja-e, látta-e, vagy hallotta-e tanu, micsoda bübájos mesterségeket és boszorkányságokat követett el vádlott? hogy személyeket és marhákat megrontott? az emberi természet ellen micsoda ördögi practikákat vitt végbe?
Baso Kata andornaki lakos 40 éves vallja, hogy Györky Zsuska egyszer, mikor férje Uj István, Boda János hivására a malomban volt követ emelni, és ezért egy meszely pálinkát együtt megittak, ő is követelt pálinkát, melytől mindnyájan roszul lettek, és mikor haza mentek egy csomó asszonynyal találkoztak, Györky Zsuska az urának parancsolta, hogy álljon közibök, és mert nem cselekedte, mindjárt megnémult, mikor jobban lett azt mondotta, hogy az asszonyokat mind kutyaképében látta. Hallotta tanu azt is, hogy Györky Zsuska anyjánál lévén, több éjszakákon az anyja elküldötte, hogy nézze meg férjét alszik-e? visszajött hogy alszik. Az anya csak neki ment Györky Zsuskának, megkantározták és egy csontos nyereggel megnyergelvén, odanyargalódzott Uj Istványon a sz. Gellérthegyen. Azt is vallja, hogy Uj István egyszer kint járt nyulászni, és egy macska szaladgált előtte mindig, mire a baltájával megsujtotta, hogy eltörött a lába. Haza ment, hát látja, hogy feleségének a karja el van törve; "hamis vagy én hagyitottam meg, mondta a feleségének."
Sós Dorottya vallja, hogy egy fazeka volt Györky Zsuskánál, kérte vissza, nem adta; ezért megharagudott, és egy éjszaka vádlott egy nagy fehér lovon házához ment, és az ablakon át huzta a kezét és ugy verte. Hallotta az édes leányától, hogy nem mert az anyjához menni, mert reá adta volna az ördöngösséget. Őt megették és kiokádták, azért oly nyomorult. Ugyancsak leánya mondotta, hogy csak megfurt egy eperfát és mindjárt elég bora volt. Molnár Erzsébet tanu 30 éves ugyanazokat vallja: hogy Uj Istvántól hallotta, miként akarták éjjel megnyergelni, de nem aludt el, ébren volt mindig. Hogy Uj Ilka leánya maga mondotta, hogy az anyja reá akarta adni az ördöngösséget. Hermenczi Anna özvegy 40 éves szintén andornaki lakos. Adósa volt Györky Zsuskának liszttel, leánya jött érette, kitől kérdezvén, mit csinál az anyja, mondotta hogy fekszik. Mikor sajnálkozott felette, ez mondotta, ne sajnálkozzék, bortól beteg. Elbeszélte azután, hogy az éjjel boszorkányokkal volt tele a ház, a nagyanyja kiment egy furóval, megfurta az eperfát és jött belőle a bor, dézsákba hordták be és itták. Az asztalon csontok hevertek, egy csontból ezüstpohár lett, abból itták a bort, majd a nagyanyja egy csontnyerget vett elő, egy nagy fekete lóra tette, és azon lovagolt ki-be az ablakon. Mindezt a leány az ágyon fekve nézte. Tisza-Nánán laktában tudja, hogy tavaszkor Sára Geczit elvitték a boszorkányok, és csak aratás után jött haza. Annak hallotta szájából, hogy Györky Zsuska lova volt, a nagyanyja zászlótartó volt, a Dunán egy dióhidon mentek át, a zászló oly nagy volt, hogy Tokaj hegyétől a Tiszáig ért. Zubor Judit egy reggel látta Györky Zsuska leányát Ilonkát, hogy négy-kézláb járkál, kérdi mi baja? Hát az anyám éjjel kivette a bokacsontomat. Vallja azt is: Uj István panaszkodott neki, hogy felesége anyjostól őt harmadnap óta megnémitották. Éjjel sok ízben Isten tudná hol hordozták hegyről-hegyre. Kálmán Kata mondja, hogy 20 éve nem volt szoptatós gyermeke, mikor átment hozzá Györky Zsuska, hogy szoptassa meg gyermekét. Hiszen nincsen tejem. De ő erővel a gyermek szájába tette a csecsét és kiszivatta. Akkor éjjel melle olyan volt, mintha égett volna. Uj Ilona vádlott leánya 14 éves vallja, hogy mikor az eperfát megfurta az anyja, jött belőle a bor és dézsában hordták be. Látta mikor. nagyanyja egy fekete lovon, az ablakon ki-be nyargalt.
Még több tanu is hallgattatott ki, a fentebbi meséket más és más alakban sorolták fel.
Egy másik boszorkányság 1712. okt. 12-én tárgyaltatott Egerben, Varga Mátyás pétervásári lakos Kovács Erzsók felesége ellen. A kérdőpontok ugyanolyanok voltak, mint amott. A vizsgálat folyamán kihallgatott tanuk vallomása lényegében ez: Básti Erzsébet pétervásári lakos, egy házban lakott vádlottal és épen egyszerre szoptattak ujszülöttet. Tanunak teje elfogyott. Édes anyja azt mondotta, hogy egy db kenyeret ketté vágván, tejjel áztassák, és egyiket egyik, másik részt a másik egye meg. Ez megtörténvén, tanu teje megjött. Mátyás Péter tanu ehhez még azt vallja, hogy vádlott férje kényszeritette a feleségét, hogy adja vissza Básti Erzsi tejét. Básti Demeter tanu egy izben betegen feküdt a kamrában, oda jött hozzá Kovács Erzsók harmadmagával, egy fekete korsó volt kezében és kinálta, hogy igyék, mert különben soha jobban nem lesz. Tanu, keresztet vetett reájok, mert inni nem akart; mire mindhárman eltávoztak, a kert felé tüntek el. Azt nem tudja bizonyosan, hogy Kovács Erzsók maga volt-e, vagy képiben volt-e valami más ördög, de az ő személye és szava volt. László Judit 35 éves pétervásári lakos, ezelőtt 8 esztendővel történt, hogy Kovács Erzsóknak szemére vetette, hogy füveked szed a mezőn, mire azon éjjel, udvarában nagy zaj támadt, tanu kiment, megnézi két borjas tehenét, a mint az ajtót kinyitotta, mind a két tehen feje fölött ugrott ki, a tyukolból pedig valamennyi tyuk kirepült. Reggelre mikor kiment, az udvara tele volt tej-okádással. Mindezt Kovács Erzsók cselekedte. Pap Judit vallja, -hogy taval betegen feküdt a pitvarban, éjjel zörgést hallott, és maga előtt látta Kovács Erzsókot, nagy lánczczal kezében. Tanu rá kiáltott: szüz leány szent Margit asszony szakaszd nyakát, mert tudom kicsoda. Vádlott azt felelte, köszönd hogy megismertél, mert különben meghaltál volna. Simori Mihálynak egy nyáron 5 tehene döglött meg, ezt Kovács Erzsók cselekedte. Varga Pálnak tehenétől vért fejtek, mikor egyszer Kovács Erzsóknak ülős tyukot nem adtak. Katona Márton azt mondja, hogy nehány esztendővel pétervásári Kis Katát boszorkányságért lánczra verték, akkor Kis Kata mondotta, hogy ha én boszorkány vagyok, Kovács Erzsók is az, ha én megérdemlem a tüzet ő is megérdemli. Kis Katát pedig ugyanakkor megégették. Az itélet az volt: hogy a tanuk vallomásából világosan nem tünik ki a boszorkányság. Vádlott tehát kinzásnak vetendő alá, és ha marad tagadása mellett, elbocsátandó.
A harmadik eset ez: 1713. jun. 12-én tartott törvényszéken Vitályos Katalin az ügyész által következőleg vádoltatott: "Vitályos K. nem tudatik honnét indittatva, micsoda gonosz lélek sugallattól magát az ördög szolgátára kötelezte, és ezzel sok ártalmas ördögös cselekedeteket véghez vitt embereken és oktalan állatokon, miért is törvény értelmében tüzre itéltetni kivánja, előbb hogy büntársait kivallja, megkinoztatván." A vádat a következő valloások indokolták: Majoros Anna debrei lakos gyermekágyban feküvén, oda küldött vádlott pálinkáért, kit is egy ott levő asszony kipirongatott, mire tanu sulyos beteg lett nyomban, tanu kérte Vitályos Katát, hogy gyógyitsa meg, megkente nyálával, mire kissé jobban lett, de egy esztendeig sinylett utánna. Molnár Kata vallja, hogy vádlott az ő házánál lévén, ket tojást a komra két szögletébe vágott, és erre tanu, egy esztendőnél tovább betegeskedett. Horváth Anna tanu Vitályos Kata vejének a szájából hallotta, hogy mikor Hevesen szolgált, anyósa, Hevesről Döbrőre rajta járt át éjszakánként, azért gyöngült el annyira. Vőgyi Helena, szintén vádlott vejének szájából hallotta, hogy anyámat a tűztől ne mentse meg Isten, mert az ő nyomorultja. A szomszédnak a gyermekét megrontotta, ugy hogy a lába mintegy kosár olyanra dagadt, mert vakaró késért küldötte és nem ment. Szalay János látta a mezőn, hogy Vitályos Kata a tehenét, egy lepedővel beboritva fejte meg. Vallja azt is, hogy Vitályos Káta házánál egy olajmérö tököt véletlenül eltört, mire oly rosszul lett vékonyára, hogy haza nem birt menni. Az úton találkozott Kis Alberttel, vádlott atyafiával, attól üzente neki, hogy miért tette ezt vele. Nem tudja, hogy az üzenetet mondotta-e, de mégis annyira jobban lett, hogy haza mehetett. Szabó Zsuzsi látta, hogy Vitályos K. Erzsók nevü leányát a meddő tehén alá küldötte fejni és tejet fejt tőle.
A törvényszék nem találta a vádat beigazoltnak, és jó kezességre vádlott elbocsátatott.
Vármegyénkben a század folyamán még a következő boszorkányperek fordultak elő:
1726. szept. 27-én Egerben tartott fenyitő törvényszéken Kató István és neje Pető Judit és Nagy Erzsébet "ördögi sugalmakkal vezetve, boszorkányos mesterséggel emberekben és állatokban kárt ejtettek, Istentől elpártolva a demon zászlója alá esküdtek s a keresztény hivők veszedelmére működtek," mindez reájok bizonyulván a. tanuk vallomásából, főleg hogy éjnek idején nádból font szekéren, két lóképére varázsolt ember által vonatva, Borshalma hegyére mentek, a mit Nagy Erzsébet maga is beismer, sőt elismeri, hogy az emberek fejéről is ö vette le a kötőféket, mindhárman megégetésre itéltettek.
Nagy Erzsébet leányzó vallotta a fentebb érintett borshalmai kirándulást Kató Istvánnal és feleségével, sőt ezeknek, kik mindezt tagadták, szemökbe is mondotta és tagadta, hogy álmodta volna. E vallomás természetesen a törvényes kínzatás eszközeí alkalmazására történt,. sőt a Katóéknál talált különféle kenőcsök büvös erejét is magyarázgatta: egy dióhéjban levő kenőcs olyan volt, hogy ha megkente magát, hip-hop szóval oda repült, a hová akart; egy cserépben levő kenőcsesel a kit megkentek, az az ördöghöz adta magát akarata ellen is; egy csepümadzag oly erejü volt, hogy a kinek fejéhez vágta lóvá lett; ez pedig a fején kantár stb. A tanuk rontásokról panaszkodtak, hogy szoptatós asszonynak melle, született gyermeknek végtagjai romlottak meg, mások. hirtelen betegedtek meg, egyik tanut két boszorkány nyomta meg s kényszeritették, hogy tagadja meg az Istent, mindezek büvös elöidézőjeül Kató István felesége állitatott. 1828. jul. havában tartott törvényszéken ismét két boszorkányper tárgyaltatott: Szekeres Ilona nádujfalusi, és Morvai Anna ványai lakos ellen. Bővebb vizsgálat rendeltetvén, tovább nyoma nincs.
1730. márcz. 31-én Fábri Kata, Vámos Zsuzsanna, és Veres Heléna füredi özvegyek elleni boszorkányper szintén sulyos elitéléssel végződött. Főleg Fábri Katát vádolták a tanuk több rendbeli rontással, nyavalyatörés előidézésével, melyet pohárka pálinka, gyümölcs nyujtásával idéztek elő. Fábri Kata egyik tanunak ajtaja előtt felütötte a zászlót éjjel, egyík vége Egyekig, másik Poroszlóíg ért, alatta sok karszék volt kirakva, rókásmentés asszonyok ültek rajta, tanu csak Fábri Katát ismerte fel, szemébe is mondotta vádlottnak, a helyet is megmutatta; hol volt felütve a zászló. Vámos .Zsuzsi és Veres Ilona is külön-külön terheltetik tanuvallomásokkal: Veres IIona saját leánya Babosné képében rontotta meg haragosait. mindezen büvös cselekedetekért, mások megrontásáért, Fábri Kata és Vámos Zsuzsanna tűzre itéltettek, Veres Ilona próbák elégtelenségéből felmentetett.
Az utolsó boszorkány-pernek nyomát 1750-ben találtuk vármegyénken, özvegy Tibáné és Szegőné földvári lakosok ellen. A boszorkányság vádja egyesek egészsége megrontásában állott, különféle alakban. Igy Tibáné és Szegőné, kalácsot, almát, kenyeret ad egyik-másiknak, és a kik esznek belőle rosszul lesznek; a falu birója előtti panaszukra, hogy megrontattak, Tibáné megsimogatja a tanut, és ez jobban lesz. Tibáné kertjében sok macskát látott egyik tanu, közéjök egy követ dobván, "mint a zápor eső hullott reá a tojás." Az itélet mindkettőre felmentö az értelemben, hogy "csak feltevésekből és gyanitásokból állanak a vádak, és igy elegendő próbák nincsennek. de mert közbotrányt okoztak, megkorbácsoltattak, és a megyéből kiutasittattak.
1) Jegyz. k. 94 1.